Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

4 nepojsag 1963. február 25., vasárnap Bunkócska Fontos tanácskozásra gyűltek össze a diáklányok az egri Szi­lágyi Erzsébet Leánygimná­ziumban. Lévén a tanácskozá­son egynéhány magasrangú'’ vendég is, ugyancsak feszélye­zett volt a hangulat. A lányok dermedten üldögéltek, mire egyiküknek jó ötlete támadt. Szóltak a vezérénekesnek, máris szólt a dal: „Hej, te bun­kócska, te drága ... segíts most!" S a bunkócska segített. A zárkózott, feszélyezett hangu­lat pillanatok alatt elröppent, s igazi diáktanácskozás lett a fe­szélyezett hangulatú értekez­letből. (cs . . . e) — A HORTI Petőfi Tsz ax idén 400 holdon folytat kertészkedést. E területen dinnyét, paradicsomot, papri­kát. főzőtököt, uborkát, s más kertészeti növényeket termel­nek "- A MÁTRADERECSKEI Állami Általános Iskola úttörő- csapata az elmúlt napokban farsangi jelmezes karnevált rendezett, amelyen 82 külön­böző jelmezt mutattak be a pajtások. A jelmezversenyt Ivicz Pál VII. osztályos ta­nuló nyerte, űrutas öltözéké­vel. Ezenkívül még 32 jelmejj került díjazásra. — EBBEN az évben a hat­vani piactér bővítésére és burkolására is sor kerül. A megyei tanács 150 ezer fo­rintot tervezett a munkák elvégzésére.- HÉTFŐN délelőtt 11 óra­kor a Vöröskereszt megyei egészségügyi propaganda mun­kacsoportja megbeszélést tart, amelyen Hangay László az 1962. évi programot terjeszti elő. — AZ QSTOROSI Rákóczi Tsz-ben ebben az évben 120 férőhelyes süldöszállást épí­tenek, ezenkívül több, régeb­bi istálló felújítási munkáit is elvégzik. Tervbe vették továbbá egy láncta'pas, egy R—09-es traktor, és több más erőgép vásárlását is.- A HATVANI gomnázium- ban rendszeres előadást tarta­nak a szülők akadémiáján, amelyet úgy rendeznek meg, hogy azon a vidéki szülők is meg tudjanak jelenni. Az utolsó előadás után a tanulók által készített munkadarabo­kat tekinthetik meg majd a szülők. A következő előadást dr. Rőczey Ödön járásbíró tartja, a mai családi élet prob­lémáiról. (JFehér István.) or um Nagy nevek fémjelzik ezt a filmalkotást: Carmen Sev.Ua, Raf Valloné, Jorge Mistral és mindenekelőtt — Bardem. Ért­hető tehát, hogy az ember fo­kozott érdeklődéssel ül be a mozi nézőterére. Művészi, tö­kéletes, értékes filmet vár a világhírű színészektől, a ki­váló rendezőtől. S megkap­juk-e mindezt? Nem. Nagyszerű indítás után a film ellaposodik, elnyúlik, epi­kussá válik. S ez az epikusság, amely drámai műnél erény le­het — itt az unalom szülője. Egy fiatal spanyol paraszt falujába tart, letöltötte a tíz­évi börtönt, amit ártatlanul szabtak ki rá emberölés vád­ja miatt. Üj életet akar kez­deni. Elfelejteni és megbo­csátani mindent. Húga, a fel­nőtté serdült, szépséges And­rea azonban felébreszti benne a bosszú tüzét, s a börtönből szabadult Juan esküvel fogad­ja: megöli Louis-t, akiben az igazi gyilkost látja. Meg akar győződni először a férfi bű­nösségéről, egy aratócsapatba szegődik vele, együtt járják a forró, végtelen kasztíliai me­zőket. A végső leszámolás azonban mégis elmarad; a két férfi szívében a gyűlölet és ellenségeskedés helyét a ba­rátság foglalja el, Andrea ér­zései is megváltoznak, s míg előbb még a gyűlöletes férfi halálát akarta, a váratlanul megszülető szerelemmel a szí­vében már tiltakozik később Bosszú Spanyol filmdráma a gyilkosság gondolata ellen is. Bardem előző filmjeivel már bebizonyította ritka rendezői képességeit („Egy kerékpáros halála”, „Főutca”). A Bosszú nem emelkedik fel azonban előbbi filmjeinek művészi ér­tékeihez. Bardem filmje nem éri el a kívánt hatást, s a tör­ténet képi, kompozíciós meg­oldása is kifogásolható. Szok­ványos históriát dolgoz fel a film — előre sejthető, kiszá­mítható befejezéssel. Hiba ez? Feltétlenül. Még akkor is, ha a befejező kockákon olyan lát­ványos mozdulatot tesz Raf Valloné (t. i. mikor a végső leszámolás elmaradása után földhöz vágja rettenetes nagy­pengéjű bicskáját!), mintha szerelmét, Andreát akarná szíven döfni. Ez semmi más. mint hatástvadászó ötlet! S ilyen akad még több is a filmben: a sarlós jelenetek például. A film témája tulajdonkép­pen az: hogyan halványul el Juan szívében a bosszúvágy. Ez lélektani folyamat! Bar­dem azonban a lélektani in­dokolás, a belső ábrázolásmód helyett külsődleges eszközök­höz nyúl, s a történetet a film egészébe bele nem illő epizó­dokkal tarkítja (pl. találkozás a komédiásokkal). S ebből az okból következően érthetet­len a film végén: miért akar­ja még mindig Juan a vér­bosszút, amikor már semmi T ekeprobléma Magam is azt hittem, hogy csak egy pillanatképet látok, amikor a kislányom a szám- tankönyve fölé ha­jolva. megnézte a példát. Odapillan­tottam és gondol­tam, azonnal a fü­zetébe írja majd a megoldást. Nem igy történt. — Anyukám! Nem értem a pél­dát. — Ugyan, fiam, hiszen ez egysze­rű! — néztem vé­gig a három sor szövegen. — Tehát, a játékgyárbarf te­kekészleteket cso­magolnak és az a kérdés, hány figu­rát kell becsoma­golni, ha öt kész­letet akarnak to­vábbítani. Nos? Ezt nem tudod? — De hát hány figura van egy készletben? — né­zett rám bánato­sam — Hány figura, hány figura...Tény­leg. Hány figura van egy tekekész­letben? — mentem be a nagy kérdés­sel a férjemhez. — Egyéb okos kérdésed nincs? Azt se tudom, mi az a teke. — Hát — kugli. — így se tudom. Három telefon jobbra-balra, vé­gül felhívtam a TST-t és ők tájé­koztattak, hogy ki­lenc bábu a kér­déses szám.. Hama­rosan nyélbe ütöt­tük a példát, mert ugyebár, 5X9 az 45. Ennyi volt az egész. Tehát való­ban egy pillanat, No. de mire meg­tudtuk?! Most még csak arra vagyok kíváncsi, hogy a másodikos szám­tankönyvben mi­lyen sportágak sze­repelnek, hogy előre beszerezhes­sem az alaptény- számokat. Még egy dolgon töptengek. Mi van, ha a családban senki nem ért a tekéhez és még te­lefon sincs?!... (ádám) 1. A rakéta nem vált le Hirtelen úgy tűnt, mintha az ördög kerítette volna hatal­mába a bombázót. A műszerfalon szabálytalan összevisszaságban gyulladtak ki és aludtak el az ellenőrző lámpák. A „Skorpió” minde­nen áthatoló, szirénázó zúgá­sa elnyomta a négy hajtómű motorját. A műszerek mutatói hatalmas kilengéseket végez­tek, mintha sohasem akarná­nak megállapodni. A kormány fogantyúja ide-oda ugrált. John Hayly kapitány tehe­tetlen volt. Először fel sem tudta fogni, hogy mi történt vele. Egy perccel ezelőtt a B—97-es típusú, „Atlanta” el­nevezésű bombázó még nyu­godtan repült a bemért irány­ba, a robotpilóta fennakadás nélkül irányította a gyakorló­tér fölé. Az elektromos szá­mológép jelezte az időpontot, mikor kell a „Skorpió” típusú rakétalövedéket kilövésre elő- késziteni. Ekkor-történt a baj. A „Skorpió” nem vált le a gép testéről. Ezért bőg a szi­réna, jelezve, hogy a töltetet robbanásra élesítette az auto­mataszerkezet. Az önműködő pilótát nem lehetett eltávolí­tani a B-27-estől. Ez volt a legnagyobb ve­szély! John Hayly kapitány nem tudta a gépét saját ma­ga irányítani. A robotpilóta uralta az egész hidraulikus berendezést és irányította a kormányszerkezetet. Hayly ereje végső megfeszítésével megkísérelte a kormányt sa­ját irányítása alá vonni, de a gép zuhanni kezdett. A kapi­tány nem látta a magasság- mérőt, szemei előtt színes ka­rikák táncoltak. Egy dologgal tisztában volt: ha 350 méter alá ereszkedik, az atomtöltésű „Skorpió” önműködően rob­banni fog. Haylynek eszébe sem jutott, hogy „Atlantájá­val” együtt ő is a földbe fog fúródni. Tudatában lázasan kalapált a gondolat; „Mindjárt beáll a robbanási veszély, fel fogunk robbíwlíB'^ : • Veszélyben a bombázó Fájdalmasan sóhajtva pró­bálta meg, hogy maga felé húzza a kormányt. A szeme előtt ugráló karikák lila foltot képeztek. Egész teste remegett, olyan hevesen dobogott a szí­ve. Görcs szorította torkát. Agyának idegszálaival érezte, hogy ez a vég ... Ebben a pil­lanatban, mintha villamos áram futott volna keresztül testén: a hajtóművek dübör­gésén és a sziréna zúgásán át­hatolva megszólalt egy nyu­godt, kimért hang: „Ne őrüljön meg, Hayly! Ne rángassa a kormányt, nincs semmi értelme!” Hayly gépiesen felkapta a fe­jét. A rendszertelenül felvilla­nó és kialvó ellenőrző lámpák között fehéren fénylett a kép­ernyő. Kidomborodó, zöldes üvegéről Herter tekintete fi­gyelte a kapitányt. „Viselkedjék normálisan, John! Hagyja-: békében a kor­19<>2. FEBRUÁR 25., VASÁRNAP: GÉZA 255 évvel ezelőtt, 1707. február 25-én született CARLO GOL­DONI olasz író. Színdarabjai gyökeres változást hoztak az olasz színpadokon, korábban csupán a helyzetkomikumon alapuló „commediadeirarte”-vkkal szemben. Mintegy 250 színmüvet írt, egy részüket franciául; ezek közül jellemábrázolásuk realizmu­sával, nyelvezetükkel és játékos könnyedségükkel A hazug, A ki­váncsi asszonyok, Két úr szolgája címűek tűnnek ki. 120 évvel ezelőtt, 1842-ben e napon született KARL MAY né­met író, a maga idejében igen elterjedt ifjúsági regényeket írt az indiánokról és a keleti tájakról, összegyűjtött munkái magya­rul 55 kötetben jelentek meg. (Winnetou, A szkipetárok földjén, A Csendes-óceánon. (Kalandos életét 1910-ben, regény formájá­ban megírta. 110 éve, 1852-ben halt meg THOMAS MOORE ír költő és író. Romantikus, szentimentális verseiben az angol uralom alatt levő hazája sorsát ábrázolta. Verseihez zenét is szerzett és az ír me­lódiák című gyűjteményével az írek nemzeti költőjévé lett. Meg­írta barátjának, Byronnak az életrajzát is. Költeményeiből Pető­fi, Arany és Vörösmarty fordított. A tudás : hatalom ! — sem külső, sem belső — körülmények nem kényszerí­tik erre. Bardem „kicentizte” filmjét (Bardem egy személy­ben a film rendezője és a for­gatókönyv írója!): megvoltak az egyenlethez a különböző ismeretlenek, ismert volt a megoldás is, a végeredmény! — csak a megfelelő értékeket kellett behelyettesíteni. Az élet nem produkál ennyire ki­számítható konfliktusokat! Carmen Sevilla — Andreát alakította — csak a szerelmi jelenetekben tudott igazán művészi teljesítményt nyújta­ni. Sokat tudott elmondani szemével gyűlöletéről, szerel­mének érzéseiről. Jorge Mistral csak az il­lusztratív jellemzés színvona­lán maradt. Különös, feledhe­tetlen játékot nyújt abban a jelenetben, mikor lőtt sebével az orvpshoz tart kötözésre, s a sztrájkoló parasztok rátá­madnak. Ez a film egyik leg­értékesebb része is! Raf Valloné tisztesen oldotta meg feladatát. Az ő játékára is leginkább az illusztrálás jel­lemző, mintsem a szereppel való azonosulás. Bardem rendezését már részletesen elemeztük; róla még csak annyit: a nehézkes, és fárasztóan hosszú aratási jeleneteket megrövidíthette volna, hogy az érdeklődés megmaradjon. Mario Pecheco operatőr ké­pei szépek, kifejezőek. De a különböző plánok alkalmazá­sával szűkmarkúbban is bán­hatott volna. Pataky Dezső Az oktatás helyzete nemzet­közi viszonylatban a követ­kezőképpen alakul: A tanulók száma a Szovjet­unióban a legnagyobb; az el­múlt oktatási évben tízezer lakosra 111 diák jutott. A má­sodik helyen az Egyesült Ál­lamok áll, ahol minden tízezer lakos közül 106 a tanuló. Az európai államok sorrendje a következő: Belgiumban 52, Finnországban és Dánjában 48, Franciaországban 41, a Német Szövetségi Köztársaságban pe­dig 34 diák jut tízezer lakosra. Az európai szocialista örszá- gokban lényegesen magasabb az átlag. Az elmúlt oktatási évben Bulgáriában 70, Cseh­szlovákiában 63. a Német De­mokratikus Köztársaságban 59, Lengyelországban pedig 54 diák jutott tízezer lakosra. A tudományos káder-után­pótlásban is a szocialista álla­mok vezetnek. A Szovjetunió­ban az elmúlt tíz év alatt a végzett mérnökök száma éven­ként 37 ezerről 120 ezerre emelkedett, míg az Egyesült Államokban ugyanezen idő alatt évi 53 ezerről 38 ezerre csökkent. Kennedy elnök ja­nuár 15-i sajtókonferenciáján megállapította, hogy a termé­szettudományi fakultáson vég­zettek száma az 1951. évi 19 600-ról 1960-ban 17100-ra esett vissza. Hogyan lehet elkerülni a kopaszodást? A 76 éves Sandy Kitt, egész Skócia „legdúsabb hajú polgá­ra”, most elárulta, hogyan si­került megőriznie hajkoroná­ját. Pontosan betartotta, amit hatvan esztendővel ezelőtt egy öreg tengeri medve ajánlott neki. Mozik műsora EGEI VÖRÖS CSILLAG 25: A bosszú 26— 28: Afrikai képeskönyv EGRI BRODY 27— 28: A kilencedik kör EGRI BEKE ^5—26 A szultán fogságában GYÖNGYÖSI PUSKIN 25— 28: Én és a tábornok (széles) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 25: Utazik a cirkusz 26— 27: Az utolsó és az első nan HATVANI VÖRÖS CSILLAG 25: Dr. Faustot elvitte az. ördög 26— 27: Napjainkban történt HATVANI KOSSUTH 25: Emberek a hídon 27— 28: Katonazene HEVES 25: Therese Raquin 26— 28: A riksakuli (széles) pétervasara 25: A gleiwitzi eset 27— 28: Májusi fagy (széles) FÜZESABONY 25: Szeptemberi szerelem 26—28: Csutak és a szürke ló Egerben du. 15,30 órakor: A világ legszebb szerelme (Szelvénybérlet) Este 7 órakor: A világ legszebb szerelme (Bérletszünet) Kálban este 7 órakor: Párizsi vendég Nagyvlsnyón este 7 órakor: Dódi „A fejbőrt naponta wiskyvel kell bedörzsölni: a hajat három hónapig jobbra, majd három hónapig balra és három hóna­pig hátra felé kell kefélni és fésülni, utána három hónapig középen elválasztva hordani. Minden este, elatv&s előtt, a hajat előre kell kefélni. Ezt az eljárást mindig újra kell kez­deni." Felhívás előfizetőinkhez! A zavartalan díjbeszedés biztosítása érdekében kérjük előfizetőinket, hogy az esedé­kes előfizetési díjakat az első megjelenés alkalmával szíves­kedjenek rendezni a kézbesítő­nél, mivel a február hónap 28 napos. A posta csak így tudja a lap zavartalan kézbesítését biztosítani március hónapban. A parancsnak engedelmes­kedve, Hayly visszarántotta kezét. Mintha őt akarná gú­nyolni, a kormány magától he­lyére csúszott. A gyorsulás hát­ranyomta a pilótát. Az „At­lanta” ismét emelkedni kez­dett. „Kísérelje meg a gázkart át­állítani!))... szólalt meg újból Herter. Hayly engedelmesen átfogta a vörösszínű fogantyút, megpróbálta maga felé húzni, de a kar nem mozdult. „Nem megy” — rázta meg a fejét. „Szedje már össze magát!” csendült fel ismét Herter fe­nyegető hangja a hangszóró­ból. A nyugodt hang hipnotikus hatással volt a kapitányra. Herter az I. számú tudós volt a ballisztikus lövedékek kuta­tása területén, legalábbis így nevezték őt a lapok. A leg­több rakétát ő tervezte a nyu­gati kormányok számára. Hayly reménykedve tekin­tett a képernyőre. Herter gondolkozott. Mind­össze néhány pillanatig tartott, de a berepülő pilóta azt hitte, hogy a várakozás felér az örökkévalósággal. Hayly kétségbeesik Hayly kapitány egyáltalán nem volt gyáva. Négy évet szolgált már berepülő pilóta­ként és ez jelentett valamit! De életében először most fog­ta el a halálfélelem. Kezei reszkettek, szíve kalapált, gon­dolatai mintha a higanycsep­pek volnának, úgy futottak szét. Az „Atlanta” törzse alatt néhány méterre kabinjától, függött- a „Skorpió” hidrogén- bomba-töltettel! A rakéta éles­re volt töltve! Nem volt olyan erő, amely meg tudta volna akadályozni a robbanást. Ha a bombázógép valamelyik mű­szere felmondja a szolgálatot, azonnal bekövetkezik a rob­banás. Pillanatnyilag teljes erővel működtek a hajtóművek, a robotpilóta automatikus kap­csolására másodpercenként fo­gyott az értékes üzemanyag. ..Mindiárt robban! En is a hatóságában. Az évek óta ol­vasott újságcikkek, filmek, csak a tisztek részére készült titkos tájékoztatók szilárdan meggyőzték erről. A robbanás rádiusza, a pusztulás foka, az optimális detonációs magas­ság, — az adatok százai, elfe- ledhetetlenül belevésődtek az agyába. Ezek a számok most minden mást kitöröltek gondo­lataiból. Minden remény elveszett „Figyeljen csak Hayly” — riasztotta fel Herter hangja a kapitányt tépelődéséből. „Vegye le a robotpilóta vé­dőburkolatát. Mindjárt Peter­sen jön a kép­ernyőhöz és megmondja, mit kell csinál­nia.” Hayly a ro­botpilóta fölé hajolt. Vezeté­kek, félvezetők, ellenállások és kondenzátorok kaotikus zűrza­varát pillantot­ta meg. Szá­mára teljesen új berendezés volt. Nem ha­son Ütött a szokott robotpiló­tákhoz. Ügy látszik, az „At­lanta” felszerelése teljesen új berendezést követelt meg. „Semmi értelme sincs — ki­áltott fel éles hangon. „Nincs nálam szerszám.” (Folytatjuk^ vargott Hayly fejében a gon­dolat. Robbanni fog vakító, színes fénygolyóként, még a napot is élsötétíti, de Hayly kapitány számára ez a fényes­ség az örök sötétséget, a pusz­tulást jelenti. Hayly hitt a bomba minden.

Next

/
Thumbnails
Contents