Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

-y NEPOlSAG 1962. február 25., vasárnap A rakétaíegy verek elhárítása (Rakétával - rakéták ellen) A hadtörténelem sok évez­redes tanulsága szerint a tá­madó fegyverek fejlődésit mindig gyorsan követte az el­hárító eszközök kifcjlcsztíse. Gyakori eset volt a klasszikus hadviselésben, hogy a táma­dót saját fegyverével semmi­sítették meg: nyílra nyílzápor­ral feleltek, ágyúlövósre sór- tűzzel válaszoltak, támadó bombázók ellen vadászgép harcolt a legeredményesebben. Kérdés, ez az elv alkalmaz­ható-e a modem hadviselés legfélelmetesebb támadó fegy­vereinek, a láthatatlanul cél- racsapó rakétáknak az elhárí­tásában? Interkontinentális rakéták Elöljáróban tekintsük át a katonai rakéták legfőbb típu­sait. A közepes hatósugarú rakéták lőtávolsága 500—5000 km. Legnagyobb sebességük a hajtőmű kiégésekor — az ún, égésvégi pontban — másod­percenként 2,3—6 km között van. A messzehordó rakéták hordtávolsága 8—12 ezer km. S miután e röppálya képes két kontinens (pl. Európa—Ameri­ka) közötti távolságot áthidal­ni, az ilyen teljesítményű ra­kétákat interkontinentális-nak, vagy ballisztikus lövedéknek nevezzük. Ez utóbbi elnevezés arra utal, hogy útjuk egy ré­szét, akár az ágyúlövedék, bal­lisztikus röppályán teszik meg. Égésvégi sebességük 0,9 1 —7,5 km másodpercenként. Ha ' e 2—3 fokozatú rakéták utolsó 1 hajtóműveimnél nagyobb (pl. 1 7,9 km-es) sebességet érne el, i pályája már nem ütközne 1 a Földbe, hanem állandóan 1 keringeni kezdene a Föld kö- 1 nil, mint mesterséges hold. ' Helyes irányítás esetén az f i n tér koíitinen tális lövedékek ^ célzási pontossága igen nagy: ‘ 8—12 ezer km-es út befutása 1 után a szórás tíz km-nél 1 kisebb lehet, ami az atom-, 1 vagy H-bomba töltetet figye- < lembe véve, nem jelent nagy s eltérést. (A célba tehát nem a rakéta, hanem a felgyorsított robbanófej jut el.) Az interkontinentális rakéta pályája az indítást követő 240 ] 300 másodpercben az első né- T hány száz kilométeren belül ] alakul ki, míg a hajtóművek r működnek. Egy 8000 km-es f hatósugarú rakéta célbajutta- < tásához 6,9 km/mp sebesség- \ re, 1270 km csúcsmagasságra, j és időben ,29 percre van szűk- j, ség. A támadó felderítése, a r támadó robbanótöltet felderí- i tésére és megsemmisítésére a \ repülési időnek gyakorlatilag a fele fordítható, amennyiben a védő megfelelő sebességű ellenrakétákkal, felderítő ra­dar (lokátor) hálózattal és olyan elektronikus számító gépsoi ral (központtal) rendel­kezik, amelyek egységei má­sodpercenként legalább 100 ezer számtani művelet elvég­zésére képesek. (Pl. Anglia 1944-ben ezek egyikével sem rendelkezett, így a német V-2 rakéták elhárítása lehetetlen volt.) Figyelembe véve, hogy a támadó robbanófej atomtölte­tű, részleges elhárításnak nincs értelme, a támadót 100 száza­lékig kell megsemmisíteni. Előbb azonban a támadót fel kell ismerni, fel kell deríteni. A felderítést radarhálózat végzi, amikor a támadó test a pálya középső szakaszában repül. A radarfelderítés azon az elven alapszik, hogy a tá­madó robbanófej fémburkola­táról a radarhullámok visz- szaverődnek a kibocsátó be­rendezésbe. Ha a légtér üres, visszaverődés nincs. A megelőző légvédelem lo­kátorhálózata tehát állandóan figyeli a légiteret, szüntelenül forognak a radarantennák, az égbolt minden iránya felé je­leket sugároznak. Ha támadó­ra bukkannak, két fontos moz­zanat következik: a célkövető lokátorok működésbe lépnek, tehát a repülő test pályáját automatikusan követni kez­dik. A radarhullámok vissza­verődési idejéből a számító központok kiszámítják a rob­banófej pályáját és sebességét. Ezekből az adatokból az égi mechanika nagyszerű törvé­nyeinek felhasználásával négy fontos adat következik: a ki­lövés helye és időpontja, to­vábbá a célpont helye és a be­csapódás ideje. A radarkészü­lékek mai teljesítménye mel­lett a felderítés legfeljebb 4000 km távolságból történhet, vagyis a célbaérkezésig kb 10 perc van hátra, ennek a fele a hasznos idő, amit elhárításra és az ellenfél megsemmisíté­sére használhatnak. Ellenrakéták Ezután űj radarállomások kapcsolódnak be az elhárítási műveletbe és kiszámítják, mi­lyen pályára kell juttatni a tá­madó megsemmisítésére szol­gáló ellenrakétát. Miután az ellenfél zavaró, vagy leplező támadásokat is indíthat (pl. felrobbanthat egy nagyobb ra­kétát, így 30—40 repeszdarab repül a cél felé, s nem tudni, melyik belőle az igazi), így hosszabb időt vesz igénybe az B Kommunyiszt cikke a szovjet történelemtudomány megújhodásáról Yerest'g a reakcióra Ma 14 éve Csehszlovákia dolgozói történelmi jelentősé­gű győzelmet arattak a reak­ció felett: győzelmükkel ki­vívták a munkásosztály ha­talmát, megteremtették a csehsziovák népi demokrá­ciát. A csehszlovák burzsoázia a szovjet hadsereg felszabadí­tása után sem mondott 1c ha­talma visszaszerzéséről. Az elmaradottabb rétegek hiszé­kenységére és a kispolgári elemekre támaszkodva, való­di célját demagóg frázisok mögé bujtatva, azon mester­kedett, hogy csökkentse a ha­ladó erők, elsősorban a kom­munisták befolyását és gátat emeljen a demokratikus és szocialista erők követelésé­nek. A kommunista párt kö­vetkezetes harcával igyeke­zett leleplezni és elszigetelni a reakciót, — a szocialista forradalom szubjektív felté­teleinek megvalósításán mun­kálkodott. 1948 elején, nyíltan porondra lépett a Eenes kö­rül tömörülő reakció. Fékte­len nacionalista uszítás után, fegyveres puccs útján kísé­relték meg a népi hatalom megdöntését. Céljuk: angol, kmerikai segít jéggé', akár fegyverek útján is, restaurál­ni a kapitalizmust, leszakí­tani Csehszlovákiát a Szov­jetunió oldaláról. A reakció elszámította ma­gát: a csehszlovák dolgozók pártjuk, és a felfegyverzett munkásosztály vezetésével megsemmisítő csapást mér­tek az ellenségre, s fegyveres harcban vívott győzelmükkel megteremtették a nép hatal­mát. Tizennégy év tett el azóta. Az elmúlt évek igazolták: a csehszlovák nép helyesen vá­lasztott, alapvető érdekeit csak a szocialista út biztosít­hatta. Az eltelt években a kommunisták és a munkás- osztály vezetésével a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság dolgozó népe lerakta a szocialista társadalom alap­jait, s most a szocializmus teljes kivirágoztatásán fára­dozik. * Nap jainkban a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság nap mint nap a szocializmus újabb és újabb sikereivel, a társadalom gazdasági és kul­turális fejlesztésével, népé­nek egyre jobbra forduló sor- r - ?k alakításával mér csa­pást a nemzetközi reakcióra. — P- — Három űrutazás 1962. február 20-án az Amerikai Egyesült Államok rakétatechnikusai a Qape Cana- veral-i rakétakilövő-telepről, a kilövési időpont 10 alkalommal történt elhalasztása után — sikeresen felbocsátották a „Barátság—7” elnevezésű, 1,5 tonna súlyú űrhajót, Glenn űrpiló­tával a fedélzetén. A „Barátság—7” 4 óra 56 perces repülése alatt 3 fordulatot tett meg a Föld körül és Puerto Rico szigetétől északnyugatra, sikeresen leereszkedett az Atlanti­óceánra. Az amerikai űrhajó óránkénti sebessége 28 048 km, elliptikus pályájának földkö­zeli pontja 160 km, földtávoli pontja pedig 256 km volt. Az Amerikai Egyesült Államok rakéta-szakembereinek hosszú próbálkozások, a két szovjet űrrepülő sikere után tudták csupán megvalósítani Glenn űrutazását, egy, a szovjet készülékeknél háromszor kisebb űrhajón. 1961 áprilisában, mint ismeretes, a szovjetunióbeli Bajkonur űrrepülőtérről felbocsá­tott 4,7 tonna súlyú „Vosztok—1” űrhajó pilótája, Gagarin, az emberiség történetében elő­ször, a Föld körül egy fordulatot tett meg a kozmikus űrben. Néhány hónappal később pe­dig, 1961. augusztus 6-án, Tyitov, az ugyancsak 4,7 tonna súlyú „Vosztok—2” űrhajó fedél­zetén, 17-szer kerülte meg a Földet, — Tarra _ ne mű meghamisítása vagy el­ferdítése tűrhetetlen és meg­engedhetetlen módszer. A sze­mélyi kultusz megkövetelte, hogy egyfelől elhallgassák a Sztálinnak nem tetsző törté­nelmi lényeket, másfelől a Sztálin féktelen feldicsérését lehetővé tevő „tényeket” hoz-i záköltsék a történelemhez. A személyi kultusz idején sok ártatlan embert, köztük a párt, vagy a szovjet állam ki­emelkedő, nagy tehetségű, ve­zető személyiségét alaptalanul üldözték, neveiket gátlástala­nul kitörölték a történelmi művekből. Sztálin tömjénezése végett korlátozták a történe­lemkutatás problematikáját,, másodrendű tényekre és ese­ményekre irányították a fi­gyelmet. Egyes olyan törté­nelmi problémákkal, amelyek objektíve ellentmondtak a személyi kultusznak (például a párt- és állami vezetés kol­lektivizálása. a pártélet lenini normái), egyáltalán nem fog­lalkoztak. Az önálló, új követ­keztetések nem részesültek tu­dományos elismerésben, ha­csak nem estek egybe Sztálin megállapításaival. Sztálin személyesen is részt vett Mihail Pokrovszkijnak (1868—1932), a nagy történész­nek a bemocskolásában. Azt állította, hogy Pokrovszkij a történelmet úgy tekintette, mint „a múlt visszavetheti politikáját”. Ugyanakkor a valóságban éppen Sztálin volt az, aki mindenki másnál job­ban terjesztette a történelem­nek ezt a felfogását, ö segí­tette elő annak a nézetnek az elterjedését, hogy Lenin je­lentőségét csakis Sztálin mun­káiból lehet felismerni. A cikk a továbbiakban meg­állapítja, hogy a párt véget ve­tett a személyi kultusznak, fel­hívta a tudósokat, hogy szá­molják fel a szubjektivizmust, a történelmi folyamatok vul- garizálásának maradványait, kérlelhetetlenül harcoljanak a történelmi hűségtől és pártos­ságtól való eltávolodás ellen a történetírásban. A XXII. kong­resszus határozatai, Hruscsov beszámolói és a küldöttek fel­szólalásai elősegítették a törté­nészek aktivizálódását is. A három kongresszus döntései, az SZKP Központi B'zottságá- nak ideológiai határozatai, a dogmatízmus leküzdése egész­ségesebbé tették a társadalom- tudományok légkörét. Noha szórványosan még előfordul­nak a személyi kultusz idősza- '-mak egyes ieVnsége*, a tör- | ténelemtudcmány nagy fejló- Idésnek indult. (MTI) azonosítás. Ennek megtörténte után a legjobb esetben 2—3 perc marad a megsemmisítés­re. Az ellenrakéta — nem ál­talános felfogás szerint — szintén atomtöltetű, rendkívül nagy gyorsulással indul, s 90— 100 másodperc alatt 90—120 ki­lométer magasságba képes emelkedni. A célzásnak rendkí­vül pontosságúnak kell lennie, mert pl. 3000 krn-ről történt felderítés esetén fél százalékos hiba 15 km eltérést jelent, s az elhárító rakéta hiába rob­ban, a támadó zavartalanul folytatja útját, kár nem esett benne. Más elgondolás szerint a hagyományos töltetű, de na­gyobb számú rakétát kell fel­bocsátani, amelynek a támadó­val azonos pályán haladnak — vele szemben és a találkozás előtt felrobbannak, s a sok repeszdarab1 a támadó rakétát szétforgácsolja, esetleg a töl­tetét idő előtt felrobbantja. Elméleti számítások szerint a megsemmisítés valószínűsége a legnagyobb célzási pontosság esetén 25—33 százalék. Ez any- nyit jelent, hogy legalább 3— 4 ellenrakéta felbocsátása szükséges egyetlen támadó megsemmisítéséhez. A rakéta- elhárításnak más módszerei is ismeretesek. Ezekből befejezé­sül csupán egyet ismertetünk, az önvezérlős automata raké­ták alkalmazását. Az auto­mata irányítású elhárító ra­kéta úgy közelíti meg a célt, mint ahogyan a ku­tya fut a távolban megpil­lantott gazdája felé. Az ilyen rakéta vagy az infravörös (hő-) sugarakra éi-zékeny, vagy az orrában elhelyezett radarké­szüléknek az ellenfélről vissza­verődő hullámai vezérlik a célra. Az elhárító rakéták ter­mészetesen, nem akkor rob­bannak, ha összeütköznek a tá­madóval (ez szinte lehetetlen), hanem amikor a két rakéta között a megsemmisülés szem­pontjából a legkedvezőbb, vagy legkisebb a távolság. A védőrakéta ekkor automatiku­san felrobban, s a támadót vagy teljes egészében megsem­misíti, esetleg jelentősen elté­ríti pályájától. Causer Károly MOSZKVA (MTI): A Kom- munyiszt legújabb száma köz­li í. Szmirnov szovjet törté­nész cikkét. „A történelem- kutatásnak hiteles tényeken kell alapulnia” című cikké­ben a szerző megállapítja, hogy Sztálin személyi kultu­szának idején megszegték Le­nin többször hangoztatott út­mutatását, amely szerint a történelmi források minden­legkevésbé sem gondol lesze­relésre. Cinikus nyíltsággal ír erről Malcolm Stuart, a Maga­zin Of Wall Street című folyó­irat legújabb számában. A nagy üzleti körök e szócsövé­ben az alábbiakat olvashat­juk: ,,Fantazmagória minden olyan feltevés, hogy haladás lehetséges a fegyverzet ellen­őrzésének és a nukleáris fegy­verkísérletek megszüntetésé­nek kérdésében. Jelenleg a le­szerelés a legutolsó kérdés, amelyre vonatkozólag, akár­csak egy szemernyi remény is mutatkozik az előrehaladásra.” A szemleíró a Kennedy-kor- mány jelenlegi politikáját „diplomáciai kötélténcnak” ne­vezi, majd kétértelműen meg­jegyzi, hogy azért természete­sen nem szábad lemondani a leszerelésről. Washingtonban mégis szem­látomást számot vetnek azzal, mennyire veszélyes az egész világ elé tárni, mi rejlik a va­lóságban a washingtoni kor­mánynak a leszerelésről han­goztatott, szép szólamai mö­gött, Ezért siettek „propagan­dának” minősíteni a szovjet kormányfő üzenetét és közzé­tétel nélkül elutasítani azt, anélkül, hogy az amerikai köz­vélemény lehetőséget szerzett volna annak tisztázására, ki harcol ténylegesen a leszere­lés problémájának mielőbbi megoldásáért. (MTI) hajszájának, és leplezetlenül elárulják idegességüket. Foko­zott nyomást gyakorolnak Kennedy elnökre, követelik, hogy még a 18-as leszerelési bizottság munkájának meg­kezdése előtt hajtsák végre a légköri nukleáris kísérleteket. E politikusok attól félnek — írja a Wall Street Journál —, hogy „a hosszadalmas tárgya­lások és a semleges országok részéről megnyilvánuló nyo­más miatt komoly nehézségek gördülnek a kísérletek elé, ha azokat később akarják elvé­gezni”. Rendszerint jólértesült Kö­rökben úgy tudják, hogy Ken­nedy elnök tulajdonképpel már elhatározta a légköri nuk­leáris fegyverkísérletek végre­hajtását. Szemlátomást ezzel magyarázhatók az amerikai diplomáciának a nukleáris fegyverkísérletek megszünte­tésére vonatkozó egyezmény megkötésének kérdésével kap­csolatos cirkuszi trükkje. így pl. a Szovjetunió még jófor­mán ki sem jelentette, hogy hajlandó megvitatni e kérdést a 18-as leszerelési bizottság­ban, az amerikai külügymi­nisztérium máris sietve kije­lentette, hogy „a nukleáris fegyverkísérletek megszün teté- sére vonatkozó tárgyalások át­helyezése egyik szervből a má­sikba, nem teremti meg az alapot a megegyezéshez.” Az Egyesült Államok most a Hruscsov viszontválaszának visszhangja Amerikai politikai manőverek NEW YORK (TASZSZ): Mint Siskin, a TASZSZ tudó­sítója jelenti, Washington hi­vatalos köreiben leplezetlen ingerültséggel fogadták Hrus­csov szovjet kormányfő meg­ismételt javaslatát, hogy a 18-as leszerelési bizottság kor­mányfői, vagy államfői szinten kezdje meg munkáját. Ez a ja­vaslat zavarja a washingtoni politikusok terveit és ezért ki­hozta őket sodrukból. Az amerikai külügyminisz­térium nem tudott semmiféle1 határozott érvet szembeállíta­ni Hruscsov újabb üzenetének világos és meggyőző érveivel. Abban a törekvésében, hogy megakadályozza a szovjet kormányfő viszontválaszának kedvező visszhangját az ame­rikai közvéleményben, a kül­ügyminisztérium a diplomáciai gyakorlatban szokatlan lépést tett. Nem hozta nyilvánosságra Hruscsov üzenetét és Kennedy elnök válaszát sem várta meg, hanem nagy sietve „propagan­dának” minősítette a szovjet kormányfő üzenetetét és „fél­hivatalosan” elutasította azt. \ Az amerikai külügyminisz­térium sietsége érthető. Jól­értesült megfigyelők vélemé­nye szerint ugyanis Washing­tont most nem az foglalkoztat­ja, hogyan lehetne gyorsan megoldani a leszerelés problé­máját, hanem az, hogy a leg­rövidebb időn belül végrehajt­sa a tervbevett légköri nukleá­ris fegyverkísérleteket. Mint a Wall Street Journal írja, a „legfelső washingtoni körök­ben most azt ä kérdést vizs­gálják, hogyan lehetne gyor­san végrehajtani a légköri atomkísérleteket”. A washingtoni politikusok, nem indokolatlanul, attól tar­tanak, hogy az érdemleges le­szerelési tárgyalások gátat vet­hetnek az Egyesült Államok ;gyre fokozódó fegyverkezési

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents