Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-24 / 46. szám

1962. február 24., szombat

N6P0JSAG

3

Zárszámadás után, új feladatok előtt az egri Nagy József Tsz-ben

Nem éppen sétára alkalmas Idő. Fúj az északi szél, galy- lyakat tör a fákról, s megbontja a háztetők rendjét is. Csak az az ember mutatkozik ilyen időben az utcán, akinek sürgős tennivalója akad valahol, és elintézése nem tűr halasztást. Az egri Nagy József Termelőszövetkezet irodája előtt is e sürgős tennivalókra utal a kép. Autó és motorkerékpár, lófogat és kerékpár, moped várakozik kint az utcán gazdátlanul, míg bent az irodában folyik a tanácskozás, tárgyalás, brigádvezetők szokásos pénteki értekezlete, stb.

Az elnököt: Vinczepap Ferencet keresem, hogy érdeklődjem tőle a termelőszövetkezet zárszámadás utáni feladatairól, problémáiról, de azt a választ kapom, hogy kórházban van. Az egyik szőke, fiatal asszonyka világosít fel erről, aztán az elnökhelyetteshez: Sebestyén Andráshoz

vezet, aki napjainkban intézi a közös gazdaság ügyeit, s most bent, a sarokban, a kályha mellett tárgyal az egyik tsz-taggal.

Amikor végeznek, s végre szót válthatunk, én magam is dorgálásban részesülök. Az elmarasztalást azért kapom, mert, mint mondta: ritkán írunk róluk, pedig hát 50 forintot osztottak most is egy munkaegységre részesedést és első évük után elért eredményeikkel nem szégyenkeznek...

Meggyőződéssel mondja mindezt el, és haragudni sem lehet érte, mert igaza van. Az egri Nagy József Tsz jól gazdálkodott az elmúlt évben, s ma megelégedettség uralkodik a tagok többsége között. Az első év egységesebbé, szilárdabbá tette a szövetkezeti életet.

Így mondja az elnökhelyettes — aki ezelőtt egy jó évvel maga is egyéni gazda volt még, s ma az 1400 holdas gazdaság ügyeit, problémáit hordozza a vállán. Nem dicsekedve, de elégedetten hangsúlyozza, hogy

jól sikerült a „tűzkeresztség",

a tsz, az egri gazdák előtt is bebizonyította életrevalóságát, tekintélye napról napra terebélyesedik.

— Az idén a múlt év tapasztalatait figyelembe véve készítettük el terveinket —

Feneketlen sár övezi langyos időben az új egri lakótelepet, a Hadnagy utca is elvesztette „emberi” formáját, de mégis nagy örömmel dagasztják az új házak új lakói a környék sarát.

— Átmeneti állapot, és együtt jár az építkezéssel — állapítja meg egy fiatalasz- szony, miközben bravúrosan egyensúlyoz a sárba süllyesztett téglákon.

Nekem nincs Itt lakásom, ügy, hogy én kevesebb optimizmussal, fanyalogva lépkedek a lépten- nyomon felfröccsenő latyakba. Egy házba már beköltöztek a lakók, s amikor belépek a lépcsőházba, rajtam is elhatalmasodik az a kellemes érzés, amit az új lakás jelent. Nézegetem a kifüggesztett lakó- listát. Nem sokat mond. Még a házfelügyelő is keveset, hiszen alig néhány napja ismeri a lakókat. Így hát találomra csengetek be egy helyre a földszinten.

A háziasszony ijedten néz a cipőnkre, hirtelen magam is meglepődtem egy kicsit, s gyorsan mentegetőztem:

mondja. — A területet kiosztottuk családokra. Két hete sincs, hogy befejeztük a munkát. Tapasztalataink bizonyítják, hogy az idén komolyabban vették a szövetkezés gondolatát a tagok, mert minden terület kiosztódott, mi több, Kiss Ferenc brigádjában úgy elfogyott a terület, hogy majdnem veszekedés lett belőle. Tudniillik a tagok múlt évi vállalásukkal szemben a terület dupláját, vagy háromszorosát igényelték ebben az évben. Szövetkezetünk második esztendejében elértünk odáig, hogy kevés a területünk. Minden talpalatnyi földre jutott vállalkozó. S még azok hangoskodnak legjobban, akik 1961-ben nem dolgoztak. Tíz ember volt ilyen, s ma mindegyik dolgozni akar. Bóta Bernátné tavaly nem teljesített egy munkaegységet sem, most egy hold szőlőt vállalt művelésre.

' A vállalásokon tcjil természetesen más munka is folyik a szövetkezetben: háztáji terület rendezése, trágyakihordás, háztáji szőlők metszése, melegágyak készítése, pikiro- zás, stb. Tél végi munkák, szokás szerint. A közös terület metszését a napokban megkezdik, mert másfél millió oltványvessző átadására kötöttek szerződést a SZÖLFÁ-val, s minőségi vesszőket akarnak értékesíteni. Ezenkívül új még a tsz-ben a virágkertészet gondolata. Úgy tervezik, hogy virágtermesztéssel is foglalkoznak. Megfigyelték, kevés a virág, s ebből is jövedelemre tehetnek szert. Már tízezer szál rózsa vár oltásra, a májusban piacon lesz a virágja. A kertészetben más dísznövények, szegfűk, kardvirágok nevelése is szerepel -műsoron.

Új eljárások alapján osztják ki

a háztáji területeket

A termelőszövetkezet közgyűlése legutóbb elfogadott egy javaslatot, miszerint munkaegységek számához kötik a háztáji területek nagyságát. Az, aki — mondja a határozat — 120 munkaegységig teljesített az elmúlt évben, 400 négyszögöl szőlőt, s ugyanennyi szántóföldet kaphat. Akik 120—

180 munkaegység között vannak, 600 négyszögöl szőlőt és 800 négyszögöl szántót kapnak, elbírálás alapján. Azok, akik 300 munkaegységig teljesítettek, azoknak jár a 600 négyszögöl szőlő és a 800 négyszögöl szántó. 300 munkaegységen felül 600 négyszögöl szőlő és 1000 négyszögöl szántó jár a tsz-tagnak.

— Erre azért volt szükség — indokolja az elnökhelyettes —, mert így is érdekeltebbé akarjuk tenni tagjainkat a közös munkák végzésében. Aki többet dolgozik a közösben, annak több jár a járandóságokból is, így a háztáji területből is.

—• További terveik? — kérdem.

— Szerdán háromezer csibét kapunk. Csibenevelőnket korszerűsítjük, s igyekeznünk kell vele, hogy amikorra megérkeznek a keltetőből, a „pelyheskék”, szép és jó otthonra találjanak. Ugyanígy az idén 120 férőhelyes növendékistállót, 10 vagonos kukoricagórét szán- dékszunk építeni. Teherautót Vásárolunk, egy nehéz traktort, új rendszerű szőlőprést, és saját erőből öntözni szeretnénk a Nagyrétet, ezért öntöző-berendezés vásárlását is tervbe vettük.

Az idén

43 forintot terveztünk

egy munkaegységre

részesedést, de reméljük, hogy ennél több lesz, úgy mint tavaly is több volt.

— De ehhez alapos munkára, egyetértésre lesz szükségünk — hangsúlyozza, igaz, hogy a tsz-tagok között még mindig van egy-két ember, aki akadá- lyoskodik, a tsz-vezetőség ellen tevékenykedik, de egy fecske nem csinál nyarat — igaz a közmondás, s így is van ebben a tsz-ben is. 510 tag becsületesen dolgozott, s dolgozik már ma is: egy-egy ember nem tudja megállítani összefogásukat. Tsz-akadémiára járnak, ezüstkalászos tanfolyamra, baromfitenyésztő, és szőlőolt- ványkészítő tanfolyamra, hogy a tél utolsó napjait is saját, de a közösség hasznára is értékesítsék.

Fazekas István

n nehezebb megoldást javaslom..

A 20 érés Konsztantyin Fegyinról

Ma — februán 24-én— het- ■Lvl ven esztendős az egyik legnagyobb szovjet író, a Szovjet írószövetség főtitkára, Konsztantyin Alekszandrovics Fegyin. A paraszti származású, sokfelé hányódó, fiatalember 1919-ben a Vörös Hadsereg harcosa — egyszerre csak írni kezdett. Haditudósításokat, riportokat, lángoló felhívásokat. Indulásáról ő maga írta később: „1919-ben nem azért írtam, hogy író legyek, hanem hogy szétverjék a Volgán túl Kolcsakot, Pityernél Jugye- nicsot.” Gorkij azonban a közvetlen agitációs célt szolgáló írások szerzőjében felismerte a nagy művészi rátermettséget: magához hívta Fegyint és regények, elbeszélések alkotására ösztönözte őt. Fegyin — Gorkijjal kapcsolatos, magyarul is napvilágot látott emlékezései tanúskodnak erről — úgy érezte: eddigi élményei „a kusza szétaprózottságból alkotó rendbe tömörülnek” Gorkij segítségével. De még majd eg.y évtizedig új élményeket gyűjtő, a világot emyedetlen szorgalommal tanulmányozó „iró_ tanonc”-nak nevezte magát, amíg egy jelentős1 regénnyel, a „Városok és évek” cíművel a nyilvánosság elé lépett. „A hosszú érlelődés — vallja egyik

A

kisebb tanulmányában — gyöt- relmes dolog, de ha újra kezdhetném, sem választanám az olcsóbb és könnyebb megoldást. Es a nehezebb megoldást javasolom minden fiatal írónak.”

„Városok és évek”-ben azt a húrt pendítette meg Fegyin, amely ott zeng egész gazdag életművében. A különböző, hamis illúzióktól és téveszméktől áthatott, de a néppel együttérző értelmiség sorsát írta meg a szocialista foradalom viharában és a fiatal szovjet köztársaság körülményei között.

Tudatos célja volt, hogy megvizsgálja és felmutassa: mi történik a Klim Szanginokkal, Gorkij „felesleges intellaktu- eljei”-vel az új világban.

Fegyin —, aki a harmincas években alaposan megismerkedett a nyugat-európai értelmiséggel is, s élénk levelezésben állott például Romain Rolland- dal és Thomas Mannal — a Nagy Honvédő Háború után írt nagyszerű regény-trilógiájában, „Az első örömök”, „A diadalmas esztendő” és a „Különös nyár”, magyarul is megjelent kötetében ért el íróművészete csúcsaira.

Fegyin ma is alkotókedvének bővében van. Regényt ír,

régebbi cikkeinek, tanulmányainak egy újabb gyűjteményét válogatja össze, s hallatja higgadt szavát a szovjet irodalmi és esztétikai életben zajló, izgalmas vitákban is. Az ő életműve is azt példázza, hogy a szocialista realizmus: szemlélet és nem egyszerűen irodalmi módszer, vagy valamiféle stílus-irányzat. Konsz- tantyin Fegyin árnyalt, finom, intellektuális stílusa erősen különbözik — például — Solo- hov erőteljes, férfiasán érdes stílusától. Mégis testvérek, elvtársak ők a szocialista realizmusban, a valóságnak a szocialista tudat által felmért, mozgósító erejű ábrázolásában. Nincs egyetlen műve Fegyin- nek — legyen az társadalmi regény, vagy békepublicisztika —, ami ne viselné magán egyénisége sajátosságait, de amióta csak, Gorkij ösztönzésére, íróvá lett, írásait az emberiség legjobbjaival közös szemlélet és a tömegekkel közös boldogság-vágy hatja át.

A z emberi boldogság, az alkotó béke, a társadalmi és lelki fejlődés hitvallója, művészi ábrázolója a hetven esztendős Konsztantyin Fegyin.

A. G.

A legsúlyosabb ár...

ALACSONY emberke, arcán elmélyült ráncokkal. A vas fekete pora beleette magát a bőre alá is. Haja teljesen ősz. Itt, az egri vasöntöde szomszédságában lakik, alig néhány lépésnyire üzemétől, ötvenhat éves. De olyan tisztán és élesen emlékszik még mindenre.

— 1925. január 30-án léptem be először ide — mondja. S a pontosság kedvéért még azt is hozzáteszi: hétfői nap volt, reggel hét óra, hogy munkába álltam.

Régen nyugdíjba kellett volna. már mennie Safner János bácsinak. Régen megilletné a pihenés...

Keserű mosoly jelenik meg ■ a szája szegletében, mikor ezt emlegetem előtte. S mintha az apró szemcséjű vas is fel- izzana az arcán. Csontos, nehéz öklén.

— Akartam is már, hogy nyugdíjba megyek, dehát... — és lemondóan legyint. Csendesen fűzött szavaiból aztán

lassan kibomlik kálváriájának minden stációja.

... Stecz József, az öntöde egykori, elhunyt tulajdonosa, nagyon kegyetlenül és embertelenül cselekedett vele. Évtizeden át, sőt évtizedeken át napszámosként jelentette be az OTI-nál. (Nemcsak őt, másokat is, de azok már elkerültek az öntödéből.) Sőt előfordult olyan eset is, hogy időről-időre kijelentette — annak ellenére, hogy egyetlen napot sem volt távol az üzemből.

— Nem voltam én napszámos ember..,, mindig szakmunkát végeztem, órabérben kaptam meg a fizetést.

— Előfordult, hogy az egész üzemet én formáztam be... homokot kevertem, öntvényt tisztítottam, s néha még a formákat is magamnak kellett beásni.

A TULAJ csalásairól János bácsi mit sem tudott. Csak amikor a nyugdíj kérelmét beŰJ MÁZ, ÚJ LAKÓK

Ezen aztán jót nevetünk, de csak elmondja, hogy szerinte legötletesebb a konyha. Igaza van. A beépített, modem konyhabútor, az Egerben még hivalkodó, gőgös gáztűzhely, a konyhából nyíló| éléskamra, csupa fényűzés. A hálóból nyí ük a fürdőszoba, és a viszonylag nagyméretű hálófül ke. Még kérde zősködni is elfelejtek, úgy elbámészkodom a szép lakásban. Csupa kényelem, valóban modern összkomfort. Van lakásom, jó lakásom, mégis van bennem egy kis letagadhatatlan irigység,: ami főleg a kényelemnek szól, Mondom, nagyon csúf időben jártam ott, de láttam, hogy építik az utat, s azt is, hogy a gyerekek valóságos szenvedéllyel cuppognak a lehető legnagyobb sárban, Hallottam a házfelügyelő: zsörtölődését, hisz nemrég takarította a lépcsőházat, és az egész új ház-, ból kicsendült a lakottságmeg-i nyugtató életzaja.

Ismét kevesebben vannak.! akiknek lakás kell...

Cs. Ádám Éva

Koncz János az utolsó simításokat új lakásán: éppen csillárt szerel.

végzi

adta az SZTK-hoz, derült ki

minden gyalázatosság. S hiába, hiába adta írásba Stecz Árpád, az öreg tulaj fia, hogy igenis szakmunkát végzett Safner János — kérelmének nem adtak helyet. Hogyan is adtak volna, mikor egészen az államosításig mint napszámos után fizették a társadalombiztosítási díjat.

— Tavaly kellett volna, hogy nyugdíjazzanak... s most még éveket kell dolgoznom, hogy ezt elérhessem.

öt évet kell dolgoznia, öt évet azért, hogy megkapja azt a pénzt munka nélkül is, ami pedig már jogosan járna neki most is. öt évet kell dolgoznia a régi tulajdonosok kapzsisága, embertelensége miatt.

Formázó volt hosszú ideig Safner János. Most harmadik éve, hogy öntvénytisztító lett. Nehéz munka még ez is, egy 56 esztendős embernek. Igaz, csökkentett munkaidőben dolgozik. De épp elég hat órán ót is a nehéz, súlyos öntvények fölött hajlongani a szabad ég alatt, kitéve az időjárás szeszélyeinek, s nyelni az öntvényekről felszálló fekete port. És ezt kell csinálnia még több mint négy évig. Furcsa, enyhén szólva, igazán furcsa dolog, hogy a mások vétkéért, mások gyalázatosságáért neki kell megfizetnie a legsúlyosabb árat. Neki kell szenvednie azért, mert előre megfontoltan, sorozatos törvénytelenséget követtek el vele szemben. Hiszen szenvedés csak a munkája... Beteg ember. El- meszesedő gerincét a hévízi gyógyfürdő sem tudta helyrehozni. Párna nélkül fekszik az ágyon, s még így is összetörtén, fáradtan ébred reggelente, hogy szokott munkáját elkezdje.

SEGÍTENI kell Safner Jánoson. Megtette ő már a magáét, hogy becsületes pihenését biztosítsák. Tönkrement erős szervezete, egészsége a hosz- szú évek óta tartó munkában. Kizsákmányolták. Űri cselekkel kijátszották. Zsírja sült a forró- vas mellett, verejtéke csurgóit a nagy darab öntvények súlya alatt. Tüdejében megsokasodtak az éles, apró porszemecskék, amelyek az öntvényekről felszállnak. Néha elfullad, légzéseit szúrások kísérik. Miért hát a küszködése, egy olyan társadalomban, amely éppen az olyan munkásoknak hozta meg az igaz emberséget, a törvényt, a jogot, mint am lyen ő is.

Pataky Dezső

— A Finomszerelvénygyár- ban. Most én vagyok az itthoni „ügyeletes”, a feleségem dolgozik. Amit tudok, elrendezek. Hogy mi tetszik legjobban? A lakás.

hogy a csillárt szereli —, rgy is lehet beszélgetni. Hol dolgozik?

fia nézett furcsán a télikabátos, mezítlábas nénire.

— Nem számít a sár, jobban el lehet viselni, mint a rossz lakást. Mert mi aztán igen kényelmetlenül laktunk. Nagyon boldog vagyok, s olyan jó rendezkedni ebben a szép, csupa napfény, és levegő lakásban.

Mindent körüljárok, tehetem, mezítláb vagyok. Már rend van, csak a fürdőszoba ajtaja tárva-nyitva.

— Még nem száradt ki teljesen, meg nincs kisamottozva a fürdőkályha, úgyhogy ezt a helyiséget még nem tudjuk használni. Nincs gáz, de remélem, mire megírja — már lesz.

Én is remélem, és most már kíváncsi vagyok a két szoba, hálófülkés lakásra is. Azt hallottam, hogy azok egyenesen gyönyörűek. Találomra ismét becsengetek egy ajtón.

— Koncz János vagyok, tessék, kit keres?

— Magát, illetve magukat — lépek be újra, cipő nélkül.

A módszer bevált, itt se tiltakoznak. Elmondom, mi járatban vagyok, szíves szóval nyitja ki előttem a szobaajtót.

— Folytassa csak nyugodtan — mondom, mert látom,

csukott ajtó előtt, kifuztem a sáros cipőmet, s a következő csengetés után már az ajtóban kiléptem belőle és harisnyában léptem a lakásba. Mindjárt barátságosabban fogadott Beszteri József né, csak a kisBeszieri Józsefné először mosogat modern, új konyhájában.

— Bocsánat... Elnézést... Rossz helyen járunk.

Aztán jót nevettem a be-