Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-21 / 43. szám
1962. febiuai ül., zerda NÉPÚJSÁG 3 I Sokat tanultunk, jó Tolt a jövő feladatait hallani AZ ELMÚLT hetek nagyon mozgalmasak voltak Rózsa- szentmártonban. Minden délután két órakor a falubeliek hosszú sora kígyózott a kultúr- házhoz vezető utakon. Az igyekvő emberek be-bekiáltot- tak egy-egy késlekedőnek: siess, mert nem jut hely! De hát milyen eseményre igyekeztek ezek az emberek, mi keltette fel ennyire a rózsa- szentmártoniak érdeklődését? Nem más, mint az, hogy Juhász elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke, a brigád- és munkacsapat-vezetők tudatták az emberekkel, hogy előadásokat tartanak az SZKP XXII. kongresszusáról. És a termelőszövetkezeti tagok, akiknek megnőtt az igényük a tanulás, a művelődés iránt, s akiknek most idejük is van ismereteik bővítésére, szívesen jártak az előadásokra. Szívesen és annyian, hogy a kultúrház kicsinek bizonyult, a 2S0 ülőhely kevés lett. Az előadások utáni viták érezhetően előmozdították a közösségi gondolkodást. Mi, részvevők, úgy éreztük, hogy ezek az előadások is közelebb hozták a termelőszövetkezeti tagokat ahhoz, hogy szívükkel és eszükkel is részt vegyenek a közös gazdaság fellendítésében, hogy az idén is olyan eredménnyel dicsekedhessenek, mint az elmúlt évben, amikor megduplázták jövedelmüket. A vita még hazafelé menet is tartott, s nemcsak a nemzetközi kérdésekről mondták el véleményüket a szövetkezet tagjai, de arra is sok hasznos ötletet adtak, miként lehetne többet, olcsóbban termelni, milyen üzemágakat kell meghonosítani, hogy még nagyobb legyen Harmincezer nyugatnémet kölcsön- könyvtár terjeszti a szennyirodalmat A „Kölner Stadt-Anzeiger” című lap megállapítása szerint Nyugat-Németországban 30 000 kölcsönkönyvtár terjeszti, minden ellenőrzés nélkül, elsősorban fiatalok között a szennyirodalmat. A nyugatnémet lap megállapítja, hogy az NSZK üzemi könyvtárainak is közel a fele megsérti a fiatalokat veszélyeztető irodalomra vonatkozó rendeletet. Így például Hamburgban a kölcsönkönyv- tárak felülvizsgálatánál kiderült, hogy egy hónap alatt kétezer olyan könyvet kölcsönöztek ki, amely mind igen rossz hatással van a fiatalság fejlődésére. a jövedelem. Így tettek javaslatot a kertészkedésre, újabb növényfajták termesztésére. Ezek a viták azt mutatták, hogy a termelőszövetkezet tagjai nagy érdeklődéssel figyelik a közös gazdaság ügyeinek sorsát, de azt is megmutatták, hogy a békés termelés jobban érdekli a rózsaszentmártonia- kat, mint a háborús hisztériával való foglalkozás. A XXII. pártkongresszus anyagának tanulmányozása így járult hozzá az emberek világnézeti neveléséhez és a termelőszövetkezet politikai és gazdasági megszilárdításához, ahhoz, hogy mind többen vegyenek részt a téesz terveinek megvalósításában. EZEK A VITÁK, megbeszélések és az anyagi ösztönzés elvének alkalmazása úgyis kedvezően éreztette hatását, hogy újabb szövetkezeti tagokkal gyarapodik a közös gazdaság, s a kiszisták közül is sokan foglalkoznak a belépés gondolatával. Találóan jegyezte meg özv. Gubis Sándorné: „Érdemes itt jobban dolgozni, látjuk az eredményét.” E vélemény igazságát bizonyítja, hogy jó néhány szövetkezeti tag csak borból 10—12 hektolitert kapott, s egyre kevesebb azoknak a száma, akik csak 40—50 munkaegységet teljesítenek. A kongresszus anyagát tanulmányozó előadások színvonalát növelte a nagyüzemi gazdaság jelentőségét bizonyító filmek vetítése is, amelyet a Gyöngyösi Növényvédő Állomás adott át erre az alkalomra. Ez a néhány előadás tehát nagyon sokat jelentett az idei közös munka szempontjából, az emberek megismerték a kommunizmus építésének távlatait, terveinek realitását, s ennek tudatában, magabiztosan fogtak hozzá a munkához. Paraszt Imre, agronómus MALÉV-vel külföldre A Magyar Légiközlekedési Vállalat (rövidített nevén MALÉV) 1955-ben a MASZOVLET (Magyar—Szovjet Légiforgalmi Társaság) jogutódaként alakult. A MALÉV és egyúttal a magyar Ipgiforgalom fejlődése legjobban,ß. MALÉV külföldi járatainak bővülésén mérhető le. öt evvel, ezelőtt, a Magyar Légiközlékcdési Vállalat ' külföldi vonalainak hossza 320Ó km volt. 1957-ben á MALÉV repülőgépek Budapestet 6 állam, Bulgária, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Jugoszlávia, Lengyelország, valamint Románia fővárosával és Bratislavával kötötték össze; nem volt MALÉV-járat Budapest- Moszkva között, s egyetlen kapitalista ország fővárosában sem szálltak le magyar repülőgépek. 1961-ben viszont az 1962. április elsejével érvénybelépő nyári menetrend járataihoz hasonlóan az lL—14-es és IL—18-as típusú MALÉV repülőgépek már több mint 12 000 km hosszú külföldi légivonalon repültek, Budapestet pedig összesen 15 állam, köztük 7 kapitalista ország (Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Svédország fővárosával, valamint három hatalmas nyugat-európai nemzetközi légikikötő, Amszterdam, Zürich és Majna-Frankfurt (Fankfurt am Main) repülőtereinek forgalmával kapcsolták össze; a Budapest—Bratislava légijárat vonala nszont megszűnt. Az elmúlt 5 év alatt nem csak a külföldi járatok vonalhossza növekedett meg, hanem igen jelentősen fejlődött az utasforgalom is. 1957-ben a MALÉV külföldi járatain az utas- forgalom 6500 fő volt, és a MALÉV összutasforgalmának még egytizedét sem érte el, 1961-re az összutasforgalomnak már közel feliét kitevő külföldi utasforgalom, 1957-hez viszonyítva kereken ll-szeresére növekedett és elérte a 72 500 főt. —Terra— Rc • ostás Péter csontot ad a kutyának. A kutya nyü- #zít, mert a gazda incselkedik vele: sokáig forgatja a csontot a levegőben. Aztán két lábra ágaskodik, s végre, szájába kaphatja a friss disznócsontot. Mintha köszönné, meghajtja a fejét, s bemegy a házába, a barnára festett kutyaólba, aminek bolthajtásos a bejárata. Afölött a felírás: „Haraplak”. Tiszának ez kijár, tartja a gazda, mert a Tisza kutya párját ritkítja az egész határban, annyira szereti a gazdáját. Ennek a barátságnak története van. Rostás az útfélen akadt erre a kedves állatra. Éppen kukoricát fuvarozott a városba, még egyéni gazda korában, s azon gondolkodott nagy egyedüllétében, hogy belépjen-e az Aranykalászba? Alighogy átmentek a lovak a faludon, odaugrott a kocsi elé egy kutya. Szomorú volt, lelógott a füle, és alázatosan pillantott a kocsin ülő emberre. Elzavarták otthonról, gondolta Rostás, vagy ki tudja, miért vált hajléktalanná? Lélekben másodpercek alatt egymásra találtak, és Rostás a legközelebbi csárdában egy félliter soltvadkerti mellett el is keresztelte Tiszának. A kutya a ke Tesztelésinek csak akkor örült meg igazán, amikor megkapta a vendéglős néhány száraz pogácsáját. A hűség alapja tehát a pogácsa volt. S úgy látszik, nagyon ízletes pogácsája lehetett a vendéglősnek, mert MÉSZÁROS FERENC: cA \J1izol (jxr/jlül esejíi a Tisza annyira megszerette űj gazdáját, hogy mindig ott ugrált körülötte. A zóta igen jól megvannak egymással. A Tisza kiérdemelte a házat, és eltűnt hajdani szomorúsága. Rostás időközben belépett az Aranykalászba, ahol elfelejtette a sok kínos éjszakát, az álmatlan gyötrődést. Még a fuvarozásról is leszokott, ami pedig nem egykönnyen ment. Amikor az Aranykalász átalakult magasabb típusú szövetkezetté, Rostást növénytermesztési brigádvezetőnek választotta meg a tagság. Ez volt az öröme, de bánata is, A közös istállóba bevitték a lovakat, teheneket, és Rostásnak még az sem adatott meg, hogy legalább az állattenyésztésben dolgozzék. Az elnök türelmesen elmagyarázta neki, hogy egyelőre nagyobb szükség van a hozzáértésére a növény- termesztésben. Rostás néhányszor még előhozakodott kérésével, de azután már maga is gzégyellte az állatokhoz fűződő bensőséges viszonyát, és beletörődött, hogy kelkáposztával, meg szentesi paprikával kell foglalkoznia. A Tisza pótolni tudta az állatokat, és Rostás hamarosan megnyugodott: a kutyának megadott minden jót, ápolta, gondozta, még a széltől is óvta. Ez a szelíd jószág lett a legkedvesebb barátja, még beszélt is neki, s mindenről kikérte hűséges (követője véleményét. Rostás éppen a répahordásról elmélkedett Tiszával, amikor a tanya végénél megjelent egy ember. Mérgesnek látszott, roggyant léptekkel baktatott előre, s mogorván köszönt. A beszédet azzal kezdte, hogy szemére húzta a kalapját, szétvetette a láibát, és megnézte a kutyát. — Szép ez az állat — mondta. — Szép — felelte Rostás. — Elviszem magammal — jelentette ki az ismeretlen, és közelebb lépett a kutyához. I? ostás hirtelen szóhoz sem tudott jutni. Csak állt megkövültén, s csak sokára kérdezte meg: — Aztán miért vinné el? — Mert az enyém volt. A gazda elvörösödött: — Lehet, hogy a kutya a magáé volt... Én azonban a maga helyében elsüllyednék a föld alá. Ilyen kutyát elkergetni! Tudja, milyen állat ez? Nem is állat, okosabb némely embernél is. A kutyát én találtam, azóta gondját viselem, és nem adom oda semmiért. A mogorva idegen nem válaszolt a kiabálásra. Hol a gazdára, hol meg. Tiszára piáján. tott, és szinte védekezésül, összébb húzta magát. A szigorú vád ellen sem tiltakozott. Amikor Rostás elhallgatott, hosszú csend következett. Az idegen végre annyit mondott: — Maga nagyon szereti ezt a kutyát. Nem viszem el. A hangja megtört, majdnem fájdalmas volt. Lehajolt Tiszához, megsimogatta, aztán megpöccintette a kalapját: — Vigyázzon rá. Isten áldja meg érte! — Nem akarja elvinni? — kérdezte Rostás csendesen. — Látom, hogy már ide ragaszkodik — válaszolt az idegen szomorkásán. — Nagy bánata volt úgyis. Örülök, hogy jól van. Az idegen egyre rejtelmesebbnek tűnt Rostás szemében. Már nem is találta annyira ellenszenvesnek, mint az érkezésekor. Arcán keserűséget vélt felfedezni, és valami nagy bánatot. — Aztán... mi bánata volt a kutyának? — Meghalt a tízéves fiait?... Bundás nagyon szerette. Amikor eltemettük a gyereket, nem is jött vissza. Ott ült a sírnál napokon keresztül. Ha enni vittünk neki, nem fogadta el. Lefogyott szegény, bánatában. Az ötödik nap nem találtam a sírnál. Elment világgá, vagy nsrai Mál|,haza4 nem tuCikkünk nyomán Köszönjük a gyors intézkedést Február 15-én lapunkban Széljegyzet jelent meg az Autóközlekedési Vállalat parkírozásával kapcsolatban. A 4. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatója és forgalmi osztályvezetője bíráló megjegyzéseinkre az alábbit közölte velünk: „A Népújságban megjelent Széljegyzettel kapcsolatban vállalatunk rendelkezést adott ki, amely szerint az Autóközlekedési Vállalatok gépkocsijai a Vasút utca és Lenin utca sarkán levő üzlethez vezető hídnál nem parkírozhatnak. A továbbiakban mindennemű jármű parkírozásának megakadályozására a vállalat és a rendőrség közösen ellenőrzi, hogy a gépkocsik a híd Vasút utcai bejáratát szabadon hagyják, hogy a kilátás biztosítva legyen. Reméljük, hogy a fenti rendelkezésünkkel a kisgyermekek és .a gyalogjárók átkelését az átjárónál biztonságosabbá tesszük.” ★ Lapunk széljegyzetében szóvá tettük, hogy Egerben, az 1. Postán a dísztáviratlap mintákat tartalmazó tablót eldugott helyen tartották. Közbenjárásunkra a Postaigazgatóság intézkedett, hogy a dísztávirat- lap mintákat visszahelyezzék régi, jól látható helyére. Mindkét szervnek köszönjük a gyors intézkedést. Szakmunkás jelöltek az állami gazdaságban I HAJDANÁBAN, j ”av^Jó ban” felnőtt a gyerek, legény- nyé serdült, s már úgy, állt neki az eke szarvának, vagy a vetésnek, aratásnak, mint az apja. Egész gyermekségét úgyszólván a földön töltötte, járt ki dolgozni a szüleivel, látta az öregek, munkáját, s átvette tapasztalataikat. Akkor az volt a lényeg, hogy minél többet kihozzanak a földből, s minél jobban tudják értékesíteni a terményt...A mi időnkben, amikor az egyéni területek már „közös” névre hallgatnak, amikor az egyéni érdek egyesül, beleolvad a közösség, a termelő- szövetkezet érdekeibe, el ugyan nem vetjük, de nagyon sokban módosítjuk — mert a körülmények miatt így is kell — a régi módszereket. Mezőgazdaságunk nagyüzemmé fejlődik. S a nagyüzem megköveteli, hogy benne jól képzett szakmunkások dolgozzanak. A gyárak, az ipari üzemek részére az iparitanuló-intézetek nevelik a szakmunkásokat, ahol rendszerezett és következetes módszerrel sajátítják el a pontos és fontos munkafogásokat, a gyakorlati és elméleti foglalkozások keretében. S a mezőgazdaság? Mert a nagyüzemmé fejlődés miatt itt is szükség van elméletileg és gyakorlatilag jól képzett szakmunkásokra. A mezőgazdasági szakmunkásképzés nálunk még most teszi az első lépéseket. A Hevesi Állami Gazda■ 'iuaiiii<iii«fiaiiiii|iiaiiaiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMii> dóm. Nemrégen hallottam, hogy Itt van. Haza akartam vinni, legalább ez vigasztalt volna. A fiam is nagyon szerette ... Könnyes lett az arca, de nem törölte le. Elfordult, és hallgatott. A kezével legyintett: — Maradjon itt, látom, magának is kedves. — Az. De azért odaadom ... Vigye el a házát is. — Rostásnak összeszorult a szíve, de már kimondta a döntő szót. — Komolyan visszadja — kérdezte az idegen. — Komolyan, de vigye máris, vigye rögtön, ne is lássam. Érti? Ez a kutya engem annyi mindenre emlékeztet, vigye, mert.., Az idegen elkapta a kutya nyakát, köszönt, és majdnem szaladva menekült a tanyából. Tisza nyüszített, egyre kegyetlenebből vonított. Rostásnak be kellett fognia a fülét. Csak állt a szénakazal mellett, és eszébe jutott a keresztelés a félliter soltvadkerti mellett. A szeme elhomályosodott, és a nagy darab ember egyszerre csak elkezdett hangosan zokogni. 'Távolban ugattak a szom- x szédkutyák, Tisza néha vakkantott még egyet, de aztán az idegen eltűnt a láthatáron. Lassan beesteledett, a tiszta levegő továbbította a kutyazenét Rostás még mindig ott állt a kazlaknál, aztán bement a házba, kihozta a Tisza vacsoráját, és nehézkes mozdulattal odarakta a megárvult kutyaház ■—1 —A' SMÜ jl»l^ --------- -------* ság p éldáján mutatható be a legszemléltetőbben eredményessége. Itt a tanulóképzés két, illetve három éven át, tehát a szakma elsajátításához szükséges ideig folyik. Az év három hónapjában elméleti oktatáson vesznek részt a tanulók, a többi kilenc hónapban pedig a gyakorlati munkában tevékenykednek. I MOST NÉZZÚKf ™Je£feZnis. Itt, a példának említett Hevesi Állami Gazdaságban 1958 őszén kezdődött a szakmunkásképzés nyolc szőlőszakos tanulóval. A jelentkezők kevés száma a kezdeti bizalmatlanságnak tudható be. A következő évben a fejlődés szinte ugrásszerű volt: 1959 őszén a tanulók száma ötven- nel bővült. Ezek közül har- mincketten szárazföldi növénytermesztő szakosak, a többi szőlőtermesztő. Az 1960- ban épített új, hajtató ház lehetőséget nyújtott a zöldség- termesztő szak megindítására is. Ez év őszén 62 űj tanulót vett fel az állami gazdaság. Számuk 1961-ben ismét hatvannal nőtt. Ekkor tették le szakmunkás vizsgájukat az 1958, tehát a kezdő év tanulói: hárman jeles eredménnyel. A többi öt az évek folyamán, objektív okok miatt lemorzsolódott. Jelenleg szőlőtermesztésben 22, zöldségtermesztésben 18, baromfitenyésztésben 18, szarvasmarhatenyésztésben* 7, öntözéses növénytermesztésben 24, szárazföldi növénytermesztésben 53, komló szakon 1, méhészetben 4 tanulót foglalkoztatnak, ezenkívül öt a tejkezelő tanulók száma, összesen tehát 152-en igyekeznek elsajátítani a mezőgazdasági munka fogásait. A fiatalok, tanulmányi előmenetelüktől függően 110-től 350 forintig részesülnek ösztöndíjban, a gyakorlatokon végzett munkájukért pedig megfelelő fizetést kapnak. A Hevesi Állami Gazdaságban jelenleg két kihelyezett osztály dolgozik. Az elméleti oktatásokat a gazdaság jól felszerelt kuitúrházában tartják. Itt kell megemlítenünk egy lényeges dolgot: a szakmunkásvizsgát tett tanulók közül egyre többen akarnak beiratkozni a Gyöngyösi Mezőgazda- sági Technikumba. Megszerették a tanulást... Állami Gazdaságban a szakmunkásképzés terén történt gyors előrehaladás bizonyítja, hogy fiataljaink komolyan veszik a mezőgazdasági munkát és felismerik ennek jelentőségét a jövő társadalmában. Ez csak egy példa volt és talán sorolhatnánk még néhányat... Reméljük, hogy a szakmunkásképzésben elmaradott gazdaságok, de nem utolsósorban az életbe kilépni készülő fiatalok követik hamarosan a hevesieket. u.:.,. _ Kátai Gábor A HEVESI 1%
