Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-19 / 15. szám
1962. január 19., péntek NÉPÚJSÁG 5 Csalóka számok klubba, annál inkább. Az apci kultúrvezetők nagyon helyesen, a klubtermekben is szerveznek előadásokat, tanfolyamokat és akadémiákat. S hasonló a helyzet Poroszlón is. Ezeken a helyeken már jóval szélesebb a kör, már sokkal több embert sikerült bevonni a kultúrház hatókörébe. Nem muszáj tehát megvárni, amíg „a hegy megy Mohamedé hez”, közelítsük meg kulturális nevelőmunkánkkal a falu lakóit, ha úgy tetszik, vigyük helyükbe a kultúrát. Nagyon sok listát láttam már a könyvtárakban arról, hogy kik a rendszeres olvasók, de még egyet sem, hogy kik nem olvasnak a faluban. Pedig ez is igen hasznos kimutatás lenne, sőt az sem ártana, ha az első köteteket kivisszük az emberek lakására. Bizonyára, lenne eredménye énnek a kezdeményezésnek, s talán már legközelebb a könyvtárban üdvözölhetjük emberünket. A népművelési munka többi területén is meg lehet találni a hasznos módszereket. Feltétlenül javítani kell a kultúrhá- zak propagandamunkáján. Legutóbb egy könyvtárban jártam, ahol ötpercenként nyílt az. ajtó, jöttek az olvasók. Megkérdeztem a könyvtár dolgozóját, lesz-e valamilyen rendezvény este a kultúrházban? Nem tudta. Pedig mennyivel többen lettek volna az esti ismeretterjesztő előadáson, ha a könyvtáros is tud erről, és szól a könyvtárat felkeresőknek. Kulturális munkánknak ma már földrajzi értelemben nincsenek fehér foltjai, de az egyes községeken belül, a házsorok között, a falvak szélén még vannak. Számoljuk fel ezeket a fehér foltokat, szélesítsük ki kultúrmunkánk hatósugarát. Neveljük, tanítsuk, szocialista világnézetre, új, fejlett munkamódszerekre, műveltségre a falu minden lakóját, a termelőszövetkezet minden egyes tagját. Jelenünk mellett ezt követeli; gazdagabb jövőnk is. Márkusz László ★ (A falusi kulturális munka kiszélesítésének módszereiről vitát Indítunk. Várjuk a falusi kultúr- vezetők, szakemberek véleményeit, hozzászólásait, amelyeket közlünk majd lapunk hasábjain.) Késsülünk as Országos Mezőgazdasági Kiállításra Az ez évben újra megrendezésre kerülő Országos Mező- gazdasági Kiállításnak és Vásárnak nagy jelentőséget tulajdonít a kormányzat és az egész mezőgazdasági szakvonal. A legutóbb megrendezett kiállítás óta ugyanis néhány év eltelt, s ez alatt a mezőgazdaság területén óriási változás történt, a termelőszövetkezetek százai alakultak, illetve váltak erős, szilárd nagyüzemi gazdaságokká. Az elmúlt évi átalakulással egyidejűleg a termelésben is nagyarányú változások mentek végbe, amelyek már jelentkeznek a termésátlagok emelkedésében. Új termelési folyamatok, módszerek terjedtek el, új, modern gépek láttak és látnak napvilágot, a többtermelés, a nagyobb termés és terméshozam érdekeit szolgálva. Mindezeket látva, a kormányzat és a Földművelésügyi Minisztérium szükségesnek tartotta az Országos Mezőgazdasági Kiállítás megrendezését, hogy a nagyüzemi gazdaságok modern termelési módszereit, tapasztalatait, új gépeit bemutassa és ezzel elősegítse a nagyobb terméseredmények elérését. A határozat alapján megyénkben is megindult a szervező munka és számos termelőszövetkezet már jelentkezett is az Országos Mezőgazdasági Kiállításra. Idáig megyénkből 23 termelőszövetkezet jelentette be, hogy termelvényeivel részt kíván venni a kiállításon. Különösen jó szervező munkát végeztek a gyöngyösi járásban, ahonnan 10 termelőszövetkezet jelentette be részvételét. Ezek közül is ki kell emelni az atkán Űj Élet Tsz-t, amely őszi búzával, őszi árpával, zöldpaprikával, borral és csemegeszőlővel- jelentkezett, vagy a nagyrédei Szőlőskert Tsz, amely szintén őszi árpát, valamint zöldpaprikát, málnát, szőlőtelepítést, bort és csemegeszőlőt mutat be a kiállításon. Hasonló termékkel jelentkezett az adácsi Béke, a gyöngy öscrroszi Február 24, a gyöngyöspatai Béke, a gyöngyös- tarjáni Győzelem, a kisnánai Hunyadi, a szűcsi Bajza József és a vécsí Rákóczi Termelőszövetkezet. Az egri és a hatvani járásból már kevesebb tsz jelentette be részvételét a kiállításon. Azok a tsz-ek, amelyek jelentkeztek ezekből a járásokból, leginkább zöldségfélékkel vesznek részt. Említésre méltó ezek közül az egyesült hatvani Lenin Termelőszövetkezet, amely paprika, paradicsom, görögdinnye, sárgadiny- nye, uborka és tök terményeit kívánja bemutatni. Sajnos, a hevesi, füzesabonyi és pétervásári járás termelő- szövetkezetei részvételüket még a mai napig sem adták le. Különösen az állattenyésztésben igen gyér a jelentkezés, pedig ezekben a , járásokban töb,b .termelőszövetkezet rendelkezik olyan állatálíömány- nyal és , kiváló. egyedekkel, amelyék a kiállításon, bemutatásra alkalmasak. Ilyen a kerecsenéi Aranykalász, a füzesabonyi Petőfi, a nagyftigedi Dózsa,, az erki Űj Barázda Termelőszövetkezetek, de ide ‘sorolhatók a tiszanánai,, a, kiskörei, a kömlői, tarnabodi és tar- namérai tsz-ek is,..Nemcsak az állattenyésztésben, de más vonalon is vannak termel’őszövét-, kezetek, amelyeknek lenne mit bemutatni a kiállításon. Például az abasári Rákóczi Tsz-nek szőlő, borr vagy a ,ti- szanánai Petőfi Tsz-nek lucerna, lóhere-magfogás. Ugyancsak ide sorolható a tenki Béke, ■ ahol tavaly cukorrépából volt magas termésátlag es az idén is az várható. Gabonafélékből jó termés volt az elmúlt évben, s az idén is az várható, a füzesabonyi Petőfi, a kerecsendi Aranykalász, az erki Űj Barázda Tsz-ekben, kukoricából a mezöszemerei Űj Világ, s a kömlői tsz-ek értek el jobb eredményt. Ezeknél a termelőszövetkezeteknél megvan minden adottság arra, hogy az. idén is — az elmúlt évihez hasonló, sőt még jobb eredményeket érjenek el és így terményeikkel részt vegyenek az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. A jelentkezési határidő: január 31. Az idő fövid. Reméljük, a hátralevő napok alatt még . több termelőszövetkezet jelentkezik a kiállításra. A járási szakigazgatási szervek pedig még jobb szervezőmunkával tesznek intézkedéseket a cél érdekében. Heves megye termelőszövetkezetei még mindig megálltak helyüket bármikor és bármilyen kiállítást rendeztek. Ha csak a legutóbbi erfurti kiállításra gondolunk, ahonnan megyénk termelőszövetkezetei 37 arany-, 26 ezüst-, 6 bronzérmet és egy elismerő oklevelet hoztak el, akkor valószínűnek tarthatjuk, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállításon is hasonló lesz a siker,. Székely Ferenc, megyei üzemgazdáa* Tízéves fennállását ünnepelte a Parádfürdői Állami Gyógyintézet A sok fénypompás ünnepséget megélt Parádfürdői Állami Gyógyintézet éttermének falai telén még sohasem láttak olyan vidám ünneplő közönséget, mint vasárnap este, ugyanis ezen a napon tizedszer találkoztak ■- Rt a dolgozók, tizedszer ünnepelték meg az intézet megindulását. Tizenkilencen szorongó szívvel ültek a széksorok között és hallgatták dr. Csillag Endrének, az intézet igazgatójának szavait, majd pedig meg- illelődve köszönték meg az Egészségügyi Minisztérium kiküldöttén ék ünnepi jókívánságait. Igen, már csak 19-en, vannak, akik 1952-ben megkezdték a munkát, és olyan sikeresen dolgoztak, hogy most a Parádfürdői Gyógyintézetet úgy emlegetik, mint a magyar. Karlsbad-6t. Emberek ezrei gyógyultak már meg itt és nyerték vissza életkedvüket, mert az ellátás a gyógykezelés visszaadta őket az életnek. Tíz év munkája után most ők is nyugodtan ünnepelhettek, összecsendültek a poharak, szállt a vidám jókedv, és a jó munkájukért megérdemelten kapták meg a jó muzsikát, amolyan vérpezsdítő magyarosat. (—ács) Lehet-e fából vaskarikát csinálni Átányi gondok, gazdálkodó Átányiak Oa megyek, nem vagyok 11 itt, ha itt vagyok, nem megyek; hogy lehetne egyszerre menni is, maradni is? Hát ez bizony olyan fából vaskarikás kérdés, amellyel nincs is semmi baj mindaddig, amíg tréfás dolgában teszi fel valaki. De az élet Átányban egyáltalán nem tréfából tette fel ezt a furcsa, s az első pillanatban meghökkentőnek látszó kérdést: hogy lehetne egyszerre menni, maradni is. Menniük a dolgoknak, s maradniuk az embereknek. Ezen fő most a tanácselnök- feje, ezen a szövetkezetbeli vezetőknek,, de bármilyen furcsán hangzik, ezen fő jó néhánynak azok közül is, akik maguk is okozói ennek a fából vaskarika dolognak. De, hogy az olvasót ne hagyjuk tanácstalanul, miről is van szó, elöljáróban, mielőtt megoldást próbálnánk keresni, ha tudunk a „megyek-maradok”- ra, a következőket kell elmondani. E sorok írója, de mások is hallották már elégszer, hogy a falusi fiatalság nem is kis része eljár dolgozni üzembe, építkezéshez, vasúthoz. Így van ez Átányban is, ahol majd két és félszáz ember száll buszra, vonatra hetenként, kéthetenként, hogy a termelőszövetkezeti község négy szövetkezetén kívül keresse meg a mindennapit. De ami ezután jön! Mert azt ugyan kevesen hallották még, hogy valaki a szövetkezet elől a szövetkezetbe menjen dolgozni, mint Átá- nyon közel százan. Jobbára fiatalok járnak Budapestre, illetőleg a csepeli Vaszil Kolo- rov, a XV. kerületi Béke, az óbudai Egyetértés és még néhány pesti, vagy Pest-környé ki termelőszövetkezetbe. $ ír-:*li ««» — • •"*» lesebb látókörű általános szakmai műveltséggel rendelkező paraszt gyorsabban szabadul meg a kistulajdonosi szemlélet korlátáitól, jobb, eredményesebb munkát tud. végezni a fejlődésért a szövetkezetben.” Ezért a jobb, eredményesebb munkáért kell szélesíteni a kört, s a kultúrházak törzsközönsége mellett meg kell nyerni az „új” közönséget is. Igaz, nem könnyű ez a munka, talán éppen olyan nehéz, mint az eddig végzett kulturális tevékenység, sőt, ha lehet, még nehezebb is. Nem köny- nyű ez a feladat, hiszen olyan embereknek a kezébe kell könyvet adni, akik eddig elkerülték a könyvtárat, s mennyivel nehezebb megszervezni az ismex-etterjesztő előadások közönségét, ha nem csupán a jól ismert arcokra számítunk. Több községben hallani a panaszt: zsúfolt az évi kulturális terv. Igaz, nagyon zsúfolt, de csak akkor, ha a falu lakóinak csupán 20 százalékára készítették, s nem az egész lakosságra. Ha szélesítjük a kört, s minden rendezvénynek megtaláljuk a .maga-külön közönségét is, akkor már túl Is lépjük a tervezés kereteit. E sorok írója csupán a figyelmet akarja ráirányítani falusi kulturális munkánk egyik legnagyobb hiányosságára. Nem tud, és nem Is akar pápa leírni, a munka hogyanját, a kulturális nevelőmunka, kiszélesítésének módszereit a kultúrházak vezetőinek, a művelődési bizottságok tagjainak, a parasztság szocialista nevelését, szakmai tanítását vállaló értelmiségieknek kell megkeresniük. A cél: eljutni a falu egész lakosságához, a termelőszövetkezetek minden egyes tagjához. Van már néhány kezdeményezés megyéikben is, ennek eredményei bem lebecsülendők. Apcon is a falu kul tu- - rális életének bázisa a művelődési ház. De azért van már a faluban néhány televízióval felszerelt klubterem is: a pártnak, a KISZ-szervezetijek, a földművesszövetkezeteknek, a termelőszövetkezetnek és a malom dolgozóinak. Sokan vannak a faluban, akik a távolság, vagy más ok miatt nem járnak a kultúrházba. De a Falusi ■ kulturális nevelőmunkánk kétségtelenül sokat, nagyón sokat fejlődött az utóbbi időben. Főleg ebben az oktatási évben új módszerek, népművelési formák alakultak ki a falusi kultúrh-á- zakban, növekedett az előadások, a rendezvények száma, s javult a belső tartalom és a színvonal is. A népművelési munka buzgó harcosai sok dicséretet, elismerést érdemelnek az elvitathatatlan eredményekért. S most, az elismerések fenntartásával mégis a hibákról szólunk. Nem valamiféle öncélú bírálat ürügyén, inkább a tények parancsolta szükségesség alapján. Sokszor megtorpanáshoz, káros önelégültséghez vezet, ha eredményeinket a néhány évvel ezelőttihez hasonlítjuk. A múlt helyett nézzük most a jelent, de még inkább a jövőt. Lényegében befejeződött a mi megyénkben is a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a parasztság új úton jár, nagyüzemi gazdaságban dolgozik, de gondolkodása, nézetei, s a nagyüzem követelte hozzáértése nem tartott lépést a fejlődéssel. A kulturáltabb élet előfeltétele néhány évvel ezelőtt még a tsz volt. Ez már létező, fejlődő valóság és napjainkban a termelőszövetkezetek előrehaladásának egyik előfeltétele a szocialista kultúra gyorsabb terjesztése, a falu lakossága, az egész parasztság körében. Eredményeink bármily nagyszerűek is, eddig csupán egy szűk körre korlátozódnak. A falusi kulturális munka célja a szocialista nevelés. Ezt szolgálják a népművelés különböző szakterületei, a tanfolyamok, akadémiák, ismeretterjesztő előadások éppen úgy, mint a politikai iskolák, szakkörök, könyvtárak, vagy a művészeti csoportok. S e munkák színvonala és tartalma mellett egyik legfontosabb feladatunk a kulturális tevékenység hatókörének maximális ki- szélesítése, mert ez ideig kul- túrházaink munkája csupán szűk körre, a falu lakosságának 1'5—20 százalékára korlátozódott csupán. Ez a 15—20 százalék ma falusi kulturális munkánk egyik legfőbb hiányosságára^ figyelmeztet. Szólni kell erről, mert még mindig hajlamosak vagyunk 3 szépítgetésre, s a kul- túrmunka művelőit, éppen úgy, mint vezetőit, gyakran „elviszik” a számok, a különböző statisztikák. Mert a számok, a kimutatások nagyszerű eredményekről tanúskodnak, hiszen ezekből kiderül, hogy a könyvtárnak több száz olvasója van, ezer körül jár az ismeretterjesztő előadások hallgatóinak szárna, mintegy félszázan járnak tsz-akadémiá- ra, ugyanannyian különböző tanfolyamokra, s két-három- száz ember tolong a kultúr- csoportok előadásain is — községenként. Ha a számokat összeadjuk, Átányban, vagy Sarudon, Csány községben, vagy Nagyfügeden szép, nagy, kerek számot kapunk. Ne higgyünk a csalóka számoknak, nézzünk mögéjük egy kicsit. Falusi kulturális munkánk még nem jut el a parasztság egészéhez. Egy-egy népművelési ág közönsége ugyanazokból az emberekből tevődik össze. Az , ismeretterjesztő előadások hallgatói iratkoztak be a tsz-akadémi- ákrá, ők szeretik a könyvet is, s belőlük áll a művészeti csoportok közönségének nagy része, sőt eljárnak a tanfolyamokra is. Így megy ez körbe- körbe. Kicsi ez a kör, még a legjobban dolgozó kul túrházaknál is. Bővíteni kell. Kell, mert a falusi lakosság többségéhez még nem jutottak el a kultúrmunka művelői, s így nem érvényesül széles körben a szocialista nevelés, s hiánya, a kulturális elmaradottság, könnyen fejlődésünk, gazdasági életünk gátja lehet. Ma is érvényesek a Lenin irta sorok; „A kulturált, székeli itt áthangolni, — anélkül semmire sem megy. Az öregek panaszkodnak, hogy döcög a munka, de fiaikat elküldik pénzt keresni. Az asszonyok fintorgatják orrukat, hogy a szövetkezetekben döcög a munka, s vajon ki tudja, mit csinálhat olyan messze az ember két hétig, de küldik az embereket — . pénzt keresni. A lányos mamák aggódnák lányaikért, ott messze, a távolban, — nem mintha ezer rémes veszélyt rejtene a főváros, de az otthon az csak az otthon —, s küldik a lányaikat pénzt keresni... S a pénz, a gazdagodás lehetősége, ott hever előttük a jó átányi földben, amelyen mindén megterem, csak akarat, Szív és hozzáértés kellene hozzá ... De éppen az előbbi kettő döcög éppen úgy, mint a munka, elsősorban a két gyengébb szövetkezetben. Ha ennek a kétszáz néhány embernek jó része hazajönne dolgozni, mint ahogy a megye számos más községébe térnek hazá a faluról elment és hazatalált elveszett „bárányok”, nem kellene két esztendőnél több, hogy virágzó, jómódú szövetkezetek dolgozzanak az átányi határban. Lenne gép, amit kezelni lehet, teherautó, amit vezetni, és jutna arra a bizonyos rundóra is a kocsmában, nem mintha a, kocsma lenne a gazdagodás és jólét éppenséggel legtökéletesebb fokmérője. p sorok írója jó szót tu- J dott csak adni az ügyhöz és egyszerűen írni erről a fából vaskarikáról... De hátha lehetne fából vaskarikát csinálni? Hátha nem is fa, hanem vas az anyag, amiből a karika készülhetne, — az elszármazottak és a falu örök hűségének megpecsételésére?! Gyurkó Géza ben, s ültessék rá, ő jön. Van olyan, aki gépre szeretne ülni, traktorra, s jönne vissza. De se előleg, se teherautó, se gép... Majd, ha lesz — vélik és vallják. Persze, az is igaz, hogy ahol jobb volt a vezetés, jobb volt az öregek munkája, a Dózsában, ha előleg nem is volt. de a zárszámadás azért jó képet mutat. Legalább olyan jót, mint azoknak a költségvetése, akik eljárnak máshova dolgozni. Az itt dolgozó 220 tagból 180 teljesített munkaegysége', zömében 200 és 300 között, öt nő 300, egy 400 munkaegység felett, míg 55 férfi 400 munkai- egység felett teljesített... Ha asszony, férj becsülettel dolgozott, akkor a 26 forintos munkaegység, kettőjüknek 500-at számolva, egy év alatt 13 ezer forint és a háztáji jövedelme. Nem sok, de nem is kevés. A z Üj Életben egy forint- ^ tál még jobb is a helyzet, de a Kossuth 22 forintot, a Petőfi meg éppen csak 17 forintot oszd; munkaegységenként. — Borzasztó probléma ez nekünk — sóhajt a tanácselnök és egyetlen pillanatnyi kétely nincs bennem, hogy nemcsak mondja, de érzi, s nemcsak érzi, de valóban nem kis probléma kitörni ebből a körből, megoldani, hogy: menjen a szövetkezetek dolga és maradjanak az emberek ... Mert ha munkaerő elmegy, a szövetkezet marad, de legalábbis döcög. Igaz, ezt a tanács egymaga meg nem óidja, de nem oldják meg a falu kommunistái sem. Az egész falu társadalma véleményét csak akkor lenne, ha jobban osztana és előleget is adna a termelőszövetkezet... Körbe ... körbe! — summáza a helyzetet. phhez még az szükségel- tetik hozzátenni, hogy az eljárók átlagéletkora alul van a harmincon, akik itthon dolgoznak a szövetkezetben, azoknak felül az ötvenen. Ha hazajönnének a fiatalok, lehetne zöldséget termelni,' kertészkedni, lehetne többször kapálni a cukorrépát, kukoricát, mint tavaly, hogy nagyobb legyen a termés is, a jövedelem is... De! — Ezért jöjjek én haza? Húsz forintért egy munakegy- ségre? De még az is hagyj án — vélekedik Török György, Sárándi György, Juhász Mihály, de így vélekednek mások Is... — Keres az ember munkaegységet, s ha itthon van, csak jobban megtalálja a számítást... De hogy egy rundót ne tudjon fizetni a kocsmában a komának, aki az iparban dolgozik, mert nekem még tíz forint előleget se adnak az egvségre! — indigná- lódnak a fiatalok, s ez a véleményük a többieknek is. Sokan jönnének haza, mert csak kutyának való élet ez az állandó utazgatás, szembepis- log'ás az asszonnyal, mert az asszony képes gyanakodni, ha két hétig is távol van az embere, nem tartozni se a faluhoz, se a városhoz, sehová . . De legalább tíz forintot műnké »ovségenként! Balog Ernőnek még a munkaegység-előleg se kikötése: gépkocsi legyen a szövetkezet'Télen is. És építenek utat, parkíroznak, dolgoznak sportpálya-bővitésen, vagy építésen, nem is alacsony órabérért, egynémelyike még Pécsre is eljár dolgozni, merthogy a pesti termelőszövetkezet ebben a nagy déli városban épít utat.. Termelőszövetkezet, mint útépítő! De most ebbe ne bonyolódjunk bele, ez a rendőrségre is tartozik — gondolom. Mint ahogy már egy-két esetben, ahogyan erről. Átányban értesültem, tartozott is. A lényeg tehát az, hogy ezekben az úgynevezett szövetkezetekben, de az üzemekben is, van aki megkeresi az 1300, van aki éppen hogy az 1600 forintot. Hát olyan nagy ez a pénz? Ahogy vesszük. Megkapni nem kevés, de ebből kétfelé élni, utazni — már lényegesen kevesebb. Van olyan, aki egész havi jövedelméből 3—400 forintot ha haza tud adni az asz- szonynak, leány, vagy legény, még ennyit se, a szülőknek. Gajdos elvtárs, a tanácselnök, ráncolt homlokkal panaszolja, hogy milyen baj is Átányban a fiatalok dolga: — Nekem elhiheted, hogy mindent igyekszünk elkövetni, de csak loholunk körbe-körbe, s nem jutunk előre — magyarázza, ha nem is éppen reménytelenül, de mindenesetre eléggé letörtem A termelőszövetkezetek — kettő kivételével — gyengén osztanak, de az, a jobb kettő sem tudott adni munkaegység-előleget... Hogy gyengén osztottak, annak az volt az oka, hogy nem volt munkaerő. Munkaerő meg
