Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-18 / 14. szám

1902. január 18., csütörtök NfPÜJSáO R ÚJ év, ú) feladatok Ha az ember szétnéz a körü­lötte forrongó életben — de saját javuló körülményein is lemérheti —, hogy az ipari és gazdasági fejlődés időszakról időszakra egyre nagyobb mé­reteket ölt. Minél jobban gya­rapodunk, annál tekintélye­sebb az összeg, amelyet évről évre új létesítmények építésé­re fordíthatunk. Sorolhatnánk tehát vég nélkül azokat a je­lenségeket, amelyek párhu­zamba hozzák a fejlődést az emberi kötelességekkel: hogy mit is kell tennünk és hogyan, gyarapodásunk érdekében. Mert az, amit még tegnap ma­gunk elé szabtunk, az ma már nem elég. Űj feladatokat, ma­gasabb, nagyobb követelmé­nyeket kell teljesíteni! A gyöngyösi XIX-es akna bányászainak a legutóbbi érte­kezleten bejelentette a vezető­ség: 1962-ben a napi terv 142 vagonra emelkedik, de ... eh­hez a létszám mintegy 40 fővel csökken! (Bizony ez gondot okozott az első pillanatokban mind a műszaki, mind a mun­kahelyi dolgozóknak.) A fel­adat nehéz, de szép és a siker ismét csak _ gyarapíthatja a XII-es akna bányászainak hír­nevét. Azt jelenti, hogy az előző évi 1650 kilogrammos üzemi fejteljesitménynek, nem kevesebb, mint 1820 kilo­grammra kell emelkednie. Százhetven kilóval kémek töb­bet személyenként!... És a bányászok mind azt felelték: — „Vállaljuk...!” Ha az eddig eltelt időt néz­zük, az száz százalékon felüli teljesítmény! Hogyan születhe­tett ez meg? Ügy, hogy a mun­kahelyi dolgozók bíztak a mű­szakiak szervező készségében, szaktudásában, a műszakiak pedig biztosan számíthattak a munkahelyi dolgozók lendüle­tére, versenyző készségére. És a két. akarat így csúcsosodott ki — már az év első napjaiban — dicséretes termelési ered­ményekben. Tehát akár a dolgozók igye­kezete, akár a munkahelyek állapota, vagy a feltárás fo­lyamata szerint vizsgálódunk, már előre nyugodtan jósolha­tunk, hogy az év folyamán — ha valami váratlan elemi csa­pás, vagy geológiai akadály közbe nem jön! — a tervtelje­sítés, ha kissé feszítetten is, de folyamatos lesz. És a jövő év?... Mert a jó gazda nem­csak a jelenben él, hanem idő­ben számot vet a jövő lehető­ségeivel is. Bizony, az 1963-as év alapját már most meg kell vetni, mégpedig területszer­zéssel. Jó mederben haladnak a munkálatok az északi 11-es gerinc lég- és szállítóvágatán, hogy az abasári völgy meddős, homokos kimosási zónáján át­haladva, bizonyságot kapjunk az esetlegesen mögötte meg­húzódó szénvagyonról. Itt .két tábor ellentétes véleménye ta­lálkozik. Az egyik amellett kardoskodik, hqgy van szén bőven, mert ezt az előzetes fú­rások adatai is bizonyítják; a másik tekintetbe veszi a Mát­ra közelségét és az ellenkező­jét állítja. A felek igazságát majd eldöntik a feltárási mun­kálatok. Mindenesetre, a XII-es akna szempontjából fel­becsülhetetlen előnyt jelente­ne, ha új, gazdag szénmezőre bukkannának. Nagy problémát állít az üzem dolgozói elé a havi 600 folyóméteres elővájási terv. Nem azért, mintha nem állna rendelkezésre a megfelelő gépi berendezés, mert pillanatnyi­lag is négy darab F—4-es gyorsvágathajtó gép várja az üzemeltetést. Igen, várja, mert a munkahelyek, úgy a XlI/a. akna alatt, mint az északi I-es Válasz egy kritikai megjegyzésre A múlt héten bírálat ért bennünket azért, mert az au­tóbuszok piszkosak, s az autó­buszokon utazó dolgozók nem tartják be a mindenkire köte­lező előírásokat. Ez a bírálat nem volt jogtalan! De kérdez­zük: csak a közlekedési dolgo­zókat lehet hibáztatni ezek miatt?! Ügy véljük a felelős­ség közös. Hiába teszünk meg mi, a közlekedés dolgozói mindent az autóbuszok tisz­tántartására vonatkozóan, ha intézkedéseink nem találnak megértésre az utazó bányá­szok között. Általánosan elterjed rossz; szokás uralkodik a bányász-; utasok között. Eldobálják az; ételhulladékokat, szétszórják; a papírdarabokat, cigarettává-; geket a kocsikban. Az autóbu-; szók belső burkolatlemezeit; igen sokszor megrongálják,; felhasogatják, hogy lámpáikat; tudják hova akasztani, pedig! azok a pad alatt is jó helyen lennének. Nemegyszer előfor­dult már olyan eset, hogy az! ülésekről a bőrburkolatot bics­kával levagdosták; vagy égő! lámpát tettek az ülésekre s et-! tői a burkolat kiégett. S a dohányzás?... Minden kocsiban szembetűnő helyen vannak a dohányzást tiltó táb-; Iák, ámde nem is hederítenek; erre. S nemcsak, hogy a sza­bályokat sértik meg, az égő; cigaretták veszélyt jelentenek; a dolgozók ruháira. Nem be-! szélve arról, hogy cseppet sem! egészséges dolog a sűrű do-! hányfüstben utazni — különö­sen olyanok részére, akik nem! hódolnak a nikotinos szenve-' delynek. Persze, nem akarunk általá­nosítani. Az utazó bányászok; többsége megértő, jó szándé­kú. Azt kérjük ezektől az uta­soktól: legyenek segítségünk­re abban, hogy a másként gon­dolkozó utasokkal is megér­tessük: az autóbusz is társa­dalmi tulajdon. A jó érzésű és jó szándékú utasokat kérjük: figyelmeztessék társaikat, vi­gyázzanak az autóbuszok be­rendezéseire, megfelelő tiszta­ságára. Kovács József a 32-es AKÖV petőfibányai főnökségének vezetője gerincen meddőbe, illetve régi műveletre bukkantak. Jelen­leg kézi erővel folynak a mun­kálatok és bizony, ez a ténye­ző befolyásolhatja az elővájási terv kedvező alakulását. Re­méljük azonban, hogy ezek a kedvezőtlen geológiai viszo­nyok csupán átmenetileg je­lentenek problémát és ha le­maradás mutatkozna, azt hat­ványozottan pótolják majd a következő hónapokban. Döntő segítséget adtak a XII-es akna múlt évi jelentős terv túlteljesítéséhez az Ur- sitz-féle fejtőpajzsok, ame­lyekből kettő működik ennél az üzemnél. Az egyszárnyú pajzsfrontokkal elért 66—67 méteres havi előrehaladás már nem jelent újdonságot! Azt is ki kell azonban hangsúlyozni, hogy csupán a XII-es aknánál! Most az üzem műszaki vezetői terveket dolgoztak ki — se tervek gyakorlati végrehajtá­sához az előkészületek nagy lendülettel haladnak —, amely szerint kétszárnyú pajzsfron­tokat indítanak, s ezeken az előrehaladás hasonló lesz az egyszárnyú pajzsfrontoltéhoz. Ugyancsak ebben az évben vágatokon haladnak keresztül pajzsfrontokkal, amely, ha si­kerrel jár, úgy több száz vagon szenet nyer az üzem minden különösebb feltárás nélkül. De nem kisebb jelentőséggel bír az sem, hogy az északi segéd­gerinc elmaradott pilléreibe szintén pajzsfrontokat szerel­nek be., Hozott tehát új megoldásra váró feladatokat az új év bő­ven. Tekintettel a nehézségek­re, tudjuk, hogy lesznek át­meneti fennakadások, de vol­tak ilyenek az előző termelési időszakokban is, tekintve a XII-es akna különleges geoló­giai viszonyait. De hisszük, hogy ugyanúgy, mint ahogyan a régi zökkenőket, minden kü­lönösebb termelési kiesés nél­kül áthidalta a XII-es akna műszaki vezetőinek szaktudá­sa, és a dolgozók munkaakara­ta, úgy ezt az évet is sikerrel zárják a feszített tervek elle­nére. Laczik János Üzemszervezési munkánk programjáról Az utóbbi években a gazda­sági irányítás módszereinek megváltoztatásával, a gazdasá­gossági szemlélet előtérbe ke­rülésével most kezd kialakulni igazán a vezetés egyik funk­ciója: az üzemszervezés. Rend­szeres üzemszervezési munka ma még csak elvétve folyik. Ott is, ahol jelenleg mér tevé­kenykedik, általában csak egyes kiragadott súlyponti te­rületeken végez munkát. Az üzemszervezési munka szempontjából jelenleg kielé­gítő a súlypontozás megoldása. Azonban ennél tovább kell lépnünk — ugyanis az egyes területeken történő szervezés a kapcsolódó területeket is be­folyásolja —, hogy ezt a mun­kát az összefüggő területeken is végigvigyük. A szervezési munkákat illetően is perspek­tívában kell cselekednünk, lát­nunk egyes problémákat. Ma már a termelő vállalatok vezetői mindjobban belátják, hogy a vezetés további fejlesz­téséhez feltétlenül szükséges a jól megtervezett szervezési munka is. A vállalat vezetésé­nek fejlődése szempontjából azonban szükségszerű, hogy a szervezési munka irányítását végső fokon a vállalat igazga­tója végezze. A fentiekből következően a szervező tevékenység során komplex módon kell vizsgálni a termelő folyamat egyes ele­meinek (új technológia) válto­zása eredményeként felvetődő üzemszervezési problémákat, ellentmondásokat és azok okait. Keresni kell azokat az üzemszervezési módszereket, eszközöket, eljárásokat, ame­lyek elősegíthetik az üzemszer­vezési megoldásokat. A kellő színvonalú szervezési munká­nak fontos feltétele és kiinduló anyaga a vállalati tevékeny­ségnek és eredményeinek a sokoldalú elemzése. A jelen­legi állapotban olyan üzem­szervezői tevékenység, ami alaposabb felmérést, vagy ta­nulmányokat igényel, mégnem várható, de hamarosan oda kell fejlődnie. Ebben az évben a Mátra- vidéki Szénbányászati Tröszt­nél is megkezdődött az üzem- szervezési munka. Az általá­nos, mai helyzetnek megfele­lően, kezdetben itt is a kiala­kított súlypontoknak megfele­lően kezdi meg tevékenységét. Munkaprogramját is ennek megfelelően alakították ki. A megadott programnak egyik fő témája a veszteségidők csök­kentésére intézkedés kidolgo­zása és annak elősegítése, hogy a műszaki technológiai előírá­sok a munkahelyi adottságok­nak megfelelőek legyenek, de ösztönző hatásúak legyenek a termelékenység emelkedésé­re is. Pintér István A KULCSÁR-BRIGÁD . . . A gépüzem villa­mos műhelyében dol­gozik Kulcsár Sán­dor és brigádja. De­rűs és mosolygós ar­cú fiatalok mindnyá­jan, úgy tűnik, mint­ha nem is veszélyes villanyszerelési mun­kán dolgoznának, ha­nem valami gondűző játékon. A brigád minden tagja a szo­cialista munka ifjú brigádja címért küzd és a mosolygós, de­rűs arcú fiatalembe­rek egytől egyig tár­sadalmunkhoz és pártunkhoz hű. be­csületes, kiváló szak­ember. Sok villanymotor és egyéb szerelési anyagok között talál­tuk Kulcsár Sándor brigádvezetőt. Kér­désünkre közölte, hogy a brigád 11 fő­ből áll. 1960-ban ala­kultak és azóta jó teljesítménnyel dol­goznak, amit az is bizonyít, hogy a szo­cialista munkabrigád mozgalom követelmé­nyeinek megfelelő szintet mindig tarta­ni tudják. Ezért a ki­váló teljesítményért már kétízben is ok­levéllel tüntették ki őket. A brigádon be­lül igen jó kollektiv szellem alakult ki. Egymást segítik, tá­mogatják. Ünnepsé­geken, kiránduláso­kon, mozilátogatások alkalmával minden­kor együtt lehet ta­lálni őket. Természe­tesen ennek a mun­kának megvan az eredménye is. A se- lejtet, a selejt fogal- . mát ebben a brigád­ban nem ismerik. Az elvtársias szel­lem kialakulása a munkafegyelem terén is érezteti hatását. Fegyelmezetlenségről szó sem lehet náluk. Mégcsak baleset sem fordult elő a brigád­ban, megalakulásuk óta. A brigád tagjai szakmailag és politi­kailag állandóan ké­pezik magukat. A brigádon belül heten­ként egy-egy alka­lommal — a brigád- tagok egymást váltva — tájékoztató elő­adást tartanak a bél­és külpolitikai ese­ményekről, amit az­tán közösen vitatnak meg. Ketten techni­kumba járnak, né­gyen pedig telepke­zelői tanfolyamot vé­geznek. S ezen kívül minden brigádtag politikai oktatásban is részt vesz. Az anyag takaré­kosság terén is jelen-? tős eredményt értek? el. A brigád általi megtakarított anya? gok felszámítható ér-í téke meghaladja az< egy tagra eső másfél-í ezer forintot — ha-i vönként. < őszinte meggyő-< ződéssel kijelenthet-< jük: Kulcsár Sándor< ifjú brigádja méltáni viseli a büszke szo-i cialista munkabrigádi címet. Eredményeiké nemcsak figyelem.re-< méltóak, hanem ícö-s vetésre méltók is. S Reméljük, Kulcsáré Sándor brigádja eb-é ben az évben is tar-é tani fogja a múlt év-é ben elért eredménye-f két, hogy a szociális ta munka ifjú bri-, gádja címet büszkén i viselhessék továbbrri is. Szévald Ferer Két elvtársim!* halálára A múlt héten, a Hatvan és Hort közötti müutszakasnufe autószerencsétlenség áldozatiul estek Surányi Gyula és Lég- rádi István petőfibányai lakosok. Mindketten életük delén, tragikus hirtelenséggel fejez­ték be életüket. Mindenki szerette és becsülte őket. Szeret­ték és becsülték szerénységükért, a párthoz való hűségűkért, a munkában való helytállásukért. Surányi és Légrádi elvtárs élete rövid volt. De joggal mondhatjuk, hogy igen tartal­mas, eredményes volt. A legnehezebb időben is bátran ki­tartottak elveik, eszméik mellett. Az ellenforradalom vér­zivatarában kommunista módon, fegyverrel a kezükben vé­delmezték a munkáshatalmat. S az ellenforradalom után sem váltak meg fegyvereiktől, előbb mint karhatalmisták, később mint a munkásőrség tagjai szolgálták fegyverrel is a munkásosztály ügyét. Surányi Gyula és Légrádi István a szocializmus építésé­hez tudásuk legjavát, teljes erejüket adták, önzetlenül, ön- feláldozóan munkálkodtak a szocialista embertípus kiala­kításán, tanításaikkal nevelték, oktatták az embereket. Sokan eljöttek temetésükre. Barátok, munkatársak és «■'r'-üttérzők egész tömege gyászolta az elvesztetek»*. \ Mátravldéki Szénbányászati Tröszt, s mindenekelőtt a Petofi- Altáró bányaüzem dolgozói kegyelettel fogja megőrizni emlé­küket, s győzelemmel tetőzik azt a munkát, ».melyben ők ketten már részt nem vehetnek többé... (krónikás) Surányi Gyula és Légrádi István elvtársak özvegyei és gyermekei ezúton mondanak köszönetét mindazoknak, akik a tragikus körül­mények között elhunyt férjeik, édesapjuk temetésén jelenlétükkel együttérző részvétüket nyilvánították. Vasárnap a bányában Vasárnap csendes a föld mélye. Nem csattognak a gépek, pakszitok detonációi nem remegtetik a levegőt, s a szállító- szalagok sem hozzák felszínre a lerobbantott szenet. Vasár­nap nem termel a bánya, csendes pihenéssel töltik idejüket a bányászok. De nem így a karbantartók! Ök vasárnap is dol­goznak, ilyenkor végzik el azokat a fontosabb javításokat, amelyekre a termelő műszakok idején nem mutatkozik lehe­tőség. — Mit végeztek az elmúlt vasárnap a karbantartók? — erről kérdeztük Krizner Sándor elvtársat. — Az elmúlt vasárnap 50 dolgozót rendeltünk be — vá­laszolta Krizner elvtárs —, s a szükségnek megfelelően, a többi üzemrészekből is történt berendelés, aszerint, milyen mérvű javításokat kellett elvégezni. — Szalagcserét végeztünk a Petőfi-altáró 6-os szalagegy­ségénél, ugyanakkor a 2-es szalagegységnél a hajtómű olaj­cseréjére került sor. Az osztályozói 533-as szalag végdobjának tengelye erősen kopott volt már, ezt kicserélni üzem közben nem lehetett, így e napon történt meg itt a tengelycsere. A dob új tengelyét már hétközben elkészítették karbantartóink, úgyhogy minden nehézség nélkül zajlott le a tengelyek cse­réje. Ugyancsak az osztályozóban végeztek munkát a hegesz­tők is. a finomtörő fogaskoszorújának hibáit javították ki. A szerelőknek is jócskán akadt tennivalója, ök a dieseles tolató­mozdonyt hozták rendbe. Rendszeresen végeznek karbantartási munkákat vasárna­ponként a gépüzem dolgozói. Nagy felelősség az övék. A szén- faltól az osztályozóig, az erőműbe vivő kötélpályákig az ő munkájuk biztosítja a szén zavartalan útját. Mindenkör gon­doskodtok kell arról, hogy a gépek, a szalagberendezések a legtökéletesebben működjenek, s ne okozhassanak zavart az üzem termelésében. Egész héten át készülnek a vasárnapi ja­vításokra, tervszerű lelkiismeretességgel. Es nemcsak a bajok­nál segítenek, igyekeznek elejét venni a géptöréseknek, hibá- sodásoknak. S a vasárnapi karbantartási munkák eredm,é- nyességéért a csoportvezetők, a művezetők is becsülettel igye­keznek megtenni mindent; felmérik az üzemek, a bánya kar­bantartási és javítási igényeit, s már pénteken kijelölik, hány ember szükséges a különböző jellegű munkák elvégzéséhez. A karbantartókat dicséret illeti helytállásukért, a végzett mun­kák minőségéért, hogy hétfőről hétfőre zavartalanul kezdőd­het a munka föld felett és föld alatt. Dóra Győző A „hagyma-ügy“ • . • 1 Két hónappal ezelőtt érkezett a petőfibányai 2. számú zöldségboltba 30 mázsa hagyma. Az vásárolt belőle, akinek éppen kellett. S látszólag jutott is hagyma mindenkinek, hiszen két helyen mérték. „Látszólag” jutott...; de aztán elhangzott egy panasz, később több és még egyre több. Úgyhogy az elosztással kapcsolatos „észrevételek” egész lavinává gyűltek. A panaszokkal foglalkozott a tanács, az üzemi bizottság, de még a pártszervezet is. Végül a „hagy­ma-ügyről” beszéltek még a pártnapon is. Most már a lő­rinci tanács — de a járási is — napirendre tűzte ezt a kérdést, és szó esett erről megyei értekezleten. A megyei értekezlet után helyszíni kivizsgálást tartottak a „hagyma­ügy” tisztázására. A vizsgálatok során kiderült, ki volt az, aki ezt a hagyma körüli bonyodalmat elindította; ez nem más. mint Szekander Ferencné, petőfibányai lakos, a volt MEZÖKER-bolt vezetője, akit leltárhiány miatt bocsátot­tak el állásából. Szekandemé sérelmesnek érezte mindazt* amit vele tettek, s elbocsátása után aláírásokat gyűjtött, amelyben az ő személyét magasztalva, a telep lakói kér­ték állásába való visszahelyezését. Ezzel az eljárásával sok helyi vezetőt megtévesztett, de mások kitartottak állás­pontjuk mellett, mondván: az okozott hiányhoz mérten az elbocsátás enyhe ítélet! — s nem egyeztek bele. hogy állá«- sába visszakerüljön. Fáradozása tehát nem járt sikerrel. Más módszerekhez folyamodott. Elkezdte az aknamun­kát utódja ellen, ellentéteket szított az új boltvezető és a vásárlók között. A felsőbb szervek figyelmeztették is őt arra, hagyjon fel intrikáival. De a figyelmeztetés nem használt, azzal rágalmazta meg az új boltvezetőt, hogy sa­ját burgonyáját árusítja, hogy apósa vitt a lakására egy zsák hagymát, s azt méri ki a vásárlóknak. A vádból semmi sem igaz! Az az egy zsák hagyma, amiről a beszéd folyt, az üzemi konyhára került; s azt a boltból az elosztás után pár nappal szállította el az üzemi konyha kocsija. A rosszindulatú vádaktól mi megvédjük a becsületes embereket, de nem tűrjük, hogv bárki is büilletlenül rá­galmazzon másokat. Szekandemé. kihasználva az emberek hiszékenységét — hiszen tudva tudta mennyire érzékeny pontja életüknek a hagyma-, burgonyahiánv —, s hogy saját érdekeit érvényre juttassa, az alaptalan rágalmak terjesztésével, a hibák elleni harciasságával akarta meg­nyerni a közönség bizalmát. Petőfibánya nem az egyetlen olyan hely. ahol hiányosságok mutatkoznak a zöldség- ellátásban. Ez országos probléma, amelyen a kereskedelem a folyamatos ellátás biztosításával segíthet csak. A boltve­zetőket hibáztatni a hiányosságok in ritt nem lehet. Szckan* deménak és társainak tanulnia kell a . hagyma-ügyből”. Vái' ioztatni kell rossz magatartásukon. Csalogány u ° -df,

Next

/
Thumbnails
Contents