Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

1962. január 14-, vasárnap N ÉPÜJS AG Termény helyett forint Zárszámadás előtt az ejjri Dobó Termelőszövetkezetben BAKÄTSÄGXALAN A Z IDŐ. Csípős szél kapaszkodik úton-útfélen a járókelőkbe. En­nek ellenére szívesen igyek­szem az egri Dobó István Termelőszövetkezetbe, mert egy kicsit hazafelé is megyek. Itt születtem, ebben a kerü­letben, és itt töltöttem el gyer­mekéveimet, amelyet ma is „hatvani hóstyának” nevez­nek az egriek. Ismerem az embereket, ismerem az első éve után pontot tevő fiatal szövetkezet életét is. A napok­ban lesz egyéves. 1961 január­jában, mint egy megbolygatott méhkas, olyan volt ez a kör­nyék, népnevelők járták a há­zakat, agitáltak, vitatkoztak a helytelen nézetekkel, és mun­kájuk nem volt eredményte­len: még abban a hónapban kimondta alakulásét a Dobó Tsz. Most, egy évvel a háta mö­gött ez a közös gazdaság is sokat mondhat magáénak. Sőt. mindent magáénak vallhat. amijük csak van, hiszen sem­mivel kezdték, s ma már több mint félmillió forintot tesz ki csak az az összeg, amit saját erőből ruháztak be, vásárol­tak. építkeztek ... A régi Irodából is elköltöz­tek. Kissé távolabb a város szívétől. a volt ..csengős óvo­da” területére. Előttük egy fa­ipari vállalat tulaidonát ké­pezte ez a nagy épület, amelv- nek teljes rendbetétele még mindig hátra van. Igaz, felépí­tették már a darálót is ide. jobbra a bejárattól — csinos épület —, de sértés ne essék, sok még a tennivaló, s e ten­nivalók elvégzésében a városi tanács illetékesei segíthetné­nek. Segíthetnének, mert roha­mosan tettek szert országos h;-névre az egri termelőszö- vet’-e-'atek. s közöttük nem utolsó helyen a Dobó Tsz Is. am<=]vn->k hírét, borait már több városban iól ismerik. Ezt panaszolja — ez nem is megfelelő szó. csupán csak megemlíti Cseh István —, a Dobó Tsz Pista bácsija, és el­nöke. akire az elnöki irodában akadok rá: — A MUNKÁBÓL mindig VAN BŐVEN — mondja, hogy leülünk beszélgetni az irodá­ban. — A könyvelés megfeszí­tett ütemben készíti a zár­számadáshoz szükséges adatok feldolgozását, de ma megkezd­tük a szerződéskötést is a ta­gokkal, mert az idén terület-1 adjuk el a bort, vagy mustot, osztás alapján, munkaegység 1 plusz prémium módban sze- rentnénk megművelni a sző' löt. Cigarettával kínál, ő maga viszont nem gyújt rá. Nem csodálkozom rajta, mert a ta­goktól tudom, hogy Pista bá­csi nem dohányzik, de mindig hord magánál egy csomag ci­garettát. Ha a határt járja — így mondják a tafeok — sok­szor van úgy, hogy hol itt, ol ott elfogy a szívnivaló, s ak­kor jólesik a kínálás. Egyszó­val, ennyire „precíz” ember az elnök, mindenre van gondja. A munkaegység alakulásáról faggatom, amelyre nem a di- csekvők, de a meggyőződés, az elégedettség hangján vála­szol. — Negyven forintot tervez­tünk a tavasszal egy munka- egységre — mondja —, de va­lószínű. hogy 45 forint körül fizetünk. Lehet, hogy eggyel kevesebb, vagy több lesz, hio> még nem készült el teljesen a könyvelés, még nem mondha­tok pontos adatokat. — Teljes egészében — vála­szol mosolyogva, mert alapjá­ban véve jó kedvű, tréfás han­gulatú az elnök. — A TAGOKKAL MEG­EGYEZTÜNK ABBAN IS — folytatja —, hogy nem osztunk természetben csak annyit, amennyit a prémium, illetve a betervezetten felüli járandó­ság kitesz. Ez pedig körülbelül öt forint. Az elmúlt év folya mán 20—25 forint előleget fi­zettünk többé-kevésbé minden hónapban, pénzben, és zár­számadáskor is pénzben tör- lesztjük a még fennmaradó részt, s összeget. Nézze, vá­rosban élünk, tagjaink a ke­nyértől a zsírig mindent meg tudnak vásárolni a boltokban, nekik pénzre van szükségük. Annyi termény megterem a háztájiban is, amennyi a ház­táji állatok felneveléséhez szükséges. Szőlőtermelő szövet­kezetek vagyunk, és élünk a lehetőségekkel. Ha közösen nagyüzemi felárat kapunk, s ez is pénz a háznál. Egyénileg ezt nem kapják meg a tagOK, tehát jobbnak látták, ha a pénzt viszik haza, mert így mindenki jól jár. S még a munkájuk is kevesebb lesz vele. — Jó szándékú emberek a mi tagjaink — magyarázza, az­tán egy példát hoz fel erre. Elmondja, hogy a tavasszal is több száz liter bort értékesítet­tek így. A nagyüzemi felárat a szövetkezet kapta meg, a borért járó pénzt pedig a gaz­da. S ha nem is volt olyan sok az a pénz, de a kezdés napjaiban jó volt az is. Mind- iárt tudtak a legszükségeseb­bek közül néhány dolgot vásá­rolni. — Hát ezért osztjuk a mun­kaegységrészesedést pénzben — mondja —, mert íav a jobb. Ezután is így csináljuk, sőt, rátérünk majd a „havi fizetés­re” is. ha annyira fejlődtünk. Az idór szeretnénk megvalósí­tani azt az elképzelésünket, hogy minden hónap megbatá­rozott napján a teljesített munkaegységet kifizetnénk, és ha többet érnénk el az év vé­gére. mint az üzemekben is, a többlelet munkaegység arányá­ban. mint prémiumot, vp«v „nyereségrészesedést” a ta"ek közt szétosztanánk. Mi. így tartjuk helyesnek, s tabm er. is lesz a jó, ez lesz majd az igazsás. EGYÜTT INDULUNK EU a beszélgetés után a termelőszö­vetkezet irodájából. Az úton még az idei tervekről beszél­getünk. Arról, hogy lánctalpas traktorokat kell majd venni az egri határba, mert a könnvű járású gének nehezen boldo­gulnak. Meg újabb épületekre is szükség van, hiszen szapo­rodnak az állatok. Amikor elváltunk, még so­káig néztem utána. Láttam, mindenki köszönt ne’ri az ut­cában, de mindig ő előzte meg a töhu,<»Vet. Fazekas István Kéményseprők szerencsére Karácsony éj­szakáján két fran­cia kéményseprő kincset talált egy párizsi kémény­ben. JOXXSXMOCOOC'JOC , oocjßooooooooc jnoaoooonc, Mint a rendőrség jelenti, a körülbe­lül 100 ezer fontra becsült bankjegye­ket és kötvénye­ket valószínűién 1942-ben, a neme­« » OOCKXXXXXXXXXXJOOOOOO« >■ K tek elöl rejtették a kéménybe. A francia törvé­nyek szerint a ké­ményseprőket ille­ti a talált kincs nagy része. ■ i >« «ooooocooooooócoonci Az árrendezés nyomán átla­gosan 10 százalékkal 'csökken­tek a vendéglői ételek árai, ol­csóbb lett a cukrászsütemény is 5 százalékkal, kevesebbet fi­zetünk az ■ eszpresszókávéért, lényegesen esett a ny^rs és pör­költ babkávé, a csokoládé, tea, bors ára, többe kerül a sör és a füstölni való. Szegődjünk hát ez árucik­kek nyomába és vizsgáljuk meg, miben mutatkozik meg az árrendezés hatása Egerben — immár egyhónapos tapasz­talat alapján? A presszókávé fogyasztása Iránt a 15-ös cukrászdában, A „NEFELEJCSÉBEN Búzás Imréné üzletvezetőtől érdeklődünk. — A kávéforgalom vitatha­tatlanul csökkent — mondja és máris nyúl a „kávékönyv” után. — Az árrendezés előtt, mindig napi ezer szimplánál lényegesen többet fogyasztot­tak vendégeink. Például de­cember Íjén 1641 szimplát szol­gáltunk fel. Az árrendezés el­ső napján, december 11-én már csak 972-t, 20-án 1009-t. Az a megfigyelésünk, hogy a csökkenés egyrészt onnan ered, hogy vendégeink közül többen nem isznak meg naponta 2—3 adagot, hanem megelégszenek eggyel is és a többit, sőt sok­kal többet mint eddig, otthon főzik meg. Érdekes az a jelen­ség is, hogy több hivatalban a dolgozók ká'v ét'. cet vásá­roltak, s így csób m jutnak a feketéhez, minth. itt fo­gyasztanák'. Igen, ez így me a bizo­nyíték: nézzü mit mond Bőgős Jánosr A KERAVILL r-eszortfelelő« — Kávéfő i :k sajnos jelenleg nin<'. id eladtuk Egy hónappal az árrendezés után Egerben Több a narancs-, a csokoládé-, a kávéfogyasztás - Nem csökkent a sörivók és dohányosok száma és minden mennyiségben el tudnánk adni, ha a nagykeres­kedelem szállítana. Valószínű­leg az ipar sem készült fel a várható keresletre. Érdekes még az is, hogy mióta olcsóbb lett a kávé, a vidékiek is na­gyon sokan vásárolják, illetve vásárolnák a kávéfőzőgépet. A csokoládéforgalomról a Széchenyi utcai ÉDESSÉGBOLTBAN Szalai Pálné üzletvezető ad felvilágosítást. — A táblás csokoládé for­galma megháromszorozódott, hiszen a 10 dekás tábla 18 fo­rintról 11-re csökkent! A nu- gátos áruból is kb. , kétszer annyit vásárolnak vevőink, mint annak előtte, hiszen az ára 8 forintról 6,50-re esett. Több mint háromszor annyit adunk el kimért csokoládés áruból, így például macska­nyelvből, csokoládépasztillá­ból — kapom a felvilágosítást. Kakaóból is több fogy, mint eddig. — Egyébként az áresés ha­tására mi sem jellemzőbb — mondja Szalai Pálné — mint­hogy 1961 decemberében 40 000 forinttal nagyobb for­galmat bonyolított le áruda, mint I960 hasonl szakában! A 90-ES ÖNKISZ' »L­GÄLÖ ARUDÄ tv a — Széchenyi utcában — 'ni kosaramból kirakja és számolja a megvásárolt cikke­ket, Benedek Józsefné pénztá­ros elmondja: — A fősláger a nyers- és pörkölt-kávé! Sok olyan vásár­lónk visz haza kávét, aki eddig nem vett. Teából is több fogy, mint az áresés előtt, hiszen lé­nyegesen olcsóbb lett az is. A narancs és a mandarin is ol­csóbb áron vásárolható most. A kereslet növekedett a déli­gyümölcsök iránt is. Nemcsak a gyermekek, de a felnőttek is sokkal jobban vásárolják, mint eddig. f A cigaretta ára emelkedett az árrendezés során. Goretich J'ózsefnétöl, a Széchenyi utcai 126. számú TRAFIKBAN kérek felvilágosítást a cigaret­tafront állásáról. — Az olcsóbb cigarettaféle­ségekből jelentősen növeke­dett a fogyasztás! Így például a Kossuthból annak előtte he­tente átlag 400 csomaggal vá­sároltak Itt a dohányosok, a legutóbbi héten pedig már 1200 csomag fogyott! Növeke­dett a Mátra, és a Harmónia fo’-°;alma is. Eddig „lassan” fo- . tt a Symphonia, de most a közkedvelt fajták sorába lé­t. A drágábbak a Tulipán, davár, Lánchíd fogyasztása >kkent. Érdekes módon, je- ’tősebbcn növekedett a tra- forsfnima az áremelés előt- időhöz mérten. 1961 első óe­Alig pitymallik. Odafent még csillagok hunyorognak, de Szecskő Ferenc, a gyön- gyösoroszi Február 24 Tsz tag­ja, már ébren van. Fejébe csapja prémes kucsmáját és kiballag a sötét udvarra. Beleszagol a levegőbe, te­kintete aggódva kémleli az eget: vajon milyen idő lesz ma, nem veri-e el az eső a disznóölést — mert arra ké­szül, ezen a télen már másod­szor —, nem enyhül-e meg a tartóssá vált hideg, mert az bizony nem kedvező a füstö­lésre. De zördül a kapu, jönnek a rokonok. A ház népe is tal­pon van már. előkerül a jófé­le kisüsti pálinka, amelytől egyszerre még hangulatosabbá válik a reggel. Nevetgélnek, tréfálkoznak, amíg a gazda komolyra nem fordítja a szót: — No, de munkára, embe­rek! És már vonszolják is a „vesztőhely” felé a két és fél mázsára hízott kocát, amely kétségbeesetten visít mindad­dig, amíg a böllér — maga Szecskő Ferenc — „torkára nem forrasztja a szót...” Az egyik asszony nagy tál­ban keveri a vért, a másik be­gyújtja a tüzet az üstház alatt,. A „segédböllér”, Kakas Bá­lint, aki Nagyrédéről ruccant át Szecskőékhez édesanyjá­val, Kakas Benedeknável, és aki éppen a címképen csinál olvasóinknak jó étvágyat —, nagy igyekezettel segít a pör- zsölésben és a bontási mun­kákban. A tenyérnyi szélességű, re­megő szalonna láttán ugyan­csak elégedett Szecskő Ferenc. Mondja is Gyenes Istvánnak, sógorának: — Ez a disznó is jól sike­rült, sógor, érdemes volt vele bajlódani... Forr már a víz a katlanban, a háziasszony buzgón hordja bele a tüdőt, májat, szívet, vesét, egyszóval a belsőrésze­ket, amelyekből az ízletes hur­ka, sajt készül A szomszédos járókelők be­■'•'•f'O'VTOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQO.DOOOÖOOOOO kádjaiban a trafik forgalma 7530 forint volt, az idén pedig 10 540! A Fellner Jakab utcai autó­buszállomás Utasellátójában Nagy Sándomé, pénztárosnő szerint sem csökkent a ciga­rettafogyasztás. . Mindenki ugyanannyi cigarettát szív, mint a régi áron — mondja. A sörfogyasztásról már ne­hezebb összehasonlítást adni, lévén hideg téli időszak. a halAszcsArdAban Nagy Mária felszolgálónő véle­ménye szerint a drágább sör­ből sem fogy kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszaká­ban. A Vadászkürt üzletveze­tőjének, Fitala Endrének már más a véleménye. — A sörfogyasztás csökkené­se nálunk érezhető. Tekintve, hogy a sör és az olcsóbb bor ára között nincs jelentős kü­lönbség, így számos sörivó át­tért a borfogyasztásra, illetve a fröccsre. Nagy Béla, a Va­dászkürt pincére, az ételek fo­gyasztásáról beszélt. — A vendéglői ételára;? mintegy 10 százalékos csökke­nését mindenki örömmel fo­gadta. Vendégeink száma ugyan nem növekedett, de a tavaszi hónapokban az idegen- forgalom fellendülésével bizo­nyára érezteti maid hatását az árcsökkenés. 10 forinton aluli ételek már most is bő választékban szerepelnek ét­lapjainkon. s így többen étkez­nek majd fehér asztal mellett, mint „tarisznyából”. Az étel­adagok mennvisége természe­tesen nem csökkent — nyugtat meg befejezésül. Az árrendezés óta tehát több cukrot, csokoládét, narancsot eszünk, több kakaót, feketeká­vét iszunk, s nem fogy keve- sehh a sörből, s a füstölni va­lóból sem. Sugár István betekintenek a kerítésen és nem mulasztják el az ilyen­kor szokásos kérdést: — Szép volt-e. szomszéd? A „szomszéd” közben végez a kinti munkával, a kettévá­gott disznó bekerül a kony­hába. S mielőtt még hozzálát­nának a további teendőkhöz, villásreggeliznek. Az ínycsik­landó zsiványpecsenye szinte szétolvad a szájukban, mu­száj rá inni egy pohár bort is. De csak egyet! Mert ezután fontos szerep jut az ízlés­nek, a hurka, kolbász, sajt és a többi jóféleség fűszerezésé­nél. Ennek pedig sikerülnie kell, hiszen jóformán az íze­ken keresztül ítélik meg a böllér munkáját! Fürge kezek vágják a zsír- nakvalót, a töltőgép fémvégé­ről kígyómódra pöndörödik egymásra a pompás kinézésű kolbász, s kövéren hull a tál­ba a véres és a májas hurka. A háziasszony lassan elkez­di a vacsoracsinálást, hogy estére csigatésztás húsleves, puha fejhús, az elmaradhatat­lan, illatos töltött káposzta, hurka, kolbász és friss te­pertős pogácsa gazdagítsa az asztalt. A bödönök megtelnek zsír­ral, a sózóteknő sonkával, sza­lonnával, s odakint az udva­ron, az üstház alatt utolsót lobban a láng. Szecskő Ferenc leveti ma­gáról a kötényt, forró vízben lemossa kezéről a. zsírt. Lát­szik, hogy fáradt,’ hiszen ek­kora jószággal nem volt gye­rekjáték elbánni. De azért szíves szóval in­vitálja asztalához a családot, rokonokat, vendégeket, akikr kel arra üríti az első boros- poharat: — Csak jövőre is így sike­rüljön minden... Somod.v József jmw — Borzalmas ar élet — töprengett. Minden sarokból a halál leselkedik az zmberre. Kétségbe­ejtő. Megyek az ut­cán, fejemre esik egri tégla és vége. Eliit egy autó és még in- I kább vége. Jó, nem megyek ki az utcára, ülök otthon és bele­csap a villám a ház­ba. Vége. Jó, nem csap bele a villám a házba, de ég a kály­hában a tűz, én elal­szom és kijön a szén­gáz. Vége. Jó, nem gyújtok be. Bekapcso­lom a villanyt, hogy 1 olvassak, áramütést 3 kapok. Es vége. Rendben, nem is ol­vasok ezentúl. Csak ülök a karosszékben mozdulatlanul és sö­tétben. És akkor vá­ratlanul szívtrombó­zist kapok egy vacak vérrögtől. Vége. Vé­gem. Borzalmas az élet... Könnyek folytak végig az arcán, ami­kor felismerte, hogy mennyi veszély lesel­kedik a gyanútlan halandóra. Bármikor meghalhat. Ezt nem lehet kibírni. Ez nem élet. És megmérgezte magát. Utolsó sóhaja ez volt: — Hát nem 'meg­mondtam...? (—ó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents