Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-10 / 7. szám

4 NßPÜJSÄG 19(52. január 10.. szerda fi I»I. Állami Ar ... Aki először jár városunkban, s a Dobó tér sarkán levő épü­letre, pontosabban annak neon- reklámjára veti szemét, a kö­vetkező feliratot látja: Állami Ár... Ebből aztán csak arra következtethet, hogy ebben az épületben szabott árak van­nak, nincs helye alkudozásnak. De ha ismén a mi kereske­delmi viszonyainkat, könnyen rájön, hogy Állami Áruházról van szó. Ez ugyan a neon­feliratból most már nem derül ki, mert ahogy észrevesszük, betűnként fogyogat. Legköze­lebb már csak annyi látszik belőle, hogy Állami A ... S jól mondják: Á ... Biztos, azért nem javítják, mert állami. (K. E.) — MINTEGY negyven szakszervezeti funkcionárius és állami gazdasági vezető dolgozik a megye mezőgaz­dasági üzemeiben az új bér­szabályzatukon. A készülő bérszabályzat a béreket mű­szaki és technológiai normák alapján állapítja meg. — A TARNAÖRS1 malom felújítására ebben az évben kerül sor. A megyei tanács 250 ezer forintot tervezett a mun­kák elvégzésére. — EGERBEN, Gyöngyösön és Selypen tartanak tájékoz­tatót az SZMT munkavédel­mi csoportjának munkatár­sai az 1961-es év baleseti statisztikájáról. A tájékozta­tókra a hónap második felében kerül sor. — A TÉLI ISKOLAI szü­netben a népművelési tanács­adó minden szakágban tanfo­lyamon képezte tovább a szak­körök vezetőit, s a mintegy 100 fővel megrendezett tanfo­lyamoknak csaknem száz szá­zaléka pedagógus volt. A há­romnapos tanfolyam nagy se­gítséget adott a Hámán Kató seregszemlére való felkészü­léshez, de jellegénél fogva se­gítséget ad a nevelők iskolán kívüli munkájában, a tanu­lókkal való iskolán kívüli fog­lalkoztatásának helyes leveze­téséhez is. •fi'/mfórvm ­Az őserdő urai — és operatőrjei Ki nem akart gyerekkorában kalandos utazást tenni Afriká­ban? Egzotikum = Afrika: va­lahogy így élt annak idején tudatunkban és habzsoltuk az útleírásokat, csodáltuk a ké­peket, amelyeken elefántcsor­dák száguldottak feltartott or­mánnyal, vagy az oroszlán ütött le éppen egy hatalmas antilopot. S ha egzotikus vará­zsából nem is vesztett ez a. földrész, de felnőtt korunk új és izgalmas története lett: e földrész lakóinak küzdelme a gyarmati elnyomás ellen, az önállóságért, a szabadságért. Afrika sorsa ma mindenkit érdekel! Érthető tehát az a nagy ér­deklődés, amely „Az őserdő urai” című belga, szélesvásznú, színes filmet megelőzte. Vajon milyen keresztmetszetet ka­punk a ma Afrikájáról, az eg­zotikumok világában hogyan bontakozik ki egy másik, nem is a ma, mint sokkal inkább a holnap, a szabad afrikaiak vi­lága? Az öt operatőr lencséje Kongóba vitt el bennünket, az őserdők, a szavannák és a tűzhányók országába, s egy órán keresztül lebilincselő ma­gabiztossággal, meghökkentő merészséggel kalauzolt ben­nünket, nézőket, a dzsungel mélyéből a szavannák füves tájaira és vissza, intim pilla­natokat ellesve és bemutatva e tájék ezer színű állatvilágá­ból. Ami a munka e részét il­leti, csak az elismerés hang­ján lehet beszélni róla. Nem tudálékoskodtak a film készí­tői, s kikerülték a másik ve­szélyt is, — nem próbálkoztak naiv módon „emberi” tulaj­donságokkal felruházni, s ezzel meghamisítaAi a dzsungel vi­lágának lakóit. Az tehát, aki megelégszik a műsora Egerben este 7 órakor: A LAMPIONOK ÜNNEPE (Jókai-bérlet) Erdőtelken este 7 órakor: JUANITA CSÓKJA hiteles, izgalmas és művészi felvételekkel, az állatkert lakói életének „szabadtéri” bemuta­tásával, nem csalódik a film­ben, legfeljebb kissé hosszú­nak találja. De az, aki az „ős­erdő urai”-t is látni akarta, aki olyan, nem titkolt tervek­kel ült be a mozi nézőterére, hogy valami újat, valami töb­bet is kap a mai Afrika népei­nek életéből, — nos, az megle­hetős csalódottsággal hagyja ott a mozi nézőterét. Nem is­merjük, nem tudjuk, hogy mi­lyen világnézeti beállítottsá­gúak voltak az operatőrök, mi­lyenek a rendezők, de óvatos­ságból-e, vagy csak egyszerűen érdektelenségből nagyon so­vány, bár néprajzilag helyen­ként érdekes, végső kicsengé­sében mégis hamis, idillikus képet festettek a kongói ős­erdők, szavannák lakóinak éle­téről. Azok, akik ezen a filmen szerepeltek, a primitívség fel­ső fokán élő törzsközösségek tagjai. A tűz, az eső istenének hódoltak, életük elválasztha­tatlan a természet életétől, az elefánt, vagy a tobzoska a totemállatjuk, minden lépésü­ket, minden teltüket ezernyi béklyóban tartja az ezernyi rossz és jó szellem, amely be­folyásolja vadászatukat, há­zasságukat, a föld termését, még éjszakai nyugodalmukat is. Ki tagadhatná, hogy Afrika népei között nem kevés az olyan, amely alig jutott túl a társadalom fejlődésének kez­deti fokán? De éppen Kongó­ban, csak „néprajzkutatónak” lenni, s ezt a feladatot is in­kább a naiv elképzelések igé­nyei szellemében megoldani. — ezt aligha lehet másnak ne­vezni, mint tendenciának. Érdekes, a maga módján ta­nulságos, helyenként műfajá­ban művészi igénnyel meg­alkotott népszerű, tudományos film „Az őserdő urai”. S bár „szereplői” igazak, szándékolt­sága, tendenciozitása miatt mégis hamis ez a film. (gyurkó) agg ­1962. JANUÁR 10., SZERDA: MELÁNIA 45 évvel ezelőtt, 1917. január 10-én halt meg MADARÁSZ VIK­TOR festő, a drámai jelenetek áb­rázolásának mestere. Képeivel a nemzeti elnyomás idején az alle­gorikus festészet bontakozott ki (Zrínyi Ilona a vizsgálóbíró előtt, Zách Klára, Zrínyi és Frangepán, Dózsa népe). Itt közölt képe a ma­gyar romantikus festészet egyik legszebb alkotása. 90 évvel ezelőtt, 1872-ben e napon született ALEKSZANDR SZKRJA- BIN orosz zeneszerző és zongora­művész. Már első műveivel mint a századforduló legeredetibb orosz művésze mutatkozott be. Később azonban szertelen képzeletű, új utakat kereső impresszionista Irányba fejlődött. Tíz zongoraszonátája és a.túlfűtött, lázas han­gulatú Prometheus és az Extátikus költemény című munkája emelkedik ki művel közül. 80 évvel ezelőtt, 1882-ben e napon halt meg GIOVANNI DUP- RÉ olasz szobrász. Korának akadémikus áramlatából egyéni szem­léletű szobrai emelkednek ki (Ábel, Kain, A gyászoló sappho; Giotto, valamint a torinói óriási Cavour-emlékmű. Érdekes találmányok és felfedezések: A Délnyugat-Afrikában levő Angola területét 480 évvel ezelőtt; 1482-ben DIEGO CAO portugál tengerész- fedezte fel. 100 évvel ezelőtt, 1862. január 10-én halt meg SAMUEL COLT amerikai mérnök, a forgódob-táras, ún. Colt-revolver feltalálója. (1842). Az első föld alatti kábelt is ő fektette le 1843-ban. Coney Island és New York között. Madarász Viktor: Hunyadi László siratása (részi.) Nagyon szerettük egymást Malvinkával. Mint Rómeó Jú­liát, mint Tristán Isoldát. mint kecske a sót, sőt, mint igazgató a prémiumot. Hogy ő mit szeretett bennem, arról most nem akarok szólni, nem szeretem a. hencegést, de hogy én mit szerettem benne, ahol Shakespeare szonettjei, a Bo­tanikai és az Anatómiai Lexi­kon együttes felsorolása is ke­vés lenne. Mindent. Ügy, ahogy volt, cakompakk. A ha­ját, a szemét, a száját, a nya­kát, a..., aztán a derekát, az­tán a..., s formás lábait, ked­ves csacsogását megértő lel­két, és így tovább, és így to­vább, egészen addig, amíg Malvinkából telik, pedig az ő szépsége kimeríthetetlen. Ki csodálkozhat ezek után, hogy egy csendes este megfog­tam remegő kezét, ő megfogta az enyémet, mélyen egymás szemébe néztünk és másnap bejelentettem a hivatalban: Gyerekek, nősülök, feleségül veszem Malvinkát... Nem vettem. Én sem akartam, lebeszélt: 42. — Tudod mit — mondta igycsengésű hangján —, írd el az első sorát papírra. Én gyanis nem értem a te fajtád y el vét, s ha magyarul mon­od, elfelejtem. A fiú nevetve elvette a pa- irt és nagybetűvel ráírta: A anyargó Tisza-partján, ott zülettem..; Midőn be­fejezte az rást, a lány nohón kapta el a papírsze- etet és elége- ietten távo- lott a szobából. Gazsó nem ludta mire vél- íi Ti-ti különös ókedvét, de lem töprengett •aita sokat. tudja hányadszor. A levélből aggódás, féltés csendült ki, mint mindig. És ő soha nem tudja semmivel megnyugtat­ni szegényt... Rágta a tollszár végét; nem tudta, mit írjon. Nagy sóhaj­tás után nekifohászkodott: Édes jó Anyám! Ne aggódja­nak értem, jó helyen vagyak, a beosztásom is megfelelő. És .sztalhoz ült, megvacsorá- >tt. Miután két ohár . borral somját is csi- totta, elővette iesanyja leg- tóbbi levelét, íajd a vá- tszhoz tintát, apírt keresett lö. Még egy- zer benézett linden kórterembe. Az egyik eteg altatót kért; igaz, az rvos nem írta elő, de azért lőtt neki. A többi kórterem­en csend volt, a betegek jo >sze már aludt. Mire Gazsó visszaérkezett robajába, a vacsorás edé- yek eltűntek, s meg volt gyazva. Ö azonban nem fe- üdt le, hanem ismét elolvas­ni anyja levelét, immár ki ami a legfontosabb; jó egész­ségnek örvendek ... Ebben a pillanatban a toll­szárat tartó kéz szinte meg­állt a levegőben... Gazsó térdei megremegtek... Mi ez? Hallucinál?... Meg­rázta a fejét... Nem, most is hallja. Az őserdő felől, hang­lemezről cigánymuzsika hal­latszott és rövid bevezető után az éneke® ajkán felcsendült a dal: „A kanyargó Tisza partján, ott születtem ...” Gazsó kezéből kiesett a teil. Nagy nehezen összeszed­te magát, kitámolygott a szo­bából, s hátát a falnak tá­masztva hallgatta az éneket... „Oda vágyik vissza az én szívem, lelkem...” Gazsó szeme elhomályoso­dott, lábai megremegtek, s olyan gyengeség fogta el, hogy meg kellett kapaszkodnia. „Pásztor síptól hangos a táj ...” Tízezer kilométerre a hazá­tól, a Tiszáról, a hazai tájról hallani... összekavarodott ben­ne minden.., A haza ... any­ja ... TS-ti.... Nao Ting. „A fegyverek nem hallgatnak el addig, amíg ki nem verjük a betolakodókat, de ma este csend lesz...” „A mai estét nem fogod elfelejteni...” „Melyik a legkedvesebb nó­tád? ...” „Írd fel papírra, mert ha magyarul mondod, elfelej­tem ...” „Kondulsz-e még kicsiny fa­lum nagy harangja...” Gazsó szeméből patakzott a könny. Amikor a dal véget ért, egy pillanatra csend lett, majd el­lenkező irányból megszólalt egy hang magyarul: — Magyarok! Honfitársak! Szökjetek meg a vietnamiak által annyira gyűlölt alakulat­ból. Saját érdeketek ez, hiszen a légió kötelékében mindnyá­jatok élete veszélyben forog. Gyertek minél hamarabb és minél többen, és minden nem­zetiségű egyaránt... Nyugod­tan jöhettek... Aki önként jön, annak nem esik bóntódá­ö se akart már hozzám jönni. A következő okok miatt, ame­lyet a következő kollégák mondtak el nekem, bizalma­san félrehíva: PÁCOL A: Ide figyelj, te marha... Hát nem látod, hogy müfogsora van. Minden este kiveszi, minden reggel vissza­teszi... Hátha más is mű­anyagból van, mi? Hát kell neked egy egész műanyagbolt? SEMSEINÉ: Mucuskám, te egy kis butus vagy... Te nem ismered igazán ezt a nőt, de én ismerem. Nekem elmondta múltkor a fodrásznál, hogy mindig ilyen balekot szeretett volna férjül, aki mellett nyu­godtan élhet, mert egy férjes asszony szabadabban mozog­hat, mint egy lány. A lánynak jó híre van, az asszonynak fér­je... Hát kell neked ez? PUSZPÁNG AMÁLKA: Ma­gának nem olyan nő való. Igaz, hogy szép, de mibe kerül sa. Bármilyen irányban is in­dultok, velünk fogtok talál­kozni! Mi itt tartózkodunk a közéletekben... Aki viszont nem fogadja meg tanácsun­kat, magára vessen ... A felhívás után ellenkező irányból újra dal hangzott fel; „Akácos út, ha végigmegyek rajtad én ...” Az erődben vad szaladgálás kezdődött. A parancsnok min-, denütt megkettőzte az őrsé­get. Szokatlan volt, hogy az esti lövöldözés helyett most zene és felhívás hallatszott. A tolmács lefordította a kapi­tánynak a felhívás szövegét. A parancsnok káromkodott. Rosz­ez neki... A fiatalság elmúlik, s a rossz természet megmarad és hűtlensége emléke is... Hisz maga legalább nyolc hónappal idősebb nála... Tudja, mit je­lent ez? Miért nem választ egy magához ülő, ha nem is szép, de lelkiekben gazdag le­ányzót, aki többre tartja a csa­ládi asztalt, mint a közös ágyat? Hát maga még enni is az ágyban akar? ÖZV. PÖSZMÉTE ZSIGÄ- NÉ: Kedves kartárs, maga egy ostoba fajankó... Magának e mellett a nő mellett egy ga- tyája sem lesz,.. Ez a nő min­dent a puccra, meg a szórako­zásra költ... Ezzel a nővel ma­ga táncolhat kivilágos-kivir- radtig, fizetheti a számláját és eheti a zsíros kenyeret ebédre. Hát ennyire szereti maga a zsíros kenyeret?... DR. FURULYA TIHAMÉR: Meg kell mondanom, kedves barátom, hogy a maga meny­asszonya bűbájos jelenség, kül­seje szépségénél csak butasága nagyobb... A múltkor megkér­deztem tőle, mi a véleméni/e az Anti-Dühringről és Padja, mit mondott... Egy Antit is­mert, de azt Kovácsnak hív­ták és nagyon kedves fiú volt... Na, és ehhez akarja maga az életét kötni... Fáj a szívem magáért... Malvinkának is mondhattak valamit rólam, mert napok óta nem látom. Mindenesetre fel­adtam egy házassági hirdetést, amelyet kartársaim szövegez- tek, imigyen: „Fiatal, csinosnak mondott, kiegyensúlyozott, művelt férfi megismerkedne házasság cél­jából csinos, fiatal, takarékos, hűséges, a cicomát nem ked­velő, testileg ép, szellemiek­ben gazdag, táncolni nem tudó nővel. A ,Hivatallal együtf jeligére. A Megszabadulás téri hirdetőbe.” fee*» A kedélyek nem csillapod­tak le. A magyar légionisták elmondták á többieknek is ? felhívás S2»vegét. Az udvar nyüzsgőit. A történtek a leg­több katona lelkivilágát fel­kavarták. Persze, voltak fölé- nyeskedők, akik mosolyogva legyintettek: — Ugyan, propaganda see egész! Ezzel akarnak átcsalni, hogy utána fejünket vegyék. De a magyarok érveltek, kö­vetkeztettek. — A felhívás így kezdődött: Magyarok, honfitársak. Az il­lető beszédéről kétségkívül megállapítottuk, hogy magyar ember. Hogy került hát oda?! szat sejtett._ Idegesítette a zene... A magyar nóta után ugyan­az a hangszóró, amely a felhí­vást közölte, az Internacinálét sugározta, majd néma csend borult Bá-Kán környékére ... Az éjszaka folyamán egyetlen lövés sem hallatszott... Biztos, hogy nem Magyaror­szágról utazott Vietnamba, ha. nem a légióból ment át közé­jük. Ezek szerint mégsem vágják le azok fejét, akik át­mennek, és nemcsak propa­gandáról van szó! Zúgott, morajlott az udvar. Végül is parancs érkezett: mindenki menjen lyére. Gazsó betámolygott szobája- ba. A borosüveg után nyúlt, de nem veit türelme az italt pohárba tölteni. Távol-keleti tartózkodása alatt először: üvegből ivott, s bizony a lite­res fiaskó alján alig maradt valami. Valamennyire megnyugo­dott, aztán fontolóra vette mindazt, ami körülötte törté­nik. Különösen nagy hatást tett rá a magyar hang _ a felhívás... Felvette a megkezdett leve­let, amelyben, anyját akarta megnyugtatni és szétlépte _ Ne m, ő nem hazudik többé... Hiszen hajszálon függött ed­dig is az élete Bá-Kánban. Kezdettől fogva olyasmiben vett részt — bár először szinte akaratlanul —, ahol egy hibás lépés elég lett volna a lebu­káshoz. Most pedig... Nem... Ezt az újabb elhatározását nem ' írhatja meg anyjának. Szegénynek csak újabb izgal­makat jelentene... Igen... Ezt kell tennie! Fé- lig-meddig már úgyis a sza­badságharcosokhoz tartozott... ... Éjfél már jóval elmúlt; amikor ágyba került, mégis sokáig nem jött álom a sze­mére. A hajnal viszont már ébren találta. Azt hitte, ő éb­redt az erődben legkorábban, de tévedett. Amint az 1-es kórterembe lépett, meglepet­ten látta, hogy mindenki ébren van. Valamennyien az éjsza­ka történteket tárgyalták. Az egyik lábadozó beteg éppen azt mondta a szomszédjának: — Ha tudnám, hogy nem bántanak, még az éjszaka fo­lyamán átmennék... A beszélgetők nem vették észre a belépő egészségügyit, és tovább tárgyaltak. Gazsó végül is köhintett egyet. A betegek helyükre siettek; elhallgattak. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents