Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 5. szám

!S8£. január vasárnap NEPÜI SAG s A Tiszán innen,a Tiszán túl Termőre fordult a fa ...és'valami védőital? — ... hacsak nem a saját verítékem... — állította job­ban könyöke alá a fejszét Nagy Kálmán, a kiskörei Üj Élet „szabadságos” tagja. A Tisza-híd alatt piszkos jég­táblák lomháskodtak tova a vizen, s a folyóról lassan, de megállíthatatlanul hömpöly­gőit a köd végig az ártéren, át a gáton, leereszkedve a síkság­ra, hogy elmossa a távol kör­vonalát. A ködben úgy álltak az ártéri fák, mint dermedt halottak, akiket valaki ostoba tréfából talpra állított. Nagy Kálmán borostás arcából kí­váncsian méregette városi jó­magam, amint topogó lábbal, mint valami fagyoskodó varjú, topogtam körülötte és immá­ron másodszor sikerült valami jó okosat kérdeznem. — Aztán nehéz-e nagyon? — volt tudniillik az első kérdé­sem a bemutatkozás után, amelyre így visszagondolva, nagyonis udvariasan válaszolt, ha tömören is: — Nehéz bizony ... Hát eddig volnánk. És most határozottan szégyellem ma­gam, ez előtt az ember előtt, aki ebben a szélnövelte hideg­ben kora reggel óta birkózik a fával, hull rá a dér, csípi a ti­szai szél, káromkodik néha na­gyot, ha a fa nem engedi a fejsze fokát. Én meg nem tud­tam hirtelenében okosabbat kérdezni, minthogy nehéz-e? Mert kutya egy nehéz dolog, ez az ártéri fa termelés. Van itt mindenfajta fa, de jobbára fűz, amely jól tele­szívta magát vízzel, s ugyan az erdőgazdaság gépe elfűré­szelte a tönk felett, de a tön­köt kiásni! — itt kezdődik a dolog, a neheze... > — Itt van ez a tönk — mu­tat maga mellé olyan három- mázsás gyökérre... — Lement ez két méterre is, ha nem többre. A föld meg most át van fagyva, dolgozhat az em­ber csákánnyal, lapáttal, hogy jön róla a veríték, s elveszti az ember karját estére... És, hogy sohasem úgy jön ki a lépés, ahogyan az ember sze­retné, arra is mondja a példát rögtön ... — Ha meg nem fagyott le a föld, akkor a tőke sincs meg­fagyva ... Látja, hogy nem értem az összefüggést. — Na, mert akkor vizes a fa, nem hasad, megszorul benne a fejsze és az istennek sem ha­lad vele az ember... Volt olyan napom, hogy egy álló napon keresztül farigcsáltam az egyik nem is nagy tökét, s majdhogynem este lett, mire végeztem vele... De hát, ha kell, akkor kell, nem igaz? Bólintok. Ha kell, akkor kell. De vajon kell-e egyáltalán? Az imént még bent voltam a Rá­kóczi Tsz irodájában, hogy ér­deklődjem, vajon mivel foglal­koznak télen a tagok — ott mondták, hogy február végéig szabadságot kapva dolgozik a Rákóczi, de az Űj Élet szövet­kezet majd valamennyi férfi­tagja — az erdészetnek. A Ti­szán innen, a Tiszán túl százak keze alatt csattog a fejsze, csi­korog az ásó, hogy átadja he­lyét a fagyott földben a csá­kánynak ... — Megvan a téli, meg a nyári tüzelő,... Hát csak nem ülhet otthon az ember, amikor dolgozni lehet — néz tapinta­tosan az órájára Nagy Kálmán, aki lassan már húsz esztende­je, minden télen járja a Tisza árterületét, forgatja a Tej szét, termeli a fát —, hogy legyen télre, nyárra. Már fenn járok a gáton, ami­kor még egyszer lenézek az ár­térre: egyenletes csapással zu­han le, emelkedik fel a fejszg. Most jó, mert fagyott a tőke... De odább ketten, csákánnyal igyekeznek kilazítani a fagyos földből a fűzfa gyökerét. Ne­kik meg nem jó, hpgy kemény­re fordult az idő... Ki tudna itt igazságot tenni? De melyi­kük is kérne bármilyen igaz­ságot. Téli munka ez, téli fog­lalkozás ... és igazi férfi­munka. Utolsó pillantás a zuzmarás Tisza-partra, s aztán megké­rem a gépkocsivezetőt, kap­csolja be a melegítőt: — Egészen átfáztam ott lenn, a favágóknál — magyarázom. És kellemes meleg árasztja el a kocsi belsejét. Egész ro­mantikus dolog ez a téli favá­gás.. Gyurkó Géza Hét év — a hegesztőpajzs mögött... nehéz léptektől ledön­gölt hó jéggé keménye- dett « gyárudvaron. Dermesztő, dideregtető a hideg. De az ugyan nem juthat be ide, a szellőző műhelybe. S ha mégis bejutna, akkor se éreznék a hegesztők, akik komoly munka lázában égnek. Kezükben he­gesztőpákák sisteregnek, egy­befogják azt, ami egybeillik. Értelmet adnak a kongó cső­nek: hadd lelje meg biztos és szilárd útját az áramló meleg, a tisztító víz, a ruhának ren­delt pamutszál. Formát szab­nak a nehéz vaslemezeknek: hadd öleljék védelmezőn az okos szerkezetű gépeket. Ke­zükben hegesztőpáka, s ahogy odaértetik a vashoz, kék színű­fehéres ívfények villannak fel. Szemük világát a hegesztő­pajzs tömény zöld színű üvege mögé rejtik. A sötétzöld üve­gen át mindent másképpen lát­nak, a tárgyaknak más érzé­kelését fogják fel•' a villany­lámpa fénye gombostűjejnyi fényforrásnak tűnik, s a nap­pali világosság is mennyire komor. Ám Buttinger László­ban nem találni a komorság legkisebb árnyalatát sem. Ko­molynak inkább mondható! — Tizenegy éve dolgozom itt a Lakatosárugyárban. Itt kezd­tem a munkás életet, innen vonultam be katonának is .,. és ide tértem vissza. Hét éve hegesztek... Csendes, szerény férfi. Har­mincegy éves, családos. Hiva­tásának tekinti a szakmát, szereti szépsége és nehézségei miatt. Nehézségek?! Igen, itt nem szabad tévedni. A tervező, asztala fölött töprengve, ha el is ront egy-egy vonalat vala­mely gép megszerkesztésekor, nem kell kétségbeesnie, kéznél van a radír, helyrehozhatja a hibát. A hegesztő szakmában nincs ilyen lehetőség. Ha rosz- szul sikerül egy-egy varrat, szét kell törni a darabot, az­tán küszködve újra kezdheti. A hegesztőnek rendesen, pon­tosan kell dolgoznia, hogy min­den varrat úgy „feküdjön”, ahogy a legcélszerűbb, legszük­ségesebb. — Buttinger Lászlóval nincs hiba — mondja Tóth Sándor, a műhely vezetője. — Régi, meg­bízható munkás. Jó hegesztő. ő a „legöregebb” a szakmá­ban. „Legöregebb” ... pedig csak mindössze 31 éves. Dehát nem is életkorára vonatkozik ez a jelző. A tapasztalatát, szaktu­dását, rátermettségét tisztelne így. Bármilyen munkát rábíz­hatnak, ő azt gyorsan, a kellő minőségben elvégzi. Lánggal vagy elektromossággal — az teljesen mindegy, tökéletesen ért mindkettőhöz. De mégis elégedetlen önmagával. Szak­mai továbbképzéseken tanul, mert még mindig úgy érzi, nem tud eleget. Egészséges ösztöne a tudásvágy, új ismeretek szer­zésének szándéka. Becsülik és szeretik ezért társai, akikkel egy brigádban dolgozik. A törzsgárda tagja Buttin­ger László. A gyárral együtt fejlődött, növekedett. S a gyár legújabbkori története kicsit az övé is. Itt, ezek a műhely­falak őrzik — magukba zártan — „fiatalságát”: ők is emléke­ző tanúk. Emlékező tanúk az itt eltöltött tucatnyi esztendő­re, a lepergett eseményekre, sikerekre. Mert van mire em­lékezni ... (p. d.) 1958-BAN a tarnabodi szak­csoport tagjai 16 hold gyü­mölcsöst telepítettek. A fák gondozását a szakcsoport-tagok vállalták közösen és úgy hatá­roztak, ez a telepítés mindig a közösségé marad, ebből egy négyszögölet sem vihet ki sen­ki, még ha kilépne is a szak­csoportból. Azóta négy eszten­dő szállt el a falu felett. A kis fák megfogantak, megerő­södtek, tavaszról tavaszra zöld lombkoronácskát nevel­tek, s tavaly a zöld levelecs- kék között kibomlottak az el­ső virágrügyek. Nyárra pi- ! rosló gyümölcsöt neveltek az ágak. Termőre fordultak a kis fák. És termőre fordult a szö­vetkezet nagy fája is. Ami négy esztendővel ezelőtt egye­sek terve, vágya volt, az ma j valósággá lett. Az egész falu közösen munkálkod'k érte. Jó néhány esztendővel ez­előtt néhány bodi gazda „megleste” a boldogiak tudo­mányát. Először csak egy-két ember próbálkozott azzal, hogy a földje szélén fúrt apró k's kutakból öntözze a paprikát, aztán egyre többen. Később már egy egész szakcsoport fo­gott össze, hogy esőztető be­rendezést vásároljanak. Most már az egész faluban elter­jedt az öntözés új módszere, s ami ezelőtt néhány évvel még csak újdonság volt, abban már lassan túlszárnyalták ta­nítómestereiket. Különösen az­óta, hogy összefogott a falu. És azóta Bodon már nemcsak a paprika dédelgetett növény, legalább annyira fontos szá­mukra, hogy más — például a takarmány — is jól fizessen. Ennek oka: szűk a bodi ha­tár az emberek vállalkozó szellemének. Még a kétezer holdat sem éri el és ez kevés, mert a bodi ember igazi „szerel­me” nem a kertészkedés, nem az öntözés. Minél több, szebb ál­Két új üzlet A MÉSZÖV az idén is nagy gondot fordít a falusi keres­kedelmi hálózat fejlesztésére, modem, új kereskedelmi for­mákkal működő áruházak megnyitására. Januárban két községben nyílik meg új szak­üzlet, mind a kettő a füzes­abonyi járásban. Füzesabony­ban a régi ruházati boltot alakították át, modem, új fel­szerelést kapott az üzlet, s itt helyezik el a cipőrészleget is. Sarudon a régi vegyesáru üz­letet alakították át önkivá­lasztó ruházati bolttá. Az újonnan nyíló szaküzletekben nagyobb választékot biztosíta­nak. V^ÄAAAAAAAAA/^AAAA^AAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAA^AAAAAäAAAAAAA/'AAAAAA^^^A^'^^^AAAAAA/VAi^'NA/VVVVVVVVVVSAAAAA/^/VVVVVAA/VVVNA/VVVVA/V Életünket úgy éljük, évről évre, mint a kacsalábon for­gó százszobás vár lakója. Nem győzzük csukni és nyit* ni az ajtókat. Alig húzzuk be az egyik esztendő tölgy- fakapuját, máris nyitjuk a következőt. S mielőtt kinyit­ná, kinek ne jutna eszébe egy pillanatra: vajon mi van mögötte? Mert az ember kíváncsi is, meg szeretne is elérni néhány dolgot, s ha felfogja józan eszével, hogy milyen lehetőségek elé nézhet, ak­kor vár, remél, akar valami szebbet, valami jobbat, vala­mivel többet, mint az előző esztendőben. AZ ORVOS Mit vár 1962-től az orvos, a színész, a háziasszony és a diák ládi álom. A kisfiam is na­gyon szeretne már egyszer külföldre menni. Csapó Já­nost ezen az A SZÍNÉSZT még munka- helvén van, a üvatalában. Dely István dr. tigondolkodik a feltett kérdő­en. Nem olyan könnyű erre álaszt adni. Mit vár? Mit zeretne elérni? — Mint városi tisztiorvosnak s vannak kívánságaim, sze- etném végre megvalósítani ■bben az esztendőben a tiszta Ígért. Szeretném, ha ragyog- tának az utcák, ha a szemetet tem szórnák az ember szemé­té, amikor reggelente rakod­tak a kocsik. Szeretném, ha ok-sok segítőtársra találnék ■hhez a nagy munkához, s ha ■z a mozgalom nem kampány- zerű lenne, hanem végre fo- yamatos és állandó. Mint nagánember?... Szeretnék a rsaládommal autótúrán részt renni Kelet-Németországban. «, hogy úgy mondjam — csai estén a sakktábla mellett ta­láltam meg. — Talán ebben az évben tel­jesül az a mesebeli kívánsá­gom, hogy végre megtudjam: ez a lakás, amelyikben három éve lakom, az enyém-e már, vagy még mindig a másé? Ugyanis mióta ideköltöztünk három évvel ezelőtt — azóta mindig azt hallom, „majd a tavasszal másik lakást kap”. „Majd az ősszel...” „majd a télen... és azóta én mindig költözőiéiben vagyok. Nem merem megvenni az ablakokra a függönyt, nem merek költeni a lakásra, mert attól félek, hogy abban a pillanatban va­lóban költözhetek. Nos, ez a leghőbb kívánságom, hogy biztosat tudjak végre. Aztán mint családapa, nagyon szeret­ném, ha a csemetéim jól ha­ladnának az iskolában és még több örömet szereznének ne­kem. De mint színész is el­mondhatom, hogy szeretnék végre nem véletlenül szerepel­ni egy-egy darabban, hanem „előre megfon teát szándékkal”; rám osztott szerepekben. Hogy miben? Függetlenül a műsor­tervtől, az én leghőbb óhajom — mai magyar drámákban alakítani. No, és nem utolsó­sorban — szeretnék sok sakk­partit megnyerni! A DIÁKLÁNY vizs­gákra készül. Patkó Zsófia, saját be­vallása szerint, szívesebben lenne most Hatvanban, szülei­nél, mint itt, albérleti szobájá­ban, ahol szeret ugyan lenni, de ... a vizsga, az vizsga! — Mit is szeretnék legjob­ban mást, mint azt, hogy si­keresen átlábaljak a vizsgái­mon most és az év végén. A többi kívánságom már csak mellékes. Szeretnék az idén is elmenni vagy a csillebérci út­törővezető táborba, vagy még jobban Balatonaligára a KISZ építőtáborba. Egy rövid időt a szüleimmel is jó lenne eltölteni, de a nyári szünet nem is olyan hosszú, mint az ember gondolná. Hiszen még jó lenne Németországba is el­menni vagy fiz napra. Legjob­ban várom a tíznapos ország­járást az évfolyamtársakkal. Hogy aztán melyik kívánsá­gom valósul meg, azt magam w szeretnem tudni. Remei tan, ami a vizsgákra vonatkozik, az? teljes egészében, hiszen az tő­lem függ első és végső soron. Marsit Lász-t A HÁZIASSZONY Ióné, unokáját ringatja a tér-? dén, közben nézi a téli szünet? alatt összegyűlt nagy gyerekeit,? akik békésen kanasztáznak a? hangulatlámpa alatt. — Kívánságom? Van bizony!? Első és legfontosabb, hogy hát-? ha ebben az évben a fiatalok? már külön tudnának költözni,? hiszen olyan zsúfoltan va-> gyünk, olyan sok ennyi ember? egy kis lakásban! De ha nem? sikerül, akkor sem kesere-? dünk el, még mindig jobb, ha? együtt vagyunk, mintha vala-? kiért keseregni kell. A másik? kívánságom, aminek meg is? kell valósulnia, az, hogy a ház-? 'tartást akarom gépesíteni.! Annyi jó példa van már élőt-? tem, most már nagymama ko-? romra, annyi éves háziasszo-? nyi munka után szeretnék? gyorsabban, könnyebben elvé-? gezni a család körül. Mennyi kimondott és meny-i nyi ki nem mondott kívánság/? És mind-mind megvalósításra? vár. Hogy is mondta a diák-? lány? „...tőlem függ...” Ez a? rövid kis megállapítás bizony,? csaknem minden kívánságra? alkalmazható. Mindannyian? szeretnénk megvalósítani azt,? amit az év elején tervezge-? tünk. Beosztás, okos, rendsze-? rés életmód, helyes tervezés —? és megvalósulnak a nem is? annyira — álmok. Cs. Adam Éva Tarnabodi jegyzetek latot nevelni, ezt már a ha­gyományok is megkívánják. A SOK ÁLLATHOZ sok föld kellene, ebből viszont ke­vés jut nekik, s a szomszéd falubeliek sem mondanak Is a javukra, pedig szívesen el­vállalnának néhány száz hol­dat a káli, vagy a zsadányi határból, bzonygatva, hogy ők sokkal jobban gondját vi­selnék. Egyetlen megoldás: többet kihozni a meglevőből, s ehhez használják fel az ön­tözést. Ma már nemcsak a paprika öntözésére szolgálnál: az expresszkutak, hanem a silókukorica, répa, legelő fel- frissítésére is Az elmúlt évben úgv kí­sérletképpen öt hold s ióku­koricát és két hold takar­mányrépát kezdtek öntözni. rült ki innen más faluba. Ter­mészetes, hogy kíváncsi az ember, mi van azóta, hogy a község tsz-falu lett. A válasz megnyugtató: a háztájiból és a közös állományból ma már több jószág kerül ki más köz­ségekbe, mint az előző évek­ben. A szövetkezet maga het­ven tenyészállat eladására kö­tött szerződést. A mennyiség tehát megvan, de mi van a minőséggel? Itt sincs hiba. A háztáji törzs­könyvezett tehenek borjait, már egy-két hetes korban ösz- szevásárolta a termelőszövet­kezet — tavaly nyolcvanat vettek — ők nevelik fel a közösben, s így biztosítva van a törzsállatok utánpótlása, résiben a közös, részben a háztáji állomány szaporulatá­Az eredmény még őket is meglepte: holdanként 320 má­zsa s'lókukoricát és 480 mázsa takarmányrépát termeltek így. Természetes, hogy az idén a kísérlet alapján az összes ta­karmány- és cukorrépájukat öntözik, részben a s'lókuko­ricát is, és 100 hold lucernát. A kis expresszkutak és a Tárná vize rendelkezésükre áll, de kell is, mert állatte­nyésztési terveik nagyok. Az állattenyésztés a gaz­dálkodás igazi alapja — ezt vallja a tsz elnöke, de maguk a tagok is. Itt még nem volt vita azon, hogy fejleszteni kell az állományt, s a gondozásnál sem okozott problémát, hogy legyen gondozó, hanem azon, hogy ki legyen állatgondozó, mert sok a szakember, min­denki ért hozzá és szívesen is csinálná. Nem csoda ez. Eb­ben a faluban a földdel együtt örökölték az állattenyésztés iránti szeretetet és a szakér­telmet is.- Az elnök: Kassa Ferenc, az állattenyésztési brigád vezetője: Nyizsnyánsz- ki Ferenc, a sertésgondozójuk: Pető Kristóf — és sorolhatná az ember a fél falut — vala­mennyien gyakorlott állatte­nyésztők, mintagazdák, akik­nek nem egy állata kiállí­tásra is került. Természetes hát, hogy a nagyüzemben is feltalálták magukat. TARNABOD híres állatte- j nyésztő község, sok jószág ke-1 bob Még arra is van lehetőség, mondják, hogy a nagyüzemi lehetőségek kihasználásával javítsák a minőséget, olcsóbbá tegyék a tenyészállatok neve­lését Az elmúlt nyáron beve­zették a szabadtartásos borjú­nevelést. Gondozójuk, Harangi Mihály szaktudását és .az új módszert egyaránt dicséri az elért eredmény. Most a mesterséges borjú­nevelés bevezetését tervezik — két asszonyt tanfolyamra is küldenek, mert így olcsóbb lesz a borjúnevelés. Csak ez a módszer évente mintegy 53 ezer forint megtakarítást hoz! Másfél millió forintos bevé­tel a közös paprikából, hetven tenyészállat felnevelése és át­adása, s a további tervek az állomány fejlesztésére, az öntözött területek növelésére, mindez bizonyíték arra, hogy a szövetkezeti fa termőre for­dult, s dús gyümölcsöt nevel. Amiről négy esztendővel ez­előtt beszélgettünk az egyik tarnabodi kis házban, abból egyre több lesz a valóság. S AHOGY NŐNEK a ki» fácskák, amelyeket négy esz­tendővel ezelőtt olyan nagy gonddal ültetgettek, úgy nő, terebélyesedik a szövetkezeti eszme, növekedés közben bizo­nyítva, hogy jó volt a tarna­bodi paraszt életszínvonala, de még annál is többre lehet haladni. —deák— Külföldre la ««állít lovakat a Füzesabonyi Állami Gazdaság Évek óta jelentős hírnévre tett szert a Füzesabonyi Álla­mi Gazdaság Poroszlói üzem­egységének lótenyésztése. A gazdaság csikósai szakszerű munkával évről évre egyre több és több lovat nevelnek. A gazdaság az elmúlt év­ben sikerrel teljesítette lóte­nyésztési és értékesítési ter­vét, s az eladott mének külö­nösen minőségileg feleltek meg a követelményeknek. Évente átlag 50—60 fiatal lovat adnak el, s ezek közül többet sport- és versenycélok­ra vásárolnak. Innen vásárolt lovat több sportklub, vala­mint több állami gazdaság, ahol futó és parádés lovak­ként használják őket. Az el­adott lovak közül többet kül­földi vevők vettek meg és így értékesítésük jelentősen előse­gítette a gazdaság exportter­veinek teljesítését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents