Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-06 / 4. szám

1962. január 8., szombat NfiPÜ JS áG 3 Harcban és munkában K­' ét évtizeddel ezelőtt, 1942 januárjában ala­kult újjá Lengyelországban a forradalmi munkásmozgalom örököse, a PPR; a Lengyel Munkáspárt. A fekete festék­kel Varsó házaira festett be­tűk ma is láthatók. A Lengyel Munkáspárt, mint a kommu­nisták pártja, harcba hívott minden demokratikus és hala­dó erőt a náci megszállók el­len. Kimondotta, hogy a nem­zeti lét parancsára elkerülhe­tetlen a fegyveres leszámolás az agresszorral, és megállapí­totta, hogy az eljövendő, sza­bad Lengyelországban forra­dalmi jellegű átalakulásnak kell végbemennie. Az egész lengyel nép színe- java megértette a szovjet— lengyel szövetség történelmi szükségességét és harcra el­szántan tömörült a munkás- osztály köré. Igen nagy ered­mény volt ez, hiszen a londoni emigrációban összeverődött lengyel burzsoá pártok koalí­ciós kormánya mást akart. A lengyel burzsoázia londoni képviselői ellenezték a parti­zánharcokat, a demokratikus egységfrontot és a Honi Had­sereget a lábhoz tett fegyver taktikájára kárhoztatták. Nem akarták, hogy a szovjet hadsereg lengyel segítséget kapjon. A lengyel reakció annyira félt a Szovjetuniótól és a PPR erejétől, hogy egyes szélsőséges elemei a Gestapo szolgálatába is elszegődtek el­lene. Ahol tehették — gyilkol­ták a hazafiakat. De a Lengyel Munkáspárt a' kolosszális nehézségek ellené­re elnyerte a nép bizalmát. A tömegek megértették, hogy elvész Lengyelország, ha nem 'ragadnak fegyvert a megszál­lók ellen. A PPR által meg­szervezett Népőrség sorra fel­robbantotta a hadianyagot szállító náci vonatokat, a par­tizán alakulatokba pedig ez­rek és ezrek siettek, a mun- Icások, parasztok értelmiségiek — elsősorban a fiatalok. Volt idő — például 1942 őszén — amikor Varsóban akasztófaer­dőt rögtönöztek a nácik — de a Lengyel Munkáspárt gráná­tokkal felelt minden hitlerista gaztettre. A náci fegyveresek szál- ** lására, nyomdájára és egyéb intézményeire — len­gyel bombák potyogtak. És amikor a nácik egymilliós hadisarcot vetettek ki Varsó- •a, a párt harcosai fényes nappal rohanták meg a bank épületét. Birtokukba vették a lengyel néptől elrabolt pénzt, s azt fegyverekre, valamint a etartóztatottak és családtag­jaik segélyezésére fordították. Mindennek következtében a hitleristák kénytelenek voltak jelentős katonai erőket hátra- •onni a frontról. Himmler .,partizán-területnek” nyilvá- lí tóttá Lengyelországot s 342—43-ban több tucat had­— A vízszintes hegesztés •«ép. Olyan szabályosak itt a •arratok, hogy gyakorlott mes- emek is becsületére válná- lak. De oldalt, meg a sarkok­ban nem esett kezeügyükbe. ügy kicsit elfolyt, és a kelle- énél vastagabb a varrat. Hegykői József a fejét cso­dálta, szemét hunyorítva jobb­éi is, balról is figyelte a vas- emezből készült, félig kész "entillátorokat. — Meg is mondom Gyergyák 'Ászlónak, a hegesztömester- nek, hogy jobban > nézzen a “iák körmére. Legyen szigorú íz ember, ne nézze el a hibá­kat. Mi lesz belőlük, ha ta­nuló korukban ilyesmihez szoknak hozzá? Hümmögött egy kicsit, majd magyarázni kezdte, hogy a harmadéves tanulók szeptem­ber óta egy brigádban, a kézé alatt dolgoznak. Többet és robban tudunk velük foglal­kozni így, mint amikor még különböző műhelyekben egy- egy brigádban elosztva dol­goztak. Küldözték őket ide- oda, belekaptak ebbe is, abba 's. De aki normában dolgozott, lem nagyon ért rá a tanulók- lak magyarázni, a nehezebb nunkafogásokat kétszer-há- pmszor is megmutatni. Szep­tember óta Gyergyákkal ket­ten felelünk értük. Azt szeret­ném, ha a mi tanulóinkból ’ó szakemberek válnának. osztályt vezényelt oda. Itt mű­ködött a hírhedt SS-Galizien és az SS-Totenkopf hadosztály is. Az 1944. júniusi erdei csa­tában 30 000 ellenséges katona támadt a lengyel partizánokra — eredménytelenül. A fegyveres harcokkal egy­idejűleg a Lengyel Munkás­párt nagyszabású politikai munkát is végzett. Illegális lapokat és folyóiratokat adott ki. Megmagyarázta a népnek az 1939-es szeptemberi vereség okait. Bebizonyította, hogy Lengyelország csak akkor lesz erős, független és szabad, ha a munkásosztály kezébe kerül a hatalom és ha az ország de­mokratikus reformok és for­radalmi átalakulások útján keresi boldogulását. A Len­gyel Munkáspárt meghirdette a földreformot, bejelentette az ipar, a bankok és a közleke­dés államosítását. Kidolgozta a nép érdekeit szolgáló iskola- reformot. 1/ imutatta, hogy a lengyel —szovjet szövetség olyan történelmi tényező, amely gazdaságilag és politi­kailag megnöveli és megerősíti Lengyelország helyzetét Euró­pában. A Lengyel Munkáspárt 1943 tavaszán kezdeményezte a náciellenes Nemzeti Front megalakítását. A párt olyan hazafias és nemzetközi politi­kát képviselt, amely egyedül volt alkalmas arra, hogy a felszabaduló országban a lengyel nép érdekei érvénye­süljenek. A párt akkori első titkára a Wieslaw álnevet vi­selő Wladyslaw Gomulka volt. Gomulka megállapodott a radikális parasztpártiak cso­portjaival, a lengyel szocialis­ták ellenzéki frakciójával és több más demokratikus szer­vezettel, s így jött létre az Országos Nemzeti Tanács. Ez 1943 utolsó napján, Szilvesz­terkor tartotta meg első, ille­gális ülését. „Az Országos Nemzeti Tanács megalakulása” — írta 1944. december 22-én a Trybuna Wqlnoscy, a párt il­legális orgánuma — „azt je­lentette, hogy a lengyel nem­zeten belül olyan egészséges erők fejlődtek ki, amelyek levonták a tanulságot Len­gyelország szeptemberi vere­ségéből. A történelmi felelős­ség érzetében, Lengyelország megmentésére, a lengyel re­akció részéről fenyegető új csapások elhárítására, ezek az erők vették kezükbe Lengyel- ország további sorsának irá­nyítását...” A Lengyel Munkáspárt ‘ * helyes politikájának hatalmas vonzását bizonyítja a néphadsereg 50 ezres létszáma és a különböző fokozatú nem­zeti tanácsok tömeges megala­kulása is, és 1944 nyarán, a nagy szovjet offenzíva idején, a felszabadító szovjet csapa­tokkal együtt a szovjet földön megalakult I. Lengyel Hadse­reg hadosztályai léptek első­nek lengyel földre. A felsza­badított területeken azonnal megindult az új élet. Az Or­szágos Nemzeti Tanács és a Lengyel Munkáspárt kezde­ményezésére 1944. július 21-én a Lengyel Nemzeti Felszaba­dító Bizottság törvényt hozott a Lengyelország történetében első munkás-paraszt kormány megalakításáról. Ez a kormány azonnal megkezdte a párt for­radalmi programjának meg­valósítását. Mérhetetlenül nehéz felada­tok vártak a pártra. Az ország romokban hevert. A reakció nem adta fel a harcot. Miko- lajczyk reakciós földalatti mozgalmat szervezett. Minden úton-módon akadályozták az újjáépítést, a földreformot - pedig a városok százai, köztük Varsó — a föld színéig elpusz­tult De a párt mégis végre­hajtotta alapvető programját és biztos győzelmet aratott a tőkés-feudális reakció felett. A párt politikája a továbbiakban is meggyőzte a népet, amely vállalta a szocialista jövő épí­tését. és a szovjet—lengyel szö­vetséget. Hatalmas változások követ­keztek be 1944—1948 között a lengyel munkásmozgalomba’-' is. A Lengyel Munkáspártból tömegpárt lett s megérett a helyzet a lengyel munkásmoz­galom egyesítésére. 1948-ban került sor erre. Az egyesülési kongresszuson a Lengyel Mun­káspárt és a Lengyel Szociál­demokrata Párt marxista-le­ninista alapon egyesítette erő­it az új. Lengyel Egyesült Munkáspártban. A Lengyel Munkáspárt ^ létrejöttének huszadik évfordulóját nagy szeretettel ünnepli meg az egész lengyel nép. Ez a párt óriási szolgála­tokat tett Lengyelországnak a legnehezebb időkben és a szo­cialista építés útjára vezette a lengyel milliókat. Bekapcsolta Lengyelországot a szocializ­must építő népek nagy csa­ládjába és létrehozta az elsza­kíthatatlan, örök szövetséget a világ első szocialista nagyha­talmával, a Szovjetunióval. Janina Kucsewska hogy az indonéz kormány be­jelentette: hajlandó tár­gyalni a hollandokkal Nyugat- Irián átadásáról. „Hajlandó tárgyalni”. Annak az országnak vezetői beszélnek így. amely nem is olyan régen még gyarmat volt. Az indonéz népet a hollan­dok soha nem kérdezték, mire hajlandók. Csak kötelez­ték embertelen munkára, s ha felemelte fejét, ráütöttek. Kö­telezték, hogy izzadjon a tró­pusi ültetvényeken, a straté­giai nyersanyagokat szolgáltató bányák mélyén, a kikötőkben, a szigetvilág falvainak, váro­sainak nyomornegyedeiben. S amíg a nép dolgozni tudott, az amsterdami urak hajlan­dók voltak eltűrni, hogy éljen. Ha valaki a múlt diplomá­ciájának rejtelmei között ku­tat, gyakran találkozik e jegy­zékekben, nyilatkozatokban olyan kitételekkel, miszerint az uralkodó hajlandó valamire, kegyesk^^'k megengedni vala­mit. Főleg a gyarmatosítók voltak hajlandók és ke­gyesek megengedni valamit — amit saját jól felfogott érde­kükben meg is kellett tenniök. S most tessék: a tegnapi gyarmat, Indonézia hajtan- d ó valamire. Hajlandó lemondani az erőszak alkalma­zásáról, hajlandó tár­gyalni. Indonézia hajlandó tár­gyalni ... Érzik, hogy ez a há­rom szó mennyire kifejezi a mi korunkat, amely a gyar­mati rendszer pusztulásának korszaka? Hogy ez a három szó csak a mai kor indonéz do­kumentumaiban fordulhat elő? Hogy két évtizeddel ezelőtt ne­vetségesen hangzott volna? (zár)- AZ ÉM HEVES MEGYEI Állami Építőipari Vállalat már megkapta az építkezések kije­lölését. A műszaki vezetők most az új építkezések előké­szítésén és a terveknek építés­vezetőségekre való lebontásán dolgoznak. KEZDŐ ÖNKISZOLGÁLÓ BOLT Ej o 305 — Asszonyom, hozott magával cipőkanalat? ! yT*xxsooo6cx»ooooc50ooooooocx5TOOcxxHiooo(K3oeoGooofX)Oüc<?Q«prooocooooopocc ccc' A fiatalok mestere Iparitanuló-képzés az Egri Lakatosár úgy ár ban — Ma is iskolában vannak, elméleti oktatáson, ök fordít­va csinálják az 5 plusz 1-et. öt napot dolgoznak, itt a mű­helyben és kedden iskolába mennek. De azt látná csak, amikor Kórózs Sándor, Pekk István, vagy Erdélyi Sándor kézbeveszik a rajzot, Olyan szakértelemmel kiszerkesztik: a szívókúpokat, meg a kifúvó- csonkokat, hogy öröm nézni. Nem mondom, a 17 fiatal kö­zött akad olyan, aki nem akar lakatos lenni, egyelőre nem sokra becsüli a vasas szak­mát. De többségük rátermett, szorgalmas fiú. Persze nem mondok le arról az egy-kettő­ről sem, aki a többiektől le­marad. A 17 tanuló brigádvezetője a felhalmozott munkadarabok­ból egyet leemelt. A világos­ság felé fordult, vizsgálgatta. az ujjaival tapogatta a vasda­rabokat. Szigorú, kék szeme jókedvűen csillant, és kis szü­net után megszólalt: — Ezt érdemes jól szemügy­re venni. A fiúk vizsgadarab­ja lesz. Március végére elké­szülnek a kaloriferek. Meg is mondtam a tanulóknak: úgy igyekezzenek, hogy kiállításon fognak szerepelni ezek a mun­kadarabok, aztán itt szereljük be azokat a gyárban. Így szi­gorú lesz a vizsgamunkák: bí­ráló bizottsága és a szakvéle­ményt évek múlva is meg­hallhatják a mai tanulók. A fiatal lakatosok mestere sorra vette a kalorifereket Számomra az egyik olyan voit mint a másik. Semmi különb­séget sem láttam köztük, s először nem is értettem, hogy mit néz rajtuk annyira, min tűnődik a mester. De aztán így folytatta a félbeszakadt beszélgetést: — Nagy dolog az, ha a gye­rekből szakmunkás lesz. Hogy melyikből milyen, az itt dől el, munka közben. Sok függ at­tól, nagyon sok, hogy a szi­gort, a példamutatást, a neve­lést hogyan alkalmazzuk. Mert nem elég a szakmát oktatni... munkaszeretetre és emberség­re kell nevelni a fiatalokat. Hegykői József egy pilla­natra sem vette le szemét a munkadarabokról. Ügy tűnt, mintha önmaga és tanítványa­inak szánná a buzdítást. For­gatta, rakosgatta a vasdarabo­kat, de bizonyára „fiait” látta maga előtt. Szóba is került, hogy sokat gondolt rájuk az egy hónap alatt, amig a meg­rendelő vállalatnál szerelt. — Félteni és gyakran szí dóm is őket. Nem fegyelme­zetlenek, csak olyanok, mint a játékos csikók. Könnyebb ne­kik. ha piszkálhatják, heccel- hetlk egymást, ha valami csínyt tehetnek. Fiatalok, no, ennyi az egész. De azt szere­tem bennük, hogy olyan lelke­sek. Szép szóval, egy kis buz­dítással olyan sokra képesek. Így volt ez, amikor a fenyő­ipari szárítókhoz a 16 ddrab kalorifert kellett gyorsan te­gyártani. Annyit segítettek és úgy dolgoztak, hogy magam is csodáltam. Mondtam is akkor a vállalat vezetőségének, hogy több hasznát vesszük majd a nálunk felszabaduló tanulók­nak, mint az idegenből felvett szakmunkásoknak. — Munka most is van bő­ven, de a műhelyben nagyon szűkösen vagyunk. Három ta­nuló is jut egy-egy satura. Hamarosan fel kell szerelni egy kovácsműhélyt is, mert a szerszámok élezését és egye­beket is meg kell tanítani. Na, majd ha felépül az új gyár, majd megmutatjuk, hogy mi­re jutunk a mi fiataljainkkal. Mert mind a 17 fiatal itt akar maradni, az Egri Lakátoséru- gyárban. r. l. Itt az elnök, hol az elnök? — Az elnök elvtársat kere­sem ... — Kinn van a... — s ifi egy távoli dűlő neve követ­kezik. — Az elnök elvtársat kere­sem ... — Kinn van a ... — s itt egy még távolabbi dűlő neve következik, mint éppen Hat­vanban, a Dózsa Termelőszö­vetkezetnél, ahol vagy nyolc­kilométerre egy tanyán ta­posta a téli naptól megeresz­kedett földeket, az egyesített szövetkezet elnöke. De hogy még az elnök! Horton szövetkezeti tagot ke­restem: kinn van az ecsédi részen... — jött a válasz, S mindez január elején, amikor a régi szép időkben a parasztember ült a kemence padkáján és pipált, vagy a spór előtt, ahol ugyancsak pipált, de legalább volt any- nyi foglalatossága, hogy időn­ként csutkát, venyigét dobott a spórba. Most a nagy tervek megvalósításának vágya és mit tagadjuk, a munkaegység mielőbbi szaporításának óha­ja is csalja ki a földekre el­nököt, tagot, hogy megnéz­zék, mint telel a vetés, szem­mel is felmérjék, hol kerül földbe a tervek, szerinti tava­szi vetés... S ezen a januári napon, a naptárt kicsit hazudtoló na­pos ég alatt egy első pillanat­ban itt szentségtörésnek tűnő statisztikai szám 'jut eszem­be: 55 ezer tag és családtag munkáját értékelik majd most a zárszámadások ide­jén. Ha figyelembe vesszük a területkiosztás révén mun­kába bevont családtagok szá­mát is, h,át az a furcsa dolog sül ki, hogy többen dolgoztak a termelőszövetkezetben, mint ahány termelőszövet­kezeti tag van a megyében. Lám, ez az. amikor a tíz­ben tizenegy van! Alig több mint egy esztendővel a szö­vetkezeti mozgalom i)pgy dia­dala után, na és persze az­után, hogy szerte a megyé­ben százak esküdtek meg: ők ugyan egy kapavágást nem dolgoznak — nos, ennyi idő után a szövetkezetek még az egyszeregyet is a feje tetejére állították. ' Távol álljon tőlem, hogy mindebből most azt a követ­keztetést vonjam le, hogy Heves megyében a termelő- szövetkezetek, ha ugyan még a Kánaánt nem is építették fel, de a tornácát már leg­alább is igen. Egy év alatt nem lehet csodákat művelni, egy esztendő még nem elég arra, hogy évtizedes megszo­kásokat töröljön le a lelkik­ről, mivelhogy nem viaszról van itt szó, hanem néha na- gyonis gránitkövéről a meg­szokásnak. Igen sok termelő- szövetkezetünk messze felül­múlta a várakozást, még több egyszerűen és becsülettel tel­jesítette a reális reményeket, de ... Nos, igen, akad néhány olyan termelőszövetkezetünk, amelyekkel mi most sem, s amelyekkel — saját múltjuk­kal! — majd éppen ők nem fognak majd dicsekedni. Nem sok idő kell hozzá, van ahol csak néhány nap, és a zárszámadás igazságos tü­körképet mutat: így dolgozott a tagság, ilyen volt a veze­tés... Akkor aztán lehet töp­rengeni közösen is, de „egyé­nileg” is, mit hogyan tovább: tanulni a jóból, de tanulni a rosszból is, hogy soha többé belőle... Egy azonban biz­tos, s erre már ezek az első januári napok, az „itt az el­nök, hol az elnök”-játék is garanciát látszik adni, hogy az idén még tovább növek­szik a szövetkezeti tagok munkakedve, lendülete, s en­nek nyomán, ha a természet sem malcacskodik, az idei esztendőnél is sikeresebb zárszámadásra kerülhet sor — 1963 elején. (—ó) Kézigránát a gyóntatószékben Az egyik római templomban egy öreg hölgy a gyóntatószék­ben öt kézigránátot adott a gyóntatópapnak. A pap a fel nem robbant kézigránátokat azonnal beszolgáltatta a leg­közelebbi őrszobán, de nem volt hajlandó felvilágosítást adni, hogy kitől származnak és milyen körülmények között akarták felhasználni őket. Vadászlesen — az ablakban Ha már síelni nem tudok, kor­csolyázni szégyel- lek, a fegyverfor­gatás kinn a ha­vas erdőben meg nem mesterségem mert ott hideg van — elhatároztam, hogy vadászlest rendezek be az ab­lakomban. Kitű­nő kilövőhely, forgalmas utca, jobbnál jobb cél­pontok, s szatíra­puskám, ha nem is éppen kiváló minőségű, de azért egy rosszabb csúz­lival bármikor fel­veszi a versenyt. Legfeljebb el­veszti! .., s most itt ál­lok a magaslesen, pontosan egy eme­let magasságban, alattam a vadon, akarom mondani az utca, ahol itató­helyre és etető­vályúra közle­kednek az igazi nagy vadak maga­biztosan, mit sem sejtve rólam, fi ez kitűnő dolog. Ahá! Itt az első. Szarvas. Szarva ugyan nem lát­szik, de húsz év­vel fiatalabb a felesége. Annak idején, vagy fél­éve, szerelmi há­zasság volt, a bá­csi részéről, s a lány is imádta — az autóját. Fél év alatt rájött, hogy szebb és fürgébb autó is van a vilá­gon. Jó napot, Kaje- vác padtárs! Hová olyan öntudato­san? Remek pél­dány, kitűnő tró­fea. Kajevácnak van világnézete ugyanis, IKKA- csomagból vette, viszonylag olcsón és még tart belő­le... Nem aggó­dik, magabiztos, csomagok jönnek, Kajevác marad és vásárol, ötször ki­mosott női nad­rágot, valódi félre­taposott amerikai női cipőt és az IKKA csomagjá­ból újból csokolá­dét és világnéze­tet. Mindkettő­ből bő a termés az amerikai konti­nensen. Nahát, Igazán érdemes volt ezt a magaslest válasz­tani. Ott meg Bur- bulya zihál: most váltott ki az itató­boltból és most akar beváltani az otthonába, ahol egykori szelíd őz­sutája helyett egy nőstény hiúz vár rá... Belefúkál a levegőbe, mintha szimatolna, pedig csak a kisfröccs szagát szeretné ki­szellőztetni öblös torkából, Bur- bulya különben keveset beszél, de legalább ostobát. Jelszava: Ne szólj szám, nyugodt lesz az emésztésem. Leghosszabb fel­szólalását, s egy­ben a legszelleme­sebbet így jegyez­te feí a krónika: — Kedves kar­társak! Csatlako­zom az utánam hozzászólóhoz... Rókaszinű vö­rös kalapban, lám csak, Gugye- rák oson itt. Biz­tosan kezelőor­vosától jön, aki beadja számára a napi szükséges kleptomócon in­jekciót, hogy ne ragadjon annyira a keze... A corpus juris tudomány mai állása szerint azonban, sajnos, azt a .,cilin”-t még nem találták fel, amelytől meggyó­gyulna Gugyerák keze ... S jönnek a töb­biek, ismert figu­rák és én sorba lelövöm őket a szatíra dum-dum golyójával, amely ölni ugyan nem öl, csak nevetségessé tesz, s ebbe is bele lehet halni... Gyorsan kihú­zom magam és szí­vem a torkomban dobog. Malvinka jön. ez a tündér, kecsesen, formá­sán, izgatóan. Va­dászszenvedélyem fellobog ... Aho­gyan tanultam, szépen ráhelyezem az irányzékra, csapott célgömb­bel úgy célzunk... —- makogom ma­gamban ... És Malvinka to­valibeg. Csütör­tököt mondtam. Pedig ő lett volna az egyetlen és kí­vánatos vadász- zsákmány. (egri)

Next

/
Thumbnails
Contents