Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 23. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE ^ MEm| |S0ML(|| K(1|! k|MÍSÍB#n 1 ~ ÍJ1 zt a történetet valahol egy bánya- vidéken hallottam, nem is olyan régen. Valószínűleg igaz is volt. Sok mindem el lehetett követni az olyan fiatallal szemben — akkoriban —, aki először ment a föld alá. Ma más a helyzet, azért emlékeztetőnek nem ártott megírni. S ha valahol olyan ember olvassa majd el ezt az elbeszélést, aki magára ismer benne, ne sértődjék meg. Kicsi Volt akkor a kenyér és sok a Sándor-féle munkanélküli fiatal erő. És Máté Gergely bácsinak nagy volt a családja is ... ★ Szabó Sándort az édesapja kovácsinasnak adta. A jó öreg valahogy így okoskodott: „Ló mindig lesz, a patkó sem örökéletű és szekér meg kocsi is lesz, míg a világ világ. Ha egészsége lesz tehát a Sándor fiúnak, nem fog éhen halni” ... Ez persze elég régen volt, a nagy „úri”- világban, s ha az öreg Szabó így okoskodott, hát nemigen tette rosszul. Akkor még kevés traktor szaladgált a földeken, s a ló, nos, hát a ló roppant értékes „ingatlan” volt. Ha kettő volt belőle, kész „vagyonnak” számított, természetesen a zsellérek, az egy-két holdasok, és a bányászok között. Mert úgy esett akkoriban, hogy nem sok becsülete volt a bányásznak. Azaz a bányásznak igen, de nem azok szemében, akik valamivel magasabban szegénykedtek a vagyoni ranglistán, lévén egy igen nagy átka a szegénynek: fölfelé kétrét görnyed, a maga alatt levőt pedig tapodja!... C ez így volt Szabóék falujában is . . . Sőt, különösen így volt. Olyan kétéltű volt a falu, fele bányász, fele zsellér — egy-két hold földdel rendelkező ember, s itt még élesebben divatozott a „lenézés” ... Ha csak egyszerű bányász voltál, s nem akadt íélholdnyi földed sem, bizony el-elfordulva beszélgettek veled. Ha meg, mondjuk éppen az üllőt püfölted, akkor meg éppenséggel nemigen lendültek előtted magasba a kalapok; Száz szónak is egy a vége, az öreg Szabó fia, a Sándor, egy csendes, csepergős őszi délutánon, két hatalmas átszállót kapott kissé borgőzös mesterétől. Másnap ahelyett, hogy a kovácsműhelybe ment volna, nekiindult a falutól két—három kilométernyire füstölgő meddőhányó felé. Köztudomású, ahol füstölgő meddőhányó van, ott a bánya is él, s lent a föld alatt, konok karok kopogtatják a hegy gyomrában a fekete szenet. Ide igyekezett a mi Sándorunk is, kopott szőrme kucsmáját alaposan a fejébe nyomva. Vad szél is fúj dogált onnan, Kassa felől, az eső sem kímélte az utat, így azután sietve szedte lábait, $ magában imigyen gondolkozott: - „Vagy felvesznek, vagy jó apám úgy a nadrágomba rúg, hogy egyenesen visszarepülök a kovácsműhely kellős közepébe” ... — S mert nem ismert semmi klasszikus mondást, így fejezte be elmélkedését: — „Ha félek nekivágni a bányászságnak, pofozkodó mesterem úgyis agyonüt előbb-utóbb”..; Én bizony nem tudom, hogy tizenharma- dika volt-e, vagy fekete macska szaladt át előtte az úton, tény, hogy Sándort felvették. jó erőben levő 16 éves fickó volt, s ha meggondolom, inkább az utóbbiért alkalmazták, hiszen a bányában nagyon sok volt az öreg munkás, fel kellett frissíteni a munkaerőt, gondoskodni az utánpótlásról. Meg aztán ősz is volt, késő ősz, kellett a szén. Nyáron bizony nem is sikerült volna, akkor még az „öreg” bányászok is a küszöböt „nyergelték”, dehát ősz volt, Sándor szerencséjére. ^ ásnap munkába is állt. Hogy mi történt otthon, apa és fia között, arról jobb nem is beszélni, tény, hogy Sándorunk enyhén dómborodó arcokkal ballagott befelé a vizes aknának stompokkal elkerített járóosztályán. Nem mondhatnám, hogy valami nagy bátran ballagott, a lámpája is olyan satnya lánggal égett, hogy a vájárja, a kurta lábú, zömök testű, tömör bajuszú Máté Gergely bácsi hátrafordult és ráripakodott: — Eressz vizet arra a lámpára, te gyerek, nem vagy te macska, hogy a sötétben is láss! Sándorunk ijedten engedelmeskedett, s eresztett is annyi vizet a karbidlámpára, hogy félméteres lángot okádott egyszeriben. Aminek az lett a következménye, hogy megégette a kezét, s repült a szegény lámpa be az urna tövébe, ahol nagyot sercenve, elaludt. — Ejnye, te apaszomorító! — harsant fel ismét Máté Gergely sötét basszusa —, hát milyen bányász lesz belőled: azt hiszed, azért adják a lámpát, hogy elhajítsad? A fene a jó dolgod, fiam, igyekezz és égjen az a lámpa, mert.. Sándor igyekezett, hogyne igyekezett volna, sokat hallott a vájárjáról, Máté Gergelyről. Roppant „kitolós” bányász hírében állott, s ma, amikor első siktájára éppen az öreghez osztották be, a többi hasonló korú csillés gyereknek ugyancsak fülig szaladt a szája. Mert szent igaz, Máté maga volt a megtestesült ravaszság. Hogy honnan szedett ennyi ravaszságot magába, azt bizony senki sem tudta, de tény, hogy túljárt még az aknászok eszén is. Sokszor megtette, hogy hónap végén a munkaátadásnál, amikor a kivájt, kihajtott vágatot mérték, a mérőszalagnak jó néhány métere a márkába csomósodott. Szegény aknász csak tekerte, engedte lefelé ft mérőszalagot a vágat bejáratánál, a vágat végén pedig Máté Gergely csak kiáltott: — Engedje, aknász úr, engedje, no, messzi van még az őrt, sokat dolgoztunk ám a hónapban! . Dedig dehogyis volt messze a vágat vége, ott volt biz a Máté pipája előtt, néha még bele-belekoccant. a fekete szénfalba, de hát a huncut bányász marka nagy volt, sok mérőszalag fért belé. Nagyobb baj volt annál, hogy egy adag gonoszság is lopakodott a szívébe. Döfött a bányászcimboráin, ha tehette, holott ez bizony nem bányásztulajdonság. Még akkor sem, ha meghasonlott az ember, vagyha perben is van az egész világgal. Főként a hozzá beosztott újonc fiatalon döfött: hátha meggondolja magát, megkeseredik a szíve a bányászélettől és elmegy. S ha megy, annál jobb, később fogják leszámolni, vagy nyugdíjazni, őket, öregeket. Mert ez volt a láthatatlan „rém”, ettől remegett minden idősebb vájár. Részint ezért is „toltak” ki a fiatalokkal. De hát akad ilyen ember is. Ilyen volt az öreg, szőrös szívű, mindig morgó, semmit jónak nem találó, zsémbes ördög. Hogyne szorult volna össze Sándorunk szive is, amikor letarisznyáztak a munkahelyen. Sose volt még bányában, szelíd világossághoz szokott szeme nehezen birkózott a sötétséggel, a fák pattogása meg egyáltalán nem volt bátorító. Sem a csend, amely úgy körülfolyta, mintha egy hatalmas koporsóban feküdnének. psak állt, topogott egyik lábáról a má- sikrg, dehogy nyúlt volna valamihez! Az öreg ezalatt lelakatolta a szerszámosládát, csákányt, lapátot, fúrót vett elő, hosz- szasan nézegette, majd odaszólt Sándornak: — Ide figyelj, fiam, egy igen fontos feladattal bízlak meg. Elmész Sutka Feri bá- csiékhoz és elhozod nekem a fájrontkaparót! Enélkül nem tudunk végezni a munkávaL Értetted? — Értettem — rebegte Sándor. Hirtelen azonban eszébe jutott, ugyan hol is dolgoznak Sutka Feri bácsiék? — Nem tudom, hol dolgoznak, Gergely bátyám! — Nem? Hát milyen bányász lesz belőled, te, apaszomorító! Ezt még a Dusnoki kocs- máros is tudja, te, pedig az a bormérésen kívül aligha ért valamihez. Persze, ezt nem azért mondom, hogy te is annyit tudjál, egy bányásznak mindenhez kell értenie. Ha kell, legyen vasutas, ha kell, legyen ács, asztalos, kubikos, értsen a méréshez, még azt is tudnia kell, hogy merre van a Göncölszekér! Te tudod-e, merre van? — Hogyne tudnám, ott tanyázik minden éjjel a kis szérűskert felett! , — No, akkor meg lódulj, te gyerek! Aki a nagy csillagégen megszemezi a Göncölszeke- ret, annak tudnia kell, hol dolgozik Sutka Feri. Indulás! Mit volt mit tenni, Sándor magára kapta kabátját (szerencsére a zsebébe gyömöszölte kis tarisznyáját), a lámpára vizet eresztett, s neki az irdatlan nagy bányának. Ismerte Sutka Feri bácsit, s úgy gondolta, ahol fényt lát, oda megy. Persze, nem érdeklődik senkitől, hiszen jól mondta Gergely bácsi, aki a nagy csillagégen megszemezi a Göncölszeke- ret, annak tudnia kell, hol dolgozik Sutka Feri bácsi. M ént, mendegélt, hosszúak voltak a szénfalba vágott folyosók, néha meg- megrezzent, a feketén homályos távolban mintha fehér lepedőbe öltözött alak állna. De azért csak ment felé, míg rá nem jött, hogy a tetőtartó oszlop világít, az öltözött fehér fagomba ruhába a nedves levegőtől. Azután ismerős csillésfiúk bukkantak fel előtte, kétrét görnyedve tolták a szénnel telt csilléket, majd ismét sötétség, hosszú-hosszú szénfolyosók, megint lámpafény, emberek, de Sutka Feri bácsit sehol sem látja. Ismét egy végtelennek tetsző folyosón járt, amikor hirtelen megremegett a levegő, a lámpája kialudt, s utána gyors egymásutánban robbanások következtek. A robbanásoktól nem ijedt meg, a gyufa miatt azonban .:: Sándor ott remegett a sötétben; Körülötte vaksötétség, sehol egy közelgő lámpafény, azt sem tudja, hol van, a bányának melyik részén, s ezek a neszek, recsegések, pattogások! S hiába néz, semmit nem lát, a sötétségnek szinte súlya van, mintha agyon akarná nyomni a szívét, az agyát, a lelkét! Megpróbál visszafelé menni — legalábbis ő azt hiszi —, s egyszer csak köp, beleveri fejét a kemény szénfalba. Érzi, hogy a szénfal, mutató ujjai alatt darabos szenek válnak le, s hullnak, nagyot koppanva a földre. Sírásra higgyed a szája, s már-már ott tart, hogy iszonyú elhagyatottságában kiabálni kezd, amikor oldalt, valahol a messzeségben, lámpafény villan. A fény egyre közeledik, barátságosan ^ himbálódzva töri át a sűrű feketeséget és Sándor^ is egyre könnyebbé váló szívvel szipog. Látja, hogy fényes vetítővel van ellátva a lámpa, s amikor teljesen mellé ér, csak akkor ismeri fel az öreg bányamestert. Az meglepetten bámul a sötétben ácsorgó fiúra: — Hát te, Sándor fiam, te mit csinálsz itt? Sándor szégyelli magát, de azért úgyahogy nagyjából elmond mindent. A bányamester hümmög, ni-ni, mintha egy mosoly is bujkálna a szája szegletében. Hanem az is lehet, hogy csupán a lámpafény fest csalóka képet. Amikor ismét megszólal a hangja, inkább dühös, mint barátságos: — Ide figyelj, fiam! A te Gergely bátyád egy iszonyatosan nagy lókötő. Azt mondta, hogy hozd el a „fájrontkaparót”! Jó! Hát tudd meg, hogy a „fájront” szó a munka, a sikta végét jelenti. A „kaparó” szót meg hozzáillesztették, csupa csaléteknek, az ilyen „kitolóskedvű” vén betyárok. Szóval, a bolondját járatta veled. Ami pedig a Sutka Feri bácsit illeti, az meg kint dolgozik a napon. Szóval, ha „fájrontkaparó” kellett a vén Máténak, hát eridj csak szépen ki a napra, bújj be a gépházba és aludj egy jót. Ha vége van a műszaknak, akkor pedig eridj haza, s ne szólj senkinek semmit, — De mi lesz holnap? — Ne. törődj vele. Ha kérdi Gergely bátyád, hol voltál, mondd neki, megtaláltam a „fájrontkaparót” és letelt a műszakom. No, eridj!.. ( ★ Másnap réggé), nem kis szívszorongás- sál várta Sándor, hogy az öreg Máté mit fog mondani. Hiába, a bányában is úgy van, mint a katonaságnál, többet tehet, vagy árthat egy őrmester egy őrnagynál, jelen esetben a vájár egy bányamesternél. Hanem azért nem történt semmi különös. Az öreg elég barátságosan fogadta Sándor köszönését, s hozzá sem szólt, míg le' nem vetették a kabátot a munkahelyen. Akkor aztán megint szembe fordult Sándorral, s nagy szelíden megkérdezte. — Szóval megtaláltad a „fájrontkaparót”, fiam. No, jól van, látom, okos gyerek vagy! Lesz is belőled olyan vájár, hogy... de tu- dod-e, hogy egy jó vájárnak jól kell tudni dalolni is. Négy gazdalegénynek sem szabad túldalolni egy bányászt. Ügy ám, fiam! Te hogy állsz ezzel a tudománnyal? Sándorban lobot vetett a büszkeség. Mindenki azt mondja, jó hangja van, tudta ezt ő maga is, kivágja hát: — Tudok én dalolni, Gergely bátyám! — Aztán mit csinálnál most szívesebben, dalolnál-e vagy lyukat fúrnál? — Hát;;. hát.. „ inkább dalolnék ... — Akkor jól van, te gyerek. Ülj le oda az urmába és dalolj. Addig dalolj, míg csak azt nem mondom, hogy elég. Nocsak, kezd rá..; És Sándor rákezdte. Jó hangosan, torka- szakadtából, hadd hallja az öreg, hogy öt gazda fiú sem tudná túlharsogni. Először szép, friss csárdásokat kezdett, — s lám, az öreg is mintha frissebben vágná a szenet — (hát csak vágja — gondolta Sándor), azután szomorú hallgatókba siklott át. Majd ismét csárdás, hallgató, csárdás, s csak zengte- zengte... Talán egy órája sem dalolt még, amikor úgy érezte, összeszorul a torka és nem kap levegőt. Hirtelen elnémult, de ebben a pillanatban már felmorgott az öres Máté; — Nem szóltam még, gyerek, nem tgjr szólt az egyezség! Cándor újra kezdte. Persze, most már ^ óvatosabban, halkabban, csak hallgatókat. Már izzadt, s magában elátkozta azt a pillanatot, amikor elárulta, hogy tud dalolni. Azután csak nyögdécselt, kínlódott, néha csak suttogott. Ismét abbahagyta. Rekedten megszólalt. — Szóljék már, Gergely bátyám. Az öreg hátra sem fordult, úgy felelt: — Nem szólok én, te gyerek. Fújjad .;; fújjad . .. Dalolni kellett. Tízszer elfújta már a „Fekete szem éjszakáját”, hússzor a „Csak egy kislány van a világon”-t, legalább ötször a „Deres már a határ”-t és ki tudja, hányszor a többit, ahogy eszébe jutott. S amikor ott tartott, hogy lesz, ami lesz, ő bizony abbahagyja, ha az öreg szégyenszemre el is zavarja magától, hirtelen egy jól ismert hang szólalt meg az oldalánál: — Hát téged mi lelt már megint, te gyerek? A bányamester volt. Ügy jött eloltott lámpával, azt hitte, valaki italosán került a bányába. Ezt bizony le kell fülelni, s jött a hang irányába, a sötétben, nesztelenül. Sándor rekedten, dadogva suttogta: — Azt mondta Gergely bátyám, hogy.., — és mondta, mi történt. Az öreg Máté csendesen előténfergett a* orttól: — Jól tud dalolni... — Jól ám, éppen hallottam, Gergely, hát maga? Maga is tud, úgy emlékszem. Vagi’ kétszer hallottam a Dusnoki csárdában. — Nem való az már nekem, csak hallgatni szeretem. — Ügy. Csak hallgatni. Hát tudja mit, én is szeretném hallgatni a maga dalolását. Én most beülök ide az urmába. maga a másra oldalra. A gyerek pedig dolgozzék. Két órát rászánok a maga dalolására. De ha nekem a két órában csak két perc szünetet is tart, akkor egy hétig nem engedem leszállni a bányába. No, kezdjék csak neki... A z öreg Máté valamit morgott a tömött ** bajusza alatt, ami nem éppen a leg- hízelgőbb lehetett a bányamester számára, ledobta kezéből a csákányt, fogta a lámpáját, és haragos sóhajjal hátrább ballagott. Azután leült a ládára és sanda pillantással nézett a bányamesterre. — Szóval, melyiket daloljam? — kérdezte egy kis ravaszsággal a hangjában. Lámpája kampóját keményen belevágta a tartógerendába, s a koppanás mintegy kérdőjelként hangzott a mondat után. — Anút akar, Gergely — helyezkedett el a bányamester az urma tövébe. — De szép legyen, cimbora, szép reszkető®, ahogy azt a Dusnoki csárdában hallottam magától. Te pedig, Sándor fiam, vágd azt a szenet, hadd látom, hogyan áll a kezedben a csákány. Sándor vágni kezdte a rést a szénfalba, s magában először ízlelgette a kaján emberi káröröm édes-keserű ízét. Hanem az öreg Máté ravasz volt, s tudta, hogy a bányamesternek van egy gyengéje. S némi torokköszörülés után igen reszketősen és igen hamisan rákezdte: A keresztfához megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek ... Ott találom a Szűzanyát... Szállt, csendesen, búsan és rettentően hamisan a szent ének. Az öreg Máté fújta, szemeit forgatta, s nem akarta észrevenni, hogy a bányamester arca hol elsápadt, hol belepirosodik. És fúj — nagyot, dörzsöli az orrát, markolássza az aknászbot rézfejét, de úgy, hogy beleiehéredik az ökle. S ez a nagy indulata csak fokozódik, ha Máté kaján arcába néz. Hogyne, hiszen ez az ének élete egyik legnagyobb szégyenére emlékezteti. S villannak fel előtte a régi képek: valamikor húsz évvel ezelőtt beteg lett a föld alatt. Akkor még aknász volt. Reggel Irat helyett már hajnali három órakor haza kellett mennie. Már nyitná ki a lakás ajta-* ját, amikor bentről egy borízű hangot hal'íT A keresztfához megyek ... Mert máshol nem lelhetek... Berohant a lakásba. A katolikus kántor ott feküdt részegen a díványon, ingben-ga- tyában, a felesége pedig, nos, jobb erről nem beszélni. Ügy ugrasztottá ki a kántort ing- ben-gatyában az ablakon, az asszonyt pedig addig verte, míg elájult. Persze, hogy megtudta az egész telep, s azóta nem tud még a templom felé se nézni. És most ez az átkozott Gergely: — Elég — üvöltött fel a bányamester —. elég, ha nem tud mást, inkább haggya abba' Tudom, hogy engem akar kigúnyolni, maga ördögfia, de ne féljen, lesz gondom magára' A bányamester hirtelen felugrott, s dü- _ hősen, szitkozódva kivágtatott a vágatból. Az öreg Máté pedig hangosan göcögve odabotorkált az orthoz, megállt Sándor előtt és oktatóan mondta:---------, -------, ^ «uayuo^iaiv V/tVUÖIiCU\. ACH le nnie. Ami pedig a további munkádat illeti, hát fogd meg a csákány nyelét és úgy dolgozz, de úgy, hogy meglegyen az a nyolc csille mindennap. Mert ha nem lesz meg, a nagv- pénteki ének miatt mindketten repülünk. Mert hogy ilyen az élet: mondd meg az igazat, betörik a fejed. S nagy akkurátusán vágni kezdte a sze-
