Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-27 / 22. szám
2 NEPÜJS A G 1962.. január 21., szombat Ülést tartott az MSZMP Heves megyei Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) helyesebb alkalmazása a szövetkezetekben és így tovább. A kulturális fronton: a falusi népművelési munkát, a közoktatást, a párton belüli és párton kívüli tömegoktatást, a propagandamunka hatékonyságát és eredményeit több esetben is tárgyalta a megyei párt-vb ülése. Pártbizottsági ülésen megtárgyaltuk az 1961. éves mező- gazdasági feladatokat, a tanácsok munkáját, a nyári mező- gazdasági munkákkal kapcsolatos tennivalókat, a második ötéves terv főbb célkitűzéseit és az abból adódó feladatokat. Azokat a fontosabb kérdéseket tehát, amelyek előre viszik ügyünket a megyében, s ezekben a fontos kérdésekben nem egy ember, vagy emberek, hanem választott testületek, a pártbizottság, illetve a végrehajtó bizottság döntött. Mindezeket a feladatokat természetesen a párt Központi Bizottsága határozatainak alapján hajtottuk végre. Ezeket a határozatokat — mind a Központi Bizottságét, mind a saját pártszervünkét — az esetek többségében pártszerveink eredményesen hajtották végre. Ezután Putnoki elvtárs a pártszervezetek tevékenységéről beszélt. — Egész pártéletünk tevékenységének egyik jelentős előrehaladása abban van — mondotta —, hogy noha még találkozunk a pártélet lenini szabályainak megsértőivel, de egészében arról lehet számot adni, hogy a pártdemokrácia pártszerveink életében helyreállt és a kollektív vezetés vált uralkodóvá. Kevés, vagy egészen minimális a parancsolgató vezető, vagy vezetőségek száma. Sikerült véget vetni annak a helytelen gyakorlatnak, hogy egy községben, vagy egy területen néhány ember kezében összpontosuljon „a hatalom”, s a tömegek véleményének meghallgatása nélkül vezessenek és irányítsanak. Jelentős előrehaladás, hogy sikerült megértetni pártszerveinkkel és szervezeteinkkel a mindentől független partmunka egészségtelen voltát. Párt- szervezeteink többségének tevékenysége konkrétan a gazdasági, politikai és kulturális feladatok megoldására épült és épül a jövőben is. Az e téren adódó feladatok végrehajtására szervezték és szervezik a párttagságot. Az iparban nemcsak általában a termelés irányításával foglalkoztak, hanem konkrétan a normakiigazítás, a tervkészítés, a munkaverseny és egy sor más dolog alapos elemzésével és vizsgálatával is. Így sikerült feltárni az iparvezetésnek néhány olyan fogyatékosságát, mint amilyen a gyöngyösi ÉM Állami Építőipari Vállalatnál, az Egri Finom- szerelvénygyámál és másutt is mutatkozott. Igen jelentős, hogy pártszervezeteink gondot fordítottak a termelőmunkát végző emberrel való foglalkozásra, a Központi Bizottságnak a munkásosztály helyzetéről szóló határozata alapján. Hangsúlyozta az előadó az anyagi ösztönzés alkalmazását a mezőgazdaságban: szövetkezeteinkben például fellendült a baromfi- és a sertéstenyésztés és kezdetét vette a mezőgazdaságban is a munkaverseny. De nem ritka dolog, hogy ma már falusi pártszervezeteink vezetőségi üléseinek napirendjén a falu kulturális és szociális kérdései szerepelnek. Sikerült pártszervezeteink és az egész párt munkastílusát (noha még ez nem teljesen kielégítő), olyan irányba befolyásolni, hogy nehéz helyzetekben a problémák megoldását ne az adminisztratív eszközökben, hanem a politikai felvilágosító, meggyőző munkában keressék. Ezt tapasztaltuk a 6zőlőtermelő községek átszervezésének idején, sőt, a mező- gazdaság egész problémájának megoldásában, ahol a nehéz kérdéseket a pártpolitikai munka eszközeivel oldották meg. Ezután Putnoki elvtárs a kisgyűlések és az alakuló közgyűlések tapasztalatairól számolt be a jelenlevőknek, majd a vezetőségválasztások tapasztalatainak ismertetésére tért át. Kedves elvtársakl A vezetőségválasztás tapasztalatai az egész évi munkánk mintegy bírálata volt. E tapasztalatok mutatták, hogy a vezetőségválasztást a párton- kívüliek nagy száma is eseménynek tartotta, s nem volt közömbös számukra, kik kerülnek a vezető posztokra. A meghívott pártonkívüliek nagy számban részt vettek és véleményt mondottak a pártszervezet munkájáról. Négyszázkilencvenhét alapszervezetben 14 106 tag és 889 tagjelölt választott vezetőséget; 260 tagot vettünk fel a pártba tagjelöltség nélkül; 177 szövetkezetben működik pártszervezet. 1961-ben az eddiginél több gondot fordítottunk a pártélet anyagi feltételeinek megteremtésére is. Ezután számokkal ecsetelte mindazt, amit a múlt évben a pártszervezetek támogatásként kaptak, majd a politikai agitációról és a kulturális felvilágosító munkáról szólott. E téren azt az alapvető elvet váltottuk és igyekeztünk megvalósítani, amely pártunk VII. kongresszusának határozataiból fakad és Központi Bizottságunk politikájából, hogy a tömegek meggyőzésével, napról napra való megnyerésével oldjuk meg feladatainkat. És a feladatok megoldásának alapvető eszközeként a felvilágosító nevelőmunkát tekintjük. Ha nem is minden vonatkozásban, de sikerült pártszervezeteinkkel megértetni, hogy a parancsolgatás helyett a meggyőzés eszközét alkalmazzák. Ez nem mond ellent a párt- szervezetek konkrét munkájának, sőt e kettő szorosan ösz- szefügg és feltételezi egymást. Csak így, és csakis így lehet elérni tartós eredményeket, mert ha a tömegek érzik és tudják, magukénak vallják mindazt, amit tesznek és így feladataink gyorsabban oldódnak meg. Ezért fordítottunk nagy gondot a politikai nevelőmunkára: a) Konkrét agitáció a napi feladatok végrehajtása érdekében. b) A széles tömegeket átfogó propagandamunka, c) Általános közoktatás. d) Nyílt és őszinte hang az agitációban és propagandában — ez volt egyik fő mozgatója nemcsak párttagjaink, hanem a pártonkívüliek tevékenységének is. Újjászerveztük a pártaktivistákat, népnevelő kollektívákat és széleskörű pártonkí- vüli aktívahálózatot hoztunk létre pártszervezeteink mellett. Ezeket különböző munkacsúcsok idején alkalmaztuk hatékonyan falvainkban. Például a baromfi- és sertéstenyésztési, a növényápolási munkák idején, mintegy 6500—7000 agitátor dolgozott, végzett felvilágosító tevékenységet. 1961-ben 650—700 pártnapot tartottunk, 75 000 ember részvételével; a német kérdésről 35 000 ember előtt. Április 4- én, május 1-én, augusztus 20- án mintegy 30—35 ezer ember előtt tartottunk előadásokat E pártnapokon és különböző előadásokon az agitátorok hangja bátor és nyílt volt, őszintén beszéltünk a nehézségeinkről, de nem adtunk helyt a különböző kispolgári kíváncsiságoknak. A mezőgazdaság szocialista munkaversenyében 120 tsz vett részt. Az iparban a normakiigazítások, a termelékenység, és az ipar előtt álló feladatok megoldása érdekében 1500 kis- gyűlést, 2000 termelési tanácskozást, 160-180 pártnapot tartottunk. Általános propagandánk fő súlya falun az új szocialista ember kialakítása volt. Ezért különböző téli tanfolyamokon mintegy 10—12 ezer embert oktattunk tsz-akadémián, ezüstkalászos tanfolyamon, különböző előadássorozatokon, szak- és világnézeti kérdésekben. A pártoktatás különböző formáiban mintegy 120 ezer ember vett részt. Emellett folyik még az esti egyetem, ami az értelmiségiek oktatásának legjobban kedvelt formájává növi ki magát. Gondot fordítottunk az oktatási reform megvitatására, előadásaink mintegy 10 ezer ember előtt folytak le és a szülői munkaközösségekben külön is megvitattuk az oktatási reformot. Az általános műveltség fokozására az elmúlt oktatási évben mintegy 3400 fő végezte az általános iskolát, 1350 fő a középiskolát, és mintegy 470 fő tanult az esti tagozaton. A következőkben a megyebizottság első titkára az iparban és a mezőgazdaságban elért eredményekről beszélt. — A tömegek között végzett politikai felvilágosító munka és a feladatoknak a pártpolitikai munka eszközeivel való megoldása helyesnek bizonyult. És mindazt, amit a tömegek között végeztünk, nem maradt nyomtalanul. Helyesnek bizonyult az a tétel, hogy a politikai munka, a tömegek öntudata végül is anyagi erővé válik és jelentkezik a termelés különböző ágaiban. Ezt mutatják az ipar 1961-es eredményei is. A megye ipari üzemei az 1961. éves tervüket néhány idényjellegű üzem — főleg a két cukorgyár termelésének korai befejezésével —, a vártnál gyengébben teljesítette. Az össztermelési tervet üzemeink azonban túlteljesítették: 14.5 százalékkal termeltek többet, mint az előző évben. Az ipari üzemek az egv munkásra jutó termelési értéküket szintén teljesítették és 11.3 százalékkal növekedett a termelékenység az előző évihez képest. A szocialista iparban a 14.5 százalékos termelésnövekedés 79.6 százalékban a termelékenység növekedéséből ered és csak 20.4 százalékban létszám- növekedésből. A megye üzemeiben 1961- ben 3,1 százalékkal emelkedett a munkások száma, amely most 22 506 főt tesz ki. A megye összes ipari termelése 1960-ban 3744 millió volt, ez a szám 1961-ben 4287 millió forintra emelkedett. A mezőgazdaság 1961. évi eredményei: A mezőgazdaság előtt az az alapvető feladat állt, hogy a szövetkezetekbe tömörült parasztság anyagi érdekeltségének olyan formáját teremtsük meg, ami közelebb hozza egymáshoz a tag, a szövetkezet és az állam érdekeit, vagyis, hogy a szövetkezeti tagok jövedelme és annak növekedése, ne a megtermelt érték nagyobb arányú kiosztásán, hanem a növekvő árutermelésen alapuljon, és így a megye mezőgazdasága egyre több árut adjon a népgazdaságnak. Ezért vált szükségessé azoknak az anyagi ösztönzőknek a kidolgozása és alkalmazása, amelyek ma már a megyében ismertek. Itt le kellett küzdeni azt az ellenállást, amely ettől az anyagi ösztönzőtől és ezek alkalmazásától a szocializmust féltette. Fontos feladat volt a szőlő első évben történő közös művelésének megszervezése. Elmondhatjuk, hogy a mező- gazdaság e legalapvetőbb feladatait eredményesen oldottuk meg. A megye össz-áruértékesítési tervét forintban számolva teljesítette. Néhány mezőgazda- sági áruból a megye nagyüzemi mezőgazdasága többet adott a tervezettnél: kenyér- gabonából mintegy 500 vagonnal, sertésből közzel 3000-rel. A szövetkezetek szőlő-, illetve bortermésének mintegy 91 százalékát az állammal szerződték le a tervezett 80—85 százalékkal szemben. Sikerült biztosítani, hogy ebben az évben a kenyér- gabona tervezett területét elvessük, sőt mintegy 1200 holddal túl it teljesítettük. Az őszi mélyszántásra kijelölt 140 ezer holddal szemben 148 ezer holdat szántottunk fel. Jelentős előrelépést tettünk a közös gazdaságokban a baromfitenyésztésnél: a tervezett 42 vagonnal szemben 70 vagon árubaromfit tenyésztettünk. Jelentősen sikerült megjavítani gépállomásaink munkáját, amely a mezőgazdaság egész termelésének egyik feltétele volt. 1961-ben az egy traktoregységre számított normálhold 940, egy kombájn learatott területe pedig 400 hold volt. Van néhány terményféleség, állati termék, amiből a megye tervét nem tudta teljesíteni. Ilyen a vágómarha, a takarmánygabona, a tojás és a tej. Ennek egyrészt a rendkívüli időjárás, másrészt szövetkezeteink rossz gazdálkodása volt az oka. A szövetkezeti tagok egy munkaegységre tervezett részesedése nem éri el a tervezettet, körülbelül 5—6 forinttal lesz alatta, de így is eléri a 30—32 forintot és a szövetkezeti tag közősből származó jövedelme átlagban évi 8000— 8500 forint lesz. Az évi munka, az eredmények ismertetése után Putnoki elvtárs a pártmunka néhány fogyatékosságáról beszélt. Elvtársak! — Az említett pozitív tapasztalatok ellenére sem sikerült még pártszervezeteink, sőt párttagságunk teljes egészével megfelelően megértetni a politikai felvilágosító munka jelentőségét, még mindig előfordul, hogy e módszerek kihagyásával, megkerülésével akarják megoldani a feladatokat, s ez végül is adminisztratív intézkedéseket, utasítgatásokat és parancsolgatásokat von maga után. A vezetőségválasztó taggyűlések olyan tapasztalattal is szolgálnak, hogy egyes emberek még ma sem értik meg pártunk politikáját minden vonatkozásában. Különösen nem a pártonkívüliekhez való viszony és funkcióba állításuk terén. Falusi pártszervezeteinknél még mindig tapasztalható: elég komoly a bizalmatlanság a középparasztok, vagy az újonnan belépő szövetkezeti tagokkal szemben. Vannak helyek, ahol néhány emberből álló pártszervezet a szövetkezet vezetőségével állandó vitában áll, főleg a középparasztok megítélését jelentő kérdésekben. Nincs teljesen rend a párt és állami élet demokraüzmusá- ban sem, ugyanúgy nincs rend a szövetkezeti demokráciában sem. Akadnak még mindig emberek, akik maguk döntenek abban, amiben a vezetőségnek kellene és a vezetőség dönt abban, amiben a taggyűlésnek, közgyűlésnek, vagy általában a kollektívának kellene döntenie. Nem tudtuk teljesen megvalósítani, hogy pártszervezeteink termelést ellenőrző tevékenysége minden esetben egy adott üzem, vagy termelési egység alapos elemzéséből induljon ki: ebben a munkában az elemzést még sokszor a rutin helyettesíti és ezért többször nehezen megy előre a feladatok megoldása. A hibák felsorolásánál az előadó számos példával bizonyította állításait, majd az 1962-es év legfontosabb feladatait ismertette a pártbizottság tagjaival. Tisztelt pártbizottsági ülés! — A pártpolitikai munka, a tömegek között végzett felvilágosító munka egyik legfontosabb részét a XXII. kongresszus jelentősége, annak megmagyarázása kell képezze ebben az évben. Fontos feladatnak tekintjük, hogy e kongresszus nemzetközi vonatkozású megállapításait, valamint a kommunizmus felépítésének gyakorlati kérdéseit a tömegek előtt közismertekké tegyük. Szükséges, hogy az egész pártmunka szempontjából a gazdaságszervező munka oldaláról is megfelelő gyakorlati következtetéseket vonjunk e a magunk számára a XXII. kongresszuson elhangzottakból. Ennek az évnek fontos feladatai közé tartozik, hogy a tömegeket a felvilágosító munka eszközével megfelelően mozgósítsuk az ötéves tervből adódó feladatok megoldására, amelyek megyénkben nem kis problémát jelentenek. Ebben az évben szervezettebb és határozottabb intézkedéseket kell tenni a termelőszövetkezeti parasztság egységének megteremtésére. Az iparban a megyei párt- vb az ötéves terv célkitűzései alapján a legfontosabb feladatnak tekinti: a) Az ipari beruházások ellenőrzését. b) A munka termelékenységének további növekedését. c) A normák állandó karbantartását. d) Az iparvezetés színvonalának további emelését. e) A szocialista munkaverseny további fejlesztését, s a dolgozókról való szociális, kulturális és munkavédelmi gondoskodást. f) Az 1962-es terv minden vonatkozásban való teljesítését. A mezőgazdaságban a termelés további növelése, főleg az árutermelés fokozása, a népgazdasági tervek teljesítése a fő cél! Ennek megfelelően: a) A gyenge tsz-ek politika* és gazdasági megszilárdítása. b) Az anyagi érdekeltség elvének érvényre juttatása, a területeknek lehetőleg családtagokra való felosztása. c) A növényápolás, s az időszakos mezőgazdasági munkák elvégzése. d) A termelőszövetkezeti pártszervezetek megerősítése. e) A mezőgazdaság szakkát! erekkel való további erősítése. f) A termelőszövetkezeti tagok árutermelésen alapuló jövedelmének további fokozása. g) Az állattenyésztés tervekben meghatározott fejlesztése, főleg a baromfi- és sertéstenyésztés fokozása. Az állami vezetésben: további megszilárdítás, káderekkel való erősítés, a soron következő választások időszakában. Nagyon fontos az általános kulturális feladatok végrehajtása, a népművelés, a közoktatás területén egyaránt. Tovább folytatjuk a munkás- és parasztakadémiákat, a különböző politikai és szakmai tanfolyamokat. Tovább kell szélesíteni n politikai felvilágosító munkai az értelmiségiek között, mert j ennek gyengeségei még az elmúlt évben is komolyan jelentkeztek. Fel kell készülni a várható és soron levő választásokra, tanácsira és országgyűlésire egyaránt — fejezte be Putnoki elvtárs a végrehajtó bizottság beszámolóját. A beszámolót, s az ebben megszabott feladatokat a jelenlevők egyhangúlag elfogadták. II békés együttélés, a békéért vívott harc és a forradalmi mozgalom“ PRÁGA (MTI): A Rudé Prá- vó, a Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja, fenti címmel elméleti cikkeket közöl Jan Fojtek tollából. A cikk bevezetőben hangsúlyozza, korszakunk jellemzője, hogy a háborús veszély egyetlen forrása az imperializmus, amely meggyengült ugyan, de továbbra is állandó veszélyt jelent az emberiség békéjére. Ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kommunistáknak és a világ összes békeszerető erőinek legfontosabb feladata, megóvni az emberiséget az új, termonukleáris háború veszélyétől és megfékezni az agresszorokat. „Jelenleg az egyetlen járható út a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élése. Ezáltal lehetetlenné válik, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket háborúval oldják meg.” Ezután a cikkíró a szocialista társadalom gazdasági fejlettségének vonzerejét hangsúlyozza, és rámutat, hogy „az erőszakra csak azoknak van szükségük, akik a nép akarata ellenére akarnak uralkodni”. Ugyanakkor kiemeli, hogy szembe kell szállni az opportunistáknak és a revizionistáknak azzal a fejtegetésével, amely „a szocialista és kapitalista társadalom örökké tartó békés együttélését hirdeti és amely megalkuvást jelent a tőke és a munka között. A kommunizmus győzelméhez és az osztálynélküli társadalom megA Rudé Prátó cikke valósulásához azonban nincs szükség nemzetek közötti pusztító háborúra”. „Egyes, magukat marxistának nevező teoretikusok — hangsúlyozza a lap — azt bizonygatják, hogy az osztályharc nemzetközi viszonylatban előbb-utóbb szükségszerűen háborúhoz vezet az imperializmussal és az imperializmust csak világháborúban lehet megsemmisíteni. Világos, hogy ez nem marxista, hanem anti- marxista, szektás, kalandor állásfoglalás. A cikk ezután részletesen elemzi, a második világháború után kialakult helyzetet és hangsúlyozza azt a tényt, hogy ma már a szocializmus erői hatalmasabbak a kapitalizmusénál. A cikk hangsúlyozza a békeharcnak a nemzeti felszabadító harccal való szoros összefüggését. Az imperializmus ellen vívott békeharc egyszersmind az imperializmus ellenforradalmi kísérletei ellen folytatott harc is — írja a lap, majd rámutat — az imperialisták háborút készítenek elő, kommunistaellenes jelszavakkal. Az igazság azonban az, hogy a háborút a világ összes haladó erői ellen szervezik. A békeharcot semmiképpen sem lehet azonosítani a pacifizmussal, hiszen a szocialista országok és más államok is, amelyek harcolnak a békéért, ugyanakkor hatékonyan és áldozatkészen támogatják a nemzeti felszabadító mozgalmat is. „Meggyőződésünk — hangsúlyozza befejezésül a Rudé Právó —, hogy a Pentagon vezetői, a fegyvergyárosok és a bonni revansisták nem örülnek a békés egymás mellett élés politikájának. A döntő azonban az, hogy a népek óhaját a kormányok teljesítsék, s az általános és teljes leszerelést előbb vagy utóbb megvalósítsák. (MTI) Eltűnik a térképről egy francia falu Franciaország délnyugati részében, a Pireneusokban fekvő kis Arance nevű falucska „halálra van ítélve”. A falucskához közel fekvő Lacq- ban működik a legnagyobb francia olajfinomító, s emiatt a környék levegője igen erősen szennyeződik. A francia kormány elhatározta, hogy a falu 200 lakóját kitelepíti és megfelelő kártérítés mel másutt biztosít számukra elhelyezkedést. Arance falu lakossága kijelentette, hogy nincs megelégedve az állami olajtársaság által kínált kártérítési összeggel. A vállait és a lakosság között meg folyik a vita.