Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-25 / 20. szám
4 N6PÜJSÄG 1962. január 25-, csütörtök Jeles bábosok Jól dolgozik a füzesabonyi járási művelődési ház ifjú bábcsoportja. De a fiatal együttes vezetője nemcsak sikeres előadásokat vár a csoportbeliektől: rendszeresen ellenőrzi a tanulmányi eredményeket is. A közönség nem is gondolja, hogy az előadásra nemcsak a •nézők váltottak jegyet: a bábosoknak is meg kell szerezniük a „belépőt”, hogy felléphessenek a bábszínpadon — jeles bizonyítvánnyal. (— zár —) — NYOLC előadásból áll áss egri TIT-filmbarátok körének következő sorozata. A kör tagjai klasszikus francia, szovjet, amerikai és. lengyel filmeket néznek meg. ★ — A NÉPFRONTBIZOTTSA- GOK január és február hónapban az egri járás valamennyi községében megtárgyalják a tavaszi mezőgazdasági munkákra való felkészülést. A községi népfrontbizottságok olyan javaslatokat dolgoznak ki a termelőszövetkezetek vezetői számára, amelyek a munka megjavítását célozzák. ★ — KÜLFÖLDI autóbuszkirándulásokat szervez a hatvani TIT-szervezet. Az első tárára, amelyre már most szervezik a jelentkezőket, s a tervek szerint a Tátrába, a Csorba-tő környékére, Zakopanéba és Kassára látogatnák el a részvevők — a tavasszal kéről sor. A TV MŰSORA 17,45: Mi újság a Futrinka utcában- — 1845: Beszélgessünk oroszul. — 1940: Tv-híradó. — 19,50: A jövő hét műsora. — 19,55: Szurkolók lesen. Csehszlovák filmvígjáték. Tíz éven alul nem ajánlott fiira. Kb. 21,20: Hirek és a tv-hír- ado ismétlése. A BRATISLAVA! TV MŰSORA 9,30: Tv-érdekességek. 10,00: Kisfilmes. — 17,10: Tarka műsor. — 18,30: Beszéljünk oroszul. — 19,00: Tv-híradó. — 19,30: A jövő partjai felé. — 20,00: Csehov-elbeszélések. 20,50: Miénk az egész világ. Tv- •isszeállitás Jaroslav Jazek zeneszerző életművéről. — 21,20: A nap visszhangja. Di Lampedusa: A párduc A háromszáz oldalas regény hangos könyvsiker a nyugati sajtóban. Több olasz kiadás után angol, francia, német fordításban is bejárta a világot. Szerzője már nem élvezheti a körülötte zajló vitát és a sikert, mert a regény megírása után, 1957-ben rákban halt meg. A regény 1958 novemberében került kiadásra és akkor kezdte meg nagy zajjal szegélyezett útját a világban. A regény története Szicíliában játszódik, azokban a napokban, amikor Garibaldié!-: Marsalánál nagyszerű tetteket hajtanak végre. A nagyszerű napoktól 1910-ig tel'jed a cselekmény, de az író mondanivalója nem más és nem kevesebb. mint a hercegi dédatya címén és jogán vallomást tenni arról a változásról, ami Olaszországban a Risorgimento napjaiban és azontúl, az első világháború előtti időkig, 1910-ig végbement. Salina herceg, Szicília legősibb családjának egyik utolsó igazi sarja, olasz—német vérkeveredés, akiben már csak az egykori rokokó időkben tobzódó nagyúri Salinák vissza- fénye látszik, viliódzik. Becsontosodott szokások, ragaszkodás a régi formákhoz és a nápolyi királyhoz, aki bürokráciával, fanyar barátsággal és kiégetten tehetségtelenül, az idők ellenére akarja fenntartani trónját és hatalmát, aztán üres jámborság, sok-sok határozatlanság, céltalanság és valódi hit hiánya korlátozzák- hatánolják ezt a hercegi életet. A birtokok egy része még a kezén van, de a régi hatalomnak még távoli lehetősége sem csillan meg. Ezekben a herce- cegi sarjakban már sem rugalmasság, sem igény nincu arra, hogy a kort megértsék és a korral együtt haladjanak. Garibaldi vörös ingeseiről és a piemontiakról a hercegi szerző, a dédunoka szenvedélyesen és ellenszenvtől fűtötten ír, de nem tagadja meg sem ő, sem az ős azt a Tancredit, aki félig a hercegi házhoz tar| tűzik, de egész szívvel támogatni látszik az olasz polgár- ság szent ügyét, mert tiszti rangban harcol Garibaldi oldalán. Lampedusa egész Írásán. látszik, hogy regényét önmagának, mintegy végső gyónásként írta. Mint az olyan ember, aki helyzeténél fogva szemérmes ahhoz, hogy mások előtt beszéljen legbensőbb dolgairól. A testét elpusztító rák siettette az írásban. Ez meglátszik a művön, mert befejezetlennek hat. Amit elmond, azt tisztán és félreérthetetlé- nül vallja nekünk családjáról, elődeiről, ama nagy napokról, s úgy, ahogyan azt a párduc, a hercegi dédatya csinálhatta, vagy még inkább úgy, ahogyan a dádatyának azt csinálnia kellett az események hatására. Mert az ősnek és az írónak egyformán elmarasztaló véleménye volt osztálya sorsáról. A Párduc, az egykori Salina herceg ugyanis 1860 májusától nem tehetett egyebet, mint folytonosan megalázkodott. Hiába volt már a név, dísz, kastélyok, előítéletek, a falusiak jámborsága és tekintélytisztelete, Angelica műveletlen apja fürgén és nyersen borotválatlanul és nemesi előnevet hazudva vagy vásárolva a Salinák helyére kívánkozott és ezt tehette annál könnyebben, mert a Salinák önmagukat is alig voltak képesek felszínen tartani. A család mögött ott áll Pir- romo atya, a jezsuita, aki a hercegeknél igyekszik egyensúlyban tartani egy elsüllyedni induló világot. Legigazibb énjét talán mégis akkor tárja fel eme atyának és eme kornak a választékos ízlésű és a gyónás őszinteségével író Lampedusa, amikor Pirrone atyát rokonainál történt látogatása közben mutatja be. A dél-olasz tájak nyers és anyagias, éh« világa bontakozik ki, az indulatok szövevénye fonja át a képet, amely külön jellemzési remekmű a kötetben. Lampedusa hitelesen rögzíti egy nagy család pusztulását. Az esemény jelentős része mintha csak Salina herceget kívánná megörökíteni, közben azonban sok-sok jellemző emberrel találkozunk, akik magukról és viszonylataikról árulkodnak. Néha harmincnegyven sorban rajzol meg egy-egy jelenetet Lampedusa csaknem bálladai tömörséggel. Az író felülről és kívülről ítélkezik erről az elmúlt világról és embereiről, a polgári Olaszországban végbemenő változásokról és saját osztályáról, az olasz arisztokráciáról. Abban még akad egyfajta természetes derű, ahogyan Salina herceg meghal, de ahogyan a herceg lányai — a soha férjhez nem ment Conchet- ta és Catherina — túlélik saját magukat, céltalan és értelmetlen életüket hurcolják hetvenéves korukig, már több a gyásznál és a részvét felkeltésénél: megrendítő és tanulságos igazmondás a halott herceg, Lampedusa szájából. Ennek a szerzőnek nem az irodalmi babér volt a becsvágya, hanem a vallomás heves indulata késztette az írásra: ezért is és elsősorban ezért siker a regény. Aki az igazság- igényével, annak tudatában lép fel, hogy megvallja egy kor igazságait, még ha azok fájnak is az alkotónak, az őszinte hatást ér el. Ez Lampedusa egyetlen regényének és sikerének titka. Farkas András Egerben, este 7 órakor: JUANITA CSÖKJA (Bérletszünet.) .110 évvel ezelőtt, 1852. január 25-én halt nteg FAGY EJ BEL- 1 LINGSZGAUZEN orosz tengernagy, aki 1820—1821-ben Lazarewel i együtt a déli sarkvidékre expedíciót vezetett és ennek keretében j első ízben hajózták körül az Antarktisz kontinensét és ennek 1 nyugati partvidékénél felfedezte az I. Sándor, az I. Péter, vala- ) mint a Bellingszgauzen-szigeteket. f 130 évvel ezelőtt. 1032. január 25-én született IVAN SISKIN | orosz festő. Művei közül nagyszerű természet-ábrázolású tájké- < pei tűnnek ki: Erdőirtás (1867), Rozs (1878), Erdei messzeségek (1884) 5 és a Reggel a fenyőerdőben (1889). | 55 évvel ezelőtt, 1907-ben, e napon született NORAJR SZÍ- t SZAKJÁN szovjet biokémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia s biológiai osztályának titkára. Alapvető munkája a fermentumok ) működésének és az anyagcsere folyamatok törvényszerűségeit ma- | gyarázzák: A protoplazmás struktúrák fermentativ tevékenysége } (1951.), Az anyagcsere biokémiája (1954). t ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK: í 335 évvel ezelőtt, 1627-ben, e napon született ROBERT BOYLE I angol fizikus és kémikus, ö határozta; meg először a kémiai ele- \ mek, a vegyületek és a keverékek fogalmát és Mariotte-ot né- j hány évvel megelőzve, 1662-ben felállította azt a tételt, hogy bi- | zonyos tömegű gáz nyomása a térfogattal fordított arányban áll. t (Boyle-Mariotte-törvény). { 220 évvel ezelőtt, 1742-ben, e napon halt meg EDMUND HAL- r LEY angol csillagász, aki a 76 évenként visszatérő, jelenleg ismert I legnagyobb üstököst (Halley-üstökös) felfedezte. A csillagászatban J több, érdekes felfedezést tett: az állócsillagok mozgását megálla- í pította, megmérte a Nap távolságát. 160 évvel ezelőtt, 1802-ben, e napon született DEBRECENI [ MÁRTON bányamérnök. Első Ízben a vaskohók kénes érceiből ő ) vonta ki a ként és kezdeményezte a vasgálic előállítását. Az ő ta- ) llámánya továbbá az olvasztás megkönnyítésére szolgáló, ún. I „csigafúvó” is. - < Rádió- és televízióműsor JANUAR 25., CSÜTÖRTÖK KOSSUTH-RÄDIÖ: 4,30: Hírek, időjárásjelentés. — 4,35—7,59-ig: Zenés műsor. Közben: 5,00: Falurádió — 7,00: Időjelzés, hírek. — 7,10: Üj könyvek. Kb. 7,30: Színház, hangverseny és mozi műsorismertetés. — 8,00: Műsorismertetés. — 8,10: Tánczene. — 8,55: Édes anyanyelvűnk — 9,00: A boldog királyfi. Mesejáték. — 9,45: Romantikus kórusok. — 10,00: Hírek, lapszemle. — 10,10: Napirenden. — 10,15: Szórakoztató zene. — 11,00: Látogatás a „szellemek birodalmába”. — 11,25: Gordonkaverseny —- 12,00: Hírek. — 12,15: Operarészletek. 13,00: Ezüst- kalászos gazdatanfolyam. — 13,20: Egy falu — egy nóta. —- 13,50: Dióverés. Versek. 14,00: A Sárga folyó mentén. Verses, zenés összeállítás. — 14,30: Erkel operáiból. — 15,00: Hírek. Közlemények. — 15,10: A Gyermekrádió énekszakkör műsora. — 15,30: Az Ifjúsági Rádió műsora. — 15,50: Gyermekszvit. — 16,05: Lányok, asszonyok — 16,20: Táncdalok. — 17,00: Hírek. — 17,10: Moszkvai tudósítónk jegyzete. — 17,20: Népdalcsokor. — 17,45: Ismeretterjesztő előadás. ’— 18,00: Köny- nyűzene. — 18,10: Bartók Béla és József Attila. Zene és vers. —18,40: Ifjú Figyelő. — 19,00: Az elmúlt év slágerei. — 19,55: Jó éjszakát gyerekek. — 20,00: Esti Krónika. — 20,20: Verdi: Rigolettó. Operaközvetítés. 21,20: Kulturális jegyzetek. — 22,00: Hírek, időjárás jelentés. —■ 22,48: Tánczene. — 23,30: Kamarazene. — 0,10: Opcrettrészletck. ~ 0,30: Himnusz. PETÖFI-RÁDIÓ: 5.05—8,00: Reggeli zene. Közben 6,00: Hírek. — 6,30: Színházak, hangversenyek és mozik műsorának ismertetése. — — 6,50: Torna. — 8,00: Hírek. Műsorzárás. — 14,00: Hírek, időjárás, vízállásjelentés. — 14,15: Dalok és hangszerszólók. — 14,30: Búcsú a tegnaptól. — 15,00: Operettrészletek. — 15,30: Verbunkosok. — 15,50: A külföldi sajtó hasábjairól. — 16,05: Zenekari muzsika. — 16,00: 1000 szó oroszul. — 17,00: Gyermekrádió műsora. — 17,20: Gazdák fóruma. — 17,30: Kórusok Wagner operáiból. — 18.00: Hírek. — 18,05: Mikszáth Kálmán: Kísértet Lublóp. — 19,00: Hírek, időjárásjelentés. — 19,06: Heti hangversenykalauz. — 19,40: j Ezüstkalászos gazdatanfolyam. — 20,00: Csővezeték műanyagból. Előadás. — 20,30: Élőszóval — muzsikával. — 21,00: Hírek. — 23,00: Hírek. — 23,15: Műsorzárás. «MmlUfftiiiininiiiiiitiiaittiiiiiiiiiiiioiiiiiiiiiiiiiniiitYiiiiiHiifiiiiitiiiiiiiitiniiiiiiiMiitiiinifiiniiraiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiuiiiiiiitiiniHiiiiiiiui!! íiinnitiiiiviittiiiiiiiiiiiiiiuiHiiiiiiitncittuiuitiiiiiiiiitiiiiuiMiHiüiiiiiitiiiufiiiüintiiiiiiHiiiiiiiiiiHiuiiiiiiiuiHBiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniuinaniuiiiiiiiiiiuiiiiuiutiSfp GUI! MIHÁLYKAROLY 55. — És még egy — mondta mosolyogva a lány —, parancsot kaptam, hogy felfedjem szövetségesünk nevét... Az adatokat Morteautól, a parancsnok írnokától kapom. Több mint másfél éve dolgozunk már együtt... — Nohát. Morteau! — csodálkozott Gazsö. — Őrá nem is gondoltam! — Pedig így van. Közvetlenül a parancsnokságtól kapjuk tehát az értesüléseket, amelyek megbízhatóak, pontosak. Ez a francia fiú felbecsülhetetlen segítséget adott már a vietnamiaknak. miközben az életével játszik. Apja ellenálló volt a második világháborúban. A háború után koholt vádak alapján letartóztatták és a börtönben nyoma veszett. Fia a légióban kötött ki, de néhány hónap alatt megismerte a franciák aljas módszereit, és hamarosan megértette azt is, hogy hová és hogyan tűnhetett el apja ... — Értem ... Az udvaron vezényszavak hangzottak. Gazsó magához ölelte Ti-tit és hosszan megcsókolta. — Várlak Na-Facban. Gyere mielőbb — súgta gyengéden. Felkapta hajózsákját és beült az első teherautóba, a sofőr mellé. Az udvaron néhá- nyan ácsorogtak, kíváncsian nézték a karaván indulását. Kijött a parancsnoki irodából Morteau, az írnok is és mosolyogva tartott Gazsó felé. — Jó utat! — nyújtotta kezét.. — Üdvözlöm Lhan Nun- got. a fűtőt. Gazsó és Morleau melegen, barátságosan kezet szorítottak ^ym ássál. A tank feldübörgött... Gazsó átnyújtotta Na-Fac parancsnokának azt a zárt borítékot, amelyet a Bá-Kán-i orvoskapitány nyomott a markába indulás előtt. A kapitány kibetűzte az írást, azután közömbösen nézett a légionistára. — Rendben van — mondta —, majd én magam fogom ellenőrizni az ön tevékenységét & megállapítom, ki beteg és ki nem. Gazsö halványan elmosolyodott. — Kapitány úr talán orvos? A parancsnok fülig elpirult. — Micsoda szemtelenség ez? — ordította. — Miféle jogon von ön engem felelősségre. — Bocsánat, kapitány úr — mondta csendesen Gazsö. — Itt nincs szó semmilyen felelősségre vonásról. Csupán az iránt érdeklődtem, orvos volt-e ön, vagy sem? Mert ha m volt. nekem igazán felesleges volt idejönnöm. — Még pofázik is? — kiáltotta a másik. — No, majd lesz gondom magára! Odarohant az ajtóhoz, kinyitotta. — Takarodjék! — ordította. Gazsó lógó orral ballagott az erőd udvarán. Azt sem tudta, merre menjen, hol az egészségügyi szoba. Szemben egy hadnagy közeledett feléje. Elszántan eléje vágódott. — Bocsánat, hadnagy úr — mondta. — Az új egészségügyi vagyok, most érkeztem. Merre találom a gyengélkedőt? — Itt van mindjárt jobbra — válaszolta készségesen a tiszt. — De várjon csak!... Miért lógatja úgy az orrát? — Eh, semmi... — Rossz színész lenne magából ... Látom, hogy kellemetlenség érte... — Hadnagy úr... én nem is tudom ... A kapitány úr szinte kidobott a szobájából... — Á .. . Hát ez a panasza ... Egyébként gondolhattam volna... No, nem baj... Ezt meg kell szoknia. Engem is számtalanszor kidobott már irodájából, pedig a helyettese vagyok. — Az lehet, hogy a hadnagy urat kidobta — mondta sötéten Gazsó —, de engem többé nem fog. A hadnagy néhány pillanatig megdöbbenve nézett rá, aztán elmosolyodott. — Á, nem is tudtam, hogy ön ilyen harcias legény. Kezd nekem tetszeni! És... ha nem haragszik ... alkalomadtán felkeresem. Szeretnék önnel beszélgetni Gazsó kedvetlenül ment az egészségügyi szoba felé. Ha lehet, még inkább rontott a helyzeten, hogy a szobát zárva találta. Egy arra csellengő légionista mondta meg neki, hogy Vendich, az egészségügyi már két napja mulat. A kantinban a francia ellenségesen fogadta. — Ki vagy? Mit akarsz a kulccsal? — kérdezte. — Az új egészségügyi vagyok és szeretnék lefeküdni. Kínos percek következték. Kitűnt, hogy a francia nem is tud leváltásáról, s arról, hogy vissza kell mennie csapatához. — Hát olyan rossz egészség- ügyi vagyok? — ordította. Gazsó nem szólt semmit. Szótlanul követte a franciát, aki egész úton morgott. Vendich kinyitotta a szoba ajtaját és barátságtalanul invitálta utódját. — Tessék! Gazsó belépett, ftt maidnem hanyatt esett az egészségügyi szoba áporodott, rossz levegőjétől. — No, mi az — röhögött a másik —, nem tetszik? Az új egészségügyi körülnézett, de szeme nem szokta meg azonnal a sötétséget. — Az én helyzetemben — fordult a franciához — mit tenne ön? És hol aludna? — Azt tenném — felelte élesen a francia —, ami adott helyzetben a legmegfelelőbb lenne számomra. És ott aludnék, ahol hely van. Gazsó többé nem nézett francia kollégájára. Leterítette pokrócát a földre, s lehevere- dett. Sokáig nem jött álom szemére, végül hajnal felé, a kimerültség és a fáradtság mégis elnyomta. Az ébresztő már talpon találta. Ugyancsak ébren volt Vendich is. Az új egészségügyi elkérte tőle a kulcsokat... A francia kelletlenül magyarázta. — Ez itt a gyógyszerszekrény. — Ez milyen gyógyszer? — mutatott Gazsó egy Piramido- nos dobozra. Azaz mikor használja? — Tudja az úristen. — És ezt? — vett elő egy Aktedronos csomagot. — Ezt sem tudom. — Ez? — Valami nyugtató. Hamarosan kitűnt, hogy Vendich 100 gyógyszer közül körülbelül tízet ismer. Gazsó elszörnyűlködött. — No, mit rázod a rongyot — szólt megvetően a másik. — Magad is tudod, hogy itt nem az ember élete a fontos. Van itt gyógyszer bőven ... Adok valamit a betegnek a sok közül ... aztán ... vagy meggyógyul tőle, vagy nem. Vendich hamarosan összepakolt, aztán se szó, se beszéd, elhagyta az egészségügyi szobát. Az új egészségügyi a betegszobába ment. — A mai naptól — kezdte halkan — én viselem gondotokat. A Bá-Kán-i orvoskapitány és colonel Simon engem nevezett ki Qgészségü&dnek. A betegek egykedvűen hallgatták. Gazsó nem tudta, mihez kezdjen. Vendich alaposan eljátszotta az egészségügyiek becsületét, nem tudja, hogyan hozza rendbe. Egyszerre mentő ötlet jutott eszébe. — Van közietek magyar? — kérdezte magyarul. Négyen fordultak az új egészségügyi felé. Az sorra járta mindegyiket, Köves. Józsefet, Nádasi Tamást, Vargás Sándort és Kucsera Zoltánt. Beszélgetett velük, érdeklődött kérdezgetett. — Higgyétek el, én más leszek, mint. elődöm volt. En meg akarlak benneteket gyógyítani, és megfelelő környezetet akarok itt teremteni ... — No, arra kíváncsiak vagyunk — mondotta cinikusan Kucsera. — Bízzatok bennem, fiúk és segítsetek nekem. Vannak a helyőrségben magyarok? — Ajaj! Német és magyar van a legtöbb. — Köszönöm, fiúk. Szeretném még, ha elmondanátok, mi hol van ebben az erődben. Nem nagyon ismerem Na-Fac-ot. Kucsera Zoli legyintett egyet. Vargas azonban készségesen vállalkozott az erőd ismertetésére. — Először is azt kell tudnod, hogy a Na-Fac-i erőd két részből áll. Ez a miénk az egyik és fenn, a dombtetőn van a másik. Lafarte hadnagy százada pedig új erőd építésén szorgoskodik. Ismered a hadnagyot? Ö Chamineáux kapitány helyettese. — Igen. ismerem, már találkoztam vele. {Folytattuki
