Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-16 / 296. szám

VlUfi PRO! ETÁRJAI, EGYESÜLJETEK f AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 296. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1961. december 16., szombat Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka Pénteken délelőtt új ülés­szakra összeült az országgyű­lés. Néhány perccel 11 óra előtt benépesültek a képvise­lői padsorok és a karzatok. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság el­nöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, az MSZMP köz- Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács el­nöke, Biszku Béla, Fehér La­jos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Czinege Laios, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, vala­mint Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Ilku Pál, Jncze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nez- vál Ferenc, Nyers Rezső, Papp János, Péter János, Tausz Já­nos, Trautmann Rezső mi­niszterek, Ajtay Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti dip­lomáciai képviseletek számos vezetője és tagja: Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány a következő törvényja vasiatokat nyújtotta be az or­szággyűlés elnökének: A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslatot; a me­zőgazdasági rendeltetésű föl­dek védelméről szóló törvény- javaslatot, valamint az erdők­ről és a vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslatokat előze­tes tárgyalásra az országgyűlés illetékes állandó bizottságai­nak kiadta és az országgyűlés tagjai között szétoszlottá. Ugyancsak szétosztotta az országgyűlés tagjai között a Népköztársaság Elnöki Taná­csának az országgyűlés leg­utóbbi ülése óta alkotott tör­vényerejű rendeletéiről szóló jelentést. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette. Rónai Sándor ezután beje­lentette, hogy öt képviselő nyújtott be interpellációt: Varga Ferencné a cirokter­mesztésről, Suhajda József a bírói tisztségek választás út­ján való betöltéséről, a bírák beszámolási kötelezettségének teljestíéséről, Bodorkós István az importgépek alkatrész­utánpótlásáról, Somoskői La­jos azoknak a munkásfelesé­geknek az SZTK-biztosításá- ról, akik termelőszövetkezetek tagjai, Szabó Piroska pedig a gyermekcipők minőségéről. Ezután az elnök javaslatára az építésügyi bizottságban megüresedett helyre Vörös János képviselőt választotta meg az országgyűlés. Az országgyűlés a továb­biakban elfogadta a mostani ülésszak napirendjét: 1. A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat tárgya­lása; 2. A mezőgazdasági rendel-; tetésű földek védelméről szóló; törvényjavaslat; 3. Az erdőkről és a vadgaz- ■ dálkodásról szóló törvényja-; vaslat; 4. A Legfelső Bíróság elnö- ; kének beszámolója; 5. Interpellációk. Ezután az országgyűlés meg- ; kezdte az első napirendi pont: tárgyalását. Elsőnek dr. Nezvál ; Ferenc igazságügyminiszter; szólalt fel. ; „„„ Tobb mmt ‘1 000 brigád 750 000 taggal, ezen belül 6500 szocialista brigád, mintegt 65 000 taggal vesz reszt hazánkban a munkaversenyben. A képen Korponai Lajost, a Mátra- vidéki Erőmű KISZ-brigádjának alapitó tagját látjuk. A fiatal munkás az erőműben sza­badult fel, 11 eve az üzemben dolgozik. Okleveles és jelvényes kiváló dolgozó. Korponai Lajos arra törekszik, hogy a KISZ-brigád mindig megállja a helyét, mindig teljesítse köte­lességet.Jo es biztató tudat, hogy így van ez a Mátravidéki Erőműben és az ország 71000 ongaajaban. Egfy a hétszázötvenezer közül A Büntető Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat Bevezetőben hangsúlyozta, hogy az új Büntető Törvény- könyv megalkotásával jelentős lépést teszünk a Magyar Nép- köztársaság szocialista jog­rendjének kialakításában. — A felszabadulás óta álla­munk, társadalmi rendünk és népgazdaságunk védelmére több új büntetőjogszabályt al­kottunk. Átfogó, teljesen új büntetőtörvénykönyv hiányá­ban azonban még mindig sok régi jogszabály van hatályban, s ez természetesen megnehezíti a társadalmi viszony ainknak mindenben megfelelő jogalkal­mazást. A törvényjavaslat előkészítésénél figyelemmel voltak a bírói gyakorlatra, a szocialista jogtudomány megál­lapításaira, s tanulmányozták a baráti szocialista országok új büntető törvényeit is. A ter­vezetet széleskörűen megvitat­ták jogászokkal és más szak­emberekkel is. Értékes javasla­taikat megfelelően hasznosítot­ták. Ezután a miniszter tájékoz­tatta az országgyűlést az igaz­ságszolgáltatás és a bűnözés je­lenlegi helyzetéről. — Büntető igazságszolgálta­tásunkat elsősorban az jellem­zi, hogy 1957 óta hazánkban a szocialista törvényesség teljes egészében helyreállt. Ártatlan embert a Magyar Népköztársa­ságban nem sújt ma büntetés. Mindenki nyugodt lehet afelől, hogyha nem követett el bűn- cselekményt, bíróságaink nem ítélik el. Ez a politikai és a köztörvényi bűncselekmények­re egyaránt vonatkozik. Ami a politikai bűncselekményeket illeti, az ellenforradalom ide­jén nagy számban elkövetett ellenforradalmi bűncselekmé­nyekkel kapcsolatos bűnügye­ket bíróságaink jogerős íté­lettel régen lezárták, sőt az ilyen bűncselekményeket elkö­vetett személyek túlnyomó többsége közkegyelmi rendelet, vagy egyéni amnesztia alap­ján büntetése hátralékos ré­szének letöltése alól mentesí- ■^ést nyert és szabadulása után beilleszkedett a társadalomba. Azt is megállapíthatjuk, hogy ezeknek az embereknek nagy része, akik korábban államren­dünk ellen bűncselekményt kö­vettek el, látva az utóbbi öt esztendőben a Magyar Népköz- társaságban bekövetkezett ha­talmas társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődést, korábbi tet­tét mélyen megbánta és be­csületes munkával igyekszik jóvá tenni hibáját. Az utóbbi időkben politikai bűncselekmé­nyek miatt már csak igen rit­kán folyik eljárás bíróságaink előtt. Ezekben az ügyekben is az ítélkezés nagyon alapos, nemcsak a terhelő, hanem a mentő körülményekre is kiter­jedő vizsgálat előzi meg és bíróságaink csakis azokat íté­lik el, akik a Magyar Népköz- társaság rendje ellen támad­nak, tehát aktív tevékenysé­gükkel bűncselekményt követ­nek el. Pusztán politikai meg­győződéséért, politikai néze­teikért hatóságaink senkit sem üldöznek. — Másik jellemző vonása büntető igazságszolgáltatá­sunknak a bűnözés jelentős mérvű csökkenése. Míg a Hor- thy-korszak idején a bűnözés állandóan növekedett, addig a felszabadulás óta fokozatosan csökken. Például a jogerősen elítélt fiatalkorúak száma 100 000 fiatalkorú lakosra szá­mítva, 1939-ben 733 volt. Ez a viszonyszám a felszabadulás óta folyton csökken, 1960-ban 391-re. tehát az 1939. évi ada­tokhoz viszonyítva felére csök­kent. Nagyarányú csökkenés mutatkozik a felnőttek bűnö­zésénél is. Különösen feltűnő a vagyon elleni bűntettek számá­nak jelentős mértékű csökke­nése. Ha az 1938. évi adatokat 100 százaléknak vesszük, úgy az 1960-ban elkövetett lo­pások száma 49 százalékot, a sikkasztásoké 45,4 százalékot, a csalásoké 50,9 százalékot mu­tat. 1960-ban kereken 24 száza­lékkal kevesebb embert ítél­tek el a bíróságok bűncselek­mény miatt, mint 1938-ban. A bűnözés a többi szocialista államban is hasonló arányú csökkenést mutat, sőt, egyes államokban a mienknél na­gyobb arányú a csökkenés. Ez annak a törvényszerű folya­matnak a következménye, hogy a szocialista államokban mind­inkább megszűnnek a bűnözés okai, mind szőkébb körre szo­rulnak azok a tényezők, amelyek még lehetővé teszik bűncselekmények elkövetését. Ezzel szemben a kapitalista államokban a bűnözést kiváltó okok nem szüntethetők meg, mert a legszorosabb kapcsolat­ban állnak magával a társa­dalmi, gazdasági rendszerrel. A tények tömegével igazol­ható, hogy az imperializmus viszonyai között a bűnözés mégcsak nem is stagnál, hanem állandóan emelkedő tendenciát mutat Tavaly az USA terüle­tén minden 58. percben egy gyilkosságot, minden második percben egy autólopást és min­den hetedik percben egy rab­lást követtek el. A letartózta­tások száma is nagy mértékben emelkedett: minden 100 ezer lakos közül 1960-ban 3640 sze­mélyt tartóztattak le. A Német Szövetségi Köztársaságban 1959-ben minden 100 000 lakos­ra 3547 bűncselekmény esett. Ezzel szemben a Német De­mokratikus Köztársaságban minden 100 000 lakosra ugyan­ebben az évben 904, tehát kö­rülbelül negyedannyi bűncse­lekmény jutott, mint a revan- sista nyugatnémet államban. Amikor megállapítjuk, hogy az imperialista államokban a bűnözés rohamosan emelke­dik, ugyanakkor nálunk foko­zatosan csökken. Ez a körül­mény egyáltalán nem tesz elégedetté bennünket, hanem arra indít, hpgy a bűnözés csökkenésének meggyorsítá­sát célzó egyéb tényezők mellett keressük azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel büntető igazság­szolgáltatásunkat még hatéko­nyabbá. egyszerűbbé és gyor­sabbá tehetjük. .Ezek sorában jelentős szerepe lesz az új bün­tető törvénykönyvnek. — Büntetőpolitikánk lényege — folytatta az igazságügymi­niszter —, hogy bűnüldöző szerveinknek a szocialista törvényesség legszigorúbb betartásával le kell sújtani társadal­munk és államrendünk tu­datos ellenségeire, az állam elleni, valamint egyéb sú­lyos bűntettek elkövetőire, a többszörösen visszaesők­re, a garázda, huligán ele­mekre, a társadalmi tulaj­don fosztogatóira és a spe­kulánsokra; ezzel szemben a kisebb súlyú bűntettet elkövetőkkel, a meg­tévedt dolgozókkal és általá­ban azokkal szemben, akik ki­sebb bűncselekmények miatt először kerülnek bíróság elé, elsősorban nevelő jellegű bün­tetést, vagy intézkedést kell alkalmazni. A javaslat — a konok bűnö­zők elleni nagyobb szigor szük­ségszerűségéből kiindulva — sokkal több büntetett esetében állapít meg szigorúbb bünte­tést a visszaesőkkel szemben, mint a jelenlegi jog; így külö­nösen a népgazdaság elleni és más gyakori bűntettek eseté­ben a már egyetlen korábbi el­ítélést is kellő alapnak tekinti a visszaesés megállapítására. A visszaesőkkel szemben a javas­lat az eddiginél szigorúbb ál­láspontra helyezkedik a felté­teles szabadságra bocsátás szempontjából is. A törvényjavaslat a halál- büntetés kiszabásának lehető­ségét egyes gazdasági bűncse­lekményeknél megszünteti, egyébként azonban a jelenlegi jogoknak megfelelően, tartja fenn. A halálbüntetést a javaslat kivételesen alkalma­zandó büntetési nemnek te­kinti és ennek kifejezést is ad, amikor hangsúlyozza, hogy halálbüntetést akkor kell ki­szabni, ha a büntetés célja más büntetéssel nem ér­hető el. Az új törvényjavaslat, ki­mondja, hogy olyan személy re, aki a bűncselekmény elkö­vetésekor 20. életévét még ném töltötte'?' be/ , fiaíálbUhté: tést nem lehet kiszabni; A javaslat nem ismeri az életfogytiglani szabadságvesz­tést. Ha a bűntett elkövetőjét szabadságvesztésre ítélik, nem ítélik halálra, ez azt jelenti, hogy a bíróság az elítéltet a társadalomba visszavezethető- nek tartja. Ha pedig remény van az elkövető megnevelésé- re, csak határozott tartalmú szabadságvesztés lehet a he­lyes büntetés. — Bíróságaink most így gyakran élnek azzal a törvé­nyes lehetőséggel, hogy bör­tönbüntetés helyett javító ne­velő munkát alkalmazzanak. Ez igen jó eszköznek látszik a kisebb súlyú bűntettet elkö­vető dolgozók megjavítására, a további helytelen magatar­tástól való visszatartásra. A javaslat ezért a javító-nevelő munka alkalmazásának lehe­tőségeit kiszélesíti; Meg kell azonban jegyezni, hogy ennél a büntetésnél a hangsúly nem a munkabér csökkentésén, ha­nem az elítélt munkahelyén a dolgozók kollektívájának vele szemben érvényesülő nevelő erején van. Ezért a javító- nevelő munka azzal válik, majd még hatékonyabbá, ha az üzemekben, intézmények­ben a társadalmi szervek és maguk a dolgozók az eddigi­nél nagyobb figyelmet fordí­tanak az ilyen elítéltek neve­lésére. ír Jelenlegi jogunk szerint csupán az egy évet meg nem haladó tartalmú börtön bőn te­tős végrehajtását lehet három évi próbaidőre felfüggeszteni. A felfüggesztett börtönbünte­tés hatása tekintetében általá­ban jó tapasztalatokra tettünk szert, ezért a javaslat lehető­vé teszi, hogy a bíróság külö­nös méltánylást érdemlő kö­rülmények fennforgása eseté­ben, kivételesen az egy évnél hosszabb, de a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtását is felfüggeszd hesse. Ebben az esetben azon­ban a próbaidő nem három, hanem öt év. ’ Űj rendelkezése a törvény­nek, hogy a magyar állampol­gár, akit külföldi kémszervezet beszervezett, nem büntethető, fia azonnal és önként jelent­kezik a hatóságoknál és a kém­szervezettel való kapcsolatát — mielőtt bármilyen kémte­vékenységet folytatott volna — teljes egészében feltárja. A büntető politikánk foko­zott érvényesülését célzó új rendelkezések közül kiemelem még a társadalmi tulajdon és a személyek javai elleni bűn­tettek körében bevezetésre ke­rülő, úgynevezett tevékeny megbánás intézményét. Ennek értelmében a büntetés korlát­lanul enyhíthető; sőt különösen méltánylást érdemlő isetben teljesen mellőzhető is lesz, ha az elkövető — mielőtt cselek­ményét felfedezték volna — a kárt megtéríti és cselekményét a hatóságnak bejelenti. Ez a rendelkezés kétségkívül neve­lő hatású lesz és egyben cél­szerű is, mert megszünteti a felesleges eljárásokat. — A törvényjavaslat má­sik alapvető jellemző vopása — folytatta —, hogy az eddiginél hatékonyabban védi az állami, társadalmi és gazdasági ren­dünket és fokozott védelemben részesíti a szocialista gazdaság fejlődését, másrészről pedig ugyancsak nagyobb védelem­ben részesíti a társadalom egyes tagjait a bűnözőkkel szemben. Gyorsan fejlődő népgazdaságunknak jelentős károkat okoznak a törvényben népgazdaság elleni bűntettek cím alatt szereplő bűnös ma­gatartások. Ezen a területen gyakran többszázezer forintos, sőt milliós károkról van szó. A bűnügyek iratai arról tanús­kodnak, hogy a gazdasági élet­ben igen gyakran segíti elő a bűnözést a laza ellenőrzés, a bi­zonylati fegyelem fogyatékos­sága, egyes vezetők elnéző magatartása. Egész gazdasági életünk­ben nagyobb fegyelemre, a dolgozók — elsősorban a vezetők — fokozott fele­lősségére van szükség. Ezért e törvényben is rá (Folyt, a 2. oldalont

Next

/
Thumbnails
Contents