Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-15 / 295. szám

1961. december 15., péntek NÉPÚJSÁG 5 Mar hasi jegyzetek — Ez volt itt az első „ma- gasépítmény”. Ezen a puszta­ságon csak a szél járt. Mond­tam az embereknek: ha elké­szültek a kazallal, én fizetem az áldomást. Elvégre nem kis dolog az első nagy kazal bete­tőzése. Be is. hajtották raj­tam ... aztán azt mondtam: ha már kész az első „falmagas­ság”, hadd legyen rajta zászló, hadd hirdesse: „letettük az alapkövet”. Az első kazlat követte a többi, s ma már katonás rend­ben sorakoznak a tanyaköz­pontban. Követték az új épü­letek, istállók, amelyek között gyakorta feltűnik a tsz két te­herautója, pótkocsis Zetorja. Odább a tsz-tagok a vezető­ség leleményességét hirdeti az ötletes „kukoricagóré”, amely mindenestől feletethető, hi­szen az 1350 mázsa kukoricát szárkévék között tartósítják. Mindezek láttán már csak mosolyogni lehetett azon a naiv kérdésen, amelyet első látogatásunkkor tettünk fel az elnöknek, miután közölte, hogy a tervezett 36 forint he­lyett, 53-at osztanak. A kérdés így hangzott: „hogyan tudnak annyit osztani, talán nem volt semmi beruházás?” Ekkor kö­zölte az elnök, hogy több mint egymillió forintot költöt­tek gazdasági épületekre, fel­szerelésre, s az államtól mind­össze 40 ezer forint hitelt igé­nyeltek. ★ — Reméljük, már csak né­hány hétig kell itt szoronga- nunk — szólt mentegetőzve a tsz főkönyvelője, az egykori szeszfőzdéből átalakított kis irodában, ahová ha egy ember be akar menni, legalább ket­tőnek kell kijönnie, hogy va­lamennyi hely maradjon, A könyvelők, adminisztrátorok szinte libasorban ülnek, s az egész tsz-vezetőségnek mind­össze néhány négyzetméteres kis helyiség áll rendelkezésé­re. Lehet, hogy már ezek az utolsó hetek Itt a szűk irodá­ban, mert néhány száz méter­nyire, az út jobb oldalán már magasodik az emeletes köz­ponti épület, amelyet mintegy félmillió forintos költséggé! emelnek. Ennek a nagy épületnek, de a többi új létesítménynek felépítésében nagyon nagy szerepe van a vezetőség, s fő­leg az elnök élelmességének, így tudták megszerezni a fa­lutól néhány kilométerre levő hatalmas pincét, az irodaépü­lethez Salgótarjánból hoztak bontásból származó ablaktoko­kat, de a hordóktól kezdve, a teherautó megszerzéséig, szin­te mindenben benne van Dér József nagy szervezőkészsége, élelmessége. (A szövetkezet tagjai csak attól féltik, nehogy a spekuláció irányába vigye el az a bizonyos „ló” a nagy energiájú, fantáziadús elnö­köt.) Egy-két képben bemutatva, így fest tehát a Mátravölgye Tsz gazdasága az első év vége felé. De ehhez még hozzá kell számolni azt a jóval ötmillió feletti összeget, amely bank­számlájukon van, s azokat a nagy lehetőségeket, amelyek előttük állnak. S ez a mostani biztató, — s nem is szegény jelen — adja majd az alapot arra, hogy a jövőben még töb­bet produkálhassanak Márkáz szövetkezeti gazdái. (Folytatjuk.) Kovács Endre TÄVIRRT Az esztendő fordulása előtt 19 nappal teljesítette évi tervét a Parádi Üveggyár Az ÉM Parádi Üveggyár egész évi operatív termelési tervet 1961. december 12-én teljesítette. Az év hátralevő ré­szében körülbelül 900 000 fo­rint értékű árut adunk át, rész­ben a kereskedelemnek, rész­ben a külkereskedelemnek. A PAEÁDI ÜVEGGYÁR Vállalat vezetősége Kertész Lajos zongoraművész Egerben Kertész Lajos, az ismert zon­goraművész, szombaton, decem­ber 16-án látogat el Egerbe, s a zeneiskola Bartók-termében zongoraestet ad. Műsorán Liszt és Bartók művei szerepelnek, a többi között Bartók Mikro­kozmosz IV. füzetéből, és Liszt zongoraművei közül néhány gyöngyszemet hallhat a zene­kedvelő egri közönség. — AZ EGRI Városgondozási Vállalat az idén ültetett el először téli palántákat a vá­ros parkjaiban; mintegy 140 ezer forint értékben. 70 ezer százszorszép palántát ültettek el. A kertészetben pedig 40 ezer begóniát nevelnek, ame­lyeket 1962 májusában helyez­nek el a parkokba. Az első lépés A szovjet diplomáciának már régóta az az álláspontja, hogy a nemzetközi problé­mák megoldásából minden érdekelt államcsoport vegye ki a részét; a szocialista és a nyugati országok csakúgy, mint a semlegesek. Ma már a leszerelés kérdésében sem lehet eredményesen munkál­kodni, ha kizárják a tár­gyalóteremből a „emleges or­szágok képviselőit. Az utóbbi években ugyanis egyes sem­leges országok komoly kato­nai potenciált hoztak létre, számottevő erővé váltak a hagyományos fegyverzet te­kintetében, s egyesek közülük már nukleáris fegyverek elő­állítására készülnek. Indo­kolt tehát a szovjet külpoli­tika célkitűzése: vonják be ezeket is a leszerelési tár­gyalásokba. A leszerelés szövevényes problémájával eddig egy, a szocialista és a nyugati ha­talmak öt-öt képviselőjéből álló bizottság foglalkozott. A Szovjetunió e iben a bi­zottságban is felvetette ja­vaslatát a semlegesek bevo­nására. Az amerikai fél el­lenállása eddig meghiúsította a szovjet tervek megvalósí­tását, de a hosszas, kitartó tárgyalások végül is ered­ményre vezettek, a bizottság semleges államok nyolc kép­viselőjével bővült. A szovjet kormány és a szocialista országok diplomá­ciája jelentős sikerként könyvelheti el a leszerelési bizottság kibővítését, amely többek között azt is jelenti, egyes államcsoportok, főleg a nyugati hatalmak képvise­lői, népi tudják többé önző érdekeiket egyoldalúan az egész bizottságra, vagy éppen az KNSZ-re erőszakolni. — De ugyanakkor a szocialista országok nem táplálnak túl­zott reményeket, hiszen a nyugati hatalmak — amelyek eddig is inkább az ellenőr­zést, mint a leszerelést szorgalmazták — politikája nem változott meg. Tovább­ra is elutasítják a regionális, fegyvernélküli és az atom­fegyvermentes övezetek meg­teremtésére tett javaslatot. Tehát az imperialisták tettek egy lépést — egy enged­ményt — az ésszerű mód­szerek felé, de mereven el­zárkóznak azelől, hogy en­nek valamilyen gyakorlati következménye is legyen. A megegyezés a bizottság összetételében egy lépést je­lent előre a zsákutcába ju­tott leszerelési tárgyalásokon. De ez csak az első lépés. A nyugatiak ragaszkodnak, ed­digi merev álláspontjukhoz, ennek a lépésnek különösebb eredménye nem lesz. Most az a feladat, hogy ki­aknázzuk a lépés előnyeit. Itt az ideje annak, hogy a, levegőben lógó tárgyalásokat gyakorlati intézkedések kö­vessék: a deklarációkat, « fegyverek megsemmisítése, (K. I.) 4 tavalyi kétszeresét fizetik zárszámadáskor a herédi Mátravidéki Tsz-ben Az elmúlt napokban a herédi Mátravidéki Termelőszövetke­zetben jártunk. Néhány percet töltöttünk ott, mert nagy elfog­laltságban voltak a szövetke­zeti vezetők, a szövetkezeti ta­gok, végezték a tervkészítés­sel és zárszámadással kapcso­latos feladatokat, még szántot­tak a határban is, s így csak néhány kérdésünkre kértünk választ a szövetkezet párttitká- rától, és a szövetkezet elnöké­től. — Hallottuk, hogy a herédi Mátravidéki Tsz-ben az idén egyetlen szövetkezeti tagot sem vontak felelősségre. Va­jon nem volt fegyelmezetlen tsz-tag, vagy pedig egysze­rűen nem gyakorolták ezt a jogukat? — Hogy ebben az évben nem kellett egyetlen egy szövetke­zeti tagot sem felelősségre von­ni, az elsősorban annak kö­szönhető, hogy őszintén beszél­tünk az emberekkel, jó volt a kapcsolat, a politikai felvilá­gosító munka — válaszol Raj- man István párttitkár. — Tudni kell, hogy az elmúlt évben ko­rántsem ment ilyen jól a munka a tsz-ben, mint az idén, de hosz- szú, kitartó munkával elértük, hogy gyökeres változáson ment keresztül a szövetkezeti élet közös gazdaságunkban. Nem kellett fegyelmi büntetést al­kalmazni a tagokkal szemben, mert olyan vétséget egysze­rűen nem követtek el a gaz­daság dolgozói. Ma már ott tartunk, hogy tsz-tagjaink sze­retik szövetkezetüket, kulturált életet élnek, rendszeresen ol­vassák az újságokat is, hallgat­ják a rádiót, és rendszeresen eljárnak a politikai foglalko­zásokra is. A legutóbb megren­dezett előadáson 35-en vettek részt, s mondhatom, jól meg­értettük egymást a politikai kérdésekben is. Van televí­ziónk, s erőnktől teliden bizto­sítjuk az emberek kulturált szórakozását. — Lemérhető-e az anya­giakban is a herédi emberek gondolkodásának és munka- fegyelmének változása a múlthoz képest? — Igen! — válaszol Morvái János tsz-elnök. — Tavaly első évesek voltunk, s csupán 16 forint részesedést tudtunk osz­tani egy-egy munkaegységre. Az idén azonban, az aszályos időjárás ellenére is, meggazda­godtunk. A közelgő zárszám­adáskor minden lehetőség meg­lesz arra, hogy a tavalyi két­szeresét fizethessük ki részese­désre. Már elvégeztük az őszi mélyszántást, a vetést: 450 hold búzát, 20 hold rozsot, 35 hold árpát és 25 hold szöszösbük- könyt vetettünk el ez év őszén. De szépen gyarapodik állat- állományunk is. Istállóinkban, óljainkban 81 szarvasmarha, 51 ló, 20 anyakoca, 150 süldő van Áruértékesítési tervünket is időre teljesítjük, az idén 101 hízoltsertéssel járultunk hozzá az ország húsellátásához. — További terveik? — kérdjük befejezésül. — 1962. január elsejével egye­sülünk a helybeli Haladás Tsz­szel. ahol 1080 holdon gazdál­kodnak, s így az új szövetke­zetnek több mint két és fél ezer holdja lesz. A szövetkezeti tagok akarták elsősorban is ezt az egyesülést, mert gyorsab­ban akarnak fejlődni, gazda­godni. többet akarnak termel­ni, s hogy ezt megvalósíthas­suk, hallgatni kell a tagságra, egyesülni kell a jiét termelő­szövetkezetnek, (rőcsegi v. A jövő alapja A falu egyéves fejlődését jelző, szimbolizáló- történetek felelevenítése után íme elér keztünk a jelenhez, ahhoz a ponthoz, ahol megállapíthat­juk, milyen utat tettek meg a tizenkét hónap alatt, s napja­inkban mennyi vagyon fölött rendelkeznek, mivel foglal­koznak, s mi érdekli a Mátra­völgye Termelőszövetkezet tagságát. S a jelenről készített fény­képet néhány friss hírrel kezd­hetjük, amelyek bizonyos fokig jellemzőek ezekre a napokra. De már „hozza” is a posta a Mátravölgye Tsz-t. — A főkönyvelő elvtárssal szeretnénk beszélni. — Tessék, itt Ferencz János főkönyvelő. — Milyen friss hírrel tudna szolgálni? — Van. Nem is kevés. Ügy hallottuk, hogy a vasárnap reggeli adásában termelőszö­vetkezetünkkel foglalkozik a rádió. Az emberek nagyon kí­váncsian várják a közvetítést. — Más esemény? — Újabb jelentkezők kérték felvételüket a termelőszövet­kezetbe. Kovács Izidor üzem­ből jött haza dolgozni, Hor­váth Zoltán, Hegedűs Gábor pedig kocsijával, lovával lé­pett be. — Az embereket mi érdekli mostanában? — Kétszázezer forintot osz- ‘tunk ki prémiumként azok­nak, akik becsülettel dolgoz­tak»' s kimagasló eredményt crltek el valamilyen munká­ban. Ezenkívül a vezetőség korábban tett ígérete szerint a borprémium is kiosztásra ke­rül. Azok, akik legtöbbet per­meteztek — Takács György, Hegedűs István, Gulyás Imre — egy hektó bort, a többiek 25-70 liter bort kapnak juta­lomként. — S mivél foglalkozik a szö­vetkezet vezető gárdája? — Legfőbb gondunk, hogy időben kész legyen a zárszám­adás. Hétfőn kezdjük a leltá­rozást, addig a földjáradék­kal és egyéb ügyekkel foglal­kozunk. — Köszönjük a felvilágosí­tást Viszontlátásra a zár­számadáskor! így zajlott le a telefonbe­szélgetés, de azt hiszem, azon­kívül amit e néhány perc alatt megtudtunk, sokkal nagyobb szenzációkat rejt a falu jele­ne. Ahhoz persze jobban körül kell nézni a tsz házatáján. Elevenítsük tehát fel a néhány nappal korábbi élményeket a zárszámadás előtti nézelődést hogy reálisabban álljon előt­tünk a markaziak megtett út­ja, jelene. Elöljáróban meg kell mon­dani, hogy amely helyeket most bejárunk, ott egy évvel ezelőtt még csak kórót fújt a szél. s legfeljebb „sár tenyé­szett”. S amit bemutatunk, arról még nem fújhat port a szél, szinte vadonatúj minden léte­sítmény, s egy sem érte el az egyéves „csecsemőkort”. ★ Nézzük talán elsőnek a ta­nyaközpontot Még nem nyújt valami szép látványt s az út­építők verte keskeny kőösvé­nyen még csak egyensúlyozva lehet haladni az új sertésfiaz- tató, juhhodály, növendékis­tálló felé. Az egyik kazal tetején ki- fakult egykoron vörös zász­lócskát lenget a szél. — Külön története "an en­nek — hívja fel rá a figyelmet -Oér József elnök. Munkánk célja és értelme gért való felelősségérzet ala­kul ki. Az öntudatos munká­sok segítik, tanítják a fiatalo­kat, a gyengébbeket. Felelős­séggel és nagy tapintattal fi­gyelemmel kísérik egymás munkáját és életét a gyárban és lakóhelyen, önzetlenül tud­nak segíteni egyéni és családi problémák megoldásában. Számtalan esetben tapasztal­hattuk, hogy amikor megbí­zást, feladatokat adnak a mun­kások, érzi, hogy bíznak ben­ne, tudja, hogy számítanak rá, ez olyan ösztönző hatást gya­korol az egyszerű dolgozók többségére, hogy azt semmi­féle rendelkezéssel, vagy pa­ranccsal helyettesíteni nem le­hetne. Nem láttuk-e már száz és száz példáját annak, hogy a bizalom, az elvtársi segítség nyomán felszínre kerültek so­ha nem sejtett képességek? Hiszen nálunk az utóbbi idő­ben az egyszerű munkásokból százával váltak a szakma való­ságos mesterei. Kiváló újítókat tudnánk sorolni és munkásból lett, hivatását szenvedélyesen szerető mérnökök, igazgatók nőttek fel. A mi dolgozóink keze munkáját, munkánk eredményét dicséri a gyöngyös- oroszi ércbánya, a Szerszám- és Készülékgyár, a Mátravidé- ki Fémművek. Az új talajból, munkásaink új sikereiként születtek azok az autóbuszok, híradástechnikai és vezérlőbe­rendezések. amelyeket ismer­nek és dicsérnek a világ sok piacán. Mindezzel egyenrangú eredménynek tartjuk, hogy ná­lunk megváltozott a munka jellege, értelme, s megválto­zott a munkához való jó viszony. „Mindent az emberért, az ember javára” — ez a XXII. kongresszus eszméje. Ezért kell és úgy érzem, lehet büsz­kén beszélni a mi munkánkról. Dr, Fazekas László sabb termelés nyújt reális lehetőséget arra, hogy előre­haladhassunk az életszínvonal emelésével, a lakosság anyagi és szellemi szükségleteinek magasabb szintű kielégítésével. Az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésére támaszkodva öt év alatt 36 százalékkal növel­hetjük a nemzeti jövedelmet, a lakosság fogyasztási alapja legalább 22—23 százalékkal emelkedhet és biztosan számít­hatunk a reáljövedelmek 15— 17 százalékos átlagos emelke­désére. Minden eddigi előre­haladásunk és a mostani cél­kitűzéseink forrása elsősorban dolgozó népünk munkája. Ter­mészetesen, a jövőben is szá­míthatunk a szocializmust épí­tő országok baráti segítségére. A uii. társadalmi rendsze- riink nem a munkától akarja megszabadítani az em­bert, hanem a kényszerből vég­zett munkából a mások, mind­nyájunk javára végzett szabad munkát akarjuk. Ez a munka nem öncélú, még csak nem is kizárólag az anyagi javak elő­állítását eredményezi, hanem az emberek tudatát, jellemét és erkölcsét formálja, egész társadalmunk gazdasági és po­litikai arculatát megváltoztat­ja. Erre az élet számtalan példával szolgál. Ki tagadhat­ná, hogy a termelőszövetkeze­tek brigádvezetői, vagy az egy­szerű fogatosok nagyobb része ma már egészen más ember, mint pár esztendővel ezelőtt, egyéni paraszt korában volt. Vagy nézzük csak meg az üze­mek szocialista munkabrigád­jait! Vajon ezek az emberek szükséges rossznak, vagy ta­lán robotnak érzik a munkát? Csak egyéni céljaikkal, a fize­tési jegyzék végösszegével tö­rődnek? Nem! Persze előbb a szűkebb közösség, a brigád, az üzem, majd az egész közossé­dalúan művelt, kommunista jellemű embereket” — hang­zott ötéves tervünk országgyű­lési vitájában. Egyszerű sza­vakba formálva, mit jelent a szocializmus, a kommunizmus? Elsősorban több kenyeret, bő­ségesebb ellátást, biztos meg­élhetést, több szabad időt, na­gyobb tanulási és művelődési lehetőséget mindenki számára, egyszóval: anyagi és szellemi felemelkedést az ország min­den" állampolgára számára. Vf an-e olyan ember, aki * ma nem szeretne job­ban élni, mint tegnap, és hol­nap nem kíván többet, mint amit ma elért? Azt hiszem ez érthető, bizonyos mértékig ez a fejlődés, a haladás rúgója. De, hogy mindnyájunk aszta­lára, a népgazdaság tárházába több kerüljön és ebből a több­letből évről évre bőségesen oszthassunk mindenkinek, hogy a munka szerinti elosztásról majd áttérhessünk a kinek-ki- nek szükséglete szerinti elvre, ahhoz mindenek előtt munka szükséges, többet, jobbat és olcsóbban kell termelnünk, mint eddig. , A szocialista ipar termelését öt év alatt 48—50 százalékkal kell növelni. De az iparfejlesz­tés fontos követelménye a ter­melékenység növelése, az ipar műszaki színvonalának eme­lése, az ipari termékek minő­ségének javítása. Egész nép­gazdaságunk és társadalmi éle­tünk továbbfejlesztésének kulcskérdése a mezőgazdaság termelőerőinek fejlesztése, a termelőszövetkezetek megszi­lárdítása. A mezőgazdasági termelés ütemét meg kell gyor­sítani és a termelés növekedé­sének együtt kell járnia a munkatermelékenység emelke­désével, a termelési költségek csökkentésével. Az ipar . és a mezőgazdaság löbbtermelése és a gazdaságo­A/l iért kell annyit beszélni iu a munkáról? Tudjuk, anélkül nem élhetünk. De las­san úgy tűnik, mintha életünk egyetlen célja és értelme a munka lenne. Dolgozunk, mert kötelességünk, és elvégre ezért kapjuk a fizetést. Az egyik termelési tanácskozás végén ütötte meg fülemet ez a pár szó. Személyesen nem ismerem azt, aki ezeket mondta, de fel­tételezem, hogy nem ellensé­ges szándékú ember. A gyár­ban azt tartják róla, hogy szor­galmas munkás, jó szakember. Nos, az említett munkásnak és mindazoknak, akik felróják nekünk, hogy túl sóikat beszé­lünk a termelésről, a munká­ról, néhány gondolattal szeret­nék most válaszolni. Kezdjük mindjárt a dolgok közepén, az egyik legidősze­rűbb kérdéssel: népgazdasá­gunk második ötéves fejleszté- á tervével. Valóban, a második ötéves terv elsősorban munkaprogram. Ezt büszkén valljuk és hirdet­jük, ország-világ előtt. De ez a nagyszabású munkaprogram bizonyíték is dolgos törekvé­seink, békés szándékaink mel­lett. A népgazdaság fejleszté­séről és az új oktatási rend­szerről hozott törvény a dolgo­zó tömegek anyagi és kulturá­lis felemelkedését szolgálja. Alapvető célkitűzésünk, hogy a második ötéves terv idősza­ka alatt befejezzük a szocia­lizmus alapjainak lerakását és rátérjünk a fejlett szocia­lista társadalom felépítésére. Mit jelent ez gyakorlatilag? További előrehaladásunk alapja és kezdete az anyagi és a műszaki bázis megteremtése. Minden törekvésünk alapja a több, a jobb és az olcsóbb ter­melés. „Szocializmust akarunk, a javak bőségét előteremtő, szocialista országot és a mun­kája gyümölcsét élvező,' sokol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents