Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-02 / 284. szám
1961. december 2., szombat NÉPŰJSÄG 3 CSAK A HAMU VILÁGÍT ez szilárdította csak az akaratot, azért, hogy most mérnök úrnak, vagy mérnök elvtársnak tartsák és szólítsák, azért volt csak a sok munka, a még több lemondás? Amit másoktól hallok, azt bizonyítja: igen. Valami hiányzik ennek a fiatalembernek a sz'véből, leikéből és ennek a valaminek a helyét a hiúság, a nagyképűség foglalta el. Nem köszön iskolatársainak, nem barátkozik senkivel. Feleségé házörökségét adta el, hogy kocsit vehessen és most üzemi lakásban lakik. Akikkel együtt dolgozott a szénfalnál, azoktól most megköveteli, hogy „mérnök elv- társnak’’ szólítsák. Szüleit szé- gyelli. Testvéreivel nem tartja a kapcsolatot — testvéreit csak akkor emlegeti, amikor magát összehasonlítja velük: íme, én vittem közülük, a legtöbbre. Ha olyan látogat haza a faluba, aki régebben elkerült és „lett valaki”, azzal büszkén beszélget, szereti, ha ilyenekkel látják. Időnként kollégái társaságában végig- kocsikázza a falut: lássátok, ez vagyok én, mivé lettem én. Most harminckét éves. Van kocsija, elegáns ruhái, jól berendezett lakása, csinos felesége és mérnöki diplomája. De életcélja, vágya, ami hajtaná, serkentené: nincs. Ellobbant a láng — csak a hamu világít. S ő ennél a hamutűznél sütkérezik. Nem tanul tovább. A munkáját ■‘elvégzi, de semmi többet nerp tesz. A hamu még világít. De rakni kell a tűzre, különben teljesen kialszik a még alatta izzó parázs! Cél nélkül nem lehet élni emberi társadalomban! Hát még olyan társadalomban, ahol millióknak közös ügyük, egy céljuk van. Vannak, akik élesztgetik a tüzet, fújják a parazsat, hogy lángra lobbanjon. Vannak, akik olyan célt igyekeznek az elé a fiatal ember elé állítani, amely nemes, amelyet nem önző, hiú érzelmek táplálnak, hanem az élet, a haladás törvényei követelnek. üzt a életet, a haladás A-i törvényeit fel kell ismernie mindenkinek, hát még egy diplomásnak. Az élet rohamos léptekkel halad, fejlődik. Ami ma sok. az holnap kevés lesz. S aki nem akar, vagy nem tud lépést tartani messze elmarad. Elmarad akkor is, ha diploma van a zsebében. Papp János A lelkiismeretesebb ellenőrzés csökkenthetné a balesetek számát a hatyani járásban is rendszerint elmulasztják bányászaink a balesetvédelmi szabályok betartását, feletteseik pedig nem tartatják be azokat. Ezért szükséges, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a tennivalókra, melyek- a jövőben kiküszöbölhetik a bányabalesetek bekövetkezését Mit mondanak a bányászok? ,Az idő pénz!” Véleményük szerint, ha valamennyi szabályt betartanának, a terv nem volna teljesíthető, de kisebb volna jövedelmük is. Ezt a kérdést behatóan kellene vizsgálni és minden körülmények között, a tervteliesítés mellett biztosítani kellene, elsősorban következetes és lelki- ismeretes ellenőrzéssel a balesetvédelmi szabályok betartását. Az utóbbi két év alatt a hatvani járásbíróság mintegy nyolc-tíz, részben halálos kimenetelű bányabalesettel kapcsolatos bűnügyet tárgyalt és kivétel nélkül minden esetben az ellenőrzés hiányából adódó balesetvédelmi szabályok be nem tartása volt az oka annak, hogy becsületes bányászok vesztették életüket, vagy szenvedtek súlyos' sérüléseket. DE JÁRÁSUNK más üzemeiben is, a balesetvédelmi szabályok megszegése idézte elő a múltban a sajnálatos baleseteket. Pregnáns példának említhetjük a Csányi Állami Gazdaságban történt halálos balesetet. Mi volt ennek az oka? Egy rövidzárlatos fúrógép okozta az egyik dolgozó halálát. A balesetvédelmi szemlék nem voltak eléggé körültekintőek. A szemle végzői nem szereztek tudomást arról, hogy a gazdaság kéziraktárában olyan fúrógép van, melynek használata életveszélyes. De amikor a műhelyíő- nök figyelmét a dolgozók felhívták arra, hogy ezt a fúró gépet baleset veszélye nélkül használni nem lehet, ő megelé gedett azzal, hogy kötelében levő munkatársait figyelmeztette a baleset veszélyére, ahelyett, hogy a fúrógépet elzáratta volna. De a gazdaság vezetője sem járt el kellő gondossággal akkor, • amikor nem tudatosította kellőképpen beosztottai körében azt, hogy az egyes munkagépeket csak hozzáértő személyek üzemeltethetik, jóllehet az MNOSZ 1985. Üzemi Szabályzat 311. pontja szerint: „minden dolgozónak' kötelessége a rábízott teendőket (szolgálatot, munkát, stb.) szakképzettségének megfelelően, legjobb tudása . szerint, higgadtan és megfontoltan ellátni”. Ugyanez a szabályzat mondja ki azt is: „minden dolgozó csak azt a munkát végezheti, amivel megbízták, csak azon a munkahelyen, vagy azokon a munkahelyeken dolgozhat, ahová munkavezetője a jelen szabályzat figyelembevételével állította, csak azokat a munkaeszközöket, szerszámokat, stb. használhatja, amelyek kötelességszerű munkája elvégzéséhez szükségesek, és amelyek használatára megfelelően kioktatást nyert”. Mivel ezeket a szabályokat nem tartották be, a hibás fúrógép szakavatatlan kezekbe került és a dolgozó saját hibájából is," de feletteseinek mulasztása folytán is, életével fizetett a balesetvédelmi szabályok megszegése és az ellenőrzés hiánya következtében. AZ ELMONDOTTAKBÓL is láthatjuk, hogy a balesetvédelmi szabályokat az illetékesek azért alkották meg, hogy dolgozóink élete és egészsége munkavégzésük közben megóvható legyen. Bizonyos, hogyha ezen szabályok betartásának ellenőrzésére a felettes vezetők lelkiismeretesebb munkát fordítanak majd, üzemi baleseteink száma lényegesen csökkenthető lesz. (Dr. Rőczey Ödön) Egyhónapos előnnyel dolgoznak az Apci Fémtermia munkásai A Mátra alji táj téliesen kopár hátteréből rajzolódik elénk tekintélyes csarnokaival, kéményeivel a „fiatal”, kohászati BARÁTKOZAS A GALAMB üzem. Ezt a korszerű létesítményt a felszabadulás utáni, a nagy történelmi határvonalon inneni években — 1952—53- ban — emelte a szocialista tervgazdálkodás. S az elmúlt nyolc esztendő elegendő volt arra, hogy a Fémtermia nevét határainkon till is megismerjék. — Az idén Csehszlovákiával szemben voltak exportkötelezettségeink — i mondja Tari Mihály elvtárs, az üzemgazdasági osztály fiatal vezetője. — Háromszáznyolcvan tonna alumíniumgríz leszállítására volt megrendelésünk, s a szállítás késedelem nélkül megtörtént. S a többi termék előállítása terén sem szégyenkezhetnek a fémtermia munkásai. Ferro- mangánból, ferrovanádiumból, ferrowolframból, ferrotitán- ból és más, egyéb fémötvöző anyagokból a tervben lerögzített mennyiséget adják. Sőt évi értéktervüket jelentősen túl is szárnyalják: értékben 12 millió forinttal termelnek többet, mint azt a tervelőirányzat megszabta. — Hogyan alakultak a termelékenységi mutatók? — örvendetesen. Az elmúlt évhez viszonyítva, a jelenlegi szakaszban, a termelékenység a termelésfelfutásnak 86 százalékát teszi ki: A gyár magnézium-üzemében fontos kísérleti kutatómunkák folynak már hosszabb idő óta. Európai viszonylatban egyedülálló módon — dolomitból elektromos energiával! — állítják elő ebben az üzemrészben a magnéziumot, amely az alumínium gyártásához elengedhetetlenül szükséges: A gyár főmérnökétől, Foga- rasi Béla elvtárstól kérdeztük meg: milyen célból folytatják a kísérleteket, s mik a távolabbi térvek a magnézium előállításával kapcsolatban? — A magnézium előállításánál a részfeladatok tisztázása a gyártási ismeretek elsajátítása, tapasztalatok szerzése, a I berendezések műszaki kialakítása és a gyártási folyamatban jártas szakember-garnitúra kinevelése a célunk — válaszolta Fogarasi elvtárs. — Az emberről való gondoskodás jegyében a kormány számtalan munkásvédelmi határozatot hozott már. Ezeket a határozatokat az az állandó törekvés hatja át, hogy megóvja az anyagi javak termelőit a testi épségüket, egészségüket fenyegető veszélyektől. — Huszonegy százalékkal javult a baleseti mutató — mondja Pintér József elvtárs, főművezető, aki egyszemélyben a gyár üzembiztonsági megbízottjának tisztét is ellátja. Kimutatásokat vesz elő, hogy az elmondottakat példákkal is illusztrálja: — Az elmúlt év 10 hónapja során számszerűit 30 baleset fordult elő, 270 munkanap esett ki a termelésből. Az idei 10 hónap alatt 24 esetben történt baleset és 213 munkanap veszett kárba. S míg tavaly az egy főre eső kiesés 1,2 munkanapot tett ki, az idén már csak 0,8 munkanapot. El kell érni, hogy állandósuljon a munkások testi épségéért, az egészséges munkakörülmények biztosításáért érzett felelősség a gazdasági és műszaki vezetőknél; s fokozottabban törekedni kell arra, hogy ez a felelősségérzet a növekvő termelési feladatok mellett sem szoruljon háttérbe. Egyre erőteljesebben mutatkoznak meg a fejlődés jegyei a Mátra alji kohászati üzemben. Már önmagában az a tény is említésre méltó, hogy fennállása óta először nyereséges az üzem! A tervek szerint 91 forintból kellett volna 100 forint értéket termelniök; s ezzel szemben a tény; 89 forintból tudják „hozni” a 100 forint értéket! A munkások lelkesedése '"■len eddigit felülmúl... Pataky Dezső OLVASOM az újságot ési hallgatom a rádiót. Ma országos viszonylatban írnak és beszélnek arról, vajon miért van annyi üzemi baleset? A súlyos és kevésbé súlyos baleseteket milyen körülmények idézik elő és mit kellene tennünk, hogy számukat a minimálisra csökkentsük. Nem , nevezhetjük elcsépelt frázisnak, hogy a mi államunkban legfőbb érték az ember! Egészségének, testi épségének megsértése, munkaképességének ilyenformán történő csökkentése is súlyos bűn- cselekmény és az ilyen bűn- cselekmények elkövetőivel szemben büntetőjogi jogszabályaink súlyos szankcionálásokat írnak elő. Megyénkszérte gyakran fordul elő, hogy igen sokan kerülnek a vádlottak padjára azért, mert dolgozótársaik egészségét bűnös magatartásukkal megrontották, testi épségüket megcsonkították. A szocialista humanitás egyik megnyilvánulása az is, hogy új, szocialista jogszabályaink bűntettnek nyilvánították az életnek, vagy a testi épségnek a foglalkozás szabályai megszegése által való veszélyeztetését, stb. Egyes üzemi balesetek kivizsgálása során kitűnik, hogy az ellenőrzés felületessége, elhanyagolása, vagy olykor teljes hiánya volt a baj okozója. Sajnos, sok példát idézhetnénk idevonatkozóan. A hatvani járás ipari és bányavidék. A járásunk területén működő bányákban már igen sok halálos kimenetelű és kevésbé súlyos üzemi baleset fordult elő. Minden esetben nyilvánvalóvá vált a balesetvédelmi és elhárítási szabályok betartásának lazasága, vagy teljes elmulasztása. Bányáinkban különösen a robbantásokkal kapcsolatban fordulnak elő gyakori szabályszegések és balesetek. Vajon miért? .A válasz egyszerű:' — Nicsak, mit találtam? — kiáltott -Lackó a kert végéből. — Egy nagy galamb! De nem tud ám repülni!... Feri öccse rögtön odaszaladt. Lackó a fűben hasalt és egy ijedt szemű galambot tartott a kezében. — .Mutasd! — Meglőtték a szárnyát, vagy mi... — mondta Lackó. — Tudod mit? Gyógyítsuk meg Bekötözzük, etetjük, aztán... — Levágjuk — jelentette ki az öccse. — Nem. Aztán elengedjük, jó? Hozz ki rongyot, én addig fogom. Feri — kedvetlenül —, de már szaladt is. Gondosan bekötözték a szárnyát, megetették kukoricával, még vizet is adtak neki és egész nap el sem mozdultak mellőle. Dajkálták, s lesték minden kívánságát... Négy napon át gyógyítgatták, etetgették a! kis jószágot, az pedig hálás/szemekkel pislo-; gott a lelkes, kipirult arcú fiúkra... és szem-: mel láthatólag gyógyult. ; Aztán az ötödik napon Lackó úgy gon-: dolta, hogy most már elengedhetik a beteget.; — Ne! — mondta az öccse. — Ápoljukmég egy kicsit... — Lackó azonban levette; már a kötést. ; — Na, repülj, te galamb! — S az néhány! próbálgatás után felrepült. A kert fölött vagy' három búcsúkört írt le még, aztárí egyre fel-; jebb, feljebb emelkedett a levegőben, míg el; nem tűnt, míg bele nem olvadt az ég kék-; jébe... A fiúk sokáig néztek utána. Egy kicsit; sajnálták is, és büszkék voltak nagyon. ; Feri törte meg először a csendet. ; — Keressünk még egy galambot — í mondta... < Kátai Gábor ! > A z egyiket úgy hívták, hogy Marci, a > másikat meg úgy, hogy Cili, mert > minden tisztességes macskanév megköveteli,, > hogy legalább egy „c” betű legyen benne. > Marci életének virágkorában élt akkor; há> rom tapasztalatokban dús esztendő neheze- l dett a vállára, érthető hát, hogy egy kissé > bizalmatlanul nézett Cilire, aki, bár elég ba- írátságosan mere$ztgette rá a szemét, de... (Soha nem lehet azt tudni... > ...még ha négyhónapos is az a másik. (Nem is beszélve a féltékenység egy kicsit \ szőr borzoló érzéséről. ( Cili viszont tapasztalatlan macska volt t még, olyannyira, hogy elkövette azt a meg- ( gondolatlanságot: odadugta az orrát a Mar< ciéhoz. < — Cili vagyok... — mutakozott be... az< tán csodálkozva felkelt a földről, ahová Marci <— elővigyázatból — leteremtette. „Akkor do- irombolok neki” — lett óvatosabb Cili is. A < másik gyanakodva nézte egy ideig, még a | farkát is mozgatta, Cili viszont kitartóan do- Xrombolt, ami Marcit habozóvá tette. < — Hm — gondolta, aztán óvatosan ő is < dorombolt egyet. Cilinek sem kellett több, s nosza, előrenyújtott fülekkel (ami félreérthe- s teilen jele a jóakaratnak) közeledni kezdett. s — Nono! — lépett hátra Marci —, enyingire még nem vagyunk. Tessék csak nyugaton maradni. s — Ugyan már, ne izélj — unta meg Cili > a hosszadalmas bizalmatlanságot és homlokát S odadörgölte a másik áliához. \ — Marci vagyok — adta meg magát a I nagyobbik macska. — Én már régen itt lakom... és van egy hamus tepsim is... — Akkor hát... — mondta Cili. — Akkor hát... — mondta Marci is. — Játsszunk! — jutott a kicsi eszébe a nagy gondolat — én futok, te meg kergetsz, jó?... — és már futott uL— t ‘ . kivágott a technikumnak, s amikor azzal végzett, egyetemre iratkozott. Azt is elvégezte sikeresen é& kezében a mérnöki diplomával szülőfalujához közel az egyik bányához került mérnöknek. Közben meg is nősült, falujából egy munkás lányát választotta élettársul. Persze, ez nem ment ilyen egyszerűen, mint ahogy itt le van írva. Dolgozni is, tanulni is, udvarolni és házasodni egyszerre, nem kis feladat. De győzte szívvel, győzte akarattal és elérte a célját, megvalósította álmát. — És most, most elégedett vagy? — kérdem, — Igen is; nem is — válaszol furcsán elhúzva a ‘szót. — Kérlek szépen, van autóm, bőven ruhám, nekem is, feleségemnek is. Szépen berendezett lakásunk van, a munkahelyemen elégedettek velem, időnként jutalmat kapok. Elek, elvégzem a munkám, szórakozom. Es egy dologra büszke vagyok: legtöbbre vittem a családban és még a faluban is. Bányamérnök vagyok, akkor is, ha nem szeretem a munkámat. — Nem szereted? Hát akkor? Miért választottad ezt életpályádnak? — kérdezem kétségbeesetten; — Miért? Mert több akartam lenni, mint testvéreim, mint iskolatársaim. De mert élni is kellett, pénz iá kellett, elmentem bányásznak és onnét a technikumra, majd az egyetemre. A célom elértem — mérnök vagyok —, mondja cinikusan. — Hát mit szerettél volna, milyen más életpályát akartál volna? — Nem tudom. Nem is érdekel. Mérnök vagyok és csak négyen vagyunk a faluból eddig mérnökök. Ez a fő, ez a lényeg. Lettem valami, érted? En is azok közé tartozom, akikből lett valami. Es' te tudod, nem sokan vagyunk ilyenek a falunkból. Fz hát a helyzet. Megle*-Jpett, amit hallok! Csak a hiúság, csak a „kiemelkedés” volt a haj-tórúgó? És a hiúság fűtötte csak a szívet, 6 Markazon hány hét múlva kerül a nyilvánosság elé, de az ősbemutató megvolt a községben. A vetítés után a tsz vendégül látta a forgatócsoportot és a megjelent kislétszámú vendégeket. A z üzeméről híres B. község egyik legszegényebb családjából származni, N. János. Apja községi pásztor volt, tizenhármán voltak testvérek. Éhezni nem éheztek, kenyér — ha más nem is — mindig kerüiközött az asztalra, de ruhára már nem na- . gyón tellett Volt úgy, hogy valamelyik lánytestvére kendőjébe bugyolálva jött télen iskolába, télikabátja nem volt, és bizony a cipő se az ó lábára volt szabva. De az iskolát nem hagyta — sem ő, sem testvérei. Mind kijárták az osztályokat és méghozzá jó bizonyítvánnyal fejezték be az éveket... Ma már felnőtt ember mind, kirepültek a családi fészekből. Testvérei között van technikus — kettő is —, gyári munkás, bányász, nővérei, húgai is férjhez mentek egy kivételével, valamennyien munkásemberekhez. Egyik nővére pedig egy diplomata felesége lett, évek óta egyik nagy nyugati országban él férjével. O pedig — akiről itt szó lesz — mérnök lett. — Nézd, kérlek — fordul felém nevetve —, neked nem kell mondanom, te ismersz valamennyiünket, mi valameny- nyien 1945-nek köszönhetjük karrierünket. Nem gúnyból mondja a karriert, inkább tetszik neki ez a szó. Mert hát az, hogy egy szegényember lánya például férjhez megy egy munkásemberhez, ugyan milyen karrier ez. De ha neki tetszik ez a szó, miért ne játsszunk vele! Az pedig, hogy technikus, diplomata-feleség, mérnök került ki családjukból, ha nem is újdonság ma már, tizenhat évvel a, régi világ után, azért mégiscsak említésre méltó. De engem főleg az ő útja, pályája, ha úgy tetszik, karrierje- érdekel. Hogyan lett mérnök? Színesen, mosolyogva mondja el. '"Tizenhat éves koráig oda- haza apjának segített, aztán elment a bányához dolgozni. Alig dolgozott egy évet,, mikorra teljessé érett elhatározása. Tanulni fog ő is, mint ahogy bátyjái is tanulnak. NeFilmbemutat A megyében egyre sűrűbben' elhangzik Márkáz neve, különösen akkor, amikor a termelőszövetkezetekről esik szó. Az anyagilag ma már megerősödött szövetkezetről, a közös gazdaságról, az első ,k0z0s szüretről készített dokumentációs: filmet, a filmesek egy csoport-: ja, még az ősszel. November 30-án aztán újra! begördült a hatalmas fekete! ZIM-kocsi, „fedélzetén” a! film-stáb, akik most már azért: jöttek, hogy mielőtt kiindul ■—j a mozikba — útjára ez a kis- film, máguk a markaziak mondjanak először ítéletet fölötte. Megjelent az előadáson Kolonics Ilona, a film rendezője is. Előbb az általános iskolásoknak vetítettek, akik kitörő örömmel fogadták az ismerős arcokat, majd délután két előadást tartottak a felnőtteknek, s a markazi filmmel együtt Kolonics Ilona egy Irakban készült filmjét is bemutatták. A film főszereplői, a marka- ziak felelevenítették az érdekes szüret minden mozzanatát, nagy örömmel nyugtázták, s megállapították, hogy „a film, ez jó!” A film még csak néIsmeretlen nevű feliratok A Kurili szigetcsoport egyik legnagyobb szigetén sók évvel ezelőtt kialudt vulkán van. A kráter átmérője több mint 3 kilométer. Minthogy a kráter környéke természeti szépségekben bővelkedik, számos expedíció keresi fel ezt a helyet. Az egyik expedíció nemrég ismeretlen írásjelekkel borított négy szikladarabot talált. Az írásjeleket valamilyen hegyes szerszámmal egyenes sorokban karcolták a sziklára. A szakértők most azon fáradoznak, hogy megfejtsék az írás értelmét és rájöjjenek, hogy melyik ősi néptől származik.
