Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-12 / 292. szám

I NÉFÜJSÄ© 1961, december tf„ kedd felírt Hó Tegnap leesett az első hó Eger­ben. A délutáni órák. egyhangúsá­gában kezdett el hullni, előbb apró pillékben, szinte észrevétlenül, s eztán egyre jobban, sűrűbben, na­gyobb pelyhekben, és néhány órán belül fehér fátyolba öltöztette a fákat, bokrokat, tereket, házakat. . . — Nini, hull a hó! — szaladtak csodálkozva az ablakhoz az irodák dolgozói. — Nini! Hull a hó! — kiáltoztak szaladgálva, nevetgélve. a gyerekek az utcán, iskolából hazafelé menet, s némelyikük már az első hógolyó gyúrásához látott, de kezében még elolvadt a felmarkolt hó. Igen! Így volt. Tegnap leesett'az első hó Egerben és mindenki örült neki. S tálán, amikorra ez a né­hány sor megjelenik, már nem lesz belőle semmi, elolvad, de akkor is bebizonyosod itt: itt a tél, vissza­vonhatatlanul! f— f. i. —) — OSTOROSON és Nova- Jon, a községi pártbizottsá­gok szabad pártnapokat szerveztek, ahol ismertették a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak az SZKP XXII. kong­resszusának jelentőségéről hozott határozatát. A két összejövetelen közel félezren vettek részt. — AZ ÉLET céljáról és a boldogságról hallgattak elő­adást legutóbb az egercsehi KISZ politikai kör hallgatói. Az érdekes előadáson, amelyet tánc követett, mintegy hatvan fiatal vett részt. — A HEVES megyében dolgozó művészeti csoport- vezetők továbbképző tanfo­lyamokon vesznek részt. De­cember 17-én a kézimunka-, a foto- és a képzőművész- szakkör-vezetök egynapos továbbképzést tartanak, míg december 28—29, és 30-án a tánc-, a báb-, az irodalmi szakkör-vezetők, valamint az ének- és zenekar-vezetők ré­szére tartanak továbbképző tanfolyamot. — A MEGYE zenepedagó­gusai egész napos továbbképzé­sen vettek részt Egerben, pén­teken. A továbbképzésen Sza­kács Józsefné, és Könczöl Fe­renc tartottak előadást, majd Turcsányi Emil, a győri zene- művészeti szakiskola tanára szakmai előadása után vita kö­vetkezett. Délután az egri ze­neiskola növendékzenekara és a három város zeneiskolai ta­nárai adtak hangversenyt. — A NAPOKBAN Tarna- szentmária községben, a köz­ségi nőtanács szervezésében, géphímző tanfolyam kezdő­dött. A tanfolyam részvevői a szakmai oktatás mellett is­meretterjesztő előadásokat is hallgatnak. Pardon, egy percre A hevesi irodalmi színpad műsora SZOMBATON este nagy vá­rakozás előzte meg az irodal­mi színpad előadását Hevesen, hiszen a plakátok napok óla hirdetik, hogy Tahi László, a Ludas Matyi főszerkesztője, az ismert humorista megérkezik, hogy végighallgassa, illetve közreműködjék szerzői estjén. A kedves vendég meg is ér­kezett, s amíg a nők otthon azon törték a fejüket, hogy mit vegyenek fel a várható eseményre, Tahi László már a tanácsházán beszélgetett a könyvtárosokkal, tanácsi dol­gozókkal, s a megyei népmű­velési csoportvezetővel, dr. Vass Gyulával, hogy megtud­jon egyet-mást az itteniek éle­téből. Alig haladta el az óra­mutató az este hét órát, máris megkezdődött az irodalmi színpad műsora. A művelődési ház, csaknem teljesen megtelt. Hevesen sok az érdeklődő az irodalmi mű­sorok iránt, s elöljáróban meg kell mondani, hogy a hevesi irodalmi színpad meg is ér­demli ezt a meleg érdeklődést. Megérdemli elsősorban azért, mert tud újat, frisset adni. Lám, most is kivitelezték a jó ötletet, műsort, szerzői es­tet rendeztek községükben az ízig-vérig pesti humorista Tahi Lászlónak. Beszéltek véle, megkérték, hogy jöjjön el, s az az ember, aki évek óta nem mozdul ki hivatalosan Buda­pestről, meghatottan hallgatta a hevesi irodalmi színpad ked­ves igyekezetében elhangzó, nem is színpadra írt karcola- tait, humoreszkjeit. AZ IRODALMI SZÍNPAD szereplőgárdája már végig­dolgozott két évadot. Most kezdte a harmadikat, össze­forrott kis társaság, akik ké­pesek a haladásra, akik évről évre jobbat és többet adnak Ez a műsor is ezt mutatta, mert irodalmi igénnyel bár­milyen kritikus számára is elfogadhatóan állították össze és vezették le az estet. Guba Béla, a könyvtár ve­zetője rendezte a műsort és vállalta az összekötő szöveg­mondó szerepét. Erről a szö­vegről csak annyit — körül­tekintő, irodalmi értékű mun­ka, de azért nem lett volna szükséges annyira megmagya­rázni a karcolatok, humoresz­kek tartalmát, hiszen Tabi László igen közérthetően ír. A műkedvelő szereplők kö­zül ki kell emelni Orosz Jó­zsef remek játékát, az Egy ósdi előítélet című dialógus­ba és Demény Dezső kifejező, közvetlen hangú szövegmon­dását a Beszélek a punokról című humoreszk előadása so­rán. Említést érdemel még Drobni László, aki igazi Tabi- féle humorral adta elő a Szín­darab című karcolatot. Agócs Emil, dr. Gál Ferenc, Mikus Kálmán, Gulyás Ferenc, So- modi Miklós és Mezei András előadásukkal igyekeztek kife­jezni a humoros mondanivaló­kat s,az elmondott, vagy felol­vasott karcolatok — éppen, mert annyira az életből valók — megnevettették a közönsé­get. Godó Ferencné és Kakuk Józsefné is jól szerepeltek. Az est hangulatához kellemes, könnyed játékkal alkalmazko­dott Csikász Zsuzsa, a hevesi zeneiskola fiatal pianistája. AZ EST SZEREPLŐI között egyetlen hivatásos művész volt, a meghívott vendégként fellépő Horváth Jenő, az egri Gárdonyi Géza Színház rende­zője. Előadásmódja mindkét írásnak visszaadta azt az élét, amelyért annak idején Tabi László megírta, pontosan úgy csattant a poén, ahogyan és amikor kellett. A műsor első részében maga a szerző is felment a színpad­ra, s a közönség ünneplése közben előhúzta zsebéből azt az új karcolatot, amelyet az országban elsőnek a hevesiek hallottak: a rádió és televízió szilveszteri műsorára írta a szerző. A humoros, mégis sok életbölcsességgel teli kis írás után még elmondotta, hogyan vált meg örökre a színpadi konferanszié-szerepléstől, majd a szünetben dedikálta az előcsarnokban árusított köny­veit. A könyvtár egy hevesi szőttes abrosszal ajándékozta meg a vendéget, aki — mi­után megköszönte — ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk. — Nagyon szívesen eljövök, ha legközelebb is rendeznek ilyen estét, csak három éven belül ne rendezzenek, mert nem tudok jönni! ÉLÉNK DERÜLTSÉG, a kedves vendég elment, az iro­dalmi színpad szereplői fárad­tan igyekeztek haza a jó mun­ka, az ügyes szereplés után. Vajon a hevesiek milyen meglepetést tartogatnak a leg­közelebbi szereplésre? A. É. EGRI VÖRÖS CSILLAG Nem ér a nevem EGRI BRODY Túléltem a halálom GYÖNGYÖSI FUSION Az Ígéret földje GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Hívatlan látogatók HATVANI VÖRÖS CSILLAG Folytassa; nővér HATVANI KOSSUTH Különös házasság HEVES A rejtjel PÉTERVASARA • Dr. Faustot elvitte az ördög FÜZESABONY Cirkuszmüvészek műsora Sírokban, este 7 órakor: JUANITA CSÓKJA Füzesabonyban; este 7 órakor: A TISZTESSÉGTUDÖ utcalány A MŰVÉSZNŐ HINTÖJA <SU2! MIHÁLYKÁkÖLY Stróbl Alajos és szobra »Anyánk** c. 20. A negyedik nap hajnalán a Pasteur befutott Port-Saidba. A kikötőben sok kereskedel­mi, és még több tartályhajó tartózkodott. A tartályhajók olajat tankoltak. A Pasteur a kikötőtől kissé távolabb ve­tett horgonyt. Hamarosan két nagy uszály közelítette meg a hajóóriást. Egyik üzemanyagot a másik élelmiszert és ivóvi­zet hozott. Megkezdődött a ra­kodás. A két barát kíváncsian né­zegette a várost, a Szuezi-csa- torna kapuját. Port-Said ki­sebb város, mint Órán, de sok­kal nagyobb jelentőségű. Gazsó egyszerre felkiáltott, — Nézd, polip! Valóban, egy szép, rózsaszí­nű polip lebegett a szennyes, olajos víz színén. Mellette egy másik. Odább még egy. Olya­nok voltak, mint egy szál őszi­rózsa szár nélkül. — Nagyon szép — mondotta Vámos elragadtatással. Aztán elmosolyodott. • — Ott — mutatott a kikötő felé —, ott is van polip, de an­nak sokkal több karja van. Most éppen az afrikai olaj után nyújtogatja ki csápjait. Nézd, hogy nyelik ezek a ha­jók az olajat... A legtöbb ha­jón angol felségjel van. — Igen ... és olt. h csatorna főbb partján ... azok a hatal­mas olájtároló tartályok, ame­lyek egész kis városrészt ké­peznek ... És az egész város, az egész ország ... mind a po­lipé ... A parton angol járőr cirkál mindenfelé... Az utcákon eu­rópai arcok ... Mintha nem is Afrikában lennénk. ... Tizenegy óra felé megtelt a Pasteur „gyomra”, az uszá­lyok eltávoztak. A hajó fel­szedte horgonyait, a gépek dolgozni kezdtek. Alig indult el méltóságtelje­sen a hajó, még a csatornáig sem jutott, amikor négy légiós és két arab katona a vízbe ve­tette magát és úszni kezdett a part felé. — Mi ez? — kérdezte megle­petten Vámos. — Szöknek — válaszolt élén­ken Gazsó —, talán nekünk is most kellett volna. — Nem, nem, ez a hely nem alkalmas. Igaz, közel van a part, de ott angolok vannak; Csöbörből-vödörbe. A hajó nem állt meg. Méltó­ságteljesen úszott tovább. Még Szuez városkát sem érte el, amikor egy Ids motoros hajó simult a hatalmas személy- szállító mellé. Az angolok hoz­zák a szökevényeket, a négy ides'enlégióst és a két. arabot. A hajóralépés után többé soha, senki nem látta őket... A szökés után minden ide­genlégióst felzavartak a hato­dik emeleti fedélzetre, s addig nem volt szabad elhagyniok a hajó legmagasabb csúcsát, amíg a hajó ki nem ért a Vö­rös-tengerre; Gazsóék kíváncsian nézeget­tek mindenfelé. Közvetlenül a csatorna mellett első osztályú betonút húzódik. Mellette pe­dig hosszú kilométereken át az olajvezeték. Egy hídja is van a Szuezi-csatomának, azonban ez csak gyalogosok részére épült. Az út közepe táján ki­sebbfajta öblöt pillantottak meg, partján szebbnél-szebb villák sorakoztak.:. A távol­ban egy angol katonai tábor... Körülbelül hat óra múlva hangosabban kezdtek dübö­rögni a gépek, a hajó kifutott a piszkos, iszapos és mindig viharos Vörös-tengerre. A ha­jó teljes .sebességgel futott Távol-Kelet felé. A légiósok visszamehettek helyükre. Ép­pen idjében. Vihar készült: A hajó személyzete hamarosan becsukta az ablakokat, miköz­ben a hullámok egyre tornyo­sultak. Bizony, ezen az éjsza­kán alig aludt valaki a hajó utasai közül. Másnap reggelre csőiéként a vihar ereje. Délben a Pesteur utóiért egy kisebb, közel sem olyan fényes hajót, amely kél nappal korábban , indult Orán- ból, és főleg légiósok utazlak Hatásos „elhárítás“ Az amerikai hadügyminisz­tériumban új, „elhárító fegy­vert” dolgoztak ki. Ez a fegy­ver nem az ellenség ellen irá­nyul, hanem azok dien, akik felesleges tanácsokkal és telje­síthetetlen kívánságokkal ost­romolják a Pentagont. A „csodafegyver” csupán egy rövid levél, amely így hangzik: „Igen Tisztelt Uram! Most kap­tuk a mellékelt levelet. Nyil­vánvalóan egy őrült írta, aki visszaél az ön nevével. Úgy gondoltuk, hogy talán érdekel­tté fogja ez a körülmény.” A „csodafegyver” eddig még egyetlen alkalommal sem mon­dott „csütörtököt”. rajta, szintén Távol-Kelet felé. A két hajó kürtje megszólalt és szűnni nem akaró sziréná­zással üdvözölték egymást. A légiósok átkiabáltak a másik hajóra, katonaszerencsét kí­vánva egymásnak... Azután a Pasteur motorjai hangosabban kezdtek zakatol­ni, és a nagy hájóóriás ott­hagyta unokatestvérét. Gazsó és Vámos órák hosz- szat barangolt a hajón. Hat emelete volt, volt rajta és ben­ne mit nézni. És az emberek... A legfelső emeleten állan­dóan szólt a zene, táncoltak, mulattak a vendégek, szórták a pénzt... Egy emelettel lejjebb is nagy volt a dáridó. A tiszte­ken kívül ezen az emeleten la­kott 400 vöröskeresztes nővér is. S a nővérek nemigen mondtak ellent a tisztek meg­hívásának. Jól érezték magu­kat nap-nap után ... Az eget­verő tivornyák erről tanús­kodtak. A légiósoknak már csak az olcsó vörös borra tellett, eset­leg néha egy konyakra. Az arabok és a négerek rendelke­zésére semmiféle ital nem állt, a felsőbb emeletekre ők nem mehettek f el;.. Singapur felé haladt a hajó, amikor Gazsó egy igen nagy­méretű bóját vett észre a ten­gerben. Átmérője lehetett vagy öt méter. A bója tetején harangláb, abban egy tekinté­lyes harang. Ez a víz muiz- zása következtében éj., pal szólt. Egy olasz fiú 35 évvel ezelőtt, 1926. decem- II/., bérében halt meg STRÓBL ■'}// ALAJOS szobrász, a neoba­ii/j tji b (*' • rokk irányzat legkitűnőbb mes- , jAf/l tere. A múlt század vége óta /l' Äff'11'1' ’Ti művei a főváros köztereit és lil^épületeit díszítik, amelyek kö- i ^mSrillliW 111 élL zül főleg realisztikusan ábrá­1111/ /<•' 'Inni. zolt a*rcképszobrai tűnnek ki. Az ő alkotásai a Liszt, Erkel; Arany, Semmelweis, Jókai szobra Budapesten, a szegedi Széchenyi-szobor, „Anyánk” cí­mű szobra már a naturalista irányzat legkiválóbb alkotása. 195 évvel ezelőtt, 1766-ban, e napon született NYIKOLAJ KA­RAMZIN orosz író, az irodalmi próza stílusának egyik megterem­tője. A szegény Liza című érzelgős regénye korában igen nép­szerű volt. Megírta 12 kötetben Oroszország történetét. 150 évvel ezelőtt, 1811-ben született GAÄL JÓZSEF író és drámaíró. Népies tárgyú műveivel. Petőfi útját egyengette, drá­maírói munkássága A király Ludason című történeti vígjátéké­val kezdődött. 1838-ban írta a ma Is üdén ható Peleskei nótárius című bohózatát, amelyben Gvadányi falusi jegyzőjének alakját vitte színre. Szirmay Ilona című regénye az első magyar regé­nyek egyike. ■ ■ 140 évvel ezelőtt, 1821-ben született GUSTAVE FLAUBERT francia író. Műveiben kifejezésre juttatta, hogy gyűlöli a burzsoá­ziát, mégis, egész munkássága pesszimista és szkeptikus jellegű. Leghíresebb regényei: Bovaryné, Salambo., Az érzelmek iskolája. ns a véleményem, ... hogy mindent bele: szint, szélesvásznat, Balatont, Kos- suth-díjat és külföldi vendégművészt, mert így lesz az igazi, — magyar film. S hogy ez egyébként mennyire csak nem az én véleményem, hogy ezzel mennyire egyetértenek mások is, fényesen példázza a „Nem ér a nevem” című monstre film­alkotás, amely 2507 méter hosszú, s amelyből a hét méter a legértékesebb, lévén az a vászon, amelyen a többi méier le­pereg. Mert ki tagadhatja, hogy a kitűnő Tolnaynak végre már filmen is helye lenne, hogy a szerencsétlen revüfilm óta, de azelőtt is jó ideig, nem láttuk Bessenyeit sem a film vásznán, hogy Páger is megérdemel egy jó filmszerepet és Kiss Manyi, meg a többiek, így együtt, kitűnő keresztmetszetet adnak arra a kérdésre: vannak-e nálunk tehetséges színészek. Á válasz , egyöntetű és örvendetes: vannak. így aztán a Nem ér a ne­vem nem ért egy lyukas piculát sem, s ha ez túlzásnak tű­nik, akkor nem ért egy mozijegy árát, s erről a színészek te­hetnek a legkevesebbét, náluk már csak a, szélesvászon az ártatlanabb. Ültem a moziban, korholtam magam neveletlenségemért: nyilvános helyen, annyi ember előtt igazán nem illik ási- tozni, s különben is feleslegesek és nevetségesek a könnyek, ez vígjáték és nem dráma, legfeljebb a film készítői számá­ra, itt nevetni kell és nem ásítani, sírni, unatkozni. Ültem, a moziban és hirtelen eszembe jutott egy ragyogó ötlet, ne> sokkal kisebb, mint a filmé, amelyet ezennel közreadok. K szítsunk egy világkoprodukciós filmet, a következő alapötl -- bői. Hetvenkét gyerek ipi-apacsot játszik, a hunyó a néző, aki a csapó hangjára behunyja a szemét, s csak akkor nyitja ki, mikor már a film az archívumba kerül. Kitűnő szereposztást is javasolok,"gondolok Simone Signoré-re, Yves Montand-ra, Bondarcsukra, Brigitte Bardot-ra, Heinz Rühmanra, Tolnay Klárira, Pécsi Sándorra, a kisebb epizódszerepekben szóba jöhet ínég So-phia Loren, Maryna Vladi, Spencer Tracy és még sokan mások... S ez lesz az igazi film, az se baj, ha sokba kerül. A )W- mért semmi sem drága, csak meg kell beszélni a kritikusok­kal, hogy jól húzzák le az alkotást, majd veszi a közönség a jegyet. Ötletemet közreadva, maradtam a film alatt unat­kozva, utána bosszankodva, kevés tisztelettel: (egri) gyarázata szerint ezen a he­lyen mérte össze erejét annak idején a japán és az amerikai flotta. Több mint négyszáz hajó süllyedt el itt, s elpusz­tult azok legénysége is. Á csa­ta emlékére és a tengerészek lelki üdvéért szól a harang éjjel-nappal... Singapurban ivóvizet vett fel a Pasteur, s folytatta útját Saigon felé. Tizennyolc napi út után, 1948 júliusában a Pasteur megérkezett Távol-Keletre, közvetlenül Saigon alá. * Megkezdődött az erők elosz­tása. -Még mielőtt a hajó kikö­tött volna, 800 légióst átrak­tak egy csatahajóra. Ezek to­vább mentek. Köztük volt Ga- só és Vámos is. ^VWWvA* Gazsó megcsodálta az acél- kolosszust, amelynek testét páncél borította, csupán lő ré­sei voltak szabadon. A hajó hosszúcsövű ágyúit a part felé irányították; Hogy hová megy a hajó, senki sem tudta:.. Néhány órai út után, nap­szálltakor a hajó kikötött- a vadon egyik ideiglenes 1 jében. A parton néhán. légiós lődörgött. Ham: kiderült, hogy Afrikába nak viss ni, miutá hónapja a távol szerződési Gazsó ment az < hez. — Ha szerződés miért nem visznek vissza? — Mit tudom én. A kutya sem törődik ve­lünk. Ellenben akarják, még két marad- itt, szer­ződjünk le még két évre... De én nem... ne­kem elég volt. — Milyen itt az élet? — Majd meglátod! A fran­cia idegenlégióst mindenütt gyűlölik, de úgy talán sehol, mint itt. Vietnamban!.:. — No, jóval biztatsz... Gazsó Vámost kereste a parton, de nem találta. Per­cek alatt koromsötétség borult a tájra. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents