Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-10 / 291. szám
1961.’«5ecember 19., vasárnap N ÉPÜJSÄG •» Marka si jegyzetek I A rázós, makadámúton még nem érjük el Markazt, amikor baljelöl népes embercsapat hívja magára a figyelmet. Utat építenek. Szimbólum ez az út. A cövekekböl tájékozódva, látjuk, hogy a félig kész, vagy vadonatúj épületekhez vezet, a Mátravölgye Termelőszövetkezet tanyaközpontjába. Most még az elején tartanak... Közösen építik, szőlőművelők, fogatosok, egykori szegényparasztok, volt < nagygazdák, hajdani iparosok... maguknak. Az út eleje sáros, göröngyös még, de az alapja szi- í lárd. S Egy éve kezdődött ennek az útépítésnek a története, | amikor ez a falu is új utat választott: a nagyüzemi ^ gazdálkodásét. . I Még csak az új elején tartanak, mint itt a tanyán az építők. De az az út, amelyet megtettek, mindig fölfelé emelkedett. S most a markaziakkal együtt, visszatekintünk a megtett útra, honnan indult, hová érkezett Márkáz, a falu történelmének kis időparánya — egy év alatt. L ElviUe-e a „dér“ a szőlőt? Markazi utam szerencsésen kezdődött, i A tanácsházan együtt ült a falu csaknem valamennyi vezetője. Egy pesti vendég szedte össze őket nem kis fáradsággal — de együtt voltak. Még az örökké utazgató, higanymozgású, harsány hangú elnök, Dér József is itt sétálgatott fel és alá, s Hacsa. vecz József párttitkártól, a tsz-brigádvezetőkig, a falu valamennyi funkcionáló embere itt ülte körül az asztalt. Arról kérdezgettem őket. milyen „útravalóval” vágtak neki a közös gazdálkodásnak, mi volt a tarsolyukban az út elején. '„„Azt rpondja erre Dér József: — Nagyon sovány volt az a tarisznya, amivel a falu elindult. Most már nem is szívesen emlékezünk rá. Ez már a régmúlt számunkra. — Itt már az érdekli az embereket, mi lesz zárszámadáskor ... — Meg jövőre... — csatlakoznak az elnök véleményéhez a brigádvezetők is. féle kár ért, volt amikor a fagy, máskor meg a filoxéra vitte el a szőlőt. De arra még álmomban se gondoltam, hogy az idén a dér vigye el — az egészet. (A szójátékban Dér József tsz-elnökre céloztak, aki a markaziak szemében a ' tsz-t testesítette meg.) Volt, aki nevetett, de olyan gazda is akadt, aki sírt ezen a szójátékon, s titkon abban reménykedtek, nem sokáig tart ez az egész „tsz-história”, s marad minden a régiben, mint jó nyolc éve, amikor egy sikertelen próbálkozás után feloszlott a falu első termelő- szövetkezete. Most már sokan nevetnek ezen a szójátékon, de akkor ezt halálosan komolyan vették. — Azóta már én is megkérdeztem tőlük — szól újból az elnök: „no bátyám, hát elvit- te-e a dér a szőlőt?” Mire a megkérdezett azt mondta: — „El ám .;. a pincémbe.” — Mert tudni kell, hogy 250 hold háztáji termése került a szövetkezet tagjaihoz — világosít fel Halász Béla tanácselnök. — S ez jó pár ezer hektolitert jelent. — De akinek még kevés, kaphat a közösből — magyarázzák a vezetőség tagjai, s hozzáteszik: van otthon elég bor, mert alig igényeltek száz hektót, a többi maradt a közös pincében tartaléknak, jó kétszázezer liter. — S ez csak egy része az idei termésnek, mert még korábban eladtunk 94 vagon csemegét, és 72 vagon borszőlőt — egészíti ki a felsorolást Dér József. Akkor hát mégsem vitte el a dér a szőlőt. Negyven mázsa holdanként, majdnem rekordszámba megy ezen a vidéken s az idén ettől is valamivel több termett. — Mit szólnak ehhez az emberek? — Azt mondják ha szó esik a jó termésről, hogy az isten is a tsz-t segíti már. Kitelik Dértől, hogy azt is beszervezte... Pedig hát nem az isten, más hozta ki a markazi határból ezt a temérdek szőlőt. Tudják ezt a faluban is, ha tréfával ütik is el. hogy minek köszönhető ez a szőlő- és boráradat, hogy a szorgalom, a becsületes munka hozta, nem az égi áldás. * A Mátravölgye Termelőszövetkezet még nem érte meg alakulásának egyéves évfordulóját, máris kivívta az egész környék szőlősgazdáinak elismerését. De elsősorban a falubeliekét, akik most már nevetnek a régi szójátékon, de addig, amíg valóban tréfa lett ezekből a keserv-szülte élcek- ből, nagyon nagy változásnak kellett történnie a faluban. Elsősorban az emberek gondolkodásában. Kovács Endre (Folytatjuk.) — De mégis, mivel vágtak neki? — terelem vissza a múltra a beszélgetést. — Hát úgy, „örökség nélkül”. Nem volt itt sem uradalmi major, kész épületekkel, nagy istállókkal, se közös állatállomány, se nagyüzemi tapasztalat... — Se kedv a tsz-ben dolgozni — szól csendesen bele az elnök kezdődő szóáradatába Potoczki János elnökhelyettes. Mentünk az emberekhez, hogy jöjjenek dolgozni, mert a szőlő nem vár. Mit gondol, mivel Egerben tanácskozott az országgyűlési képviselők Heves megyei csoportja Szombaton Egerben, a MÉSZÖV székházéban tartotta ülését az országgyűlési képviselők Heves megyei csoportja. Rátkai Ferencné, a képviselő- csoport titkára üdvözölte a ló, Barta András, Biró n. Ignác országgyűlési képviselők. A képviselőcsoport elhatározta, hogy az illetékes szervek elé felterjesztést készít, amelyben néhány javaslatot tesz a fizettek ki? „Keress más bolondot, János! Tíz forintért ki dolgozik egész nap.” Nem akartak és nem hittek ... Volt bor bőven, akkor forrott ki december végére, s volt „bátorság” is, meg keser- gés is a jó szőlő miatt, hogy „elvették” tőlük. S a borozgatások közben fanyar élcek, szójátékok születtek. — Hallod, komám, én már sok mindent megértem, sokmegjelent képviselőket, majd Bartolák Mihály a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke tartotta meg beszámolóját az 1961. évi burgonya-, gyümölcs- és egyéb zöldségfélék felvásárlásának eredményeiről, tapasztalatairól. Az értékes beszámolót nagy vita követte, melynek keretében többek között felszólaltak Szurdi István, Úszta Gyula, Szakasits Árpád, Putnoki Lászzöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztésére és a felvásárlás korszerűsítésére. — SZAKMAKÖZI bizottság alakul Felsőtárkányban a falu kulturális életének megjavítására. A szakmaközi bizottságot az egri Finomsze- relvénygyár üzemi bizottsága patronálja. Műanyag kártya-doboz 12.— Ft Zenélő doboz 584. ft Férfi neszesszer 220.— Ft Strassz nyalték 90.— Ft Gyermekfigurák, német porcelán 60.— Ft Vietnami mokkás kanál-készl., tokkal 300.— Ft Modern kerámia-figurák 30 forinttól Modern vonalú likőrkészlet, tálcával 110.— Ft kisroí^ásó AJÁNDÉKBOLT K G E H, Bcxjcsj-Ss, u. 17. Új „mosókád” készült a mónosbéli szénosztályozó részére Az Egercsehi Bányaüzem karbantartó műhelyének dolgozói már tavaly is készítettek egy mosókádat — kosaras szállítóművel — a mónosbéli szénosztályozó részére, most a daraszén mosásához csináltak újabb kádat. Az új kád beépítése már elkezdődött, s másfél hét múlva ezt is bekapcsolhatják a szeparációba. Különös öngyilkosság A nigériai repülőtársaság egyik gépének angol utasa a napokban Port Harcourt és Lagos között, félúton, a többiek ellenállásával megküzdve kinyitotta a repülőgép ajtaját és vagy 3500 m magasból levetette magát. A repülőgép személyzete és az utasok nagy része verekedett a kétségbeesett emberrel, akit mégsem tudtak visszatartani az öngyilkosság e különös formájától. Az incidens egyébként majdnem a repülőgép lezuhanását ókozta. Ui fogászati találmány A texasi egyetem stomat> lógusai feltalálták az eristosin nevű anyagot, aminek a segítségével a fog legcsekélyebb romlását is könnyen meg lehet állapítani. Ez az anyag rövid idő múlva ugyanis piros színűvé válik, mihelyt egy romlásnak indult foghoz ér. Az egyetem stomatológiai intézetének munkatársai gyermekek között eritosint és kis fogtükröket osztottak szét, hogy saját maguk figyeljék meg, megvörösödik-e a fogukra kent anyag, vagy sem. Verébre — ágyúval ? Alig lehet manapság ráismerni a falura, a mezőkre. Gépek ezrei lepik el a közös táblákat, egyre-másra épülnek a magtárak, istállók, s az egykor, jóformán mindent nehéz fizikai munkával végző parasztemberből mindinkább gépekkel bánó, traktorokkal dolgozó, földművelő munkás válik. Nyáron és ősszel nem volt újdonság, hogy autók vitték dolgozni a termelőszövetkezeti munkabrigádokat, hogy a sík vidéken az aratást csaknem teljesen a gépek végezték, s hogy most, ősszel, elvétve lehetett egy-egy fogatot látni a határban, a munka nehezét a gépek vállalták magukra, traktorok szántották fel a megye határát. Am a gépek még mindig nem elegendők, s nem túr ák teljesen mentesíteni a parasztembereket mindenféle fizikai munkától. Ügy is mondhatnánk, átmeneti időszakot élünk, amikor egyre nagyobb szerep jut a gépeknek, de még mindig szükség van időnként az úgynevezett hagyományos módszerekre is. Szükség van rá, de igen sok helyen ezt nem hajlandók figyelembe venni. Mindent a gépektől várnak, amelyből még — sajnos — nincs elegendő. Még tapasztalhattunk olyan jelenségeket, hogy néhány szövetkezetben nem kezdték meg a szár vágását, s a hagyományos módszerrel történő silózást, várták, mikor érkeznek meg a gépek. Máshol az értékes takarmányt a lovak az istállóban pocsékolták, miközben traktorokkal végezték a szállítást, azokkal a traktorokkal, amelyekre sokkal nagyobb szükség lett volna a szántásnál, talajmunkáknál. Szép és igen hasznos az újra, a könnyebb munkára való törekvés, de nem állunk még olyan jól, hogy csak a gépekre várjunk a sürgőp munkák elvégzésénél, s eldobjunk mindent, ami régi, de ésszerű. Olyan ez, mintha a ház előtti kis kert virágainak is kombájnnal akarnánk kicsépelni magvait. Ennek a kényelmességnek és a meglevő gépek ésszerűtlen felhasználásának apró, de igen jellemző példáját láthattuk nemrégen Egerfarmoson. A falu közepén néhány traktor-hossznyi területen majd egy óráig forgolódott, tolatott előre, hátra egy gép, hogy nagy kinnal-ke- servvel felszántson, miközben elpocsékolt rengeteg üzemanyagot, munkaidőt. Minden bizonnyaj, ilyen aprócska, bekerített telek megművelésére akadt volna a faluban fogat is, s a traktort a nagy táblákban hasznosíthatták volna. De hát helyenként ma is divat verébre ágyúval lövöldözni; olyan helyeken is gépet alkalmazni, ahol az nem kifizetődő. Ha az egerfarmosi eset egyedülálló lett volna, ha nem vártak volna sok helyen a silókombájnokra tétlenül, ha nem vesztegelnének még ma is sok helyen kihasználatlanul a lófogatok, miközben a traktorokért magas használati díjat fizetnek, nem lenne érdemes szólni az egészről, de mert így van, nemcsak szólni kell, de elérni, hogy meglevő gépeinket hasznosan és olyan helyeken alkalmazzuk, ahol az legjobban kifizetődő, s ne legyen restellni való a hagyományos, bevált módszerek alkalmazása. Ha már van néhány „ágyúnk", ne a verebeket riaszt- gassuk vele! (K. E.) H A NEGYEDIK DINASZTIA — KÉRLEK, én őseimet Zsigmondig tudom felvezetni... — Kérlek, meg kell mondanom őszintén, hogy én Mátyásig ... Akkor kapta ősöm birtokát és nemesi levelét... S ha az értelem ugyan meg nem adatott is, de a származási táblázat igen, amelyen szépen, ki lehetett mutatni, hogy hányadik dinasztia gyermeke dicsekszik őseivel, a'kik mind voltak valakik, akik mind bekerültek a történelembe, vagy úgy mint gazemberek, s ezekről lehetett beszélni, mint mártírokról, vagy úgy, rhint tényleges hősök, s ezekről lehetett hencegni napestig. A kék vér büszkeségével és színével írt Gothai Almanach egyetlen oldalán sem található meg azonban az a dinasztia, amelynek negyedik „örököséről” szólnak ezek a sorok, természetesen nem mellőzhetve az előző három címertulajdonos rövid történetét sem, hogy teljesebb és igazabb legyen ez a történet, amelynek hőse... De ne vágjunk a dolgok elébe. Valamikor, még a múlt század közepén egy Pothornyik nevezetű karinthiai ember munkát keresve, feleségével átvándorolt Magyarországra, ott is először a Dunántúlra, onnan pedig Erdélybe. A dinasztiakutatás jelenlegi állása szerint ennél messzebb a múltba menni nem tudunk. A Karin- Ihiából ideszármazott Pothornyik munkát kapott és talált az akkori vasútépítkezéseknél, mint alagútfúró munkás. Ö volt az első, aki föld felett helyett, a föld alatt kereste élete kegyetlen árnyaira a megélhetés fényét Született egy gyermekük, aki mint a második dinasztia képviselője, Salgótarján környékére került, — bányásznak. Ennek az embernek története 86 esztendőt fog át: a kiegyezés éveiben született, megélte az első és második világháborút, mindazt, ami előtte, közötte, alatta volt, megélte a felszabadulást, a bányák államosítását, amelynek őszinte szívből örült, lévén, hogy még mélyebbre fúrta magát a földbe, mint Karinthiából ideszármazott apja: bányász »lett a salgótarjáni szénmedencében. A HARMADIK dinasztia képviselője, az 1919-es vöröskatona, akit váltva pofozott az élet és valamennyi csendőr, akinek a kezébe került, s aki bebarangolta az egész országot, hogy a dinasztia tradícióihoz hűen, a föld alatt keresse meg kenyerét, — most nyugdíjas bányász és kitűnően emlékezik azokra az időkre, amikor a föld alá nem engedték, de küldték volna, s a mindennapi kenyér megszerzése legalább olyan gond volt, mint egy másik dinasztikusnak, a Napkirálynak, a francia Lajosnak unalmát elűzni. S most érkeztünk a negyedik dinasztiához, pontosabban annak megalapításához,' Pothornyik Lászlóhoz. Trónörököse még nincs, de a dinasztia fenntartásához kétség sem férhet, vidám, megelégedett fiatal házas, — és mérnök. Bányamérnök Petőfibányán. Volt ő is csillés, meg ami lehetett még a felszabadulást megelőző utolsó években, aztán, hogy lehetővé vált, elhatározta, hogy a családi címerbe, a lámpa, a csákány mellé felvéteti a logarlécet és a diplomát is. Sikerült. Az üzemvezetői iroda szobájában ülünk: ö a dinasztia jelenleg legutolsó tagja,, akinek a vállán kettős teher nyugszik, — vigyázni, nehogy megfordítsák címert és vigyázni, hogy méltó legyen őseihez, lenn a bányában, s külszínen egyaránt. És csekélységem, aki elhatározta, hogyha rö.viden is, de megörökítem egy munkásdinasztia történetét, dacolva azzal a váddal is, hogy ezáltal szembekerülök a Gothai Almanach szerkesztő bizottságával. Legyen ez a legfőbb bűnöm. POTHORNYIK László alacsony, vékony ember, de aki ismeri a bányászokat, tudja, hogy a vékony termet itt nem akadály, s az ilyen vékony emberek hihetetlen szívósak. Még akkor is, ha történetesen, az ő esetében, nem is könnyű operáción esett át. — Az volt nálam a nagy helyzet, hogy bányavidéken nőttem fel — magyarázza bányász voltának nagyonis érthető okait. — Bányász volt apám, nagyapám, de maga módján még a dédnagyapám is ... Számomra más mesterség egyszerűen nem létezett, el sem tudtam képzelni... Elvégeztem a nyolc általánost és le a bányába ... Életveszély között dolgozott a dédapja, nagyapjára rádült a szénfal, egész életére nyomorék maradt. Apja, a nyugdíjas bányalakatos is tudna és mesélt is történeteket, amelyben a bányásznak csak a neve maradt fenn. de teste nem. És mégis, a 15 éves gyerek már lenn dolgozik Tatabányán, aztán nyílik a lehetőség, gimnáziumba megy, aztán még szélesebbre nyílik a kapu, bányászati egyetemre a Szovjetunióba ... Igen, ahogyan a régi és nagynevű dinasztiák idegén nyitva állt. hogy minden lehessen az ifjú, aki ősei nevét és rangját örökölte, ugyanúgy, minden lehetett Pothornyik László, aki munkás ősei mind nagyobb rangját örökölte és ezeknek az ősöknek leszármazottjai, vagy ha úgy tetszik dinasztiái, ha nem is vita nélkül, de átvették a hatalmat az Almanach szereplőitől. Három nemzedék váltotta egymást, s egyik nemzedéknek sem volt jobb, talán csak rosz- szabb. Három nemzedék váltotta egymást és egyik sem jutott feljebb az értelem, a tudás, a társadalom lépcsőfokán. A negyediknek sikerült. De az első három véres, ve- rejrékes munkája, harca és győzelme tette ezt lehetővé. A krónikás most egy időre leteszi a tollat és vár. Hogy újabb neveket. győzelmeket jegyezhessen fel az újságok lapjaira, amelyek vetekedni ugyan nem akarnak a Gothai Aimanach-al, de nem is volna értelme ... Hogyan férhetne abba az Almanachba annyi ezer és százezer dinasztia neve, története... Erre csak a ..negyedik dinasztia” újságja képes. MÍ G «*• TESZI !v criiV-'tel örömei ! és megengedetten. Gyurkó Géza
