Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-01 / 283. szám

1961. december 1„ petitek

NÉPÜJSAG

5

Uj feladatok — új ösztönzés

Az 1962. évre, az eddigi gyakorlattól eltérő lesz a prémiumok felhasználása. Köztudomású ugyanis, hogy az utóbbi időben már nagyon sablonosán alkalmazták ezt az ösztönzési módot, s így az nem váltotta ki a kívánt hatást a műszaki fejlesztés színvonalának emelésére, a termelékenység fokozására, s egyéb, népgazdasági szempontból kívánatos eredmény elérésére. Az új rendelkezés, amelyet a munkaügyi miniszter a SZOT-tal egyetértésben adott ki, abból az elvből indul ki, hogy szorosabbá kell tenni a kapcsolatot a gazdasági munka és a prémiumok fel- használása között. A jövő évi prémiumfeladat — népgazdasági szinten — már ebből a helyes elvből indul ki. A prémiumot mindig az adott iparág vagy vállalt népgazdasági érdekből legfontosabb feladatainak teljesítésére kell kitűzni. A prémiumkifizetés eddigi rendszere ugyanis abban állt. hogy a termelés eredményeitől, a tervteljesítéstől függően kaptak az érdekeltek prémiumot. így nem törekedtek a műszaki . színvonal emelésére, jelentős kísérletek elvégzésére. hiszen ezek végrehajtásában nem voltak anyagilag érdekelve,. míg a terv teljesítése minden esetben prémiummal járt. Így azután minden törekvés arra irányult, hogy a terv teljesítve legyen — mert akkor lesz prémium. Az új rendelkezés értelmében döntő fontosságúak a legfontosabb műszaki fejlesztési feladatokkal kapcsolatos kérdések, a termelékenység emelése, a gazdaságosság fokozása. De szintén fontos, hogy a tervek reálisak legyenek, ezzel a vállalati tartalékokat feltárják, s így jobb eredményeket érjenek el a termelésben is, valamint az, hogy tartsák még fokozottabban szem előtt a munkásvédelem fő feladatait.

A műszaki fejlesztés színvonalának emelésére kitűzött prémiumot függetleníteni, kell a folyó termeléssel kapcsolatos határidőktől, s a feladat megoldása során nemcsak a határidő, hanem a megoldás színvonalát is figyelembe kell venni. . E kérdés fontosságát még csak növeli az a tény, hogy az egyre jobb gazdasági együttműködés során nem

csupán ott használják fel egy- egy fontos kísérlet hasznos eredményeit, ahol a kísérletet elvégezték, hanem ezek az eredmények a népgazdaság egy bizonyos ágának egészében alapvető — és korszerű — változásokat hoznak.

Természetesen a régi prémiumkifizetési gyakorlatot sem lehet teljes egészében elvetni, hiszen: a terv törvény, ezt teljesíteni keli, s a túlteljesítés is figyelemre méltó eredmény. De a gazdaságosság javításáért, s az önköltség csökkentéséért kitűzött prémiumokat a készletek forgási sebességétől függően csökkenteni, vagy növelni kell. Ez a kitétel tehát a helyes készlet- gazdálkodásra nevel.

A minisztériumi szinten engedélyezett prémiumkeret egy részét a vállalatok, mint szabad keretet' megkapják. Itt jön vállalataink vezetőinek feladata: a szabad keretet rendeltetésének megfelelően felhasználni, úgy, hogy a vállalat életében fontos célkitűzéseket a premizálás helyes ösztönző erejével is segítsenek megvalósítani. Ezzel kapcsolatosan máris adott a felhasználásnak az a feltétele, hogy csak azokat a műszaki és gazdasági vonalon dolgozókat lehet prémiumban részesíteni, akiknek munkája a vállalat eredményességével szorosan összefügg. Nem lehet premizálni azokat a célkitűzéseket, amelyek összefüggnek egyes dolgozók alapvető munkaköri kötelességével.

Vállalataink vezetői tartsák

szem előtt: a prémiumfeladatoknak minden esetben konkrétaknak, mérhetőknek kell lenniük, s nem szabad olyan feladatokat sem kitűzni,« amelyek nem világosak, nem érthetők, s így. teljesítsük, vagy nem teljesítésük körül viták alakulhatnak ki. Olyanoknak kell lenniük a feladatoknak, hogy azok teljesítése a dolgozók munkájától függjön, s konkrét célfeladatok teljesítésére is kell prémiumot kitűzni. Ebben az esetben nem az időszak végeztével, hanem a

feladat teljesítésekor kell a prémiumot az arra érdemes dolgozónak kifizetni. Új vonása a rendelkezésnek az is, hogy egyes műszaki és gazdasági feladatok megoldására, a saját alkalmazottak részére pályázatokat lehet kiírni, s ezek honorálása a vállalat prémiumkeretéből történik. Látható tehát, hogy az új prémiumkifizetési rendszer a vállalatok és a népgazdaság érdekeit egyaránt szem előtt tartja, s most -már megyénkben is az a vállalatok vezetőinek és irányító, felügyeleti szerveinek feladata, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket a lehelő legjobban használják fel.

Bóna Gyula

Basel város szégyene

Baseli fiatalok fáklyás tüntető felvonulást rendeztek az egyik mozi előtt, ahol Veit Harlan hírhedt náci rendező „A harmadik nem” című filmjét vetítették. A fiatalok „Basel szégyene” feliratú táblákat vittek, a mozi előtt letelepedtek a járdára, és a mozilátogatókat felvilágosították Harlan úr múltjáról. Annak idején Veit Harlan rendezte Göb- bels megbízásából a „Jud Süss” című uszító propagandafilmet.

Zürichben 1959-ben és 1960- ban betiltották a hatóságok ennek a filmnek a bemutatását, amely most Baselben úgy került műsorra, hogy a mozitulajdonos a plakátról gondosan elhagyta a rendező nevét.

0 barátság olajvezeték az Odera alatt

Boldogi jegyzetek

V WN - ^

i

H

:

.v-V”

•¥' S: w

~.A VMegkezdték a Barátság olajvezeték átvezetését az Odera alatt. A 230 méter hosszú, fél méteres átmérőjű vezeték számára hat és fél méter mélységben vágtak utat az Odera medrében.

A BOLDOGI Béke Tsz Zoja ifjúsági brigádja első lett a megye tsz-munkaesapatainak kuköricatermelési versenyében. Szép az eredményük — bár az aszály a boldogi földeket is sújtotta —, 23 és fél mázsás átlagtermést értek el májusi morzsoltban számítva. De terven felül térijeitek mást is. Napraforgóból egy mázsa hatvan kilóval termeltek többet, s a többi kapásból, ha nem is sikerült a terv túlteljesítése, a tsz átlagánál több lett. A brigád tagjai valamennyien 16—17 éves kislányok, fejenként 200 munkaegységet teljesítettek.

Ismert panasz: elöregednek a termelőszövetkezetek... elvágynak a faluból a fiatalok... vonzza őket a város és taszítja a mezőgazdasági munka, a falusi élet. E panaszokat ismerve, próbálom kutatni, Boldog miért van kivé! eles helyzetben. Ott hogyan sikerült megszervezni ezt a 25 tagú, csupa fiatalokból álló brigádot, ott miért mondhatják el, nem kevés dicsekvéssel a hangjukban — és tegyük hozzá, jogos dicsekvéssel —, hozzánk az elmúlt két esztendő alatt, mióta termelőszövetkezeti falu lettünk, negyven fiatal jött vissz%

És jövőre még többen hazajönnek — sorolja az elnökük, számokkal is bizonyítva: van egy 25 tagú ifi-brigádunk — ebből most öt lány férjhez ment — ki is válnak a csapatból, de már van helyettük más jelentkező. Szintén 16—17 év.es lányok. Eddig az állami gazdaságba jártak dolgozni. Rajtuk kívül, ha minden jól megy — márpedig a jelek azt mutatják —, még egy 20—25 tagú lánybrigádunk lesz tavaszra. Ezenkívül csupa fiatal asszonyokból — alig idősebbek, mint a lányok, egy 35 fős brigádot tudunk szervezni. Tavasztól — a fiatalasszonyokat is beleértve — 70—80 ifjúmunkása lesz a szövetkezetnek.

DE HOGYAN? Mi az, ami

ide csábítja a fiatalokat, amiért érdemesnek látták otthagyni az állami gazdaságot is? A kérdésre adatokkal válaszolnak.

A fiatalokat a gép csábítja el a faluból. Ezt tudja mindenki, hiszen ezerszer elmondják és elmondjuk, a fiatalok■iiiiiiiiiitiiiiiiaii«

iiiaiiaiiitiiiiitiaiiai

HATVANBAN

a vasúti

____________________síneken

tú

l, szinte a domboldalba szorítva áll a helybeli Petőfi Termelőszövetkezet majorja, és irodába. Hétközbe- nagy a 6ürgés-forgás a „telepen”: kukoricát morzsolnak az asszonyok, takarmányt készítenek elő az etetéshez az állatgondozók, de folyik a munka a pincészetben is, meg máshol is, ahol sürget az idő, s akad még tennivaló. Ez pedig bőven akad, tavasztól őszig. Így aztán érthető ez a nagy forgalom ... meg hát, amit megint nem szabad elhallgatni: a hatvani Petőfi Termelőszövetkezet tagjai szeretnek dolgozni. Ottjártunkkor is égett a munka a kezük alatt. A szövetkezet elnöke: Kollár Ferenc, aki idestova tíz éve vezeti, irányítja, intézi a közös gazdaság ügyeit — az asszonyokkal arról beszélgetett munka közben, hogy az elmúlt napokban megtörtént a hatvani termelőszövetkezetek egyesülése — csak „papíron” természetesgin, de megtörtént, s ez azt is jelenti, hogy 1962. január elsejétől Hatvan városában egy tsz lesz, s a mai petőfisek egyáltalán nem szeretnék; ha a zt mondanák majd rájuk: koldusokat vettünk a nyakunkba, adóssággal jöttetek közénk.

Éppen az ellenkezőjét akarják elérni. Minél jobban zárni az évet, minél többet beruházni, és minél többet osztani egy munkaegységre. Ezért dolgoznak erejüktől tellően napjainkban, azért, hogy „kivágják majd a rezet...”

— Miből tudnak majd a munkaegységre részesedést' osztani? — Ezzel a kérdéssel fordultunk a szövetkezet elnökéhez, s a szövetkezet „vezérkarához”: Mészáros László főkönyvelőhöz. a ..számok emberéhez”, és a főagronómus- hoz, Vágner Déneshez.

Az álSatálSomány, és a kertészet az idén is biztosítja a jövedelmet a hatvani Petőfi Tsz-hen

— 1952-ben alakult meg szövetkezetünk, 2400 hold területen — válaszol az elnök.

— Az elmúlt év végén sem zártuk rosszul az évet, így, a tavasszal bátran mertünk tervezni. Egy munkaegységre 43 forint" részesedést'terveztünk.

— Ami lehet, hogy meglesz az év végére, lehet, hogy nem

— vág szavaiba az élénk mozgású. határozott hanghoz szokott főkönyvelő.

— Miért?

— Mert a tavasszal olyan földeket kaptunk, hogy a DT éppen hogy csak fel tudta szántani, másodszor, ez a terület most napjainkban is nehezen volt szántható a nagy szárazság, az aszály miatt. Harmadszor: 12 vagon termést vitt el az emlékezetes szélvihar a nyáron. A lekaszált szénát a vihar után többé nem leltük meg, úgy e’lsöpörte a szél, no, meg nem akarok túlozni, de legalább 400 gyümölcsfát tépett szét a vihar ereje. Mindez jelentős kiesést jelent a tervezett vagyonból, s ugyancsak igyekeznünk kell, hogy amit lehet, hát* pótoljunk az elveszett összegből.

úgy néz

NAPJAINKBAN

ki a helyzet, hogy a 40 forintot tudunk osztani egy munkaegységre — veszi át a beszélgetés fonalát a főagronómus. — S ezt annak köszönhetjük, hogy elsősorban is az állattenyésztésre, és a kertészetre építettük jövedelmünk jelentős részét,'s szerencsére: egyikben sem csalódtunk.

—- Egész pontosan, 150 hold

paradicsomunk volt a nyáron, ez holdanként meghozta a 7— 9. ezer forint jövedelmet. Hatvan hold dinnyénk is szépen teiunett, a 26 hold Raprika pedig 154 ezer forintot fizetett a fáradozásért. — Ezt megint a főkönyvelő sorolja.

— A búza 10 mázsát, az őszi árpa 14 mázsát, a tavaszi árpa pedig 8,6 mázsát termett holdanként. Hogy érzékeltessem a vihar okozta kiesést, erről jut eszembe, hogy például 60 hold árpát aratógéppel vágtunk le. A vihar tönkretette, nem hozott csak 4 mázsát holdanként. Amit kombájnnal vágtunk le — 60 holdat — az pedig 16 mázsa fölött fizetett holdankénti átlagban.

— De szólnunk kell az állatállományról is! — így az elnök. — Napjainkban 336 szarvasmarha, 74 tehén van az istállónkban, ezenkívül bőven rendelkezünk sertésekkel is.

Aztán elmondja, hogy "az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is elősorban az állatállomány gyarapítását tartották fontosnak. Megteremtették a továbbtenyésztésre is alkalmas sertés- és szarvasmarhaállományt. Szakszerű neveléssel sikerült elémiök, hogy állatállományunk híre túljutott a város határán, amit bizonyít az is, hogy ez év folyamán 30 te- nyészsüldőt adtak el a nagyré- dei Szőlőskert Tsz-nek, és 10 tenyészsüldőt a helybeli Búzakalász Tsz-nek. Több mint 63 ezer forintot kaptak a tenyészállatokért. De szívesen foglalkoznak a szarvasmarha hizlalásával is. Januárban 12-őt, tavasszal 20-at és decemberben 36 hízott marhát adnak majd át az államnak. Csak ez utóbbiért 200 ezer forintot kapnak.

DE HA CSAK

az

____ utóbbi

hó

napot vesszük figyelembe, akkor is meggyőződhetünk arról, hogy kifizetődő volt számunkra az állatokkal való foglalkozás. Augusztusban 90, szeptemberben 94 és októberben 91 ezer forintot kaptak a leadott, hízott állatok után.

— Ebből fizetjük majd a munkaegység-részesedést! — magyarázza meggyőzően az elnök.

— Az áruértékesítési tervet teljesítjük, a tervezett 87 ezer munkaegységből megtakarítunk előreláthatóan 5—6 ezer munkaegységet, s így biztosítva lesz a 40 forint egy-egy munkaegységre.

— De azt is írja meg az elvtárs — mondja' a főkönyvelő papírjaiból felnézve —, hogy nincs jelenleg Hatvanban egyetlen más szövetkezet sem, amelyik havonta 10—12 ezer liter tejet, napi 400 litert adna át a felvásárló szerveknek. Pedig megéri! Havonta csak a tej 36—37 ezer forint jövedelmet biztosít a termelőszövetkezetnek.

S ebben teljes mértékben igazat kell adnunk a főkönyvelőnek, mert igaz az, hogy a legtöbb tejet és hízott állatot ők adnak át az államnak Hatvan városában. De az is igaz, hogy szép jövedelmet kapnak utána. Éppen ennek köszönhetik, hogy a rossz időjárás ellenére is lesz miből munkaegységet fizetni. Ennek köszönhető, hogy minden hónapban tudtak a teljesített munkaegységekre saját erőből 15 forint előleget fizetni a tagoknak, s tudtak több mint 400 ezer forintot saját erőből beruházni, amin gépeket, szivattyúkat, zetor-pótkocsikat, stb. vásároltak.

S ha már arról beszélgetünk, miből osztanak részesedést a zárszámadás napján a hatvani Petőfi Tsz-ben, akkor okvetlen szükséges, hogy megnézzük azt is, hogyan oszlik meg majd ez a jövedelem az emberek, a tagok között. Balázs József fejős már ez ideig 543 munkaegységet teljesített, a 70 éven felüli Balogh Ferenc 306 munkaegységet, de még a hat hónapja dolgoáó Béres Gyulá- né is 240 munkaegységet tud magáénak vallani. S ha ezt 40 forintjával szorozzuk, láthatjuk, jut majd mindenkinek munkájának arányában, megérdemelten. Van azonban 10— 12 család itt a szövetkezetben, akik „milliomosok” lesznek az év végén. Például Molnár Miklós, akinek már 1150, Nagy Istvánná, akinek már 1091 munkaegysége van. Ahogy mondják itt tréfásan, nemcsak a terményt, de a pénzjárandóságot is zsákban alig győzik majd hazavinni.

viszont

____________azt is

bi

zonyítják, hogy valóban nem lesz ok min szégyenkezniük majd a hatvani Petőfi Tsz tagjainak jövőre a többi tsz-tag előtt, az egyesült tsz- ben, mert becsületesen dolgoztak, becsületesen gyarapították vagyonukat, s gazdag „eladóként” nyújtottak baráti kezet a többi helybeli szövetkezetnek, hogy még tovább gazdagodhassanak.

Fazekas István

nak már nem elég. ami régen volt. Többre, Nagyobbra vágynak, s számukra érdekesebb a gép, a gyár, mint a kapa. Ha itthon akarják őket tartani, egy kicsit a gyárat kell elhozni a városból. Talán furcsán hangzik így — elhozni a városból a gyárat, de a boldogi- ak mégis valami ilyet csináltak. Amelyik fiatal hazajött, lehetővé tették számára, hogy gépre kerüljön. Négy erőgépük és egy teherautójuk van most. Januárban a gépállomástól vesznek még gépeket

— összesen tíz erőgépük lesz. Kétműszakos üzemeltetéshez húsz emberre van szükség. Húsz, gépet szerető fiatalra. Közülük nyolc már tanul is a- traktoros iskolán. A többiek pedig már elvégezték a tanfolyamot, vagy a közeljövőben indulnak iskolára. Húsz fiatalnak tehát már a tavasztól } valóra válthatják terveit, gépen dolgozhatnak — itthon.

Két fiatal elment technikumba. Ők a tsz jövendőbeli szakemberei. Tanulni akartak

— tanulni küldték őket.

A fiataloknak az kell, hogy rendszeresen kapjanak pénzt

— hangzik a másik indokolás arról, miért keresik másutt a boldogulásukat. Hát ha pénz kell nekik rendszeresen, a tsz ezelől sem zárkózott el. A tagok ’úgy határoztak, ők évente háromszor tartanak igényt előlegre. de a fiataloknak mir den hónapban fizetni kell, akármilyen munkaterületen dolgoznak. Ezt a határozatot teljesítették is. Most, hogy már készül a szövetkezet zárszámadása, azt is ki tudták számítani, hogy a lányok a hét hónap alatt átlagosan 9000 forintot kerestek, s ez több, mint amennyit azok. vittek haza, akik az állami gazdaságba járnak dolgozni. Ezért számíthatnak bizton arra, hogy tavaszra újabb 20—25 fiatal lány tér haza a faluba.

A KEDVÜKRE való munka, a rendszeres, fizetésszámba menő előlegosztás mellett másban is tapasztalhatják a fiatalok, Hogy törődik velük _ a szövetkezet. Az idén öt lány ment férjhez, mind az öten 1600—1600 forint értékű nászajándékot kaptak; Kicsinek bi-i zonyul esténként a fiatalok4 nak a klubhelyiség, a szövet« kezet egyik házában most megnagyobbítják az egyik szobát

— falat vesznek ki —, és egy újabb ifiklubot rendeznek be.

A lányokat, akik az idén is szorgalmasan -dolgoztak, kétnapos kirándulásra vitték á Balatonhoz; Látogatóban jártak a Televíziónál. Megannyi színes, szép emlék, amely növelte a munkakedvet;

Ha alaposan végiggondoijá az ember, nem is kellett túl sok ahhoz, hogy a boldogi fiatalok közül egyre többen térjenek haza. Csak kedvükre! való munka, szórakozás és , rendszeres kereset; És bizalom a fiatalok teremtő kedvében* jutalom a szorgalmasan végzett munkáért — ezekre pedig más tsz-ben is van lehetőség,

—deák—

Magával akarta vinni a sírba

A hollandiai Amersfoordban meghalt egy asszony, aki végrendeletében meghagyta, hogy a szobájában függő festményt vele együtt temessék el. A kép azonban nem fért el a koporsóban és ketté kellett vágni: jelentős mennyiségű bankjegyek hullottak ki belőle.

MINDEZEK

Hamis tízdoltárosok árasztották el í\ew Yorkot

New Yorkot a szó szoros értelmében elárasztották a hamist tízdolláros bankjegyek, amelyek olyan tökéletesen hasonlítanak a valódi pénzhez, hogy jóformán egyáltalán nem megkülönböztethetők.

A rendőrség megállapította, hogy szeptember 21-e óta 15 ezer dollár értékben kerültek forgalomba hamis tízdollárosok.