Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-06 / 287. szám

f NÉPÜJSAG 1961. december <L, szerda A takarékosság jegyében Ankét Hevesen 1961. DECEMBER 6., SZERDA; MIKLÓS 35 évvel ezelőtt, 1926. december -an halt meg CLAUDE MONET francia festő, az impresszionizmus .ő képviselője. Műveivel érdekes kísérletet tett a fény erejének fo­kozására. Technikai módszerét kö­vetői fejlesztették tovább (pointi- lizmus). Híresek a tengerről, a Szajna menti tájakról, a nimfákról készített festményei. 140 évvel ezelőtt, 1821-ben e na- l'' - pon született MANUEL FERNAN­DEZ Y GONZALEZ spanyol re­gényíró. Romantikus regényei (mintegy százat írt), a maguk ide­jében népszerűek voltak, tárgyu­kat hazája történetéből vette. Drá­mái közül El Cid (1858) emelkedik ki. Érdekes találmányok és felfedezések: 60 évvel ezelőtt, 1901 decemberében született WERNER HEI­SENBERG német fizikus, aki 1925-ben megalapozta a kvantum- mechanikát, 1927-ben a róla elnevezett Határozatlansági relációt, 1932-ben pedig Ivankowal egy időben felfedezte azt, hogy az ato­mok protonokból és neutronokból állanak. Ezért Nóbel-díjat ka­pott. Fő műve: A mai fizika világképe — 1958. 175 évvel ezelőtt. 1786. december 6-án született GEORGE BOD­MER svájci mechanikus, a gyapotszövőgép tökéletesítője, 1808-ban ő készítette el az első hátultöltős kartácságyút. 20 évvel ezelőtt, 1941-ben e napon kezdték meg a szovjet csa­patok ellentámadásukkal Moszkva alatt a fasiszta csapatok gyű­rűjének áttörését. A példamutatás hiánya Pétervásárán CLAUDE MONET Helyesbítés Lapunk vasárnapi számában közöltük Kádár János elvtárs­nak a csepeli dolgozók nagy­gyűlésén elhangzott beszédét. A közölt beszéd második be­kezdésének utolsó előtti mon­data helyesen a következő: „A szocializmus és a béke erői ma már hatalmasabbak, mint az imperializmus, és a háború erői. Az imperializmus azon­ban létezik, s ezért fennáll a háború veszélye is”. — MEGKEZDTÉK a szőlő fedését a karácsondi Kossuth Tsz-ben. Mire a hidegebb idő­járás beköszönt, ezzel a mun­kával is készen lesznek. — A MEZŐGAZDASÁGI Értesítő legújabb száma hatá­rozatot közöl a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Mező- gazdasági és Erdészeti Dolgo­zók Szakszervezete Országos Elnöksége és a földművelés- ügyi miniszter megállapodása értelmében a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozó fiata­lok szocialista munkaverse­nyéről a második ötéves terv időszakában. — 1 MILLIÓ 300 EZER FORINT veit az idén az évi beruházás a boldogi Béke Tsz-ben. A tervek szerint jövőre is legalább ilyen ér­tékű beruházást terveznek, elsősorban gépeket akarnak vásárolni. — MEGJELENT a Magyar Mezőgazdaság 1962. évi zseb­könyve. A zsebkönyvben ki­tűnő szakemberek írásai talál­hatók a növénytermesztésről, a növényvédőszerek használa­táról, az árutermelés növelé­sének. lehetőségeiről, valamint az állattenyésztésről. — TÖBB, MINT MÁSFÉL MILLIÓ forinttal nagyobb volt az idén a termelőszö­vetkezeti tagok természetbeni részesedése a hatvani járás­ban, mint az elmúlt eszten­dőben. Ez az eredmény annál is inkább figyelemre méltó, mert ugyanakkor a munka­egységfelhasználás csökkent. — AZ EGRI Rákóczi Terme­lőszövetkezetben a tervezett mennyiséghez képest 225 szá­zalékos terméstöbbletet hozott a gyümölcsös. Ez a szövetke­zetnek 217 ezer forinttal több jövedelmet jelent. BÁRMILYEN vidám, bármi­lyen kedves és közvetlen volt a műsor hétfőn este Hevesen, mégis az az igazság, hogy a takarékosság jegyében zajlott le. Igaz ugyan, hogy ma már nem kell agitálni az embere­ket, hogy tegyék pénzüket a takarékba, de azért nem árt ezt a dolgot felszínen tartani, nem árt beszélni, írni, játszani róla. A Hevesen megrendezett ta­karékossági ankét még az elő­ző évben nagyon jól sikerült estet is felülmúlta. A hevesi­ek érdeklődő emberek, akik szeretik tudni, hogy mi zajlik körülöttük az életben, ezért jöttek el annyian, hogy a mű­velődési házba éppenséggel be sem lehetett férni. Akik sze­rencsések és frissek “voltak, már jóval a kezdés előtt biz­tosították maguknak a jó he­lyet, s nyugodtan ülve hall­gatták végig az előadást. Az előadás hivatalos része a szabályos ankétkeretek kö­zött zajlott le. Az elnökségben — a színpadon — helyet fog­lalt Sramkó László, a járási pártbizottság titkára, Magyar István, a járási tanács elnöke, Kiss István községi párttitkár, Csabai János, a községi ta­nács elnöke, Dénes József, a Takarékpénztári Főigazgatóság munkatársa, Beregnyei István, a Hazafias Népfront községi titkára, Vadász Károly, az OTP egri fiókjának igazgatója, és Prokai Gáborné, az OTP hevesi járási fiókjának veze­tője. De a nézőtéren is megje­lentek a járás és a község tár­sadalmi szerveinek vezetői, hogy meghallgassák Sramkó László elvtárs előadását. Sramkó elvtárs beszélt a második ötéves terv célkitű­zéseiről, a megvalósítandó fel­adatokról, a mezőgazdaság ter­melőerőinek fejlesztéséről és az embert szolgáló, az embe­rért való törekvésekről. Szólt a kulturális és szociális igény magas színvonalú kielégítésé­ről és a nagyobb megyei be­ruházásokról. Említést tett a továbbiakban az emberekről való gondoskodásról, s az em­berekről, akik a programot megvalósítják. Majd a taka­rékosságról szólva, számada­tokkal igazolta, hogy ez a mozgalom megszűnt kampány- feladat lenni, ezzel szemben állandóan terebélyesedik, szé­lesedik. A ma már a betétben elhelyezett összegek arra en­gednek következtetni, hogy a megyében is általános a szem­lélet: takarékoskodni annyit jelent, mint gondoskodni sa­ját magunk biztos jövőjéről. AZ ÉRTÉKES és sok min­denre kiterjedő beszámoló után az elnökség is elfoglalta helyét a nézőtéren, s az est második részében — a Gár­donyi Géza Színház művész- csoportjának előadásánál — együtt tapsoltak a közönség­gel. A műsorról feltétlenül meg kell emlékezni, hiszen a mű­vészek hozzájárultak ahhoz, hogy ez az est felejthetetlen legyen azok számára, akik el­jöttek, hogy meghallgassák az OTP komoly és humorba öltöztetett mondanivalóját. E sorok írója abban a szeren­csés helyzetben van, hogy az elmúlt esztendő takarékossági ankétjainak egyikén-másikán részt vett, így leszögezheti a megállapítást, hogy művészi­leg és tartalmilag is sokkal jobb volt a produkció, mint az előző esztendőben, pedig akkor is köszönetteljes siker kísérte útjukat. Olgyai Magda egyéni előadásmódja új va­rázst adott a régi operettmeló­diáknak, míg Varga Edit na­gyot és maradandót alkotott Horváth Jenő szerzeményével, a levelet író kisfiú nagyon szép előadásával. Horváth Ottó giccsparádéja emlékezetes magánszám, s Pusztai Péter francia sanzonja a párizsi Grand Hotelben élete „nagy pillanatát” átélő lift-bovról — sokaknak könnyet csalt a sze­mébe. A produkciók értékét feltétlen emelte Nagy Endre zongorakísérete, alti mindig megérezte, hogy hol van szük­ség kíséretre, s hol kell in­terpretálni. AZ ANKÉT elsődleges célja, — hogy megismertesse az em­berekkel a takarékossági moz­galom fontosságát — megvaló­sult. A második, hogy szóra­koztassa az embereket, nos, ez maradéktalanul sikerült. Nagy Dezső és Prokai Miklós, az OTP megyei fiókjának mun­katársai lelkes, lelkiismeretes munkát végeztek, s az ered­mény nem maradt el — tanul­tak, szórakoztak a hevesiek, s talán arra is gondolnak majd néhány nap múlva, hogy megtakarított pénzük valóban az Országos Takarékpénztár­ban, illetve abban a kis kék könyvecskében van a legjobb helyen! <á) EGRI VÖRÖS CSILLAG Igazi vizsga EGRI BRÖDY Szerencsés Tóni GYÖNGYÖSI PUSKIN Adua és társnői GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Négyen az árban FÜZESABONY Fatima HEVES Szilveszteri puncs PETERVASÁRA Orvos a válaszúton Kömlőn este 7 órakor: MONTMARTRE1 IBOLYA Egereseimben este 7 órakor: A LAMPIONOK ÜNNEPE Országos átlagban és me­gyénkben is majdnem minden második ember tanul. A napi munka és gondok mellett az üzemvezető módot és időt ta­lál arra, hogy az egyetem leve­lező tagozatán mérnöki képesí­tést szerezzen, a nem éppen fiatal gyári munkás most vég­zi az általános iskola nyolcadik osztályát, mások politikai ok­tatásban vesznek részt, vagy munkásakadémiára járnak Egyszóval, tanulnak az embe­rek, mert szükségét érzik, cél­ját és értelmét látják a na­gyobb tudás megszerzésének. Pétervásárán belkereskedel­mi akadémia kezdődött a föld­művesszövetkezeti dolgozók részére. — Jó lesz, szükség van rá, mert a dolgozók többségének nincs meg a beosztásához szükséges képesítése — hangzott az álta­lános vélemény. A kultúrház- ban akad megfelelő helyiség, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat gondoskodik szak­képzett előadókról. Az első előadáson megjelent a bolti dolgozók többsége. Jó volt, hasznos és tanulságos volt a második is, a MÉSZÖV egyik vezető beosztású dolgo­zója tartotta az előadást. De itt már kevesen voltak. A harma­dik héten pedig mindössze há­rom tanulni vágyó ember és az Egerből érkezett előadó üldö­gélt a teremben. Mi az oka a részvétlenség­nek, miért morzsolódtak le a pétervásári belkereskedelmi akadémia hallgatói? Gyenge volt talán az első két előadás, nem keltette fel az emberek érdeklődését, nem azt nyújtot­ta, amit vártak tőle? Nem, szó sincs erről, a megkérdezettek másként vélekedtek. Ám a restség, a nemtörődömség ellen küzdeni kell. Ügy véljük, az említett visz- szásságokra a földművesszö­vetkezet vezetőségének fel kel­lett volna figyelnie. A szakmai tanfolyam sikereiért nem tart­juk kielégítő intézkedésnek, hogy egy darab papíron értesí­tik a bolti dolgozókat: csütör­tök este hat órakor belkeres­kedelmi akadémia a kultúrház- ban, a megjelenés kötelező. A vezetők személyes példamuta­tása, az előadáson és a vitában váló felszólalásuk sokkal hasz­nosabb lenne. Ha őket ott lát­nák az előadásokon, akkor a bolti dolgozók is megjelenné­nek és tanulnának a maguk hasznára, a köz javára. (F. L.j GUZ! MIHÁLY-BENCH KA'MLVW 15. — Hahaha — röhögte el ma­gát Vörös. — Soha életemben nem tud­tam orvosságot víz nélkül le­nyelni — villogott Beregi sze­me —, dühömben szembeköp­tem vele az őrmestert. — Hahaha ... Hát ezért ke­rültél dutyiba? — Ezért. Négyen jöttek rám, csak úgy tudtak lefogni. — És ..; ki volt a jóakaród, aki három tablettát nyomott a szádba? — Az a körszakállas német! — Á! Hát te is megismerted? Nagyszerű! — nevetett Gazsó. — Tudod, hogy nekem is ő a keresztapám. Az első sorakozó- nál volt szíves szájon vágni. Persze, mondanom sem kell, nem felejtettem el a részeg disznónak. — Lehet, hogy ma este ide jön — jegyezte meg Vámos —, de a megállapodásunkat áll­muk. Ha valakivel pimaszkodni mer... A kürtös vetett véget a be­szélgetésnek, takaródét fújt. XV. . Alig vetkőztek le és helyez­kedtek el a gyékényen, nagy robajjal nyílt az ajtó és a kör- szakállas őrmester dörrent be. — Vigyázz! — ordította. — Sorakozó! Mindenki felkecmergett, s úgy, ahogy volt, hiányos öltö­zetben a sorba állt. — Gyorsabban, csürhe! — ordította az őrmester. — De majd én megtanítalak benne­teket. Végigszáguldott a hálóhelye­ken, a gyékényeket felrúgta, ami útjába került, szétszórta. Amikor Beregi katonakészletét a szoba másik sarkába vágta, a nagy darab legény dühbe­gurult. — No, te piszkos csavargó — állt az őrmester elé. — Hát most a fogdát is leverem raj­tad. — Micsoda? — ordította a másik —, majd én megmuta­tom neked! Majd én elintézlek! S ott hadonászott Beregi orra előtt. Az azonban úgy ragadta mellen az altisztet, mint aki porrá akarja zúzni. De nem ütötte meg egy ujjal sem, ha­nem fél kézzel a nyitott ablak­hoz vitte, ott könnyedén fel­emelte és kilóbálta az ablakon. — No, fiúk — kérdezte mo­solyogva —, elengedjem a gú­nyáját? — Ne! — Dehogy! — Ne tégy olyat, hiszen még nekünk is lenne vele elszámol­ni valónk. Beregi beemelte a körszakál­last, lassan végighúzta a szo­bán, majd az ajtónál penderí­tett rajta egyet, s úgy rúgott a hátsó felébe, hogy az orrán csúszott le a mintegy 18—20 lépcsőn: .;. Másnap futár érkezett Beregiért, aki közölte vele, hogy azonnal menjen a kapi­tányhoz: Az összenézett Ga- zsóékkal, aztán elszántan elin­dult a parancsnok irodája felé. Néhány perces feszült vára­kozás után nyílt az ajtó, s Be­regi jelent meg mosolyogva. — Nem büntettek meg! — kiáltotta. — Mindent elmondtam. A kapitány nekem adott igazat — Nagyszerű, Karcsi! — Nézzétek — szólt halkan Vámos —, ott rikácsol a kör­szakállas az udvar túlsó végén. — De mintha bicegne egy kicsit a keresztapám — moso- lyodott el Gazsó. — No, meg úgy látom, né­hány helyen be van ragasztva a pofája.. 5 Nevettek^ ★ Szieszta után Gazsó, Vörös és Beregi a betonmedence felé igyekeztek, amikor gépkocsi­zúgásra és hangos dalolásra lettek figyelmesek. A zaj a be­járat felől eredt. A kocsi csikorogva megállt és tíz M. P.-s legény tántorgott le róla. Egymásba kapaszkod­tak, bizonytalanul megindultak és óbégattak, ahogy csak a torkukon kifért. Valamennyiük oldalán ott lógott a gumibot és vállán — csövével lefelé — a géppisztoly. A bejárat felől Vámos köze­ledett Gazsóékhoz. — Mi az? — kérdezte tőle nevetve Beregi. — Te is velük voltál? — Ugyan. — Honnan jönnek ezek? — tudakolta Gazsó, — Munkából. — Hogy-hogy munkából? És ilyen állapotban? — Igen. Dolgoztak ... Azaz dolgozott a gumibot, meg a géppisztoly:.. De mit csodál­koztok, hiszen ez itt nap mint nap előfordul.. * Ha valame­lyik ültetvényen baj van a munkásokkal, beüzennek az M. P. parancsnokának és a légiós csendőrség azonnal in­dul rendet csinálni:.; — Biztos lázítanak, uszíta­nak az arabok! — jegyezte meg Vörös. — Ugyan! — nézett rá szem­rehányóan Vámos. — Tudod mit kérnek ezek? Pihenőt a déli órákra, hogy ne kelljen abban a rekkenő hősésben légiós csendőrök és ezért verik össze őket;.. Az ültetvényes persze, nem marad hálátlan. Behívja, megvendégeli bará­tait, akikre mindig bizton szá­míthat .;. A csendőrök haza­felé menet grátiszból még egy­szer nekiesnek a munkások­nak :.: Csattan a gumibot, reccsen a géppisztoly agya ... Nos, csendőreink elvégezték munkájukat és most megérkez­tek .;. Nézzétek ... Tevékeny­ségük — a látottakból ítélve — minden bizonnyal megnyerte az ültetvényes tetszését. És a hála nem maradt el... íme, gyönyörködjetek bennük ... Elhallgatott. A többiek né­mán néztek rá. — És... miért csendőröket küldenek ki? — törte meg véere Gazsó a csendet. nemsokára már mi fogjuk az arabokat és a négereket kor­bácsolni ... Elrohant. A többiek megkövültén néz­tek utána... ★ Másnap mindenki malária elleni védőoltást kapott és a szokásos kinin-adagot. Har­madnapra valamennyien be- lázasodtak. Az újoncokkal kö­zölték, hogy két napig semmit sem ehetnek... Végre, a negyedik napon kitűnő ebéd fogadta őket. — No, mi ez már megint? — dörmögte Gazsó. — Légiós ün­nep van ma is? — Vagy búcsúebéd — toldot­ta meg Vörös. — Igen, búcsúebéd — vála­szolt halkan Vámos. — Hiszen a szükséges védőszereket már megkaptuk, úgyahogy hozzá­szoktunk az itteni időjáráshoz, egy kis ízelítőt kaptunk a lé­giós életből. Szóval az előké­szítés megtörtént, következhet a kiképzés. — És... ez mit jelent? — tudakolta óvatosan Gazsó. — Azt, hogy megkapjuk a kellő felszerelést és visznek valahová. Egy csomó kiképző­tábor van. — Utazunk megint? Hát so­hasem telepedünk meg egy he­lyen. — Nem! — Tehát elválhatnak útja­ink? dolgozniok, hiszen itt minden­ki elbújik délben a nap elől. Nekik pedig ott kell görnyed­niük a tűző napon, a földeken... Aztán valami hűsítő italt kér­nek, hiszen napközben a meg­erőltető munka következtében úgy ég bensőjük, mint egy ka­zán. .. Ez az a lázadás!... Ezért jelennek meg a helyszínen a — Miért? ... azért, mert ha újoncot, mondjuk téged külde­nek, nem biztos, hogy gumi­botoddal végig tudnál vágni a bennszülött meztelen hátán ... Azért! Egyébként... nemso­kára olyan kemény, nagyszerű fickó és kiváló légiós lehetsz te is, és lehetünk valamennyi­en, mint ezek... Lehet, hogy — Esetleg... ugyanis nem egy, hanem több helyre visz­nek bennünket. De bízzunk a jó szerencsében. — Titeket sajnálnának, paj­tás — mondta meghatódva Gazsó — a körszakállast, meg az egész CP 3-at, ott egye meg a lene! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents