Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-31 / 307. szám

í. NÉPCJ8AG 1961. december 31.. vasárban NEVETSÉGES JÓSLATOK? Rendkívül jól sike­rült humoros előadást tartottam néhány év­vel ezelőtt, úgy az 1830-as évek elején Maradifalván. Nagy­számú és lelkes hall­gatóság röhögte vé­gig komikus jóslatai­mat az emberiség jö­vőjét, a technika, a „tudomány fejlődését letően. Nem fukar- >dtam a jóslatokkal, mert szerettem, már annak idején is sze­rettem, ha jóízűeket nevetnek az emberek, s a feudalizmusban már egy kis nevetés is jól jött a szegénye­dő nemesek számára. — Mert, tisztelt uraim — mondtam többek között — eljön az idő, amikor nem lesz ló befogva kocsi elé, hanem magától megy a kocsi, olyan csuda gép lesz az ele­jére szerelve ... — Az anyját, de jó adja — nyikorogtak a gyönyörűségtől egye­sek, irtó tetszett ne­kik ez a marhaság, hogy ló nélkül is ha­ladhat valami... — ... aztán arra is sor kerül, hogy nem kell se gyertya, se mécses... A villám­lást megszelídítjük, s egy kis karocska meg- mozdításával annyit engedünk bé a szobá­ba belőle, amennyi éppen kell... Egyesek a hasukat fogták a röhögéstől, a fáradtabbak egymás hasát, mert a bajtársi szellem már a-feuda­lizmusban is kiala­kult. — .. .és képzeljék el azt, hogy felrepülünk, mint a madarak, még annál is magasabbra és messzebbre... Olyan csodagépeze­teink lesznek, hogy 80 nap alatt megkerül­jük a Földet... Valaki akkorát rö­högött, hogy kikap­csolódott az állkapcsa. Hörögve fordult se­gítségért a szomszéd­jához. Az felkelt, le­kevert egy hatalmas pofont, az állkapcsa csattogva ugrott visz- sza a helyére, hogy tulajdonosa csillago­kat látott. —1 .. .igen — mond­tam .., — és meglát­juk a csillagokat is. Nem teleszkópiumon. hanem a röppentyű segítségével, ember emelkedik a Marsig, meg a Venusig... Óriási és lelkes rö­högésben tört ki a te­rem, volt aki a kard­ját verte a földhöz a gyönyörűségtől, volt, akiről lepattogtak a mentegombok, voltak, akik a. pad alá estek, és úgy buborékolt be­lőlük a fojtogató kö­högés ... Kétségtelen nagy sikerem volt a maradifalvi tudomá­nyos előadásommal. Az ország legjobb teátristájának kiáltot­tak ki és vállukon vit­tek a gyorskocsihoz... Messze elkísért hálás röhögésük. Mindez a minap ju­tott eszembe, amikor egy társaságban kije­lentettem, hogy 2062- ben megszűnik a bor­ravaló. Azt a bárgyú, ot­romba vihogást! A feudalizmusban nem hallottam ilyet. (egri) Kim Novak és Marion Brandó mint tűzoltó Tűzvész után a filmcsillagok villanegyedében Hollywoodban hatalmas tűz- ész pusztított. A városelnök s a rendőrfőnök, aki később elügyelőkörutat tett a Bel ur negyedben, a hollywoodi ilmcsillagok villanegyedében, zt mondta, hogy ekkora tűz aég nem pusztított az „ál- aok városában”. 100 KILOMÉTERES SZÉL Ezerháromszáz tűzoltót ve- ényéltek ki, ám a tűz alig egy ra alatt 2400 hektárt perzselt el, 250 villát porrá égetett, s öbb mint 3000 személyt me­ek ülésre kényszeritett. A ingok 30 méter magasra yúltak. A Bel Air negyedben persze lánik tört ki. A Los Angeles-i iízoltók minden rendelkezé- ükre álló eszközét harcba- etettek a tűz ellen, még a aktárban porosodó, több mint larminc éves kocsijaikat is. ileinte minden erőíeszítésü- :et a lakóépületek megvédésé- e összpontosították, ám a öbb mint száz kilométeres ebességű szél egyik házról a násikív vitte a tüzkakast. A nagy tűzvész áldozatai avarészt a film-főváros is­iiért lakói voltak. Kim Novak . stúdióban épp „A fiú éjjel ár ki” c. vígjáték egyik jele- ietét felvételezte, amikor neghallotta, hogy a lángok nárvszaz méterre vannak vil­ágától. Habozás nélkül, a ilmforgatasnal használt kosz­tümjében hazarohant és csat­lakozott a tűzoltókhoz. SEGÍT A BOMBÁZÓ Red Skelton és családja a Beverly Hill szállodában kere­sett menedéket, azt gondolva, hogy a tűzvész az ő lakását sem kímélte meg. A tűzoltók azonban csodával határos mó­don megmentették a világhírű filmkomikus villáját. Víztartá­lyuk kiürült már, ám Red Skelton úszómedencéje színül­tig volt vízzel, s vele oltották el a tüzet. Még egy csoda tör­tént: Soby Martin látta, hogy a lángok már vadonatúj házá­nak falait nyaldossák. Kétség- beesetten földre vetette magát, s elhatározta, hogy villájával együtt ő is elég. Váratlanul sistergést hallott, s amikor ki­nyitotta a szemét, azt látta, hogy a tűz elaludt, a ház pedig sértetlenül áll. Egy bombázó­gép mentette meg, amely tűz­oltó vegyszert fecskendezett az épületre. A legnagyobb kárt Joan Fontaine és Zsazsa Gabor szen­vedték. Villájukból csak egy halom hamu maradt. A füsttel több százezer dollár ment a le­vegőbe. Zsazsa Gabor azt állít­ja, hogy lakásában bent égett sok ismert mester képe, renge­teg ékszer és szőrme. Nem sok­kal járt jobban Búrt Lancas­ter sem, egész vagyonából csak a kerékpárja maradt meg. Egyelőre nem tudják, milyen állapotban van Ginger Rogers, Alfred Hitchcock, James Gardner, Jack Lemmont, Jasa Haifetz hegedűművész és Me­redith Wilson zeneszerző laká­sa. Valamennyien Los Ange­lesben várják az újabb híreket. Kim Novakon kívül Mar­ion Brando volt a legönfeláldo­zóbb tűzoltó. Fölkapaszkodott villája tetejére és vízfecsken­dővel szembeszállt a tűzvésszel. Cary Grant, Maureen O’Hara, Greer Garson és Steve Cochran villája is súlyosan megrongá­lódott. AZ ALELNÖK MENEKÜLÉSE A Bel Air negyedben lakott Richard Nixon volt amerikai alelnök is. Nemrég vett itt egy villát, hogy befejezze em­lékiratait. Amikor kitört a tűz­vész, kétségbeesve próbálta megmenteni kéziratát. A tűz­oltók erőszakkal cipelték ki a lángokban álló épületből. Sze­rencséjére sikerült magával vinnie a tűztől megbámult papírokat. Az óriási tűzvészt végül 24 B—17 jelzésű bombázógé­pek segítségével lokalizálták. A repülőgépek négyes csopor­tokban repülve, sok ezer liter vizet és nagy mennyiségű bór­savat permeteztek a Santa Monica, Bel Air és Beverly Hills dombokra’. A tűz 36 órán át dúlt, több mint 150 millió dollár kárt okozott. Befagytak a fúvósok Ezüstvasárnapon a francia- országi Bar- le- Dúc városká­ban, mint minden esztendő­ben, úgy az idén is ünnepé­lyes parádéra vonult ki a tűz­oltóság. A lakosság a rendkívül nagy hideg ellenére is tömegesen gyülekezett a városka főterén, hogy élvezze a nagy parádét. A tűzoltók katonásan felso­rakoztak, a zászlót felvonták és mindenki várta, hogy a nagyszerű fúvószenekar rázen­dítsen a Marseillaise-re. Néma csend. A fúvósok két­ségbeesetten . erőlködtek, pa­takzott róluk a veríték, akár­csak augusztusban, a hangsze­rekből azonban egy nyikkanás sem tört elő. Kiderült, hogy a rendkívüli hidegben a trombiták alaposan befagytak. DKG Lopva az órámra pillantot­tam és kövér verejtékcseppeit gyöngyöztek le a homlokom­ról. „Atyaisten...” — mon­dom magamban, mert már há­rom órája ülünk egymással szemben a Vendéggel és hall­gatunk. Az első öt percben kimerült minden beszédté­mánk azzal, hogy: — Szervusz. — Szervusz. — Hogy vagy? ... — Hát, tudod ... Ezután csak ültünk és tíz­percenként néhány mással­hangzót váltottunk egymással. Kint a konyhában edénycsör­gés: vacsorára terítettek. Sült kacsát fogunk enni!... A vendég kényelmesen le­vette a kabátját és meglazítot­ta a nyakkendőjét, mert me­lege volt... Én mereven ültem, a sült kacsára gondoltam és nekem is melegem volt. „A combja... — gondoltam — olyan igazi, ro­pogós, .pirosas, barnara sült kacsacomb...” A vendég lehúzta a cipőjét, és feltette a zoknis lábát az asztalra, aztán rágyújtott az utolsó cigarettámra. — Hajaj... — mondta. — Hm... — mondtam. — így van ez — mondta. — Khm... — mondtam, éa a mennyezetre néztem, de az nem akart leszakadni. A konyhából halk esámeso- gás szűrődött be ... Nyálmiri* gyeim szerényen rezonáitak ... „Kacsasült” ... mondtam ma­gamban és elhatároztam, hogy kiváltom a fegyverhasználati engedélyt... A vendég bánatosan moz­gatta lábujjait az asztalon. — Ezek szerint... — mond­ta. — Tulajdonképpen... — mondtam. Kint a konyhában a Marci macska morogva rágcsálta a sült kacsa csontjait. Én is mo­rogni kezdtem... További másfél óra múlva a vendég leveszd a lábát az asz­talról : — Nincs egy százasod köl­csön? — kérdezte. Felordítottam örömömben és hálásan az öltözködni kezdő vendég kezébe nyomtam az egész havi fizetésemet... kátai Wí/IMIÍM — ... De drága elvtárs, én csak a szilveszteri premierre készülök! Új amerikai tragédia Az. év elején néhány St. Louás-i üzletember megállapo­dott abban, hogy találkoznak az egyik bárban és vidám „le­gény-murit” csapnak. A menü ára tíz dollár volt, beleszámít­va néhány „izgalmas” film megtekintését is, ami manap­ság rendkívül népszerű és el­terjedt szórakozás egész Ame­rikában. SZŐKE „CSILLAGOCSKA” A kisded társaság néhány tagja már este fél 9 óra tájban megérkezett a bárba. Egyesek közülük nagy lelkesedéssel ra­gadtak meg az alkalmat, hogy a konvencionális illem szabá­lyait levetkőzve, vidám dári- dóval töltsenek el egy kellemes estét, mások pedig, köztük Harry, alábbi cikkünk hőse, csak a társaság kedvéért vá­lasztotta a szórakozás ilyen fajtáját. Harry a legszíveseb­ben otthon maradt volna, de mégsem akarta, hogy barátai később papucshősnek csúfol­ják. Különben nagy fia és leánya van. Fia kollégiumban tanul, leánya pedig New York­ban dolgozik. Közel 9 óra volt már, ami­kor Harry megérkezett. Szé­gyenlősen csöngetett az ajtón, ahol már vártak rá barátai. Helyet foglalt, italt rendelt, majd nyugodtan iszogatva várta a film bemutatását. A falra kisméretű vásznat erősí­tettek. A film színes volt és „for­gatókönyve” is meglehetősen egyszerű. Két pizsamás fiatal­embert mutatott be valami­lyen szobában, amelynek bú­torzata mindössze egy hatal­mas ágyból állott. A szoba padlóján palackok hevertek. A legények magatartásából arra lehetett következtetni, hogy női látogatóra várnak, aki végül meg is jelent. Kis­termetű, 18 év körüli leány volt, elegáns szőrme bundá­ban. A leány dús, szőke haja vállára omlott. A felvevőgép lencséje lassan végigsétált rajta — lábától a fejéig. Harryn kényelmetlen érzés futott végig, valamilyen láz ütött ki rajta. Idegesen meg­ragadta poharát, amely csak­nem összeroppant markában. A nézők parázsló tekinteté és gyors lélegzete világosan mu­tatta, hogy mit várnak. FILMDŐMPING A leány ledobta bundáját és teljesen ruhátlanul állott a né­zők előtt. A felvevőgép len­cséje ismét végigsétált rajta, de most a fejénél kezdte. Többé már nem lehetett két­sége, hiszen Harry jól ismer­te ezt a lányt. Pontosan tudta éveinek számát, ismerte szo­kásait. Ez a szőkehajú „csilla- gocska” az ő leánya volt. És mialatt a vásznon a fia­talemberek félőrülten szaggat­ták le magukról a pizsamát, Harry odaugrott a vetítőgép­hez, felemelte és teljes erejé­ből a földhöz vágta, majd fel­döntött néhány asztalt és ki­rohant a bárból... Harry tragédiája egyúttal egész Amerika tragédiája is, amelyet elárasztottak az ilyen filmek és regények. Hozzávető­leges becslés szerint a külön­féle „szövetségek”, kiadóválla­latok és magánosok „gondozá­sában” napvilágot látó pornog­ráf kiadványok értéke évente meghaladja az egymillió dol­lárt A „PORNOGRÁF TRÖSZT” Évekkel ezelőtt hosszas vita folyt az amerikai parlament­ben a pornográf irodalomról és filmekről. Végül aztán kü­lön szenátusi bizottságot szer­veztek az ilyenfajta bűnözés leküzdésére. Különleges fel­hatalmazásai alapján a rend­őrség üldözőbe vette a por­nográf tevékenységgel foglal­kozó filmoperatőröket, produ­cereket, a hivatásos modelle­ket és színészeket. A pornog­ráf filmek gyártóinak legna­gyobb szervezetét New York­ban fedezték fel. Egy garázs­ban megtalálták a szennyiro­dalom és a vele egy szinten álló filmek hatalmas raktárát, amelynek értéke piaci ár alap­ján számítva meghaladta a félmillió dollárt. A 4? férőből és nőből allo „pornográf .tröszt’.’ munkája, tevékenysége sok vonatkozás­ban tipikusnak tekinthető. Hírnevet, dicsőséget, vagyont ígértek a vidéki fiatal lányok­nak és mindössze húsz, ötven, száz vagy legfeljebb kétszáz dollár ellenében különféle ero­tikus, erkölcstelen pózokban fényképezték le őket. Meg kell említenünk, hogy a produce­rek csak ritkán .alkalmaztak hivatásos prostituáltakat, még­pedig két okból: azért, mert sokan ismerik őket és ezért elveszítették az ismeretlen női test vonzó erejét, másodszor pedig, mert a hivatásosak az esetek túlnyomó többségében erőszakosabbak és sokkal több­bet kérnek, mint a naiv kis­lányok vagy a szerény házi­asszonyok. A pornográf filmek gyártói szennyes munkájukban sok, aránylag becsületes embert is foglalkoztattak. így például egy detroiti kistisztviselő, aki különben kellemes külsejű fér­fi, tíz dollárt kapott minden lányért, akit rávett arra, hogv megjelenjen a felvevőgép előtt. Egy ismert író, akinek nevét érthető okokból nem említik meg, nagyobb összeget kapott egy pornográf „forgatóköny­vért”. A mikor a szenátusi bi­zottság tagjai megkérdezték tőle. hogy miért tette ezt. la- konikus rövidséggel válasz adott: „Elvégre valamiből élni is kell”. SZEREPLŐK A KARTOTÉKON A razziát folytatják és ki tudja milyen eredményeket hoz. Az eddig összegyűjtött anyag alapján a rendőrség kartotékokat készített a szenny filmek, pornográf képek sze­replőiről. Számuk elképesz­tően magas, megközelíti a 300 ezret. A rendőrség nyilvántar­tásának összeállításán körül­belül 200 tisztviselő dolgozik. A pornográf bűnözés tragi­kus jelensége túlszárnyalja annak a St. Louis-i apának kétségbeesését, akinek lánya sok ezer társnőjéhez hasonló­an erre az útra lépett

Next

/
Thumbnails
Contents