Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-31 / 307. szám
í. NÉPCJ8AG 1961. december 31.. vasárban NEVETSÉGES JÓSLATOK? Rendkívül jól sikerült humoros előadást tartottam néhány évvel ezelőtt, úgy az 1830-as évek elején Maradifalván. Nagyszámú és lelkes hallgatóság röhögte végig komikus jóslataimat az emberiség jövőjét, a technika, a „tudomány fejlődését letően. Nem fukar- >dtam a jóslatokkal, mert szerettem, már annak idején is szerettem, ha jóízűeket nevetnek az emberek, s a feudalizmusban már egy kis nevetés is jól jött a szegényedő nemesek számára. — Mert, tisztelt uraim — mondtam többek között — eljön az idő, amikor nem lesz ló befogva kocsi elé, hanem magától megy a kocsi, olyan csuda gép lesz az elejére szerelve ... — Az anyját, de jó adja — nyikorogtak a gyönyörűségtől egyesek, irtó tetszett nekik ez a marhaság, hogy ló nélkül is haladhat valami... — ... aztán arra is sor kerül, hogy nem kell se gyertya, se mécses... A villámlást megszelídítjük, s egy kis karocska meg- mozdításával annyit engedünk bé a szobába belőle, amennyi éppen kell... Egyesek a hasukat fogták a röhögéstől, a fáradtabbak egymás hasát, mert a bajtársi szellem már a-feudalizmusban is kialakult. — .. .és képzeljék el azt, hogy felrepülünk, mint a madarak, még annál is magasabbra és messzebbre... Olyan csodagépezeteink lesznek, hogy 80 nap alatt megkerüljük a Földet... Valaki akkorát röhögött, hogy kikapcsolódott az állkapcsa. Hörögve fordult segítségért a szomszédjához. Az felkelt, lekevert egy hatalmas pofont, az állkapcsa csattogva ugrott visz- sza a helyére, hogy tulajdonosa csillagokat látott. —1 .. .igen — mondtam .., — és meglátjuk a csillagokat is. Nem teleszkópiumon. hanem a röppentyű segítségével, ember emelkedik a Marsig, meg a Venusig... Óriási és lelkes röhögésben tört ki a terem, volt aki a kardját verte a földhöz a gyönyörűségtől, volt, akiről lepattogtak a mentegombok, voltak, akik a. pad alá estek, és úgy buborékolt belőlük a fojtogató köhögés ... Kétségtelen nagy sikerem volt a maradifalvi tudományos előadásommal. Az ország legjobb teátristájának kiáltottak ki és vállukon vittek a gyorskocsihoz... Messze elkísért hálás röhögésük. Mindez a minap jutott eszembe, amikor egy társaságban kijelentettem, hogy 2062- ben megszűnik a borravaló. Azt a bárgyú, otromba vihogást! A feudalizmusban nem hallottam ilyet. (egri) Kim Novak és Marion Brandó mint tűzoltó Tűzvész után a filmcsillagok villanegyedében Hollywoodban hatalmas tűz- ész pusztított. A városelnök s a rendőrfőnök, aki később elügyelőkörutat tett a Bel ur negyedben, a hollywoodi ilmcsillagok villanegyedében, zt mondta, hogy ekkora tűz aég nem pusztított az „ál- aok városában”. 100 KILOMÉTERES SZÉL Ezerháromszáz tűzoltót ve- ényéltek ki, ám a tűz alig egy ra alatt 2400 hektárt perzselt el, 250 villát porrá égetett, s öbb mint 3000 személyt meek ülésre kényszeritett. A ingok 30 méter magasra yúltak. A Bel Air negyedben persze lánik tört ki. A Los Angeles-i iízoltók minden rendelkezé- ükre álló eszközét harcba- etettek a tűz ellen, még a aktárban porosodó, több mint larminc éves kocsijaikat is. ileinte minden erőíeszítésü- :et a lakóépületek megvédésé- e összpontosították, ám a öbb mint száz kilométeres ebességű szél egyik házról a násikív vitte a tüzkakast. A nagy tűzvész áldozatai avarészt a film-főváros isiiért lakói voltak. Kim Novak . stúdióban épp „A fiú éjjel ár ki” c. vígjáték egyik jele- ietét felvételezte, amikor neghallotta, hogy a lángok nárvszaz méterre vannak világától. Habozás nélkül, a ilmforgatasnal használt kosztümjében hazarohant és csatlakozott a tűzoltókhoz. SEGÍT A BOMBÁZÓ Red Skelton és családja a Beverly Hill szállodában keresett menedéket, azt gondolva, hogy a tűzvész az ő lakását sem kímélte meg. A tűzoltók azonban csodával határos módon megmentették a világhírű filmkomikus villáját. Víztartályuk kiürült már, ám Red Skelton úszómedencéje színültig volt vízzel, s vele oltották el a tüzet. Még egy csoda történt: Soby Martin látta, hogy a lángok már vadonatúj házának falait nyaldossák. Kétség- beesetten földre vetette magát, s elhatározta, hogy villájával együtt ő is elég. Váratlanul sistergést hallott, s amikor kinyitotta a szemét, azt látta, hogy a tűz elaludt, a ház pedig sértetlenül áll. Egy bombázógép mentette meg, amely tűzoltó vegyszert fecskendezett az épületre. A legnagyobb kárt Joan Fontaine és Zsazsa Gabor szenvedték. Villájukból csak egy halom hamu maradt. A füsttel több százezer dollár ment a levegőbe. Zsazsa Gabor azt állítja, hogy lakásában bent égett sok ismert mester képe, rengeteg ékszer és szőrme. Nem sokkal járt jobban Búrt Lancaster sem, egész vagyonából csak a kerékpárja maradt meg. Egyelőre nem tudják, milyen állapotban van Ginger Rogers, Alfred Hitchcock, James Gardner, Jack Lemmont, Jasa Haifetz hegedűművész és Meredith Wilson zeneszerző lakása. Valamennyien Los Angelesben várják az újabb híreket. Kim Novakon kívül Marion Brando volt a legönfeláldozóbb tűzoltó. Fölkapaszkodott villája tetejére és vízfecskendővel szembeszállt a tűzvésszel. Cary Grant, Maureen O’Hara, Greer Garson és Steve Cochran villája is súlyosan megrongálódott. AZ ALELNÖK MENEKÜLÉSE A Bel Air negyedben lakott Richard Nixon volt amerikai alelnök is. Nemrég vett itt egy villát, hogy befejezze emlékiratait. Amikor kitört a tűzvész, kétségbeesve próbálta megmenteni kéziratát. A tűzoltók erőszakkal cipelték ki a lángokban álló épületből. Szerencséjére sikerült magával vinnie a tűztől megbámult papírokat. Az óriási tűzvészt végül 24 B—17 jelzésű bombázógépek segítségével lokalizálták. A repülőgépek négyes csoportokban repülve, sok ezer liter vizet és nagy mennyiségű bórsavat permeteztek a Santa Monica, Bel Air és Beverly Hills dombokra’. A tűz 36 órán át dúlt, több mint 150 millió dollár kárt okozott. Befagytak a fúvósok Ezüstvasárnapon a francia- országi Bar- le- Dúc városkában, mint minden esztendőben, úgy az idén is ünnepélyes parádéra vonult ki a tűzoltóság. A lakosság a rendkívül nagy hideg ellenére is tömegesen gyülekezett a városka főterén, hogy élvezze a nagy parádét. A tűzoltók katonásan felsorakoztak, a zászlót felvonták és mindenki várta, hogy a nagyszerű fúvószenekar rázendítsen a Marseillaise-re. Néma csend. A fúvósok kétségbeesetten . erőlködtek, patakzott róluk a veríték, akárcsak augusztusban, a hangszerekből azonban egy nyikkanás sem tört elő. Kiderült, hogy a rendkívüli hidegben a trombiták alaposan befagytak. DKG Lopva az órámra pillantottam és kövér verejtékcseppeit gyöngyöztek le a homlokomról. „Atyaisten...” — mondom magamban, mert már három órája ülünk egymással szemben a Vendéggel és hallgatunk. Az első öt percben kimerült minden beszédtémánk azzal, hogy: — Szervusz. — Szervusz. — Hogy vagy? ... — Hát, tudod ... Ezután csak ültünk és tízpercenként néhány mássalhangzót váltottunk egymással. Kint a konyhában edénycsörgés: vacsorára terítettek. Sült kacsát fogunk enni!... A vendég kényelmesen levette a kabátját és meglazította a nyakkendőjét, mert melege volt... Én mereven ültem, a sült kacsára gondoltam és nekem is melegem volt. „A combja... — gondoltam — olyan igazi, ropogós, .pirosas, barnara sült kacsacomb...” A vendég lehúzta a cipőjét, és feltette a zoknis lábát az asztalra, aztán rágyújtott az utolsó cigarettámra. — Hajaj... — mondta. — Hm... — mondtam. — így van ez — mondta. — Khm... — mondtam, éa a mennyezetre néztem, de az nem akart leszakadni. A konyhából halk esámeso- gás szűrődött be ... Nyálmiri* gyeim szerényen rezonáitak ... „Kacsasült” ... mondtam magamban és elhatároztam, hogy kiváltom a fegyverhasználati engedélyt... A vendég bánatosan mozgatta lábujjait az asztalon. — Ezek szerint... — mondta. — Tulajdonképpen... — mondtam. Kint a konyhában a Marci macska morogva rágcsálta a sült kacsa csontjait. Én is morogni kezdtem... További másfél óra múlva a vendég leveszd a lábát az asztalról : — Nincs egy százasod kölcsön? — kérdezte. Felordítottam örömömben és hálásan az öltözködni kezdő vendég kezébe nyomtam az egész havi fizetésemet... kátai Wí/IMIÍM — ... De drága elvtárs, én csak a szilveszteri premierre készülök! Új amerikai tragédia Az. év elején néhány St. Louás-i üzletember megállapodott abban, hogy találkoznak az egyik bárban és vidám „legény-murit” csapnak. A menü ára tíz dollár volt, beleszámítva néhány „izgalmas” film megtekintését is, ami manapság rendkívül népszerű és elterjedt szórakozás egész Amerikában. SZŐKE „CSILLAGOCSKA” A kisded társaság néhány tagja már este fél 9 óra tájban megérkezett a bárba. Egyesek közülük nagy lelkesedéssel ragadtak meg az alkalmat, hogy a konvencionális illem szabályait levetkőzve, vidám dári- dóval töltsenek el egy kellemes estét, mások pedig, köztük Harry, alábbi cikkünk hőse, csak a társaság kedvéért választotta a szórakozás ilyen fajtáját. Harry a legszívesebben otthon maradt volna, de mégsem akarta, hogy barátai később papucshősnek csúfolják. Különben nagy fia és leánya van. Fia kollégiumban tanul, leánya pedig New Yorkban dolgozik. Közel 9 óra volt már, amikor Harry megérkezett. Szégyenlősen csöngetett az ajtón, ahol már vártak rá barátai. Helyet foglalt, italt rendelt, majd nyugodtan iszogatva várta a film bemutatását. A falra kisméretű vásznat erősítettek. A film színes volt és „forgatókönyve” is meglehetősen egyszerű. Két pizsamás fiatalembert mutatott be valamilyen szobában, amelynek bútorzata mindössze egy hatalmas ágyból állott. A szoba padlóján palackok hevertek. A legények magatartásából arra lehetett következtetni, hogy női látogatóra várnak, aki végül meg is jelent. Kistermetű, 18 év körüli leány volt, elegáns szőrme bundában. A leány dús, szőke haja vállára omlott. A felvevőgép lencséje lassan végigsétált rajta — lábától a fejéig. Harryn kényelmetlen érzés futott végig, valamilyen láz ütött ki rajta. Idegesen megragadta poharát, amely csaknem összeroppant markában. A nézők parázsló tekinteté és gyors lélegzete világosan mutatta, hogy mit várnak. FILMDŐMPING A leány ledobta bundáját és teljesen ruhátlanul állott a nézők előtt. A felvevőgép lencséje ismét végigsétált rajta, de most a fejénél kezdte. Többé már nem lehetett kétsége, hiszen Harry jól ismerte ezt a lányt. Pontosan tudta éveinek számát, ismerte szokásait. Ez a szőkehajú „csilla- gocska” az ő leánya volt. És mialatt a vásznon a fiatalemberek félőrülten szaggatták le magukról a pizsamát, Harry odaugrott a vetítőgéphez, felemelte és teljes erejéből a földhöz vágta, majd feldöntött néhány asztalt és kirohant a bárból... Harry tragédiája egyúttal egész Amerika tragédiája is, amelyet elárasztottak az ilyen filmek és regények. Hozzávetőleges becslés szerint a különféle „szövetségek”, kiadóvállalatok és magánosok „gondozásában” napvilágot látó pornográf kiadványok értéke évente meghaladja az egymillió dollárt A „PORNOGRÁF TRÖSZT” Évekkel ezelőtt hosszas vita folyt az amerikai parlamentben a pornográf irodalomról és filmekről. Végül aztán külön szenátusi bizottságot szerveztek az ilyenfajta bűnözés leküzdésére. Különleges felhatalmazásai alapján a rendőrség üldözőbe vette a pornográf tevékenységgel foglalkozó filmoperatőröket, producereket, a hivatásos modelleket és színészeket. A pornográf filmek gyártóinak legnagyobb szervezetét New Yorkban fedezték fel. Egy garázsban megtalálták a szennyirodalom és a vele egy szinten álló filmek hatalmas raktárát, amelynek értéke piaci ár alapján számítva meghaladta a félmillió dollárt. A 4? férőből és nőből allo „pornográf .tröszt’.’ munkája, tevékenysége sok vonatkozásban tipikusnak tekinthető. Hírnevet, dicsőséget, vagyont ígértek a vidéki fiatal lányoknak és mindössze húsz, ötven, száz vagy legfeljebb kétszáz dollár ellenében különféle erotikus, erkölcstelen pózokban fényképezték le őket. Meg kell említenünk, hogy a producerek csak ritkán .alkalmaztak hivatásos prostituáltakat, mégpedig két okból: azért, mert sokan ismerik őket és ezért elveszítették az ismeretlen női test vonzó erejét, másodszor pedig, mert a hivatásosak az esetek túlnyomó többségében erőszakosabbak és sokkal többbet kérnek, mint a naiv kislányok vagy a szerény háziasszonyok. A pornográf filmek gyártói szennyes munkájukban sok, aránylag becsületes embert is foglalkoztattak. így például egy detroiti kistisztviselő, aki különben kellemes külsejű férfi, tíz dollárt kapott minden lányért, akit rávett arra, hogv megjelenjen a felvevőgép előtt. Egy ismert író, akinek nevét érthető okokból nem említik meg, nagyobb összeget kapott egy pornográf „forgatókönyvért”. A mikor a szenátusi bizottság tagjai megkérdezték tőle. hogy miért tette ezt. la- konikus rövidséggel válasz adott: „Elvégre valamiből élni is kell”. SZEREPLŐK A KARTOTÉKON A razziát folytatják és ki tudja milyen eredményeket hoz. Az eddig összegyűjtött anyag alapján a rendőrség kartotékokat készített a szenny filmek, pornográf képek szereplőiről. Számuk elképesztően magas, megközelíti a 300 ezret. A rendőrség nyilvántartásának összeállításán körülbelül 200 tisztviselő dolgozik. A pornográf bűnözés tragikus jelensége túlszárnyalja annak a St. Louis-i apának kétségbeesését, akinek lánya sok ezer társnőjéhez hasonlóan erre az útra lépett
