Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-30 / 306. szám

2 NÉPOJS ÄG 1961. december 39.. wombat Gépállomás! vezetők és traktorosok tanácskoztak Egerben (Folytatás az 1. oldalról.) tűrhetjük a következő évben, hogy akár egyetlen holdat is előhántó eke nélkül szántsanak fel. Ahol mégis előfordul ilyes­mi, ott a termelőszövetkezet nem fizeti ki a munkadíjat, s mi felelősségre fogjuk vonni az illetékeseket. Az idei tapasztalatok alap­ján jövőre úgy kell megszer­vezni a szántást, hogy a trak­torosok egy csoportban, egy táblán dolgozzanak. Az idén is nagyobb eredményeket érhet­tünk volna el, ha már a nyári kampányban és az őszi kam­pány elején is így dolgozta­tunk. Ez a gépek fokozottabb, jobb kihasználását szolgálja, és a ráfordított költségeket is csökkenti. Megkönnyíti az el­lenőrzést, olcsóbbá teszi az üzemeltetést. Fokozott mértékben kell segíteni a gyengébb termelőszövetkezeteket, elsősorban azokat, ahol nem rendelkeznek megfelelő mun­kaerővel. Nem fordulhat elő az, ami az idén előfordult —, hogy éppen a gyengébb szö­vetkezeteknél végeztük el utol­jára az igényelt munkát. A gyengébb termelőszövetkeze­teket előnyben kell részesíteni, hogy ezzel is segítsük a maga­sabb terméseredmények el­érését. A munkaerő-hiánnyal küszködő termelőszövetkeze­teknél lehetőleg minden mun­kát (négyzetes vetés, kapálás, betakarítás) géppel kell elvé­gezni. A következő évben — mivel kevés gépet kaptunk — foko­zottabb mértékben kell meg­szervezni a kettős műszakokat. Már a nyár elején biztosítani kell, hogy a gépeknek legalább 80 százaléka két műszakban üzemeljen. Fokozottan kívánjuk alkal­mazni az új módszereket is. Így többek között a disztillcr utáni vetést, az idei 20 000 holdról 40 000 holdra akarjuk növelni. Fokozni kell az ikersoros és a szemenkénti vetési eljárásokat a kukoricánál. A nagy nyári munkák idején el kell érni, hogy egy kombájn megyei át­lagban 500 holdat arasson le, erre megvan a lehetőség, mert képzett kombájnos gárdával rendelkezünk, és a terület sem lesz akadály. A termelés egyik előfeltétele a reális és jó tervek készítése. Az elkészített terveket úgy kell felbontani brigádokra és egyénekre, hogy azok mozgó­sító hatásúak legyenek, anya­gilag is ösztönözzék a dolgozó­kat a tervek teljesítésére. Ezek után hangsúlyozta, an­nak, hogy a gépállomások tel­jesíteni tudják a rájuk szabott feladatokat, feltétele a jól megszervezett gépjavítás. Az idei aszályos időjárás kemény próbára tette a gépeket, szük­séges tehát, hogy a gépállomá­sok műszaki dolgozói a talaj­munkák befejeztével a gépja­vításra fordítsák a legnagyobb gondot. Az idén is azért tud­tak jó munkát végezni a gép­állomások, mert az elmúlt év­ben javult a gépjavítás minő­sége is. A gépállomások az egyes agrotechnikai feladatokat, ak­kor tudják megoldani — foly­tatta a továbbiakban —, ha időben a termelőszövetkeze­tek rendelkezésére bocsátják a szükséges erő- és munkagé­peket. Ezért különösen fontos, hogy a javítást azokon a gé­peken kezdjék, amelyek a ta­vasszal dolgoznak a termelő­szövetkezetekben. A nagy mű­hellyel rendelkező gépállomá­sokon az elmúlt évi tapaszta­lat alapján alkalmazni kell a géptípusonkénti javítást. Fel kell mérni az ütemezésnek megfelelően az anyagszükség­letet, s biztosítani a zavarta­lan anyagellátást. Ezek után a gépállomások téli feladatairól beszélt. Ezek közé tartozik — mondotta — az oktatás megszervezése, mert a traktorvezetők és sze­relők szakmai tudásának nö­velése előfeltétele a következő év sikeres munkájának. Az előző évekhez hasonlóan az oktatást alap- és középfokon kell folytatni. A tanfolyamok szervezésénél figyelembe kell venni, hogy ezek segítik a kétműszakos ' üzemeltetés le­hetőségét. Felhívta a vezetők figyelmét arra, ne tűrjék meg, hogy egyes erő- és munkagépek sza­naszét heverjenek a határban, kötelezzék a brigádvezetőket ar~a. h^ay egv-eev munka vé- g~-tóyg] p f-’ns1 eressé -ált -nunkegébeket vontassák be a brigádszállásra, a gépállomás­ra, vagy a termelőszövetkezet által kijelölt helyre. Hangsú­lyozta a továbbiakban a heti karbantartások elvégzésének fontosságát, példaként liléméi­vé, hogy a hevesi, detki és sa- rudi gépállomások azért tud­tak jó eredményt elérni az idén is, mert erre külön gon­dot fordítottak. Ezek után rátért az újító- mozgalom terén elért eredmé­nyek értékelésére. Bírálta, hogy egyes gépállomásokon, például Hevesen és Detken nem foglalkoztak az újítások elbírálásával. Végezetül a bal­esetelhárítás fontosságával foglalkozott. Elmondotta, hogy a balesetek száma csökkent, e csökkenés mértéke azonban még mindig nem kielégítő. Elért eredményeink — mon­dotta befejezésül — annak tudhatok be, hogy a traktoro­sokkal sikerült megértetni, milyen fontos feladatok há­rulnak rájuk a termelőszövet­kezetek politikai és gazdasági megszilárdításában. Azok az eredmények azonban, melye­ket a géoállomások, a megyei pártbizottság ellenőrzésével, a tanácsok segítségével elértek, nem tehetnek bennünket el- bizakodottá. Ami eddig jó volt munkánkban, azt tovább kell fejleszteni, s a hibákat felszámolni. Az eredmények további növelése érdekében érvényt kell szerezni a párt- és kormányhatározatoknak, tovább kell szilárdítani kap­csolatainkat, maradéktalanul kielégíteni a termelőszövetke­zetek munkaigényét. Többet kell foglalkozni a munkaver­sennyel, s az eddiginél is na­gyobb súlyt helyezni a dolgo­zók politikai’ nevelésére. Fo­kozni kell a kettős műszak alkalmazását. A feladatok maradéktalan végrehajtásának eredménye az lesz, hogy a termelőszövet­kezetek nagyobb termést ér­nek el, s ez elősegíti a terme­lőszövetkezetek további szilár­dítását — fejezte be beszámo­lóját ötvös Aladár elvtárs. A vitában sokan kértek szót, köztük Hever Lajos, a Hevesi Gépállomás igazgatója, aki hangsúlyozta, hogy a gép­állomások vezetőinek nem a mindenáron való nyereséghaj- hászást kell elsőrendű fontos­ságúnak tartani, hanem arra kell törekedniük, hogy minél többet tegyenek a termelőszövetkezetek gaz­dasági és politikai megszi­lárdításáért. Felszólalásában ismertette, miként vált lehetővé, hogy gépállomásuk olyan nagy si­kereket érjen el. Elmondotta, miként segítette a pártszer­vezet a termelési feladatok megoldását, s miként vezette rá az embereket, hogy első­sorban a termelőszövetkezetek igényeinek kielégítését végez­zék, s ne egyéni érdekeiket helyezzék előtérbe. — A pártszervezet és a ve­zetőség felvilágosítása nyomán , a gépállomás dolgozói arra tö­rekedtek— mondotta —, hogy jobb gépkihasználással, jó munkaszervezéssel összeegyez­tessék a termelőszövetkezetek, a gépállomás és a népgazda­ság érdekeit. S amikor nem futotta a köz­ponti támogatásból, saját erő­ből is állítottak össze gépeket, versenyt szerveztek, s a szo­cialista munkacsapatokban 63 traktoros dolgozik, akik kima­gasló eredményt értek el a többiekhez képest. Így vált lehetővé, hogy a palántázás­nál, a négyzetes vetésnél és a kapálásnál több mint 10 ezer hold megművelésétől mentesítették a szövetkezeti gazdákat, s meggyőzték őket, mennyire helyes, ha ezután jobban igénybe veszik a gé­peket. A gépállomás dolgozói, de a termelőszövetkezeti tagság is kezdetben bizalmatlanul fo­gadta az új módszereket. El­sősorban tehát a traktoroso­kat kellett meggyőzni annak hasznosságáról, hogy szívvel- lélekkel végezve a munkát, bebizonyíthassák a termelő­szövetkezeti parasztságnak, hogy a gépek jó barátaik, se­gítőik, s az új módszerek nagy előrelendítői a munká­nak. A nyári és az őszi munkák­nál soha nem látott igyeke­zettel és lelkiismerettel dol­goztak a Hevesi Gépállo­más traktorosai: a nyári mély­szántást 93 gép, két műszak­ban végezte, s a gépállomás történetében először, október­ben végeztek a vetéssel. — Arra törekedtünk — mondotta Hevér Lajos —, hogy a termelőszövetkezetnek ne csak gyorsan, időben, meg­felelő minőségben, de a lehető leggazdaságosabban végezzük el a munkát. Ezért alkalmaz­tuk majdnem 4000 holdon a disztilleres vetést, amely, az eddigi jelek szerint igen jól sikerült. Ezért alkalmaztuk 2200 holdon a kukorica kom­bájnnal való betakarítását, il­letve silózását. S amint a Hevesi Gépállo­más körzetében elfogyott a szántanivaló, a traktorok inhen is útra keltek, s A')"r környé­kén több mint másfél ezer hol­don végezték el a szántást, s ha az idő engedte volna, még a Borsod megyei tsz-ekben is sok munkát elvégeztek volna a gépál­lomás traktorosai. Burkóczi György, a Füzesabonyi Gépállomás főmérnöke, a gépjavítás alapos megszer­vezésére, az alkatrészellátás megjavítására hívta fel a fi­gyelmet, majd arról beszélt, mennyire fontos a különböző téli szakmai tanfolyamok meg­szervezése, s hogy náluk he­lyiséghiány akadályozza a trak­torosok, vontatóvezetők, szere­lők továbbképzését. Hiányolta, hogy kevés szerszámgép van a gépállomásokon, s így több ja­vítást más vállalattal kell el­végeztetni, ami erősen növeli az önköltséget. Török Károly, a Sarud! Gépállomás igazgatója azt ismertette, milyen nehéz körülmények között végezték munkájukat a troktorosok, sze­relők, de a közös egyetértéssel végzett munka kimagasló ered­ményt hozott, s az aratásnál szinte teljesen felmentették a szövetkezeti parasztokat a ne­héz fizikai munkától. Beszélt azokról a helytelen nézetekről, amelyekkel a két műszak bevezetését fogadták egyesek, majd számokkal bizo­nyította, mennyire előnyös a kétműszakos szántás, ha azt lelkiismerettel, jó szervezéssel végzik. Társai nevében ígéretet tett arra, hogy nemcsak a munka minő­ségére, de gazdaságosságá­ra is jobban törekednek ezután, hogy ne hozzanak szégyent a gépállomásnak az idén kiérde­melt jó hírére. A munkát akadályozó hibák­ról szólva, Rapcsák László. az Egri Gépállomás brigádvezetője elmondotta, hogy igen nagy kárt okozott a gyenge munka- szervezés, a nem kielégítő munkafegyelem és a vezetés fogyatékossága, de még ennek ellenére is 130 000 normál hold- nyi munkát végeztek el, majd arra hívta fel a gépállomási vezetők figyelmét, készüljenek fel időben a tavaszi nagy fel­adatok ellátására, s már most biztosítsák, ha a gépek nem győzik tavasszal a munkát, hogy a termelőszövetkezeti fo­gatok is készen álljanak a ve­tés előkészítésére. Nagy István sarudi traktoros több társa nevében beszélt, akik minden erejükkel igye­keztek munkájukat legjobban elvégezni, s helytelenítette, hogy ezt az igyekezetét még azzal sém honorálták azok a termelőszövetkezetek. ahová segíteni mentek szántani, hogy megfelelő szállást biztosítottak volna részükre. Egyes helyeken még az ablaküveg is hiányzott a traktorosok szállásáról. Ver- peléten pedig egy istállót kí­náltak fel szállásnak. — Tudjuk, hogy nem utolsó eset, hogy segfteni kell más járásbeli, vagy megyebeli ter­melőszövetkezeteknek. Erre le­het számítani tavasszal is, ép­pen ezért azt kérjük vezetőinktől, s a szövetkezetektől, hogy megfelelő szállásról és el­látásról gondoskodjanak, hogy az emberek nagyobb kedvvel végezhessék a munkát. A vitában felszólalt Putnohi László elvtárs, us MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára is. aki a megyei pártbizottság és a megyei tanács üdvözletét és elismerését tolmácsolta a megye gépállomási vezetőinek, dolgozóinak. — A mezőgazdaság iparosai derekas munkát végeztek — hangsúlyozta Putnoki elvtárs —, majd arra kérte a jelenle­vőket, tolmácsolják az ottho­niaknak is a megyei párt- bizottság elismerését, mondják el, hogy az idén a gépállomá­sok a várakozásnak megfelelő­en, sikerrel bizonyították a nagyüzem fölényét és előnyét a régimódi, kisüzemi gazdál­kodással szemben. — A gépállomások létrejötte egy új korszakot nyitott meg a magyar mezőgazdaságban — mondotta Putnoki elvtárs. — A gépállomások néhány éve még a kisparcellák termelését segítették elő, de már akkor is előre vetítették a jövőt, úttörői voltak a nagyüzemi mezőgaz­daság megteremtésének, s na­gyon sokat tettek azért, hogy a kultúra gyorsabban terjedjen a falvakban. A gépállomások megalaku­lása úgy íródik be a fal­vak történetébe, mint a mezőgazdasági termelés, a kulturáltság egyik előmoz­dítója, segítője. A gépállomások most a ter­méshozamok növelésében lelik fő feladatukat. Nemigen kép­zelhető el nélkülük, a gépek nélkül a további fejlődés. A régimódi gazdálkodás már nem alkalmas a terméshozamok növelésére. Gép kell, modern agrotechnika, enélkül nem sikerül számotte­vően növelni a mezőgazdaság termelékenységét. Az idén is bebizonyosodott, hogy a gépek nemcsak a talaj­munkában, a növényápolásban és a talajerő visszapótlásában, de még az időjárás viszontag­ságai ellen indított gigászi harcban is sikerrel vizsgáztak. Lehetőségeink vannak arra, hogy egyre inkább kiküszöböl­jük az időjárás negatív hatá­súit, hogy öntözéssel, talajle­zárással, őszi szántással, kü­lönböző védekezési módokkal, a talajerő utánpótlásaival csökkentsük az időjárás nega­tív befolyását a mezőgazda­ságra. Ez gépek nélkül elképzelhe­tetlen. Elképzelhetetlen azok nélkül a traktorosok, szerelők, gépállomási vezetők nélkül, akik az idén is bebizonyítot­ták: nagy feladatok megoldá­sára képesek. Azért tekintünk nagy tisz­telettel a gépállomások dolgozóira, mert tudjuk, hogy a mezőgazdaság jö­vője sokban múlik az ő eszüktől, hozzáértésüktől, munkájuktól. Ezt már az idén is tapasztal­hattuk, hiszen a kedvezőtlen időjárás ellenére a megye tör­ténelmében először sikerült el­érni kenyérgabonából a 10 má­zsán felüli átlagot, és több árut adni, mint bármelyik évben. A tsz-tagokkal közösen így si­került elérni, hogy a szőlő — a közös művelés első évében — az országos átlag fölött 4—5 mázsával teremjen, s hogy a dolgozó parasztok, akik közül több tízezer ment volna tönk­re az egyéni gazdálkodás ide­jén, most nem érezték meg annyira az időjárás okozta nagy károkat. Az emberek előtt nyilvánva­ló lett, mire képes a nagyüzemi gazdálkodás, a közös • emberi munka, amelyet gépek segíte­nek, s amelynek olyan szép bi­zonyítéka van, mint a szántás korai befejezése, a jövő évi ter­més megalapozása. Putnoki elvtárs a továbbiak­ban arról beszélt, hogy a gé­pek nemcsak gazdaságilag vé­geztek jelentős munkát, de a gépállomások jó munkája ah­hoz is hozzájárult, hogy mi­előbb felszámoljuk az elmara­dottságot a megye falvaiban, hiszen amikor a gépek leveszik a nehéz fizikai munka terhét a parasztemberek válláról, egyben lehetőséget adnak ar­ra, hogy idejükből több jusson kulturálódásra, művelődésre. A gépállomások dolgozóira hagy feladat hárul az új mód­szerek elterjesztésében is, h:szen még a szakemberek egy része is felemelte szavát a disztillerezés, s az egyéb, új módszerek ellen. A gépállomá­sok azonban meggyőzően, a gyakorlatban bizonyították be a termelőszövetkezeteknek; nem valakinek a rögeszméje az új módszer, hanem hasznos, gazdaságos megoldás. — Becsületére válik a me­gye traktorosainak, gépállomá­si vezetőinek, hogy sikerrel bizonyították az új mód­szerek hasznosságát, elisme­résre méltó, hogy minőségileg is eredményes volt a munká­juk, s öröm végigmenni a szövetkezetek földjén mert abból azt látni, hogy a traktorosok nemcsak kezük munkáját, de szívüket és lel­kiismeretüket is beleadták munkájukba. Bebizonyították, hogy nemcsak az egyéni gazda tudja szépen megművelni a földet, de a jó kezű traktoros is. Ennek az évnek legfonto­sabb tapasztalata az, hogy megmutatkozott; a traktorosokban megvan a készség arra, hogy kiváló minőségű munkát végezze­nek, s ezzel több kenyeret juttassanak az ország asz­talára. "Ezért becsülik egyre jobban a szövetkezetekben is a trak­torosok munkáját. A szövetke­zeti parasztok most már nem féltik a földet a traktortól, sőt lánctalpasokért vereked­nek. Nem félnek a kombájn­tól, hogy szétszórja a magot, hanem egyre újabbat kérnek belőle. Más szemmel nézik a gépesítést, távolabb látnak, felismerték, hogy a mezőgaz­daság jövője csak a gépesíté­sen nyughat. , Putnoki elvtárs a feladatok­ról szólva hangsúlyozta, meny­nyire fontos a mezőgazdasági terméshozamok növelése, a modern agrotechnika alkalma­zása, a gépek tökéletes hasz­nosítása, a traktorosok öntu­datának, képzettségének növe­lése, a jó összhang a termelő­szövetkezetek és a gépállomás között, a kezdeményező kész­ség növelése, a legmodernebb technika megismerése. A szakemberek képzésével kapcsolatban Putnoki elvtárs elmondotta, miért fontos a legmodernebb technika és a nagyüzemi módszerek elsajá­títása. hiszen a most kialakult termelőszövetkezeti nagygaz­daságok merőben más mód­szerekkel dolgoznak, mint az egyéni parasztok, vagy mint az egykori nagybirtokok, ame­lyek a legolcsóbb „gépre”, az emberi munkára, verejtékre vollak berendezve, a béresek, summúsok munkájára. A mi nagyüzemeink nem az emberi verejték kisájtolására épül­nek, hanem a gépek erejére, traktorosok, szövetkezeti pa­rasztok eszére. Ezért kell bát­ran kiállni az új módszerek mellett, s a gépeket nagy kí­méletei kezelni, de maximá­lisan kihasználni. Ezek a gé­pek többre képesek. A nyáron is bebizonyosodott, hogy a kombájnjaink 500 hold learn- tására is képeseid s ha ettől még többet vágnak le egy-egy géppel, még kevesebb verej­ték hull a tarlóra. A mezőgazdaságban most kevesebb ember is el tudja lát­ni a föld megművelését, meri a gépek máris sokat segítenek, 's egy-egy traktoros szinte egy munkacsapatra való ember dolgát tudja elvégezni, sokkal kevesebb fizikai munkával. Putnoki elvtárs felhívta a fi­gyelmet a munka szervezésé­nek megjavítására, s arra, hogy nagyobb lelkiismeretes­séggel gondoskodjanak a sza­badban dolgozó traktorosok, szerelők szállásáról, ellátásá­ról. Jobban be kell vonni őket egy-egy nagy munka előtti ta­nácskozásba, elfogadni hasznos javaslataikat, s általában na­gyobb megbecsülést kell adni számukra. Helytelenítette Putnoki elv­társ, hogy ilyen jelentős ta­nácskozásra a főigazgatóság, s a többi felsőbb szerv egyetlen képviselőjét sem küldte el, pe­dig a Heves megyei traktoro­soknak lelkiisnjeretes munká­juk után jól esne az elismerés. A jövő évi munkáról szólva, Putnoki elvtárs elmondotta, megvannak a kilátások arra, hogy jövőre hasonló sikereket érjenek el a megye traktorosai, s nagyobb bőségét érjük el a mezőgazdasági termékeknek, s jövedelmezőbbé tegyék a me­zőgazdaságot a szövetkezeti ta­gok számára is. Ez egyik alap­ja lesz annak, hogy az ötéves terv végére megyei átlagban legalább 40 forintot tudjanak osztani egy-egy munkaegy­ségre. — Erre megvannak a lehető­segeink a szorgalmasan dolgo­zó termelőszövetkezeti tagság­ban, a jól képzett gépállomási dolgozókban, a kedvező talaj- viszonyokban. slb. — mondotta. Putnoki elvtárs — majd ígv folytatta: — Ez az év is bebizonyította, hogy a gépállomási dolgozók, termelőszövetkezeti tagok egyaránt bíznak a párt politi­kájában. készek annak meg­valósításáért lelkiismeretesen dolgozni, a XXII. kongresszus óta pedig még nagyobb lendü­letet vett a munka, hiszen az emberek látják a célt. a biz­tató jövőt, amelyben jólét vár népünkre. Felszólalása befejezéséül Putnoki elvtárs sok sikert kí­vánt a jövő évi munkához. Ezután Ferencz Béla, a Fü­zesabonyi Gépállomás trakto­rosa szólt hozzá, majd a több órás vita Molek Jenő elnökhe­lyettes zárszavával ért véget. Távirat A Heves megyei gépállomá­sok igazgatóinak értekezletén, kérem, tolmácsolják a gépállo­mási igazgatóknak és dolgo­zóknak a minisztérium elisme­rését és köszönetét ez évben végzett eredményes, jó mun­kájukért. Amikor valameny- nyiüknek boldog új évet kívá­nok, kérem, hogy a következő évben is kövessenek el min­dent azért, hogy a termelőszö­vetkezetek a szocialista nagy­üzem termelési lehetőségeit minél jobban ' «aknázva, to­vább erősödj"" k. Tömpe István, minisztcrhelyettea,

Next

/
Thumbnails
Contents