Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-29 / 305. szám

IMI. december 8#.. péntek

JfCPÜ JS A <5

EGY É¥ A MÉRLEGEN

A népfrontmozgalom Heves megyében

Ahol a következő évekre is számolnak már

Jól terveitek 1962-re m mezőtárkányi Búzakalász Tsz tagjai

MEG KELL VALLANI

őszintén, jól „futott ki” az elmúlt esztendő Mezőtárkány- ban a Búzakalász Tsz tagjai számára, ötvenöt forint 10 fillért" osztottak egy munkaegységre, zárszámadáskor. Szén összeg. Hangulatot adott a következő évi munkához, erőt a még jobb, közös tevékenységhez, az, hogy: sikerült ennyit osztanunk.

A tsz főkönyvelőié, Patai Rezső és az agronőmus, Németh József mégis legyintenek, amikor az 1961-es évről beszélgetünk:

— A biztonság kedvéért 50,68 fillért terveztünk érre az évre, s ehelyett osztunk, vagy 33 forintot... — mondják.

Nem, szó sincs arról, hogy az 1060. évi jó zárszámadás okozta, kedvező hangulat, munka- kedv csappant meg. Más volt a baj.

— Tizennyolc féle növényt termesztettünk — indokol az agronómus — és ebből csak kettő adta meg a tervezett mennyiséget, vagy annál valamivel többet. A többit á nagy szárazság szinte teljesen tönkretette. Kukoricából volt egy 80 holdas tábla gyorsantermő- fajta. Ilyen nagy területen alig hozott összesen száz mázsát. Így ebből a növényből 540 ezer forintos k'offsünk származott. A cukorr; t a tervezett 810 ezer forint helyett 270 ezer forint bevételt hozott.

— Légióként ezek okozták azt, hogy 50 forint helyett majd csak 33-at tudunk osztani — veti közbe a főkönyvelő.

Egy olyan sikeres esztendő után mint a tavalyi, ez nem túlságosan rózsás eredmény. Törték is a fejüket a mezőtár- kányiak, mit tegyenek az 1062-es évi tervezésnél.

Óvatoskodjanak, szűkebben számoljanak a várható termés- eredményre, hogy még egyszer ne érje őket ilyen nagy meglepetés? Ez ,nem megoldás és nem is hasznos, az egész közösségre nézve sem, különösen, ha tekintetbe vesszük: jövőre

KINEK VAN IGAZA ?

TAN ÁCS VEZETŐK, szövetkezeti elnökök és szakemberek vettek részt azon á megbeszélésen, ahol élénk vita kerekedett a háztáji gazdaságokról. Voltak, akik erőteljesen bizonyították: a háztáji gazdaságok árutermelése ma igen fontos tényező. Mások vitába szálltak és azt állították: a háztáji gazdaság afféle kapitalista sziget a nagyüzemi mező- gazdaság tengerében, sőt, kerékkötője a fejlődésnek. Kinek van hát igaza? Vigyázzunk, hogy ezt helyesen dönthessük el, szigorúan a mai valóságból kell kiindulnunk, különben zsákutcába jutnánk.

Legelőször arra a kérdésre feleljünk: vajon csakugyan összeférhetetlen ellentét van-e a közös nagyüzemek és a háztáji gazdaságok között? Ügy kell-e megítélnünk ezt, hogy vagy fejlett nagyüzem, vagy háztáji gazdaság? Nem, a kettő nincs szöges ellentétben egymással. Ma igen nagy szükségünk van mind a nagyüzemek, mind a háztáji gazdaságok árutermelésére.

Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdasági termelés korszerűsítése és a falu népének szocialista felemelkedése csakis a nagyüzemi úton lehetséges. Ma már száz és száz termelőszövetkezet példája bizonyítja, hogy a szocialista nagyüzem tökéletesen beváltja ezeket a reményeket. Minden lehetséges módon elő kell hát segítenünk, hogy valamennyi termelőszövetkezetünkben meggyorsuljon a fejlődés és a közepes, vagy éppenséggel gyön- gécske szövetkezetek megtanulják követni a jók példáját. Ezért a szövetkezeti parasztság szorgalmas munkája révén erősítenünk kell a közös alapokat. fejlesztenünk kell a gépesítést, sokasítanunk a modern termelő berendezéseket, s ezek révén az árutermelési eredményeket.

— Néhány dolgos, eredményes esztendő és a fejlődés mai útján tovább haladva, elérjük majd, hogy a mezőgazdasági nagyüzemeik túlnyomó többsége valósággal ontsa termékeiket. De addig is biztosítanunk kell, hogy az élelmiszer-igényeket a dolgozó emberek szükségleteinek megfelelően, kielégíthessük. Ehhez múlhatatlan szükségünk van a háztáji gazdaságok árutermelésére isi

MÁSODIK ÖTÉVES tervünk az egész mezőgazdaság termelésének 23 százalékos növelését írja elő. A növénytermesztés területén természetesen jóval előbb el fogjuk érni azt a célt, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek termeljék meg mindazt, amire az országnak szüksége van. Az állati termékek dolgában lassúbb fejlődésre kell számítanunk. Ahhoz, hogy nagyüzemi állattenyésztő munkánk megfelelő színvonalra emelkedjék, sok minden kell, elsősorban némi idő és hatalmas anyagi befektetések. Viszont az állati termékek termelését, a hozamokat ez alatt is növelnünk kell.

Vegyük szemügyre, milyen forrásból kapja az ország az állati termékeket? Ma az ország szarvasmarha- és sertés- állományának pedig mintegy 90 százaléka a háztáji gazdaságokban van. Innen származik a marhahús 40 százaléka, tej- és sertéshús-készleteink fele, a vágóbaromfi és a tojás 90 százaléka. Ez az a valóságos alap, amelyből kiindulva, megítélhetjük a háztáji gazdaságok mai szerepét. És aki ezeket a tényeket figyelembe veszi, okvetlenül támogatja a háztáji gazdaságok szerződéses árutermelésének fokozását. Ezekből a számokból az is kiviláglik, kinek van igaza a .háztáji vitában”: nem a frázisok hangoztatóinak. han-’m azoknak, akik az árutermeié; tényleges fokozását tartják szem előtt.

A SZOVJETUNIÓ immár a kommunizmus gyakorlati építésének korszakába lépett. A

kolhozok árutermelése sünié viharos ütemben fejlődik. Reális a cél, hogy a szovjet mezőgazdaság néhány év alatt az.

egy főre jutó valamennyi termék tekintetében maga mögé utasítja az Egyesült Államok modern mezőgazdaságát. Az SZKP XXII. kongresszusa mégis szükségesnek tartotta hangsúlyozni a háztáji gazdaságok jelentőségét. Nyilvánvaló, hogy ez a példa útmutató jelentőségű a ml számunkra is, hiszen fejlődésünk mai fokán még kevésbé vannak meg a háztáji árutermelés kikapcsolásának feltételei, mint a szovjet mezőgazdaságban.

Egyesek úgy vélekednek, hogy a ma még gyengébb, fejletlen termelőszövetkezetekben valahogyan „elnézhető” a háztáji árutermelés támogatása, viszont a fejlett, erős termelőszövetkezetekben ideje „leépíteni” a háztáji gazdálko dást. Ez a nézet is elfogadhatatlan. Az országnak szüksége van valamennyi háztáji gazdaság termelésére, amely növel az állami készleteket. Igaztalan az az érv is, amely szerint a háztáji gazdaság akadályozza a közös gazdaság fejlődését, mert elvonja a tagokat a munkától és sokan, ahelyett, hogy a közösben keresnék boldogulásukat, a háztájiból akarnak megélni. A tapasztalat szerint ez éppen fordítva igaz. A tagok egy része ott keresi megélhetésének fő forrását a háztájiban, ahol a kiforratlan vezetés, a megtűrt lazaságok, a gyenge lábon álló közösségi szellem, a rossz szervezés és hasonló fogyatékosságok miatt a tagság nem látta kielégítőnek a nagyüzemi fejlődést, nem lát elegendő biztosítékot a jövőre nézve. Ha viszont ezeken a bajokon segítenek és a közös gazdaság kiépülése lendületet vesz. a tagok mindinkább bíznék a szüvetkezet-nyújtotta távlatokban. S ennek az sem mond ellent, hogy ma még sok szövetkezetben olyan emberek is akadnak, akik nem szívesen vesznek részt a közös munkában, vagy éppen lusták, felelőtlenek. semmibe veszik a közös érdekeket. A termelöszö- vetkezetekben ve*zett párt-!

munka döntő' feladata éppen az, hogy mindenkivel megértesse: az egyéni gazdálkodás végérvényesen és visszavonhatatlanul a múlté, a jelen és a jövendő a szövetkezeteké, ä parasztember a közösben keresheti és találja meg boldogulásának, gyarapodásának fő forrását, A háztáji árutermelés támogatásának követelménye természetesen, semmiképp sem „igazolja” azokat, akik lebecsülik a közöst és nem azt tekintik megélhetésük döntő alapjának.

DE SZAMOS PÉLDA éppen

azt is igazolja, hogy ahol a termelőszövetkezeti gazdaság támogatja és elősegíti a háztáji árutermelés fokozását, ott megnő a tagság bizalma és ragaszkodása a közöshöz. A szövetkezeti vezetőségek jól teszik, ha megkeresik ennek legalkalmasabb formáit. Vitathatatlan igazság, hogy a közös érdekek összeegyeztetése a tagok személyes érdekeivel — erősíti a szövetkezetei, gyarapítja a közös vagyont. Mindenütt mód van arra, hogy a szövetkezet a tagok anyagi érdekeltségét fokozó természetbeni juttatások révén segítse a háztáji állattartást. Akár prémium, akár íakarmányjuttatás formájában kap segítséget a szövetkezeti tag, a háztájiban több húst. tejterméket, baromfit és tojást termelhet, ezek az élelmiszerek pedig végső fokon az ország asztalára jutnak. A cgfonto- sabb a helyes arányok megtalálása: miközben folyton fejlesztik, gyarapítják a közös állattenyésztést, eközben mozdítsák elő szövetkezeteink a háztáji állomány bővítését is. Ezt követeli a népgazdaság érdeke, így kell eldőlnie annak a vitának, amely ma még sokhelyütt folyik a háztáji árutermelés dolgában. S annak van igaza, aki a háztáji árutermelést támogatja, annak, aki megérti, hogy szocialista előrehaladásunkhoz napról napra több mezőgazdasági árura van szükségünk.

Horvátit jfggcf

egv forint 45 fülért osztanak majd az 1962-es gazdasági év végén egy munkaegységre.

A pénz sokkal inkább a közös gyarapításához kell. Az emberek már megtalálták a helyüket a termelőszövetkezetben, ezt mutatja az 1960-as jó eredmény, s ezt az is, hogy az Idén kétszer annyit fordítottak saját erőből beruházásra, mint amennyit az előírások megszabnak.

Ez azonban még kevés — mondják a Búzakalászban. Ügy kell tervezni terményt, hízóállat leadásból származó jövedelmet — később meg úgy kell dolgozni —. hogy még In- • kább gyarapodjék a tsz vágyon, szilárduljon a gazdasági alap.

Nem akarnak még egyszer kevesebb jövedelemmel zárni, mint amennyit terveztek. Mi kell ehhez?

— Épületek az állattenyésztéshez. Legelőször ez — mondja az agronómus. — Lesz is, Üj istállók, kuköricagórék, esl- benevelő saját erőből és állami támogatással. Aztán gép is szükséges.

— Erre 500 ezer forintot szánunk 1962-ben — jegyzi meg a főkönyvelő. — Egy DT-t és két U 28-ast akarunk venni, munkagépekkel. Legelőször a DT kellene. Miért? Mert ez olyan gép, amely az első évben kifizeti magát.

Számolni kezd: a DT 167 ezer forint, hozzá az eke, körülbelül 18 ezer. Ezzel szemben a gépállomásnak eddig egy év alatt 200 ezer forintot fizettek ki csak talajmunkákért. Ha a DT meglesz, minden talajmunkát el tud végezni, s így a gépállomási munkadíjat megtakaríthatják.

A traktorvásárlást tekintve a 200 ezer forint másra fordítható. De a DT nemcsak ezt jelenti, az egész szövetkezet számára, hanem azt is: ebből a számítgatásból is látszik, milyen alapos, gondos körültekintéssel készült a Búzakalász Tsz 1902. évi terve.

Weidinger László

most már nemcsak az eddigi

tagok tartoznak a Búzakalász Tsz-hez, hanem egyesülés ré- vén a Dózsások is.

MI LEGYEN TEHAT?

Dönteni kellett, s Mezőtár- kányban ez ezt hozta a jövő évi terv készítésénél: egyetlen terményből sem terveztek kevesebbet, mint ez évben, sőt legtöbbnél még többre számítanak.

— Jól ismerjük már a földjeinket — mondja Németh József agronómus — tudjuk melyik részéről mit lehet várni, ha csak valami rendkívüli dolog közbe nem jön. így semmi okunk nem lenne a kevesebb termés betervezésére. Eddig például nem volt őszi árpánk. Tavaly vetettünk először, azt mondva: jók a mi földjeink, biztosan ebből is jó termést érlelnek. S ez sikerült. Tizenöt mázsa magót kaptunk átlagosan holdanként az őszi árpából.

S most még csak a kalászos, vagy kapásnövények egy részéről volt szó. A kertészetről külön beszélnek a Búzakalászban. Innen legalább 40 ezer forinttal több jövedelmet várnak, mint az idén.

Az á"attenyésztés ugyancsak ki’'1' fejezet a tervben, s a beszélgetésben egyaránt.

— Az idén átadunk 68 hízott marhát, jövőre pedig 78 darabot, ha a férőhelyet bővíteni tudjuk — számolja az ggronó- mus. — De ez csak az egyik- rész. A másik a sertés. Ebben az évben 205 darabot adunkéi összesen, jövőre meg már 500 szerepel a tervben.

Meg is lesz ez?

— Meg, mert kell a pénz — hangzik a válasz.

Nem csupán azért, meri még egyszer nem akarnak úgy járni, mint az idén, hogy 17 forinttal kevesebb jusson egy- egy munkaegységre, mint amennyit számítottak.

E TEKINTETBEN

lóban, óvatosan terveztek a Búzakalász Tsz-ben. Negyvenórását kell segíteni. A Népfront a termelési kultúra fejlesztésével, a modern eljárások széleskörű ismertetésével, s a meggyökerceedétt, régi, rossz módszerek elleni küzdelemmel járulhat hozzá a szövetkezetek erősítéséhez” — mondotta Kállai Gyula elvtárs, a Népfront országos tanácsának kibővített ülésén. Ehhez nincs mit hozzátenni, ez a feladat vár a mi megyénk népfront-mozgalmára is. Nem kisebb feladat azonban áz sem, hogy a népfront-mozgalom ségítsén a szocialista erkölcsi tudat kialakításában, a közös vagyon védelmének biztosításában, de segítse és támogassa a helyi kezdeményezéseket és a lehetőségek felkutatását.

Felbecsülhetetlen az a szerep, amely a népfront-mozgalomra vár a párt és a tömegek közötti kapcsolat még jobb kiépítésében. Fejleszteni kell a helyi tanácsok és népfront-bizottságok együttműködését, egyrészről a népfront- b'zottságok keressék a kapcsolatok jobb kialakításának módját, másrészt a párt-, tanácsi szervek is adjanak mind több és több feladatot, és segítsék is e feladatok megoldásában a bizottságokat. S nem utolsósorban jelentős feladata a népfront-mozgalomnak, hogy mozgósítsa Heves megye dolgozó népét a béke megvédésére, a békére való harcos helytállásra, arra a társadalmi összefogásra, amely egyedüli alapja szocialista hazánk, a béke védelmének.

Az eltelt egy esztendő jelentős előrelépést hozott a megye népfront-mozgalmában. Ez az előrelépés minden bizonnyal alapja lesz a további sikereknek, alapja, hogy a népfront-mozgalom betöltse hazánkban, s szőkébb pátriánkban, Heves megyében nagy -jelentőségű, történelmi szerepét.

javaslatokat Vittek és visznek a jól összeszokott bizottsági tagok, a helyi pártveaetőség, vagy a tanécsvezétőség élé.

Akad olyan község is, ahol még esek kibontakozóban vannak a népfront-mozgalom hélyes módszerei, ahol egyoldalúan felülről várják az irányítást, ahol csak a nagyobb rendezvényekre fordítva gondot, kevesebbét törődnek a szükséges „ápró munka'" elvégzésével . Ezek mellett a községek mellett azonban, sajnos, szép számmal adódnak olyanok is, ahol jóformán nem is beszélhetünk testületi munkáról, ahol a népfront-bizottság csak annyit jelent, hogy elnökét; vagy titkárát meghívják a tanácsülésre, vagy felültetik az emelvényre. Tamaleleszen, Pélyén, 8e- kölcén a népfront-mozgalom még nem jutott azon túl, hogy csak nevet adjon az egyes ünnepségeknek, vagy vállalja abszolút lebonyolítását, s ha már ennél a problémánál tartunk, meg kell még azt is említeni, hogy míg egyik helyen a Népfront esek névlegesen van meg, addig a másik helyen a Népfront elnök« vágv titkára, nyolc-tíz egyéb társadalmi funkciót is ellát, a ez azt a veszélyt rejti magában, hogy a ma még jól dolgozó népfront-bizottságok éppen vezetőik túlterhetsége miatt holnap talán nem tudnak olyan segítséget, adni a mindennapi munkában, mint ezt eddig tették volt.

A népfront-bizottságok általános munkáján belül külön kell szólni két olyan feladatról, amelyben nagy szerepet vállaltak és jó eredményeket értek el a bizottságok. Különösen említésre méltó az a munka, amelyet a népek közötti béke és barátság elmélyítéséért végeztek. A rendszeresen megrendezett barátsági estek nemcsak egyszerűen a falu kulturális eseményei közé tartoztak, hanem jelentősen elősegítették elsősorban a szocialista ország néoei életének jobb megismerését, annak a barátságnak a kiépítését. amely elengedhetetlen az egész szocialista tábor eevsé- gének további kialakításához, eredményeinek kivívásához Bükkszenterzsébeten például mongol—magyar barátsági napot szerveztek, egyedül az egri járásben nyolc községben szerveztek egész napos programmal ilyen napokat,, amelyen német, lengyel, cseh, szovjet vendégek vettek részt és szólaltak fel a falugyűléseken. Kerecsen den megtartott barátsági napon a helybeli termelőszövetkezet kötött barátságot egy csehszlovák termelőszövetkezettel. Ezek mellett békenapokat 1» rendeztek a népfront-bizottságok. Egerben például szeptember 26-án békenagygyűlést tartottak, s ugyancsak nagygyűlést szerveztek Mezőszemerén, Kál- ban, Sarudon, külföldi vendégek részvételével.

A népfront-bizottságok másik igen jó eredményt hozó munkája volt, hogy — mint például Egerben — szakképzett mezőgazdászokból akcióbizottságokat szerveztek a termelőszövetkezeti mozgalom segítésére. Ezek a bizottságok egyrészt a nagy mezőgazdasági munkák idején nyújtottak hathatós segítséget, másrészt a mindennapi munkák során rendszeresen megkeresték a szövetkezetek tagjait, hogy segítséget nyújtsanak egyéni problémáik megoldásában is. Az egri járás több községében több távolmaradót győztek meg a népfront-bizottsági tagok a közös munka előnyeiről és jelentőségéről, és mint ebben a járásban, úgy más járásokban is jogászok, bírák, ügyvédek segítettek a népfrontbizottságok akcióbizottságainak keretében a szövetkezeti tagok ügyes-bajos dolgai elintézésében.

Az egyévi mérleg azonban azt is megmutatja, hogy a kétségtelen és örvendetes eredmények ellenére van még mit tenni a megye népfront- bizottságainak. „A gazdasági területen mindenekelőtt a termelőszövetkezetele megszilárAz esztendő utolsó napjait éljük, mindenki ilyen, vagy olyan formában mérleget von: mit hozott ez 1061-és év, milyen eredményekét értünk él szocialista hazánk építésében, s milyén feladatok állnak előttünk az új esztendő még nagyobb eredményéinek kivívásában, Ezt a mérleget vonta meg néhány nappal ezelőtt a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága, megtárgyalva az eltelt esztendő munkáját, értékelve azokat az eredményeket. amelyekben feltétlen szerepük volt a népfront-bizottságoknak, de megjelölve azokat az általános feladatokat is. melynek megoldása elképzelhetetlen e bizottság»* munkája nélkül.

E bizottsági ülésen elhangzottak alapján próbáljuk most mi is fölvázolni, mit tette« Heves megyében a népfront- bizottságok, melyek azok az eredmények, amelyek azt igazolják, hogy a népfront-mozgalom a ml megyénkben Is erősödik, Izmosodik, s mint a legszélesebb társadalmi szerv, lelkes és hűséges szervezője a megye dolgozó népének, hogy sikerre vigye a párt célkitűzéseit. A legalapvetőbb talán e munka értékelésében, hogy a népfront-bizottságok mind több embert, mind számosabb társadalmi réteget vontak be munkájukba, növelték befolyásukat a megye dolgozó társadalmára, kialakították és szervezettebbé tették a különböző bizottságok munkájáL belső életét, a munka helyes módszereit.

Heves megye az 1961-es esztendőben jelentős lépést tett az ipari termelékenység emelésében e nem utolsósorban hatalmas lépést a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításában. A népfront-bizottságok és aktíváik tevékeny részt vállaltak mindebben, s az ő érdemüknek is tulajdonítható, hogy például az országban elsőnek fejezte be Heves megy» az őszi vetést és mélyszánt '

— s hozzátehetjük rögtön, hogy Heves megye történetében is először ilyen gyorsan.

A termelőszövetkezeti mozgalom gazdasági kihatásán túl mély változásokat idézett elő a nemrég még egyénileg dolgozó parasztság gondolatvilágában is: új elgondolások, új igények, növekedő kuitúrszomj, tudásvágy; a jobb módszerek iránti érdeklődés — ez jellemzi most Heves megye dolgozó parasztságát is. Mindenütt tanulnak. szívesen járnak a termelőszövetkezeti akadémiák előadásaira, mindenütt érzik, hogy megtalálják az új, ma- gasabbrendű élet útját, « azt is, hogy ezen az úton magasabb műveltséggel, megalapozottabb tudással lehet csak járni.

Ennek a kialakult, új „falusi arculatnak” megértése volt a jellemzője a megyei, járási elnökségi üléseknek.

Heves megye községeinek számottevő részében olyan testületi munka folyik, amely megfelel a párt VII. kongresszusa határozatainak, amely megfelel annak a célnak, hogy a népfront-mozgalom mind aktívabban és mind hathatósabban segítsen az ötéves terv következő évének nagy munkájában. A helyi pártszervezetek irányításával, a többi társadalmi szervekkel együttműködve számos kezdeményezést indítottak el a jól dolgozó népfront-bizottságok, felismerték, és felmérték a helyi lehetőségeket. Mezőszemerén például aktív részesei a mozgalom munkájának a pedagógusok, de a falu többi értelmiségi dolgozói is, s a helyi népfront-bizottságra rendszeresen számít a községi tanács is. Nagy és elismerésre méltó munkát vállalt például ez a b'zottság a helyi termelőszövetkezet megszilárdításában fs, de általában minden közérdekű feladat megvalósításában. Hasonló jó munka folyik beidéül Zagyvaszántón, Tar- babodon. Ostoroson, Apcon és több más községben is, ahol »•ndszeresen. kezdeményező