Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

1961. december 21., vasárnap NÉPÜJSAG IS kih»W „Versenyre hívjuk az ország valamennyi úszószövetségét. A megye sporttársadalmában őszinte és osztatlan örömet keltett, •mikor a megyei úszókongresszu­son a MUSZ képviseletében megjelent Dárdai László elnökségi tag közölte a megjelentek­kel, hogy az országban működő me­gyei úszószö­vetségek kö­zül a Heves megyei úszó­szövetség vé- ffczte 1961-ben a legjobb munkát. E megtisztelő elismerés azonban lem tette elbizakodottá a követ­ség vezetőit, akik nem Ültek rá ba­bérjaikra, szünet és megállás nél­kül munkálkodnak tovább Heves megye úszósportjának fellendíté­sén. Az elnökség és a bizottságok például az 1962. évre versenyre hívták ki az ország valamennyi úszószövetségét és bizottságait az alant felsorolt feltételek végrehaj­tására: 1. A megyén belüli tömegsport fejlesztése az úszásban. Az iskolai úszóoktatásban és a Kilián Sport- mozgalomban az úszópróba létété- le. I 2. Az ifjúsági bizottság működé­se. Politikai nevelés, és szakmai továbbképzés a szakosztályokban, sportfilmek vetítése és ismertetés­sé. 3. A megyén belüli szakember­képzés. Minőségi sportolók számá­nak növelése, az I., II., III. osztá­lyú minősítéssel rendelkező ver­senyzők számbeli értékelése. • 4. Versenybírói és játékvezetői továbbképzés. Gyakorló versenybí­rói és játékvezetői tanfolyamok szervezése és lebonyolítása. 5. A szakosztályok hányszor, és mennyi fővel vettek részt verse­nyeken. 6. A szövetség és a szakosztályok gazdasági működése, a bevételi terv teljesítése. A fenti hat pont értékelésére fel­kérték a Magyar Úszószövetség El­nökségét. A nagy verseny 1962. ja­nuár 15-én kezdődik, a végleges értékelésre 1963. december 15-én kerül sor. A csapat együtt marad Az utóbbi időben olyan hírek terjedtek el Egerben, hogy „bajok vannak” az OB I-es vízilabda-csa- j patnál. Mint az egyik ! szurkoló aggódással \ a hangjában megje­gyezte:- Szétbomlóban van a régi gárda . . . Nos, megnyugta­tásképpen közölhet­jük az egri vízilab­datáborral : a hírek nem, égj'’ebek rém- ^ ^ híreknél. Az együttes­'fc bői ugyanis egyetlen játékos sem távo- " zott el, és senkinek sincs szándékában Itthagyni Egert. A január végén elkezdődő alapo­zási munkában még a katonai szol­gálatra bevonult Frank Oszkár is részt vesz. A többiek közül Denk János a Borforgalmi Vállalatnál dolgozik, jövőre szándékozik egye­temre menni. Ringelhann és Bod­nár az orvostudományi egyetem hallgatói, Budapesten végzik rend­szeres edzéseiket, de időnkint a hazai edzéseken is megjelennek majd. Pócsik, Bolya, és Utassy ugyancsak Egerben dolgoznak, csakúgy, mint a fiatalok: Elek, Dói a és a többiek. A csapaton belül a lehető leg­jobb hangulat és szellem uralko­dik. s az itthoniak — noha, most van a téli pihenő ideje — nap, mint nap összejönnek egv kis „lu­bickolásra” az uszodában. Az 1962. évi .bajnokságon tehát a tel­jes csapat indul és igyekszik jobb eredményeket elérni az ideinél. Irány a lesikiópálya DCediws karáeiőiujL ajándék Ahogy a meleget kedvelők a napsugaras nyarat, olyan epedve várják a téli sport űzői a havazás megindulását. Még csak hófelhök úsznak az égen, de a fanatikus ab bak már megjelennek a Mátrában, s türelmetlenül, a sportot kedvelők számára valami érthetetlent ma­kacs vágyódással várják az első hópehely megjelenését. Különösen karácsony körül népesedik be Galyatető, Mátraháza és Mátrafüred környéke, idősebbek és fiatalok lepik el a lankákat, vagy a merész lejtőket, szelek szárnyán száguldoznak a puha, fehér hótakarón, amelyen ilyenkor még bukni is olyan jól esik . . . Hogy az idén a természet szűk, avagy bőmarkúan bánik a síelők­kel, hogy lesz-e elegendő hó — még nem tudhatjuk. Mindenestre biz­tató, hogy már a karácsonyt megelőző héten fehérbe öltözött Mát­raháza. Es mintegy varázsütésre, megelevenedett a vidék. A válogatott lesikló keret tagjai nagy kedvvel, vidáman végezték edzésüket, de persze a „menők” mellől a „mazsolák” sem maradtak el. Képünk is egy ilyen kedves „mazsola-csoportot” örökített meg, a gyerekek izgatottan készülődnek első sítúrájukra a Mátraházi Sportszálló előtt. A napokban kedves, meleghan­gú levelet kézbesített a posta az országos bajnokságban második helyen végzett Heves megyei ifjú­sági labdarúgó válogatott tagjai­nak. A megyei TST és a me­gyei labdarúgó szövetség vezetői köszönték meg benne a fiúk lel­kes, és eredményes szereplését, de minden magyarázat helyett áll­jon itt a levél tartalma: „Kedves Sporfctárs! Megyénk labdarúgó sportjának történetében kiemelkedő év az 1961. év. Hosszú idők becsületes munkájának eredményeként ifjú­sági válogatottunk a tatai országos döntőn második helyezést ért el. Az eredmény értékét emeli, hogy nagy labdarúgó múlttal és jelenleg is NB I., valamint NB Il-es labda­rúgó együttesekkel rendelkező me­gyéket hagytunk magunk mögött. Mindez elsősorban a csapat hősies, határtalanul lelkes játékának, ra­gyogó küzdőszellemének volt kö­szönhető. Ennek a válogatott csapatnak ön is tagja volt. Ezért most — az évvégi számadás alkalmával — sze­retettel köszöntjük és jókívánsá­gainkat fejezzük ki önnek. Kíván­juk, hogy a sportban továbbra is ilyen sikereket érjen el, s ez által sok örömet szerezhessen megyénk labdarúgást kedvelő népes táborá­nak.” A levelet a megyei TST elnöke, a megyei labdarúgó szövetség el­nöke er, az ifjúsági szövetségi ka­pitány írta alá. ... Az egész nem nagy dolog, de mi mégis biztosra vesszük, hogy ez az egyszerű, párszavas levél sok fiatal labdarúgónk egyik leg­kedvesebb karácsonyi ajándéka volt . . . Egy kis közösség nagy eredményei a Ki lián-mozgalom ban Egerben örvendetesen, mind nép­szerűbbé válik a Kilián Tesnevelé- si Mozgalom. Már nemcsak az is­kolákban tudnak eredményeket fel­mutatni,. hanem egyre több azok­nak az üzemi és hivatali dolgozók­nak a száma is, akik a szép Ki­lián-jelvénnyel büszkélkedhet­nek. Kiváló munkát végeztek például a Heves megyei Gyógyszertári Köz­pont dolgozói. A vállalat „Kilián- megbízottja”, Buda István mesélte, hogy már a mozgalom ismertetése­kor nagy érdeklődés nyilvánult meg a munkatársakban, s ahogy elhangzott a mozgósításra való fel­hívás. — a központ párt- és KISZ- alapszervezete késedelem nélkül hozzálátott a szervezéshez. Kilián- értekezletet hívtak össze, amelyen Csáki Balázs, a Megyei TST fő­előadója tartott ismertetést a moz­galom célkitűzéseiről, szabályza­táról. Másnap nagyméretű, színes táb­la jelent meg a vállalat előszobájá­nak falán, rajta a Kilián-mozga- lomra buzdító felhívással. A dol­gozók elolvasták a felhívást, majd egyikük ceruzát vett elő, s az üresen maradt, kipontozott helyen aláírta a nevét. A sorok csakhamar megteltek az aláírásokkal, s ami­kor a mozgalom május elsején útjára induit, a kislétszámú köz­pont 20 dolgozója kapcsolódott be az aktív sportolásba. Először asztaliteniszeztek, — egy hét alatt nyolcán tanultak meg bánni az ütővel, meg a kaucsuk- labdával — vasárnoponkint pedig egész napos túrákat tettek a fes­tői Bükk különböző vidékein. Hat hónap alatt. -15 túrán, fejen­ként többszáz kilométert hagytak maguk mögött, hegynek fel, völgy­be le, — s szépen gyűltek a pon­tok. Közben a befizetett pénzből sakk-készletet vásároltak és kez­detüket vették a sakk-csaták is. Az oktatást A.lbach István és Me- licher Béla, ismert versenyzők vállalták. És így ment ez tervszerűen, cél­tudatosan, újabb és újabb spor­tokkal ismerkedtek meg, s mire elérkezett az október hónap, szinte észre sem vették, hogy mindany- nyian túlteljesítették a követelmé­nyeket. A táblára rákerültek az eredmények: Szabó Endre 187, Gömböcz Márta 124, Kirják József 115, Szabó Matüd 132, Zalánki Gyu­la 124, Nagy Klára 113, Buda Ist­ván 109, Juhász Imre 108 pont. Jó­val túl a vas jel vény fokozatán! És a sportolók javarésze nő volt. . . Az „úttörőket” aztán követték a többiek. Löfler Katalin például a napokban érte el a vas jelvény megszerzéséhez szükséges pontszá­mot, de bíznak abban, hogy még ebben az évben bronzjelvényesek­kel is büszkélkedhet a központ. A tervek szerint jövőre még 10 fővel emelik a „Kiliánosok” lét­számát, a fiatalok mellé fokozato­san igyekeznek bevonni az idő­sebbeket is. A megvalósításhoz mi is sok sikert kívánunk . .. ✓sA/sAAA/\AÍ v'VNA/VVAA/V'SAAAAAAAA^AAAAAAAAAiAAAAAAAAAAAA^^^AA^^^AAA^^^^AAAAA/NAAAAAAAAA/VAAAAAAAA/Vv'SAAAAAAAAAAAA/NAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ Elégedett ember a Somlyó-hegy aljában 9 ___^ .2.ÍNÜ OVERÁLBAN, svájci sa pkával a fején, munkaközben akadtunk rá. Amikor előadtuk jö­vetelünk célját, először csodálkoz­va nézett ránk, aztán elmosolyo­dott, és „lakosztályába” invitált bennünket. „Lakosztályába”, amely szeré­nyen húzódik meg itt, a bánya­üzem központjában, a műhelyek mellett, amelyben egyszerű vas- i c .iszolatlan szekrény, négy­szögletes asztal, néhány szék, és egy hidegen ásitozó fekete vas­kályha árulkodik gazdájuk jel­leméről. Arról, hogy Túrán István, ez a tnég mindig daliás megjelenésű Sportember — az S.BTC volt. ki­váló : :' -T-; 'a. s jelenleg a Ró­gsaszentmártoni Bányász labdarú­gó csapatának edzője, aki többek között arról is híres itt, az öreg Somlyó-hegy aljában, hogy csa­patát nem „csomagolja vattába” — maga is egyszerű életmódot folytat, szerényen éli dolgos életét. Sáros gumicsizmában, kék munka­ruhában csakúgy, mint „fiai”, a rózsái játékosok, akiket nagyon szeret, és akik hasonlóképpen sze­retik és tisztelik mesterüket. Talán ebben a kölcsönös bizalomban kereshető a jó szereplés titka, az, hogy a Rózsaszentmártoni Bányász — a legutóbbi hevesi „kisiklás” el­lenére — a megyei bajnoki cím egyik esélyese! „Pista bácsi” — ahogyan itt a fiatalok szólítják — megvakargat- ja a füle tövét, hogy a hevesi mérkőzést említjük: — Túl nagy volt a „mellény” — bizonygatja, egyesek lebecsülték a táblázat alján kullogó ellenfelet, s ez aztán alaposan megbosszúlta mag4t. Remélem azonban, hogy az elveszett mérkőzés egyben hasznos tanúlságul is szolgált a fiúk számára. Cigarettára gyújtunk — így könnyebben megy a beszélgetés. Különösen most, hogy egy kicsit visszakanyarodunk a múltba, ami­kor még Túrán Pista mellén cí­meres, fekete-fehér csíkos mez feszült, s a tarjáni szurkolók örö­mére sziklaszilárdan állta az el­lenfél csatárainak rohamait. Mond­ják, hogy egyszer „egymaga verte meg” a Fradit, amelyben nem ki­sebb nagyságok szerepeltek, mint Sárosi, Háda, Polgár és a töbiek. ÉVEKKEL KÉSŐBB, amikor már úgy érezte, hogy át kell adnia helyét a fiataloknak, — nem mon­dott búcsút kedvenc sportágának. Edző lett! Először a Salgótarjáni SE-nél működött, aztán 1955-ben Rózsa- szentmártonba került, ahol két kemény éven át oktatta a bá­nyászfiúkat a labdarúgás csínjára- bínjára. Az eredményeket nem osztogatják ingyen, sok áldozatos munka, lemondás után jut hozzá­juk az ember. A fiúk meghallgatták a jó taná­csokat, a szorgalmas felkészü­lésnek csakhamar megszületett a gyümölcse: a Rózsaszentmártoni Bányász csapata 1957-ben az NB III-ba került! Ahogyan örültek azonban ennek a kis bányásztelepen, úgy szomo­rította el a labdarúgó-tábort Tú­rán edző Csehszlovákiába való tá­vozása. A kitűnő szakember egy évet töltött Losoncon. Jól érezte ma­gát, barátok vették körül, minden segítséget megadtak számára, és jó csapata volt, — mégis hazahúz­ta a szíve. Itthon először ismét a Salgótar­jáni SE csapatát edzette, majd az NB III-as Egercsehi Bányász lab­darúgóit vette át. De, amikor egy szép napon a rózsaiak azzal a ké­réssel kopogtattak be hozzá, hegy térjen vissza Rózsaszentmártonba, szívesen tett eleget kérésüknek. Visszatért régi barátai közé! A játékosok kitörő örömmel fo­gadták, olyan is akadt köztük, aki előzőleg a visszavonulás gondola­tával foglalkozott, mint a hátvéd Borbély. Pista bácsi kedvéért azonban újra felhúzta az egyszer már szegre akasztott cipőt. Egyszeriben hangulatosabbá, szí­nesebbé váltak az edzések, s a pontosan vezetett edzésnapló ta­núskodik arról, hogy azokról iga­zolatlanul soha senki sem hiány­zott! A fiatal Nagy Pista, a „veterán” Borbély, Papp, Imre L. és Gömöri voltak a leglelkesebb, legszorgal­masabb játékosok. Az együttes taktikailag és technikailag tovább érett, a Honvéd Zalka SE elleni és a Lőrinciben lefolyt mérkőzéseken például már egészen kitűnő telje­sítményt nyújtottak a fiúk, — de a fegyelemmel sem volt Rózsa- szentmártonban semmi baj. Mint az edző mondja: — Soha sportszerűbb csapatom nem volt még . .. Ez pedig nagy szó egy sokat ta­pasztalt. világot járt edző szájából. TÚRÁN ISTVÁNT munkahelyén is megbecsülik. Kitűnő villamos- sági szakember. Magánélete nem valami gazdag, de nyugodt és ki­egyensúlyozott. Szeret olvasgatni, de szívesen eljár a moziba, szíve­sen nézi végig esténként a televí­zió műsorát is. Persze sokszor el­fogja a vágy távol élő családja iránt. Felesége Salgótarjánban la­kik, 20 éves fia, Pista, jelenleg katona, a 17 éves Sanyi-gyerek pedig Budapesten vegyipari tech­nikumot végez. Az edző mosolyog­va teszi hozzá, hogy egyikük sem szereti a focit. . . És vasárnap esténként, amikor a mérkőzések után útra kél Sal­gótarján felé, hogy hétfői* szabad­napját családja körében töltse el — a viszontlátás reményében mond búcsút második otthonának. Mert Rózsaszentmárton a benne élő emberekkel túlságosan a szí­véhez nőtt már . . . Somody József NEVESSÜNK « A MBSraroK Köi5t_ 2 ItUP BE3ÓUT OSZTÖNHSdr I ( O-tAM ÜltbőlJ (Pásztor Péter rajzai) Olimpiai előkészületek Japánban ISMERETES, hogy a következő Olimpiai Játékokat 1964-ben, To­kióban rendezik meg. Csaknem három év van még addig, de a szervező bizottság és a rendelke­zésre bocsátott, japán tisztviselő­apparátus már szorgalmasan dol­gozik. A szakemberek már elkészí­tették a hozzá szükséges város- rendezési tervet. Tokió legújabb térképén már láthatók az olimpiai épületek és az ezeket összekötő, új, vagy újjáépített utak. A fővá­rost korszerű sugárutak szelik majd át, felüljárókat, aluljárókat, földalatti vonalakat, új veszteglő­helyeket építenek. Harukó Seki, az olimpiai szer­vező bizottság tervhivatalának fő­nöke elmondta, hogy Tokióban a közlekedés elérte tetőfokát. Kapó­ra jött az olimpia: meggyorsítja majd a közlekedés rendezését. A 9 millió lakosú fővárosban már nincsen hol közlekedni annak az ott regisztrált félmillió motoros járműnek sem. pedig a nagy ren­dezvény idején még sokkal na­gyobb forgalommal kell számolni. A járművezetők veszteglése még nagyobb probléma. Elegendő egyet­len pillantást vetni Tokió központ­jára, hogy az ember lássa, mennyi nehézséget okoz itt a forgalom, illetve az, hogy ennyire tervsze- rűtlenül fejlődött ez a város. A közlekedők kínjai egyre növe­kednek, mert Tokió elképesztő gyorsasággal növekszik. Ügy szá­mítják, hogy az olimpiai játékokig a motoros járművek száma egy­millióra szaporodik. Ez arra ösz­tönzi a szervezőket, hogy először is a közlekedés problémáját igye­kezzenek megoldani. AZ EGYIK ÚTVONAL az olim­piai központot köti össze a tokiói sportközponttal, Kamagaziual, ahol a többi stadion van. A másik, 55 kilométeres út észak-déli irányban átszeli egész Tokiót és a nemzet­közi repülőteret összeköti az olim­piai faluval. Ezen az úton hat gépkocsi haladhat egymás mellett* illetve 60 kilométeres sebességgel naponta átlag 30 000 jármű mehet rajta végig. Ä munkálatok máris folyamatban vannak, hiszen ezek az utak egyébként is rendkívül fontosak Tokiónak. A kezdő munkálatok lekötötték Tokió tavalyi költségvetésének egy negyedét, de a java még csak ez­után jön. Az olimpiai építmények költsége csak csillagászati számok­kal fejezhető ki. A kiadások felét az állam fedezi A stadionok szá­ma sem elegendő, de ez a legki­sebb gondjuk. Egy kis átrendezés­sel számos termei, és pályát alkal­massá tudnak tenni a versenyek megtartására. A főváros központjában emelke­dő nemzeti stadionban 53 000 néző számára van hely. Ezt is átépítik, úgyhogy 100 000 látogatót fogad­hasson be. A tervezők ígérete sze­rint a kijáratok kérdését úgy old­ják meg. hogy a stadion 10 perc alatt kiürül. Az olimpiai játékok kezdetéig egy 3C00 autót befogadó veszteglőhelyet is építenek a közel­ben. Az olimpiai versenyekről még igen keveset beszélnek a szerve­zők. Ügy vélik, he"” még korai nyi'a'kowiL El----hmgv o • ünn epi meynyitót j. r ■* eitiúsb •;i tartják meg, de nem árulták el en­nek részleteit. A SAJTÓNAK, RÁDIÓNAK és televíziónak minden lehetőséget biztosítanak — mondják a vendég- fogadók. Már most beszélnek a tengeralatti kábelek lefektetéséről, ! amelyek majd Jehtővé teszik’ Ihogy Európába és Amerikába is 1 közvetíthessék a versenyeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents