Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
V A népek országútiét járjuk most emlékeinkben. Ezen az úton egykor jártaié náci csizmák, porosz bakancsok, járta ezt az utat a halál valamennyi zsoldosa, s lépteik nyomán nem maradt más, csak rom, üszők, könny és halott Most a béke országútját járjuk, mi, akik voltunk a béke küldöttei hivatalosan is, vagy csak szívünk, hitünk, szándékunk szerint. Emlékeink kimeríthetetlenek és csodálatos raktárából kiemeltük azokat a kockaköveket, melyekkel köveztük mi ezt az országutat, bízva és tudva, hogy nyomunkban még százak és ezrek jöttek, mint ahogy előttünk is százak és ezrek jártak már, hogy a lerakott köveket a barátság bitumenjébe ágyazzák. Mert ezt az országutat elpusztítani nem lehet. Erősebb, mint az évezredes római hadi út, erősebb, mint amit a tudomány ma építeni képes, erősebb a halálnál és azok híveinél. Ez a béke és barátság országútja, kilométerkövei: emlékeink. Kövessetek bennünket! Bukarest: München: 'Tettem ... Beléphet Tapolya: Bácskai kép Hallatlan tempóval épül és szépfii a román főváros. A békés építőmunka jelel mindenütt szembeötlenek. Képünk Bukarest egyik negyedének modern lakóházait mutatja be. Félmillióan Két hetet töltöttünk Kínában, de egy könyv kerete volna csak elégséges, hogy mindarról, amit láttunk, beszámoljunk. A legnagyobb élménnyel kezdem. Részt vettünk az október elsejei ünnepségeken. Október 1. a Kínai Népköztársaság kikiáltásának évfordulója. Ez alkalommal a 12. évfordulót ünnepelték. Az ünnepségek a pe- kihgi Vörös téren folytak le, körülbelül 500 000 ember vett részt rajta. A délelőtti felvonulás pontosan két óra hosszat tartott. Számtalan küldöttség vett részt rajta. A küldöttségek vezetői a Mennyei Béke Kapujának mellvédjén foglaltak helyet, mi egy hatalmas tribünön álltunk, körülöttünk színpcanpás ruhában nepáliak, indiaiak, az afrikai néger államok küldöttei. Közvetlenül mellettünk a kubai delegáció helyezkedett el, ezekkel összebarátkoztunk. A kubai férfiak Castro-szakállt viseltek, néhány fiatal lányon a kubai milicis- ták eléggé ismert egyenruhája volt látható. A felvonulás színpompás volt. Mint hatalmas virágerdő, hömpölyögtek el százas sorokban a kínai dolgozók, kínai legyezőkkel, virágcsokrokat rázva, sok színű népviseletben. Az egyik csoport talán 20 méteres, hatalmas papírsárkányt vitt magával, a másik sokszínű, kínai feliratos léggömbök ezreit bocsátotta az ég felé, megint másik csoport galambok százait. De láthattuk a kínai ipar hatalmas alkotásait is, óriási gépeket és mezőgazdasági ter- melvényeket, amit ugyancsak elvonultattak előttünk. Katonai felvonulás nem volt Ügy hallottuk, hogy ez a Kínai Nép- köztársaság megalakulása óta első ízben maradt el, Kína békeakaratának megnyilvánulása képpen. Hasonlóan színpompás volt az esti tűzijáték, amely ugyancsak két órán át tartott. r ínes rakéták ezrei röppentek levegőbe, a Vörös téren 300 000 ember volt talán, örült, Lenin gr ád t BRUZOTÁ "\Tap-nap után elolvastam a cirill betűs feliratot lenin1 ~ grádi szállodánk bejárata fölött, de csak a második napon tudtam meg, hogy mit jelent. Barátság... Ezt jelenti a furcsa zengésű szó. S ezen a napon, amikor ezt megtudtam, már egy érdekes, kedves élménnyel lettem gazdagabb. Este volt, ötödik emeleti szobám kulcsával a kezemben, gyalog ballagtam felfelé a süppedő szőnyegeken. A harmadik emeleten, a fordulóban berendezett nyitott társalgóban sötét volt, mindenki tv-adást nézett Részben pihenni, részben nézelődni magam is leültem. Egy mukkot sem értettem az egészből, de már csak végignéztem a közvetített fűmet Valaki ekkor felgyújtotta a villanyt és egyszeriben én lettem az érdeklődés középpontja. Sokáig magam sem értettem miért nevetnek, miért veregetik a vállamat és miért beszélnek hozzám legalább tíz nyelven, végül előkerült a tolmácsunk és megmagyarázta, hogy ráültem a druzsba kendőre és most én következem. Erteilen arcom élénk derültséget keltett, s miközben kö- rém sereglettek vagy huszonötén, megmagyarázta a tolmácsunk, hogy ez egy játéknak az eszköze — a kendő —, ami abban áll, hogy aki megtalálja a közös étkező-, vagy társalkodóhelyiségben, ez köteles egy hazájában közismert népdalra, vagy népi táncra megtanítani az összes ottlevőket Az üres fotel, amibe én belehelyezkedtem, az volt a csalétek, ott volt a kendő. Mit volt mit tenni, nekikezdtem a feladatnak és — hála énektanítói előképzettségemnek — sikeresen megtanítottam a sok nyelvű társaságot a Tavaszi szél vizet áraszt... szövegére és dallamára. Ezzel nem ért véget a játék, mert cserében viszont nekem is meg kellett tanulnom néhány nyelven néhány dalt és aki nem dalolt, annak meg a táncát. Bevallom őszintén, azóta sem a kedves kínai kislány, sem a nyurga angol fiú, de a ghanai néger fiatalember dala sem jut már az eszembe, viszont soha nem lehet elfelejteni azt a kedves estét, azt a leningrádi fehér éjszakát, amikor egymás dalait, táncait tanulva, magunk is elfelejtettük, hány ezer kilométerre vagyunk a hazánktól, csak énekeltünk, táncoltunk és örültünk annak, hogy mindannyian együtt vagyunk. S mikor vége lett a játéknak, felhangzott a köszöntés: ^Druzsba! Barátság!” Azóta is jönrtek-mennek a levelek tengereken, országokon át azok között, akik ott találkoztunk, s a boríték hátán, levélzáróként ott a jelszó: DRUZSBA! Ügy emlékszem, Kurtnak /hívták, szőke, germán típus, még innen a húszon, de már jóval túl azon az Időn, amikor az önállóság csak az öltözködésig terjed. Münchenben szállt jel, a modem, hatalmas pályaudvaron, ahol néhány percig vesztegelt a Wien—Párizs gyorsvonat. Álldogáltam az ablaknál, a szűk folyosón, mellém rakta le két bőröndjét s egykedvű nyugalommal nézte, hogy maradnak el mögöttünk a fények, mint fúrja magát bele az éjszakába a gyorsvonat... Aztán váratlanul hozzámfordult és megkérdezte, véleményem szerint mikor érünk Párizsba. Gyatra németségem hallatán franciául folytatta, legalább olyan gyatrán, mint én németül és válaszoltam rá olyan biztos francia nyelvtudással, amilyennel 6 kérdezett, Ennyiből is kiviláglik, hogy ezekután csak franciául folyt « Nemecha: rövid diskurzus közöttünk, amely mindkettőnk számára idegen nyelv volt, s amelyet egyformán rosszul tudtunk. — Párizsba megyek... egy barátomhoz — magyarázta útja célját lelkesen, s ott rögtön, az éjszakai vonaton megesküdött, hogy az egy hónap alatt tökéletesen megtanul franciául. — Nagyon szeretem a franciákat — tette hozzá mély meggyőződéssel, hogy' pillanatig sem kételkedtem szavai igazságában. A határhoz érkeztünk, felszálltak a francia határőrség tisztviselői, megnézték útleveleinket, ■ beleütötték az elmaradhatatlan pecsétet — az övébe is. Beléphet! S ebben a pillanatban — nagyon jól emlékszem rá, hogy eb- ban a pillanatban — eszembe jutott a háború. Amelyben talán Kurt apja is részt vett, $ talán ugyanezen a vonalon utazott Párizsba, útlevél nélkül, nem kérve és nem kapva engedélyt — be lépni. Párizsba Utazott, nem barátokhoz, s nem nyelvet tanulni é minden bizonny nem szerette o franciá kát, mint - ahogy azok se in szerették, sőt gyű lölték... A fia, útlevéllé' utazik- Párizsba. És szereti a franciákat. Ne kerüljön soha sor rá, hogy Kurt útlevél nélkül „utazhasson bárhová, hogy n- kelljen megvái nia a pecsét en gedélyét: Belévhet! De kerüljön rá a sor, hog Kurt és John >■ Iván is, István is. utazhasson, ke rcsse és talál yi meg egymás ba rátságát, nyelvét és szeresse is azt a népet, ahova utazik. München maradjon csak meg friss emlékeimben korszerű pályaudvarával, * ne legyen új emlék — sör csarnokaival. A sört szeretem, a fasizmust nem! (gyurkó) Bratislava : A történelmi nevezetességű pozsonyi vár, ott fenn a domb tetején, szinte vigyázza a Dunát, a jó öreg folyót, amely a Fekete-erdőtől a tengerig közel 3000 kilométeren köt össze országokat, népeket. Kék vizébe hídpillérek nyúlnak, hullámai osztrák, német, jugoszláv, román, csehszlovák, szovjet, bolgár és magyar hajókat, vontatókat cipelnek. Igaz, volt idő, amikor robbanóaknát rejtettek a fodros hullámok, de most béke van, s a népek közötti barátságot szolgálja a méltóságteljesen hömpölygő Duna IÁ ’ (márkusz) zett hősök .emlékére állították esztendőikkel ezelőtt. Távolabb mindenki megtekintheti a mészégető kemencét, amelynek felső nyílása sok mártírt nyelt el, a fasiszta kivégző osztagok sorttize után. A ma nemzedéke, az emlékmű felépítése mellett, örök emlékeztetőként rendbehozta ezt a mészégetőt, s mellé múzeumot emelt a ne- meckai mártíroknak. A múltról a mának, de a jövőnek is szól a rendbehozott mészégető, a múzeum, s az emlékmű az út mellett. A csehszlovák utakat járva, városokat, üzemeket, megtekintve, a községek rohamos fejlődését látva, itt akarva, akaratlanul meg kell állni. A mutatóujj-szerű lángnyelv állítja meg a gépkocsikat, autóbuszokat, s figyelmeztet: álljatok meg, emberek, s gondolkozzatok. Áz utak mentén sok mindent láttatok, amelyek új életünk új alkotásai, a béke alkotásai. Ez az eget ostromló * emlékmű viszont arra emlé- ; keztet, ami az új megszületése i előtt gyalázatos, véres és borzalmas volt. Álljatok meg, em; berek s gondolkozzatok! Ml az. : amit a jövőben tenni akartok" : Mi következzék a történelem ben? A nemeckaihoz hasonló vérengzések? ... Üj háborúra ki I szülődés nem messze a cseh- t szlovák határtól, Nyugaton? . Beke? ... További gyarapodás, úgy mint több, mint más .fel évtizeden keresztül eddig' Az emlékmű némán áll az ! út mentén. A kérdéseket sem ; teszi fel így, választ sem ad. ; mégis nagy csendességében is ;szinte kialt: Ez kell emberek, ; amit mondok, figyeljetek! A : béke. az emberi ész alkotásai- ! nak hatalmas gazdagságával, £ mert ez az élet. Ez kell emberek, az új gyár, a bányagép, az ; óriásdaru, a műszer, a tökéle- ; tesebb gyógyításhoz, az erőmű. ‘ gepek, a kombájnok, mert ez a ; boldogság. Egymagában áll az emlékmű ; a fenyves előtt az országút 1 mentén, de milliókat figyel• meztet megrázó nagysága. i Meg kellene fogadni mindé»- I kinek néma és mégis oly bt/- i szédes tanácsait, (weidingerf Este a szálloda rejtett fényes, modem tánchelyiségében találkoztunk az állami gazdaság dolgozóival Egyszerű munkás emberek. A fiatalok roek-and roll-t táncoltak. Szüleik még cselédek voltak, ezen a helyen, az egykori magánbirtokon és vályogkunyhóban, egy szobában 6—7 gyerek szívta magába a tűdöbaj porát, penészét. Magyarok voltak. Ez a magyarlakta vidék, ma emberié tette az egykori cselédet Vidámak voltunk mindannyian s észre sem vettük, hogy a tíz egynéhány ezer holdas gazdaság növényápolóival, állatenyésztői- vel, kertészeivel, gépészeivel, nagyvárosi pompában és fényes kényelemben jól magunk mögött hagytuk már az éjfélt. Mielőtt beszálltam a kocsiba, mégegyszer körülnéztem a holdfénytől s a neon-világítástól különös hangulatúvá vált téren. A viz csobogott. A levegő mozdulatlan, majdhogy nem forró volt Az emberek — magyarok és szerbek — jókedvűen igyekeztek hazafelé az étteremből. Reggel kezdik a dolgos napot... Jókedv, csend, béke ... Igazi alkotó, békés hangulatú nyári éjszaka volt (szőllősi) Újvidékről Zombor felé haladva, Tapolya közelében van a jugoszláv mezőgazdaság egyik büszkesége, a Pannónia Állami Gazdaság. Magyar lakta vidék, teljesen magyar gazdaság ez. Az alföldi kép ott is olyan, mint nálunk: kis tanyák, sfk- ■ ág. zöldes, vagy sárgülón ren- "5 hatalmas táblák, itt-ott li- ":tes szigetek és por, por, át- < Ihatatlan sűrű, tömött por. Az álmosíté nagy melegben kocsi fékének nyikorgása ébresztett bennünket Mikor kiszálltunk, egy modem, emeletes házaktól határolt, nagy, '.'árkos téren voltunk, melyet a dísznövények körében, jó hirű jugoszláv művész szobra ékesített közelében pedig mint milliónyi pezsgő gyöngyszem, szikrázott a napfénytől szivárványszínűvé lett szökőkút vize. Egy nyolcholdas park közerén építették fel az Állami G azdaság modern, kiszolgáló épületeit. Itt állt velünk szemben a szálloda, étteremmel és ; inczenekarral. amarrébb a posta, a kultúrház, férfi és női ‘ -abó-szalonok, cukrászda, áruház, stb. Minden megtalálható volt ezen a kis helyen. Pekings éljenzett. Itt-ott népi tánc-bemutatókat láthattunk, másutt hivatásos művészek balettot, akrobatikát énekszámokat adtak elő. Ez este folyamén a Mennyei Béke Kapujának télikertjében fogadott bennünket Mao Ce-tung elvtárs. Amikor az ünnepségek színhelyét elhagytuk, a Mennyei Béke Kapuja mögött, a Szun Jat-szen parkban, amelybe 12 évvel ezelőtt még „kínaiaknak és kutyáknak” belépni tilos volt még fantasztikusabb látványban volt részünk. Száz és száz fa színes villanykörtékkel volt díszítve, olyan volt, mintha kivilágított karácsonyfa-erdőben jártunk volna... (dr. ábrányi) Fényképalbum Csehszlovákiából. Besztercebánya, Poprád, Magas-Tátra, Zsolna, s utunk végcélja: Brno érdekességei, nevezetességei sorakoznak egymás mellett. S van egy egymagában álló kép is, egy emlékműről. Nem város közepén magasodik. Kis község, Nemecka előtt pillantja meg az utas az út mentén. Háttere fenyveserdő, előtte a fehér, kavicsos út két oldalán virágok pompáznak. Maga az emlékmű megdöbbentő erejű alkotás. Hatalmas karjait az ég felé emelő, térdelő bronz szobor a főalak, s mögötte betonból készült, stilizált lángnyelv szökik a magasba. A szobor mögött a beton- lángnyelv olyan mint egy figyelmeztető, megállást, gondolkodást parancsoló mutató- újj. Lenyűgöző ereje van. Csehszlovákia nagy nemzeti felkelése alkalmából itt kivégLAAA^tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Emlékmű az úi mellett
