Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-22 / 301. szám

4 NEPÜJS AG 1961. december 22-, Íí isi NYIKOLAJ OSZTROVSZKIJ (1904-1936) Zseni — kis A piac sarkán két nagy­mama beszélget, egymást túl­licitálva dicsérik unokáik okos­ságát. Az egyik nagymama kéz­zelfoghatóan akarta bizonyí­tani igazát, s erre kapóra jön az agyondicsért kisfiú. — Ügy számol ez a Laci, mint egy tudós — ömleng a nagymama, majd a gyerekhez fordulva, megkérdi: — Mondd csak, Lacika, meny­nyi kétszer kettő? A kisfiú habozás nélkül fe­leli. — öt. A nagymama erre, mit sem zavartatva magát, diadalma­san felkiált. — No, ugye, megmondtam!. Most is csak egyet tévedett... K. E. — A GYÖNGYÖSI Szer­szám- és Készülékgyárban 80 ezer forintot szánnak jövőre a műszaki fejlesztési tervek teljesítésének premizálására. Az anyagi érdekeltség jelen­tős fokozásával ösztönzik a legfontosabb feladatok sike­res megoldását. m ELKÉSZÜLT a hevesi já­rás öntözési terve, amelyet az ötéves terv első felében szeret­nének megvalósítani. A terv T534 hold terület öntözését biz­tosítja, s előreláthatóan 17 millió forintba perül megvaló­sítása. — AZ EGER és Környéke Építőipari Ktsz-nél két jelen­tős újítást vezettek be az üveges részlegnél. Az egyik a tükörkészítéshez szükséges desztillált víz előállításával, a második a szórópisztolyos eljárás bevezetésével kapcso­latos. Az újítások eredmé­nyeként nagy mértékben nö­vekedett a termelés. — TENKEN a Béke Tsz-ben minden hónapban rendszere­sen fizetnek munkaegység-elő­leget a szövetkezeti tagoknak. Tegnap a pénzbeli járandóság mellett megkezdték a cigaret­ta szétosztását is munkaegysé­gekre. Szombaton bort oszta­nak előlegben. Egy-egy tag kö­rülbelül 8—10 liter bort vihet majd haza az ünnepekre. műsora : Egerben este 7 órakor: MONTMARTBEI IBOLYA (Bemutató előadás,' Gárdonyi­bérlet) Egerbocson este 7 órakor: A LAMPIONOK ÜNNEPE 1932-BEN a Molodája Gvar- gyija című folyóirat kezdte j közölni Nyikolaj Alekszejevies Osztrovszkij Az acélt meg- | edzik című regényét. Az író | neve hamarosan ismertté vált j a Szovjetunióban, a regény, | amelyben Osztrovszkij a szov­jet ifjúság első nemrédékének | hősies harcáról és munkájáról írt, a szovjet olvasók legked­vesebb olvasmánya lett. Osztrovszkij 1904. szeptem­ber 29-én született a volt Vo- linszki kormányzóságban, Vi- lija nevű faluban. Apja gyári munkás, anyja szakácsnő volt. A pappal való nézetelté­rése miatt eltávolították az is­kolából, volt pásztor, kubikos, fütőmunkás és villanyszerelő. 1919-ben belépett a Komszo- molba, majd később Bugyon- nij legendás hírű hadseregében küzdött a fiatal szovjet köz­társaság létéért. 1920-ban sú­lyos sebesülése miatt leszerel­ték, s ezután mint ipari mun­kás dolgozott. Részt vett ab­ban a hősies munkában, amellyel a fiatalok Kijev fa­ellátását biztosították. 1924- ben már mint párttagot, meg­választották a sepetovi járási Komszomol-bizottság titkárá­nak. Azonban betegsége még ebben az évben kiújult, hát­gerincbénulása az ágyhoz kö-. tötte. De ezzel még nem szenve­dett éleget, mert 1928-ban tragikusabb fordulat követke­zett be életében: megvakult. Az ágyhoz kötött vak Osztrov­szkij nem veszítette el bizal­mát az életben, mindenképpen hasznos tagja akart lenni a társadalomnak. Tudatosan val­lotta: „Tudj élni akkor is, ha áz élet elviselhetetlennek lát­szik. Tedd hasznossá életedet”, írással akarta szolgám az új társadalmat, regényével akar­ta nevelni a fiatalokat. 1933- ban befejezte regényét, 1935- ben Lenin-renddel tüntették ki. Ez arra buzdította, hogy tovább folytassa irodalmi munkásságát. Űj regény meg­írásához kezdett, amelynek a címe A vihar szülöttei lett volna. Ezt a művét' azonban már nem tudta befejezni, mert 1936. december 22-én, huszonöt évvel ezelőtt, meg­halt. Osztrovszkij egyik cikkében így magyarázza regényének a címét: „Az acélt nagy tűzzel és erős lehűtéssel edzik. Akkor keménnyé válik és semmitől sem fél”. Az író szavai meg­világítják a regény eszmei tar­talmát: a szovjet ifjúság a proletárforradalom tüzében edződött, így vált keménnyé, szervezetté és fegyelmezetté. S valóban: Az acélt megedzik cí­mű regény arról a hősies , erő­feszítésről fest nagyszerű, ké­pet, amellyel a proletárforra- dalom után meginduló élet építésében a fiatalok bátran küzdöttek a külföldi interven­ciósok ellen, s ugyanúgy ki­vették részüket a harcok után az építő munkából. AZ ÍRÓ REGÉNYÉBEN ön­életrajzi elemeket is feldolgo­zott, de Az acélt megedzik túlnő az önéletrajzi regény ke­retein. Maga Osztrovszkij így írt erről: „Regényem minde­nekelőtt szépirodalmi mű, él­tem benne a*’ képzelethez • való jogommal: Sok ténybeli anyag szolgál a regény alapjául. Dee művet nem szabad dokumen­tumnak tekinteni. Ez regény és nem ... Osztrovszkij kom- szomolista önéletrajza”. Ideje lenne A regény főhőse Pável Kor­cságin, ki már gyermekkorá­ban megtanulta, hogy kik el­len kell harcolni. Bátyja, Ar­tyom Korcságin arra tanította, hogy szeresse és tisztelje a munkát. Életútja a Kómszo- molba és a Vörös Hadseregbe vezetett. Hősiesen küzdött a forradalom ellenségei ellen, de a harcok befejeztével az építő­munkában is kiválóan dolgo­zott. Rendkívül nehéz körül­mények között, esőben, hóban, fagyban, éhesen, rongyosan építették az ifjak a vasútvo­nalat, Korcságin minden ideg­szálával az új társadalom épí­tésén fáradozott. Pável Korcságin életében az egyéni érdekek elválaszthatat­lanok a közösség, a kommu­nista társadalom érdekeinek szolgálatától. Ahogyan Pável mondja: „Csak egyszer élünk, s úgy kell élnünk, hogy ne kí­nozzon bennünket a réstell'ke- dés a céltalanul leélt évek mi­att ... s hogy halálunk pilla­natában elmondhassuk: egész életünket, minden erőnket arra áldoztuk, ami a világon a leg­szebb — arra, hogy küzdj ünk az emberiség felszabadításá­ért”. EZEK A NEMESEN meg­fogalmazott szavak lelkesítet­ték a szovjet fiatalokat a má­sodik világháborúban. Nyikolaj Osztrovszkij regényében olyan hőst teremtett, aki méltán so­rakozik a szovjet irodalom nagyszerű hősei mellé. Az akardterő, a nagyszerű forra­dalmi pátosz, az akadályok szí­vós leküzdése testesül még a regényben, amely jogosan tette híressé írójának nevét a Szovjetunió határain túl is. Pável Korcságin példája ma is lelkesítő és buzdító, tartós ki­tartásra, lelkes munkára, oda­adó elvhűségre nevel. Nagy Sándor, a TIT tagja »61. DECEMBER 22., PÉNTEK: ZÉNÓ I T 23 évvel ezelőtt, 19S6. december 22-én halt meg NYIKOLAJ j l OSZTROVSZKIJ szovjet ifjúsági író. A Lenin-dijas Az acélt meg- j ( edzik (1932) című regénye a szocialista ifjúság első hatalmas, , i fejlődést ábrázoló könyve, melyet 43 szovjetunióbeli és 20 egyéb J ! idegen nyelvre fordítottak le, o sztrovszkij élete végén megbénult; i 1 megvakult, s a Vihar szülöttei című regényének megírását halála I 5 szakította félbe. ^ 295 évvel ezelőtt, 1666-ban e napon halt meg GUERCINO (Gio- J J vanni Barberini), az olasz barokk rendkívül termékeny mestere, j r Mitológiai, történeti és vallásos tárgyú festményei Bolognát és r $ Rómát díszítik. Fő művei: Auróra és a drezdai képtárban levő j ^ Négy evangélista című. j ( 125 évvel ezelőtt, 1836-ban e napon született FIRSZ ZSU- * \ RAVLJEV orosz festő. 14 tanítványával 1863-ban, Pétervárott > J megalapította a „Művész szövetkezetét”. Ez a csoport tiltakozott ' J az akkor uralkodó idealista esztétika ellen. Zsuravljev nagy sze- $ ( repet vitt az orosz realista művészet megalapozásában. Egyik ; \ legszebb művét (Kirándulás előtt) a Tretyakov-képtárban őrzik. t « MTU Ml Rövidesen megjelenik a megyei keskenyfilmtár filmjegyzéke A Heves megyei Népműve­lési Tanácsadó kiadásában rö­videsen megjelenik a megyei keskenjttilmtár második szá­mú filmjegyzéke, amely tar­talmazza a filmtár állomá­nyát, ezenkívül egy-egy film rövid ismertetését. Ugyanitt megtalálható az ismeretter­jesztő előadásokhoz szükséges diafilmek jegyzéke is. JYLe.qJkim.tk... 1_U iÄ *= Mi lenne, ha egy reggel kicserélnénk & felírásokat? J EGRI VÖRÖS CSILLAG Jó utat, autóbusz EGRI BRODY Ügyefogyott Rómeó GYÖNGYÖSI PUSKIN Nem ér a nevem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A piros autó utasai HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az esőcsináló HATVANI KOSSUTH Esterina HEVES Mágnás Miska PÉTERVÁSÁRA Nincs előadás FÜZESABONY Ludas Matyi Kimentok a nagy- börgüzdi gyógy- pemetef űszáritó 16-os számú üzem­egységébe. Ott dol­gozott a Harsács- brigád. 158 száza­lékra teljesítenek már három hónap óta. És a brigádta­gok — csupa érde­kes emberek. No­teszemben ilyen feljegyzések sora­koznak a nevek mellett: Kihúzta menyasszonyát a gémeskútból, sze­retne Chilébe utaz­ni, naponta két­szer veri az anyó­sát, háromszor a feleségét, stb., stb. Először is meg­kerestem Egyeg Viktort, a brigád- szárítót. — Hogyan is volt az a 158 százalék? — Hm. Kérem. Dolgoztunk, slussz. De ide figyeljen az elvtárs, biztosan tudja, hogy hol le­het Terta magnó­ba motorgumi-sza­lagot kapni. No, ne mondja, hogy ' nem tudja elintéz­ni. — De hát a 158 százalék? — Ne próbáljon kitérni a kérés elől — mordul rám sze­líden. de annál ha­tározottabban, és én odábbállők. Drót Mihálytól az anyósa felől ér­deklődöm. Hogyan bírja a napi két­szeri verést? — Jól! Ja, aki fiatal korában sportolt... De néz­zen csak ide. Van nekem egy sógo­rom, akit az isten­nek se alcar dok­' torrá avatni a ne­páli tudományos akadémia. Magá­nak biztos sike­rülne, ha akarná... Innen is gyor­san eltűnök, de a szomszédos mű­helyben sincs na­gyobb szerencsém. Hiába kérdezek akármit, mindenki másról beszél. Az egyik arra kér, hogy támasszam fel Kittenbergcr Kálmánt, a másik egy állásért az ENSZ albizottsá­gában ... Valaki azért fo­hászkodik, hogy a Busch-cirkusz mi­előbb látogasson el szülőfalujába. Mákoskopogósra, Már csak az al­tiszt van hatra, mindenkivel be­széltem. Jegyze­teim kérésekkel, ígéretekkel van­nak tele. Megszó­lítom az öreget. — Magának mit intézzek el? — Semmit, fiam, tisztességes ember vagyok én, nincs nekem semmi ba­jom. De azért jó lenne, ha arról ír­na, beszerelhetnék már a liftet a lép­csőházba, nehezen bírja rokkant ka­rom a 18 emeletet. garas — <SUZl MIHÁLYKAROLY 29. A parancsnok terve világos volt. Ezzel akarta megóvni a déli részt a támadástól, ugyan­is a bambusznád legkisebb karcolása as azonnal mérgez... Az erőd nyugati és északi ol­dalát elég széles és mélyvizű árok védte, a keleti részeket pedig — a bejárati oldalra — a legnehezebb tűzfegyvereket állította... A harmadik héten megérke­zett a .karaván. A századból ugyan csak négyen estek el, de 50 újonc jött utánpótlás­ként és rengeteg lőszer ... Az új légiósok között volt egy fiatal hadnagy és két őrmes­ter is... A helyőrség létszáma 132 lett. Az újoncok egetverő tivor­nyát csaptak este a kantinban: Nem tudták hová, miért ér­keztek ... Néhány nap múlva azonban tudomásukra jutott. A régeb­biek elmondták az újoncok­nak, mi történt és mi van ki­látásban. Mintha a levegő^ is megváltozott volna az erőd­ben. A hangulat nyomottá vált, az esti tivornyák elma­radtak. ★- Halló Ká-Bán... Halló Ká-Bán ... Futingra jelentke­zik... Halló Ká-Bán...- Itt Ká-Bán... Itt Ká­Bán ... Helyzetjelentést ké­rek ... — Az újoncok és a lőszerek megérkeztek... A hangulat azonban naj^ól napra nyo­mottabb, nyugtalanítóbb... A katonák, sőt az altisztek is ki­sebb .csoportokban tárgyalják a várható eseményeket... Va­lamennyien meg vannak róla győződve, hogy a 'megígért tá­madás bekövetkezik... — Halló Futingra... Verjen lelket beléjük!... Továbbá uta­sítom, hogy a mai -naptól az erőd minden katonájának emelje duplájára boradagját, ezenkívül február 10-ig napi két deci rumot kapjon minden katona és altiszt... ★ A védőintézkedések . befeje­ződték és a károk helyreállí­tása is megtörtént. A légiósoknak, több lett a szabad idejük, de ez csak ron­tott a helyzeten. Még többet gondolkoztak, még többet töp­rengtek az innivaló ellenére gondterheltebben jöttek-men- tek nap mint nap. Délutánonként legtöbben fegyverüket tisztogatták, de valahogy másként, mint egyéb­kor: szótlanul, csendesen. Es­te pedig megszólaltak vonta­tottan, bizonytalanul. A téma mindig ez volt: a február 9-i tamadas. — Hej, csak még egyszer ehetnék Magyarországon ‘ rán­tott levest — sóhajtotta a 36 magyar egyike. Szökésre senki sem gondolt. A tisztek, altisztek mindig azt mondták nekik, hogy a légiós előtt csak két út van: élni, vagy meghalni! Távol-Keleten fogoly nincs! S ne higgyenek a vietnamiak hangszóróinak, röplapjainak; csak átcsalják a légiósokat és ott könyörtelenül kivégzik őket. S megtörtént esetekre hivatkoztak _ Az idegenlégiósok ilyenkot megborzadtak. Hittek a tisz­teknek ... ... Egyik reggel repülőgép jelent meg a futingrái erőd felett, leírta a tiszteletkört, majd ledobta azt a kis csoma­got, amelyben az erőd postája volt. Még soha nem ért földet ilyen pontosan a posta, mint ezen a napon; szinte a helyőr­ség irodája elé esett. Hamarosan ki is osztották a leveleket. Mindenki örömmel olvasta az otthon üzenetét, csalt Somogyi Gyulának bo­rult el az arca. A szomszéd Juli néni közölte vele, hogy édesanyja meghalt. Somogyinak hirtelen meg­eredtek könnyei és sírt, mint egy gyerek. Senkije sem volt özvegy édesanyján kívül -. Somogyit, mint leventét vit­ték el az anyja mellől. Oda­kint sokadmagával francia fogságba került. Napokig-he- tekig éheztették őket, majd megjelent a táborban egy éle­lemmel és itallal dúsan meg­rakott autó, a kocsin pedig egy légiós kapitány. A tiszt szélesen mosolygott, majd ked­vesen mondta: aki éhes, fárad­jon közelebb. Tolongtak a ko­csihoz, hiszen mindenkinek korgott a gyomra. Mielőtt az agyonéhezett fiatalok vehettek volna a bőség kosarából, egy nyilatkozatot kellett aláímiok, amiről senki sem tudta, mi az... Amikor megtudta, már késő volt... Somogyi sírt Lelki szeme előtt lepergett a hazájától tá­vol töltött három esztendő, amely alatt egyetlen vigasza volt csak: édesanyja, őrá gon­dolt, ha szenvedett, ö jutott eszébe legnehezebb perceiben, s ha nagyon fájt valami, le­ült, s levélben panaszkodta ki magát... S olyan jólesett, ami­kor > megérkezett a simogató, biztató levél. Es most, édes­anyja nincs többé;.. A többiek odasereglettek So­mogyi mellé, vigasztalták, de eredmény nélkül. — Bár csak engem találna szíven elsőnek a vietnamiak golyója — zokogta. — Gyuszi, hogy beszélhetsz így! Somogyi felzokogott. _ ★ Elérkezett a negyvenedik nap, a február 9-e. Hűvös, szeles időre ébredtek a futin- grai erőd lakói. Az idegenlé­giósok hamarosan az udvaron termettek és várakozóan tekin­gettek az itt-ott feltűnő főhad­nagyra. A parancsnok az al­tisztek kíséretében bejárta az erődöt, s hosszúcsövű távcsö­vével sokáig kémlelte az er­dőt. Semmi nesz nem hallatszott. A parancsnok semmi gyanú­sat nem tapasztalt... Aztán to­vább ment a déli, a nyugati, majd az északi szárnyhoz... Ká-Bán... Itt Futingra... Je­lentem, hogy eddig semmi gyanúsat nem észleltem... A környéken csend és nyugalom van... Az erődben a hangu­lat feszélyezett... — Itt Ká-Bán... Itt Ká-Bán. Saigonban a csapatszállító gé­pek a kifutópályán állnak... Ha szükséges, indulnak... Ezer ejtőernyős áll készenlétben... Ezenkívül két­ezer ejtőernyős vár további pa­rancsra... Ké­szenlétben áll a Ká-Bán-i öt csapatszállító gép és a 400 ejtőernyős is... Később jelen­tést kérek... Sem. ő, sem az altisztek nem láttak semmit... A főhadnagy idegesen; türelmetlenül sietett tovább... A tűzkészültségre nem adott parancsot, nem akarta kato­náit ok nélkül izgatni, azok mégis nagyon jól látták, hogy az udvaron szaladgáló pa­rancsnok izgatott, ideges... ★ 1 — Halló Ka-Ban... Halló A vihar erő­södött... Kilenc óra fe­lé gép jelent meg az erőd fölött, Ká-Bán irányában. A könnyű repü­lőgépet erősen dobálta a tá­vol-keleti szél. A pilóta megpróbált felderí­tést végezni az erőd környé­kén, de tevékenységét a hatal­mas orkán szinte lehetetlenné tette. A pilóta belátta, hogy minden további, levegőben töltött percért az életével fi­zethet és elindult visszafelé azon az úton, amelyen érke­zett... (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents