Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-21 / 300. szám
4 1961, december 21., csütörtök NÉFCJSAG Az UNESCO jelentése a tájékoztató eszközök nemzetközi fejlődéséről Az UNESCO jelentést készített a tájékoztató eszközök fejlődéséről az egész világon, és többek között megállapította, hogy a rádióadók száma az 1948 évi 5450-ről 1960-ban 11760-ra emelkedett. A rádió vevők száma ugyanebben az időszakban 161 millióról 366,5 millióra emelkedett. 1948-ban még csak az Egyesült Álla mokban, a Szovjetunióban, Angliában, és Franciaországban volt televízióadás, most azonban már „behálózza az egész földkerekséget”. Jelen leg 65 országban van rendszeres televízióadás. Az 1948. évi 4 millióról 1960-ban 100 mii lióra emelkedett a televízióelőfizetők száma. A jelentés megállapítja, hogy az egész világon összesen 7660 napilap jelenik meg, ezeknek összpéldányszáma 1948-hoz képest 31 százalékkal emelkedett. A hírügynökségek szerte ft világon mindenütt tovább fejlődtek és számos új hírügynökség keletkezett, különösen Afrikában, ahol jelenleg 18 országban 21 hír- ügynökség működik. A mozik száma 1948-ban 95 ezer volt, ma 167 ezer és évente 15 milliárd látogatójuk van. Üzemi beteglátogatók — Tudod, más az, amikor a kollektíva nevében jön valaki. Érzem: most, hogy beteg vagyok, mégis hozzájuk tartozom — mesélte a minap egyik ismerősünk. Nem nagy ügy, nem elsőrendű „feladat”. Nem köteleznek rá senkit, mégis nagyobb üzemeink, vállalataink dolgozói érzik, törődnek velük. Ha hosszabb időre ágyhoz, szobához köti a betegség őket — valamelyik társuk meglátogatja. Mindjárt könnyebb elviselni még a kényszerű rabságot is. Közben megtudják, mi történt a gyárban, mi újság a munkahelyen. Az előbb azt írtuk: nagyobb üzemeinkben. Szándékosan, mert ott valahogy — talán, mert többen vanank —, többet törődnek az emberrel. A törődésre, együttérzésre, gondoskodásra a beteg embernek még nagyobb szüksége van. Törődni kell velük. És nálunk törődnek. Intézménye- < sen és ilyen spontán megnyit-í vánulásával is az emberség-5 nek. Valamikor rettegett aí munkás, hiszen betegségével 5 elvághatta a legragyogóbb < karriert is. Mire meggyógyult, 5 már más állt a gép mögé, más 5 „kapdosta a kapszlit” — ott 5 állt a munkanélküliek hatal- ? más tábora utánpótlásnak. Most olvastunk egy nyugat-> német cégről, hogy minden év.-5 ben megvizsgáltatja alkalma- 5 zottait. Nem, nem emberbaráti ? szeretetből. ? Még azért sem, hogy? gyógyíttassa a rossz munka-? körülmények okozta megbe- ? tegedéseket. Hanem azért, ? hogy a leletek birtokában mi-? nél előbb felmondjon a meg-? romlott egészségű — tehát ke-? vescbb termelési értéket hozó? — munkásnak. ? Nálunk a beteg embert mun-? katársai meglátogatják. A fi-^ gyelmesség apró jelével elin-. dúl az üzemi beteglátogató. ? Visz néhány szál virágot, egy? tábla csokoládét, vagy egy 5 doboz cigarettát. Hiszen az? igazgatói alap jóléti kereté? bői erre is jut. A látottakról s az tan jelentést ír. A jelentés- i be az is belekerül, megfelelő környezetben, jó körülmények között van-e a beteg. Volt már rá néhány példa, a beteg dolgozó nem panaszkodott ugyan, de az üzemi ^ateg- látogató javaslatára segítségül sietett a kollektíva. Télen, amikor több a megbetegedés, rendszeresen járnak a beteglátogatók. Akad olyan gyár, ahol havonta 30— 40 alkalommal látogatták meg a betegeket. Virág illeti a szülőanyákat. Az üzemi beteglátogatók legkellemesebb útja ez. Köszönteni az édesanyát, és az új kis életet. De kedves kötelesség pár bátorító szót szólni a munkából kidőlt társhoz, a lábadozó beteghez, akit visszavár a gyár és nem felednek a munkások... Ismét egy új bolt Egerben ? Nem, de majdnem. Legalább is én azt hittem, pedig elég régen koptatom az egri utcákat ahhoz, hogy tudjam, a Széchenyi utcában újonnan megnyílt Illatszerbolt eddig is ott volt. No, de ha belép az ember, rögtön látja, hogy - ez mégis valami új, valami egészen szép és érdekés megoldású, valódi modem üzlet lett az átalakítás után. Csányi József, a vállalat dekorációs mestere remekelt az üzlet kézi festésével. Sikerült megtalálnia a sok modem forma között azt, amelyik egy ilyen piperecikkeket, finom kölniket és egyebeket árusító üzletnek legjobban megfelel. Vagy azért ez a benyomás, mert a dekoráció harmonikusan kapcsolódik a festéshez? Lehet. Mindenesetre, szép és ízléses. A másik, ami — ha akarom, ha nem — azonnal szembetűnik, hogy önkiszolgáló lett. A polcokon minden kirakva, s csak a kölni előtt ácsorognak férfiak, nők vegyesen, mert azt, hiába, mérni kell. —• Mintha több minden lenne — tanakodik Bata Gyuláné. — Vagy csak az teszi, hogy látom, mi minden kapható? Az biztos, hogy nekem nagyon retszik ez az újjávarázsolt bolt. — Na, végre! Itt kapok! — szusszant nagyot Miska bácsi, a Kisker-bölcsőde beszerzője. — Mert már minden megvan a gyerekek karácsonyára, csak a gyertyatartók hiányoztak. Mondattanul is látni, hogy a vásárlóknak tetszik az új üzlet, s ennek a tetszésnek gyakorlati oldala az, hogy az ember akár egy szappant, akár egy krémet akart venni, meg kellett várnia az előtte sorakozó kölni-, meg hajolajvásár- lók kiszolgálását, most az egyetlen pultnál csak ezek állnak és várnak sorsukra. A többiek leemelik ami éppen kell, s máris a pénztárnál vannak. így gyors, így jó. De van itt árnyék is. A legszembetűnőbb az, hogy a vásárlónak nincs hová letennie a magával hozott táskát, szatyrot. Jelenleg a földre rakják. A bolt szép, ízléses, nem győzöm hangsúlyozni, de azért a vásárló is megérdemel annyit, hogy ha le kell tennie azt a „cuccot”, legalább legyen hová. Kevés a kosár, mármint a vásárlókosár. A forgalom nagy. Tizennégy kosárral csak mérgelődni lehet. Molnár Lászlóné, az üzlet vezetője, most még nagy gondban van, hiszen 1955 óta vezeti az üzletet, de most ez a forma neki is, no meg a pénztárosnak is, új. Eddig csak blokkot ütött be, most maga írja az árakat, s ha kialszik a villany, mint most is, amikor benn jártam, akkor maga tekeri a nehéz pénztárgépet. Van mit megszokni, de ilyen környezetben, ilyen csillogóan szép boltban — úgy hisszük — nem lesz nehéz, s a Kisker is pótolja a hiányosságokat! ládám) Ernst a karácsonyfa alatt Az egyik párizsi kiadócég a karácsonyi könyvpiacra rajzos regénysorozatában színes fiizctecskével lepte meg a gyerekeket. Izgalmas címlappal kelleti magát a kiadvány a Champs Elysée kirakataiban. A hírhedt zuhanóbombázó, a stuka tör az ég felé, majd a füzetecske belsejében a cím: „A dicsőség ára”. A történetben a francia gyerekek új eszményképpel ismerkedhetnek meg. Végigkövethetik Emst-nek, a Wehrmacht fiatal katonájának kalandjait a szovjet fronton, amint „hősiesen szembeszáll a bolsevik harckocsikkal.” A Vörös Hadsereg támadásba indul. Szétlövi a hitleri haderő páncélelhárító- it, de „szerencsére a német bajtársak ágyúi válaszolnak” és elhárul a veszély Erast feje felőL A francia Express felháborodott glosszával kommentálja az esetet. — Hogyan — kérdi —, már itt tartunk, hogy abban az országban, ahol az ellenállás egykori feje, De Gaulle tábornok az államfő, nyilvánosan lehet dicsőíteni Hitler tömegpusztító háborúját? Miért akkor a kiadványokat felülvizsgáló állami bizottság? És ráadásul gyerekek kezébe adják a Wehrmacht „dicsőségét” zengő füzetet! Az Express szemrehányásai teljesen jogtalanok. A cenzúrabizottság felel azért, hogy mi hagyja el a nyomdát? Nem lett volna ésszerűbb közvetlenül De Gaulle-hoz fordulni, aki gyakorlótereket ad francia földön az új náci hadseregnek és akinek hadügyminisztere éppen két napja, az Atlanti Szövetség párizsi tanácsülésén támogatta a bonni haderő rakétafelfegyverzését? Hiszen a kiadó nem tett egyebet, mint rajzos történettel támasztotta alá az V. Köztársaság hivatalos politikáját. V. T. BANDITA-ERKÖLCS Szabályos emberi ésszel felettébb bajos megérteni a nyugatnémet revansista urakat. Itt van például a Frankfurter Allgemeine Zeitung ügybuzgó szerkesztősége. Ez a lap — vagyis a benne nyomdafestékhez jutó bonni megsértett ártatlanság — dühösen kirohan a hitlerista „különleges alakulatok” bírálói ellen. Jugoszláviában bíróság elé állítottak egy Kohl nevű fasiszta vérebet. Ez a Kohl a dicstelen Wehrmacht egyenruhájában számos jugoszláv hazafit kinzott kegyetlenül halálra. A F. A.Z. mégis méltatlankodik. Azt Írja: „A Wehrmacht csak védekezett — a partizánok támadtak”. Óriási! A kietlen bonni tájakon odáig fejlődött az erkölcs, hogy ezentúl bíróság elé állítanak mindenkitt aki nem tűri, hogy a banditák kifosszák, aki a derék haramiákat „védekezésre” kényszeríti. A Heusingerek persze örülnek ennek. De ki örül még? Ejnye, ejnye, Allgemeine ... f. m. EGRI ewuLzajty ivetek... Egy képkiállításon történt Egy középkorú férfi, kis társaságtól övezve, magyarázgat- ja a kiállított képeket. Közben nagy hévvel rá-rábök egy-egy kiállított festmény vásznára. Ezt észrevéve, a teremőr, szigorú Cerberusz-arccal — hatalma teljes tudatában — rászól a derék férfiúra: — Kérem szépen, a kiállított képekhez nyúlni szigorúan tilos! — Kedves bácsi — nevetett a férfi, akire a megszólítás vonatkozott és aki a képeket festette — nem is képzeli, hogy hányszor nyúltam én ezekhez a képekhez... — Szerencséje van önnek, hogy nem vettem észre, mert különben... ★ A Széchenyi utcai cipészszövetkezet kis kirakata előtt nézelődik két csinos, elegáns nő. Hosszasan gusztálják a cipőremekeket. Nem szólnak, csak tekintetük jár a különböző színű és típusú darabokon. Végezetül a két csinos nő tekintete érezhetően megakad egybehangzóan egy-egy tűsarkú cipőkölteményen. Lesz-e télen munkájuk?... nek sok tagja van, s a sava-i nyítótelep, meg a fűzvessző-< nevelés, kosárfonás még nem?, ad mindenki számára elfoglalt-?' ságot. Egy okos gondolattal? azonban még megtoldják az?, elképzelések sorát a kömlőiek.? Arra gondolnak, hogy az erdő-? gazdasággal szerződést kötnek,? amely szerint a téli hónapok-?, ban, elsősorban kömlői tsz-? tagokat foglalkoztat majd a?1 közeli fakitermeléseknél. ? — Igaz, hogy mostanában?, elég távol kerül sor fakiterme-? , lésre — teszik hozzá a Május?' 1-ben — mégis, ha sikerül a?l szerződést megkötni, nagy se-? ■ gítség lesz ez a munkalehető-? ( ség is a termelőszövetkezet? tagjai számára. ?^ i A KÖMLÖI termel07? ! __________________ szövet-? j keze t vezetői tehát így akarnak? \ gondoskodni tagjaik téli mun-?; kájáról. Ha ebben az évben ez\ még nem is okoz különösebb^; nehézséget, helyes előrelátó-? ; suk, tervezgetésük a jövővel Sf kapcsolatban. Más közös gaz-St daságok is követhetnék a pél-? dát, hogy amikor a téli foglal-?;, koztatások gondja már mindé-? r nütt megnövekszik, ne állja-?a nak tanácstalanul minden?;, terv, lehetőség nélkül. ?;, fW. U) I „... a budapesti utcákon közlekedő tömeg látványa enyhén elszomorító. A nők durva szövetekbe öltözve, vastagtalpú cipőben bizonyos sajnálatot ébresztenek.” Ehhez csak annyi megjegyzést, hogy a cikkírót saját érdekében nem engedném a pesti nők közé, mondjuk a Gold- bergerbe — ha azok elolvasnák ezeket a sorokat. A nőknek ilyen esetekben nincs diplomáciai érzékük — s neki« van igazuk. „az autók gyakorlatilag nem léteznek és ma még csak az álmok világába tartoznak ...” Nos, annyi autó valóban nincs még, mint Rómában, vagy Párizsban .;. de gyakorlatilag is nagyon sok autó van. Annyi, hogy új KRESZ-revan szükség, mert az álmok világa nap mint nap új, száz és száz autóban realizálódik... Felesleges tovább idézgetni. Ennyi is elég ahhoz, hogy a higgadtabbja nevessen, a vér- mesebbje dühöngjön, s mindenfajta tempramentumú ember közösen és együtt ítéljen a Nyugat szabad sajtójának tárgyilagosságát és a népek barátságának szolgálatát illetően. S ebben az ítéletben nem lesz felmentés! Gyurkó Géza igyekezett, hogy az adott lehetőségekhez képest minél teljesebb képet adjon a mai olasz életről, elismerve az olasz nép szorgalmát, tehetségét, alkotásainak nagyszerűségét, nem tagadva, amiben gazdag ez a nép, s nem hallgatva el, amiben szegény, mégpedig nagyon szegény. S visszatekintve erre a beszámolóra, amelyhez csak egy kerületi pártbizottság, s az egyszerű emberek adtak segítséget, s nem egy állam hivatalosai, abban egyetlen szó hazugság, tudatos ferdítés, rosszindulatú hamisítás nem volt. Ha lett volna, most e cikksorozatot olvasva, inkább hallgatnék és úgy háborognék. Hangsúlyozni kell, hogy nemcsak a nagy dolgokban hazudott ' — elnézést e durva szóért, de az írásnak csak ez lehet a megfelelő jelzője —, de az aprókban is, s ezért veszélyesebb ez a hazugság. Mert az átlagember nem a nagy dolgokon méri az életet, hanem a mindennapi apróságokon, amelyek nap mint nap végigkísérik, jellemzik életüket. Nos, mit ír a Corriere Della Sera? Idézzünk néhányat: „... este 9—10 óra között a kétmilliós város (Budapest, a szerk.), amely valaha, a szép időkben híres volt, ,édes életéről’, most teljesen kihalt;..” ... mert, állapítja meg a cikkíró, az agyonhajszoltság, a kegyetlen élet mindentől, még az esti szórakozástól is elveszi a szegény budapesti magyar kedvét. „a magyarországi életszínvonal feltétlenül és érezhetően alacsonyabb az olaszországi átlagos életszínvonalnál...” Ha a cikkíró egyszerűen csak életszínvonalról írna, hal- gatnék: hátha a Vio Ve- neto-t veti össze a magyar nép életszínvonalával. De a cikk írója átlag o s életszínvonalról beszél; Vajon mit szól ehhez az a rimini munkás, akinek 40 ezer líra a havi fizetése, s tízezret fizet a lakbérért és 250 lírát egy csomag legolcsóbb cigarettáért?! A Corriere Della Sera cikksorozatot közölt Magyarországiéi. A terjedelmes cikksorozat írója megpróbálkozott — népköztársaságunk jóvoltából és segítségével — megfelelő képet kapni a mai Magyarországról, azokról az erőfeszítésekről, amelyeket népünk tesz a további gyarapodásért. A cikksorozat szerzője bejárhatta az országot, megnézhette mindazt, amit alkottunk, s találkozhatott hibákkal, nehézségekkel is, minthogy ezeket a nehézségeket sohasem tagadtuk és sohasem alkudtunk meg velük. Félreértés ne essék, nem az hökkentett meg engem, hogy ezeket a nehézségeket megírja — akár örvendezve, akár együttérezve, a megírás is segít a nehézségek leküzdésében —, s még az sem, hogy nyilvánvaló tendenciával számolt be magyarországi tapasztalatairól. Ezen a téren ugyanis kit érhet már meglepetés, ha a nyugati tollforgatókról van szó? Ügy vélem, senkit. Ebben a cikksorozatban azonban olyan szemenszedelt hazugságok is felsorakoznak a gyanútlan olasz újságolvasó előtt, aki éppen a Corriere Della Sera cikkeiből akart tájékozódást nyerni egy szocialista ország létéről, hogy minden bizonnyal megakad a makaróni a torkán, a valláso- sabbja rögtön elrohan, hogy imát mondhasson a szegény, elesett magyarokért, az idősebbje pedig borsódzó háttal ad hálát az istennek, hogy ha nehéz is az élet Olaszországban, de az mégis mennyország Magyarországhoz képest. E sorok írójának volt szerencséje, hogy ha rövid időt töltve is a narancsfák országában, de képet kapjon az ottani életről. A képet igyekezett vissza is adni, megírva, hogy milyen hallatlan nyomorban élnek a dél-olaszországi emberek, megírva, hogy milyen hallatlan gazdagság és pompa, és mennyi szépség jellemzi az olasz élet másik oldalát. E sorok írója és kollégája Olaszországról irt beszámolójában Rossz szemmel Magyarországról AZ ELMÚLT I me^vt kedett taglétszámú termelőszövetkezetek most a tavaszi, nyári munkák, őszi betakarítások megszervezése, lebonyolítása után újabb gondban vannak. Már itt van a tél, s vele együtt a probléma — amely míg megyénk parasztságának túlnyomó többsége nem vált tsz-taggá, nem jelentkezett ilyen nagy erővel —, lesz-e télen munkájuk a közös gazdaságok tagjainak? Szaporodik-e munkaegységük a hideg hónapok alatt is, vagy jóformán teljesen munka és jövedelem nélkül maradnak ez idő alatt, s csak ismét a tavasz közeledtével szaporodnak a beírások kis könyvecskéjükben? Nehéz erre válaszolni, mert a termelőszövetkezetekben sem könnyű megoldást találni, hogy e tekintetben is minden annak rendje és módja szerint menjen. A törekvés azonban mindenütt az, hogy meg kell oldani a tsz-lagok téli foglalkoztatását. Hogyan? A tervek, elképzelések ezzel kapcsolatban az adottságokhoz mérten, változóak A kömlői Május 1. Tsz vezetői például így beszélnek erről; Egy egri házaspár is ott ácsorog a kirakat előtt és gyönyörködik a kiállított cipőkben. Egyszerre csak a két csinos nő egyike, egy ezüstszőke dinnyefrizurás, fitymálva rábök egy úgynevezett roggyan- tott sarkú topánkára: — De gustibus non est dispu- tandum! — mondja. A fiatal házaspár titkon ösz- szemosolyog és öntudatos egri létére, így szól 'az asszonyka urához: — *Látod, Gáborkám, hogy milyen nagy külföldi idegen- forgalma van még télen is Egernek... ★ Egy egri vállalat főkönyvelője a közelmúltban ismerősei részére'— házassági évfordulójuk alkalmából — vacsorát adott. Talán húszán, huszonötén is ültek a fehér asztal körül. Vacsora alatt még csak valahogyan elszórakoztak a vendégek, de asztalbontás után halálos, méla unalom feküdte meg a társaság férfi- és nőtagjait. Kínosan hosszú percek múltak el és senki sem mukkant meg — Itt-ott már egy-egy ásítást is elnyomtak a vendégek. A derék házigazda aggodalommal látta, hogy vendégei „kifogytak” a beszédtémából. Végre félrehívta feleségét. — Fiam — susogta a fülébe —, menjünk ki. — Menjünk ki? Miért? — Azért, mert akkor majd megoldódik a vendégeink nyelve:» rögtön elkezdenek beszélgetni... rólunk... ★ A következő beszélgetést még az őszi idegenforgalmi szezon alatt lestem el a Park Szálló előtt, ahol egész sor, legkülönbözőbb márkájú gépkocsi parkírozott. Egy fiatalember, nagy lendülettel előadást tart egy tűzpiros, külföldi autócsoda előtt. — Ha nekíiramodik, olyan gyorsan fut, hogy szinte nem is lehet látni —_ mondta többek között. A kocsi körül ácsorgó kis társasághoz tartozó csinos fiatalasszony, gúnyosan lebigy- gyeszti, az elismerő szavakra, vérpirosra festett ajakát. — Szép, szép, Zolikám akkor ez a kocsi, de ilyet azért mégsem vennék, mert hiszen akkor miből tudnák meg az ismerőseim, meg a barátnőim, hogy egyáltalán kocsim van? Sugár Isivé* palántaneveléshez. A többi tagnak meg szintén lesz elfoglaltsága. Az egyesüléssel járó tennivalók eltartanak a hideg hónapokban. Ez a tél tehát itt, Komlón, még nem okoz különösebb fejfájást. Csakhogy az egyesült termelőszövetkezetek vezetői már most előbbre is néznek. — EGYELŐRE ugy“ ■ meg beszélgetés formájában, de már felmértük lehetőségeinket — mondják a jövőről. — Kertészetünk nagy területe révén paprika-, vagy káposzta-sava- nyító üzemet létesíthetünk, s itt már jónéhány embert tudunk foglalkoztatni. Szó van arról is, hogy fűzfavessző neveléssel foglalkozunk a téli hónapok alatt. Ez volna a legcélszerűbb, különösen akkor, ha olyan tagjaink is lennének, akik vállalkoznának kosárfonásra a magunk nevelte vesz- szőből. Erről az a véleményünk, ha hozzákezdünk, biztosan sikerülne elképzeléseinket valóra váltani. Ez azonban még mindig nem minden. A, tennelos zovetkezet— Most még nincs különösebb gondunk, mert bár a nagyja munkával időben készen voltunk, kisebb tennivalók most is akadnak, s a jövőben is lesznek a tagok számára. A nagyobb gond majd akkor jön, ha igazi nagyüzemhez méltóan a megadott határidőre mindennel pontosan végzünk. Akkor nem lesznek elhúzódó munkák és hosszabb lesz a „pihenő idő”, amelyre munkalehetőséget kell biztosítani. — Az idén a Vízügyi Igazgatóság csatorna tisztítási munkáihoz és az építőiparba körülbelül százan kérték magukat a tsz-ből a téli hónapokra. Jól jött ez a kívánság a Május 1. vezetőségének, de különösebb baj sem lett volna abból, ha a száz tag télire is 1 itthon marad. — Ezen a télen ugyanis tu- . lajdonképpen nem marad pi- : heijő idő — mondják. — Az : asszonyoknak hosszú ideig ad : munkát a dohánysimítás, az- 1 tán, amikor azzal végeznek, lassar hozzákezdhetnek a leendő íaő-bold kertészet részére a 1
