Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-19 / 298. szám

1961. december 19., kedd

népüjsAg

5

Washingtoni epilógus

Hol hat ároszd és meg az USil külpolitikáját S

A Frankfurter Rundschau november 25-i számában nagv, feltűnést keltő karikatúra jelent meg. Egy tehergépkocsin áll Kennedy, baltával a vál- . Ián, lába mellett egy kidön- tött öreg fa: Adenauer. Az autó mellett izzad egy másik favágó, Macmillan: De Gaul- le-1 akarja „kidönteni”. Az auót oldalán irányt jelző felirat: „Tárgyalások a Szovjetunióval'’. Kennedy az előtte heverő kidöntött fára mutatva leszól kollégájának: „Az

enyém éppolyan kemény volt Mac”.

Kissé optimista a Frankfurter Rundschau karika túristája, ha azt hiszi, hogy a washingtoni tárgyalások és De Gaulle —Macmillan megbeszéléseken minden akadályt elhárítottak a Kelet—Nyugat közti megbeszélés útjából; mintha Adenauer és De Gaulle kapacitálása a tárgyalások ajtaját automatikusan szélesre tárná. Való igaz, hogy a diktatórikus hajlamú tábornok és az agg kancellár a leghevesebben ellenezi a tárgyalásokat Nyugaton, de azért Kennedy és angol kollégája sem tartoznak a megbeszélések leghangosabb követelői közé.

A Frankfurter Rundschau karikatúrája furcsa helyzetben „ábrázolja” Adenauert. A nyugatnémet politikusok és propagandisták állandóan arról beszélnek, hogy Berlinben és a vasfüggöny mellett a Nyugat biztonságát védik, s e téren nekik jogaik és elkötele- . zettségeik vannak. Vagyis a nyugatnémet revansisták bármilyen messze elmehetnek lehetetlen követeléseik hirdetésével, nem maradnak egyedül, kitartanak mellettük szövetségeseik. "Néha kellemetlen helyzetbe hozták ezek a gyakran hangoztatott követelések a State Department urait is, akiknek ilyenkor tudomásul kellett venniük, hogy az Egyesült Államok külpolitikáját ismét Bonnban határozták meg Az utóbbi időkben gyakran hangoztatták a megfigyelők, hogy a nyugati külpolitikában Adenauer mondja ki a döntő szót. Adenauerék sokszor tettek olyan kijelentéseket, amelyek visszatetszést keltettek az óceánon túl. de Washingtonból nem cáfolhatták meg

őket az országok közti kapcsolatok és a hagyományos jó viszony veszélyeztetése nél- kül,

A nyu, '-német újságok a jobbold' i amerikai katonatisztek s„ pőséges kijelentésein csemegéznek, a külügyiek a németekkel ’ szövetséges nyugati hatalmak' közös érdekeltségeiről szajkóznak és saját revansista és militarista álláspontjukat úgy tüntetik fel, mintha az közös lenne az amerikaiakkal.

Ke medyéknek sok kínos ; cet szerzett egy-egy lelep- 1 sei is felérő bonni meg- nj ikozás. De ugyanakkor ki is i. sználják a nyugatnémet újfasisztákat, gyakran hangoztatják, hogy az amerikaiaknak számolniuk kell az „ő” érzékenységükkel is. Ezzel azt a látszatot keltik, mintha ők szívük szerint a . tárgyalásokat, a Kelet-Nyugat közti megbeszéléseket kívánnák, de ezeket a szándékokat rendszeresen megtorpedózzák, a Rajna és a Szajna partjáról. — Előbb l* kell velük is nycletni a békát — hangoztatták - Washingtonban \európai szövetségeseire célozva, mikor a Nyugat-Ber- linnel kapcsolatos tárgyalások kerültek napirendre; így akarták megnyugtatni a nyugati közvéleményt, és ezzel igazoltnak vélték magukat a szocialista diplomácia előtt, az eszmecserék elszabotálásáért.

— Mert Amerikának „jogai” és „elkötelezettségei” vannak a német kérdésben, nem mehet egyszerűen saját érdekei után — tették még hozzá. Érdemes elidőzni ennél a problémánál. A washingtoni vezetőknek eddig soha nem okozott nehézséget, hogy mikor a tárgyalásokról, tárgyalókészségről, jó szándékról papoltak, Adenauer és munkatársa; szorgalmasan nyilatkozgattak, hogy az amerikai jegyzékek, deklarációk nem jelentik azt, hogy az USA cserben hagyta volna Nyu g a t-Ném eto rs zágoí. Ezek a lassan tradicionálissá váló akciók, arra késztetik az embert, ha meg akarja ismerni a washingtoni kijelentések igazi értékét, megvárja, mit szól hozzá Adenauer? Es Adenauer általában nem fukarko-, dik a pesszimizmussal. —

Gyorsan tájékoztatja az érdeklődőket — bár nagyon finoman fogalmazva —, hogy blöff az egész ...

Az Adenauertől megszokott negatív reakciók különösen károsak ma, mikor a vitás nemzetközi kérdések megoldása tárgyalásokat követel.

Kennedy elnök legutóbb biztosította a nyugati közvéleményt, hogy az amerikai politika kacérkodik a tárgyalások gondolatával. De most elmaradt az adenaueri hideg zuhany, semmit sem hallhatunk a bonni „értelmező szótárból” Az elnök, most mintha nem is várt volna a kancellárra, maga is megtűzdelte állásfoglalásait olyan kijelentésekkel amelyeknek jellegzetesen adenaueri szerepük van. Kennedy tehát a washingtoni találkozón kissé elvette Adenauer kedvét attól, hogy helyette politizáljon, s most átvette a porosz aggastyán szerepét is. Az USA külügyeit nem Bee; i- ven szülővárosából irányítják többé, Kennedy ma saját külügyminisztere is. És Dean Rusk, a hivatalos külügyminiszter helyettese már nem Bowles, a rugalmasságáról, a kelet—nyugati tárgyalások iránti készségéről híres politikus, hanem George Ball, a „kemény vonal” képviselője. Tehát Washingtonnak már megvan a pót-Ade- nauere, de nem nélkülözheti a. maga Schrőderét sem. Adenauer washingtoni utazása, tapintatos visszautasítása, csak kísérő jelensége annak a folyamatnak, amelynek célja, hogy az amerikai politika függetlenítse magát Bonntól. Persze, főbb irányvonalát, alap- elveit lekin-tve nincs sok, s valószínűleg nem is lesz sok különbség köztük. De elképzelhető, hogy az erőviszonyokat jobban ismerő és respektáló, a realitások iránt érzékenyebb amerikai külpolitika kevésbé gátolja majd a megegyezést, mint eddig — Ade- nauerrel az élen.

Krajczár Imre

Potyázok

”... és akkor Zsebes Fred két szem szúrását érezte a hátában. Tudta, hogy követik..." Hideglelősen ismétlem e sorokat, amikor a kirakat üvegére vetett oldalpillantásokból meggyőződöm: szorosan követnek Lépek jobbra, kísérőm is jobb ra lép, lassítok, ő is lassít. Közben a szél hideg kése barázdákat hasít az arcon, s mintha ez nem lenne elég, egy marék falevéllel is szemközt vág.

Mindegy, menni kell. Nekifeszülök az orkánnak. Hátrapillantok, látom: már ketten is követnek. De micsoda dolog! Nekik még a hajukat sem borzolja a szél. Ekkor döbbenek rá — hiszen ezek potyázok.

Hirtelen elhatározással belépek egy kapualjba, kísérőimet most kapja telibe a jeges szél. Mennek tovább. Két gyors lépéssel utolérem őket... jó szélcsend van a hátuk mögött.

(K. E.)

Gyógyiszap-injekció

Egy román kutatócsoport figyelemre méltó gyógyászati eljárást dolgozott ki. A tudósok a tengerből vett gyógyiszapból készített steril kivonatot injekció formájában adnak csonttörések, ínszalagszakadások, izom-, és ideggyulladósok, továbbá egyes reumatikus megbetegedések ellen. A gyógyiszapból nyert steril folyadékot egyenesen a fájó testrészbe fecskendezik be, de kenőcs formájában is alkalmazzák.

Asszonyvita — gyerekcipő ügyben

— Hízott kacsát vásárolt, szomszédasszony?

— Azt, jó lesz az ünnepekre. Mindnyájan szeretjük a húsát, meg finom, friss zsír is lesz belőle. Tudja, csak január közepén vágunk disznót. Maga nem vesz? Nem is drága.

— Jaj, ne is emlegesse. Azt, se tudom, mihez kapjak. Októberben vettem cipőt mind a három gyereknek. Gondoltam, a nyárig már kitart nekik. És képzelje, a két nagyobbá szétment. De annyira, hogy újat kell vennem nekik. Pont most. az ünnepek előtt cs ilyen váratlan kiadás. Pedig gondolhatja, hogy minden fillérnek jól megfontolt helye van egy háromgyerekes családban.

Hideg szél fütyült az egri piacon, de a két asszony még rászánt néhány mondatot a gyerekcipő-ügyre, A talp átengedi a vizet, hamar szakad a bélés — így a másik anya. Aztán szó szót követett és mindez egyáltalán nem vált a magyar ipar becsületére.

Ügy látszik, a gyermekcipők minőségével kapcsolatos panasz általános jellegű. Ugyanis az országgyűlés szombati ülésén Szabó Piroska képviselő megkérdezte a könnyűipari minisztert, hogy mit szándékozik tenni, hogy jobbak legyenek a gyermekcipők.

A parlamentben is két nő vitázott. Szabó Piroska képviselő interpellációjára Nagy Józscfnc könnyűipari miniszter elismerte, hogy a gyerekcipőkkel kapcsolatos pan»> szók nagy része jogos. Éppen ezért több intézkedést tettek, hogy a hibákat mielőbb megszüntessék és a következő esztendőben javítsák a cipők minőségét. A jövő esztendőtől kezdve nagyobb gondot fordítanak a bőr impregnálásá- ra, hogy megakadályozzák a talp átnedvesedését. A miniszterasszony hozzátette, hogy a minőség javítását célzó intézkedések nem kis költséggel járnak, ezért a kérdést csak a pénzügyminisztérium és az Országos Tervhivatal támogatásával lehet véglegesen megoldani. Kielégítő ez a válasz, remélhető a helyes megoldás? A képviselők egy része — gondolom, főleg a férfiak — elegendőnek tartották. De Szabó Piroska csak azzal a feltétellel fogadta el a könnyűipari miniszter válaszát, hogy egv év múlva az országgyűlés előtt számoljon be, hogy milyen eredményekkel jártak a most bejelentett intézkedések.

Szombat reggel a gyerekcipők minőségét panaszolta két anya az egri piacon. És még ugyanaznap délben, ugyanebben az ügyben interpellált egy nő a miniszterasz- szonyhoz. Az időpont szinte azonossága, persze a véletlen jtnűve. De az nem véletlen, hogy a parlamentben is két nő vitázott erről a témáról. Nem véletlen, hanem tudatos és feltétlenül jó dolog, hogy nálunk a nőknek szava van országgyűlésben is — még gyerekcipő-ügyben is.

F. !,.

Zenészek, vagy zenebarátok?

— JÖSÄGOS ÉG! Hát minek ennyi zenész egy kis országban? — nézett rám meg- ütődve a napokban Visontán Juhászáé, amikor arról került szó, hogy milyen sok gyermek tanul manapság muzsikálni. ,

Mivel már sok hasonló véleménnyel találkoztam, azt hiszem . ideje egy — jelen esetben rz egri — zeneiskola példáján újra bemutatni, hogy valójában mit és minek is tanulnak ilyen sokan zenét.

— A növendékeknek mindössze három-négy százaléka választja élethivatásának a zenét — mondja Szakács JóI^A^vVVVWV^AAAA/VNAAAAAAAAA/NA.AAAAAA^AA/VAAAA/VVNAAAAAAAAAA/VVVv/i

Zárszámadás előtt az egri Rákóczi Tsz-ben

EGY VITA KELLŐS |

kö*

____________________ zepén érkeztünk az egri Rákóczi Termelőszövetkezetbe. A vita szereplői: Gyúró László tsz-elnök, és a Hanus-brigád nyolc tagja volt.

— Azért jöttünk — mondja az egyik idősebb ember a brigádból —, mert szeretnénk a tél folyamán is dolgozni. Nagy a csalód, s szeretnénk a téli napokat munkával eltölteni, ha lehet, valamelyik vállalatnál, vagy üzemnél.

— így van! — ,'helyeselnek többen, s kérdően néznek az elnökre, aki rövid gondolkozás után íróasztalától felkelve válaszolt:

— Emberek, nincs semmi rossz a maguk kérésében. Akár ma. is hozzá lehetne látni a közel egymillió oltványvessző elkészítéséhez.

— Marad még arra ember — Vágnak szavába.

— De mi lenne, ha mindenki így gondolkodna: marad még arra ember? — Így az elnök. — Nem tudnánk szerződésben vállalt kötelezettségeinket teljesíteni. Nézzék! A vezetőség nemrég tárgyalt erről. Olyan határozat született, hogy csak akkor adhatok engedélyt arra, hogy elmehessenek máshová is dolgozni a tél folyamán, ha elkészült az oltvány. S erre legalább egy hónap szükséges. Azután pedig ha valaki akar menni, mehet, a tsz nem állja útját.

— Ügy legyen! — Engednek végül is a meggyőző érveknek a tsz-tagok. és kimennek az irodából. Az ajtóban már arról beszélnek a brigádvezetővel, hol kezdik e! majd az oltványok ..szedését”.

— Látja, mindig akad effajta tennivaló — mondja az elnök, amikor becsukódik az ajtó a

Hanus-brigád után. El akarnak menni máshová dolgozni, amikor még itt, a szövetkezetben is akad munka. Oltványvesszők készítésére szerződtünk le a nyáron, amit a tél folyamán el kell készítenünk. S ha ezek az emberek elmennek, veszélybe lenne a vállalás teljesítése. Hiszen szakértelem, rutin kell a jó oltvány vesszők készítéséhez, s ezekben az emberekben mindkettő megvan. Igaz, meg is fizetünk érte, mert mint kiszámítottuk, egy ember egy nap a két munkaegységet is meg tudj.; keresni, ami közel 80 forintnak felel meg,- HOGYAN KÉSZÜLNEK

a zárszámadásra, milyen a kilátás, s hogyan biztosítják az emberek téli foglalkoztatását? — kérdem közbevetve.

— Mindhárom kérdésre csak úgy tudok választ adni, ha dióhéjban elmondom ez év történeiét.

— 1961 elején alakultunk — mondja az elnök elgondolkodva, cigarettára gyújtva —, 690 taggal, 1100 holdon. Tavasszal nehezen indult a munka, mint ahogy ez már az elsőéves tsz-eknél szokás. De lassan belelendültünk a munkába. Négyszázhűsz fő dolgozott a nyáron rendszeresen. Minden hónapban ígéretünkhöz híven húsz forint előleget osztottunk a teljesített munkaegységre, így láttáit az emberek, hogy nem „tréfa” a szövetkezés, hanem komoly dolog. A tervezésnél — mivel szőlőtermelő tsz vagyunk — elsősorban is a szőlőre építettünk. Egy hold szőlőről 20 mázsa termést vártunk, s hiába i9 dolgoztunk erőnktől tellően, mégis 23 vagon kiesésünk lett a kiöregedett szőlők, s a rossz idő miatt. Ez pénzben komoly ősz- szeg, s ha terven felül nem foglalkoztunk volna mással, bizony most 33 forintnál többet nem tudnánk osztani.

Aztán arról beszél az elnök, hogy a vezetőség gondolt arra is, miből biztosítják a jövedelmet, ha a szőlő nem válik be... Sokat vitatkozott a tagsággal a vezetőség a Vécsey-völgyben levő feketeribizlis átvételében —, hogy csali egy példát hozzunk fel a vezetőség előrelátására —, mert a tagság váltig hangoztatta, hogy nem futja erejéből annak megművelése és gondozása. A vezetőség papíron, később pedig a gyakorlatban bizonyította be, hogy meg tudják művelni! Húsz holdról 80 mázsát takarítottak be — ez a bizonyíték — ami 80 ezer forinttal növelte a vagyont. A termelőszövetkezet gyümölcsöse különben is 225 százalékos eredménnyel zárta ezt az évet. S ha a tagság nem hallgat a vezetőségre, akkor ma mindez nem lenne az övék, s akkor ma nem a 40 forint körüli munkaegységértékről beszélnének.

Iámtól 60 ezer forint jutalom üti a ..markukat”. És ez a hatvanezer forint megint sokat jelent a munkaegységérték növelésében.

— Így tehát >— mondja az elnpk — még nem mondhatok végleges adatokat, de azt igen, hogy a tervezett munkaegységérték körülbelül meglesz. Az embereknek meglesz a biztos jövedelmük, és a közös gazdaság is gyarapodott saját erőből. Százezer forintot tesz ki az az összeg, amit elsőéves Iszunk saját erőből építkezésekre, vásárlásokra fordított.

— Ezek a zárszámadási kilátásaink — folytatta tovább. A tagok téli foglalkoztatása viszont okoz még némi problémát. Mint láthatta is idejövet, nyolc ember akart télire máshol munkát vállalni. Pedig azért kötöttünk az oltványvesszőkre szerződést, hogy biztosítottuk a mindennapi munkát De hát sokszor értetlenek az emberek. Problémát csinálnak a téli foglalkozásból, pedig munka van: oltványkészítés, s ha ez elfogy, valószínű, kezdeni kell a szőlők metszését, a tavaszi munkát.

S HA MAR ARRÓL

ÍGY, MONDJA

szólunk, hogy miből tudják pótolni a' szőlőkiesést, akikor meg kell okvetlen említenünk azt is, hogy a termelőszövetkezet ez évi áruértékesítési terve 128 400 forintot ír elő. Ebből eddig 148 ezer forint teljesítve van. Ebben a hónapban leadásra kerül még 70 mázsa sertés, tizennégy mázsa pulyka — terven felül — s így éves viszonylatban 231 százalékos áruértékesítési tervteljesítéssel dicsekedhetnek majd az egri Rákóczi Tsz tagjai.

S hogy túlteljesítik áruértékesítési tervüket, ezért az álezeket az elnök, határozottan. Látni, igaz amit, mond, s biztos a dolgában. Nem dicsekszik az idei eredményekkel, mert ő többet és többet akart, de vallja maga is. hogy az idei év tapasztalatait összeadva mégiscsak elégedettek lehetnek majd valamennyien a zárszámadáskor, mert lényegében a kiesések több tag fegyelmezetlensége, munkából távolmaradása ellenére is végrehajtották azokat a feladatokat, amit maguk elé tűztek, s 1962 januárjában lesz miből osztani részesedést.

Fazekas lslván

zsefné igazgatónő —, háromnégy gyermek megy évente szakiskolára, vagy ha már kora és képzettsége eléri nálunk is a szakiskolai szintet, akkor egyenesen az akadémiára. Az idén is vannak ígéreteink, az egyik közülük fúvós.

Mint a hal a csalétekre, kaptam a fúvós szón, Ív szén aki egy kicsit is ismeri azt a nagy hiányt, ami az egyre több falusi és városi önkéntes, vagy hivatásos zenekarokban éppen fúvósban felmerül, örömmel néz szét ezen a tájékon. Egerben is tavaly mindössze négy fúvós volt. Nézzünk be hát néhány percre a fúvósokhoz.

Alacsony termetű, mindig mosolygó arcú, fiatal tanár 11- lesztgeti Csank Attila ujjait á kürt billentyűire. Nem megy. Sebaj! Türelme van a diáknak is, a tanárnak is. Az utóbbinak, Bodnár Jánosnak, még számunkra is.

— Nagyon elégedett vágyóit a fúvósokkal, s örülök annak, hogy tizenkilenc növendékem van. Bíró Zoltán kiváló képességű növendékem szakiskolára megy tovább, majd reggelenként integetünk egymásnak Füzesabonyban — mondja nevetve.

— ?...

— Igen, igen! Ugyanis én is utazom, hetenként kétszer Miskolcról — magyarázza. — A színházi zenekarban játszom ott és a filharmóniánál is, ami bőséges elfoglaltságot ad, de nagyon megszerettem az egri növendékeket, s igazán nem panaszkodom egy kis utazás miatt.

— Milyen a hangszerellátás?

— Nincs panasz, van az iskolának elég, s mivel patronáljuk a KISZÖV zenekarát és ők is nálunk tanulnak, van bőven, néhány növendéknek sajátja is akad.

ENNEK AZ ISKOLÁNAK a

folyosóin állandó diszharmonikus zenebona hallatszik. Innen zongora, onnan harsona, amonnan hegedű, egy másik helyről magánének hangja árad, közben haitik a tanár ritmusdiktálása. Az egymásra zsúfolt szobácskák egyikében Zsukotinszky Rudolfné tart órát. Órát? Órákat! Napról napra, óráról órára javítja 2 kezdő, vagy haladó zongoristák kéztartását, blllentését, dinamikáját. Most Mészáros

Irén játékát figyeli s fel sem emeli a fejét az ajtónyitásra Magam is szívesen hallgatom a kedves kis Scarlatti-darabot, s mikor vége, megkérdezem írónkét, hogy a zenei pályán marad-e

— Én? Dehogy! — szabadkozik. — Csak meg akarok tanulni zongorázni, gondolom, nem árt az.

A vonósoknál Farkas István tanár oktatja a kedvetlen Sándor Gabit.

— iÉn nem tudom* ml az oka, 'de Gabi, aki zenei álta-' lánosba jár, tavaly olyan szorgalmas volt, az idén hiába próbálom, nem hozom ki belőle igazi képességeit. De hisz maga sem akarja!

— Nincs hozzá kedved? — kérdem,

— Hát... — vonja meg a vállát a gyerek.

No, az ilyen lassú, éneklő hangsúly már nem a legbiztatóbb, Gabinak, úgy látszik* nem sikerült a hangszerválasztás. Ebben az időszakban komoly segítségre van szükségük a kis növendékeknek.

— Ezért rendezzük a hangszeres bemutató hangversenyeket, mielőtt a zeneiskolai növendék hangszert választ — mondja Szakácsiné.

— Arról már hallottunk, hogy mindössze három-négy növendék megy zenei pályára, s a többi három és félszáz?

— Én ugyan a hegedű mellett kitartok és remélem, jó zenész lesz belőlem — mondja Juhász Márta, az iskola zenekarának tehetséges koncertmestere —, de jól tudják növéndéktársaim, miért is járnak ide. Szívet melegítő dolog interpretálni, de az is csodálatosan jó érzés, ha értem, amit hallgatok.

— EZÉRT RENDEZÜNK negyedévenként tanszaki meghallgatást — szól ismét Szakács Józsefné —, amikor 30—40 zongorista, vagy vonós, fúvós, vagy énekes tart bemutatót, utána a növendékek megvitatják a hallottakat. Így fejlesztjük zeneesztétikai, ze- zekritikai érzéküket, s a zeneiskolai évek során kialakul bennük az igény egy magasabb foka, ami lehetővé teszi, hogy végre új hangversenyközönség, hozzáértő közönség tapsoljon a zeneműveknek és előadóiknak.

Cs. Áclám Éva