Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-19 / 273. szám

2 NÉPÚJSÁG 1961. november 19., vasárnap Rusks Ellentétek Tannak Washington és Bonn között NATÓ-országok hogyan véle­kednek erről. A sajtóértekezlet folyamán Rusk azt is hangoztatta, hogy nem kapott semmiféle tájé­koztatást arról, hogy új szov­jet javaslatokat terjesztettek volna elő Nyugat-Berlin kér­désében. Az amerikai külügyminisz­ter sokkal határozottabban be­szélt a dél-vietnami ügyről. Lényegében megerősítette azo­kat a híreket, amelyek szerint az Egyesült Államok katonai­lag beavatkozik Dél-Vietnam- ban. Rusk ezt olyan formában mondta, hogy az Egyesült Ál­lamokat nagyon nyugtalanítja az a tény, hogy az észak-viet­namiak „felszabadító hadjára­tot” terveznek Dél-Vietnam- ban. Amerika elhatározta, — mondta Rusk —, hogy megvé­di Dél-Vietnamot. Jelenleg tár­gyalások folynak Saigonban az amerikai és a dél-vietnami kormány között arról, hogy milyen lépéseket tegyenek. Közben azonban — mondotta — meggyorsítjuk kölcsönös vé­delmi intézkedéseinket. (MTI) Kennedy elnök külpolitikai beszéde NEW YORK (TASZSZ): Kennedy, az Egyesült Államok elnöke, aki jelenleg az ország nyugati államait járja, szer­dán este külpolitikai tárgyú beszédet mondott azon az ün­nepélyen. amelyet Washington állam egyeteme fennállásának századik évfordulója alkalmá­ból rendeztek. Az elnök rámutatott, hogy az Egyesült Államoknak 1961- ben olyan problémákkal kell szembenéznie, amelyekhez nem lehet könnyű, gyors és tartós megoldást találni. Kennedy hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak „nem szabad visszariadnia semi- lyen kockázattól és semmilyen kiadástól”. „Számolnunk kell. — mondotta — a háború kitií. résének lehetőségével, hogy képesek legyünk a béke bizto­sítására”. Az amerikai elnök ugyanak­kor azt állította, hogy az Egye­sült Államok a fontosabb nemzetközi kérdésekben kész a tárgyalásokra. Az amerikai propaganda ré­gi koholmányait elismételve, az elnök így folytatta: „Bár­milyen tárgyalásokra kerül sor Németország, vagy Berlin kérdésében, javaslataink nem korlátozódhatnak azoknak az engedményeknek felsorolására, amelyekre készek vagyunk”. ENSZ-kírek gadják, hiszen Anglia felől is kedves, biztató szavak érkez­tek hozzá az éteren át. Magabiztosan bezörgetett. Kisvártatva kinyílt az ajtó, s nyílásában megjelent egy mogorva arc. — Mit akarsz? — tudakolta az őr, többnyelvű kérdezőskö- dés után, tört magyarsággal. Gazsó felkapta fejét az is­mert hangra. — Bebocsátást kérek — vá­laszolta kissé élénkebben. — Milyen nemzetiségű vagy? — Magyar. — Akkor menj a fenébe! A lágerbe csak jugoszlávók, cse­hek és főleg németek jöhetnek. Becsapta a kaput. Gazsó ijedten ugrott hátra, így is majdnem elsodorta a nehéz vasajtó. De hát mi ez, a kutya úristenit neki?! így bán­nak vele? Ez a híres angol ven­dégszeretet?! Az, hogy az oszt­rák paraszt, vagy városi ember szóba sem áll vele, amikor en­ni-, vagy innivalót kér tőle, hagyján, de hogy ebben a ro­hadt lágerben is így fogadják, az már felháborító! Hiszen ezek biztatgatták, hogy jöjjön, és ő jött! Hát akkor? Ez a mogorva őr ezt nem tudja?! Ej, csak el­kaphatná egyszer a nyakát! Hátralépett. És most hová? Ki az, aki tárt karokkal fo­gadja, s eligazítja további sor­sát? Ki az, aki a rádióban biz­tatott, buzdított? Miért nincs most itt, miért nem fogja meg a kezét?!... Lógó arccal elindult az or­szágút felé, de egyszer még visszanéaétt. Az angol zászló méltóságteljesen lobogott, s amikor egy kis szellő felleb- bentette sarkát, csíkozása fur­csán szelte keresztül-kasul a lobogó vásznát.... Gazsó néhány perc múlva, az út másik oldalán, parkszerű erdőrészt pillantott meg. Arra­felé tartott. Keserűen vonszol­; NEW YORK (MTI): : Az ENSZ közgyűlésének ; pénteki ülésén felszólalt :Burgiba tunéziai küldött és el­őítélte Hollandia álláspontját a ; nyugat-iriáni kérdésben. Kije­lentette, hogy a holland kor­mány „az önrendelkezési jog ; ürügyével amputálni akarja ; Indonézia egyik tartományát”. ■ Kitért a tunéziai helyzetre is ■ és sajnálkozását fejezte ki ■ afelett, hogy a francia kor- ■mány, jóllehet visszavonta ag­resszív erőit Tunéziából, nem ; viszonozza a tunéziai kormány jóindulatú kezdeményezéseit. Felszólalt Jugoszlávia kép­viselője, akj ugyancsak eluta­sította a Nyugat-lriánra vo­natkozó holland tervet. Hang­súlyozta, e probléma egyetlen • konstruktív megoldása az len­gne, ha elismernék Indonézia ■ jogát e területhez. A közgyűlés a vita folytatá­sát ezután hétfőn, magyar idő ; szerint 21 órára halasztotta. Tizenkét ország — Afga­nisztán, Etiópia, Ghana, In­donézia, Irán, Irak, Mexikó, Norvégia, a Fülöp-szigetek, Lengyelország, Svédország és Venezuela — határozati ja­vaslatot terjesztett a közgyű­lés különleges politikai bizott­sága elé. A javaslat felszólítja a Dél-Afrikai Köztársaság kor­mányát, kezdjen tárgyaláso­kat Indiával és Pakisztánnal a Dél-Afrikában élő Indiai és pakisztáni származású állam­polgárok helyzetéről. ★ Az ENSZ gyámsági bizott­sága egyhangúlag jóváhagyta azt a határozatot, amely fel­kéri a közgyűlést, ítélje el a még függő helyzetben levő or­szágokban gyakorolt faji megkülönböztetés minden for­máját. A határozatot 73 kül­döttség szavazta meg, ellen- szavazat nem volt, 30 delegá­ció nem volt jelen a szavazá­son. A bizottság hétfőn dél-, előtt folytatja munkáját. (MTI) ÉPÍTKEZNI SZÁNDÉKOZOK FIGYELMÉBE! HÁZHELYEKET a megye minden területén vásárolhatnak az Országos Takarékpénztárnál. Felvilágosítás: Eger, Gyöngyös, Füzesabony, Hatvan, He­ves, Kál, Petőfibánya, Pétervására és Recsk fiókjainál. gyón intenzívek” lesznek. A sajtóban — mondotta Rusk — olvasott arról, hogy ellentétek állnak fenn Washington és Bonn között. Ezekről az ellen­tétekről azonban Adenauer megérkezése előtt korai lenne beszélni — mondotta. Megkérdezték az amerikai külügyminisztert, mi a vélemé­nye arról, hogy Adenauer csü­törtöki nyilatkozatában jogot kért ahhoz, hogy a nyugatné­met hadsereg „sürgős esetben” automfegyvereket kapjon. Rusk kitért az egyenes vá­lasz elől, hangoztatva, hogy az NSZK részéről ilyen irányú hi­vatalos kérelem nem érkezett, mindenesetre egy idő óta tár­gyalások folynak arról, hogy a NATO önálló atomfegyver-pa­rancsnokságot kapjon. ®z azon­ban nagyon bonyolult kérdés, az Egyesült Államok először látni akarja, hogy az egyes NEW YORK (MTI): Rusk, az Egyesült Államok külügymi­nisztere pénteken délután saj­tóértekezletet tartott. A sajtókonferencia elején Rusk ráirányította a figyelmet Kennedy elnök Seattle-ban mondott beszédének egy vo­natkozására. Kennedy azt han­goztatta, hogy az Egyesült Ál­lamok nem mindenható és nem tudja rákényszeríteni akaratát a világ népességének 94 száza­lékára. Nem lehet tehát min­dig „amerikai megoldást” várni. Nyugat-Berlinnel kapcsolat­ban egyébként, . mint várható volt, az amerikai külügymi­niszter Adenauer látogatása előtt néhány nappal nem volt hajlandó konkrétan kifejteni nézetéi. Közölte, hogy fontos tanácskozások kezdődnek . az érintett kormányok között és az J4SZK kancellárjával foly­tatandó megbeszélések „na­Gyöngyösoroszában. De egyet említünk meg csupán: sok tanfolyamot rendeztek az el­múlt években, talán nincs is olyan ember a vállalatnál, aki szervezett oktatásban ne része­sült volna. De nincs megállás, tanulnia kell mindenkinek. És ezt természetesnek veszik a legtöbben. Tanfolyamokra jár­nak, szakkönyveket olvasnak, technikumban, egyetemen ta­nulnak. Tanulnak, mert szük­ségét érzik és mert érdemes. Ezt bizonyítják az ötéves terv adatai, ezt igazolja az elmúlt pár esztendő. És még valami. Mérnöki diplomája van az igazgatónak, a főmérnöknek, a két üzemvezetőnek, de most mérnök-közgazdász tovább­képzésen vesznek részt mind a négyen. A vezetők jó példát mutatnak — a tanulásban is, a munkában is. Dr. Fazekas László Az igázgató itt egy Ids szü­netet tartott. Valóban, ez az összeg, a 120 millió, önmagá­ért beszél. Az ércelőkészítő bővítése már az idén megkezdődött. Az egyik helyen a gépek alapozá­sán dolgoznak, odébb már sze­rélik kétköbméteres cellákra, A vállalat dolgozói és az ipar­ág szerelői iparkodnak a mun­kával. Megnagyobbítják az őrlőberendezést és a meglevő flotációs berendezést is kicse­rélik két köbméteres cellákra. Két év múlva működnek az új gépek, de a termelés addig is folyik az üzemben, öt év alatt 100 százalékkal növelik az üzem termelését, de csak 30 Százalékkal kell emelni a_ munkáslétszámot. A megkívánt mértékben emelke­dik a termelékenység, Gyön- gyösorosziban mindenképpen betartják a legfőbb szabályt: a termelés emelkedését két­harmad részben a termelé­kenységből és egyharmad rész­ben létszámemeléssel biztosít­ják. Jobb lesz, és még gazda­ságosabb lesz a termelés. Gond és baj azért akad bő­ven. Aggasztó, hogy a Jászbe­rényi Aprítógépgyár csak a jövő évben akarja szállítani azokat a gépeket, amiket már át kellett volna adnia. — Mi lesz a kétsíkú vibrá­torokkal, a mosódobbal és a csigás osztályozóval? — kér­dezgetik az üzemben. Jó jelnek tartjuk, hogy a bánya, az érc­előkészítő problémái nemcsak az igazgatót, műszaki és gaz­dasági vezetőket izgatja, a munkások is érdeklődnek, mert magukénak érzik az üze­met. A kutatóintézetek állandóan vizsgálják, hogy miként lehet­ne még hatásosabb munka- és egészségvédelmi berendezése­ket alkalmazni. Ködfejlesztő és vízpermetező készülékeket alkalmaznak, a tömedékelésre is nagy gondot fordítanak, hogy csökkentsék a szilikózis­veszélyt. További erőfeszítése­ket tesznek, hogy az öt mikron­nál kisebb porszemeket is le­kössék, a vegyszeradagolás módszereit is tökéletesítik. Védjük, óvjuk a munkások egészségét, erre is sokat áldozunk a 120 millióból — magyarázza rész­letesen az igazgató. Sok minden szóbakerül A második ötéves térv idő­szaka alatt „be kell fejezni a gyöngyösoroszi ólom-- és cink- ércelőkészítömü második sza­kaszának építését”. Rövid mondat csupán a Magyar Nép- köztársaság második ötéves népgazdaságfejlesztési tervé­ről szóló törvényből. De a tör­vény szövege név szerint em­líti Gyöngyösoroszit, ezzel is hangsúlyozva hazánk ércbá­nyászatában elfoglalt helyét és fontosságát. — Milyen feladatokat kapnak, hogyan készülnek a kővetkező évekre — ezt érdeklődtük Flórián Gusz­távtól, a bánya igazgatójától. — Három szakaszra osztjuk a bánya és az ércelőkészítőmű fejlesztését. Tervszerűen, kö­vetkezetesen készültünk az üzemek bővítésére. Eddigi tö­rekvésünk az volt, és ez lesz később is, hogy hiánytalanul teljesítsük éves terveinket és megalapozzuk a következő idő­szak termelését. Valóban, az idei bányász­napon az iparág munkaverse­nyében Gyöngyösoroszi az első helyezést nyerte el, az ércelő­készítőmű az első öt év alatt 211 .százalékkal növelte terme­lését. A bánya korszerű fejtés­módokkal dolgozik és az itt járt küldöttségek, valamint a szaklapok elismeréssel emlege­tik a fémkihozatal eredmé­nyeit. A bányában új aknákat mélyítettek, korszerű biztosí­tást és fejtésmódokat honosí­tottak meg, mindig nagy gon­dot fordítottak a műszaki fej­lesztésre, a fenntartási költsé­gek csökkentésére. A kedvező geológiai kutatások eredmé­nye és a bánya jelenlegi álla­pota kellő garanciát nyújtott arra, hogy öt év alatt a kétsze­resére tervezzék a termelést, összehasonlításul csak annyit jegyzőnk meg, hogy terv-tör­vényünk mintegy 20—25 száza- ' lékkai kívánja emelni ugyan­ezen idő alatt hazánk ércbá- l nyászatának termelését. Kialakították az üzemek törzsgárdáját, az évek során derék bányászokat és jó szak­munkásokat neveltek itt. Mindehhez mit ad államunk? — Mindent, ami még szük­séges. A nehézszuszpenziós be­rendezés teljes gépi berendezé­se megérkezett Németország- ■ ból, 120 millió forint az öt év alatt előirányzott beruházási hitelkeretünk. A gyöngyösorosziak 120 milliója Szolgálatot tettünk a békének Rudolf Frifsche beszéde az egri főiskolások gyűlésén megoldani. Tárgyalni, tárgyal­ni, tárgyalni! Ez minden jegy­zékünk, minden diplomáciai akciónk rúgója, indítéka, mert bízunk a józan észben, bízunk abban, hogy most még le lehet fogni a revansisták kezét. Ezért vagyunk nyugodtak, s nem veszítjük el higgadtsá­gunkat, a provokációk ellené­re sem. Tudjuk, hogy mi is fele­lősek vagyunk a világbékéért, s nem engedjük azt megtorpe­dózni zugpolitikusoknak, huli­gánoknak. Persze, nincsenek illúzióink, a bonni politikusok jóindulatát illetően. De nemrég Nyugat-Németországban is megindult egy olyan fejlődési folyamat, ami már eddig is jelentősen csökkentette a há­borúra spekulálók hegemóniá­ját. Gondoljunk csak a nyolc hétig tartó kormányválságra, amelyet végül is olyan minisz­terek beiktatásával tudtak megoldani, akiknek úgysem lesz különösebb szerepe az irá­nyításban — mondotta többek között, majd arról beszélt, hogy ezekben a napokban az NDK, a demokratikus érzelmű német lakosság, a német prole­tariátus a béke első számú őre. A LELKES TAPSSAL foga­dott előadá-, után Paul Scho­ber emelkedett szólásra, aki a vetítésre került dokumentum­filmekről beszélt. Ugyanis a gyűlés részvevőinek egyórás német filmműsort mutattak be, amely megismertette a kö­zönséget a demokratikus Né­metországban folyó hatalmas építő munkával. landó tudomásul venni, hogy a Harmadik Birodalom elvesz­tette a háborút, s a kapitulá­ció után 16 esztendővel idő­szerű már a végleges rende­zés, a békeszerződés megköté­se is. — DE A NYUGATI hatal­mak és Bonn urai visszautasí­tanak minden javaslatot, amely a rendezést célozza, amely biztonságot, nyugodt légkört akar teremteni, és állandóan az „övezet” — értsd a Német Demokratikus Köztársaság! — visszaszerzéséről beszélnek, arról álmodoznak. Pedig a szo­cialista tábor és a Német De­mokratikus Köztársaság eddig nemcsak tárgyaló szándékáról és nagy türelemről tett tanú­ságot, hanem azt is bebizonyí­totta, hogy képes erélyes ak­ciókkal, határozott lépésekkel meggátolni, lehetetlenné tenni az agresszorok, a provokáto­rok, a diverzánsok mesterke­déseit. Ilyen lépést tettünk mi ez év augusztus 13-án, amikor falat emeltünk Nyugat-Berlin köré, helyesebben államhatá­rokkal zártuk el ezt az óriási kémközpontot az NDK-tól. Nyugat-Berlin — a NATO éke, az NDK testében —, han­goztatta Rudolf Fritsche —, nekünk és minden békeszerető embernek az a feladata, hogy ezt az éket ártalmatlanná te­gye, lehetőleg semlegesítse. — Kormányunk ezt a kér­dést tárgyalások útján akarja MINT LAPUNK tegnapi szá­mában megírtuk, a Hazafias Népfront Eger városi bizott­sága és a pedagógiai főiskola Igazgatósága gyűlést szerve­zett a német kérdésről a főis­kola hallgatói és az érdeklő­dők számára. Körülbelül 250- sn gyűltek össze az SZMT- székház nagytanácstermében, mikor dr. Bakos József, a Ha­zafias Népfront városi bizott­ságának elnöke megnyitotta a gyűlést, s üdvözölte a német /endégeket: Rudolf Frischet a Német Demokratikus Köz­társaság külügyminisztériumá- tiak főosztálvezetőjét, a ma­gyar ügyek szakértőjét és Pa­ul Schobert, az NDK Kulturá­lis és Tájékoztatási Irodájának Igazgatóját. Az üdvözlő beszéd itán Rudolf Fitsche emelke­dett szólásra. — Most járok először Ma­gyarországon, és most tartok először előadást magyaroknak a német kérdésről. Tudom, logy a magyarok számára sem közömbös ez a probléma, hi­szen a német militarizmus — amely ellen a demokratikus lémet állam minden erejével tűzd — annyi bánatot, annyi keserűséget okozott már en- lek az országnak is —, mon­dotta bevezetőben, majd arról neszéit, hogy a német béke­szerződés megkötését ma a nyugati hatalmak akadályoz­nák, különösképpen Nyugat- 'íémetország, amely nem haj­semmit sem talált. Pedig sorra vette valamennyit. Már csak a belső zsebe maradt hátra. Per­sze, abban sincs semmi! De mégis, valami! Izgatottan rán- ot ta elő ... Egy fénykép ... A iV. B. osztály. Ni, a Feledi Karcsi hogy vigyorog! És a da­gadt Füzes! Még fényképezés előtt fél perccel is zabáit. Alig tudták vele abbahagyatni a fényképezés idejére. Utána új­ra nekiesett a sonkás zsömlé­nek. Sonkás zsömle!... Ö!... Dü­hösen nézett Füzesre, majd bosszúsan zsebre dugta a fény­képet. Lépteit egy bokor felé irá­nyította, amelynek tövében eléggé eldugott padot pillantott meg. Nincs más hátra, itt kell töltenie az éj­szakát. Óvatosan kö­rülnézett. Mi­után senkit sem látott a közel­ben, gyorsan végighéveredett a pádon. Fö­lötte, a fák ágain át néhány csillagot látott. Az utcai lámpa fénye halvá­nyan szűrődött keresztül a bok­rokon. Szeme csak lassan szok­ta meg a félho­mályt. S emiatt csak későbben vette észre, hogy a szemben levő pad szin­tén foglalt, azon is alszik va­laki. No, mindegy! Csak a rendőrök közeledtére kell vi­gyázni, mert azok nem nagyon szeretik a munka- és lakásnél­külieket, (Folytatjuk) ta fáradt tagjait. Gyomra kor- gott, gorombán követelte jo­gait, fittyet hány-a Gazsó ér­velésének. Reménytelenül nyúlt zsebébe. Tudta, hogy ab­ban egy fél karéj kenyér, s egy fillér sincs, dé azért mé­gis! Hátha! De nem! Hiába ko­torászott könyökig zsebeiben. Gazsó Mihály holtfáradtan állt meg a hüttendorfi láger kapuja előtt. Álig vánszorgott már, az utóbbi napok esemé­nyei erősen megviselték. Szinte búcsú nélkül hagyta el övéit, aztán nekivágott az útnak. A határon torkában dobogott a szíve... de sikerült! Felélénkült. „Szabad földön” van! Azon a földön, ahol az ember akarata szent, lehetősé­ge korlátlan! Ahol semmi sem áll az érvényesülés útjába, ahol a legtöbb munkásnak saját ko­csija van! Azon vette magát észre, hogy a sokszor hallott érveket szaj­kózza, azokat, amelyeket fel­felcsillanó szemekkel* hallga­tott titkon odahaza, midőn vá­gyakozva csavarintott egyet a rádió gombján. „Szabad föld”! Eljutott hát ide, miután hónapokig dédel­gette', babusgatta, érleltek gon­dolatot. Igaz, az első nap nem úgy sikerült, mint ahogy ő el­képzelte. De mindegy! Bizo­nyára lesz még ez másként is, és a szerencse kamatostól té­ríti majd meg ezt az egy na­pot. Ah! De most már valóban jó lenne egy kis meleg étel. hogy éhét, és egy pohár víz, hogy szomját csitíthatná. No. meg egy ágy, egy jó, puha ágy ... Az előtte magasodó vaska­pura tekintett. Itt bizonyára befogadják. A bejárat felett angol lobogót lengetett a szél. Igen, itt befő-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents