Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-17 / 271. szám

1961. november 17., péntek NÉPÉJSAG n Hogyan építkezünk Egerben ? Az elmúlt hetekben a KGST-országok építészei egy kongresszusra gyűltek össze Budapestén. A tárgyalások be­fejezése után a „házigazda”: az Építésügyi Minisztérium úgy látta jónak, hogy a megjelen­teknek legalább két jellegzetes fejlődésű magyar várost a va­lóságban is bemutat. Így esett a választás Egerre és Mis­kolera. A baráti szakemberek — mintegy negyvene'n — és a mi­nisztérium vezetői egy szép őszi délelőttön érkeztek meg hozzánk. A városi tanács épü­letében tartott rövid fogadta­tást használtuk fel arra, hogy néhány szóban. elmondjuk Eger történetét, majd vázoltuk a település jelenlegi, megvál­tozott életét. Végül a vendé­geknek az őkét különösen ér­deklő, a most újonnan elké­szült (a Felnémettel egyesített) Éger általános városrendezési térvét mutattuk be. A tánáesházi fogadtatás után rövid sétát tettünk a városban, igyekezve ráirányítani a figyel­met nemcsak a múlt emlékei­re, de inkább új építészeti eredményeinkre, terveinkre is. A közvetlen hangú beszél­getés során érdekes eszmecse­re alakult ki, amidőn nemcsak a város dicsérete, de jó meg- - látások, észrevételek, tanácsok is elhangzottak. A nagy gyakorlattal és tu­dással, éles szemmel rendelke­ző kedves vendégeink néhány, a látogatás . alkalmával el­hangzott észrevételét szeret­nénk ai alábbiakban — leg­alább vázlatosan — Ismertetni. ★ A város említett általános rendezési tervét szemlélve vendégeinknek is feltűnt a te­lepülés — valljuk be — egész­ségtelen, hosszan elnyúlt alak­ja. Amikor azonban a folyó­völgy földrajzi adottságait is elmondottuk nekik, egyetértet­tek vele, hogy a rendezési terven rögzített telepítési él­ivek végeredményben helyesek. Ök is úgy vélték, és ez a véle­ményük a későbbi séta során, amikor a Széchenyi utca óriási forgalmát közvetlenül is láthatták, csak megerősödött, hogy Eger egyik sürgős rende­zési kérdésé lesz a város észa­ki és déli szakasza között egy újabb átmenő forgalmi út ki­alakítása. A sok, eddig elképzelt va­riáns közül nekik is legjobban tetszett az ún. „vár alatti alag­út” alternatívája. (A terveket egyszer majd külön is ismer­tetjük a Népújság olvasóival.) Ha valahol, ügy egy egri bel­városi séta alkalmával felme­rül a fél Európa építészei kö­zött kicsit még mindig forron­gó kérdés: hogyan, milyen „stílusban” építhetünk a törté­nelmi városokban? Itt termé­szetesen, nincs lehetőség arra — mint ahogyan a vendégeink­kel való beszélgetés során sem volt —, hogy fellebbezhetetlen megállapításokat tegyünk. In­kább csak egy-egy épülettel kapcsolatban elhangzott kri­tikát adunk tovább! A Dobó István téren — ahol a sétát kezdtük — nem tetszett az 1893-ban épült Városháza környezettől elütő tömege, fel­tűnően nyugtalan eklektikus részletei miatt. Viszont a szem­ben levő, 1959-ben felépített „Tejpresszó”-nál megállapítot­ták, hogy kialakítása jól illik a tér hangulatába. A Dobó bérről később a vár­ba vitt az utunk. Felfelé me­net mindenki gyönyörködött a fokozatosán feltáruló panorá­mában, csak egy új épület nem nyert osztatlan tetszést. Illetve nem is az épület — mint, in­kább annak elhelyezése. Ez pe­dig az új megyei irodaház volt. Egyetértett mindenki ab­ban, hogy a létesítmény fel­adatának jól megfelelhet, épí­tészetileg kifogástalan, csak — pl. a várból nézve — éppen azon a helyen zavar, ahöl ténylegesén elkészült. Talán, ha egy módém környezetben épül fél, a város egyik újszerű ékessége lehetne. Hógy ez mennyire így van, rámutathatunk egy másik — két hónappal ezelőtt elkészült — új „felhőkarcolónkra”: a Textilnagykereskedelmd Vál­lalat raktárházára, a Barkóczi út és Raktár utca sarkán. Az épület itt nemcsak önmagában jó, de véletlenül a Lenin út tengelyének a meghosszabbítá­sába kerülve, a városba jövők­nek 6zinte már messziről néz­ve, Impozánsan mutatja az új Eger új arculatát. És milyen szép utcakép alakulhatna ki a Barkóczi úton, ha az említett textilraktár és a Heves ínegyel Tanácsi Építőipari Vállalat it­teni, ugyancsak újszerű és szép irodaháza között, a Raktár ut­ca másik, nyugati sarkán egy­szer a MEQYEVILL is tudna egy többemeletes, modern rak­tár-irodaépületet emelni! Nem folytatom tovább ezek­nek a példáknak a felsorolá­sát. Csak nagy tudású, sok ta­pasztalattal bíró vendégeink észrevételei alapján Is foko­zottan látnunk kell felelőssé­günket a város alakításának kérdésében. Újonnan beépülő területeken egy percre sem le­het vitás a mostani feladatok­nak, új szerkezeteknek, stb. megfelelő —, de természetesen azért az esztétikai igényeket is kielégítő — modem épületek emelése: a történelmi városré­szekben azonban ezeken túl­menően, a környezetbe való beilleszkedésre, az értékes, vé­dett városképek megóvására is nagyobb gondot kell fordíta­nunk! ★ Építkezéseink talán inkább vizuális, megjelenési kérdései­ről így elbeszélgetve, különö­sen a keletnémet kollégák, ké­sőbb a lakásépítkezések iránt érdeklődtek. A vér egyik bás­tyafokán állva (a helyszínre kimenni nem volt időnk!), a térben és a magunkkal hozott térképen mutogatva elmagya­ráztuk, hol épülnek a Jelenlegi lakóházaink, azután majd hol tervezünk továbbiakat megva­lósítani. A telepítési helyekkel egyetértettek, különösen az Al- magyar dombi lakótömb kiala­kítási terve tetszett nekik. Az­után az épülő lakások nagysá­gáról Is eszmecsere folyt. Ná­lunk az új (állami) lakások 92 százaléka egy-, illetve másfél- szobás, 45 százaléka kétszobás, és csak 3 százaléka ennél na­gyobb. A keletnémetek vi­szont elmondották, hogy ott az arányszám: 3 százalék egyszo­bás, 26 százalék kétszobás, 91 százalék háromszobás. ★ Az utcákon sétálva feltűnt vendégeinknek a homlokzatok, az épületek sortatarozása. Ezt nagyon fontosnak tartották egy olyan városban, mint Eger, ahol — többek között — a szép építmények is vonzzák a láto­gatók tíz- és tízezreit. Megálla­pítottuk, hogy nemcsak a há­zak állagának a megóvása nye­reség, de a kétségtelen nevelő hatás is megfigyelhető, ami ilyen esetben a nem állami la­kóházak ízléses helyreállítása­kor Jelentkezik. A lengyel és csehszlovák kartársak — mint a műemlékrestaurálások szak­értői — Javasolták, hogy a ké- sőbblekbén törekedjünk arra, hogy a homlokzat, tető-, csa­torna-helyreállításokon túl egyidejűleg a házban levő la­kások teljes korszerűsítését is végezzük el. Helyeseltük a ta­nácsot, de hát ez egyelőre pénz kérdése... ★ Az órámutató délután fél kettőre érkezett: vendégeink­nek tovább kellett menniök Miskolc felé. A Dobó téren fel- zúgott az Ikarus motorja; az alig háromórás együttlét után kedves vendégeink remélhető­leg szép emlékeket vihettek magukkal, mi pedig értékes ta­nácsokkal ellátva búcsúztunk tőlük. Hevesy Sándor Pártvezetőség-választás Verpeléten párttagok bírálatával”, majd a továbbiakban annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogv tovább kell mélyíteni és erő­síteni a párttagság és a töme­gek kapcsolatót. — A kommu­nisták nemcsak maguknak épí­tik a szocializmust, és nemcsak a kommunisták építik a szo­cializmust — mondotta. A következőkben arról szó­lott, hogy a termelőszövetkeze­tekben merészen és bátran használjanak minden olyan módszert, amely előrébb viszi a térmelést. Számtalan példá­val igazolta, hogy azokon a helyeken, ahol alkalmazták a premizálást a termelésben, ott növekedett a termelt áru, a ha­szon, ott viszont, ahol idegen­kednek a premizálás és az új módszerek bevezetésétől — mint pl. itt, Verpeléten is egye­sek eddig —. előbb-utóbb le­marad a termelés A paraszt­ságnak a termelésben való ér­dekeltté tétele nem visszalé­pést, hanem éppen előrelépést jélent a szocializmus építésé­ben — hangsúlyozta. — Azért pedig, hogy többet termeljenek termelőszövetke­zeteink, jobban éljen a tagság, jól járjon az egész népgazda­ság, szükség van minden olyan okos, hasznos elgondolásra, friss, módszer bevezetésére, amely a parasztság anyagi ér­dekeltségének fenntartása mel­lett közelebb visz bennünket céljainkhoz, több termelést eredményez. A VERPELÉTI KOMMU­NISTÁK taggyűlése, a beszá­moló és a hozzászólások, de maga a választás Is, helyes példája volt annak, hogyan kell a kommunistáknak számot adni a végzett munkáról, ho­gyan kell előre mutatni a jö­vőbe, és hogy ebben a .nagy or­szágépítő munkában hogyan kell támaszkodni azokra a pár­tonkívüli tömegekre, akik nél­kül nem épülhet fel a szocia­lizmus. A verpeléti vezetőség­választó taggyűlés minden bi­zonnyal sokáig emlékezetes marad majd azok részére, akik azon részt vettek, munkájába bekapcsolódtak. Szalay István TÉLAPÓ, GYERE MÁR ..; kis házunk íd« vár... éneklik egyre gyakrabban a kis óvodások, de a nagyob­bak szívét is megdobogtatja a piros színbe öltözött kirakat. Hiszen olyan jó ajándékot kapni! Még a felnőttek is be- bezámak egymás előtt ilyen­kor egy-egy szekrényrekeszt, mert van-e nagyobb öröm, mint örömet szerezni? S van-e ennél is nagyobb öröm? Van! amikor a csodálkozó csepp- ségnek szerez örömet a ro­konság! Közeledik hét Télapó cso­koládés ünnepe. Nézzünk kö­rül Egerben, a „mikulások ^AAAAAAAAAA/NAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAé'AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/SAA^SAAA/AAAAAAAAAAAAAAAAAA/\AAAAtAAA.^A/ A SZÉPSÉGES szép, széke Tisza hátán, a lebukó nap cso­dálatos fényében halászladik úszik a vízén... Csobban a háló, ficánkol a hal: festő ecsetjére való kép. El kell azonban szomorítani a festő­ket; akik, ha nem is a rea­lizmust, de legalább a reali­tást vallják hitüknek: lassan léáldozik a tiszai halász ro­mantikája. Nem azért, mert e folyó mentén, amely ott ka­nyarodik Heves megye déli ré­szén, íves pántlikával ölelve körül a Mátrától idáig futó síkságot, megszűnt volna a halászat, kihaltak volna a ha­lásznemzetség fiai. Korántsem. A poroszlói halészszövetke- zet 24 halásza ma is, mint eddig mindennap, ladikra száll, hálót merít, s ficánkolva buk­nak a ladik fenekére az ezüs­tös testű potyok, karcsú ke­szegek és nemegyszer erő­izom dolga, hogy megbirkóz­zanak a legnagyobb tiszai „vaddal”: a harcsával. De a technika tör előre, vízkieme- lők, erőművek, és a Tisza jó néhány szakaszán inkábo csak pacázni való a víz, mint­sem tervszerű lehalászásra. Hát akkor hol halásznak? Nos, a holtágakban, s a nemrég lé­tesített 74 holdas mesterséges halastóban, amelyre ráfordí­tottak 34 ezer forintot, a mi­nap belehelyeztek vagy 14 ezer ivadékot. Na, meg, természete Jó fogást, halászok! rés itt minden halász egy év alatt — Igaz, hogy kemény, téli-nyári munkával, nagy szakértelemmel, a mesterség apáról fiúra szálló titkainak ismeretében. Kanyarog, csobog a szőke folyó, ladikok úsznak rajta, ha mind kevesebb is, mint an­nak idején. A romantika ugyan itt is kezd megkopni, de a ha- lászember élete Poroszlón is ugyancsak megváltozott. — Azelőtt a halász, amit fogott, azzal az asszony már szaladt is, hogy piacot kapjon, mert a hnl nem tud várni — emlékezget vissza Botos Pé­ter bácsi arra az időkre, ami­kor a vízbérlőknek — mert ilyen Is volt — dolgozott a ha­lász és, ha eladta a halat, volt mit ennie, ha nem adta. még a halat sem ehette meg, kü­lönösen nyáridőben. MOST NINCS annyi hal. amennyi el ne fogyna. Majd négyszáz mázsa az évi terv, de hétszázat is' eladhatnánk, úgy keresik Egerben, Gyöngyö­sön, Budapesten, vagy éppen Ózdon. A jó halászlé, rántott vagy sült hal kedvenc és táp­láló, s főleg megvásárolható csemegéje lett szerte az or­szágban mindenkinek. Jó mun­kát, jó fogást hát a poroszlói halászoknak — s nem önzet­len kívánság ez e sorok író­jától sem.. Gyurkó Géza háza táján”, hogyan készítik a nagy batyut, hogyan telnek a házi puttonyok? , * A Csemegében Hám János a fő mikulás, ö gondoskodott arról, hogy megfelelő áru­mennyiség várja az egyre igé­nyesebb vásárlókat. — Van, kérem, minden, bő­ven. Nem hisszük, hogy el­fogyhat december 6-ára. A bolt dolgozói is, no meg a gyár le éppen elég csomagot gyártott az üzemi és a „ma­szek” Télapó-estekre.^Van itt minden, ami szem-szájnak in­gere, ami kiérdemli majd a kis ajándékozottak elismeré­sét! Két pultnál kezdtük meg tegnap az árusítást, s a hatal­mas választék mellett már a szaloncukor Is itt kínálja ma­gát. x * Másik állomás a buszmegál­ló melletti édességbolt, ahol Erdős Gyuláné mutat szét a nagytömegű kicsomagolt és még kicsomagolásra váró áru között. — Újdonság Is van. Itt van­nak a könyvdobozok, a mű­anyag mikulások, fel sem tud­nám hirtelen sorolni, hogy hány fajta csokoládé figura, szebbnél szebb csomagok, és minden telve széppel, jóval. Állítom, hogy a legigényesebb vásárlókat is ki tudjuk elégí­teni; ! Türelmetlen anyukák és nagymamák várják beszélge­tésünk végét, mert hiába a biztos, sokan azt az elvet vall­ják, hogy ami megvan — az a biztos, és máris vásárolják a nagycsizmákat, nagy Mikulá­sokat és puttonyokat, mert el­ső a gyerek, és legfontosabb a gyerek öröme! * " Még egy bolt. A város szé­pen rendbehozott utcáján kí­nálja minőségi áruit a 123-as édességbolt. Rács áz ajtón, áruátvétel van. Végre meg­hallják a kopogásomat —, s bér nem vagyok mikulás, been­gednek. Szalai Pálné nagy gondban van. Nem férek. Nem férek! Akárhogy nézem, olyan kicsi ez a helység meg ez a raktár, hogy az csoda! Tavaly 20—24 ezer forint értékű árut kap­tam a gyermekek legkedve­sebb ünnepére, most már ed­dig megérkezett 34 ezer forint értékű. Es még jijn. Még nem elégszünk meg az öt féle sza­loncukorral, a 40 mázsa csői kóládéval, mert azt akarjuk, nekünk is az a legfőbb tö­rekvésünk, ■ hogy minden igényt kielégíthessünk. Több­ezer mikulás-zsák. minden ed­diginél nagyobb választék vár­ja az anyukákat, nagymamá­kat csak legyen elég a pénztár­cában! — teszi hozzá nevetve, aztán munkatársaival együtt nekilát, hogy az apró raktár­ba elhelyezze mindazt, ami megérkezett. * Ez csak a három szaküzlet — mint mondani szokták, s még szét sem néztünk a sok fűszerbolt házatáján, ame­lyeknek vezetői Is ismerik környékük kívánság-listáját, s annak megfelelően megtették az „óvintézkedéseket”, hogy ott sem legyen fennakadás. Nemsokára felölti piros köpe­nyét Télapó, s a csodálkozó kis gyermektekintetek kereszttü­zében megindul esti sétáira, hogy összegyűjtse a kisebb- nagyobb kívánságokat, hogy megszólítsa a parkrongálókát, hogy segítsen egy kicsit rend­beszedni a rakoncátlan cseme­téket, akik ezekben a hetek­ben csodálatostan jók tudnak lenni! Hja! Nekik mikuláskor jön a - prémium! A. É. sen a Tiszán is, mert a szóke folyóhoz azért hűtlen nem le­het a poroszlói halász sem, aki Tiszabábolnától Kisköré­ig járja a folyót, húzza a há­lót, ereszti a varsát... De — és ez tény — a halá- 1 szat. súlypontja mindinkább a mesterséges vizekre, holtágak­ra tevődik át, azt is telepítik ' ivadékkal, s arra gondolnak akkor is, amikor jövőre saját iVacléknevelö telepet akarnak berendezni. Hozzátartozik még az igazsághoz, hogy a Tisza halállományának csökkenésébe nemcsak a vízierőművek a lu- , das ok. Igaz, egyik óráról a , másikra változik a víz ma­gassága, s ezt rettenetesen pontosan követik a halak, hogy tűnődhet a halász, na, most mivel dolgozzam? — s még­sem ez az igazi ok. — Mi itt berakjuk az ikrát, aztán kifogják a halat Titel­nél... Ml ebből a hasznunk? — i így vélekedik, a halászok vé- i leményét tolmácsolva Nagy­■ i d a i Tivadar, a szövetkezet . könyvelője, aki nemcsak a , számokhoz, de a halakhoz is ■ ért. ; MINDEZT persze a porosz­• lói halászok szemszögéből meg ■ lehet érteni és meg is érti az • ember. Erre az évre sikerült - talpraaiLnia ennek az immáron 17 éves szövetkezetnek, ami a közös vagyon megteremté­sét, a szükséges beruházásokat illeti. Szó szerint is napról napra, a kifogott halakból él­tek eddig, valóban nem lehe­tett közömbös számukra, hogy a drága pénzen vett ivadékot másutt fogják ki, szép ponty- tyá növekedve. És még sincs igazuk! Mert a Tisza vagy tíz halászszövetkezet „vadászme­zején” folyik keresztül és oko­san összefogva, messzebb lát­va saját ladikjuk orránál, meg lehetne óvni a Tisza ro­mantikáját, Ismét halban gazr dag folyóvá lehetne tenni a szőke vizet. A halászok munkája, szor­galma' ellen nincs és nem is lehet kifogás, mint ahogy nem lehet kifogás nekik sem a ke­reset ellen. A kifogott hal ér­tékének hatvan százalékát rögtön kézhez kapják, emiatt aztán olyan eset is előfordult, hogy jó fogása lévén, Tóth János bácsinak — egyetlen nap egy mázsa pontyot fogott — 1200 forintot számoltak le a kezébe — csak ezért az egy napért. Természetesen van olyan nap. de több is, amikor úgy jön fel a háló, hogy el- fucsarodik a halászember szí­ve, ha látja. Végeredményben is 13—16 ezer forintot megke­nem hallgatta el és kendőzet­lenül feltárta azokat a hiá­nyosságokat is, amelyek fel­merültek a párttagság életér ben, amelyek nem vitték elő­rébb, sőt zavarták a kollektív munkát. Csorba István, a pártszerve­zet titkára elmondotta, hogy a beszámoló elkészítésében hete­ken keresztül nem kevesebb, mint harmincöt párttag / vett részt. És itt egy kicsit érdemes elgondolkodni a számon. Mi­lyen lehet az a beszámoló, amelyet 35 kommunista készí­tett elő, amely 35 kommunista munkája, vitája, közös elhatá­rozása révén jutott a vezető­ségválasztó taggyűlés elé? — JÓ VOLT A BESZÁ­MOLÓ. — Így lehetne röviden jellemezni. És hogy jó volt, azt fényesen tükrözték a íelszóla- /(ások, amelyeknek tarka vál­tozatát, sók színét külön is ki kell hangsúlyozni. Termelőszö­vetkezeti gazdák és hónvéd- tisztek, munkásasszonyok és pedagógusok kértek szót, he­lyeselték, vagy bírálták a ve­zetőség tevékenységét, a járás legnagyobb községében az utóbbi két évben folyó munkát. Sok szó esett a termelőszövet­kezetekről, az ott folyó mun­káról, a pártmunka arányós elosztásáról, a dolgozók foko­zottabb kulturális igényeiről és nem utolsósorban a párt és a tömegek kapcsolatáról. Felszólalt a taggyűlésén Kreslcaí János elvtárs, a járási pártbizottság osztályvezetője. Részletesen szólott azokról a feladatokról, amelyeket már megoldottak a kommunisták, vagy a jövőben kell megolda- niok. Elmondotta, hogy a ter­melőszövetkezetben minden tsz-tagot a végzett munkája alapján kell értékelni, tekintet nélkül arra, hogy párttag-e, vagy pártonkívüli az illető. A megelégedés hangján beszélt arról, hogy a pártszervezet megszüntette a régi és új tsz- tagok között fennálló ellenté­teket és ezzel nagy mértékben járult hozzá az egységes szö­vetkezet! parasztság kialakítá­sához. Egyetértett „a passzív ÜNNEPI ÜLÉSRE gyűltek össze szerdán este a verpeléti kommunisták. Ez alkalommal választották meg az egységes falusi pártvezetőséget. Már a kora esti órákban gyülekeztek az emberek a köz­ségi pártház előtt és kisebb- nagyobb csoportokban beszél­gettek az egész községet érintő ügyről, az új pártvezetőség választáséról. Pártonkívüliek is voltak szép számmal, akiket a kommunisták meghívtak e nagy fontosságú tanácskozásra. Részint azért, hogy hallják, lássák, hogyan tárgyalnak, ta­nácskoznak a kommunisták az egész népünket érdeklő prob­lémákról, másrészt azért, hogy kikérjék a pártonkívüliek vé­leményét, meghallgassák ja­vaslataikat, tanácsaikat. Nem egy olyan pártonkívüli vett ré&zt ezen a taggyűlésen, aki egv-két évvel ezelőtt még azon töprengett: belépjen-e a ter­melőszövetkezetbe, és sok min­dennel nem értett egyet, de aki most 82íwel-lélekkel vallja és támogatja pártunk, kor­mányzatunk politikáját. Az egyik kommunista a taggyűlés előtti percekben így mutatta be egyik pártonkívüli — a tag­gyűlésre meghívott — barátját: „Ez az ember az én barátom! Amikór legutóbW* felszólalt az egyik értekezleten, ezeket mondotta: A „mi” pártunk, a „mi” kormányunk politikája helyes volt, mert az élet iga­zolta, hogy a nagyüzemi gaz­dálkodás meghonosításával mér ez ideig Is többet termel­tünk, és a jövőben méginkább többet termelünk majd. « Ez az ember — a többi hu- Szonegynéhány pártonkívüli barátjával együtt-—most meg­tiszteltetésnek veszik, hogy itt lehet a kommunisták vezető­ségválasztásán, azon a tanács­kozáson, ahol a párttagok hosz- szú időre előre megszabják az előttük és az egész falu előtt álló feladatokat. A vezetőség beszámolója hűen tükrözte az elmúlt két esztendőben végzett munkát, beszélt az eredményekről, de

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents