Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-15 / 269. szám
r 1961. november IS., szerda. NÍPÜISÍÖ 5 Jártam a moszkvai kongresszusi palotában . .. Szűrszabó Gn^ziár, a Horti Gépállomás igazgatója a szovjet emberekről Kinn, az ablaki túl, a Horti Gépállomás udvarán hol élénkebben, hol csendesebben de szünet nélkül esik az eső. „Ez csak amolyan munkamegállító esőcske” — mondják a gépállomásiak mérgelődve —, „még nem az igazi, pedig jó lenne, ha már mélyen beázhatnának a földek”. Szűrszabó Gusztáv igazgató is ezzel kezdi a beszélgetést, ám őt ezúttal könnyű eltéríteni a mindennapok témájától, mert olyanról kérdezzük, amely még nagyon friss élmény számára, s így természetesen szívesen beszél róla. Szovjetunióbeli útjáról érdeklődünk. Nemrég tért vissza a hatalmas, kommunizmust építő ország fővárosából, Moszkvából, azt szeretnénk tudni: milyen élményekkel, tapasztalatokkal ? — Nem tudom elmondani, milyen nagy öröm volt, hogy éppen azokat a napokat tölthettem a Szovjetunióban, amelyek során megkezdte munkáját a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresz- szusa — kezdi visszaemlékezését a gépállomás igazgatója. — Megérkezésünk napján délután már városnéző sétára indultunk, s első utunk természetesen a Lenin Mauzóleumhoz, a Kremlbe vezetett. Kilométer hosszú sor állt Lenin elvtárs sírjánál, a Kreml falain belül pedig a gyönyörű új kongresszusi palotánál. M' még azok közé a szerencsések közé tartoztunk, akik belül is megcsodálhatták, ezt a szinte csupa üveg épületet. Nemes egyszerűségének, s ugyanakkor nagyvonalú, korszerű berendezésének hatása alól alig tudtunk megszabadulni. — Ez volt az első nap, s a másodikon már meg is kezdődött a nagy jelentőségű kongresszus.;. Mikor Moszkva felé utaztunk, Kijevnél már mindannyian mondtuk, hogy a hatalmas építkezések, a hats .más méretek országába jutottunk, s Moszkva csak aláhúzta ezt az állításunkat. Óriások lakhelyének tűnt Moszkva, a főváros, s óriásoknak maguk a szovjet emberek. Pedig végtelenül csendesek, szerények mindannyian. Mikor megérkeztünk, az egész város már a kongresszus előestéjének lázában égett. Szép, ünnepi díszbe öltöztették a házakat, az utcákat, világító feliratokkal ékesítették a tereket, s közöttük nagyon halkan, csendesen beszélgetve hömpölygőit az emberek áradata. Másnap, amikor megkezdődött a kongresszus, s mi csak nehezen indultunk útnak szállodai szobánk rádiókészülékei mellől, ugyanezek az emberek ismét csendesen jártak dolgaik után az utcán, pedig akár táncra is kerekedhettek volna, hiszen ők azok, akik a világon elsőként építik a kommunista társadalmat. — A változás azonban csupán annyi volt az ‘előző naphoz képest, hogy még több újság fogyott az utcákon az árusoknál, s ahol csak elképzelhető, mindenütt kisebb-na- gyobb csoportok álltak meg beszélgetni, a kongresszus eseményeiről. — Több beszélgetésbe mi is bekapcsolódtunk, amennyire nyelvtudásunk engedte. Mit hallottunk, mit tapasztaltunk Egy jellemvonással többet ismertünk meg a szovjet emberek természetéből. Megtanultuk, mi az a magabiztosság. Tőlük tanultuk akkor, amikor az új programtervezetről esett szó a beszélgető csoportok között. A kongresszuson előterjesztették ezt a programot, megkezdték megvitatását, s a moszkvai ember az utcán csak annyit tett hozzá: ez így lesz. Nem volt nehéz megérteni miért, hisznek olyan egyöntetűen abban, hogy amit maguk elé tűznek célul, azt el is érik. — Egy beszélgető társunk — így az utcai viták során jött új ismerősünk —, a Szovjetunióban eddig meghirdetett tervek maradéktalan teljesítését, sőt, túlteljesítését hozta példának. Egy idősebb munkásember az mondta: „Ha két ember lakást kap, mindkettő nagyon örül neki. De az egyik, aki csak a kulcsot kapja, tehát kész lakásba költözhet be, egy hónap múlva képes fát vágni a szoba parkettján. A másik viszont, aki maga is részt vett az építkezésen, maga festette az ajtókat, ablakokat, vagy segített a falelemek beemelésénél, úgy vigyáz otthonára, hogy még a vakolat sem karcolódhat le a falról Látják, többnyire ez utóbbihoz hasonlítunk mindinkább mi. Amit elértünk eddig, mind a saját két kezünk munkája. Arra vigyázunk, amennyire csak tudunk. De biztosak vagyunk a további célok elérésében is, mert amikor a már meglevőket építettük, volt alkalmunk kipróbálni, mennyire futja erőnkből. Sokra.” — Az idős munkásember igazat beszélt. Míg a kongresz- szus tanácskozott, Moszkvában jártunkban-keltünkben, nem tudtunk úgy elmenni a Kremi közelében, hogy ne csodáljuk meg a falak mögül kimagasló új kongresszusi palotát, árrá gondolva: minden szovjet ember számára rendkívül nagy jelentőségű dolgokról értekeznek most odabenn az ország legjobb kommunistái. Ugyanakkor viszont másfelé is nézegettünk, s amit láttunk, mind arról győzött meg, hogy igen, ezt a programot éppúgy, valóra váltják a szovjet emberek, mint az eddigieket, maradék nélkül. Bebarangoltuk egy alkalommal a Metró régi és gyönyörű új vonalait. Ez is azt bizonyította. Máskor arról hallottunk, hogy itt általában hárompercenként készül el egy új lakás, s figyelni kezdtük az építkezéseket. Szállodánkból mindennap a Béke sugárúton vitt be a busz a város közepébe. Itt egyik reggel egy új házat láttunk, amely csak földszintjéig készült el. Másnap reggel ugyanehnek az épületnek már a h a r m a d i k_ e me létén kezdett el dolgozni á nyolctagú komplex-brigád, amely a falelemek beemelésétől kezdve mindent elvégzett. Ez is emellett szólt. — Számtalan dolgot tapasztaltunk még Moszkvában, amelyről két alkalommal már be is számoltam itthon munkatársaimnak, de még ez a két beszélgetés is kevés volt ahhoz, hogy mindenre sor kerülhessen. A lényeg azonban röviden is elmondható. Társaimat és engem a Földművelésügyi Minisztérium jutalomüdülésre küldött a Szovjetunióba, s itt megláthattam, mint él, dolgozik a szovjet ember. Láttam, meddig jutottak el, azokban a napokban, amikor éppen arról folyt a tanácskozás, hogy a jövőben meddig kell eljutni, hány lépéssel kell előbbre lépni ismét. Ez a jutalomüdíjlésen felül jött, soha el nem felejthető ajándék volt. Eddig tartott a beszélgetés, mert hiába esik kinn az eső, ha a földeken áll is a munka, itt benn, a gépállomás központjában van mit tenni.» De mintha az is könnyebben menne mostanában az igazgatónak. Búcsúzáskor, még egyszer hangsúlyozva, csupán csak annyit mond ismét: nagyon hasznos út volt. S ennyi elég. W. L. Filmbarátok hőre alakul Gyöngyösön Ma este 7 órai kezdettel tartja Gyöngyösön, ünnepélyes megnyitóját a TIT filmbarátok köre. Sasvári János, a TIT városi titkára mond beszédet a megnyitó ünnepségen, majd „Hogyan vált a film önálló művészetté” címmel Maár Gyula, a Budapesti Filmtudományi Intézet munkatársa tart előadást. Ezután a Hindu síremlék című filmet Vetítik le a látogatóknak. \ bélapátfalvi KI$Z-Haf aSok lelkesen dolgoznak az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban Heves megye KISZ-fiataljai egyre nagyobb lelkesedéssel veszik ki részüket az Ifjúság a szocializmusért mozgalom munkájából. A napokban például a Bélapátfalvi Cement- üzem alapszervezete egy nagyszabású kirándulást tett a Bükkben. ahol KISZ-fiatalok rózsafákat gyűjtöttek a község parkosítására. Meghökkenve olvastam az alábbijl „autós-hírt”: A bajor- országi Hofban a rendőr leállított egy autót, amely a közlekedési kihágások terén minden bizonynyal világrekordot állított fel. Az . autó nem volt biztosítva és tulajdonosa nem fizette az adót; a kocsi elején más rendszám volt, mint hátul; a vezetőnek nem |j /nívóit hajtási engedélye és két balesetet okozott, de otthagyta sérültjeit. Különben más baj nem, volt. Hazai viszonylatban azért még egy kihágás kapcsolódott volna a többihez; a gépkocsivezető enyhén ittas is lett volna. Ez még hiányzott az abszolút világrekordhoz! (—ó) Kibővített ülést tartott a Pedagógus Szakszervezet területi bizottsága Tegnap délelőtt kibővített ülést tartott a Pedagógus Szakszervezet területi bizottsága, amelyen első napirendi pontként tárgyalták meg Pöltl József, megyei kul túrfelelős beszámolója alapján a gyöngyösi járás pedagógusainak helyzetét a kulturális munka területén. Megjelent az értekezleten a Pedagógus Szak- szervezet Központi Vezetőségének tagja, Molnár Lászlóné elvtársnő és Pethö Géza, a szakszervezet országos központja bér- és munkaügyi osztályának munkatársa is. A beszámoló foglalkozott a pedagógusok kulturális életének két nagy területével. Elsősorban a kul túrforradalom terén végzett munkájukat értékelve megállapította, hogy a tömegek kulturális színvonalának emelése érdekében végzett munka a gyöngyösi járásban és a városban kielégítő. A pedagógusoknak köszönhető egyrészt az a nagy átalakulás, amely a tudat formálódásában jelentkezik. Megállapította azt is, hogy a pedagógusok vállán nagy feladat nyugszik, különösen a falvak szocialista átszervezése óta, mert megnőtt a községek lakóinak kulturális igénye, amelynek kielégítése elsősorban még mindig a pedagógusokra vár. Számokkal bizonyította be, hogy a megnövekedett igényeknek megfelelően háromszáz előadással több hangzott el az 1960—61-es évben, mint előbb. Ezek nagy részét, 57 százalékát, a pedagógusok tartották: Ez a munka tehát pozitív értékeléssel nyugtázható. / A beszámoló.másik része azzal foglalkozott, hogy milyen a pedagógusoknak a saját kulturális, ideológiai fejlődésük érdekében végzett kulturális munkája. Az erről szóló beszámoló élénk vitára nyújtott lehetőséget, amellyel éltek is a területi bizottság tagjai, s az elhangzottakhoz kiegészítéssel, javaslatokkal járultak hozzá a vita során. Sok szó esett arról, hogy a pedagógusok milyen módon tartsanak közös rendezvényeket, hogyan valósítsák meg a gyakorlatban is azt a központi kívánságot, hogy legyen a tantestület állásfoglalásában, de az életben is egységes. Beszélt az előadó a járás és város közös rendezvényeinek • lehetőségeiről és arról, hogy a rendezvények, az összejövetelek, a klubok ne csak a pedagógusok egy részét, hanem az egészét fogják össze a jó nevelői munka, s az egyéni kulturális színvonal emelkedése érdekében. Végezetül megállapította a beszámoló, hogy a XXII. kongresszus belátható közelségbe hozta a kommunizmus felépítését, amelynek eléréséhez a pedagógusok munkájára is szükség van. A vita után került sor a második napirendi pont tárgyalására, amely a gyakorlati oktatás bevezetése során felmerült bér- és munkaügyi problémákat vitatta Hegedűs István, bér- és munkaügyi felelős előterjesztése nyomán. Végül a Területi Egyeztető Bizottság munkájáról hangzott el beszámoló és vita. A szak- szervezet járási titkárai ezen a kibővített ülésen sok hasznos tapasztalatra tettek szert, szélesebb látókört kaptak ahhoz, hogy a pedagógusok körében végzett szakszervezeti munkájukat jobban el tudják végezni. „Valójában nem múlik el egy hét anélkülv hogy valamelyik nyugatnémet nagyvárosban a mozik legalább egy , háborús filmet be ne mutassanak” -r állapította meg 1961. I szeptember 16-án a polgári beállítottságú Stuttgarter ^ Zei- [ tung. Ezzel lényegében a régi német katonai hagyományo- : kát idéző Katona Újság 1958-ban tett velős megállapítását ; húzta alá, amely örömmel újságolta: „Az 1945 utáni idők végre elmúltak, amikor minder ‘ kotnyeles fickó a német katonaságra és hagyományaira, c ; tiltakozás lehetősége nélkül, vödörrel önthette a trágyáiét.” Valójában elmúltak már azok az idők, amikor „mindéi kotnyeles fickó trágyalével öntözhette a német katona ; szellemet és hagyományait”. Manapság mással „öntözik” a : nyugatnémet mozik vásznain a militarista hagyományokat, Szép, tiszta szappanhabbal, amely mindent tisztára mos, az egyenruhát, a kitüntetéseket, és mindenekelőtt a német daliák drága íelkületét. Előkerültek a ragyogó vaskeresztek, „Prien tengeralatt- ; járó kapitány” ismét Anglia ellen indul hajójával. A szőke ; Franz von V/erra hadnagynak sikerült megszöknie angol ; hadifogságból. A nyugatnémet mozilátogató együtt izgul ; vele és kárörömmel veszi tudomásul, hogyan sikerült az ; angol őröket megtévesztenie. („Az egyik átjutott”.) A huft- ; waffe hőse, Siegfried Marseille,^ „Afrika csillaga” 158 légi- I győzelemmel és romantikus hősi halállal dobogtatja meg ; a mozilátogatók szívét. „Tíz lobogó alatt” ad Rogge tengerészkapitány a fasiszta „lovagiasságból” ízelítőt és talán még bajtársát, Langsdorf kapitányt is felülmúlja, pedig az is hervadhatatlan érdé> meket szerzett a „Graf Spee páncélos cirkálóban.” A „Szta- ’ lingrád orvosa” azoknak az erénycsőszöknek állít emléket, ’ akik állítólag csak azért törtek be a németekkel a Szov- ’ jetunió területére, hogy az ott élő ázsiai, alsóbbrendű embe- | reket a férfiúi erényekre és a bátorságra megtanítsák. i De nem lehet felidézetlenül hagyni egy bizonyos Schle- 1 gél nevű ejtőernyős főhadnagyot sem, aki kizárólag azzal > foglalkozott, hogy a háborúban olasz műkincseket mentett ! meg. „A Monte Cassino Zöld Ördögei” szemmelláthatólag a \ hitleri birodalom „kulturális mentőakciójának” kíván em- 1 léket állítani. ' Az egyenruhába öltöztetett civilektől, a volgográdi or- ; vostól, és a Monte Cassíno-i műtörténésztől az út olyan > különleges hősökhöz vezet, akik szerényen, előkelő egyen- ; ruhában dolgoztak a Führernek és a nagy vezérkarának. ; Természetes, hogy von ' Braun, a V. 2. feltalálója szintén > nem hiányozhat a vászonról. „A csillagok felé nyúlok”, nem > éppen szerény címet viseli a róla készült film. Igen kínos Revem: dicsőítése ez a produkció annak a cinikusan-okos üzletembernek, aki először Hitlernek, majd az amerikaiaknak adta el tudását. A vásznon von Braun szerepében Curd Jurgens magyarázza meg ezt a lépést, minderre azért volt szükség, hagy a Nyugatot megmentse a vörös veszélytől... Pikáns módon J. Lee Thompson angol rendezőnek személy szerint más véleménye van filmhőséről: „Számomra von Braun háborús bűnös, és ha a mi és nem az amerikaiak kezébe került' volna, azt hiszem, felakasztottuk volna”. Persze mindez nem akadályozta meg a rendezőt hogy a véletlenségböl nem felakasztott von Braunt a mozivásznon dicsőítse. A nyugatnémet filmkölcsönző vállalatok „fegyvertárában” pillanatnyilag 500 ilyen „filmlöveg” található, amelynek az lenne a feladata, hogy a nézőket egy új háborúra éretté nevelje. Számos amerikaikai film mellett tekintélyes helyet foglalnak el a nyugatnémet produkciók is. Nyugodtan összecsaphatják a bokájukat a hadügyminiszter előtt: „Alázatosan jelentem, mi is itt- vagyunk!” „Rommel Kairót hívja”, „A telkemre hatott”, „Villámlányok a fronton”, „Honvágy, szögesdrót és hű bajtársak", „Tajga”, „Brandenburg hadosztály”, „Calaisi katonai adót”, „Az ördög balalajkáján játszott...” Vagy ha^ témára van szükség: „Müller Lizi, a lövész”, „Piefke, a század réme”, „Lányok, ha bevetésre mennek”, „Égbolt, Amor és a cérnaszál”. Nem szabad sohasem elfelejteni a mottót: temetésen mindig tréfálkozni kell, különben senki sem tart velünk. Éppen ezért a forgatókönyvírók különböző szemszögből nyúlnak a feladathoz. A háború férfias kaland, az élet iskolája, elegáns egyenruhában kellemes időtöltés, szórakoztató gyilkolás, becsületes férfiak szomorú kötelességteljesítése és még sorolhatnánk számos elvet, amely mind a rendezőnél, mind pedig az íróknál közrejátszott. A hadügyminisztérium teljes mértékben tisztában van a 1 film szerepével a felfegyverkezés terén. Évente 4 375 000 DM-t fizetnek ki oktatófilmre és csaknem félmilliót, hogy a ' katonák a fenti „szórakoztató filmeket” az állam költségén , megtekinthessék. A nyugatnémet filmvásznon menetelnek, töltenek, tüzelnek. Az átlagnéző nem is veszi észre, hogy a szokásos mutú- ■ dón kívül mivél lőnek még rájuk. Akárcsak az első világ- '- háború tördöféses legendájában a német katonák a fronton legyőzhetetlenek, azaz azok lennének, ha az ellenség nem lenne alattomos és nem dolgozna aljas cselvetéssel. Talán még ma is a világtengereket járná a merész tengerészkapitány, Rogge, és „Tíz lobogó alatt” hajtaná végre bátor tetteit, ha az angolok, egy gyáva kém segítségével, nem csalták volna tőrbe. Ugyanez lett a sorsa von Braunnak, a csillagok felé nyúló rakétaspecialistának. Hisz ki akadályozta meg, hogy , Peenemündéből továbbra is rakétákkal lőjjék Angliát? Egy j csinos angol kémnő. És itt rögtön az ember eszébe jut az a bizonyos kémnő is, aki „Monte Cassino Zöld ördögeinek” ' a nyakára viszi az olasz partizánokat. A „Calaisi katonai '• adót” is olyan alattomos módszerekkel semmisítik meg, ami- < lyenekre egy tisztességes német nem lenne képes. Nem sajnálták a középkori mítoszt sem igénybe venni. A filmvásznon a nád hősök úgy néznek ki, mint a Niebe- ; lung énekekben őseik: vakítóan szőkék, becsületesek, mér- j hetetlenül bátrak, míg az ellenfeleik vagy pocakos dni- ■ kusok, esetleg ferdeszemű Dzsingiz Kánok. Mindez attól függ. Nyugatról, vagy Keletről származnak-e? Magasan szárnyal a dicsőítő ének a katonai vezetőkörök erkölcsi kifogástalanságáról. Ami rothadt volt a háborúban és általában a rezsimben, mindazt a Gestapo terhére írják. Csaknem mindig szerepel a vásznon egy SS rohamosztag- ; vezető, vagy Gauleiter, aki a becsületes, derék katonákat ; nem hagyja nyugodtan harcolni: T. i. az egész német vezérkar, főhadnagytól felfelé Hitler-ellenes volt. A Führertől kapott lovagkeresztet is utálkozva hordták. Ennek ellenére ; a háborút tovább harcolták, de csak azért, hogy a Nyugatot ; mentsék a bolsevista veszélytől. Ezt hallja ma nap mint nap az átlag nyugatnémet polgár. Erről beszél a rádió, erről ír az újság, ezt bizonyítják '• a televízióban. Másodsorban pedig azért harcoltak tovább, mert a hírszolgálat az angolok, de különösen az amerikaiak felé • borzasztóan rosszul működött a háború alatt. Bárcsak meglett volna már akkor is a NATO — halljuk a sóhajt nyugatnémet mozik filmvásznairól.
