Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-15 / 269. szám

2 NÉPÚJSÁG 1981. november 15., szerda A munka jó elosztása céljá­ból a vezetőségi tagokon kívül igénybe kell venni a legaktí­vabb párttagok segítségét is. Nekik is feladatokat, pártmeg­bízatásokat kell adni az alap­szervezet előtt álló feladatok megoldásában. Ez igen lénye­ges kérdés, mert bármilyen iól képzettek is a vezetőség tag­jai külön-külön és együttesen is, ha nem dolgozik az aktíva­hálózat, nehezen tudnak ered­ményt elérni a határozatok végrehajtásában. / A pártaktíva-hálózat mun­kájának jelentőségét különö­sen aláhúzza az a tény, hogy a párthatározatok végrehajtá­sának a sorsa az aktívák jó, vagy rossz munkájától függ. Mint fontos elvet határozhat­juk meg, ahol az aktívák nin­csenek bevonva a határozatok végrehajtásába, ahol nem moz­gósítják a kommunistákat, ott a legjobb határozatok is csak papíron maradnak és a vég­rehajtásuk hiányos. Az eddigi tapasztalatok sze­rint szinte valamennyi alap­szervezetnél dolgoznak az ak­tívák, de számos helyen ta­pasztalható, hogy a pártmeg­bízatások elosztásánál olyan gyakorlat alakult ki, hogy minden párttagot állandó jel­legű pártmegbízatással igye­keznek ellátni azért, hogy pa­píron ki tudják mutatni: ná­luk mindenkinek van párt­megbízatása. Ez oda vezetett, hogy olyan megbízatásokat is adtak egyes párttagoknak, amelyek jóformán a gyakor­latban semmiféle tevékenysé­get nem jelentenek. Eléggé általános tapaszta­lat, hogy a legtöbb pártszer­vezetnél még nem értették meg a határozatok és az abból adódó feladatok végrehajtásá­ra való mozgósításban az ak­tívák munkájának jelentősé­gét. 1, hogy az aktívákkal ek kellően alapján szabják meg a pártak­tívák számára a konkrét fel­adatokat. Ahhoz, hogy az aktívák eredményesen tudják megol­dani feladatukat, fontos, hogy a vezetőség rendszeresen kap­csolatot tartson az aktívákkal, beszámoltassa őket, ellenőrizze tevékenységüket, munkaközben segítséget adjon nekik. Ez kü­lönösen vonatkozik a pártcso- portbizalmiak tevékenységé­re. A pártcsoport tevékenysége A pártcsoport a legalkalma­sabb, rugalmas szervezeti for­ma a párttagság egy kisebb csoportjának összefogására. El­sősorban azon helyzeténél fog­va előnyös, mivel sokkal ki­sebb az alapszervezetnél, könnyebben szervezhető, tehát alkalmas arra, hogy a pártcso­portnál felmerülő problémák­ra gyorsan reagáljon és felka­roljon minden helyes kezdemé­nyezést és eljuttassa minden dolgozóhoz a párt szavát. (Folytatjuk.) Tóth György, a Megyei Pártbizottság munkatársa. őrzésbe a vezetőségi tagokon kívül az aktívákat, a párttago­kat is bevonjuk. Az ellenőrzés többféle mó­don történhetik. Legjobb mód­szer a vezetőségi tagok részé­ről a személyes ellenőrzés. Persze, minden részét a párt- munkának nem képesek ellen­őrizni, ezért a fontosabb hatá­rozatok végrehajtását helyes, ha vezetőségi üléseken tárgyal­ják meg. Bevált az a módszer is — bár még nincs általáno­san elterjedve —, hogy tag­gyűléseken, vezetőségi ülése­ken beszámoltatják azokat az aktívákat, pártbizalmiakat, akik feladatot kaptak. Mivel a párt határozatait az emberek, az aktívák hajtják végre, az alapszervezeti veze­tőség legfőbb munkamódsze­rének a meggyőzésnek kell lennie. Alapos meggyőző mun­kával minden párttagból ki kell váltani azt a készséget, hogy szívesen, lelkesen hajtsa végre a rábízott feladatokat. Ezt nem lehet elérni utasítga- tásokkal, parancsolgatások­kal, nap mint nap beszélgetni kell a párttagokkal, nevelni kell őket a vezetőknek, az ak­tíváknak, hogy munkakészsé­güket növelni tudják. Sajnos, vannak vezetők, akik a meg­győzés helyett a parancsolga­tás és az utasítás eszközeivel dolgoznak. Az ilyen vezetési stílus idegen a lenini párt­munka stílusától, s ellene kí­méletlenül harcolni kell. at a párttitkári adataihoz a különböző pártcsoport érte­kezleteken, beszélgessenek az emberekkel a napi feladatok végzése során problémáikról, munkájukról és így is segít­sék elő a párt gazdasági és kulturális feladatainak ered­ményes megoldását. Sok esetben előfordu nem törődr Hónapok is eltelnek anélkül, hogy ellenőriznék tevékenysé­güket, vagy, hogy megbeszél­nék vélük, mit végeztek és mi a további tennivaló. Az ilyen helyen gyenge a politikai mun­ka folyamatos végzése. Az aktívákkal való foglalko­zásnál fennálló hibák kijavítá­sa a vezetőségek egyik legfon­tosabb feladata az elkövetke­zendő időben. Rendszeresen, havonta össze kell hívni a pártvezetőségeknek az aktívá­kat, amikor konkrétan ' tájé­koztatják őket az alapszerve­zet előtt álló feladatokról. A pártvezetőségeknek a tanács­kozások során, de menet köz­ben is olyan segítséget kell ad­ni az aktívák számára, hogy azok a konkrét politikai, agi- tációs munka végzése mellett segítséget is tudjanak adni az elvtársak munkájához. Ezért az aktíváknál igen fontos követelmény a magas fokú politikai, gazdasági, il­letve szakmai képzettség. Igen fontos követelmény, hogy a pártaktíva-értekezleten ne ál­talában és elvonatkoztatva be­széljenek a vezetőségek a poli­tikai és gazdasági munkáról, hanem annak alapos ismerete Hogyan gazdagította a marxizmus—leninizmust a XXII. pártkongresszus A Pravda keddi számának vezércikke MOSZKVA (TASZSZ): A Pravda írja keddi számának „A marxizmus—leninizmus győzelmes zászlaja” című ve­zércikkében : i — Országunk és a szocialis­ta táborhoz tartpzó országok dolgozóinak, valamint a nem­zetközi munkásosztálynak a szocializmusért és a kommu­nizmus győzelméért vívott gi­gászi harcát a marxista—leni­nista eszmék fénye világítja be. A közgortdolkodás történe­te nem ismer tanítást, amely olyan hatással lett volna a népek életére, mint Marx. En­gels, Lenin forradalmi elméle­te. — A marxista—leninista tanítás mindent legyőz, mert igaz. Hatalmas szelle­mi fegyver ez a proletariá­tusnak abban a harcában, • amelyet a kapitalista rab­ságból való felszabadulá­sért, a világnak a tényle­ges szabadság és a szocia­lista testvériség alapján való átalakításért vív. — Lángeszű vezérének és szervezőjének, Leninnek veze­tésével a kommunista párt egész tevékenységében kiemel­kedő szerephez juttatta a for­radalmi elméletet. Pártunk mindig kérlelhetetlen volt a marxizmus—leninizmus ellen intézett opportunista és revi­zionista támadásokkal szem­ben, a dogmatikusokkal és be- tűrágókkal szemben, akik nem képesek megérteni, hogy a marxista—leninista tanítás nem dogma, hanem a cselek­vés vezérfonala. A marxizmus— leninizmus örökké élő, fejlődő tanítás Éppen ezért minden új kor­szak újabb győzelmeket hozott számára és megerősítette törté­nelmi igazságát. Korunk, amelynek fő jellemvonása a társadalom áttérése a kapita­lizmusból a szocializmusba, a munkásosztály forradalmi vi­lágnézetének igazi diadalát je­lenti. A marxizmus—leniniz­mus. az egész élen járó embe­riség gondolkodását meghódí­totta. Különösen kidomborí­totta ezt pártunk XXII. kong­resszusa, amelyen nyolcvan testvérpárt képviselői is részt vettek. Az SZKP új programja, amelyet a kongresszus elfoga­dott, és amely kijelöli, hogyan kell felépíteni a Szovjetunió­ban a kommunista társadal­mat, egyszersmind bizonyítja a pártnak és a lenini Központi Bizottságnak elméleti erejét is. A program megtestesíti azt az óriási elméleti tevékenysé­get, amelyet a párt különösen az utóbbi néhány év alatt, a XX. pártkongresszus óta ki­fejtett. Pártunk új programja, Hrus­csov elvtárs kongresszusi be­számolói bőven gazdagították a marxista-leninista tudo­mány kincsesházát, annak a harcnak a stratégiáját és tak­tikáját, amelyet a világ prole­tariátusa folytat a világ forra­dalmi megújhodásáért. Valamennyi testvéri kom­munista és munkáspárt egyhangúlag úgy véleke­dik, hogy az SZKP XXII. kongresszusának határoza­taiban nagy lelkesítő és mozgósító erő rejlik, pár­tunk rendkívül nagy jelen­tőségű elméleti munkát végzett a szovjet nép érdé- . kében és a világ dolgozói­nak jobb jövőjéért folyó harc sikere érdekében. Kádár János elvtárs, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kijelentette, hogy „a kongresszus hatalmas jelentő­ségű volt mind a nemzetközi kommunista mozgalom; mind a nemzetközi békemozgalovi szempontjából, de meggyőző­déssel elmondhatjuk, hogy je­lentősége óriási az emberiség jövő fejlődése szempontjából is”. A XXII. pártkongresszus ha­tározatainak ereje abban is rejlik, hogy válaszolnak ko­runk legégetőbb, legizgatóbb kérdéseire. Az emberiség túl­nyomó többségét ma a két egy­mással szembenálló világrend- szer fejlődésének problémája, a kapitalista országok mun­kásmozgalmának, a gyarmati és függő országok felszabadító harcának problémája, a hábo­rú és béke kérdése foglalkoz­tatja. Pártunk XXII. kong­resszusán újszerűén világítot­ta meg mindezeket a problé­mákat. A XXII. kongresszus tovább gazdagította a marxizmus — leninizmus elméletét Pártunk rendkívül fontos következtetésekkel gazdagí­totta a marxizmus—leninizmus elméletét akkor, amikor kifej­ti, mit jelent a proletárdikta­túra és a szocialista állam a mai körülmények között, me­lyek a szocializmusnak a kommunizmusba való átnövé- sét jellemző törvényszerűsé­gek, miképpen kell megterem­teni a kommunizmus anyagi és műszaki alapjait, hogyan kell kialakítani a kommunista vi­szonyokat és felnevelni az új embert. Pártunk által kidolgo­zott, s valamennyi kommunis­ta és munkáspárt részéről he­lyeselt elméleti következteté­sek között fontos helyet foglal­nak el azok a megállapítások, amelyek a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenet formáinak különbözőségéről szólnak, azok a megállapítá­sok, amelyek kimondják, hogy a szocialista országok többé- kevésbé egy időben lépnek be a kommunizmusba, s hogy meg­Hatvanezer részvevő a munkásakadémiákon, kísérleti tanfolyamok a bejáró dolgozóknak A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat összegezte a néhány héttel ezelőtt megin­dult munkásakadémiák első tapasztalatait. A mostani mű­velődési idényben mintegy ezer munkásakadémiai tago­zatot szerveztek, körülbelül hatvanezer dolgozó részvételé­vel. Ez a létszám a két évvel ezelőttinek kereken a tízszere­se. A munkásakadémiák gyors ütemű fejlődését elsősorban az állami és társadalmi szervek szorosabb együttműködésének, továbbá annak tulajdonítják, hogy a műszaki propagandá­ról szóló párthatározat végre­hajtásával a pártszervezetek és az ipari tárcák lényegesen nagyobb figyelmet fordítanak a munkásművelődésnek erre a jól bevált formájára. Ebben az oktatási évben majdnem valamennyi nagy­üzemben, továbbá a középüze­mek jelentős részében és jó néhány kisüzemben, ktsz-ben is indult munkásakadémia. A nagyüzemekben a törzsgárda egy része, továbbá a szakszer­vezeti bizalmiak, s a szocialis­ta brigádok tagjai hallgatják az akadémiai előadásokat. Borsodban többek között mintegy 24 000 szocialista bri­gádtag, illetve a megtisztelő címért versenyző csoportok mintegy 10 000 részvevője hallgatja az előadásokat. A Nógrád megyei Szénbányásza­ti Trösztnél a szocialista bri­gádmozgalomban részt vevők hetven százaléka iratkozott be a munkásakadémiára. A nagy­üzemek — s ugyanígy azépítő- és bányaipari vállalatok, trösz­tök — számos akadémiát szer­veztek a munkásszállásokon is, a vidékről bejárók részére pedig — kísérletképpen — a lakóhelyükön tartanak előadá­sokat. Érdekes tapasztalat, hogy míg az elmúlt években az akadémiák tananyaga több­nyire vegyes jellegű volt, s a tantervet a „minden témából egy keveset’! elv alapján állí­tották össze, addig ma már jó­val több a helyi termelési fel­adatot tárgyaló téma. A munkásakadémiák ösz­tönző hatását mutatja, hogy lényegesen megnő az ilyen tanfolyamok végzettek szak­mai érdeklődése. A Péti Nitro­génmüvekben, a Pápai Textil­gyárban, valamint a Fémáru- és Szerszámgépgyárban szer­zett tapasztalatok szerint a munkásakadémiai hallgatók közül sokkal többen tanulnak tovább a felnőttek részére szervezett oktatásban, mint más dolgozók. (MTI) ENSZ-hírek NEW YORK (TASZSZ): Az ENSZ 16. közgyűlése hétfőn folytatta a vitát a 15. közgyű­lésen a gyarmati népek és or­szágok függetlenségéről hozott határozat megvalósításáról. E kérdés vitáját, mint ismeretes, november 6-án kezdte meg az ENSZ-közgyűlés. A hétfői ülé­sig három határozati javaslat érkezett: • A Szovjetunió javaslata: A gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolását 1962 vé­géig írja elő. ­Nigéria határozati javaslata: Az afrikai gyarmati rendszer megszüntetését 1970-ig tervezi. " Hollandia határozati javasla­ta, amely lényegében ENSZ- gyámságot javasol Nyugat- Inán indonéziai terület fölött. A határozati javaslat általá­nos vitájában a megelőző ülé­seken a Szovjetunió, Ceylon. Lengyelország, Indonézia, Hol­landia és Nigéria képviselője szólalt fel. A hétfői ülés első felszólaló­in. A vezetőség munkája termé­szetesen nem fejeződhetik be azzal, hogy vázolta a feladato­kat, a munka elvégzésére hatá­rozatokat hozott. A legjobb határozat is csak papíron ma­rad, ha nem gondoskodnak annak végrehajtásáról, a vég­rehajtás ellenőrzéséről. A határozatok meghozatala a kisebbik feladat, a munka nagyobbik része csak ezután következik, amikor megszerve­zik a végrehajtást és annak el­lenőrzését. A határozat végrehajtásának megszervezése annyi, mint ak­tívákkal, emberekkel megbe­szélni az abból adódó felada­tok végrehajtásának módját. Hogy milyen módon szervez­zük meg a határozatok végre­hajtását, az már elsősorban az egyes határozatoktól függ. Sok olyan határozat van, amit nem az egész párttagságnak kell végrehajtani, hanem csak a pártbizalmiak, vagy más aktí­vák hajtják végre. Minden esetben . törekedni kell arra, hogy például a KISZ-re hozott határozatok végrehajtását az ott dolgozó kommunistákra bízzuk, de ha­sonlóan kell eljárni a társa­dalmi és tömegszervezetekre vonatkozó határozatok végre­hajtásánál is. A határozatok végrehajtását az alapszervezetek vezetősége a lelkiismeretes ellenőrzéssel segíti elő. Helyes, ha az ellen­Egy-két gondolt munka fel A vezetőség munkájának összefogása, irányítása az alap- szsrvezeti titkár feladata. A titkár egyenjogú a vezetőség többi tagjával, munkája azon­ban különbözik a többi vezető­ségi tag munkájától. A titkár­nak más a hatásköre, mint a vezetőség többi tagjának, hisz ő az egyenjogú vezetők között is vezető. Nagyobb a személyi felelőssége, mert éppen hatás­köre miatt elsősorban őt te­szik felelőssé, a párthatároza­tok végrehajtásáért. A titkár feladata, hogy a párthatároza­tok alapján megszervezze a vezetőség munkáját, biztosítsa a rendszeres vezetőségi ülése­ket, taggyűléseket, a rendsze­res pártéletet. Figyelemmel kell kísérnie az alapszervezet politikai tevékenységét, a párthatározatok végrehajtását, az alapszervezet egész munká­ját. A titkárnak kell foglakoz­nia a KISZ-titkárral, nevelnie, ellenőriznie kell a vezetőség többi tagjait.. Neki kell bizto­sítani, hogy a vezetőség min­den egyes tagja végezze el a vezetőségen belül rábízott fel­adatokat. Sajnos az tapasztal­ható, hogy több vezetőségi tag nem tesz eleget a vezetőségen belül kapott megbízatásának. S így történik meg, hogy min­dent a titkár végez, minden felelősséget ráhárítanak akkor is, ha a feladat végrehajtása, vagy annak elmulasztása^ más­ra tartozik. Az ilyen módszer könnyen a személyi kultusz­hoz vezethet, éppen ezért min­den pártszervezet titkárának óvakodnia kell ettől a mód­szertől. A párt VII. kongresszusá­nak útmutatása alapján a párt szervező munkájában a leg­fontosabb: a tömegek körében végzett politikai munka, a tö­megek szervezése, nevelése, a gazdasági és politikai célok megvalósítására. Ez azt jelen­ti, hogy a pártvezetőségnek az eddigieknél sokkal többet keil az emberek között tartózkod­ni, hogy megismerjék az em­berek hangulatát, az egyes ha­tározatokról alkotott vélemé­nyét, hogy az emberekkel való foglalkozáson keresztül tudják leküzdeni az egyes politikai, vagy gazdasági kérdésekről al­kotott téves nézeteket. Ez a módszer azt követeli, hogy a pártvezetőségek szá­molják fel azt a helytelen gyakorlatot, hogy mindent csak értekezleten, vagy papí­ron akarnak megoldani, ahe­lyett, hogy a napi munka sa­rán közvetlen kapcsolatba ke­rülnének az emberekkel. A pártvezetőségi tagok az eddi­ginél többet forduljanak meg a pártcsoportokon belül, szer­vezzek még és vegyenek reszt Ä párt munkastílusának alapvető vonása és módszere van a lehetőség a világháború megakadályozására. Napjainkban az emberek millióinak munkája soha nem tapasztalt mértékben gyakor* lattá változtatja, gyakorlati ta­pasztalatokkal gazdagítja az elméletet. A kommunizmus építésé­ben elért gyakorlati sike­reink az elmélet fejleszté­sében elért sikereken ala­pulnak. Ebben is ékesen megnyilvánul a marxizmus—leninizmus alko­tó jellege, megmutatkozik az a fény, hogy e tanítás nem tűri meg az elszakadást az élettől, a meghajlást olyan formulák előtt, amelyek nem felelnek meg az objektív körülmények­nek, az idők új követelményei­nek. A gazdasági és kulturális építés időszerű kérdéseinek. megoldásában, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini el­vén alapuló békepolitikában, a testvérpártokkal való kölcsö­nös kapcsolatok kialakításá­ban, a proletár nemzetköziség elveinek következetes meg­valósításában pártunk példát mutat a forradalmi elmélet és gyakorlat szerves összekapcso­lására. Molotov, Malenkov, Kagano- vics és mások leleplezett és ideológiailag szétzúzott pártel­lenes csoporta el akarta térí­teni a pártot a lenini irányvo­naltól, görcsösen ragaszkodott a régi formulákhoz, a hibás vezetési módszerekhez, nem akarta meglátni az élet új je­lenségeit, bősz ellenállást tanú­sított az időszerű kérdések megoldásának alkotó szellemű megközelítésével szemben. A párt szétverte és félreállította a dogmatikusokat ) és revizionistákat, s ezzel újból megmutatta le­nini edzettségét, forradalmi al­kotó szellemét, kérlelhetetlen- ségét a marxizmus—leniniz- mustól való bárminő elhajlás­sal szemben. Bátran, lenini őszinteség­gel és rettenthetetlenség­gel mondta meg a párt a XXII. kongresszuson újból a népnek a teljes Igazsá­got Sztálin személyi kul­tuszának súlyos következ­ményeiről, arról, hogy a személyi kultusz össze­egyeztethetetlen a marxis­ta—leninista ideológiával, s ugyanakkor kifejtette, hogyan kell helyesen értel­mezni a párt és a nép­tömegek szerepét az új élet építésében. Ma már mindenki látja, hogy a párt intézkedései helyesek voltak. Megtisztították utun­kat mindattól, ami káros, meg­nyitották a teret a kommunis­ták lenini pártja által vezetett milliós tömegek alkotó tevé­kenységéhez. (MTI) ja Burma küldötte volt, aki a gyarmati rendszer mielőbbi el­tüntetésének szükségességét hangsúlyozta. A következő felszólaló, a gö­rög küldött felszólította a köz­gyűlést. hogy „ne siesse el” a gyarmati rendszer végleges felszámolását, , nehogy ezzel „csorbítsa a gyarmati országok és népek függetlenségéről szó­ló nyilatkozat erkölcsi erejét”. A Román Népköztársaság ENSZ-képviselője felszólalásá­ban tények sorozatával tá­masztotta alá a szovjet határo­zati javaslatot. A 15. közgyűlésen hozott határozat végrehajtásáról álta­lános vitára összesen 42 kül­dött iratkozott fel. A közgyűlés elnöke, Monzsi Szlim, hétfőn bejelentette, hogy tekintettel a kiterjedt napirendre és e kérdés fontos­ságára. november 14-től éjsza­kai ülést is fognak tartani. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents