Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-12 / 267. szám
f 1981. november 12., vasárnap N8P0J8Ä6 9 Levelek a halál kapujából Repülőgép zúg a magasban, az acélszürke felhők között. Január van. 1943. S egyszerre csak sorban, egymás után hét postazsák hull lefelé: az utolsó üzenetek Sztálingrádból (most már Volgograd). Levelek, a halálraítéltek, pontosabban a halálra ítéltettek levelei, abból a pokolból, amélyet náci paradicsomnak akartak berendezni és a fasiszták temetője, az igazság örökre le- bonthatatlan szimbóluma, monumentális emlékműve lett. Sztálingrádból, amelyet pokollá változtatott a diadalittas mámorban hencegők számára a szovjet nép hazaszeretete. Tizenkilenc évvel ezelőtt, ezekben a* napokban indult döntő csapásra Sztálingrád térségében a Vörös Hadsereg, tizenkilenc évvel ezelőtt, ezekben a napokban dőlt el lényegében a második világháború sorsa, tépték szét és tették semmivé á náci hadigépezet verhetetlenségének mítoszát, tizenkilenc évvel ezelőtt ezekben a napokban, már a moszkvai csata után, de a sztálingrádi végzetes vereség előtt, már körülzárva írták haza a leveleket. Egy német meteorológus. A színész. A végletekig elszánt porosz katona. Egy férfi, aki gyermekeire gondol. Egy tábornok fia... ... és a többiek, 330 ezren, akik diadalmas hódítóként jöttek és a meghódítani akaró föld lett pokluk, temetőjük és egyben figyelmeztető minden korok „330 ezre” számára. „Mondd, Mónika, mi a mi kis életünk a csillagos égbolt sok milliós létéhez képest!" — ezt a kérdésszerű felkiáltást egy német meteorológus tette fel levelében. „Körülöttem minden összeomlik, egy egész hadsereg haldoklik,. " — írja és a levelet olvasván, az ember könnyen rabja lehetne a mindig ugrásra kész érzelgősségnek. Mert lehet, hogy ez volt az utolsó levél, lehet, hogy be sem tudta fejezni, lehet, sőt biztos, hogy Mónika már nem tudott választ adni a „mi kis életünk” és a csillagos ég viszonyát illetően... De ez a meteorológus, vért( hasem tanúsított volna ilyen kevés megértést emberei iránt..." — szólnak a befejező sorok. Igen, áldozat. Akinek csak az lehet a mentsége, hogy rádöbbent erre, hogy megértette, hogy a csillagos ég titkait, a szelek útjait kutató élete értéktelenebb volt az őt halálba küldők számára, mint a csillagvilágok közét kitöltőpor... S ez a rádöbben és, a szembenézés a kegyetlen valósággal, a halállal, ez olvasható ki a színész leveléből: „Mit érünk a hősi halállal. Százszor eljátszottam a színpadon a halált, de csak játszottam... Ez a halál állati pusztulás!” És ez a legkétségbeejtőbb. Rádöbbenni arra, hogy még az a vigasz sem adatik meg a halálbamenők számára, hogy hősök lesznek, hogy igaz ügyért adták egyszeri életüket. Hogy a halál számukra „biológiai aktus”-sá változott, állati, s nem emberi megsemmisüléssé. A színész meghalt a színpadon, mint Romeo: a szerelemért. A színész meghalt a színpadon, mint Hamlet: az igazságért. A színész meghalt az orosz fronton, Sztálingrád mellett, mint katona: az embertelenségért. S az embertelenség nem temet hősi halottakat! Egy katona ezt írja az apjának: „Ha Sztálingrádban valaki felveti a kérdést, van-e isten, ez azt jelenti, hogy már tagadja is...” Egy tiszt ezt írja feleségének: „Nem tagadhatom, hogy egyénileg is bűnös vagyok benne. De az arány 1:17 millióhoz .. Egy apa ezt: „Neveld a gyermekeket tisztességes, emberi életre.. .” . • ( Olvasom ezeket a Uránjai tömörségű leveleket. Mindegyik tragédia, ami egy ember sorsát, az egy élet befejezettségét illeti. Olvasom ezeket a leveleket, amelyeket a halál kapujának életrenyüó postaládájába dobtak a kezek, amelyeknek tulajdonosai elengedték a szerszámot, a műszereket, a szövegkönyvet, hogy kinyújtott kézzel, Sieg Heil-t harsogva meneteljenek tüzet, halált, pusztulást taposva ki csizmájukkal a békés, hatalmas, búzát nevelő orosz síkságon, meneteljenek Moszkva felé világuralomról álmodozva és szégyentelen halálba jutva. Volt, biztos volt közöttük nem is egy, aki legbelül irtózott mindentől, ami ezen a rettenetes színpadon, a bűn, az aljasság, a hóhérság színpadán lezajlott. De cinkosok közt vétkes, aki néma! Hallgattak és meneteltek, ártatlanokat öltek és raboltak, gyújtogattak és csak egyre, saját életükre gondoltak. Sztálingrád azok számára is vezek- lést jelentett: ha nem is megtisztulást. „Porosz tisztek vagyunk és tudjuk, mit kell tennünk ... Alapos munkát kell végeznünk ... Visszapillantva az életemre, csak hálát érzek. Szép volt, nagyon szép ... Állítsatok emlékemre fakeresztet a temetőben... fel a fejjel!" Vaskereszt helyett már csak fakereszt jut a legelvakultabb- nak is. Annak is, aki még Sztálingrálban sem tudta és nem is akarta megtanulni az igazság törvényét, aki még a hatalmas harapófogóban, a nagy leszámolás idején is tovább dédelgette gyilkos * álmait, aki a rádöbben őket tartja bűnözőnek és a bűnözőket hősöknek. Ez a porosz tiszt, ez az utolsó három szó: fél a fejjel! — ezt tette és teszi szükségessé, hogy idézzük e leveleket, hogy emlékezzünk Sztálingrádra, hogy emlékeztessünk 1942 utolsó hónapjaira. Ez a porosz tiszt lehet, hogy meghalt, de az is lehet, hogy az élet furcsa törvényei következtében, él és ott formálja ® holnap revansista terveit, ahová nem jutottak el ezek a levelek. Élnek ezek a „porosz” tisztek, akik úgy vélik, ma is „tudják, mit kell tenniök”. De élnek a sztálingrádi hősök, s azok is tudják, mit kell tenniök. Sztálingrád int és figyelmeztet. Jobb az íróasztal csendjéből levelet írni, mint az értelmetlen halál poklából. Az Andro- medát és a Pegassust csak az élők látják! Gynrkó Géza Hogyan tükröződik második ötéves tervünkben a KGST-hez tartozó országok együttműködése? A második ötéves terv' egyik fő feladatként jelöli meg, hogy népgazdaságunk fejlesztését és a szocialista tábor országainak közös érdekeit szem előtt tartva fejleszteni kell a nemzetközi munkamegosztást. Hogyan tükröződik a második ötéves tervünkben a KGST-hez tartozó országok együttműködése, mit várhatunk a baráti országok fejlődő, gazdasági kapcsolataitól? — erre a kérdésre a következő tájékoztatást adta Kiss Tibor, az Országos Tervhivatal Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Főosztályának helyettes vezetője a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — A KGST jelentősége az európai szocialista országok számára az utóbbi években igen lényegesen megnövekedett — hangzik a tájékoztatás. Ma már nemcsak országaink külkereskedelmi forgalmát, hanem termelését is összehangolja, gondoskodik az arra rászoruló államok nyersanyagellátásáról, az exportáruk részére biztos piacot teremt, s egyre eredményesebben szervezi a nemzetközi munkamegosztást. A KGST munkájának új vonása, hogy az 1961— 65-ös tervek egyeztetésekor már nemcsak egyes termelési ágak, hanem a teljes népgazdasági tervek főbb előirányzatait hangolta össze, s ezután csak a kölcsönös érdekek ismeretében készültek el mindenütt a végleges tervek az érintett országokban. Ez az elmélyülő együttműködés különösen olyan kis államok számára fontos, mint hazánk, ahol a külkereskedelmi forgalom eléri a nemzeti jövedelem 60 százalékát, s így a nyersanyagbeszerzés csakúgy, mint az áruk értékesítése, egyaránt döntő jelentőségű. Megközelítően hasonló a helyzet Csehszlovákiában, Lengyelországban és néhány más országban is. Bár a Szovjetunió külkereskedelmi forgalma saját méreteihez képest viszonylag mini- mális, nemzeti jövedelmének alig két-három százalékát alkotja, a kisebb államok elsősorban a Szovjetunióról kötötték meg a legdöntőbb gazdasági szerződéseiket. Magyarország is egyeztette második ötéves tervét a KGST többi államával, s a megállapodásokat hosszú lejáratú kereskedelmi szerződésekben rögzítették. Tekintve, hogy teljes anyagszükségletünknek mintegy 70 százalékát a szocialista országokból szerezzük be, s exportunk nagy része is a baráti államokba irányul, külkereskedelmünk biztos alapokon nyugszik. Különösen nagy a jelentősége a Szovjetunióval kötött kereskedelmi kapcsolatainknak, a Szovjetunióból származó importnak ugyanis mintegy 85 százaléka fűtő- és nyersanyag — amiért 65 százalékban munkaigényes, gépipari termékekkel fizetünk. Ez az együttműködés teszi lehetővé, hogy az ország természeti és gazdasági adottságainak legmegfelelőbb termékeket állítsunk elő, s gyártmányainkhoz rendelkezésünkre álljon a megfelelő mennyiségű alapanyag. A második ötéves terv időszakában a Szovjetuniótól, Csehszlovákiától és Lengyelországtól évente körülbelül egymillió tonna kokszolható szenet, ugyanannyi lángszenet vásárolunk, brikett-importunk ugyanezekből az országokból 1965-re évi 700 ezer tonnára növekszik. A megállapodások alapján lehetőségünk nyílik az olaj és a földgáz nagyobb arányokban történő felhasználására is. Bár hazai olajtermésünk is lényegesen növekszik, terveinket csak úgy tudjuk teljesíteni, hogy évente 1,7—1,9 millió tonna olajat hozunk be a Szovjetunióból, Románia évente 200 millió köbméter földgázt bocsát rendelkezésünkre. A magyar vaskohászat a Szovjetunióból, Csehszlovákiából és Lengyelországból évente egymillió tonna kohókokszot, a Szovjetunióból pedig 1,8—1,9 millió tonna vasércet kap, s lehetővé válik a nyers vas, illetve az acélgyártás lényeges fejlesztése. A Szovjetunió egyébként mind a magyar vaskohászatot, mind a vegyipart jelentős beruházási hitelekkel is segíti. Ilyen hitelből épül fel a Dunai Vasmű hideghengerműve, a vegyipar új polietilén, PVC és klórsav üzeme, valamint a Tiszavidéki Vegyikombinát. A KGST-hez tartozó országok együttműködésének igen nagy a jelentősége Magyarország energiaellátásának szempontjából is. — Országaink népgazdasági terveit úgy hangolták össze, hogy minden állam a neki legmegfelelőbb árucikkekkel fizet. A Szovjetunióba irányuló műszer-exportunk például az ötéves terv időszakában megnégyszereződik, s kétszer any- nyi vákuumtechnika és komplett élelmiszeripari berendezést szállítunk, mint 1960-ban. A KGST gondoskodott a szocialista országok gépiparának nagyobbmérvű szakosításáról is. Mindenekelőtt arra törekednek, hogy az egyes országok a lehetőség szerint azokat a cikkeket állítsák elő, amelyekből hazai fogyasztásuk jelentős, s a gyártáshoz megfelelő adottságaik vannak. A gördülőcsapágy-gyártás szakosításáról Magyarország, Románia és Csehszlovákia között jött létre megállapodás, amelynek az a lényege, hogy hazánk azokat a gördülőcsapágyakat készíti, amelyekből saját igénye viszonylag nagy, de ugyanakkor a másik két ország szükségleteit is kielégíti. Magyarország lemondott olyan szerszámgép-fajták gyártásáról, amelyekből saját fel- használása nem számottevő. Ezeket a jövőben importáljuk, viszont növeljük azoknak a szerszámgép-fajtáknak exportját, amelyeknek gyártásáról a baráti országok mondtak le hazánk javára. Az európai népi demokratikus országok közül Magyarország és Románia termeli a legtöbb kukoricát, így a kukoricakombájnokat ez a két ország gyártja, viszont a burgonya termeléséről nevezetes Lengyelország, Csehszlovákia és az NDK rendezkedik be burgonyakombájn előállítására. 15 fajta mezőgazdasági gép és traktor és sok egyéb termék előállítását oldják meg a nemzetközi munkamegosztás alapján. Ez az egyre szervezettebbé váló együttműködés annak is egyik biztosítéka, hogy második ötéves tervünk sikerrel megvalósul — fejeződik be Kiss Tibor nyilatkozata. (MTI) ontva és városokat perzselve vonult egészen Sztálingrádig, a csillagos ég alatt, s ha nézte is az Andromedát, vagy a Pegasust, még más életének, az orosz anyák, gyermekek, a békében építeni akaró férfiak életének kicsinysége sem jutott eszébe, nemhogy a magáé... Áldozat volt ő is? ...egy dolgot tudok, a másik fél so1200 KISZ-fiatal tanul a füzesabonyi járásban Megkezdődött az oktatási idény és a füzesabonyi járás KISZ-szervezeteiben is tanuláshoz láttak a fiatalok. A járás termelőszövetkezeti, iskolai, községi és egyéb KISZ- szervezeteiben — összesen 28 helyen — kezdődött meg a különböző oktatás. A legnépesebb tanfolyamok az idén is a KISZ politikai körök — első és második évfolyamai —, de megszervezték a „Világ térképe előtt” tanfolyamot és több helyen, mint például a füzesabonyi 216. sz. Ipari tanuló Iskolában az ifjúsági akadémiát is. A fiatalok érdeklődése és a jó szervező munkaegyüttes eredménye, hogy a járás területén mintegy 1200 fiatal vesz részt politikai oktatásban. Különösen a mező- tárkányi, füzesabonyi és a dor- roándi KISZ-szervezetekben nagy a fiatalok aktivitása. A KISZ által szervezett kötött oktatási formákon kívül 6ok fiatal vesz részt különböző szakkörök munkájában, látogatói a tsz-akadémiáknak, hogy s politikai képzettség emelése mellett szakismereteiket is W-Vllsek. . ____ A KÖMLÖI határon eddig hat termelő- szövetkezet osztozkodott, a legrégebbi a Kossuth, az utána alakult Dózsa, Haladás, Petőfi, Szabadság és a Rákóczi. Taglétszámához mindegyik elegendő földdel, legelővel, lehetőséggel rendelkezett, s mégis mind a hat közös gazdaság között volt valami különbség. Az egyik tsz a közös beruházásokat tartotta fontosnak, a másik gépek vásárlásával akarta könnyíteni a munkát, a harmadik, lehetőség szerint mindent kiosztott a tagoknak. Így egy idő után — mivel a különbségeket mindenki látta — mindinkább szárnyra kelt a községben: nem sok értelme van annak, hogy egy falu hatféleképpen dolgozzék. Egyszerű tagok és vezetők közös véleményévé vált ez a megállapítás az idők folyamán, míg most néhány hónapja, minden Termelőszövetkezet közgyűlést hirdetett, amelyeken küldötteket választottak, azzal a feladattal: hozzák létre a termelőszövetkezetek egyesülését. Ez egy fejezet a komlói tsz- tagok életéből. De azóta már több is íródott. Csáti Bélát, a Dózsa Tsz volt elnökét az új.. Május 1 Termelőszövetkezet elnökhelyettesét kérdezem ezekről, de ő szabadkozik: — Nem akarok elébe vágni másoknak. Bent, a központi irodán talál olyant az elvtárs, aki az egész történetet el tudja mondani. Én a volt Dózsa dolgait ismerem legjobban. Annyit azért mondhatok, hogy nagyon hasznos ez az egyesülés — mondja. irodán, A jövő évi tervekről Kömlőn A KÖZPONTI amelf eddig a Kossuth Tsz székháza veit, Csáti János Xókoayvttlő, valóban részletesen ismer mindent, ami az egyesüléssel kapcsolatos. — Már tavaly is mondták az emberek, hogy jó lenne nyélbeütni az egyesülést, de csak szeptember 12-én került rá sor — kezdi. — A zárszámadásokat természetesen még minden gazdaság külön végzi, s január 1-től veszi kezdetét az együttes tevékenység gazdasági téren is. Az őszi munkákat viszont közösen, már egy termelőszövetkezetként végezzük. Ez most a legfontosabb. Csak küszködés, ' sok gond, baj származna abból, ha nem így lenne. A hat kömlői tsz pedig nem erre „házasodik” össze. Az egyik közgyűlésen ugyan elhangzott egy olyan felszólalás: ha a felsőbb szervek úgy látják jónak, egyesüljünk — szerencsére azonban ilyen megjegyzés még egy ízben nem fordult elő. A kömlői termelőszövetkezetek egyesülése ugyanis nem valami „felsőbb óhaj” eredménye, hanem az itt élő tsz-tagok kívánsága. Egyformán jól akarnak itt élni az emberek, nem akarnak különbséget látni, érezni még most is a maguk és más munkája, élete között. Ebből nagyon elegük volt, hosszú évszázadokon keresztül. Ez az elv vezérelte már egy évvel ezelőtt a többséget, s akaratuk, fáradozásuk gyümölcsöt érlelt. Kevés lenne azonban, ha ennyire jutottak volna el: egyesüljünk, s már közösen vessük el 2000 hold- nyi őszi kalászosunkat és takarmánykeverékünket. Már a jövő évi tervet is együtt készítették a kömlői Május 1- ben. Ez még nagyobb jelentőségű volt talán a fontos szántóföldi munkáknál is. ugyanié egy egész esztenA TERV dőre szól, s ebben az esetben ráadásul olyan évre, amely során először mutatja meg Kömlő együttesen, mire képes közös munkájával. A termelőszövetkezet új fő- agronómusa Boros László, több elnökhelyettes és agro- nómus ezzel a munkával foglalkozott hosszú ideig: — Elöljáróban sok részletet kellett tisztázni — mondja Boros László. Elvileg azonban hamar megállapodtunk. Eszerint három fő feladatot tűztünk magunk elé: a növény- termelés és állattenyésztés fejlesztését, valamint a beruházások növelését, a gépesítés tökéletesítését. — Növénytermesztési vonalon több, mint hat és félezer hold szántónkból, 2000 holdon most került a földbe a mag. Kukoricát ezenkívül majd 804, cukorrépát 260, olajos magvakat 147, hüvelyeseket magnak 360, évelő pillangósokat 987, egy nyári szálas takarmányt 226 holdon termelünk. * — Az állattenyésztési területen 185 darabos tehénállományunkat 1962 végére 340-re szeretnénk emelni. 212 darabos kocaállományunkból 250, 770-es baromfi törzsünkből pedig 3500 lesz, — amellett, hogy 285 mázsa csirkét át is adunk a kereskedelemnek —, ha terveinket jóváhagyják. — Erről azért beszélünk feltételes mód ban« me# nők minden függ attól, engedélyezik-e tervezett építkezéseinket, s más beruházásainkat. Baromfitenyészetünk számára szeretnénk egy nagyüzemi ólat építeni. Szükségünk lenne egy 100 férőhelyes tehénistállóra, amit teljesen gépesíthetnénk, s ehhez két 100 férőhelyes szabadtartásos istállóra is. Ezek segítségével meg tudnánk szervezni a tehenek „körforgását” fejes, gondozás idejére, a két szabadtartásos istállóból a nagy, gépesítettbe. Ezek mellett még három épületet szeretnénk felépíteni. Egy 36 férőhelyes sertésfiazta- tót, egy 600 férőhelyes süldőd szállást és egy 100—150 férőhelyes szabadtartásos növendék-marha istállót. — Gépesítés tekintetében nem állunk rosszul. A Május 1. Tsz-nek van 14 erőgépe, ehhez még két erőgép és két Maulwurf kellene, munkaeszközökkel és pótkocsikkal. Vásárolni szeretnénk még egy három és féltonnás, valamint egy háromnegyed tonnás teherautót és egy személygépkocsit. HA TEKINTETBE | hogy egy nagy, 9000 holdas gazdaságról van szó, s az építkezések, beruházások, amelyeket a jövő érve terveznek, annak boldogulását segítenék, a tervek nem mondhatók túlzottaknak, annál is inkább, mert a kömlőiek ennél sokkal többet akarnak a további évek során. Például a további tervekben szerepel 3000 hóid szántó öntözési rendszerének kiépítése. Jövőre ebből még csuitan Illő holdas kertészet, s 40—50 holdnyi szántóföldi növény kaphat vizet, express kutakból. A többire majd lassan, fokozatosan kerül sor. Részben azért, mert felesleges lenne egyszerre hatalmas hiteleket kérni, részben meg más gondok megoldása fontosabb. Ezek egyike a műtrágya biztosítás. A kiutalás szerint a komlói tsz-nek 25,2 vagon műtrágyáit tudnak adni a következő hónapokra, s ez azt jelenti, hogy egy holdra nem jut 40 kilónál több műtrágya. A másik, nem kisebb gond, az állatok átteleltetésével kapcsolatos. A száraz időjárás rendkívül befolyásolta most a takarmánytermést. — Kömlőn pedig a háztájival együtt, több mint 1000 jószág téli takarmányát kell biztosítani. — Ahhoz nem fér kétség, hogy valami módon segítünk magunkon és nem lesz baj, de a tervünket a jövőre vonatkozóan úgy kell elkészíteni, hogy, helyes legyen a növénytermesztés, takarmánytermelés és az állattenyésztés közötti arány. Ezt úgy látjuk, már ebben a tervben biztosítani tudjuk; mert mindent megfontoltan számítunk ki, — mondja a főagronómus. MEGFONTOLT | fok javaslatok alapján jött létre a termelőszövetkezetek egyesülése is. Az vezérelte az új vezetőséget az őszi munkák megkezdésekor, s ez az alapja az egész 1962. évi tervnek. Másként nem is lehet célt érni, ilyen nagy gazdaságban, — de ezen az alapon hegyeket is megmozgathatnak, akár már a következő évben az egyesült kömlői tsz-ek tagjai Weidiuger Lasch»
