Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-10 / 265. szám
2 NEPÍTJSáG 19(51. november 10„ pént«k «Jobb tagfelvételi munka = jobb tömegkapcsolat Nem emelkedik megfelelően a KISZ-szervezetek taglétszáma Nagyszerű feladatok állnak 6 ma ifjúsága előtt: az ország - gyűlés, amely jóváhagyta az ötéves tervet, a megyei pártértekezlet, amely körvonalazta e terv főbb megyei célkitűzéseit, mindennél plasztiku- sabban vázolta fel ezeket a tennivalókat, amelyeknek megvalósítása egyet jelent a szocializmus alapjainak lerakásával a mi megyénkben is Ebben a munkában tevékenyen részt kell vállalnia megyénk KISZ-szervezeteinek is, mert nem kis mértékben az ő munkájukon múlik, hogyan és milyen eredménnyel tudunk előrehaladni a párt, a kormány megjelölte célok felé. Egységes, erős, az ifjúság széles tömegei körében nagy befolyással rendelkező, s ami ezzel együtt jár, taglétszámában is megfelelő .felépítettsé- gűnek kell lennie megyénk valamennyi KlSZ-szervezeté- nek. Az elmúlt esztendők tapasztalatai kétségtelen fejlődésről tanúskodnak, ami e jelszó megvalósítását illeti: t,Együtt az ifjúság széles tömegeivel". Mégis, ha a legutóbbi hónapok szervezeti munkáját vizsgáljuk, azt kell megállapítani, hogy a jelszó maradéktalan megvalósításának egyik döntő alapja a taglétszám megfelelő emelése, s ami ezzel párhuzamos, erős és egységes KISZ-szervezetek kiépítése — nem halad kellő ütemben. A hevesi és füzesabonyi járásban különösen szembetűnőek a fogyatékosságok, ami a taglétszám emelését. és tagnyilvántartást illeti. A rendelkezésünkre álló adatok szerint például a hevesi és a füzesabonyi járásban még a párttagok létszámát sem éri el a KISZ-tagok száma, a füzesabonyi járásban 10 hónap alatt 25 fővel, míg a hevesi járásban több mint 200 fővel csökkent a létszám. Van olyan hónap az év második felében, amikor egyetlen KISZ-tag felvételéről sem érkezett jelentés a járási bizottságokhoz, ugyanakkor azonban akadt olyan hónap, hogy a tagnyilvántartások felülvizsgálatával csak egyetlen községben, Erdőtelken, közel 70 fővel csökkent a KISZ-tagok száma. Talán nincs lehetőség arra, hogy a járás legjobb fiataljaiból új KISZ-tagokat neveljenek? Talán olyan nagyarányú a járásokból a fiatalok elvánután? A valóság az ellenkezőjét igazolja. A füzesabonyi járásban például a járási KISZ- bizottság felmérése szerint is közel 2000 az olyan fiatalok száma, akik nem tagjai a KISZ-nek, s jóformán nincs olyan község, ahol ne lenne tíz-húsz olyan fiatal, akikkel megfelelően foglalkozva ne lehetne tovább erősíteni a KISZ. szervezeteket. Ebben az esztendőben öt és félezer KISZ- tagot vettek fel az egész megyében. A tapasztalat azonban azt igazolja, hogy ezeknek töredéke csak az olyan KISZ-tag, akivel a szervezetek vezetői, aktivistái beszélték volna meg, hogy az ifjúsági szervezeteken belül a helye, akiknek fejlődését, magatartását rendszeresen figyelemmel kísérték volna: mikor lesz alkalmas arra, hogy a KISZ tagjai sorába felvegyék. A tapasztalat az, hogy még ma is olyan szemlélet uralkodik — például Kápolnán, de másutt is —: legyünk inkább kevesebben, de dolgozzunk jobban. Ez a merev, helyenként szinte már szektánsságba menő elzárkózottság a talaja annak is, hogy legtöbb esetben a KISZ-titkár személyes elbírálásán múlik, hogy egyáltalában a vezetőség, vagy a taggyűlés elé terjesztik-e az önként jelentkező fiatalt. S ha még ehhez hozzávesszük, hogy gyakran a taggyűlés megkérdezése nélkül dönt a vezetőség, felveszi-e vagy sem a jelentkezőt, és a felvételi kérelem még a döntés után is hetekig elfekszik — akkor meglehetősen világos a kép: van bőven mit tenni a tagfelvéteii munka megjavításában. Alapvető feltétel: megértetni az alapszervezetek vezetőségeivel, hogy a tagfelvételi muka nem holmi kampányfeladat, amelyet egy-egy határozat nyomán néhány napig, vagy néhány hétig kell végezni. Állandó és rendszeres foglalkozás a KISZ-en kívüli fiatalokkal — ez az alapja a szervezetek politikai megerősödésének, ez az alapja annak, hogy taglétszámban is gyarapodjanak ezek a szervezetex, s valóban együtt is dolgozzanak az ifjúság egész tömegével. A járási KISZ-bizottságok ellenőrizzék rendszeresen a tagnyilvántartást, kísérjék figyelemmel az alapszervezetek tagfelvételi munkáját, s ne csak általános elvekben, hanem konkrét, gyakorlati segítségben mutatkozzon meg ez az ellenőrzés. El kell érni, hogy a KISZ-szervezetek valóban harcos, egységes, a feladatokhoz mérten megfelelő létszámú, forradalmi erejű tömegszervezetek legyenek, amelyex képesek minden segítséget megadni a „felnőttek” társadalmának, s amelyekre minden körülmények között. bátran lehet támaszkodni, nagyszerű feladatainknak megvalósításában. (Gy. G4 II Munkára elvtársak 1 — részletek a Pravda csütörtöki vezércikkéből ti MOSZKVA (TASZSZ): Szovjet hazánk minden évben egyre erősebbé és erősebbé válik. Évről évre a föld minden részében egyre több ember győződik meg a marxizmus—leni- nizmus nagy életigenlő és győzhetetlen erejéről — írja csütörtöki vezércikkében a Pravda. Ebben az évben az októberi forradalom évfordulójának ünnepségei különösen nagy nemzetközi jelentőségre tettek szert — írja a továbbiakban a vezércikk. — Az SZKP XXII. kongresszusa jóformán az októberi ünnepségek küszöbén fogadta el a párt új programját — a kommunizmus építésének programját, amelyet ma minden nyelven a XX. század kommunista kiáltványának neveznek. A kommunizmus győzni fog! Ezt mondotta a kommunisták lenini pártjának XXII. kongresszusa és ez a párt sohasem tűzött maga elé teljesíthetetlen feladatokat, megvalósíthatatlan célokat. A kommunizmus győzni fog! Ezt mondja egész népünk, a dolgozó nép, a hős nép, az új élet alkotója — hangsúlyozza a vezércikk. A békeharcosok sorai évről évre növekednek az egész világon. Lenin 1917. október 26-án meghirdetett békedekrétumának nemes és életképes eszménye minden évben egyre több követőre és védelmezőre talál az egész világon. Az egész emberiség a béke kipróbált zászlóvivőjét látja október országában — írja a vezércikk. A szovjet népnek, csakúgy, mint a világ minden népének, szüksége van a békére — hangsúlyozza a Pravda. És s szovjet népnek megvan minden ereje és lehetősége, megvan mindene ahhoz, hogy mej tudja védelmezni a béke ügyét. November 7-én hazánk fővárosában és az ország eg> sor más városában megtartották a hagyományos katonai díszszemléket. Hős, szovjel fegyveres erők, együtt ai egész néppel megmutatták hogy készek megvédeni a bé ke szent ügyét. Építjük a kommunizmust A kommunizmus győzelme felé haladunk! Ez a győzelerr a mi kezünkben, a munkánk ban, a mi akaratunkban, a mi értelmünkben van, abban van hogy megbonthatatlan egységben zárkózunk fel a lenini párt és annak kipróbált, ősz- szekovácsolt vezetősége mögé Kiváló dolgozóink ezzel a: érzéssel szólaltak fel a Krem! ünnepi ülésén, a XXII. párt- kongresszus tiszteletére rende zett gyűléseken, a szovjet emberek ilyen gondolatokkal ilyen érzésekkel haladtak a: októberi felvonulás oszlopaiban. Ilyen érzésekkel, ilyer gondolatokkal fognak hozzá i kommunista társadalom fel építése programjának megvalósításához, az új feladatokhoz. (MTI) Egy porlepte elfogatóparancs margójára... AZ ÚJSÁGOK vastagbetűs címekkel megírták, hogy Adenauer hatóságai letartóztatták Vracaric jugoszláv állampolgárt, aki ellen 1941-ben a hitleristák elfogatóparancsot adtak ki. Hitler kopói nem tudták kézrekeríteni az antifasiszta harcost, aki tevékenyen részt vett a hazájában fellángolt ellenállási mozgalomban, s most Adenauer rendőrsége teljesíti a parancsot. A nyugati közvéleményt is meghökkentette a hír, hiszen a kapitalista államok lakossága is napról napra hallja, hogy az NSZK ártalmatlan szövetséges, a bonni rezsimnek ha még oly hivatalos minőségben is? Még akkor is, ha nem találnak ellenük névreszóló körözőlevelet, a hitleri adminisztráció irattárában? Most ilyet kerestek elő Münchenben, holnap talán már megelégednek egy egyszerű falragasszal, egy hirdetménynyel, amelyek annak idején felkoncolással fenyegették mindazokat, akik nem lelkesedtek kellőképpen a totális háborúért. Ma jugoszláv gyárigazgatót tartóztattak le, holnap belga festőművészre és francia szerelőre kerül sor. Ma csak nyugatnémet határokon belül... s holnap már... semmi köze nincs a fasizmushoz, Adenauer nem Hitler. A Vracaric-ügy, mert ügy lett belőle, diplomáciai bonyodalmakat okozott. Felemelték szavukat még a dán ellenállók És a Vracaric-affér ezért több, mint egy jogi eset. Az emberek félnek, hogy precedens lesz, hogy Münchenben példát statuálnak... Nem kétséges, hogy mire, s kiknek... DE EURÓPÁBAN még túlságosan elevenen élnek a nácizmus emlékei. A háború alatt leigázott milliók előtt is nyilvánvaló; ez az incidens csak tünet, a fasizálódó állam egyik epizódja. A Vracaric- ügy csak egy bizonyíték arra, hogy nem pusztult el a fasizmus. A tiltakozásra visszavonulót fújtak Münchenben, De, sajnos, nem mondhatjuk el, hogy a bonni Németország nem érte el a célját. Ez az eset is beilleszkedik az aden- aueri politika fővonalába, amelyben a demokráciáról elszónokolt közös frázisok mellett ott szerepelnek a nyíltan fasiszta demonstrációk is. Egy ilyen fasiszta demonstráció történt most is: megfélemlítésül az antifasisztáknak, s buzdítóul a náciknak. Vracaric ma szabadlábon van. Ez is jellemző a bonni államra, hogy nem állította bíróság elé — gondolhatja az ember. Tehát nincs túl nagy súlyuk, szavuk a fasisztáknak. Holott az igazság: a jugoszláv gyárigazgató kiszabadulása nem a nyugatnémet államon belüli, hanem az európai erőviszonyoknak köszönhető. És különben is — a demonstráció sikerült. De nemcsak a szabadulás és a szabaduláshoz hasonló események keltenek bennünk illúziókat az adenaueri politika iránt. A nálunk bemutatott nyugatnémet filmek jórésze valamiképpen antifasiszta tendenciájú, leleplezi az újjáéledő nácizmust. Ugyanezt teszik a nyugatnémet irodalomból készült fordítások is. S a néző, az olvasó: a művészet az irodalom egy töredékének (még ha színvonal tekintetében nem is jelentéktelen töredékének) szerepléseiből arra következtethet, hogy ott a kulturális elit egységesen szem- befordult a reakcióval. Tehát a haladó nyugatnémet művészet, irodalom és tudomány állást foglal az újjáéledő fasizmus ellen. — Ezek a termékek azzal, hogy ilyen hiedelmeket keltenek, objektíve a revansistákat szolgálják, tudniillik azt dokumentálják, hogy Nyugat-Németországban lehet ilyeneket gyártani, ilyeneket megjelentetni, méghozzá hivatalos állami égisz alatt, talán éppen állami támogatással. Márpedig az állam jobbkeze — gondolhatjuk — tudja mit tesz a bal, nyilvánvaló, hogy egyikkel nem támogatja a fasizmust, akkor, amikor ostorozza a másikkal. Ugyanilyen egyszerűnek, kézenfekvőnek látszik a konzekvencia is. A nyílt-fasiszta kilengéseket az egyes helyi hatóságok számlájára írják — ha kellemetlenségek származnak belőle — s ezeket különben sem támogatja a kormány, sőt néha nyíltan is ellenük fordul — szavakban. A KÉT TENDENCIA: a fasizmus erősödése és a fasiszták bírálata kétségkívül megtalálható és tapasztalható a német közéletben és a kultúrában. De melyik az erősebb tendencia? Melyik eredményesebb, melyiknek van több esélye a győzelemre? A válasz fényt derít arra a problémára is, miért engedik érvényesülni mindkét törekvést az NSZK-ban. A német nép még nem tisztult meg a fasizmus ideológiájának fertőzésétől, még most is nagy százalékban híve az über- menschekről költött, áltudományos téziseknek, nem számolt le a militarista Németország eszmei maradványaival, nem vonta le a vesztes háború konzekvenciát, röviden: nem gyűlölte meg eléggé azokat, akik már kétszer összeesküdtek pusztulására. Ezek az emberek rétegek, tömegek jelentős részét alkotják a nyugatnémet lakosságnak, hiszen a háború évei alatt sokan katonaruhába bújtak, 14 éves kortól 60-ig. — És ők még élnek, S mellettük áll a politikai zsákutcába jutott mai ifjúság jelentős része is. őket ugyanazok az eszmények hevítik, mint 20 évvel ezelőtt az SS-eket, a Blitzkrieg- lovagokat. S egy náci tábornok kinevezése, egy fasiszta bíró újkeletű talárja, egy antifasiszta harcos letartóztatása, az hitüket erősíti, szilárdítja bennük az aljas és kompromittált eszmék iránti vonzalmat, biztatja őket, hogy egyre közelebb van az ő idejük, mikor ismét nyílt sisakkal színre léphetnek. A szabadonbocsátás, a bírálat megtette hatását, az antifasiszta, illetve nem fasiszta közvéleményre is. Felháborította őket. Néhol tiltakoztak is. De nem Nyugat-Németországban. Itt a nácizmus igazi ellenségei nem juthatnak szóhoz, azok pedig, akik egyszerűen nem éreznek együtt a fasisztákkal, megnyugodtak a hatóságok „engedékenységén”. Ez a különbség a Nyugat» Németországon belüli két tábor ereje, aktivitása, komolysága között. S a ravasz, körmönfont. a maga módján koncepciózus politika csak erősíti a már most is erősebb tábort és gyengíti az amúgy is gyengébbet. A fasiszták és a fasiszta szinpatizánsok erősek, tekintélyük, pénzük, s egyre inkább politikai súlyuk is van — a többieknek pusztába kiáltott, vagy csak kiáltható szavuk. Jól emlékszünk még azokra az időkre, mikor a hitlerizmus ellen csak a kommunisták vették fel a harcot a polgári antifasisztáknak csak a tengeren túl, a viszontagságos emigrációban jött meg a hangja, a pacifisták csak itt lettek Hitler esküdt ellenségei. Míg Németországban voltak, megnyugtatták őket Hitler, Göbels és a többiek propaganda-nyilatkozatai, szofizmái. A kormány megtalálta a módját akkor is, hogy félrevezető akciókkal bénítsa, zavarja őket... ILYEN TEKINTETBEN a Wracaric-eset is félreérthetetlen. Félelmetes tüntetés ez, s azok, akiknek van fülük, ebből már hallani vélik a nácik „vért!, vért!” kiáltásait. Akik hiszékenyek, akik feledékenyek, csak egy jogi kuriózumot látnak benne. Akik a tények szavára hallgatnak, tudják, mire megy a játék. Akiket nem képes megtéveszteni a látványos köntörfalazás. Akik látják, hogy ez az eset is nem véletlen, nem „műhiba” volt, hanem törvényszerű, kifejező, jellemző tünet. Krajczár Imre is, Jugoszláviában pedig tüntetésekre került sor. A nemzetközi bonyodalmak végül is meghátrálásra késztették a nyugatnémet hatóságokat és a jugoszláv gyárigazgató kiszabadult. — Hiszen akkor nincs is semmi probléma, mondhatja az ember, az ügy ezzel lezárult. Csakugyan, Vracaric hazatért Zágrábba, most egyelőre nincs félnivalója. ö nem utazik többet az NSZK- ba. De biztonságban érezhe- tik-e magukat azok, akik helyette lépnek német földre, ha még oly békés szándékkal, Nyugat-Németország bizonyos rétegeit nem lephette meg a letartóztatás. Azok, akik rendszeres előfizetői a világháborús Wehrmacht-ka- tona hadierényeiről szóló lapoknak, és könyveknek, nézői az SS-t dicsőítő filmeknek, magukban egy csendes „ja- wohl”-lal nyugtázták a rendőrök alaposságát. Azok, akiket fiatalkorukban megmételyeztek Hitler ordas eszméi, s a német nép tragédiája után sem tagadták meg őket, csak tapsolhatnak, mikor erről az aljasságról hallanak. Tehát a németek egy része nem csalódott. van a jobb munkához és a tanuláshoz. hanem nekik ez kötelességük is. Már a XXII. kongresszus megkezdésének idején számos üzemben új ifjúsági brigád alakult, amelyek felvették a ,.XXII. kongresz- szus” megtisztelő címet, s újabb felajánlásokat tettek az ötéves terv mielőbbi teljesítésére. Egyre több azoknak az ifjúmunkásoknak a száma is. akik a szocialista cím elnyeréséért brigádokban versenyeznek. Tudják: ma már nem elegendő csak magasabb termelési százalékot elérni, hanem arra is szükség van, hogy szocialista típusú emberekké váljanak. — Ha azt akarjuk, hogy minél előbb felzárkózzunk a fejlettebb szocialista országok technikai színvonalához, és biztosítani akarjuk, hogy történelmileg egy időszakban érkezzünk el velük a kommunista társadalomba, akkor ifjúságunknak, elsősorban a KISZ- szervezeteinknek, a leghatározottabban fel kell lépniük a bürokrácia, a maradiság és 8 kényelmesség ellen. — Megengedhetetlen, hogy egyes emberek elfektessenek értékes találmányokat és újításokat. Azt sem szabad megtűrni, hogy benyújtott újításokért jelentős összegeket fizetnek ki, s utána nem vezetik be. 1960-ban például országszerte 14 000 olyan újítás kallódott el, amiért már kifizették ugyan a díjat, de sehol sem alkalmazták. 1961 első felében 7200 ilyen újítás volt. Az End- rédei-féle gyorsfúrást, amelynek bevezetésével milliókat lehetne megtakarítani, csupán a Csepeli Csőgyárban alkalmazzák, pedig a kohó- és gépipari minisztérium kollégiuma határozatot hozott ennek elterjesztésére. Az ilyen bürokratikus módszerekkel milliós károkat okoznak a népgazdaságnak, ugyanakkor mások kedvét, a fiatalokét is elveszik az új és jobb módszerek keresésétől, a technikai újításoktól. — A szocializmust. majd utána a kommunizmust, csakis egyre magasabb szintű, szellemi és fizikai munkával lehet felépíteni. KlSZ-szervezete- inknek ezért továbbra sem lehet fontosabb feladatuk: minden erejükkel segítsék második ötéves tervünk végrehajtását — fejezte be nyilatkozatát Pataki László. (MTI) fogható valósággá válik, amelyért érdemes küzdeni és erőnket megfeszíteni. A KISZ- szervezetek politikai fejlettségét, érettségét mutatja, hogy a fiatalok a kongresszus anyagának tanulmányozásával párhuzamosan azt vizsgálják: mit kell tenni saját területükön, hogy nálunk is minél előbb eljussunk a szocializmus, majd utána a kommunizmus felépítéséhez. — Egyöntetű az a vélemény, hogy második ötéves tervünk teljesítése jelentős lépcsőfok a fejlett szocialista társadalom felé. Ezt ma már egyre jobban megértik a magyar fiatalok is, s ennek szellemében cselekszenek. Ezt bizonyítja a Lenin Kohászati Művek ifjúsági brigádjának példája is, ahol új, korszerű munkamódszerek bevezetésével megduplázták a termelést. Amíg korábban naponként 250 tonna vasat csapoltak, most elérik a 420 tonnás átlagot, de olyan nap is volt már, amikor 600 tonnát termeltek, s ezzel Európa-re- kordot értek el. A 42 főnyi brigádból 22-en technikumban tanulnak, 22-en pedig a szakma ifjú mestere-mozgalomban vesznek részt. — Ifjúságunk arra vállalkozott, hogy a második ötéves terv idején 45—50 millió óra társadalmi munkát végez. Ez gyakorlatilag annyit jelent, mintha 5000 fővel megnövekedne munkáslétszámunk, mert körülbelül ennyi embernek az ötévi munkáját végzik el. Ugyancsak felajánlottuk, hogy a második ötéves terv idején hárommilliárd forint értékű anyagot, energiát és szerszámot takarítunk meg. Mivel nyersanyagban szegény ország vagyunk, az' ötéves terv szempontjából ez is igen jelentős, mert a tervet túlteljesíteni csak olyan helyen lehetséges, ahol előzőleg nyersanyagot takarítunk meg. — A magyar fiatalok a kommunizmus programjában ragyogó jövőjük megvalósulását is látják. Tudják, hogy annak a társadalomnak, amelynek megteremtéséért munkás nemzedékek harcoltak, gyümölcseit elsősorban a mostani ifjúság élvezi majd. Éppen ezért megértik, hogy nemcsak joguk A magyar fiatalok szerte az országban nagy érdeklődéssel tanulmányozzák az SZKP XXII. kongresszusán elhangzottakat. Ezzel kapcsolatban Pataki László, a KISZ Központi Bizottságának titkára nyilatkozott az MTI munkatáhcánnl.'- Az SZKP XXII. kongreszszusa — mondotta — a mi ifjúságunk előtt is világossá tette, hogy a kommunista társadalom felépítése elérhető közelségbe kerül. Ami pár évvel ezelőtt még álomnak tűnt, megfi magyar fiatalok ragyogó ivüket látják a kommunizmus építésének programjában — Pataki Lászlónak, a KISZ Központi Bizottsága titkárának nyilatkozata —