Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

1961. november 7„ kedd wepoisAo S \ As SZKP XXII. Itongressxusa fényében s tisztelegtek, hogy még inkább ( erősítették országukat, fejlesz­tették gazdaságukat és támo­gatták azokat a népeket, ame­lyek szabadságáért áldoztak és harcoltak és akik most már testvérként, a szocialista világ- rendszer tagjaiként új, kizsák­mányolástól mentes társadalo­mért dolgoztak. A szovjet nép gigászi mun­kát végzett országa szocialista átalakításáért. Felszámolta a kizsákmányolást, megterem­tette a szovjet társadalom er­kölcsi és politikai egységét. S nemcsak megvédte hazája füg­getlenségét a hódítók elleni harcban, de biztosította a nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára történt gyökeres megváltoztatását is. A harcnak a motorja, a hala­dásnak a szakadatlan előrelen- dítői a kommunisták voltak, akik a lenini végakarathoz hí­ven munkálkodtak népünk és az egész világ proletariátusának győzelméért. Volt időszak, amikor a párt harcát káros, a marxizmustól és a leninizmus- tól idegen eszmék és gyakor­latok nehezítették — személyt kultusz nagy károkat okozott a szovjet népnek és a nemzet­közi munkásmozgalomnak is. A párt legjobb katonái, Lenin leghűségesebb követői azon­ban győzedelmeskedtek a sze­mélyi kultusz felett. A XX. kongresszus határozatai nyo­mán felfrissült az SZKP vér­keringése, újabb és újabb, nagyszerűbbnél nagyszerűbb sikerek születtek és e sikere-, a leninizmus győzelme. ered­ményeként a XXII. kongresz- szus előterjesztette és elfogad­hatta a világon elsőnek a kom­munista társadalom felépíté­sének programját. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulóját ma a Szovjetunió a kommu­nizmus építésének jegyében ünnepli. A kommunizmus épí­tése a Szovjetunióban milliók nagy ügye, az egész nép ügye. Az SZKP programja feladatul tűzte ki, hogy a következő húsz év alatt az ipari és a mezőgazdasági termelésben messze maga mögött hagyja a legfejlettebb kapitalista orszá­got, az Egyesült Államokat és e fejlődés nyomán elérik a szovjet nép olyan életszínvo­nalát, amely magasabb lesz, mint bármely kapitalista or­szágban. Az anyagi és kultu­rális javak bőségéhez szüksé­ges feltételek megteremtésé­nek már az elkövetkezendő tíz esztendejében „a szovjet tár­sadalom valamennyi rétegé­nek mindene meglesz, anyagi­Amiről évezredek óta álmo­dozott az emberiség, valósággá válik. A kommunizmus, a leg­tökéletesebb társadalom — amely mindörökre véget vet a dolgozó nép nyomorának és jogtalanságának, a társadalmi igazságtalanságnak és megte­remti a- feltételeket az emberi boldogsághoz — nem utópia már. hanem kézzelfogható va­lóság, a ma és a holnap, egy hatalmas nép mindennapi te­vékenységének célja és rúgója: a Szovjetunió a kommunizmus általánosan kibontakozó építé­sének időszakába lépett. Az egész világ a napokban befejeződött SZKP XXII. kongresszusának hatása alatt áll még, amelynek határozata e szavakkal zárult: „A párt ün­nepélyesen meghirdeti: a szov­jet emberek mai nemzedéke kommunizmusban fog élni!” A haladó emberiség, a már sza­bad és az elnyomott népek egyaránt nagy örömmel és el­ismeréssel köszöntik a Szov­jetuniónak a szocializmus és a kommunizmus építésében ki­vívott világtörténelmi győzel­meit, hisz a maguk sorsának jelenét, jövőjét látják a szov­jet nép boldog életében. Milyen mélyről indult és mily magasra szárnyalt egy nép alig négy évtized alatt! Az elnyomás, a rabság ellen, a jogért és az emberi életért mintegy kétszázezer főt szám­láló felfegyverzett forradalmi sereg kezdte meg ma negyven­négy éve a támadást Oroszor­szágban a burzsoázia hatalma ellen. S mert a haladást, a nép ügyét szolgálták, s mert olyan férfi, mint Lenin, olyan párt, mint a bolsevikok pártja állt harcuk élén, a dolgozók milliói csatlakoztak a forradalom mel­lé és a világon először megte­remtették és megszilárdították uralmukat, a proletárdiktatú­rát, Gyengének bizonyult az imperialisták szövetkezése. — tizennégy ország intervencióját szétzúzta az éhező, fázó nép, amely azonban hősi elszánt­sággal védte hatalmát. S miu­tán elpihentek a fegyverek. , nagy és sok- áldozatvállalás iárán. fejérit ipart, mezőgazda­ságot teremtett és a leghala­dóbb kultúrát hozta létre — forradalmi lelkesedése mun­kája nyomán felépült a szocia­lizmus. És amikor a fasiszta Németország a szocializmus országa ellen fordult, a Szov­jetunió megmutatta erejét és barlangjában zúzta szét a tá­madót. Sok millió ember ál­dozta életét a nép uralmának védelmében, de az elesett hő­sök emlékének az élők- azzal A kommunista nevelés és az emberi személyiség teljes kibontakozása Aligha lehet Hruscsov elv­társnak a XXII. kongresszu­son előadott beszámolójához a teljesség igényével hozzászól­ni. Szakterületem és hivatásom jellegénél fogva a kommunista nevelésnek és a személyiség sokoldalú fejlődésének kérdé­séről szeretnék néhány szerény gondolatot elmondani. Hruscsov elvtárs beszámoló­ja a párt programjáról a kori*- munista építés egyik legfonto­sabb alkotó részének az embe­rek kommunista szellemben való nevelését tekinti. Amikor az új ember kialakításáról be­szél, olyan feladatokra gondol, mint a kommunista világnézet, a kommunista erkölcsi elvek megszilárdítása, a munkára ne­velés, a kulturális fejlődés, stb. A párt programja azt a célt tűzi ki, hogy az új erköl­csi követelmények minden szovjet ember belső szükségle­tévé váljanak. Ez a mi programunk is. Tudjuk, hogy pártunk ugyan­azon az úton vezeti országun­kat, amelyen a Szovjetunió kommunistái haladnak. Az em­ber sokoldalú és harmonikus fejlődésében különösen fontos szerepet játszik az iskola. A Magyar Népköztársaság okta­tási rendszeréről nemrég ho­zott 1961. III. törvény a felső­fokú oktatás célját abban jelöli meg, hogy olyan magas fokú szakismeretekkel és általános műveltséggel rendelkező szak­embereket képezzünk, akik el­sajátították a marxizmus—le­ninizmus tanításainak alapjait és azt képesek szakáguk gya­korlati művelése során alkal­mazni. Felsőoktatásunk egyik leg­fontosabb problémája ma az oktatási reform. A múlt tanév bevezető munkálatai után és annak alapján mi is kimun­káltuk a főiskolai célok és fel­adatok meghatározását. A to­vábbiakban a felsőoktatás tan­anyagának és oktatási módsze­reinek korszerűsítése képezi legfőbb gondunkat. Ifjúságunkat kommunista er­kölcsre neveljük: ez egyet je­lent a szocializmusért, a kom­munizmusért harcolni akáró harcolni képes ifjúság tieveié-* sével. Erkölcsi nevelésünk azonban csak akkor tud célt érni, ha következetesen hatco­lunk a még élő és ható régi er­kölcsi maradványok ellen. Ezért nagy gondot fordítunk és új lehetőségeket keresünk a világnézeti nevelőmunka haté­konyságának növelésére. A kommunizmus már á szov­jet emberek mai nemzedéke számára kitárja kapuit. De bizton hiszünk abban, hogy a Szovjetunió oldalán, a szocia­lista országok nagy családjá­ban, ránk is felvirrad a kom­munizmus napja, melynek haj­nala már ott pirkad hazánk egén is. Nekünk is szól Hrus­csov elvtárs felhívása: „Fordít­suk, elvtársak, minden erőnket, minden energiánkat arra, hogy mielőbb eljöjjön az idő, ami-■ kor a kommunizmus napja bei ragyogja földünket”. DR. SZANTHÓ IMRE az Egri Pedagógiai Fősikola igazgatója Vezetőségválasztó taggyűlés petőfibányai gépüzem alapszervezeténél PÉNTEK DÉLUTÁN a Mát- ravidéki Szénbányászati Tröszt gépüzeménél pártvezetőség újraválasztó taggyűlést tartot­tak az üzem kommunistái. A taggyűlésen jelen volt és felszólalt Iglódi Ferenc elv­társ, a Hatvani Járási Párt- bizottság titkára is. Az alapszervezet nevében a kétéves munka eredményéről, hiányosságáról, Kulcsár Sándor alapszervezeti párttitkár szá­molt be. A beszámoló, első részében tájékoztatta a jelen­levőket a fontosabb nemzet­közi eseményekről, majd rész­letesen foglalkozott az alap­szervezet belső szervezési, ideológiai munkájával. A be­számoló megállapította, hogy az alapszervezet előző vezető­ségválasztás óta jó munkát végzett és sikeresen oldotta meg a felsőbb pártszervezetek határozataiból fakadó felada­tokat. Mindezek ellenére még­is a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a pártdemokrá­cia szélesítésére, az önbírálat és a bírálat fejlesztésére. Az elmúlt két év tapasztalatai azt bizonyítják hogy a bírálatot még mindig nem alkalmazzák Négyszázíól negyvenmillióig Shaw, Anatole France álmai és korunk valósága az alapszervezet kommunistái úgy, ahogy azt kellene. Gya­kori eset, hogy magasabb mű­szaki beosztásban levő kom­munistákat, alacsonyobb be­osztásúak nem mernek kel­lően figyelmeztetni hanyag munkájukért, holott erre igen nagy szükség van, mert a bí­rálat megjavítja a műszaki vezetők munkáját. Elsősor­ban vezetőt és nem kommu­nistákat látnak a vezető mű­szaki dolgozóban. Ez az állás­pont helytelen, amelyet az új vezetőségnek fel kell számol­nia. A beszámoló további ré­szében az agitációs munka fontosságával foglalkozott. A HOZZÁSZÓLÓK nagyobb részben számot adtak párt- munkájukról. melyet az alap­szerv vezetőségétől kaptak. Ezek a hozzászólások azt bi­zonyították, hogy az üzem kommunistái az alapszerve­zettől kapott feladatokat vég­rehajtották. Szalai András la­katos javaslatot tett a párton- kívüli tömegek nevelésének meggyorsítására, javasolta, a szabad pártnapok rendsze­resebb megtartását. A továb­biakban megbírálta az alap­oooooooocxxxxxxxx> kanapot — a Szovjetunióban már most sok üzemben rövidí­tett munkaidőben dolgoznak az emberek, s néhány év múl­va teljesen át tudnak térni nemcsak a hat-, de a négyórás munkanapok bevezetésére is! Ugye, milyen szegényesnek tű­nik a kitűnő író elképzelése a valósághoz mérten! A kom­munizmus valóságához mér­ten?! |%/J ikor még csak 400 harco- sa volt a kommunista eszméknek — utópiának tűn­hetett a bőség, egyenlőség és boldogság társadalmánaK megteremtése, minden gondo­lat, amely e társadalom meg­teremtését hirdette. De kor­szakunkban, mikor negyven- millió ember küzd Marx és Lenin elképzelésének meg­valósításáért — utópiát emle­getni badarság. Nem a kom­munizmus az utópia! Hanem igenis a kapitalizmus fenntar­tásának burzsoá reménye az utópia, szennyes utópia azt re­mélni, hogy embermilliók tö­megét krónikus éhség állapo­tában lehet tartani, rabszolga- sorba kényszerítve, önérzetet, egyéniséget eltiporva, meg­alázva. S mindenekelőtt azért, nagy a nemrég bezárult XXII. kongresszus átsugárzó, lelkesí­tő hatása, mert ezt — hogy a kapitalizmus örökké való léte­zése utópia! — meg tudta mu­tatni az emberiségnek, s rá tudta irányítani sokak szeméi azokra a célokra, melyek meg­valósításán most a Szovjet­unióban munkálkodnak. Erről beszélnek most mindenütt. Ez, áll a világ figyelmének közép­pontjában. Ez a világon most a legnagyobb dolog .. Palaky Dezső szervi vezetőség tagjait, mert — véleménye szerint — nem eléggé közvetlen kapcsolatban állnak az alapszervezet tag­ságával. Győri Sándor üzem­vezető hozzászólása első ré­szében a további feladatokról beszélt. „Az alapszervezet új vezetőségének továbbra is a régi vezetőség munkáját kell folytatnia, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a máso­dik ötéves tervből milyen fel­adat hárul üzemünkre, s e fel­adat végrehajtására kell a párt alapszervezet tagjait mozgó­sítani. Ilyen módszerrel értük el a régi vezetőség segítségé­vel, hogy az utóbbi két évben háromszor lettünk élüzem. Ne­künk elsősox-ban a tröszt szén­termelési tervéhez kell ter­vünkkel igazodni. A tröszt bá­nyászainak az ötéves terv so­rán naponta 800 vagon szenet kell felszínre hozni.” A TAGGYŰLÉS és a be­számoló értékelését Iglódi Fe­renc hozzászólásán keresztül lehet legjobban lemérni. Iglódi elvtárs elmondta, hogy a be­számoló tükrözi az alapszer­vezet fejlődését, de hiányos­sága, hogy röviden foglalko­zott a párttagok jogaival, kö­telességeivel és ehelyett in­kább túlzott részletességgel elemezte a gazdasági munkát, A beszámoló egy része in­kább panaszos volt, mintsem hogy bátran utat mutatott volna a jövő munkájához. A taggyűlés általános tapaszta­lata azt bizonyította, hogy az alapszervezet vezetősége az utóbbi időben kissé befelé for­dult. Nem megfelelő a párt- szervezet vezetőségének kap­csolata a pártonkívüli dolgo­zókkal. A mostani taggyűlésre sem hívtak meg senkit a pár- tonkívüliek közül, pedig sok kiváló dolgozója van az üzem­nek, akiknek munkájára szá­mítottak eddig is, de még in­kább számítani kell a jövő­ben. A párt és tömegek kap­csolatát helyes lesz, ha a jö­vőben szélesítik és nagyobb bizalmat adnak a pártonkí­vüli dolgozóknak, mert ezt el is várják az alapszervezet ve­zetőségétől. Iglódi Ferenc elvtárs felszó­lalásának további részében be­szélt arról, hogy egyes esetek­ben kisebb személyi problé­mák kötik le a pártalapszer- vezet vezetőségének erejét, ahelyett, hogy elsősorban az üzem általános nagy felada­taival foglalkoznának és kisebb dolgokkal csak annyi­ra, amennyire az ügy fontos­sága megkívánja — fejezte be felszólalását válaszadás után a je­lenlevő kommun':! *k megvá­lasztották a hét'nyű i 1 lapszer­vezet- vezetőségét, s bízni le­het abban, hogy az újjává­lasztott vezetőség a múlt hi­báiból okulva, képes lesz az rla.' szervezet előtt álló na­gyobb reladni» 1: 1 rlósít i­sürá. • (Sz, F.) becsülés övezi: meghirdette harmadik programját is, a kommunista társadalom fel­építésének programját. Ez a program — amelyet a XXII. kongresszus emelt törvényerő­re — különös fénybe vonja azokat az elképzeléseket, ame­lyeket a történelem különböző korszakaiban nagy fantáziájú emberek rajzoltak fel az em­beriség elé. E nagy fantáziájú emberek közül hozzánk — idő­rendben és eszmeileg — a nagy francia író, Anatole France áll. France — akárcsak a mi Bródynk! — „fehér könyvek­ben” foglalta össze s adta köz­re az életről, politikáról, tör­ténelemről. társadalmi hala­dásról, jövőről vallott gondo­latait. (Szükséges megjegyezni, hogy Bródy Sándor fehér könyvei tartalmukban sokré­tűbben mások, jelentőségük­ben kisebbek, mint France fe­hér könyvei, egysíkúbbak, nem terjednek ki egyetemes témák boncolgatására!) Anatole Fran­ce Fehér könyvének egyik fe­jezetében érdekes utópiát, fest a jövő társadalmáról. írása időszámításunk 2270-ik eszten­dejében játszódik le. Milyen az éle^ ez idő tájt?! 2270-ben már teljes kommunizmus van. Az emberek hat órát dolgoz­nak naponta; De nincs ingye­nes oktatás, ingyenes étkezés, közfogyasztás, s egész sor olyan dolog, melyeknek meg­valósulását a program már az elkövetkező két évtizedben biztosítani tudja! France 2270- re jósolta meg a hatórás mua­kicsinylően nyilatkoztak, ami­ért bízott Oroszország sikerei­ben; a nagy író szavait ízet­lenkedésnek vették és tapsol­tak Walter Lippmannák, aki szerintük alapban odamon­dott az öreg bölcsnek: „Azt mondani, hogy Oroszország si­kert aratott, ahol Amerika ku­darcot vallott, körülbelül any- nyi, mintha valaki az osztást hibátlanul elvégző kisfiút jobb matematikusnak nevezi, mint a tudóst, aki az integrállszá- mításokban nehézségekkel küzd.” Azóta persze, megöre­gedett Lippman is, és meggyő­ződhetett róla, hogy Shaw meglátásai sorra-rendre be­igazolódtak. A „tudós” ameri­kaiak szégyentelenül lemarad­tak az orosz „kisfiú” mögö't: Gagarin és Tyitov olyan nehéz feladatokat oldott meg, amire senki se képes ott az óceánon túl; az amerikaiak nem tud­nak a szovjet rakéták nyomá­ba érni. Óvatosabb lehetett volna hát Lippman azzal az „odamondással...” M agy. utat járt be az em- beriség, amíg a szocia­lizmus tudománnyá válhatott. Ami nem is olyan régen még utópiának hatott — a harci vértezettségű proletariátus küzdelme során realizmussá lényegesült, valósággá lett. A szovjet kommunisták első és második programjukat pont­ról pontra megvalósították. S az az ország — a Szovjetunió —, ahol a tudományt az élet talapzatára állították, ahol a tudósokat a legnagyobb meg­a múlt harcaira, a szocializ­mus felépítéséért folyó küzde­lemre emlékezve. A kommu­nisták gigászi erőfeszítéseik­kel megtisztították a talajt, s lerakták egy sosem-volt óriási épület alapjait — a szocializ­must, amelyen most a kom­munista társadalom épületé­nek körvonalai közelednek a kiteljesedéshez. Rendkívüli tettekre képesek a kommunisták! Bemard Shaw is ámulva, szenvedélyes hittel csodálta a szovjet emberek munkájának eredményeit... Harminc év­vel ezelőtt, mikor a Szovjet­unióban tett körútjáról visz- szaérkezett hazájába, Angliá­ba, rádióüzenetben fordult az amerikai hallgatókhoz. így kezdte híres beszédét: „Adj isten, Amerika! Adj isten ame­rikai barátaim! Hogy vagytok, vén szamarak, akik kerek egy hónapja hajtogatjátok, hogy nagyokat mondok Oroszor­szágról? Aztán még ilyesmi­ket is mondott: „Ti jelen pil­lanatban a Bastille-nak ahhoz az öreg foglyához hasonlít- tok, aki cellája ablakának rá­csát órarúgóval reszelte olyan elmerülten, hogy nem vette észre: mögötte már rég tárva az ajtó. Nos, valószínű­leg ti is ott, Amerikában ad­dig reteszelitek a rácsot, amíg meg nem haltok. Remélem, fiaitok okosabbak lesznek nálatok ...” Shawról ezidőtájt sokan le­'T'öbb mint száz évvel ez- * előtt, mikor Marx és Engels a Kommunista Kiált­ványt fogalmazta, a Kommu­nisták Szövetségének alig 400 tagja volt. ötvennyolc évvei ezelőtt, 1903-ban, amikor a Le­nin vezette csapat először fo­gadott el konkrét programot a bolsevik párt II. kongresszu­sán, amikor harcra szólították Oroszország munkásosztályát és minden dolgozóját, hogy döntsék meg a cári önkény- uralmat, majd pedig a bur­zsoá rendet s vívják ki a pro­letárdiktatúrát — összesen négyezerre volt tehető a párt­tagok száma. 1919-ben, a VIII. kongresszuson elfogadott má­sodik program idején — mikor a párt a szocialista társada­lom felépítését tűzte ki célul — már négyszázezer volt a kommunisták serege. S most, hogy a XXII. kongresszuson szent törvénnyé avatták a kommunista társadalom építé­séről szóló harmadik progra­mot. tízmillió taggal rendel­kezik a párt. És számszerűleg is szépen megizmosodott a nemzetközi kommunista moz­galom: negyvenmillió párttag van szerte a világon. (Az utób­bi években több mint 7 millió harcossal szaporodott a nem­zetközi kommunista szerveze­tek létszáma: csak Franciaor­szágban ez év folyamán hu­szonháromezer új párttag csat­lakozott a kommunista párt­hoz.) A z ember nevében csele­kedtünk — mindazért, amit már kivívtunk — írja E. Grin szovjet író. „Az idő zord volt. a harc életre-halálra ment, s nem kevés áldozatot követelt” — mondotta Solohov lag mindönki biztosított lesz... A történelemben először telje­sen és végérvényesen megszű­nik az a helyzet, amelyben az emberek valamiben is hiányt szenvednek”, hangzott el a program ismertetésekor. Ezzel a kommunizmus bizonyítja döntő fölényét a kapitalizmus felett ebben a tekintetben is. Az SZKP programjával nagyszerű ajándékot nyújtott át a szovjet népnek a forrada­lom évfordulójára. De a prog­ram megvalósulásáért harcol­ni kell, nehéz munkát, erőfe­szítést. küzdelmet követel meg­valósítása. És békét! A kom­munizmust csak békében lehet építeni, megteremteni. A szov­jet hatalom, mint fennállása óta mindenkor, ma is elsőszá­mú harcosa a békének. A szovjet nép tisztában van vele: a béke ellenségei még erősek, ravaszok és veszélye­sek. Ez rendkívül éberséget és erőt követel. De megvan mind a kettő! Van remény és van lehetőség, hogy megakadályoz­zuk a háborút, hogy lefogjuk azokat a kezeket, amelyek al­kotás helyett a pusztítást, bol­dogság helyett szenvedést akar­nak az emberiségre zúdítani. A Szovjetunió, a szocalista világ- rendszer katonai erejével is megálljt kiált a háborús uszí- tóknak és az egész világhoz fordulva követeli: teremtsék meg az állandó békét, egyszer, s mindenkorra küszöböljék ki az újabb világpusztítás veszé­lyét, valósítsák meg az általá­nos és teljes leszerelést és ren­dezzék a német kérdést, tapos­sák a háború zsarátnokát Eu­rópában. És a világon egyre inkább tért hódít, békés, jó­zanságra intő szava, — a világ népének közös akaratával, har­cával kiküszöbölhető egy újabb világégés. Negyvenötödik évébe lép a szocialista rend első országa és az elkövetkezendő esztendők már a kommunizmus építésé­nek az évei. Milyen nagy út ez négy és fél évtized alatt. A nemrég még elmaradott, feu- dalista-kapitalista ország a vi­lág leghatalmasabb, a kommu­nizmust építő országává vált. De „nagy népnek nagy az útja is” — mondotta Solohov kong­resszusi felszólalásában. Ezt a nagy utat figyeli Európa, Ázsia, Afrika és Amerika dol­gozó népe. És most, az októberi forradalom évfordulóján a vi­lág népeivel együtt a magyar nép is —, amely a Szovjetunió­nak köszönheti felszabadulá­sát és boldogulását — sok si­kert és gazdag eredményeket kíván a kommunizmus útján haladó, baráti Szovjetuniónak. (P) „Nagy népnek nagy as útja is66

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents