Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-05 / 262. szám

NBPD.ISAO

•i

1981, november 5., vasárnap

Tyitov útja a kozmikus térségben

Tegnap levelet kapott a szerkesztőség. — Az egri Dobó István Gimnázium negyedikesei küldték. Megírták, hogy a B, C és a D osztály tanulóit fellelkesítette az ember második űrrepülése, Tyitov őrnagy 25 órás útja, s meg is hívták a hős szovjet űrpilótát: ha Magyarországra jön, látogasson el a gimnáziumba. A találkozásig is állandóan „folyik az ismerkedés”, a fiúk mindent elolvasnak, amit magyarul az űrpilótáról és erről a rendkívüli eseményről megírtak — sőt az orosz nyelvű lapokat is rendszeresen tanulmányozzák. A három negyedik osztály tanulói közös erővel lefordították egy, a Pravdában az űrutazásról megjelent cikk teljes szövegét. Mi a befejező részt közöljük. (A cikket a negyedik B nevében Mátyás Lajos, a cések képviseletében Szabó Imre, a D osztályosok helyett pedig Juhász Gusztáv osztálytitkárok írták aláJ ... Mint már előbb említettük, Tyitov, az űrhajó bolygópályára lépése után, kikapcsolta a hajtóművet. Ezzel egyszerre megszűnt a zaj, vibráció és súlyérzés hatása, és beállt a súlytalanság állapota. Az őrnagy azonnal kapcsolatba lépett a Földdel, és beszámolt addigi tapasztalatairól.

A repülési programnak megfelelően, 10 órakor (moszkvai idő szerint), Tyitov őrnagy bekapcsolta az űrhajó kézi irányító készülékét. Elvégezte az orientációt és egy sor, a tudományos mérések lehetővé tételéhez szükséges manövrírozó mozdulatot végeztetett az űrhajóval. A vezérlő készülék pontosan, zökkenőmentesen működött. Később, a hetedik fordulónál, Tyitov ismét bekapcsolta a kézi vezérlőkészüléket.

A második forduló kezdetén az űrhajós filmezni kezdett. A filmezés és megfigyelés egyébként később is folyt, a repülés egész tartama alatt. A felvételek nemcsak érdekesek, de komoly tudományos értékük is van.

A Föld felszínének megfigyelése közben tisztán ki lehetett venni a folyókat, hegyeket, síkságokat — mondotta Tyitov a sajtókonferencián. Jól lehetett látni a felhőket is. Köny- nyen meg lehetett őket különböztetni a hófödte földi tájaktól (ha éppen ilyenek fölött repült el az űrhajó), mert árnyékot vetettek a Földre. A Föld horizontját egyébként két fény- udvar szegélyezi. Olyankor, amikor az űrhajó kijut a Föld árnyékából, ez a fényudvar élénk narancs-színű.

A harmadik fordulónál az űrhajós megebédelt, a hatodiknál pedig megvacsorázott, és némi testgyakorlást végzett. A súlytalanság nem akadályozta az űrpilótát abban, hogy ne tegyen eleget minden természetes szükségletének: táplálékot és folyadékot vett magához, eltávolította a szervezetéből az élettevékenységgel kapcsolatos szükségtelenné vált anyagokat, sőt még aludt is. Persze az alvása — különösen eleinte — nyugtalan volt, az étvágya pedig mérsékelt. Valószínű, hogy amint az étvágy csökkenésének úgy a repülés folyamán fellépett kisebb szédüléseknek és hányingereknek is a súlytalanság! állapot által kiváltott nagyfokú egyensúlyszervi ingereltség volt. Érdekes egyébként, hogy az egyensúlyi szerv működésében beállott rendellenességek csaknem teljesen megszűntek, amint az űrhajós eredeti testhelyzetébe jutott vissza és ügyelt arra, hogy a fejével hirtelen mozdulatokat ne tegyen. Nagymértékben csökkentek az említett kellemetlen jelenségek alvás után, és teljesen megszűntek a nehézségi erő működésbe lépésekor a Földre való leszállás előtt.

A Föld második megkerülése elején Tyitov jelentést tett a Szovjetunió Kommunista pártja Központi Bizottságának és Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársnak, útja addigi lefolyásáról. Üdvözletét tolmácsolta továbbá több ázsiai és afrikai országnak. Észak- és Dél-Ame- rikának. Ausztráliának.

Meg kell jegyezni, hogy a

Részletek

kozmikus röppályán való repülése alatt, a virrasztási periódusokban, Tyitov őrnagy érverése 80 és 100 között ingadozott, ami valamivel sűrűbb pulzus, mint az indulás előtti volt, viszont az alvás idején az űrhajós érverése 54—56-ra szállt alá és megfelelt a pilóta földi érverésének. Tyitov elektrokardiogramjának formája és elemei — mint arra már az előzőkben is rámutattunk — az egész űrrepülés folyamán semmi különösebb elváltozást nem mutattak.

A repülőút programjának megfelelően, 1961. augusztus 7-én előre meghatározott időpontban az űrhajós bekapcsolta az orientációs készüléket, és az automatikus berendezést, amely biztosította az űrhajós előre meghatározott körzetben való leszállását. Miután az űrhajó kilépett a Föld árnyékából. megkezdődött a Földre való irányítása, majd megadták az utasítást a fékezőberendezés előkészítésére, végül pedig annak bekapcsolására. Az űrhajó rátért leszállási pályájára. Közben Tyitov őrnagy az űrhajóból jelentést tett valameny- nyi kapott utasítás teljesítéséről és repülőútja menetéről.

A Föld körüli 17. fordulójának befejezése után a Vosztok —2 és pilótája leszállt a megadott körzetben. A leszállás helye: Krásznij Kút, egy Sza- rátov-területi kis település volt.

A befutott tárgyi adatok, valamint Tyitov őrnagy személyes tapasztalatai alapján megállapítható, hogy az űrrepülő az egész repülés folyamán magas fokon megőrizte munkaképességét.

Tyitov őrnagy nyilatkozata és a rendelkezésre álló adatok

szerint, az átmenet a súlytalanság állapotából a túlsúlyosságiba (a lelassításkor), olyan egyenletesen és simán ment végbe, hogy az semmi kellemetlen következménnyel nem járt, sem az űrrepülőre, sem az űrhajó normális működésére nézve, s a leszállás is sikeresen folyt le. Az űrrepülő közérzete az egész repülés alatt kitűnő volt, s repülés után sem mutatott semmiféle patalógi- kus elváltozást az őrnagy szervezete és életműködése. A Tyitov űrrepüléséből szerzett legfontosabb tapasztalat az, hogy bebizonyosodott: az ember egy 25 órás űrrepülés folyamán is meg tudja őrizni munkaképességét.

A repülés után az űrpilótán végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a világűrben való huzamos tartózkodás semminemű káros hatással nem volt az őrnagy egészségére.

Tyitov űrhajós fényes hőstettet vitt véghez. Ebben a hőstettben a Szovjetunió hatalmas eredményei tükröződnek, a szovjet tudomány és technika eredményei, az egész szovjet népgazdaság eredményei, a világ leghaladóbb társadalmi rendjének: a szocializmusnak az eredményei.

A tudósok, tervezők, mérnökök, technikusok, munkások, akiknek önfeláldozó munkája lehetővé tette a Vosztok—2 űrhajó sikeres felbocsátását, ezt az űrrakétát a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának tiszteletére ajánlották fel.

A kozmikus térség kutatásában elért eredményeket a Szovjetunió a béke, a tudomány és haladás szolgálatába állítja, a világ minden emberének hasznára és javára!

A Sarudi Gépállomásról jelentették:

„November 1-re leljoílcílűk éves tervünket“

Tegnap délelőtt telefonon jelentették a Sarúdi Gépállomás dolgozói, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteleié- i'e indított versenyfelajánlásukat már november elsejére sikerült teljesíteniük. Eszerint a gépállomás éves tervét 101 százalékra teljsítette, míg a

talajmunka éves tervét 111 százalékra hajtották végre.

Jelentették továbbá, hogy a gépállomás körzetébe tartozó termelőszövetkezetekben a vetést október 25-ig elvégezték, és a mélyszántást is háromezer holdon sikerült befejezniük.

Beiktattál az ENSZ új, ideiglenes főtitkárát

NEW YORK (MTI):

Az ENSZ közgyűlés ünnepélyes külsőségek között, zsúfolt ülésterem és zsúfolt karzatok előtt választotta meg U Thant burmai nagykövetet az ENSZ ideiglenes főtitkárává. Monzsi Szlim, a közgyűlés elnöke az ülés megnyitása után felolvasta a Biztonsági Tanács elnökének levelét, amely szerint a Biztonsági Tanács egyhangúlag U Thantot javasolja főtitkárnak.

Ezután Ceylon küldötte terjesztette elő beszéde során a

közgyűlésnek Ceylon, Libéria és az Egyesült Arab Köztársaság közös határozati javaslatát. Hangoztatta: nagy öröm tölti el. hogy többheti tárgyalások után ilyen kedvező megegyezés született és a Biztonsági Tanács egyhangúlag ajánlotta U Thantot.

U Thantról. mint emberről szólva, a ceyloni küldött hangoztatta, hogy az új, ideiglenes főtitkár ereje a nyugodt méltóság ereje. U Thant hisz a tanácskozásban, mint módszerben, hisz az együttműködésben, van bátorsága tanácsot kérni és elfogadni.

Az elnök bejelentette, hogy a főtitkárt titkos szavazással választják meg. A küldöttek egyenként járultak az urna elé, majd Monzsi Szlim elnök kihirdette az eredményt, amely szerint 103 küldöttség szavazott U Thantra és egyetlen küldöttség sem szavazott ellene, sem nem tartózkodott a szavazástól. Monzsi Szlim bejelentését óriási tapsvihar nyelte el.

Ezután sor került az ünnepélyes beiktatásra. A közgyűlés elnökének felszólítására az elnöki emelvényen felsorakoztak a Biztonsági Tanács, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Gyámsági Tanács elnökei, a közgyűlés alelnökei és a bizottsági elnökök. Ezután az ENSZ protokollfőnöke bevezette az ülésterembe U Thantot, akit felállással és hatalmas tapsviharral üdvözöltek.

Az elnök felolvasta U Thant- nak a közgyűlés határozatát, majd felolvasta az előírt fogadalom szövegét. U Thant felemelt kézzel mondotta el az elnök után a fogadalmat, amely a többi között hangoztatja, hogy a főtitkár csak az ENSZ érdekeit tartja szem előtt, nem fogad el semmiféle utasítást sem valamely kormánytól, sem más, az ENSZ-en kívüli hatóságtól. Ezután U Thant elfoglalta az elnök mellett a főtitkári S2éket.

Monzsi Szlim, mint elnök, elsőnek gratulált az új ideiglenes főtitkárnak, majd U Thant mondotta el nagy érdeklődéssel várt nyilatkozatát. A többi között hangoztatta, hogy egy viszonylag kicsi ázsiai országból jött. Mindenki tudja, hogy ez az ország, Burma: évek óta az el nem kötelezettség politikáját folytatja, és barátja minden országnak, ideo’ógiai különbségtétel nélkül. Üj beosztásomban — mondotta — U Thant — ezt a tárgyilagos magatartást és az általános barátságnak ezt az eszményét akarom követni. U Thant ezután hangoztatta, jól tudia, hogv milyen súlyos felelősség nehezedik rá, majd bejelentette, az a szándéka, hogy korlátozott számú személyt hív meg, akik helyettes főtitkári minőségben, fő tanácsadóiként szerepelnek majd a fontosabb kérdések megoldásában. A meghívásoknál azt fogom szem előtt tartani — hangoztatta —, hogy a meghívott személyek hozzáértéssel és hatékonyan tudjanak működni és egyben megfeleljenek a földrajzi elosztás elvének is, amely az alapokmányban bennfoglaltatik. Az a szándékom — mondotta —, hogy ezek között a tanácsadók között fog szerepelni Ralph Bauche és Georgij Petrovics Ar- kagyev. Mint ismeretes, jelenleg is Bunche az amerikai és

Arkagyev a szovjet helyettes főtitkár.

Az a szándékom — folytatta U Thant —, hogy ezekkel a, kollégáimmal szoros együttműködésben és a kölcsönös megértés szellemében a tanácskozások módszere alapján fogok együtt dolgozni. Bizonyos vagyok benne, hogy ők is ugyanilyen módon fognak velem együttműködni.

U Thant főtitkár nyilatkozatát hatalmas taps fogadta. Ezután sorra'szólaltak fel a küldöttek, hogy szerencsekívána- taikat fejezzék ki az új ideiglenes főtitkárnak. Elsőnek Stevenson kapott szót, aki felolvasta Kennedy elnök üdvözlő táviratát. Utana Zorin lépett a szónoki emelvényre. A Szovjetunió delegációja — mondotta — nagy örömmel fogadja U Thant egyhangú megválasztását, Ez a választás hosszú tárgyalások eredménye. A Szovjetunió delegációja kezdettől fogva olyan megegyezést akart létrehozni, amely mindenki számára elfogadható és örül, hogy ezt a célt sikerült elérni.

Meggyőződésünk — folytatta Zorin —, hogy a főtitkár tekintetbe veszi majd a világban bekövetkezett változásokat.

A Szovjetunió küldötte végül kormánya nevében sok sikert kívánt a megválasztott ideiglenes főtitkárnak.

Zorin beszéde után India küldötte szólalt fel; majd az egyes csoportok nevében számos szónok fejezte ki szerencsekivána- tait U Thantnak (MTI)

U Thantnak, az ENSZ új ideiglenes főtitkárának életrajza

V Thant, az ENSZ újonnan kinevezett ideiglenes főtitkára 52 éves, buddhista vallású, nős, két gyermeke van. (Thant magyarul „tisztát” jelent, a név elé tett „U” pedig a tiszteletadás bizonyos formája, amely azt fejezi ki, hogy az illető betöltötte negyvenedik életévét.

U Thant tanulmányait a ranguni egyetemen végezte, ahol szoros barátság alakult ki közte és U Nu miniszterelnök között. Hosszú időn át a köz- igazgatás területén dolgozott és tekintélyes tisztségeket töltött be burmai társadalmi, politikai és állami szervezetekben.

A második világháború után

kezdődött tulajdonképpeni po. litikai pályafutása. 1947-ben az antifasiszta népi szabadságliga propaganda osztályának vezetője lett, majd egy évre rá a kormány sajtófőnökévé nevezték ki. 1952-ben tagja lett a Burmai Unió ENSZ-küldött- ségének, 1957 óta pedig a küldöttség vezetője.

Az új ideiglenes főtitkár, gazdag tapasztalatokkal ren-' delkezik különböző nemzetközi szervekben végzett munkája révén. Az elmúlt évtizedben számos nemzetközi értekezleten képviselte Burmát, így többek közt elkísérte U Nu miniszterelnököt az 1953; évi bandungi értekezletre.

(MTI)

ai:a:<ti;|;i|,i«ii» <iiH|l|i!|iWilliHil|MIIIIII|lllil||l»HIIII!l«ll|IIIIIIIHUtlllll|lHllli«ll«llliil'>liil"»..éi*iiliiHIIÍ)ltlHII*li* lllllna« ^ill Bill H *Tt*rr« 11 > • i • 11 • < • . 8 - ■ ■ • i ■ • 1111 ■ • > > • lf|

Ilit* •• « I * •

Kampány a, cukorgyárban

Szeptember eleje óta folyamatosan termel a Hatvani Cukorgyár. Nem ment tönkre az idei répatermés, vízhiány miatt nem állt le a gyár. Megyénkben maradt a répaszelet, naponta vasúton és vontatókkal szállítják, mert kell, nagyon kell az idén a takarmány.

Szaga messzire érzik, jelzi, hogy cukorgyár közelében járunk. Beköszöntött az ősz, a szántóföldeken kiszedték a répát és teljes „gőzzel” folyik a cukorgyártás. A benfentesek úgy mondják, hogy a kampány közepén tartanak.

Teherautók, vontatók és vonatszerelvények hozzák a répát. Ez az első esztendő, hogy a Hatvani Cukorgyár kizárólag közös gazdaságoktól, termelőszövetkezetektől, és állami gazdaságoktól vásárolja az alapanyagot. Az első esztendő nehéz volt. Sok-sok akadályt kellett legyőzni a terménybetakarításig, most utoljára a szárazságot.

Az utóbbi napok erőfeszítéséről beszélgetnek a gyár vezetői, munkások és mérnökök. Vizet kellett „fakasztani” a kiszáradt Zagyvából, vízre volt szükség, mert ennek hiányában leállt volna megyénk mindkét cukorgyára: a hatvani, meg a selypi is.

Szövetkezeteink helyt álltak. Megtermelték, ki is szedték a répát, és most arra kellett volna várni, hogy az esőzések után majd megduzzadjék a Zagyva és újra adja a cukorgyártáshoz nélkülözhetetlen vizet. De esőzések után hogyan szállítsanak a földekről, és mi lesz, ha akkor fagy jön? Elpusztul, tönkremegy a termés javarésze.

— A dunántúli gyárakban kell feldolgozni a répát — javasolták egyesek. De hozzávetőleges számítások szerint napi 150 000 forintba kerül a fuvartöbblet-költség. És lesz-e elegendő vagon, visszakerül-e, és kapnak-e majd szeletet a répatermelő szövetkezetek, éppen most, amikor olyan nagy a takarmányhiány? Leálljon a gyár? Milyen nagy termelési kiesés és hány ember veszti el kereseti lehetőségét.

De nem állt le. A pártbizottság vezetésével összefogtak az üzemek: a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt, az Erőmű, Salgótarjántól Hatvanig üzemek és szövetkezetek, kommunisták és pártonkívüli szakemberek azon fáradoztak, hogy szivattyút szerezzenek és a megszüntetett kisgombosi bányából, meg az Erőmű forrásaiból a cukorgyártáshoz vizet adtak.

Fennakadás, zavar nélkül

működik mindkét cukorgyár, teljesítményük maximumát adják, naponta többet termelnek, mint azelőtt bármikor. Hatvanban az Elfa berendezésből derékvastagságban dől a víz, az erős vízsugár 6—7 perc alatt kiürít egy 150—160 mázsás vasúti kocsit. Odébb, egy másik szerelvényről lapátolják a répát, a vagonok tartalma szaporán eltűnik az úsz- tatókban. A víz hátára kapja a cukrot tartalmazó gumókat és viszi, sodorja befelé, a mosóházba. Innen a répavágóra, a diffúzióba kerül Heves, Hajdú és a Jászság szántóföldjeinek terméke. Lét főznek belőle, szaturálják, szűrik, bepárolják, centrifugákba engedik, kristályosítják és kész a cukor. Hála az összefogásnak, a sikeres „vízfakasztásnak”, parasztságunk és a cukorgyári munkások igyekezetének, Hatvanban folyamatosan és naponként 38 vagon, Selypen pedig mintegy 30 vagon cukrot gyártanak.

A Hatvani Cukorgyár udvarán alig akad egy négyzetméternyi üres hely. Gépek, munkások, teherautók, és vonatszerelvények mozognak, zúgnak, zakatolnák, nincs egy pillanatnyi megállás sem. Frindt Lajos műszakvezetőt az előbb még fent láttuk az emeleten. Most az udvar túlsó végén lohol. Csak ő tudja, hogy ennyi vagon, gép és egyéb torlasz között hogyan lehet ide jutni. Szabó József úsztató előmunkást sürgeti, mert bent kevés a répa. A vasutasok újabb szerelvényt tolatnak be, a rakodómunkásokat rögtön ide irányítják.

Bent a gyárban, odafent az iszappréseknél három modern dobszűrő működik. Gócza András 11 éve dolgozik itt, amott Pádár László tartja kezét az au tornai gép kapcsolóján. A másik oldalon emelet- . nagyságú tartály. 480 mázsa sűrű, barnássárga répalé a tartalma. A kamrákban 80—85 fokos gőz, előtte az egész munkahelyen 60 fok körüli hőség. Sebestyén István 14 éve dolgozik itt. Megszokta ezt a hőséget? Nem. Elviseli. Rövid, kis nadrágot hord, mellén, hátán patakzik a veríték.

— Az a fontos, hogy mindig észnél legyen az ember. Jól meg kell figyelni, hogy mikor érte el a lé a telítettség fokát, hígan kell tartani a szemeket, hogy össze ne ragadjanak, de el se olvadjanak. Egy percnyi késedelem és elolvad a főzet. S mit szólna ehhez a gyár vezetősége, meg Török János és Paraszt József, a váltótársak, akik az én kezem alól nőttek ki. Ezt a munkát csak jól szabad végezni.

Lelkiismeretesen, jól kell dolgozni. Ez Sebestyén 1st* ván életelve és munkaerkölcse. És sok ilyen munkás akad a Hatvani Cukorgyárban. Igaz, ■vannak lógósok is, akik elhúzódnak a munkától. Beszélgetnek kettesben és csoportosan. Jó dolog, ha ezeket a becsületes iparkodók elítélik, de még jobb lenne, ha nevelnék is őket. Mert nagyok a mi feladataink, többet, jobbat és olcsóbban kell termelni. Ehhez a Hatvani Cukorgyárban az úsztatok, a segédmunkások, a lúgozók, diffúziókezelők, a csomagolók, munkások és műszakiak ősz- szefogására van szükség.

(F. LJ