Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-29 / 281. szám

1961. november 29,, síérdi NÉPÚJSÁG s Ki hiszi el...? Egy évszázaddal ezélőtt a jenkik joggal vagy jogtalanul — a korlátlan lehetőségek or­szágának nevezték hazájukat. Ma cseppet sem téved az, aki a korlátlan lehetetlenségek or­szágának nevezi az USÁ-t. A politikai s a mindennapi élet­ben toronymagasra — stíluso­san szólva: felhőkarcoló-ma­gasra! — csapnak az állami­lag előállított és állami meg­rendelésre gyártott háborús hisztéria hullámai. Kennedy- nek, a Fehér Ház új lakójának elnökösködése eddigi rövid ideje alatt sikerült „összehoz­ni” az amerikai történelem legmagasabb katonai költség- vetését. Megtetéződött ez meg a polgári védelem újjászerve­zésével is, ami azt jelentette: gyakorlatilag a „polgári vé­delmet” a hadügyminisztéri­um hatáskörébe utalták; a hadügyeket pedig „fordosítot- ták” — ugyanis a minisztéri­um élére Mc Namara-t, a Ford Motor Co. fiatal igazgatóját állították. Ezzel a korlátlan lehetetlenségek és képtelensé­gek korszaka elérte tetőpont­ját. Az amerikai kisembert „lelkileg” kellett előkészíteni arra, hogy anyagilag őt terheli a fegyverkezési számlák ki- egyenlítése. Mozgásba hozták hát a háborús pánikkeltés szinte valamennyi emeltyűjét. A „polgári védelem” az ame­rikai polgár elleni lélektani hadviseléssé változott. Az át­lag amerikai ugyanis nem akar háborút és kétségbe vonja azt az állítást, hogy az Egyesült Államokat bárki is meg akarná támadni, s éppen a Szovjetunió lenne az, amely háborús ter­vekkel fenyeget. Sose találhat­tak volna alkalmatlanabb idő­pontot e hidegháborús tétel „bebizonyítására”. Miért? Mert alig egy-két hete fogad­ták el s hagyták jóvá az SZKP XXII. kongresszusán ux ember alkotó munkájáról, örömteljes, gazdag életéről, a kommunizmus felépítéséről szóló programot. A történelem nem ismert még soha ennyi­re reális tervet! E terv minden egyes betűje az építés himnu­sza és — tagadása mindannak, ami pusztítás, ami emberte­lenség. A fegyvergyártás amerikai monopolistái azonban nem egykönnyen mondanak le könnyűszerrel szerzett horribi­lis hasznukról. Propagandagé­pezetük megsokszorozta erőfe­szítését, hogy — elhitesse az abszurdumot. S erre a célra még az ENSZ szószékét sem átallják felhasználni. Fontos politikai események színtere most a New York-i East River-i üvegpalota, ahol a világszervezet székel, ahol jelenleg a közgyűlés XVI. ülésszaka, folytatja tanácsko­zásait. . Nemcsak komoly és megfontolt, a világbékét féltő beszédek hangzanak el itt — úgy burjánoznak a képtelen , megnyilatkozások, akár gon­dozatlan kertben a gyom. Képtelenség azt állítani, hogy a békeszerződés megkö­tése a két német állammal — háborút kiváltó ok lenne. Képtelenség a NATO tigris­bőrbe bújt náciordasairól azt állítani, hogy a béke legfőbb őrzője Európában. Abszurd dolog megtagadni az önrendelkezési jogot a még mai s gyarmati igában sínylő­dő népektől; és az „önrendel­kezési jog érvényesítése” cí­mén szabadra . állítani a sze­mafort a nyugatnémet neonáci revanspoditika előtt. Folytassuk a felsorolást? — Lehetne oldalakon keresztül... Például: lehetetlen állapot uralkodik ma is abban a kér­désben, hogy a Kínai Népköz­társaság mikor foglalhatja el az őt megillető törvényes he­lyét a világszervezetben; meg­engedhetetlen, hogy — a tagok többségének akarata ellenére — a hétszázmillió? nemzet he­lyét még most az Egyesült Ál­lamok tajvani lakája bitorol­ja. Am valamennyi abszurdum között a legnagyobb a Fehér Ház jelszava: leszerelés — fegyverkezés által. Az abszurdumok politikája hajszálnyira megfelel az ago­nizáló kapitalista rendszer fi­lozófiájának, az irracionaliz­musnak. Kérdés azonban, hogy ki hisz manapság a „cre­do quias absurdum” középkori tételében? Ki hiszi el, hogy az emberiség csak úgy élhét bé­kében és biztonságban, ha a nyugatnémet újfasiszták, ó- hitlerista tábornokaik vezeté­sével, amerikai atomtöltétet kapnak rakétáikba? Ki ad hi­telt azóknak az ostoba — a NATÖ-politikát valló — jobb­oldali szociáldemokratáknak Szavára, akik acsarkodva bi­zonygatják: korunk fő kérdése a kommunistaellenesség, s a szocializmus visszavezetése a tudománytól az utópiához — és nem a világbéke fennma­radásának biztosítása, nem az általános és teljes leszerelés. A nemzetközi helyzet na­gyon bonyolult és vészterhes. De nem vagyunk kishitűek, mint ama bizonyos bibliai ha­jó utasai, akik halálra rémül­tek a tenger háborgása miatt. A szocialista tábor nem csu­pán egy magános hajó a ten­geren — de jól felszerelt harci flotta, amely lassan benépesíti a tenger egész felülelét. Az igazsággal párosult nagyobb erő tudatával valljuk Gromikó elvtársnak, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének szavaival: bár a világhelyzet komor, és a baráti légkör sincs még kiala­kulóban, a láthatárt elborító ólmos felhők nem áthatolha- tatlanok. A tartós béke napjá­nak sugarai áttörik a hideg- háborús politika mesterséges ködfüggönyét: 'a szocialista vi­lágrendszer gazdasági és ka­tonai hatalma meggondolásra készteti az imperializmust. (P. D.) Közérdekű felhívás A Megyei Rendőrfőkapi­tányság felhívja a lakosság fi­gyelmét, hogy 1961. november 15-től a bélapátfalvi, verpelé­ti, domoszlói, vámosgyörki, lőrinci, tiszanánai, kápolnai és recski rendőrőrsök is végez­nek igazgatásrendészeti fel­adatokat az alábbiak szerint: 1. A 16 éves életkort elért személyek személyi igazolvá­nyának kiadása, ezzel kapcso­latban az okmányok bekérése, összegyűjtése és a kapitány­sághoz való felterjesztése. 2. Névváltoztatás vagy egyéb adatváltozás esetén a személyi igazolványok bevo­nása, kicserélése végett. 3. Házasságot kötő, és fér­jük nevét viselő nők új nevé­nek a személyi igazolvány 1—2'rovatába történő bejegy­zése. 4. Ideiglenesen külföldre tá­vozók személyi igazolványá­nak leadása, elismervény elle­nében. 5. Ideiglenes határövezeti engedélyekkel kapcsolatos ké­nelmek átvétele és az engedély kiadása. 6. Ágybérlőtartási engedé­lyekkel kapcsolatos kérelmek átvétele és a rendőrkapitány- ság által kiállított engedélyek kiadása. 7. Talált tárgyak átvétele, az átvételről igazolás kiadása. 8. Fegyvertartási engedély Iránti kérelmeket a lakhely szerint illetékes, rendőrőrsökön lehet beadni. A felsorolt rendőrőrsök terü­letén lakó lakosoknak ügyeik intézése végett nem szükséges a jövőben a városi és járási kapitányságra utazni. Abban az esetben azonban, ha valaki más ügyben a járá­si székhelyre utazik, vagy a közlekedés óda jobb, mint a lakhely szerinti illetékes ren­dőrőrsökre, akkor az illetékes rendőrkapitánysághoz is for­dulhat ügyei intézése végett. Libertiny Sándor, r. alezredes. .LAKODALOMRA’ készül­nek Hatvanban. Nem lesz ugyan egetvérő dínom-dánom, de mégis nagy napnak számít majd az „esküvő” január első napjaiban, amikor Hatvan ed­dig külön-külön gazdálkodó négy termelőszövetkezete „frigyre lép”, hogy szakítva az eddigi gyakorlattal, a jövő­ben egy tsz-ként működjön. Az egyesítést már régebben kimondta mind a négy tsz, úgy, hogy jelenleg a zárszám­adásokra készülnek minde­nütt. Ezeket mindegyik közös gazdaság még maga bonyolít­ja le, bár a gazdálkodás janu­ár 1-től folyik közösen. Dehát így igazságos. Amit ez évben' végzett, azt számolja el mind­egyik tsz maga. A jövő már más lesz. Üj, tiszta lappal kez­dik nemsokára. Bizony, nem sok hetet kell várakozni, míg eljön 1962 első napja, így a négy gazdaság­ban hozzákezdtek már a „ho­zomány” készítéséhez, számlá­lásához is, amint az illik. Gazdag lesz az új tsz. Sok millióra rúg majd a közös va­gyon, s ugyancsak sokat hoz­nak a pénztárba a különböző termelési ágak is. Nem néz­tünk mindenütt körül, csupán a Petőfi Tsz-ben, de az itt hallottakból, látottakból is könnyen lehet következtetni. Itt a Petőfinél sok minden­től beszélnek szívesen, de még az élnök, Kollár Ferenc is —, akinek pedig egyformán ked­ves minden üzemág —, légin1 Ez már nagyüzem... A hatvani Petőfi Tsz állattenyésztéséről kább az állattenyésztést em­líti. Nem csoda. Talán itt látszik meg ugyanis legjobban, hogy a Petőfi megalakulása óta meddig is jutottak el, mert a kezdet... — Az nem volt valami biz­tató — mondja az elnök. — Húsz keverék sertéssel kezd­tünk, szarvasmarhánk meg egy darab sem volt. Aztán a szedett-vedett állományt fehér hússertésekre cseréltük ki, lassanként kialakítottuk a tör­zset, s most már 56 anyako­cánk van, amelyektől jelen­leg is több, mint kétszáz vá­lasztási süldőnk van. — Szarvasmarhából jelen­leg 56 tenyészüszőt, 37 hízó­marhát, 68 növendéket és 74 tehenet tartunk nyilván a kö­zös gazdaságban — folytatódik a felsorolás és a végén pont­ként áll a megjegyzés: — jó, hogy ilyen sok jószágunk van. A sertéstenyészet évente fél­millió forintot hoz, a szarvas­marhatenyészet pedig egymil­lió körül jövedelmez. ARRÓL IS KELL szólni: _________________ azonban sokszo r meglehetősen rögös úton jutottak el a közös gaz­daság tagjai addig, hogy csak állattenyésztésükből több mint másfélmillió forint a bevéte­lük. — Nagyüzemi épületünk például egy sem volt — emlé­kezik az elnök. — Mindent, amivel most rendelkezünk, a két kezünk munkájának kö­szönhetünk. Évek kellettek hozzá, hogy így álljunk, de most a sertéstenyészetben van egy húszférőhelyes fiaztatónk, s jelenleg épül egy hasonló másik is. Egy tizenkét .férőhe­lyes fi'aztatót hizlaldává alakí­tottunk át, s van egy 120 férő­helyes új hizlaldánk, meg egy százférőhelyes süldőszállásunk is. — A szarvasmarhatenyész­tést egy százférőhelyes, két 50 férőhelyes és egy 80 férőhelyes istálló segíti. A növendék­jószágokat szabad szálláson tartjuk. 1952 óta épültek ezek az is­tállók, s ahogy sokasodott számuk, úgy vált mind töké­letesebbé a munka szervezése is. A több mint félezer sertést és szarvasmarhát például ösz- szesen 15 ember eteti,: gon­dozza, ügyeli. A sertéstenyészetet úgy ala­kítottuk ki, hogy az épületek között takarmány-előkészítőt létesítettünk, ahol könnyen és gyorsan össze lehet állítani a sertések takarmányát. Négy ember elég a munka ellátá­sához. Akkor sem kell sok­kal több,' ha az új Háztető­höz és a hizlaldához szolgáló Ragasztott vasúti sínek A frankfurti vegyipari szö­vetség érdekes kísérletet foly­tatott, melynek eredményekép­pen bebizonyosodott, hogy a vasúti síneket poliészter-gyan­ta segítségével is lehet a talp­fákra rögzíteni. A kísérlettel összefüggésben a vegyipari szövetség utal a Lippe-csator­nán épített acélhíd tapasztala­taira, amelynek egyes részeit szintén poliészter-gyanta segít­ségével illesztették össze. A biztonság kedvéért beépített csavarok megszorítására mind ez ideig nem volt szükség, ha­bár a hidat "már hat esztendeje használják. Szovjet zsebrádiók A leningrádi szakemberek „Sztárt”, „Mecstá’* és „Topáz” néven új tranzisztoros zsebrá­diókat hoztak ki. Az új mo- 'dellek nem maradnak el a vi­lágon legjobbnak elismert ja­pán tranzisztoros készülékek mögött. A szovjet zsebrádiók bőrtokban levő cigarettatárcá­ra emlékeztetnek. Minden ké­szülékben 7 germánium-félve- zető van. jWW‘ Hogy az ember mit meg nem ér? Megyek az utcán és megállít: ö. — Bocsásson meg, hogy zavarom, írásai­ból már jól ismerem és nagyon nagyra ér­tékelem. Éppen ezért fordulok egyedül ön­höz, kedves újságíró elvtárs. Segítsen raj­tam ... Nemlétező bájam egyre kellemesebben érzi magát... — ... már harmad­szor mondom le az önök újságját, de a postás mindig és újra hozza. Intézkedjék már, hisz magának biztos tekintélye is van. Ugye, megteszi ezt nekem, hűséges olvasójának?' ... megrázza kezem melegen és hálásan, és faképnél hagy, hogy még felháborod­ni sem tudok. Min­denesetre, szóltam a postásnak, naponta — kettő újságot vi­gyen neki. Cfsakazért- is! Ha már ennyire nagyra értékel. (—ól Lányok a fakanál mellett — Mondja csak, kérem. Szőkefalvi, hogyan készíti, el a majonézt? — Először is ... Aztán jönnek az összekeve­rések, a rántás, majd egy má­sik leány elmondja a kel­káposzta-főzelék készítését vagdalt hússal, egy harmadik levestésztát sorol, közben ví­gan jár a kezük, csigatésztát készítenek, három fehér köté- nyes, szürke blúzos leány pe­dig a forró, hatalmas tűzhely mellett tevékenykedik. Nos, ideje elárulni, hogy hol járunk, hiszen annyi jó étel­féleségről hallottunk, hogy szinte érzem a szagát! Az egri Ady Endre Kollégium konyhá­ján ezúttal leendő háziasszo­nyok vették birtokukba a nagy helyiség minden- szögle­tét. Kovács István, a kollégium gondnoka irányítja a főző, gyúró lányokat, akik ezen a napon gyakorlati órákon vesz­nek részt, a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium első A osz­tályának tanulói, öt plusz egyes oktatási rendszerben sütni- főzni tanulnak. — Ki tudott már eddig is főzni? — nézek szét a lányok között. — Mindannyian — feleli egy pirospozsgás makiári leány. Ha jaj! Mai lányok! Még mondja valaki, hogy nem olya­nok, mint amilyeneknek a fér­második előkészítőnk is el­kezd majd dolgozni — mond­ja Kollár Ferenc. Utána természetesen szarvas­marhatenyészetről is. esik szó. Itt hat fejős, két hizlaldás, két borjúnevelő és egy gulyás a szükséges munkaerő. Ennyi jószághoz — akár a sertéseket, akár a szarvasmarhaállományt nézzük —, elenyészően kevés létszámú munkaerő szükséges. Az elnök elégedett. — Ahol már kialakult a munkarend és a nagyüzem... — mondja s csak helyeselni lehet hozzá: ahol kialakult a munkarend és a nagyüzem, ott már így megy. ESZTENDŐK, tized kellett hozzá, de meg­érte a fáradságot. Tíz évvel később, hogy a Petőfi Tsz tagsága hozzákezdett ehhez a munkához, az egyesüléskor azt mondhatják az új tagtár­saknak: mi sok más mellett, igazi nagyüzemi állattenyész­tést is hoztunk magunkkal. Már a szó is szépen hang­zik, így előre megfogalmazva. Hát még majd ha mindenki megismerkedik a Petőfi Tsz adta „hozománnyal”. Az biz­tos, hogy azt mondják majd kivétel nélkül: az ilyen „nász­ajándékra” büszkék lehetnek sokkal nagyobb és régebbi termelőszövetkezetek is. A fia­talabbak meg tanulhatnak a Petőfi tagságától, hogyan kell a semmiből — nagyüzemi ál lattenyésztést teremteni. Weidinger László fiák elképzelik a női ideált..Én férfiasán bevallom, nem va­gyok mai lány, mégis lepipál­nak ezen tudomány terén az I/A. leányai- De ilyen az élet. Van, amit én tudok és ők nem! Majd kisül mindjárt a valla­tásnál, miért is tanulnak ők sütni-főzni?! — Szeretném tudni, miért ezt az osztályt választotta Szi­lágyi Irénke, aki Átányról jött be tanulni, de állítása szerint már tud főzni? — A nő asszony is szeretne valamikor lenni, márpedig a férfiak szeretik, ha otthon jó­kat tudnak enni! Én egyrészt ezért akarok jól és sok min­dent főzni! — Nem : utolsó, szempont! És Szeremi Mária, a máris jó ne­vű sportoló? — Szeretek enni, szeretnék megtanulni főzni is. Itt az is­kolában tantárgy és nem kell vele külön időt tölteni és hát nem árt, ha az ember ezt is tudja! — Milyen étel készül ma, kedves fiatal szakácsnők? — fordulok a tűzhely mellett pi­ruló Tóth Máriához, aki, mint később kiderült, elméletben és gyakorlatban is a legjobb az egész osztályban a főzés tudo­mányában. — Csontleves csigával, resz­téit máj burgonyával, paprika­saláta. Nézem a sürgő-forgó lányo­kat. Igaz ugyan, hogy az egyik orvos, a másik tanár, a harmadik — szakmabeli —■ ri­porter szeretne lenni, van aki mérnök, és az ég tudja még mi akar lenni, de jó nézni, hogy milyen ügyesen vették birtok­ba az ételkészítés mesterségét. Olyan ügyesek, talpraesettek, hogy Kovács István, az oktató, csak éppen a ' szemét tartja rajtuk. Az elméleti felkészítés már megvolt, az ebédlőben he­vernek a füzetek, amelyekben ott a sok finom étel készítési módja, s most már csak meg kell főzni a mai nap „tananya­gát”. ( Négy évig tanulnak itt he­tenként egy napot főzni. Hát ez igazán nagyszerű. Hát még amikor megtudom azt is, hogy nem állnak meg az egy szál főzőkanál mellett, hogy a tan­terv . valóságos konyhai szak­embereket képez a lányokból, akkor valóban lelkesedni tu­dok ezért a gondolatért. Évfo­lyamok maradtak ki az isko­lákból anélkül, hogy akár egy gombot is fel tudtak volna varrni, vagy valamilyen fogal­muk lett volna a háztartás kis-, vagy nagyüzemi gondjairól. Most aztán a hiányt alapos és átgondolt tanterv, jó szakem­berek hada és lelkesen dolgo­zó fiatalok pótolják. Ezek a lányok az első évben megtanulják azt, hogy egyház­tartásban hogyan, mit, miből, mennyit kell főzni. Jövőre megtanulják, hogy egy nagy­üzemi konyhán milyen módon kell gazdálkodni az anyaggal, hogyan kell tervezni gazdasá­gilag a KERET mindenhatósá­gát figyelembe véve. Kihelye­zik őket nagyobb üzemi kony­hákra, ahol mindezt a gyakor­latban sajátítják majd el. És aztán ha egy-egy közülük orvos lesz? Nem lesz-e segít­ségére a főzési tudománya még a szakmájában is? És ha vala­melyik leány üzemi konyhával rendelkező iskola, vagy kollé­gium élére kerül? Nem veszi vajon hasznát a négyéves ta­nulásnak? Dehogynem, sőt! Nincs az életnek olyan terüle­te, ahol nem lenne arra szük­ség, hogy a nő főzni tudjon. — Más osztályokban milyen gyakorlati foglalkozás van? — érdeklődöm. — Egy osztályban szabás­varrás, a másikban kereskede­lem, a harmadikban kertészet, a negyedik meg a mi „szak­mánk” — mondják a lányok. — Választhattunk, mielőtt megkezdtük a tanévet, s mi úgy gondoltuk, számunkra ez lesz a legjobb. Ezért. vagyunk itt, és ezért örülünk annak, hogy sikerül megvalósítani az elképzelésünket.. . — Mi vagyunk azok, akik meg is esszük, amit főzünk! — búcsúznak nevetve a fehér kendős, fehér kötényes, leendő gazdasszonyok! Cs. Adám Éva Neki sem szabad Egy londoni bí­róság a napokban megállapította, hogy egy tábor­nagynak sem sza­bad egyirányú for­galmú utcában szabálytalanul közlekednie, habár különböző közle­kedési eszközökön El Alameintól Berlinig utazott. Montgomery tá­bornagynak 10 font büntetést kellett fizetnie, s a meg­rovást beírták a hajtási igazolvá­nyába. A tábornok ez utóbbit el akar­ta kerülni, s ezért levelet intézett a bíróhoz, amely­ben közli: „Immár ötven éve vezetek, nem beszélve ar­ról, hogy Álaméin- töl Berlinig a leg-, különfélébb köz­lekedési eszközö­ket vezettem és soha senki sem szólt rám — leg­feljebb néha a né­metek!"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents