Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-28 / 280. szám

2 NÉPŰJSAG 1961. novémber 28., kedd Tapasztalatcsere Nádudvaron Kekkonen rádió­és televízió-beszéde A FÜZESABONYI járás ter­melőszövetkezeteinek ein ökei, agronómusai és főkönyveiéi tapasztalatcsere-látogatáson Vettek részt az országos hírű nádudvari Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben. A látoga­tás célja az volt, hogy ennek a mintegy 17 OOÓ katasztrális holddal rendelkező termelő- szövetkezetnek életét, szerve­zeti felépítését, jövedelemelosz­tási formáit megismerve, a hasznosítható tanulságokat a látogatáson részt vett szakem­berek a saját termelőszövet­kezeteikben alkalmazzák. Így is történt. A nagyszámú küldöttség megérkezése és fo­gadtatása után a termelőszö­vetkezet kultúrhelyiségé'oen foglalt helyet, hogy meghall­gassa a Kossuth-díjas főagro- nómusnak a gazdaságról szóló előadását. Minden jelenlevő nagy figyelemmel hallgatta és jegyzetelte az elődást. A gaz­daság életének vázolása után következett a szervezeti "el­építésről és a termelőszövetke­zetben folyó munkák módsze­réről szóló érdekes és hasznos beszámoló. Az ismertető során a vendégek különösen nagy figyelemmel kísérték a brigád­vezetők szerepéről és munká­járól elhangzott tájékoztatót. Az elhangzottakból kitűnt, hogy nagy szerepet tölt be a brigádvezető a gazdaság tevékenységében, mint a ter­melés közvetlen irányítója és vezetője. Egy növénytermesztő brigádvezető mintegy 1100 ka­tasztrális holdas területen dol­gozik teljes önállósággal, 85 „gyalogmunkással”, 8 fogat­erővel és Zetor-traktorossal s ezek munkagépeivel. Mit is jelent tulajdonképpen a brigádvezetőknek biztosított önállóság? ELSŐSORBAN AZT, hogy a rájuk bízott területen a bri­gádtagokkal, fogaterővel és gépekkel önállóan végzik, irá­nyítják a munkát, abba úgy­szólván — ha szakmai tévedés nincs —, még a főagronómus sem szólhat bele. A gazdaság munkáit, ezenbelül a brigádok munkáját a főagronómus csak ellenőrzi, a beosztott agronó- musokkal együtt. Feltehető, a kérdés — mint ahogyan azt a küldöttségünk néhány tagja fel is tette —, hogyan tudja el­végeztetni ilyen nagy terüle­ten a munkát a brigádvezető? A termelőszövetkezet főagro- nómusa elmondta, hogy a munkák elvégzésének egyik titka a brigádokon belüli nagy fegyelem. A brigádvezetők olyan jogokkal vannak felru­házva, hogy például, ha vala­melyik termelőszövetkezeti tag nem jelenik meg a munkában időben, vagy éppen ittasan je­lentkezik, a brigádvezető ha- zaküldheti és munkaegységet sem kap. A brigádon belül a mintegy 8—700 hold katasztrá­lis hold kapásnövényt felosz­tották a tagokra, sőt ezenkí­vül ha szükséges, még a ka­szálókat is kiosztják az egyes brigádtagókra. így a családta­gokat is könnyebl>en be tud­ták vonni a közös ihurtkába. Végezetül, de nem utolsósor­ban, a jól megszervezett pre­mizálási rendszer is lehetővé teszi a nagy brigádterületén is a munka jó elvégzését. A tsz vezetői elmondták, hogy náluk minden tagot, min­den kapásnövény termelésénél érdekelté tettek. A termelő- szövetkezetben bevezetett pre­mizálási rendszer sok fajtáját ismerhették meg a jelenlevők, amelyek közül egynéhány ná­lunk is bevezethető, mint ahogy azt elmondták a tapasz­talatcserén részt vevő szakem­berek. Az állattenyésztésben és az építkezéseknél is jó a munka- szervezés. Különösen említésre méltó az építőbrigád szerveze­ti felépítése és a gazdaságban végzett munkája. Az egész gazdaság területén levő épü­leteket a tsz építőbrigádja ké­szítette el és a jelenlég is fo­lyamatban levő építkezéseket is ez az építőbrigád végzi. VOLT MIT LÁTNI és tanul­ni a termelőszövetkezeti köny­velőknek is. Ezeket a szakem­bereket különösképpen a mun­kák elszámolási módszere ér­dekelte, amely ebben a gazda­ságban ugyancsak jól szerve­zett. A beszámoló alkalmával több jelenlevő feltette a kér­dést: hogyan vonják be a ta­gokat a termelőszövetkezet irányításába, kollektív vezeté­sébe, mivel a mintegy 1700 ta­got nem könnyű mozgatni, il­letve összehívni egyes kérdé­sek megtárgyalására. Válasz­képpen elhangzott, hogy a tsz vezetősége egy-egy nagyobb munkát, vagy tennivalót kü- lön-külön minden brigáddal úgynevezett brigádértekezle­ten beszél meg és itt kérik ki a tagok véleményét. így voltak az aratási munkák megszerve­zésénél, vagy éppen az éves terv megtárgyalása alkalmá­val is. A tsz vezetői elmond­ták, hogy részükről könnyebb és hasznosabb 10—12 alkalom­mal ismertetni az egyes fel­adatokat, mert így a brigádok tagjai részéről több hozzáértő megállapítást, javaslatot is kapnak. Felvetődött a kérdés, hogy a tsz ügyeit miért nem küldöttgyűlésen tárgyalják meg, amelyre így hangzott a válasz: ha küldöttközgyűlésen tárgyalják meg a tsz problé­máit, arról minden tag nem értesül és nem szerez tudo­mást. Legalábbis a gyakorlat ezt mutatta. Végezetül felvetődött a kér­dés, mi a titka adnák, hogy ez a nagy termelőszövetkezet ilyén jól működik és évek hosszú sora óta majdnem minden évben 42 forintot tud tagjai részére biztosítani mun­kaegységenként. A termelőszövetkezet elnöke válaszként elmondta, hogy énnek elsősorban az a titka, hogy a tagok és a vezetőség között teljes a megértés, s hogy a termelőszövetkezet majd minden vezetője, az el­nök, az agronómus, a könyve­lő és a brigádvezetők már tíz év óta vezetik a közös gazda­ságot. A TAPASZTALATCSERE meghozta g maga gyümölcsét, a jelenlevőknek volt mit ta­nulniuk és amint mondták, tanultak is, most tehát követ­kezik: ki, mennyit tud hasz­nosítani a tapasztalatokból. Székely Ferenc, megyei üzemgazdász HELSINKI (TASZSZ): Urho Kekkonen finn elnök a Szov­jetunióból való hazatérése után vasárnap este nagy rádió- és televízió-beszédet mondott. Az október 30-án Finnország­hoz intézett szovjet jegyzékkel kapcsolatban kijelentette: — Ezen az őszön több nyu­gati és keleti államférfival be­szélgettem. Nagyon rosszul ér­telmezném a hallottakat, ha tagadnám az Európában levő háborús veszélyt. Finnország előtt a jelenlegi körülmények között két út van: Vagy megállapítani annak szükségességét, hogy a szovjet —finn barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés máso­dik cikkelyének alapján ta­nácskozásokat kell folytatni, vagy politikailag gondoskod­va arról, hogy az említett má­sodik cikkely alapján feltétele­zett katonai tanácskozásokat ne tartsák szükségesnek. A közösségi nevelés nem külön feladat az általános iskolákban Kibővített ülést tartott a megyei tanács művelődésügyi osztálya Az iskolareform törvény lett ebben az esztendőben. Megva­lósítása most már a nevelő- testületek feladata, amelyhez konkrét és komoly segítséget adnak a felsőbb oktatási szer­vek és az oktatás nevelés mód­szerét kidolgozó tudományos intézetek. A közösségi szellem kialakí­tása az egyik legfontosabb és legsürgősebb feladata az isko­láknak. Már megjelent egy nevelési terv, amelyet a Neve­léstudományi Intézet állított össze és adott át bírálatra, de ez magában véve még kevés, ha a konkrét tennivalókkal nem ismertetik meg a nevelő­ket. Ezért ült tegnap össze a megyei tanács művelődésügyi osztálya a járási művelődés- ügyi osztályok vezetőivel és a Pedagógiai Főiskola pedagógiai tanszékének munkatársaival, hogy elveket adjon ehhez a nagy munkához, hogy megtár­gyaljon néhány olyan kérdést, amelynek eldöntésével konkrét segítséget nyújthatnak a peda­gógusoknak. Dr. Berencz János, a PF pe­dagógiai tanszékének vezetője tartott vitaindító beszédet, amelyben rámutatott azokra a tényezőkre, amelyek segítik, il­letve gátolják a jó osztálykö­zösségek kialakulását. Alapve­tő feladatként jelölte meg, hogy a munkát a XXII. kong­resszus szellemében úgy kell megkezdeni és végezni, hogy az ne általánosságban vonat­kozzék a közösségi nevelésre, hanem először is fel kell mér­ni minden iskolában, minden osztályban, hogy milyen fokon áll a közösség e kívánalmak terén. Másodsorban igen he­lyesen mutatott rá arra, hogy vigyázni kell a mérce felállí­tásánál, mert sok esetben az a fonák dolog áll fenn, hogy a közösségi szellem kialakításá­ban többet vár és kíván az is­kola a gyermektől, mint adott körülmények között a felnőt­tektől. Kifejtette,, hogy a jó közös­ség nem csak szervezés dol­ga, s hogy a nevelés nem kü­lön feladat az iskolában, ha­nem a közösségi nevelés az, amelyik a többi — szocialista embert jellemző — tulajdonsá­got kialakítja az iskolai oktató nevelőmunka során. A vitaindító előadást számos hozzászólás egészítette ki, il­letve néhány nyitott kérdést vitattak meg a jelenlevők, úgyhogy az alapjául szolgálhat a napokban járásonként meg­tartásra kerülő értekezletek­nek, amelyek ugyanezt a célt — a jó közösségi szellem ki­alakítását, a jó nevelőközössé­gek kialakítását vannak hivat­va elősegíteni. TALÁLKOZHATUNK velük a legkisebb faluban éppúgy,' mint a távol eső tanyán, közel és messze a várostól, iparvidé­ken csakúgy, mint a mezőgaz­dasági jellegű tájon. Este, ami­kor kigyúlnak a lámpák, hall­hatjuk szavukat az esti isko­lákban, amint számtant, fizi­kát, vagy történelmet magya­ráznak éltes, vagy fiatalkorú embereknek, akik szintén napi fáradságos munkájuk után jöt­tek el az iskolába, csakúgy, mint a kultúrmunkás, aki öt-, vagy hatórai tanítás után áll újra a katedrára. Hallhatjuk őket a KISZ- klubokban, a mufrkás- és pa­rasztakadémiákon, beszélnek, tanítanak, nevelnek a szülők iskoláján éppen úgy, mint az ismeretterjesztő előadásokon, ahol csodálatos, eddig ismeret­len világ tárul a hallgatók sze­me elé. Ott vannak ők színdarab­próbákon, könyvtárakban, a mozikban és mindenütt, ahol csak kell, az okos felvilágosító szó, ahol vetni, hinteni kell a tudás, a műveltség mustár­magjait. Igen. Pedagógusok, tanárok, tanítók ők, a falu — az új, kibontakozó életet élő falu — kultúrmunkásai, akik nem kisebb feladatra vállal­koztak, mint átformálni, átala­kítani az emberek tudatát, gondolkodását, világosságot gyújtani nemcsak a gyermek, de a felnőtt szívekben is. Számuk. egyre nő, egyre gya­rapszik, mint ahogyan egyre sürgetőbb a feladat is: felépí­teni az új szocialista társadal­A falu kultiirmunkasai mat, kialakítani, kiformálni az új magyar falu igazi képét. A feladat, a munka óriási, hiszen magától Lenintől tudjuk: „...a felnövekvő nemzedékek neve­lése szilárdíthatja meg mind­azt, amit a forradalom kivív”. Ezért beszélünk pártkongresz- szuson és parlamentben, ta­nácsüléseken és tantestületi vi­tákon az ő dolgukról, az ő munkájukról, az ő feladataik­ról, a kultúrmunkáról, a "kul­túra munkásairól. ÉS AMIKOR a tisztelet és az elismerés hangján szólunk róluk, ne tűnjön ünneprontás­nak mégis beszélni a bajokról, a hibákról, amelyek még sok­szor gátolják, visszahúzzák a fejlődést. A mutatkozó egyik legfőbb probléma, hogy még mindig kevés az „igazi” kultúrmun- kás, kevés az olyan pedagógus, aki hitből és belülről fakadó érzésből, a falu népéért, tanít­ványai szülei iránt érzett fe­lelősségből vállalja a megtisz­telő feladatot, az összes mun­kával vesződséggel, fáradság­gal együtt. Számos faluban néhány lel­kes pedagógus szinte erején felül vállal kultúrmunkát, na­pi tíz-tizennégy órán át tanít, nevel, mások viszont egyálta­lán nem foglalkoznak népmű­veléssel, iskolán kívüli kultúr- munkával. És itt felvetődik a kérdés: Miért nem? Egy ré­szük azért, mert, mint mond­ják; „nem kérték fel őket”* mások viszont még nem értet­ték meg, hogy a falu kultúr- munkásainak, népművelőinek mindenekelőtt a pedagógusok­nak kell lenniök, akik hozzá­értéssel, megfelelő nevelői ér­zékkel láthatják el ezt a fon­tos feladatot. AZ EGRI JÁRÁSI Pártbi­zottság az elmúlt napokban felmérést végzett és helyesen állapította meg, hogy a falusi kultúrmunka — a népművelé­si feladatok — általában nin­csenek arányosan elosztva a pedagógusok között. Akad olyan nevelő, akinek tíz funk­ciója, elfoglaltsága is van, má­sok viszont semmit, vagy csak igen keveset tesznek az ügy érdekében. Igaz, vannak már községek, nevelőtestületek, ahol az iskolán kívüli munkát kinek-kinek képességei sze­rint osztották el, és körülbelül egyformán jut feladat min­denkire. Ezeken a helyeken meg is mutatkozik az ered­mény. Ugyancsak az említett já­rásban a közeljövőben a párt- bizottság és a művelődésügyi osztály minden tantestülettel külön-külön tárgyalja meg az iskolán kívüli kulturális mun­ka arányos elosztását, amely nagy mértékben segíti majd az előrehaladást. Kultúrmunkásaink másik fő problémája a falun még min­dig mutatkozó közöny, és a kulturális élet iránti passzivi­tás. Ezen segíteni csakis ma­guk a népműveléssel foglal­kozó pedagógusok tudnak, akik neveléssel, szívós akarat­tal, kitartó munkával elérhe­tik, hogy — viszonylag rövid időn belül — megváltozzék e tekintetben a helyzet. A sz?p eredményeket felmutató neve­lők tapasztalata, hogy fel kell ébreszteni az emberek érdek­lődését, kíváncsiságát, s akkor nem marad el a kívánt siker. Jól megrendezett, filmmel is kísért előadások, viták, beszél­getések mindig meghozzák a maguk közönségét, viszont az unalmas, száraz beszéd, egy- egy rosszul sikerült rendez­vény, hosszú időre odahaza tarthatja a közönséget, sok mindent elronthat. Ezért az érdekes, színes előadások, ren­dezvények, a technika vívmá­nyait felhasználó programok (tv, rádió, magnetofon, lemez­játszó, stb.) mind-mind hozzá­járulhatnak a sikerhez. ELŐTTÜNK a hosszú tél. Terveink, elgondolásaink szé­pek, s talán még soha ilyen lendülettel, akarással nem lát­tunk a falusi kultúrmunká- hoz, mint éppen az idén. Soha annyi falusi ember nem ta­nult, nem vett részt a külön­böző iskolákon, tanfolyamo­kon, mint napjainkban, s most már csak a falu kultúrmunká- sain múlik, hogy sikerre vi­gyék nagyszerű terveiket. Bi­zonyos, hogy nehéz, fáradsá­gos, de nagyon szép munkáju­kat élénk figyelemmel kísérik nemcsak a hivatalos szervek, de egész dolgozó népünk is. Saalay István — Hruscsovval folytatott megbeszéléseinken rámutat­tam — hangsúlyozta Kekkónen —, hogy a javasolt tanácskozá­sok elkezdése bizonyos nyugta- 1 anságot kelthet és háborús pszichózist idézhet elő a skan­dináv országokban. Ezért ja­vasoltam, hogy a Szovjetunió ne ragaszkodjék a katonai ta­nácskozásokhoz és így segítse Skandinávia közvéleményének megnyugtatását. A megbeszélések végeredmé­nye az volt — hangsúlyozta a finn elnök —, hogy Hruscsov miniszterelnök beleegyezett a katonai tanácskozások elha­lasztásába. Hruscsov kijelen­tette, amennyiben e tanácsko­zások elhalasztása hozájárul az észak-európai népek közötti feszültség csökkentéséhez, he­lyes elfogadni e javaslatot. Emellett azonban Finnország­nak az a kötelessége — hangoz­tatta Kekkonen —, hogy figye­lemmel kísérje az északeurópai és a Balti-tenger térségében levő helyzet fejlődését, s ha szüksége mutatkozik, meg­mondja véleményét a Szovjet­uniónak a szükséges intézke­désekről. Kekkonen elnök rendkívül nagyjelentőségűnek nevezte Hruscsovval való tanácskozá­sát. Rámutatott, a szovjet mi­niszterelnök nagy megértést tanúsított Finnország helyzete, elképzelései és kívánságai iránt. Hruscsov Finnország nagy barátja — mondotta Kek­konen —, s én rendkívül elége­dett vagyok látogatásommal és annak eredményeivel. MOSZKVA: A Pravda hétfői száma a kö­vetkezőkben foglalja össze Hruscsov és Kekkonen tanács­kozásainak eredményeit: — Kekkonen és Hruscsov megbeszélései újra megmutat­ták, hogy a Szovjetunió kész támogatni minden olyan erő­feszítést, amely a béke, vala­mint az országok és népek kö­zötti bizalom erősítését szol­gálja. A szovjet kormány lehetsé­gesnek tartotta elhalasztani a katonai tanácskozásokat Finn­országgal, noha a skandináv országok egynémely/Vezetőjé­nek bizonygatásával szemben, a német militarista farkas nem változott békés báránykává. A farkas, farkas maradt. Ezt bi­zonyítják azok a tengeri had­gyakorlatok, amelyeket a Bal­ti-tenger nyugati részén tartot­tak. Nyugat-Németország ereje a tengeren gyorsan növekszik. Nem kell prófétának lenni ah­hoz, hogy megmondjuk: a Né­met Szövetségi Köztársaság hamarosan vezető szereohez jut az Atlanti Tömb haditen­gerészeti erői fölött. A száraz­földi csapatokat máris ő irá­nyítja. (MTI) Atsxervexés ax amerikai külügyminisztériumban WASHINGTON (MTI): Sa. linger, a Fehér Ház sajtótitká­ra bejelentette, hogy az ameri­kai külügyminisztériumban át­szervezés történt. Az átszerve­zés következtében senki sem távozott a külügyminisztérium kötelékéből, csupán egyes be­osztások cseréltek gazdát. Kennedy elnök felmentette Bowles külügyminiszterhelyet­test jelenlegi beosztása alól és közölte, hogy Bowles a továb­biakban olyan rendkívül fon­tos megbízást fog kapni, amelyben továbbra is nagy be­folyást gyakorolhat az ameri­kai külpolitikára. A részleteket később közük. Bowles utódjául George G. W. Ball-t nevezték ki, aki ed­dig a gazdasági ügyekkel meg­bízott külügyminiszterhelyettes, volt. Ball helyét George C. Mcghee, a külügyminisztérium politikai tervező tanácsának jelenlegi elnöke veszi át. Harrimann, az Egyesült Ál­lamok utazó nagykövete meg­tartja ezt a beosztást, ugyan­akkor kinevezték a távol-keleti ügyek államtitkárává is. A változásokkal foglalkozó első kommentárok szerint Kennedy elhatározásának az volt a célja, hogy megerősítse az amerikai külpolitikai veze­tést. Az átszervezés tervét az elnök és Rusk külügyminiszter közösen dolgozta ki. (MTI) n Kémet Szocialista Egységéért üzenete az EgyesiiEt államok Kommunista Pártjához BERLIN (TASZSZ): Walter Ulbricht, a Német jzocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának nevében üzenetet inté­zett az Egyesült Államok Kommunista Pártja Központi Bizottságához. Ulbricht leve­lében baráti szolidaritásáról biztosítja az amerikai kommu­nistákat. A Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága kifejezi azt a meggyőződését, hogy az üldözések ellenére az Egyesült Államok Kommunis­ta Pártja továbbra is működ­ni fog. (MTI) Játékvásár A PAVILONBAN Legnagyobb választék! Nyitva reggel 8-tól fél 1-ig, délután 3 órától 6 óráig. Állami áruház ÉPÍTKEZNI SZÁNDÉKOZÓK FIGYELMÉBE! HÁZHELYEKET a megye minden területén vásárolhatnak az Országos Takarékpénztárnál. Felvilágosítás: Eger, Gyöngyös, Füzesabony, Hatvan, He­ves, Kál, Petőfibánya, Pétervására és Recsk fiókjainál.

Next

/
Thumbnails
Contents