Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-26 / 279. szám

1961. november 26., vasárnap NÉPŰJSÄG 3 Mi az igazság a bőröadzárakkal?! Egy felelőtlen TV-riport. amely felkavarta a kedélyeket Aki november 21-én, kedden este bekapcsolta a televízió- készüléket, „érdekes” dolognak lett fül- és szemtanúja. A TV képernyőjén az Ipari mozaik, a TV ipari rovatának műsora pergett. A Fővárosi Bőrfeldol­gozó Vállalat munkájáról mu­tattak be filmet; láthattuk, ho­gyan készítik el az ügyes kezű munkások rövid idő alatt a mutatós, ízléses kivitelű mű­anyagbőröndöket. S mindjárt felhangzott a magyarázó szö­veg is: „A Fővárosi Bőrfeldol­gozó Vállalat 10 ezer darab műanyag bőröndöt szállít ex­portra. Csakhát a zárak... a zárakkal baj van! Az Egri La- katosárugyár már három éve gyártja ezeket a bőröndzára- Icát, de még mindig nem a megfelelő minőségben,. stb., stb...” S láttuk, amint egy munkás próbálja a bőröndzá­rakat, működik-e, aztán eldob­ja, próbálja, nézegeti, eldobja, próbálja, s eldobja, és a végén már csak dobálja a bőröndzá­rakat. E képsor után totál kép­ben megjelenik egy szemétko­sár, amely már telistele van ilyen eldobált bőröndzárakkal. Végül a képernyőn a vállalat igazgatója volt látható . az író­asztalával, amelyen terítve fe­küdtek a gépkocsi menetleve­lek. S mondá az igazgató: „Ezek a menetlevelek azért születtek, mert igen gyakran kellett reklamáció ügyében Egerbe utazni”. A TV-riport felháborította a lakatosárugyári munkásokat és vezetőket. Felháborította, mert ez a riport nem felelt meg a valóságnak, mert a TV ripor­terei csak egyoldalúan „tájé­koztatták” magukat. S még- csak annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy inter- urbán megkérdezzék a gyár vezetőit: mi az igazság a bő­röndzárak ügyében?! Ha meg­kérdezik, tisztábban láttak volna bizonyos dolgokban, s a riportban nem ragadtatják ma­gukat felelőtlen következteté­sek levonására. A gyár vezetői elmondották volna, hogy egy ízben — hasonló „minőségi” problémák miatt — a fővárosi vállalat „jóvoltából”, már pe­reskedésre is sor került a Bőr- feldolgozó és a Lakatosárugyár között. A zárak használhatat­lanok, nem „kattannak” be —, ez volt a vád. És ki nyerte a pert? Az alperes — azaz, a Lakatosárugyár. A gyár veze­tői gyakorlatban bizonyították be a hamis állítások ellenke­zőjét. A bíróság „helyszíne­lést” is tartott, a megállapítás ott is csak az volt: nem a zá­rakban van a hiba, hanem ab­ban, hogy a zárakat nem ren­desen (ferdén) szerelik fel a bőröndökre, szegecselés közben kalapáccsal rövidítik meg a zárak élettartamát. (Hogy ez mennyire igaz, erre a TV-ri- porterek épp elég példát talál­nak, ha bőröndvásárlásra in­dulnak valamelyik fővárosi AZ OKKER SZÍNŰ, omlatag földek cserepes hantjain nyomtalanul eltűnt már a nyá­ri zöld. Csak itt-ott, már kelő vetéstől, néhol meg a szedésre váró cukorrépától foltos még a határ. S mintha impresszio­nista piktor festette volna, olyan az a színes sáv, amelyen kék-barna-piros ruhában haj­long egy asszonysereg. Van köztük egy, akit akár szobrász mintázhatna, olyan formás, tömött, s nem is ap­ró, inkább termetes és szép. Szeme meleg és fényes. Néha megáll, zavartan körülnéz, az­tán megint alányúl villájával, a répának. Marákné, az egyik asszonycsapat vezetője. Egy asszony gyengéden po­rol Maráknéval, aki nem érzi jól magát, tüzel a szeme, de nem akarózik otthagyni a töb­bieket, s ágyba bújni. — Most már nem kell fél­ned, hogy nem csináljuk meg a munkát, ha nem jársz a nyomunkban! — incselkedik utánozhatatlanul kedvesen egy asszony. — Megcsináljuk mi már akkor is, ha nem jössz értünk, csak elüzensz. Később tudtam meg, hogy ennek a mondatnak jelentősé­ge van a kis brigád életében, s Marákné sem véletlen húz­za, odázza a hazatérést. Marákné annak idején kö­tötte az ebet a karóhoz, hogy áruházba, vagy bőrdíszmű boltba!) Ismerjük a Lakatosárugyár készítményeit, igen sokat meg­fordulunk a pántműhelyben is, ahol történetesen a bőröndzá­rak kellékeit készítik. A TV- riport után — ki tudja há­nyadszor már ebben az évben! — ismételten végigjártuk a műhelyt, menetközben ellen­őrizve a bőröndzár kellékeinek minőségét, végül az összesze­relt bőröndzárat, magát. Aztán a csomagolóba látogattunk; itt a még be nem csomagolt bő­röndzárakat vizsgálgattuk, az­tán az elszállításra váró cso­magok tömegéből — szúrópró­baszerűen — hét-három do­bozt felbontottunk. S az ered­mény? Negyven-ötven darab bőröndzár közül — ennyit, vagy még többet vizsgáltunk meg utunk során — nem talál­tunk selejteset, rosszat. Per­sze, lehet, ez nem eléggé meg­győző, dehát bárki megismé­telheti. Egy évvel ezelőtt még valóban jogos kifogás merült fel a Lakatosárugyár-készítet- te bőröndzárak minőségével kapcsolatosan, azóta jelentő­sen előrelépett e tekintetben a gyár. Elég bizonyíték erre, ha egymás mellé állítjuk a múlt, s az idei évben készült bő­röndzárakat. Óriási különbség! Kivitelezésben, minőségben!! Természetesen — tömegcikk­ről lévén szó! —, hibás áru is kikerül az üzemből. De ez nem fordul elő oly mértékben, aho­gyan azt a Fővárosi Bőrfeldol­gozó Vállalat munkájáról ké­szített TV-riportfilm „bemu­tatta”. Meg kéül jegyezni: a Lakatosárugyár vezetői — pesti látogatásaik során — többször figyelmeztették a Bőrfeldolgozó Vállalat vezető­it, hogy a zárak felszerelésekor bánjanak „gyöngédebben” a bőröndzárakkal, mert a durva kezeléssel tönkreteszik azokat. (Ezek a figyelmeztetések alig­ha használtak...) A Bőrfeldolgozó Vállalat az említett TV-riportfilmben ko­moly kifogásokat emelt a bő­röndzárak minősége ellen ... Kezünkben van egy jegyző­könyv; 1961. június 15-én ké­szült; e jegyzőkönyvet aláírta: Dr. Blazsovszki László (Fővá­rosi Bőrfeldolgozó V.), Weil Ádámné és Honti József (Bőr­és Cipőkellékellátó V.), Fótos József főmérnök és Hajdú Sándor mérnök (Bp-i Vas- és Szerelőipari Tröszt), Dániel József (Főv. Fémalkatrész­gyár), valamint a Lakatosáru­gyár igazgatója és főmérnöke. Mi áll ebben a jegyzőkönyv­ben? „A bőröndkellélcek gyár­tása korábbi időszakokban a másik gyárban — a Lemezáru- gyárnál is — vontatottan és nehezen haladt, éppen ezért vált szülcségessé ennek a pro­filnak az átadása... a Lakatos- árugyárhoz. A bőröndzárak és ... egyéb kellékek mennyiségi szállítása tekintetében... nincs kifogás, a minőség tekinteté­ben is jelenleg már megfelelő árut szállít az Egri Lakatosáru­gyár”. De idézhetnénk frissebb véleményeket is a gyár fel­ügyeleti szervétől, a miniszté­riumtól, amely vélemények mind-mind a gyártmányok jó minőségét dicsérik és ismerik el. S ami az asztalra terített menetlevelek dolgát illeti... Nem, nem, egyszerűen nem igaz, hogy azok a reklamációs utak ’’szüleményei”! Sok-sok elismervényt őriznek a Laka- tosárugyárhan a Bőrfeldolgozó Vállalatnak átadott bőröndzá­rak mennyiségéről; s ezeken az elismervényeken mind az áll: „saját gépkocsin elszállít­va!” S persze születhettek azok a menetlevelek másért is... Hiszen épp elég nevezetessége köztudott Egernek! (Még a TV-riporthoz kapcsolódva azt is el kell mondani, hogy az eset után másnap reggel már itt volt Egerben a Bőrfeldol­gozó igazgatója és mentege­tőzni akart, hogy ő nem így gondolta... stb. Ha tiszta a lelkiismerete, akkor is lerán- dul Egerbe?!) A Lakatosárugyár termékei — köztük a bőröndzárak — egyre tökéletesednek, s bővül a gyár termékeinek választéka is. Elkészültek egy új típusú bőröndzár gyártásának felszer- számozásával is például, amely több mint 280 ezer forintba került. Ez az új típusú bőrönd­zár méltó versenytársa lesz a legjobb angol és német cégek hasonló készítményeinek; ezekből az új bőröndzá rákból már ebben a negyedévben szállítani fog a gyár. Erről és még sók másról is meggyőződ­het a televízió felvevő kame­rája, s maguk a riporterek is, ha — most már vesznek ma­guknak annyi fáradságot, hogy — ellátogatnak ebbe a „rosz- szul” dolgozó egri gyárba ... Pataky Dezső Megjelent a Mezőgazdasági Értesítő A Mezőgazdasági Értesítő I legújabb száma elöljáróban kormányrendeletet közöl a ne­mesített növény- és állatfaj­ták, valamint a korszerű, nagyüzemi termelés és te­nyésztés-technikai eljárások minősítéséről. A benne közölt miniszteri rendeletek a halá­szati termelőszövetkezetek jö­vedelemadó-kötelezettségéről szóló rendeletet módosítják, s a burgonya és alma szállításá­nak korlátozásáról szóló ren­deletet egészítik ki. A közlemények között első helyen közű az értesítő az irányárakat a tsz-ek zárszám­adási értékeléséhez. A síró asszony Egyedül... Kinn lassan, egymásra hull­va beszélgetnek az esőcsep­pek. Az egyik kövérre hízva a hosszú út alatt megpihenni az ablakpárkányra ül, majd ké­nyelmesen szétterülve ezüstös csíkként vonul tóvább a ma- szatos arcú föld felé, míg a másik halk csobbanással ül el az út csillogó tócsaszemeiben. November van. Igen. S mint ilyenkor mindig, mozgásra kényszerít az idő, mint párá­tól duzzadó felhőket a csípős novemberi szél. Egyedül vagyok. Gondolata­immal számolok! A gép betűi mint hű segítőtársak kajánul illegetik, billegetik magúkat, hol letűnnek a szabályos sor­ból, hol feltűnnek hivalkodó­an, mintha éreznék, hogy csak rájuk maradtam. Ajtó csapódik. Talán vendé­get kerít az idő? De nem, csak a szél játszik. Beleborza­dok!! A kályha nélküli szobában telet lehelnek a falak és a fo­gasról kínálja magát a kabát, pedig még 10 fokkal henceg az ajtófélfára akasztott meleg­mutató. Lassan besötétedett! A tá­volról tompa motorzúgás hal- lik. Dolgoznak a gépállomá­son, igen, ide lászik a hegesz­tőpisztoly fénye, biztosan DT-t javítanak. Kell ebben az idő­ben. Hangos fékeléssel fordul keresztbe az úton egy War­szawa, ahá, biztos maszek ve­zető, ejnye-ejnye, nem tudjuk a KRESZ-t. Aztán újra csend borul mindenre, szinte már nem is hallom a gép kopolását, olyan, mintha egy hatalmas vattacso­móba süppednének a matróz­ruhás betűk. Újabb pászta ve­ri az ablakot, kell a kabát. November van s ilyenkor vándorlásra késztet az idő. Nehéz a köd! Nem látni át rajta. Kovács János Francia ííö&iisség Három év óta sokat hallunk a Francia Közösségről, amelyet az 1958. szeptember 21-i népszavazással elfoga­dott francia alkotmány, az Ötödik Köztársaság alkotmá- nya, a Francia Unió helyébe állított fel. Ez Franciaország és „volt” gyarmataiból tevődik össze. Az afrikai francia gyarmatok számára, Algéria kivételével, lehetővé tették, hogy bizonyos szűkkörű autonómiával rendelkező tagálla­mokként belépjenek a Közösségbe, vagy a Francia Köz­társaság úgynevezett tengeren túli területei maradjanak. A gyarmatok nagy többsége a tagállam státuszát válasz­totta, az afrikai Guinea azonban elutasította az új alkot­mányt és ezzel megtagadta a Közösségbe való belépést. Guinea a népszavazás után független köztársasággá vált és az ENSZ tagjává lett. (De a jelenlegi EN SZ-közgyülés felvette á teljes jogú tagok sorába Mauritánia, közösségi tagállamot is.) A tagállamok autonómiája erősen korlátozott. A kül- ügy, a honvédelem, a pénzrendszer, a gazdasági és pénz­ügyi, a politikai, a stratégiai nyersanyagok felhasználása, az igazságügy és a felsőoktatás ellenőrzése, a távközlés, valamint az idegenforgalom szervezése, tehát úgyszólván minden lényeges kérdés a Közösség hatáskörébe tartozik. Ezekkel a kérdésekkel a Közösség végrehajtó tanácsa fog­lalkozik, amely a Francia Köztársaság elnökéből, aki egyben a Közösség elnöke is, a Francia Köztársaság mi­niszterelnökéből, a tagállamok kormányfőiből és a közös ügyek intézésével megbízott miniszterekből tevődik össze. Minthogy az utóbbiak a francia kormAny tagjai, Francia- ország döntő befolyása a végrehajtó tanácson belül már ennélfogva is biztosítva van. De biztosítja Franciaország túlsúlyát a rendkívül széles jogkörrel rendelkező elnök személye is. A Közösség szenátusa gazdasági és pénzügyi kérdése­ket tárgyal, továbbá a Közösséget kötelező nemzetközi szerződéseket vizsgálja meg ratifikálásuk előtt. A Közös­ség tagjai között felmerülő jogviták a Közösség döntő- bíróságának hatáskörébe tartozik. A Közösségen belül egyes tagállamok egymás között is föderatív kapcsolatot létesíthetnek. Így alakult meg négy nyugat-afrikai tagállamból a Mali Föderáció. A Közösség végrehajtó tanácsában azonban nem ez a föde­ráció, hanem a négy tagállam van képviselve. A Közösség megalakítása nem hozott érdemi válto­zást a francia gyarmatbirodalomhoz tartozó népek hely­zetében. Lényegében csak ctz elnevezés változott, a gyar­mati függőség azonban továbbra is fennmaradt. Éppen ezért az afrikai népek tovább harcolnak teljes független­ségükért. ^AA^wA/NAAA/VAAAAAAA^VVVS/VAAAAAAAAAAAAA/VVVNAA/VVVVVS/VNAAAA/VSAA/SAAAA A MONGOL NÉP ÜNNEP »E nem szokás asszony-parancs­nokot választani, meg mit kezdjen majd a nőkkel, ha nem hallgatnak rá? Az elnök biztatta: ha vala­mi zökkenő lesz, majd segít a vezetőség. Végül a kardos menyecske elvállalta a meg­bízatást. Nem is volt semmi baj, mént minden a maga út­ján. Reggel, vagy este értesí­tette a csapat tagjait, kinek hányra és hová kell másnap mennie. Nem húzta ki egyik sem a munka alól magát. EGYSZER az történt, hogy összezsúfolódott a munka. Gyorsan kellett volna elszórni a műtrágyát egy szép, tavaszi vasárnapon. Mivelhogy szom­baton érkeztek meg a zsákok. Marákné gyanútlanul indult el vasárnap hajnalban, hogy munkára hívja az asszonyo­kat. A felsöpört utcák, udva­rok láttán valami biztos, csa­ta előtti nyugalom költözött belé. Az első háznál azonban csodálkozva néztek rá. — Vasárnap? — kérdezte az asszony. — Hát igen, mert hirtelen jött... Az asszony felhúzta a vállát és a tűzhelyet kezdte piszkál­ni. — Én vasárnap nem me­gyek — jelentette ki. A másik házban kereken ki­jelentették: főzniök kell és ne számítsanak rájuk. Marákné elkeseredve kísérletezett, 'már majdnem teljesen reménytele­nül. Akkor látta meg az el­nököt, s mint aki a kudarcért felelős, elébe állt. — Látja, mondtam, hogy nekem nem fogadnak szót — kezdte szemrehányóan, s mi­re a mondat végére ért, el- pityeregte magát. Ömlött belő­le a panasz, hogy ugye, mi­lyen igaza volt, amikor nem akarta elválallni a vezetést. Most hát beigazolódott, hogy semmire nem való, főként pedig vezetésre nem, és le is mond, itt helyben. — Hát én még ilyen nem láttam — csapta össze tenye­rét az elnök. — Hogy egy ek­kora asszony elkezdjen sírni! Hát hol az a harcos-kardos Marákné, aki mindig tudja, hogy mit kell csinálni? — Mit csináljak, ha nem jönnek. Megmondtam, hogy sürgős! Az elnök megcsóválta a fe­jét, s úgy látta, hogy legelő­ször ezt az elanyátlanodott A j a ünnepli megalakulásá- nak 37. évfordulóját a Mongol Népköztársaság, a vi­lág első népi demokráciája. Nyomasztó feudális maradvá­nyok, a gyarmati elnyomásból eredő súlyos gazdasági, kultu­rális elmaradás, ez volt a mongol nép öröksége, amikor új útra, a népi demokrácia út­jára lépett. De ott volt előtte a ragyogó példa: Oroszországban a nép kerül hatalomra, s hatalmát megvédte a legerősebb, legna­gyobb kapitalista államok in­tervenciójával szemben is. Az agresszorok elűzése után pedig a Szovjetunió népe rövid idő alatt befejezte az ország hely­reállítását, és új, nagyszerű célokat tűzött ki a néphata­lom fejlesztése elé. A feudális maradványok és a gyarmati uralom örökségei­asszonyt kell felrázni, hát azt mondta: — Sírással nem lesz kiszór-; va a műtrágya. Képzelje el,; ha én most elkezdenék sírni,; hogy Marákné nem szedi ősz-; sze a csapatja tagjait. Beszél-; jen nekik, magyarázzon. Ne; hívja, hanem győzze meg őket,; hogy ha most nem jönnek,; esetleg oda lesz a termés! Ügy; beszéljen, hogy a szívük meg-; szakadjon! Ahogy maga kü-; lönben is. szokott, ha valami; kifogásolni valót talál a veze-; tésben! ADDIG beszélt, amíg Ma-; rákné azon kapta magát, hogy; már oda sem figyel, mit be-; szél az elnök. Gyorsan el is; köszönt tőle, és visszament a: legközelebbi házba. Beszélt,; beszélt, szinte megáHíthatatla-I nul, s abban a pillanatban; abbahagyta, amikor az illető; ráállt a vasárnapi munkára. Volt, aki ímmel-ámmal indult; el, volt, aki egész úton apre- hendált. De amikor a földön; elkezdődött a munka, megfe-! ledkeztek a vasárnapi ebédről,! s kissé valamennyi hősnek, érezte magát önmaga és a! másik előtt is. Magukban pe-! dig szégyenkeztek, hogy meg-' ríkatták Maráknét. Mert bi­zony, szegénykén még délutáni is látszott a pityergés nyoma. Szemes Piroska nek terheit, mint óriási fék hatott a világ első 'népi de­mokráciájában. A szocializ­mus anyagi, technikai bázisá­nak lerakásával egy időben kellett megoldani, például a lakosság nomád életmódot folytató részének letelepítését, ennek pedig egyik fontos fel­tétele volt a nagyarányú la­kásépítés. A Szovjetunió ba­ráti támogatásával a mongol nép sikeresen birkózott ezzel a hatalmas feladattal, erősítet­te gazdaságát, gyarapította, fejlesztette kultúráját, a má­sodik világháború alatt pedig szovjet testvéreivel együtt harcolt a német fasizmus el­len. A második világháború előtt és még utána is az objektív adottságokon és nehézségeken túl szubjektív akadályok is hátráltatták a fejlődést: a dogmatizmus megnyilvánulása kerékkötője volt a mongol nép előrehaladásának. Az SZKP ennek az akadálynak elhá­rításának is nagy segítséget nyújtott az SZKP. A XXI; kongresszus után a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának 1959 már­ciusi határozatai feltárták a hibákat, és elősegítették a hi­bák felszámolását. A párt elvi bírálata után megszűntek a párt gyenge szervezeti és ide­ológiai munkájából eredő, az állami és gazdasági életben mutatkozó fogyatékosságok. Es ennek nyomán gyorsabb, eredményesebb lett a fejlő­dés. A Mongol Népköztársa- ság gazdasága ma szo­cialista talajon áll: a mező- gazdaságban teljesen győzött á gazdálkodás szocialista for­mája, s nagymértékben gyor­sult az ipar fejlődése is. A Szovjetunió, Kína és az euró­pai népi demokráciáit segítsé­ge révén, a könnyűipar, a szén-, az olaj-, az építő- és fémfeldolgozó ipar megterem­tésével kialakult az új ipari munkásosztály is. A nemzeti jövedelem több mint 50 szá­zalékát rna már az ipar adja, s az ország pénzügyi költség­vetésében a jövedelem majd 95 százalékát a szocialista szektor. Az országban lezajlott kul­turális forradalom sikereit bi­zonyítja, hogy ma már az or­szág minden lakosa tud írni, és olvasni, hogy minden gyer­mek köteles iskolába járni, hogy új iskolák, kulturális létesítmények egész sora épült abban az országban, ahol né« hány évtizeddel ezelőtt a la­kosság letelepítése volt a fő feladat. Azelőtt, mint a fehér holló, oly ritka volt Mongóliában a kórház, az orvos. Ma a lakos­ság egészségügyi ellátásával együtt biztosították az életkö­rülmények állandó javulását is. A második ötéves tervben például (1953—1957) a munká­sok és alkalmazottak fizetése 40 százalékkal, a földművesek és állattenyésztők reáljövedel­me pedig 60 százalékkal nö­vekedett; Az elmúlt évben a reálbérek további 13 százalék­kal növekedtek. A Mongol Népköztársa- ságnak a szocialista építésben kivívott sikerei nyo­mán tettekkel bizonyosodott be Lenin tanításának ereje, igazsága és életképessége, hogy lehetséges az elnyomott országok közvetlen áttérése — a kapitalizmus kihagyásával — a szocializmusba. Vásároljon családi házat Egerben az OTP-től. Kedvező fizetési feltételek! 10 százalék lefizetése után 25 éves részlet. Felvilágosítás az ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR fiókjánál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents