Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-25 / 278. szám

1961. november 25., szombat NÉPtJSAG 3 NINCS SZÁMONKÉRÉS? 1 Az egyik este betévedtem egy KISZ politikai foglalko­zásra. Harmincöt-negyven fia­tal ült a fal melletti széke­ken, a dobogón pedig be­szélt az „Előadó”. A fiataloknak — tizenöt—tizenhat évesek le­hettek — a világ térképe előtt kellett volna érezniük magu­kat, de a térkép az asztalon hevert, szépen összehajtva. Az oktatót hallgatva, úgy éreztem magam, mintha száz évvel ezelőtti iskolában len­nék, ahol a tanító prelegál, el­mond, előad, a diákok meg — nézik. Mert hosszabb ideig úgysem tudtak figyelni. Igaz, amit ezen a foglalko­záson a fiatalok hallottak, nem „kérdezi vissza” senki. — Nincs számonkérés, hajto­gatja az előadó, s úgy érzi, ezzel menti magát az unal­mas előadásért; mindent meg­magyaráz. Mert ha számon­kérés volna, ha a tanfelügyelő is ellenőrizné... Az ilyen órá­ért nem sok dicséretet kapna a szakfelügyelőtől. A szakkörnek ugyanis való­ban nem feladata, hogy szá­monkérésre, hivatalos vizsgá­ra készítse elő a fiatalokat. Az oktató tehát nem köteles munkáját az iskolai tanítás szabályai, normái szerint vé­gezni. De ez nem jelenti azt, hogy joga van hiábavalóan, eredménytelenül dolgozni, mégha azt társadalmi mun­kában teszi is. A szakkör tagjai egykedvű­en hallgatják a „levegőben lógó” előadást, a gondolatme­netből már rég kiestek, néhá- nyan a tankönyv hibajegyzé­két olvasgatják. — Imperializ­mus, kettős hatalomvBasteille, gyarmatosítás, monopóliumok, finánctőke — megannyi fur­csa fogalom, amely bizonyá­ra az előadó kisujjában van, de ott is marad. A hallgatók nem figyelnek rá. Gondolataik valahol mesz- sze járnak. Csendben vannak, nem beszélgetnek, s ez meg­nyugtatja a körvezetőt, pedig az arcokon a figyelemnek nyo­ma sincs. Nincs számonkérés, nincs ellenőrzés. Ez megnyugtatja az előadót, de nem hiszem, hogy a fiatalok csak ezért nem fi­gyelnek... Közben belelapozok a tan­könyvbe, s csodálkozom az el­ső órára előírt tananyag mé­retein. Helyet kap ebben a francia forradalom, az Aurora, de nem feledkezett meg a szerző az első világháború ke­leti és nyugati frontjáról sem, jut néhány szó a Párizsi Kom- mür.nek, hibáival együtt, szó­val egy óra alatt kellene meg­ismertetni az ifjú munkáso­kat egyévi középiskolai tan­anyaggal. Legalábbis ezt kel­lene megpróbálni annak, aki nem tudja, hogy ez lehetetlen. Ha az oktató csak azt a fá­radságot veszi magának, hogy úgy, ahogy, elcitálja a tan­könyvben foglaltakat, s nem dolgozza fel azt a korszerű neveléstudomány elemi köve­telményeinek megfelelően: megoldhatatlan feladat elé ál­lítja az ifiket. Kérdés, hogy aki így, fel­készületlenül kiáll a pódium­ra, egyáltalán meg akarja-e oldani feladatát? A pedagó­gusoknak már diákkoruk első vizsgáin tudniuk kellett, hogy egy óra alatt mit lehet meg­tanulni. S aki ennél sokkal többet akar, vagy imitálja, hogy többet akar; az csak azt bizonyítja, hogy nem hallgat saját szakmai lelkiismeretére. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a politikai kört a pe­dagógus társadalmi munká­ban vezette, nem kapott érte fizetést. Társadalmi munká­ban, amelyet nemcsak hogy nem ellenőriznek, de nem is fizetnek. Nem tudom, az elő­adó számára melyik fonto­sabb?! Mert ez a munka így, ezek között a feltételek kö­zött semmilyen eredményt nem produkál, ha mégoly „po­zitív” jelzője van is, hogy társadalmi. És van-e létjogo­sultsága annak a társadalmi munkának, amely nem hoz eredményt? Ha pedig az oktatást ilyen félvállról veszi az előadó, az nemcsak egyszerűen ered­ménytelen, nemcsak hogy nem kelti fel az érdeklődést, ha­nem érdektelenné teszi magát az ismeretanyagot is, amelyet végső soron ő járat le. i (Azt hiszem, nem kell hang­súlyoznom: e cikkben csak azokat a gondolatokat írtam le, amelyeket egy este ta­pasztalatai keltettek bennem. Meg vagyok róla győződve, hogy vannak ennél sokkal színvonalasabb foglalkozások, de arról is, hogy dolgozik né­hány legalább ennyire felü­letes körletvezető is. S ha közülük egy is magára ismer­ne — már nem volt hiába­való ez a cikk.) (Krajczár) Sokkal több elővigyázatosságot! Négy nap alatt négy tűzeset Még alig állt be a hideg, a rendszeres fűtés ideje, máris bizonyítékai vannak az emberi gondatlanságnak. Négy nap alatt, november 21-től 24-ig egy súlyos és három kisebb tűzeset volt a megyében. > November 23-án Cserkó Ká­roly gondatlansága 75 ezer fo­rintos kárt okozott az atkári Üj Elet Termelőszövetkezet­nek. A szerelőműhelyben a tü­zelőberendezés körül nem tar­Uj beruházásokat terveznek a nagykökényest isz-tagok re azonban újabb beruházáso­kat terveznek. Eszerint 1962- ben 25 vagonos magtárral, 10 vagonos góréval, 3Ó0-as süldő­szállással, az eddigi két Ze- torhoz harmadik Zetorral, ve­tőgépekkel, tárcsával, gyűrűs- hengerrel és silókombájnnal gyarapodik az egyesült terme­lőszövetkezetek gazdasága. Mint megyénk számos máí közös gazdasága, a nagyköké nyesi Béke és Rákóczi terme­lőszövetkezetek' tagsága is kö­zösen dolgozik a következő év elejétől. A két termelőszövet­kezet eddig is számos nagy­üzemi gazdasági épületet épí­tett fél, a következő esztendo­totta be a kötelező távolságot és gyúlékony anyagot helye­zett ott el, másfél óráig őri­zetlenül hagyta a berende­zést, amely mindezek mellett még lyukas is volt, s a kár most érzékenyen érinti a ter­melőszövetkezetet. Gyöngyösön Hegedűs Ist­vánná Bocskai út 50. szám alatti lakos 300 forintos kért szenvedett, mert nem vizsgál­tatta át időben a kéményét. Ugyancsak Gyöngyösön a Báthory utca 4 szám alatt dr. Kolman Ödön orvos garázsá­ban a sugárzó hő következté- ban meggyúlladt a kályha és közelében elhelyezett ponyva, pokróc és mintegy 550 forin­tos kár keletkezett. Egerben, a Szederkényi Nándor utca 13 szám alatt Cseri József lakásán idejében észrevették a gerenda és a kémény rossz közelségét, ezért kár nem volt. Új seprő - hol seper? Gondolatok egy sorbaállásról Erre kevesen tudnak felel­ni, csak azok, akik a csütör­töki sorbaállásnál olyan sze­rencsések voltak, hogy tudtak legalább egyet vásárolni. Azokról nem is beszélek, akik nem is egy, hanem két- három seprűvel feszítettek az utcán. Mert — gondolhatták — ki tudja, mikor lehet újra hozzájutni?.'.. Egy seprű mindössze 13,40. A háztartás­ban nélkülözhetetlen, de mi­ért kell érte sorba állni...?! ★ — Szomszéd! A piacon nem lesz krumpli, még ma men­jen, mert lemarad. Micsoda? — Veszi a szaty­rot, a táskát és már rohan is... Elkésett. Nagy tömeg ácsorog már a színhelyen, s legszíve­sebben venne már mindenki vagy négy zsákkal. Ez természetes: ha valami nincs, mindjárt rájövünk, hogy éppen az hiányzik. Seprű sincs. Azaz, hogy már nincs. Hosszú hónapok óta nem láttuk a színét se. Csütörtökön is csak néhány óráig volt a szemünk előtt, addig, amíg szét nem kap­kodták. Miért ölik úgy egymást érte? Mert nincs. Miért nincs? Azért, kérem szépen, mert nagy volt a szárazság a nyá­ron, mert csak kevés helyen termelnek cirokot, mert kül­földre is sok seprűt szállíta­nak. Mit tegyünk hát? Gyöngyösön is készítenek seprőt, onnan szállítják Eger­be, sőt még külföldre isi Bár az export népgazdasági ér­dek, de a hazai igények ellá­tása is az. Ezért többet kell gyártani belőle, igy el tudjuk látni a külföldi piacot is és nem lesz hiánycikk itthon sem. Csak néhány holddal több területen kellene cirokot ter­melni! K. G. — 150 HÍZOTT sertést ad­nak át ebben az évben Nagy- kökényes termelőszövetkeze­tei. Ebből a mennyiségből a Béke Tsz tagjai az év végéig még 21 hízott sertést adnak át átlagosan 110 kg-os súly­ban. Ötéves tervünk Az öntözésre berendezett területet az 1960. évi 160 090-, röl 1965-re legalább 460 ezer holdra kell emelni. I960 1965 Fejleszteni kell a középiskolai képzést. A' nappali tago­zatú középiskolai tanulók számát az 1960. évi 156 ezerről 1965-ig 232 ezerre kell növelni. Rendszeres tanulással képezik magukat a hatvani népi ülnökök Jogászok és „joghallgatók** a magasabb színvonalú ítélkezésért A Bugát Pál Szabadegyetem jogi szakosztálya a TIT orszá­gos elnökségének közreműkö­désével Hatvanban is meg­szervezte a kétéves ülnökaka­démiát a hatvani járásbíró­sághoz megválasztott népi ül­nökök és más, a jog iránt ér­deklődők oktatása és tovább­képzése érdekében. Az előadá­soknak mintegy 80 hallgatója van, s az oktatás már október­ben megkezdődött. Társadalmunk rohamos fej­lődése mindenkivel szemben támaszt olyan igényt, hogy szerzett tapasztalatait lehető­ségeihez mérten gyarapítsa, látókörét bővítse, elmélyüljön jogszabályaink tanulmányo­zásában. Különösen fontos ez az oktatás bírósági ülnökeink részére, akik aktívan vesznek részt az ítélkezésben. Az oktatásra jelentkezett ül­nökök nagy szorgalommal ta­nulnak, jegyzetelnek az elő­adásokon és ilyen formában is közelebb kerülnek azokhoz a hivatásos jogászokhoz, akikkel a mindennapi életben, a tár­gyalóteremben az egyik leg­fontosabb munkában, az igaz­ságos ítélkezésben részt vállal­nak. Az oktatást a járásbíróság bírái és az ügyészség tagjai irányítják. Előadásaik átölelik a jog legfontosabb területeit. A hallgatóság körében nagy érdeklődést váltanak ki a bün­tetőjogi előadások; a büntető­politikai elvek és a bűnösség! körülmények kérdései, az élet és testi épség, valamint a va­gyon elleni bűntettek tárgykö­re. A polgári jog széles terüle­téről kiválasztott lényeges kér­dések megvitatása, így a tár­sadalmi tulajdon kialakulása, jelentősége, védelme, a polgári jogi alapelvek, a Polgári Tör­vénykönyv jelentősége, a szo­cialista magyar családjog, a munkajogi és termelőszövetke­zeti jogi kártérítések kérdései —, hogy csak néhányat említ­sünk. Az oktatás hasznossága, eredménye máris érezteti ha­tását, s bizton remélhetjük, hogy hozzá fogja segíteni bí­róságainkat a még magasabb színvonalú ítélkezéshez. (rőczey) 1982-ben kétszázötven Halai utazik külföldre a megyéből A KISZ Heves megyei Bi­zottsága jövőre is megszervezi a közkedvelt ifjúsági társas- utazásokat. 1962-ben a Szov­jetunióba, Csehszlovákiába, az NDK-ba, Romániába és Len­gyelországba mennek az Ifjú­sági Expressz és a KISZ cso­portjai . Az utazások olcsób­bak, mint a tavalyi és tavaly- előtti utak, így a „világlátás’1 kevesebbe is kerül a, fiatalok számára. A külföldi utakra való je-‘ lentkezést a járási KlSZ-bw zottságok fogadják el. wmgmw MA MEG1AYILT Egerben, (az 0F0TERT melleit) a fl tátik a leghasznosabb ajándék! Szórakoztat, tanít, életre nevel! m lás művészetéről, s ha valamit már elfelejtett, azt azért nem felejtette el, hogy hol keresse, s honnan mutassa meg a gye­rekeknek. — A harmadéveseket állan­dóan cserélem. Három hét konyha, három hét porta, há­rom hét felszolgálás és a kör forog. Hadd tanuljanak meg mindent! ★ Zárószónak az igazgató, Zsabka Endre szavait idézem: — Mindent, amit hosszú évek alatt a szakma művésze­téből elsajátított, azt átadja. Magam is sok hasznos dolgot tanultam tőle, s örülök, hogy erőben, egészségben köztünk dolgozik! (A. É.) annak a követelménynek, amelyet a dolgozók elvárnak attól, hogy a Park Szálló, mint Eger egyetlen idegenforgalmi vendéglője és szállodája, olyan legyen, hogy a külföldiek is kellemes emlékekkel távozza­nak innen. — Az a tervem, hogy a ta­nulókkal legalább egy idegen nyelvet valahogy elsajátítatok. Ennek elég egyszerű ■ módja lenne, ha a szakszervezet vala­milyen módon biztosítaná a tanulóknak a heti egy nyelv­órát, mert különösen, akik Egerben dolgoznak, könnyeb­ben boldogulhatnának nyelvis­merettel. No, ma gppen me­gyek egy értekezletre, ott ezt én megpendítem! — summáz­za. Fáradhatatlanul dolgozik, mit sem törődik 67 esztendejé­vel. s talán ezért is nem hat­vanhét éves — amúgy igazán! ______ A MESTER [%£? Nyolc-tíz tanuló sürög-forog a fehérteremben, szojvet vendé­geket várnak a szállóban, s most Józsi bácsi, aki az ipari- tanuló-iskolában vendéglátó szakmai ismeretet tanít, arra oktatja őket, hogyan kell egy díszterítést megcsinálni. — Fülöp Bélát elkértem a Mecsetből, mert ott üyet nem tanulhat, s jó, ha ezt is tudja, hiszen, ha felszabadul, nem tudja még, hogy hol is áll meg — mondja Józsi bácsi. Közben a szeme mindunta­lan a tanulókon van, kezében régi idők vaskos kötetei a szakmáról, az étel és kiszolgá­az évek hosszú során át sze­reztem. Itt, Egerben, 1955 óta vagyok a Park Szálló üzem­vezetője. ___________★______ A CSALÁDFŐ hn5tt" Egerhez. Felesége Budapesten dolgozik a II. kerületi vendég­látónál. — A fiam? Hát... hogy is mondjam ... megnőtt. Most orvos feleségét igyekszik dip­lomában is utolérni, harmad­éves hallgatója a Műszaki Egyetemnek, villamos mérnök lesz. Kicsi fiuk az egyetlen unokám. — Már húzza is elő a mosolygós gyermekképet, s percekig tűnődve nézi. Igen, igen. Elszállt az ifjúság, a családfő nagyapa lett. Ritkán jár haza Havas József, eltelik néha két hónap is, hogy haza­látogat, de általában azért ha­vonta két-három napot otthon tölt. — A feleségem zsörtölődik, nem szeret egyedül lenni, de én annyira megszerettem Egert, hogy a nyugdíjazást már itt szeretném megérni! — mondja. _____________ir A FŐNÖK I _______l gozo mun­káját irányítja. — Régi, összeforrott gárda dolgozik velem, s mindannyi­an jó szakemberek. Megértet­ték, hogy a tisztaság, a rend, a vendég jó és helyes kiszol­gálása a feladatuk, így nincs is semmi koccanásra alkalmunk. Fáradhatatlanul dolgozik Jó­zsi bácsi azon, hogy a szocia­lista vendéglátás megfeleljen — Tessék mosolyogni! Jó!... így kérem!... Most ismét tes­sék mosolyogni... most ko­molyan kérném!... Igen, jó! Készítettem néhány felvételt, remélem, lesz közte jó is! Valahogy így, de riporter- nyelvre lefordítva kértem meg Havas Józsi bácsit, hogy mond­jon el egy-két dolgot az életé­ből, hadd mutassam be néhány jellemző vonását az olvasók­nak. A reflektor már bekap­csolva — felvétel! | AZ EMBER | jKtel” készül, 50 éve dolgozik a ven­déglátó szakmában. 1912. ja­nuár 5-én szabadult fel a bu­dapesti Vadászkürt Szállóban, mint szobapincér. — Aki a szobákban tálalta a reggelit, meg amit a csengető vendég kívánt — fűzi hozzá magyarázólag. Aztán külföld, London kö­vetkezett, mert sokkal többet ért az a pincér, aki beszélt va­lamilyen világnyelvet. (És zá­rójelben tegyük hozzá: minden területen nagyon hasznos a nyelvtudás!) — Édesapám meghalt, így a külföldi munkám egy fél esz­tendő alatt véget is ért — em­lékezik Józsi bácsi —, 1919-ben a magyarországi Vörös Hadse­reg katonája voltam, aztán új­ra jött a munka, 1926-ig a Hungáriában dolgoztam, ek­kor önállósítottam magam. Négy felszolgálót és egy taka­rítónőt foglalkoztatva 1951-ig dolgoztam önállóan, ugyan­azokkal az emberekkel. Akkor állami lett az én kis éttermem is, és azóta magam is állami alkalmazottként adom át azt a sok hasznos tapasztalatot, amit Egy arc — négy képben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents