Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-23 / 276. szám
4 népűjsag 1961. november 23., csütörtök fonyycspolt fMRfö Lemorzsolódás nélkül Boldogon, az őszi szántás kivételével, befejezték az összes őszi munkákat. A pihenés napjai következnek. Ez azonban egész más, mint akár két eszr tendövel ezelőtt is. A szövetkezet tagjai a csendesebb késő őszi, téli napokat tanulással töltik, ismereteik bővítésére használják fel. Meg is szervezték a tsz-akadéniiát. amelynek során a helyi és járási szakemberek az agrotechnika tudományának új vívmányaival ismertetik meg a hallgatókat. Az akadémiára harmincon jelentkeztek. de ahogy telik az idő, minden előadásra többen és többen jönnek el. Ezen a tanfolyamon ismeretlen a lemorzsolódás, erre az jellemző, hogy egyre nő a hallgatók száma. Es ez már egymagában is arról tanúskodik, hogy a boldogiak mindig töpbet és többet akarnak tudni. (— d. —) i FIGYELEM! Elveszett Egerben egy értékes jelvény. Kérjük a megtalálót, a megyei tanács művelődésügyi osztályán adja le — jutalomban részesül.- A BÉLAPÁTFALVI Cement- és Mészmű szabadakadémiájának filozófiai tagozata részére ma tartja meg az első előadást „A véges és a végtelen” címmel Pelle Béla TIT- elöadó. ★ — »A VIL Ä G térképe előtt”-tanfoIyamot szerveztek Boldogon a termelőszövetkezeti KISZ-fiatalok számára. ★ « A BELKERESKEDELMI akadémiák előadói részére tegnap délután két órai kezdettel ^A második ötéves terv és a belkereskedelem” címmel tartott előadást Zala Ferenc, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője az egri TIT- klubban. ★ — KÉT HETE, hogy kimondta egyesülését Egerfar- mos három termelőszövetkezete. A jövő évi tervkészítés során elhatározták. hogy 1962-ben 20 hold öntözéses kertészetet is létesítenek a község határában elhúzódó Rima patak mellett. Makai György: Portugál-Afrika, a rabszolgák földje A portugál gyarmatok hosz- szú ideig a „csend övezethez1' tartoztak. Mikor az újságok Algériáról, Malájföldről, Vietnamról, Indonéziáról, Egyiptomról írtak, mélységesen hallgatlak Portugália tengerentúli birtokairól. A „csend övezet” valójában nem azért volt csendes, mert ott minta- gyarmatokat alakítottak, vagy nem volt ok a felkelésre, az ellenállásra, hanem azért, mert a portugál elnyomó apparátus „jól” dolgozott, csírájában elfojtott minden mozgalmat, s a sajtó nem is szerzett tudomást Uganda, Moeanbique és Sao Tome, vagy Portugál-Guinea népeinek szenvedéseiről. Pedig a huszonkét Portugáliát kitevő gyarmatbirodalom lakossága már évtizedek óta permanens felkelésben él, de mire jajszavuk eljutott volna az európai fülekbe is: betapasztották a szájukat, s a portugál katonák fegyverei tettek pontot a mozgalomra. A gyarmatosítók maguk is terjesztették a csend övezetéről szóló legendákat, hazug jelentéseket készítettek, amelyekből hamis tájékoztatást kapott a világ a gyarmati eseményekről. Mindaddig, amíg olyan kormánybiztosok érkeztek Afrikába, akik hajlandók voltak meghamisítani az igazságot. Az igazságot pedig nem volt tanácsos megmondani; aid megpróbálta, mint Henrikque Galvao kapitány — Salazar börtönébe került. De ő megszökött börtönéből, s egy bátor, kis csapat élén elfoglalta Kossuth Kiadó a Santa Mariát, a legnagyobb portugál óceánjárót, s innen, erről a tenyérnyi szabad portugál területről hirdette: ütött a portugál gyarmatok órája, Afrika népe megúnta a csendet. Galvao, egy európai, akit kenyéradói éppen a bennszülöttek még nagyobb kizsákmányolására küldtek Afrikába, ő Hirdeti a palmatória (gyarmati kényszermunka-rendszer) igájában szenvedő afrikaiak szabadságát. És fellángolt a harc, kigyulladt a dzsungel, tűzet okádott az eddig néma bozót, megszólalt a „csendövezet”. Galvao idejében irányította a világ figyelmét a kétmillió négyzetkilométernyi gyarmatbirodalom népére, mire Európa, Ázsia és Amerika tekintetét az egyenlítő felé fordítottá. már patakokban folyt a vér. Makai György könyve megismertet bennünket ezzel a mérhetetlenül nagy gyarmatbirodalommal. (Portugália a harmadik legnagyobb gyarmattartó hatalom.) Bemutatja múltját, tönténelmét; tények, dokumentumok, eredeti források alapján ismerteti a portugál gyarmatosítás történetét és „eredményeit”. Ezekkel az „eredményekkel” nem nagyon dicsekednek a Salazar-diktatúra hangadói. Gsak egy szám, csak egy tény a tengernyi bűn közül: a portugál-afrikaiak 99 százaléka írástudatlan. Kilencvenkilenc százalékos analfabétizmus — a gyarmatosítók kulturális EGRI VÖRÖS CSILLAG Egy katona, meg egy fél EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Tiszta égbolt GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A szerelem és a másodpilóta HATVANI VÖRÖS CSILLAG A kalandor HATVANI KOSSUTH Szerencsés Tóni FÜZESABONY Nincs előadás HEVES Nincs előadás PETERVASARA Nincs előadás műsora Lőrinciben este 7 órakor: Montmartrei ibolya missziójának szomorú eredmé-, nye. Mert ez a „küldetés” a portugáloknak csak propagan- [ dájukban szerepel, politikájukban, gyakorlati intézkedéseik közben „megfeledkeztek” róla. Az ENSZ-ben és a nemzetközi konferenciákon civilizációs tevékenységükről beszélnek, de miikor az ültetvények műveléséről van szó, olcsó munkaerőről: korbácshoz folyamodnak, puskatushoz, s az idén már napalm-bombákhoz is. Makai könyve kiegészíti számunkra azt a képet, amelyet eddig Ugandáról, Mocan- biqueröl ismertünk; árnyaltabbá, differenciáltabbá transzformálja a magyar olvasó számára Galvao kapitány szenvedélyes felhívását. A 150 oldatos könyv elolvasása után érthetővé válik az elkeseredett hang, érthető lesz, hogy miért szálltak szembe a Zambezi és a Kongó mente lakói egy szál késsel, az automatafegyverekkel, tankokkal, repülőkkel támadó gyarmatosítókkal. A könyv megcáfolja azokat a történelmi mendemondákat is, amelyek szerint Közép-Afrika Európától kapta a civilizációt. Tényekkel mutatja ki, hogy a bennszülöttek már jóval az európai hódítás előtt magas színvonalú kultúrával rendelkeztek, kereskedelmi kapcsolataik voltak a rómaiakkal, régi államaik talán a nagy folyam menti birodalmakkal egyidősek. A könyvet térképmellékletek, illusztrációk és fénykép- felvételek teszik szemléletessé. Krajczár Imre Fiatalok a kultúráért A detki KISZ-szervezet keretén belül kultúrcsoport jött létre mintegy 20 fővel. Készülnek a karácsonyi műsorra és tervbe vették, hogy a tél folyamán megrendezendő klubestéken is vidám kis műsorral szórakoztatják a fiatalokat és a község dolgozóit 1961. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK KELEMEN 70 évvel ezelőtt, 1891 novemberc- . ben halt meg CSIKY GERGELY színműíró és műfordító. Színdarabjaiban maró gúnnyal pellen-- gérezi ki a múlt századvég társadalmának élősdijeit, a dzsentri- világot (Buborékok), a rangkórságot (Mukányj, Ingyenélők), a csalók és szélhámosok, a Cifra nyomorúságban az úzsorások hálójában vergődő kistisztviselők világát. Spartacus című darabja a római rabszolgavezér tragédiáját mondja el. Csiky a realista dráma egyik úttörője volt. 65 évvet ezelőtt, 1896. november 23-án született ELEMENT GOTTWALD, a csehszlovák és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő' vezetője. 1921-ben részt vett a Csehszlovák Kommunista Párt megalakításában, 1929-ben annak főtitkára, majd 1938-tól a csehszlovák nép felszabadító mozgalmának fő szervezője volt. Gottwald élvtárs lett az ország felszabadulása után a kormány elnöke, majd 1948-tól kezdve, haláláig a Csehszlovák Köztársaság elnöke. 20 évvel ezelőtt, 1941-ben ezen a napon végezték ki a fasiszták JELIZAVETA CSAJKINA komszomolista partizánlányt, a Szovjetunió Hősét. 1941 novemberében a(z ellenség által elfoglalt 15 községben mondott beszédet a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. , Érdekes találmányok és felfedezések: A lemezes forgó kondenzátort 60 évvel ezelőtt, 1901-ben KÖP- SEL német technikus találta fel. 345 évvel ezelőtt, 1616-ban ezen a napon született JOHN WALLIS angol- matematikus. Munkássága az aríthmetika és az algebra területére terjedt ki, ő alapozta meg a differenciál- é& integrál-számítást, valamint róla nevezték el a végtelen Wallis-féle szorzatot. * CSIKY GERGELY FILM: A szerelem és a másodpilóta Egy bájos szőke kislány és egy csinos pilóta történetét mondja el ez az NDK vidám, zenés filmvígjáték, amelyet a gyöngyösi Szabadság Filmszínház mutat be november 23-tól 26-ig, és a hatvani Vörös Csillag november 27—28-án. (SUZ1 MIHÁLY-Bmzí KÁROLY \ 4. — Hát ezt meg honnan tudja? — Nézze, én már sok éhes csavargót láttam itt Bécsben. Ismerem őket. A magyarnak, ha éhes, mindig a hentesüzlet előtt ver gyökeret a lába ... Nevetett. Szája szinte a füléig húzódott, a szivar majdnem kiesett belőle. Hirtelen elkomolyodott. — Szóval, húsz .százalék. — Hát ez csak természetes, Walterkém... — De nehogy .be próbáljon csapni, mint a múltkor, mert megjárja! — kiáltott a kis ember után, aki már az utcáról integetett neki vissza. Bőgős körülnézett, majd átvágott a túloldalra. A két fiú pénzt számolgatott, de látszott arckifejezésükön a csa- . lódottság: kevés, nem tudják megvenni, amit szeretnének. A Ids ember melléjük lépett. — Jó napot, fiúk! Ugye, magyarok vagytok? — Igen! — válaszolták azok meglepetten. — Es nemrég jöttetek át a határon... — A napokban. — Látszik rajtatok, fiúk ... Es az is, hogy éjszaka nem aludtatok ágyban, meg hogy napok óta nem borotválkoztatok .. Talán éhesek is vagy- tok. A két fiú összenézett. Végül .■ az egyik, egy nagy darab legény, megszólalt: — Valóban, mindez így igaz. Csavarogtunk. Néhány fehérneműnket is el kellett adnunk, de nagyon keveset kaptunk érte. Egyszer lakhattunk jól belőle ..; Az idegen megcsóválta a fejét. — Ez így nem mehet tovább fiúk. Azt már mégsem engedhetem, hogy honfitársaim ilyen fáradtan, szőrösen barangoljanak Bécs utcáin. Gyertek velem. Nálam rendbe szedhetitek magatokat, ehettek, ihattok, amennyi jólesik, pihenni meg éppenséggel napokig pihenhettek, aztán,.. segítek rajtatok. S olyan kedvesen mosolygott hozzá, hogy a két fiú beleremegett. Gazsó Vörösre nézett, s mindketten egyre gondoltak. Hát mégis! Vége a szenvedésnek! Űj élet kezdődik! S talán ... Amerika! S miért né? Lehet, hogy már nincs is messze! Az idegen félbeszakította gondolatmenetüket. — Nos — kérdezte mosolyogva —, elfogadjátok ajánlatomat? — Hogyne, szívesen — felelték szinte egyszerre — és nagyon köszönjük a segítséget. Az idegen nevetve karon fogta őket, s elindult velük. Húzta-vonta őket örvendezve, közben ilyesmit mondogatott: — Ne féljetek, most már jobb sorsotok lesz... — A szükölködésnek vége, mostantól kezdve tiétek a világ .: . Néhány percnyi gyaloglás után villamosra szálltak. Az idegen megváltotta a villamosjegyeket. Amikor kinyitotta pénztárcáját, azok ketten látták, hogy vaskos pénz- köteg van benne. Néhány darab aprópénzt vett ki, majd a tömött pénztárcát alig tudta összecsukni. Gazsó és Vörös nagyot nyeltek, s szinte áhítattal néztek vezetőjükre. Végül Vörös megkérdezte: — Régóta él kinn? — Ha jaj! — Es milyen itt? :.. Mire számíthatunk? ... ön mire vitte? — Jól élek, semmi panaszom nem lehet ... és ti is megcsináljátok a szerencséteket ... ne féljetek... , Nevetett. — Mivel foglalkozik? — tudakolta kis idő múlva Gazsó. — Kereskedem... ügynökösködöm ... No, itt leszál- lunk. Gyertek: Mindjárt ott vagyunk. Gyalog folytatták útjukat. Az útmenti fák fázósan vigyáztak kirügyezett ágaikra. Egy nagy epület előtt megálltak. Gazsó kérdően nézett az idegenre. — De hiszen ez a Radeczky- laktanya! — Igen, és előtte francia katona áll őrt. Ne csodálkozzatok! En leszerelt francia katona vagyok, és még benn lakom a laktanyában. Meglátjátok milyen szép lakosztályom van... A francia őr barátságosan vigyorgott. — Bonjour, Monsieur Bőgős. — Bonjour;.. No, gyertek. Erre, jobbra... Tágas szobába nyitottak be, ahol két civilruhás, megnyerő külsejű ember ült az asztal mellett. Érkezésükre mindketten felálltak, s franciául üdvözölték a jövevényeket. Vörös1 és Gazsó élmorogták nevüket, majd körülnéztek. Valóban, szépen berendezett szoba volt. A fal festése ízléses, mintái megnyugtatóak. A bútorok modemek, a fotelek kényelmesek. A vendéglátók hamarosan két üveg bort tettek az asztalra s töltöttek. Mind az öten fenékig ürítették poharaikat. — Ez igen! — c^ettintett Vörös. — Ez jólesett! — Régen ittak már ilyet, mi?—mosolyodott el az egyik francia. — Hát :.. bizony, elég régen... — No, akkor még egy pohárral ... Töltött. A második pohár fejébe szállt Vörösnek is, Gazsónak is. Tagjaikban jóleső zsibbadás vonult végig. A francia amúgy is barátságos arca még rokonszenvesebbé vált: rv. Azok cigarettával kínálták őket. Aranyvégű, amerikai cigaretta volt. Rágyújtottak, s hátradőltek kényelmes székeikben. — Mindjárt itt a harapnivaló — szólalt meg a másik francia — addig, ha kedvük tartja, bemennek a fürdőszobába, s jó meleg vízben lemossák magukról az út porát. Találnak ott borotválkozó készletet is. A két fiú szeme felcsillant. Jó, meleg fürdő? Hát hogyne akarnánk! Az elmúlt napok után?! Ebben a helyzetben ennél nagyobb élvezet nincs is talán. Azonnal felálltak és elnézést kérve a fürdőszobába siettek. A két, szemben levő fülkében már él volt készítve a fürdővíz, a szappan, a törülköző, minden. Pillanatok alatt lehányták magukból poros, gyűrött holmijaikat és zsupsz! Bele a vízbe! Hamarosan nyakig merültek benne s mosták, súrolták magukról az elmúlt napok szennyét. A bor, s ar remek víz meghátrálásra kényszerítette az álmosító fáradtságot, a kéz, s a fantázia gyorsabban kezdett működni. Igen, rendbe szedik magukat, megborotválkoznak, svan. itt kefe, kikefélik szépen holmijaikat is. Valakik lesznek, nem gyűrött csavargók! , Amikor félóra múlva visz- szamentek a szobába, amazok mosolyogva végignézték őket tetőtől talpig, s elismerőleg csettintettek; — No, foglaljanak helyet, az asztalnál — udvariaskodott az egyik francia. — Maguknak terítettünk. Mi már és Monsieur Bőgős is régen túl vagyunk az ebéden. Amint, az asztalra tekintettek, elállt szemük-szájuk. Egy kilónyi szardínia, vaj, és egy kerek sajt kettévágva, egy fél sonka, egy kilónyi kolbász, két egész kenyér, vagy tíz darab narancs, ugyanannyi tábla csokoládé, s tálban legalább négy liternyi bor volt az; asztalon. A bort kanállal kellett a pohárba tölteni. — .No, lássatok hozzá — szólt Bőgős. A fiúknak nem kellett kétszer mondani. Kettészelték a kényé, rét, majd hir- telenében nem is tudták mihez nyúljanak. Végül is egy- szál kolbászt ragadtak meg. Amazok nevettek. — Meglátszik, hogy magyarok, mindjárt a kolbászhoz nyúlnak. — De azért szeretjük mi a sonkát, a sajtot, sőt még a csokoládét is — nevetett tele szájjal Gazsó. , — Meg is kell enniök mindent. A maguké. De töltsenek is közben. Vörös fogta a kanalat, s te- letöltötte kettőjük ’ poharát, aztán kérdően nézett a franciákra. (Folytatjuk^
