Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-02 / 259. szám

Wtt. november 2„ csütörtök NEPÜJSÄG 5 ihirado HEH TET A MAVAUT járatain Petó- fibánya és Selyp vasútállomás között az autóbusz viteldíja 90 fillér. Ez év tavaszáig tíz fillér biztosítású felülnyomás­sal egy forintba került egy jegy. Akkor „valaki” kitalál­ta, hogy. ez nem jó, mert hús? fillér biztosítás dukál a ki­lencven filléres viteldíjhoz. Eddig nincs is hiba, mert aki biztosítani akarja magát az húsz fillért fizet. Igen ám, de biztosítás nélküli jegy nincs, kötelező az egy forint 10 fil­lért megfizetni. Tudom, nem sok a tíz fillér, nem is ezt kifogásoljuk, ha­nem azt, hogy igen körűimé- .nyes az aprópénz előteremté­se és a kalauzok munkáját ezért igen megnehezíti. A 2,5 kilométeres útszakaszon hat­van embernek tízfillérezgetni nincs elég idő. Eddig nem volt probléma, mert forintosa általában minden utasnak volt. Most csaknem min­den utasnak Visszá kell adni aprópénzt. Mire' jó ez? ' (kr) Időben készüljünk fel a télre! — Néhány szó a téli intézkedési tervről — A téli időszakban az időjá­rás viszontagsága megnehezíti a munkavégzést, különösen a külszíni munkák tekintetében — a külfejtésen — ezért szük­séges, hogy megfelelő intézke­déseket tegyünk a télre való felkészülésre. A téli felkészülést nem le­het alkalomszerűen végezni. Feltétlenül figyelembe kell venni a „legfőbb érték az em­ber!” szocialista meghatáro­zását. Fokozott gondot kell fordítani az emberek bizton­ságára, hogy biztosítani kell mindazokat a feltételeket, amelyek szükségesek a terme­lés folyamatossága mellett az emberek biztonságának és egészségének védelmére. Fontos feladat: a télies idő­ben a munkahelyeken előfor­dulható baleseti források meg­előzésére. Tekintettel arra, hogy a téli­es idővel beálló munkakörül­mények elsősorban a . külszí­nen éreztetik hatásukat, egy­két esetet kívánunk felemlí­teni: A vagonkirakásoknál a fa­gyos, jeges, esetleg sáros tala­jon a szintén fagyos, havas, csúszós fát éppúgy ki kell rak­ni, mint jó időben, azért a ta- rakóhelysket megfelelően elő kell készíteni. A szállítópá­lyáknak szintén biztonságo­saknak kell lenni a tél beáll­tával is és a csővezetéknek is szolgáltatni kell a zavartalan vízellátást. Rendbe kell tenni azonban a közlekedési utakal. a lakótelep útjait és járdáit, hidakat és vízátereszeket, ne­hogy balesetek előfordulását okozzák és gátlói legyenek a termelő munkának. Egyes anyagok hiánya is ko­moly zavarokat okozhat a bá­nyabeli termelés terén,ezért fontos, hogy az időjárástól füg­getlenül az anyagokat biztosí­tani lehessen. A helyesen összeállított in­tézkedési terv és annak vég­rehajtása megelőz sok olyan váratlan eseményt, ami akár az ember életében, akár az anyagokban kárt okozhat. Wämser Gyula Pártvesetőségválaszlás a Máira vidéki Szénbányászati Trösztnél A tröszt hivatali pártalap- izervezetének kommunistái a petőfibányai kultúrház elő­adótermében gyűltek össze, hogy eddigi munkájuk ered­ményeit, hiányosságait megvi­tassál1!“' ' és' újraválasszák a pártaiapszefVezet vezetőségét. A taggyűlésen a kommunis­tákon kívül jelen voltak a meghívott pártonkívüli, dolgo­zók is, hogy meghallgassák a pártvezetőség beszámolóját és lássák, hogyan megy végbe az új vezetőség megválasztása. Jelen volt még Tóth Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Iglódl Ferenc elvtárs, a járási pártbizottság titkára és Morvái László elvtárs, a tröszti pártbizottság titkára. Tóth Lajos elvtárs, a tröszt hivatali alapszervezetének titkára a vezetőség beszámoló­jában elöljáróban a nemzet­közi helyzettel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a vezető­ségválasztó taggyűlés feszült nemzetközi helyzetben zajlik le és ez a tény fokozottabb feladatokat ró az alapszervezet minden tagjára. A béke meg­védése érdekében elmélyülten kell tanulmányozni az SZKP programjának jó és hasznos útmutatásait, s fel kell hasz­nálni a munkásmozgalom ed­digi tapasztalatait is. A kül­politikai helyzet értékelése j Után részletesen foglalkozott a tröszt eddigi eredményeivel és az ötéves terv célkitűzései­vel. . A beszámoló befejezésül az alapszervezet belső életével foglalkozott. A beszámolót vita követte, amelynek során Iglódi elvtárs is felszólalt, aki a magasabb szintű tudományos vezetés megjavításának fontosságára hívta fel a jelenlevők figyel­mét és ismertette a Petőfibá- nyára vonatkozó közellátási helyzetet is. Ursítz József elv­társ, a tröszt főmérnöke fel­szólalásában a tröszt minő­ségi termelésének fontosságát hangsúlyozta és megjelölte azokat a feladatokat, amelyek trösztünk előtt állnak, vala­mint a trösztnél meglevő hiá­nyosságok felszámolására hí­vott fel. A többi felszólalásból kicsendült a pártvezetés iránti bizalom és az a remény, hogy a jelenlegi feszült nem­zetközi helyzetet békés úton sikerül megoldani. A párt- szervezet tagjai elismerték aZ alapszervezet munkáját és Méretet tettek, hogy az új ve­zetőséget is hasonlóan támo gatni fogják munkájában, hogy eleget tudjon tenni a pártvezetés által kitűzött fel­adatok maradéktalan végre­hajtásának. Sípos Antal /fféjríiní/jük PÁSZTOR LAJOS 1948 óta dolgozik a rózsái bányá­ban. Frontvájár. Munkáját már 1937-ben elismerték és értékelték, akkor kapott kormánykitüntetést. FEKETE LÄSZLÖ petőfibányai vájár. Az altárói 124- cs front szocialista brigádjában, Géczi Lőrinc csapatában dolgozik. Pártbizalmí. Kiváló dolgozó jel­vény tulajdonosa. A Xll-es akna hírei A 43—44-es frontfejtés har­madik negyedéves tervét 102,1 százalékra teljesítette. Több esetben duplaszelvényű vága­tokon haladtak át, de győzött az akarat és a szakértelem. Elgondolkodtató, hogy a 43 —44-es frontfejtésen a balese­tek 123 munkanap kiesését okozták. Az 53-as frontfejtésen 106 százalékos negyedéves ered­ményt értek el. Pedig víz és nyomás nehezítette a munkát. Még jobb, még szebb lett vol­na az eredmény, ha az 55-ös pajzsfront nem váratott volna olyan sokat magára. A Gagarin-brigád kitett ma­gáért. 67 méteres előrehala­dást értek el és ez országos viszonylatban is dicsérendő eredmény, Politechnikai oktatás a petőfibányai Gépüzemben FÉMES AUTÓBUSZ halad a selypi vasútállomásról a hatvani Bajza József Gimná­zium II/b. osztályának tanulói­val Petőfibányára. Tágas ab­lakain beragyog rájuk az őszi nap. Negyvennégyen vannak, telve a mai fiatalokra jellem­ző, gondtalan életvidámsággal és a minden iránt való érdek­lődéssel. örömtől sugárzó arc­cal készülnek a műhelyben rá­juk váró élménynek számító munkára. Megérkezésük után sietnek az öltöző felé. ahol gyorsán magukra öltik a kék- színű munkásruhájukat, és Varga tanár elvtárs irányítá­sával igyekeznek a munkahe­lyekre. Tizenhármán az esztergályos-, 10 a lakatos-, 10 . a villamos- műhelyben, 5 a laboratórium­ban és 3 pedig a mozdony- szerelőknél dolgoznak. A műhelyek dolgozói nagy szeretettel foglalkoznak a szakmájuk iránt érdeklődó diákfiatalokkal és igyekeznek megmutatni nekik a szakmai fogások minden változatát, hogy azt minél előbb elsajátít­hassák. A diáktanulók szakmai kép- 'léséhez nagy segítséget nyújt a gépüzem gépészmérnöke, Gaál Béla élvtárs, aki egy-egy órát foglalkozik a tanulókkal. Elméleti előadást tart a mun­kagépek és szerszámok tulaj­donságáról, kezeléséről és használatáról; ezáltal a diá­kok közelebb jutnak a gépek megismeréséhez és a műszaki rajzok olvasásához is. Az el­méletet tehát rögtön a műhe­lyekben összekapcsolják a gyakorlattal. Az esztergályosműhelyben megtanítják a diákokat a mérőeszközök, gépek és eszter­gakések kezelésére és a mun­kamenetre. A diákok nagy szorgalommal tevékenykednek az egyes fogások elsajátításá­ban és a kisebb munkák el­végzésében, büszkék rá, ha egy-egy munkadarab sikere­sen elkészül. A LAKATOSMÜHELYBEN is hasonlóan folyik az oktatás. Tuppa, János elvtárs, a hoz­zá beosztott tanulókat a szer­számok készítésére oktatja. Lyukkörzőket, marokkörzőket, fűrészkereteket és vágókat készítenek. Tuppa elvtárs is nagy szeretettel oktatja őket a szerszámok kezelésére és használatára, melynek látható eredménye hétről hétre fel­mérhető a tanulók, fejlődésé­ben. A villamosműhelyben a vil­lanymotorok, transzformáto­rok tekercselésénél segédkez­nek. Az itt folyó munkát, kis igyekezettel, bizonyos idő múltán el is sajátíthatják. A laboratóriumban a diá­kok igyekeznek a vegyészet titkait kifürkészni, illetve a laboránsok munkáját elsajátí­tani. Mérik a szén kalóriáját, fajsúlyoznak és telepszel­vényt számolnak. A laborató­riumi dolgozók is szívesen foglalkoznak a diákokkal. A mozdonyszerelőknél há­rom tanuló ismerkedik a sze­relés rejtelmeivel, és igyekez­nek minél többet elsajátítani ebből a szakmából. Érdekes és izgalmas munka számukra az elromlott mozdonyok kija­vítása és büszke örömmel fi­gyelik, amikor a kijavított mozdony újból fürgén szalad­va a síneken, a csillék hosszú sorát vontatja, vagy éppen a népes kocsikkal a dolgozók százait szállítja a bányába. Egyaránt, élményt jelent a tanulók és oktatók, illetve a nevelők részére rs ez a mai kornak megfelelő, gyakorlati életre való oktatás. Más szem­mel nézik az érettségiző fiata­lok ezáltal a munkát, megbe­csülik és nem húzódoznak az érettségi bizonyítvány meg­szerzése után a munkapadok­tól, a fizikai munkától. Államunk ezzel az új okta­tási formával sokoldalú embe­reket kíván nevelni a diák­fiatalokból, akik a tudomány elsajátítása mellett a fizikai munka terén is megfelelő is­mereteket szerezhetnek. Ez az oktatási forma bevált, amit bizonyít, hogy a diákfiatalok örömmel vesznek részt a he­tenként ismétlődő műhely­munkában. BÜSZKE ÖRÖM CSILLOG szemükben, amikor egy-egy pirds színű ötöst látnak ékes­kedni a gyakorlati munkáju­kat értékelve, a műhelynapló­ban. Ezek közül a diákok kö­zül sokan vettek részt a ter­melőszövetkezeteknél folyó munkákban is a nyári szün­idő alatt. Képet tudnak tehát alkotni maguknak a termelő- munka fontosságáról és szép­ségéről a mezőgazdaságban éppúgy,, mint a gyárakban, üzemekben Kovács II. Imrs Nyílt levél az eljátszott b'za'omi'ő! .. • A z elmúlt napokban levél érkezett szerkeszlósé- günkbe Petőfibányáról. Írója: fiatal, tizenhét éve* leány (éppen éveinek kevés száma kényszerít nevének elhall­gatására). Az őt ért sérelemről ír és orvoslását várja. Még nem volt 16 éves, amikor — mint árva lányt — a Népújság közbelépésére felvették küldöncnek a Vegyesüzemhez. Később gyors- és gépírói képesítést szerzett —, de továbbra is, mint küldöncöt alkalmazták. 1961. május 31-én kezébe adták a munkakönyvét. Miért? ... Idézek néhány részletet a levélből: „Munkahelyemen állandóan helyezgettek, ami elkesere­dést váltott ki belőlem az idők folyamán. Fiatal korom miatt rossz társaságba keveredtem munkahelyemen, barátnőimtől csak rosszat tanultam, ennek következtében előfordult velem egyszer, hogy 100 forintot jogtalanul eltulajdonítottam, me­lyet másnap visszaadtam. A fenti hibámat az üzemvezetőnek, Wämser Gyulának beismertem és nagyon megbántam, amit Cselekedtem. Fenti cselekedetem betudható annak is, hogy mint árva gyerek, nem részesültem kellő nevelésben, s ezt a munkahelyemen sem kaptam meg. Az üzemvezetőm a szén­osztályozóra akart helyezni, mint meddőválogatót. Ezt... én nem fogadhattam el, mert... egészségemre ártalmas ... PetŐ- fibányán csak azokat veszik fel (tudniillik: jó munkahelyre! — P. D.), akiknek protekciójuk, ismeretségük és jó keresztap­juk van. En úgy gondolom, mások is követtek el tőlem na­gyobb hibát és mégis van megbecsülésük ... úgy érzem, en­gem kiközösítettek a társadalomból. Kérem, segítsenek nehéz problémámat megoldani”. Borús, álmosító, esőre hajló időben vitt a farmotoros autó­busz Petőfibányára. Az út szélén őszi sárgán játszó, bodorodó falevelek. Míg ezeket figyeltem, folyton arra a másik levélre gondoltam, ami zsebemben lapult, s amiért erre az oknyomozó körútra elindultam a bányászvároskába. Első utam Wämser Gyula üzemvezető irodájába vezetett — majd még előbb a szénosztályozó meddőválogatóival beszél­gettem, a surrogó szállítószalagok között. Wämser üzemvezető vaskos dossziét rakott elém; a dossziéban fegyelmi ügyek tár­gyalásainak jegyzőkönyvei, határozatok. A 10-es számú akta • fiatal, 17 éves leány, N. N. (a továbbiakban nevezzük így) lo­pási ügyének tárgyalásáról szóló dokumentumokat tartal­mazza. Mit lopott N. N? Száz forintot a páncélszekrény vas­kazettájából, amelyben a telepiek lakbére volt. Társadalmi tu­lajdonhoz nyúlt tehát a leány! Nagy bűn. ö azt vallotta: „vicc­képpen vettem ki a pénzt”. ízetlen, durva vicc ez. Sándor Ká­roly térmestemek, akire a pénz őrizetét bízták, nyugtalan éj­szakát okozott ez a sületlen tréfa. Ám, ez a „100 forintos ügy” nem az első ilyen eset N. N, életében. Többször „viccelte” meg hasonlóképpen munkatár­sait — Édesapja derék, becsületes ember volt — mondta Er­délyi elvtárs, a tröszt személyzeti osztályának vezetője. — öt- venhétben halt meg, mindenki ismerte a telepen. A lánya nem volt rászorulva, hogy lopjon. Hiszen, korához képest, kapott szép fizetést. Pénzt, kisebb-nagyobb összegekben, szemüveget, kesztyűt lopott társaitól. Hogy nem törődtek vele a munka­helyén? Mindent megpróbáltak vele, hogy jobb útra térítsék. Wämser még a rendőrséget is igénybe vette, hátha ez komo­lyabban használ. A második nagyabb összegű lopás után Mor­vái elvtárs, a tröszti pártbizottság titkára is hosszan foglalko­zott a gyerekkel. De hát használt? Lopott harmadszor is. És beismerte a lopásokat, szégyenérzet, könnyek és szemrebbe­nés nélkül. Ez különös egy ilyen fiatal lánynál... Mit mondott a leány? ... Beszéltem vele is. Kedves, tiszta, nyílt tekintetű leány. Hamvas arcának vállára omló barna haja ad komoly keretet. Valahogyan másmilyennek képzel­tem magamban. — Miért nem vállalta el a felkínált munkahelyet, a szén­osztályozóban? — ,.. Nem nekem való. Fiatal vagyok, azt nem bírom. — De hát olyanok is dolgoznak ott, mint éppen maga. lt évesek. Meg többen gyermekes családanyák. Csend. — Mihez kezd most? — ... Másutt ígértek munkát... Én nem gondoltam volna, hogy ezt csinálják itt velem?! És elerednek a könnyei. Csendes permetezéssel peregnek végig az arcán. Csendes permetezéssel, mint odakint a vé­konyszálú őszi eső. Fiatal, tizenhét éves. Nem lezárt életpálya az övé. Kifor­ratlan. És túlontúl meggondolatlan. Többször lopott. Lopásai­nak történetét hallgatva az ember azt tételezi róla: beteges hajlam ez nála; beteges hajlam, amiről kemény és komoly akarattal leszokhat. Az üzem vezetői megpróbáltak segíteni neki — csak belőle hiányzott a hajlandóság a megjavulásra. Azt irta levelében, hogy nem részesült „kellő nevelésben”. Ez a kijelentés fájdalmas arra az asszonyra, aki mellette áll, aki takarítóként keresi meg a családnak valót, s aki nagyon sok áldozatot hozott már eddig is érte, s akinek fáradozása mégis olyan — úgy látszik — akár a falra hányt borsó, lepereg a 17 éves lány makacs, jobb ügyhöz méltó állhatatosságáról. Eljátszotta a bizalmat, kedves N. N. — eljátszotta a bizal­mat meggondolatlan cselekedeteivel. S maga még azt várná, hogy nagyobb előnyben részesítsék, mint azokat, akik becsü­letesen tesznek eleget munkájuknak. „Nincs jó keresztapám” — sajnálkozik most. Pedig téved! Mert ..keresztapja” éppen a Népújság volt, amikor tekintélyével kiharcolta, hogy maga, alig 15 éves fővel munkába álíhasson. Mikor munkát kapott — bizalmat is adtak mellé, de maga ezt nem becsülte meg. Gyerekesen és mondhatni, ostobán félredobta. Később nem fogadta el azt a munkát, amit a szénosztályozóban kínáltak fel magának. Ügy véli, hogy a történtek után a bérelszámolóban, a pénztárban, vagy az irodában adhattak volna munkát ma­gának? Azért akarták, hogy meddőt válogasson, mert bizo­nyítékot vártak magától, bizonyítékot arra, hogy tud rende­sen, lelkiismeretesen és becsületesen is dolgozni. Ez a bizonyí­tás elmaradt. Most már, ha akarna se tudna dolgozni a szén­osztályozóban — az üres helyet mással töltötték be. (Petőfibá- nyán nagy nehézségekbe ütközik az elhelyezkedés, egy-egy megüresedett helyre 10—20 ember pályázik.) Ügy érzi, mintha kiközösítették volna a társadalomból. Ezt rosszul érzi. Hiszen, magának is biztosítottak lehetőséget a megjavulásra — amit maga sértődötten nem fogadott el. De fiatal még nagyon, sok ideje van arra, hogy az elrontottakat helyrehozza. Vissza kelá szereznie a bizalmat, azt a bizalmat, amit maga megcsúfolt. E&> sősorban és mindenekelőtt önmaga érdeke, hogy visszaszí** rézzé. Ha becsületesen, rendesen dolgozik, ezt elérheti. , Palaky Oeza#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents