Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

5 NÉPÚJSÁG 1961. november 1., izerd», Az SZKP XXII, kongresszusának határozata (Röviditeli változat) MOSZKVA (TAS2SZ): Mint már közöltük, áz SZKP XXII. kongresszusának küldöt­tei kedden egyhangúlag hatá­rozatot hoztak az SZKP Köz­ponti Bizottságának beszámo­lójáról. A határozat rámutat, hogy a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának XXII. kongresz- szusa teljes egészében helye­selte az SZKP Központi Bizott­ságának politikai irányvonalát, valamint bel- és külpolitikai gyakorlati tevékenységét. Mint a határozat rámutat, „az események menete meg­erősíti pártunk elméleti követ­keztetéseinek és politikai irányvonalának helyességét. Teljes diadalt aratott a XX. kongresszus irányvonala, ame­lyet maga az élet, a nép javá­ról való gondoskodás diktált, s amelyet a lenini forradalmi al­kotó szellem hatott áf’. A XXII. kongresszus hatá­rozata megjegyzi: hogy „a je­lenlegi nemzetközi helyzet meghatározó vonása a szocia­lizmus, a demokrácia és a bé­ke erőinek további világmére­tű növekedése.. „Az élet igazolta a pártunk külpolitikai irányvonalának, a háború elhárítására, és a béke megszilárdítására irányuló vo­nalnak a helyességét. Ez az irányvonal megfelel a szovjet nép alapvető érdekeinek és minden országban elnyerte a békeszerető erők támogatá­sát.” A kongresszus — mondja a határozat — nagyra értékeli a Központi Bizottság és a szov­jet kormány külpolitikájának következetességét, rugalmas­ságát és kezdeményező jelle­gét, osztatlanul helyesli azokat az intézkedéseket, amelyeket a nemzetközi politikai, gazda­sági és kulturális kapcsolatok erősítése céljából foganatosí­tottak. „Abban a tényben, hogy a háborút sikerült elhárítani és a szovjet emberek, valamint a többi országok népei a békés élet javait élvezhetik, annak a munkának fő eredményét kell látnunk, amelyet a Központi Bizottság a szovjet állam ere­jének növelése, a lenini kül­politika. megvalósítása érde­kében végzett. Ebben a tény­ben a szocialista országok testvérpártjai tevékenységé­nek, a világ békeszerető erői aktivizálódásának eredménye­it kell felismerni” — hangsú­lyozza a határozat. Mint a határozat a továb­biakban megjegyzi, a szocia­lista világrendszer a sikeres fejlődés útján halad, erősödik és az emberi társadalom hala­dásának meghatározó tényező­jévé válik. A kongresszus he­lyeselte a Központi Bizottság­nak és a szovjet kormánynak azt az irányvonalát, hogy sza­kadatlanul erősíteni kell a szocialista országoknak a pro­letár internacionalizmus, az egyenjogúság és az elvtársi kölcsönös segítség elvein ala­puló gazdasági, politikai és kulturális együttműködését. A kongresszus külön kiemel­te a Központi Bizottságnak azt a nagy és gyümölcsöző munkáját, amelyet az SZKP és a testvéri kommunista és munkáspártok együttműködé­sének fejlesztéséért és erősí­téséért végzett a marxizmus— leninizmus alapján, s a nem­zetközi kommunista moz­galom egységének és össze- forrottságának érdekében. „A kongresszus — mondja a határozat — erélyesen eluta­sítja az Albán Munkapárt ve­zetőinek az SZKP és annak lenini Központi Bizottsága el­len intézett alaptalan és rá­galmazó támadásait. Az albán vezetők cselekedetei ellentéte­sek a kommunista és munkás­pártok 1957, és 1960. évi ta­nácskozásainak nyilatkozatai­val és kiáltványaival és csakis szakadár cselekményeknek mi­nősíthetők, amelyek célja a szocialista országok barátsá- gának és összeforrottságának aláaknázása. Ezek a cselekmények az impe­rializmus kezére játszanak. Az SZKP XXII. kongresszusa azt m reményét fejezte ki, hogy az Hibán vezetők, ha valóban szi­vükön viselik népük érdekeit, a tényleg barátságban akarnak Qfyni az SZKP-val és minden testvér párttal, akkór féladják tévés nézeteikét, s Visszatér­nek az összes szocialista or­szággal, a nemzetközi kommu­nista mozgalommal való egy­ség és együttműködés útjára. „A szocialista tábor egységé­nek további erősítése, hatalmá­nak és védelmi képességének növelése a legfontosabb felada­tok egyike marad” — mondja a határozat. A határozatban továbbá az áll: „Az egyes szocialista or­szágok népgazdaságának fej­lesztésére tett erőfeszítések öSZ- szehangólása, a gazdasági együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás erősítésére és bővítésére tett közös erőfeszí­tésekkel, — ez a szocialista kö­zösséghez tartozó valamennyi ország a szocialista világgazda­ság további felvirágoztatásá­nak és fellendítésének útjá. A XXII. kongresszus hang­súlyozta, hogy „ma már nem az imperializmus, hanem a szo­cializmus határozza meg a vi­lág fejlődésének fő irányát...” Teljes mértékben igazolódott a XX. kongresszusnak az a következtetése, hogy elkerül­hetetlenül mélyül a kapitaliz­mus általános válsága. Az el­múlt évben tovább gyengültek az imperializmus gazdasági, politikai és ideológiai pozíciói, még tovább élesedték az impe­rializmus alapvető ellentmon­dásai. óriási arányokat öltött a munkásosztály forradalmi har­ca, a népek demokratikus és felszabadító mozgalma. A nem­zeti felszabadító mozgalom ha­talmas csapásai alatt ténylege­sen összeomlott a gyarmati rendszer. A szocialista forradalom fej­lődésének formáiról és útjairól szólva, a határozat hangsú­lyozza, hogy a munkásosztály és élcsapata a marxista-leni­nista párt békés módon igyek­szik megvalósítani a szocialista forradalmat. „A jelenlegi kö­rülmények között a munkás- osztálynak élcsapata vezetésé­vel számos kapitalista ország­ban megvan a lehetőség, hogy munkás- és népi f ront, vala­mint a különböző pártok és társadalmi szervezetek meg­egyezésének és politikai együtt­működésének egyéb lehetséges formái alapján egyesítse a nép többségét, s polgárháború nél­kül megszerezze az államhatal­mat és biztosítsa, hogy az alap­vető termelési eszközök a nép kezébe menjenek át... „A kommunizmus korunk legbefolyásosabb politikai ere­jévé vált” — mondja a határo­zat. A továbbiakban megálla­pítja: „A marxizmus—leninizmus diadala szempontjából döntő jelentőségű a kérlelhetetlen, következetes kétfrontos harc: a revizionizmus, mint fő veszély ellen, valamint a dogmatizmus és a szektásság ellen. Az SZKP nemzetközi kötelességének tartja, hogy minden vonalon erősítse a nemzetközi kommu­nista mozgalom sziklaszilárd egységét, harcoljon mindenki ellen, aki az összes országok kommunistái egységének gyen­gítésével próbálkozik. Továbbra is le kell leplezni a korunkbeli revizionizmus elméletét és gyakorlatát. A korunkbeli revizionizmus a legtömörebben a jugoszláv kommunisták szövetségének programjában jut kifejezésre.” A háború és béke kérdése továbbra is korunk legégetőbb problémája. A határozat ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: „A jelenlegi körülmények között megnyílt az a távlat, hogy lehetséges a békés együttélés megvalósítása arra az egész időszakra, amelynek folyamán meg kell oldódniok az emberiséget jelenleg meg­osztó társadalmi és politikai problémáknak. Afelé hala­dunk, hogy még a szocializ­mus teljes győzelme előtt, ami­kor még a világ egy részében fennmarad a kapitalizmus, felmerül a reális lehetősége annak, hogy kirekesszük a vi­lágháborút a társadalom éle­téből...” A határozat egyúttal rámu­tat arra, hogy amíg imperia­lizmus van, addig megmarad az agresszív háborúk talaja is. A nemzetközi imperializmus, elsősorban az amerikai impe­rializmus, a világ békéjét fe­nyegető fő veszély. A nem­zetközi imperializmus a leg- szörnyübb gaztettre készül az emberiség ellen: termonukleá­ris világháborúra. „A kongresszus időszerűitek, helyesnek és szükségesnek tartja azokat az intézkedése­ket, amelyéket a Központi Bi­zottság és a szovjet kormány hozott hazánk védelmi képes­ségének további fokozására. Amíg vannak imperialista ag- resszorok, résen kell lenni. Szá­razon kell tartani a puskaport, tökéletesíteni kell a szocialista országok védelmét és fegyve­res érőit." A határozat hangsúlyózza: „a béke megszilárdításának ügye megköveteli a békés együttélés élveinek alapján a mélyén gyökerező nemzetközi problémák megoldását, első­sorban: az általános és teljes leszerelést: a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzéssel, a gyarmati iga végérvényes megszüntetését, minden fór­mában és megnyilatkozásá­ban, a függetlenségüket nem­rég kivívott népek hatékony megsegítését; a második világ­háború maradványainak fel­számolását, békeszerződést Né­metországgal, a Kínai Nép- köztársaság törvénye jogainak érvényesítését az Egyesült Nemzetek Szervezetében, az Egyesült Nemzetek Szervezete mechanizmusának lényeges megjavítását, az összes orszá­gok között a jó államközi kapcsolatot, a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesz­tését .. „A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja mindent megtesz, hogy a társadalmi haladás és a népek boldogsága fennkölt eszményének diadalra jutása érdekében megőrizze és erő­sítse a békét, s a népek barát­ságát ...” Az SZKP XXII. kongresz- szusa továbbra is szükséges­nek tartja, megingathatatlanul és következetesen valóraválta- ni a különböző társadalmi be­rendezésű államok békés együttélésének elvét, amely a Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonala. A testvéri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás alapján fáradhatatlanul erősí­teni a szocialista országok egy­ségét, s hozzájárulni a szocialis­ta világrendszer hatalmának megszilárdításához. Minden erőfeszítést megtesz a világbékéért harcoló összes erők együttműködésének fej­lesztéséért és elmélyítéséért, Erősíteni a proletárszolida­ritást a munkásosztállyal és az egész világ dolgozóival. S minden támogatást megadni az imperialista és gyarmati el­nyomás ellen felszabadulá­sukért, illetve a függetlensé­gük megszilárdításáért harc- coló népeknek. Tágabb körben kifejleszteni a nemzetközi üzleti kapcsola­tokat, s a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést és kereskedelmet valamennyi or­szággal. Tevékeny és rugalmas kül­politikát folytatni, tárgyalások útján törekedve a megérett nemzetközi problémák rende­zésére, továbbá leleplezni az imperialista háborús gyújtoga- tók ármányait és mesterkedé­seit és erősíteni a világbékét. A határozat hangsúlyozza, hogy a „XX. pártkongresszust követő időszak fontos vonása a kommunista építés ütemének meggyorsulása”. A szovjet ipa­ri termelés az utolsó hat év fo­lyamán közel 80 százalékkal nőtt. Sikeresen folyik a hét­éves terv teljesítése. Az ipari termelés évi átlagos növekedé­se a hétéves terv első 3 évre előirányzott 8,3 százalék he­lyett ténylegesen eléri a 10 százalékot. Az első három tervév folyamán terven felül körülbelül 19 milliárd rubel értékű ipari terméket állítot­tak elő a Szovjetunióban. A kongresszus megállapítot­ta, hogy a szovjet hadsereg felfegyverzése nukleáris raké­tafegyverekkel teljesen befeje­ződött. „Népünk kezében a ha­talmas haditechnika biztosan védelmezi a szocialista vívmá­nyokat, s a világbéke erősítésé­nek ügyét" — állapítja meg a határozat. A sikeres megvalósulás út­ján halad az a feladat — mu­tat rá a határozat —, hogy az egy fóré cső termelésién utol­érjük és túlszárnyaljuk a lég­fejlettebb tőkés Országokat. A Szovjetunió már megelőzte a legfejlettebb tőkés országokat, az Egyesült Államokat, nem­csak a termelés növelésének ütemében, hanem a termelés évi abszolút növekedésében is. Jelenleg már több vasércét és szenét bányásznak, több kokszot, vasbetonépületelemet, állati zsiradékot, cukrot és sok más cikket gyártanak a Szov­jetunióban, mint az Egyesült Államokban. „A hétéves terv teljesítése olyan szintre emeli a Szovjet­unió gazdaságát, amelynek elérése után már nem sok idő­re van Szükség, hogy az egy fő­re eső termelésben is túlszár­nyalja áz Egyesült Államokat. A szocializmus világtörténelmi jelentőségű győzelme lesz ez a kapitalizmus fölött”. A határozat elmondja, hogy a szovjet mezőgazdasági ter­melés öt év alatt, az előző öt­éves időszakhoz képest 43 szá­zalékkal emelkedett. Az utób­bi években az állam évente több mint hárommíllíárd púd szemesterményt vásárolt fel. Korábban a felvásárolt meny- nyíség kétmilliárd púd körül mozgott. Szakadatlanul foko­zódik a dolgozók anyagi jóléte. A munkások és az alkalmazot­tak reálbére (egy dolgozóra át­számítva) — a Szovjetunió nemzeti jövedelme növekedé­sének alapján — öt év leforgá­sa alatt 27 százalékkal, a kol­hozparasztok jövedelme pedig 33 százalékkal emelkedett. Belpolitikai területen egye­bek között a következő igen fontos feladatok várnak meg­oldásra: Biztosítani kell a hétéves terv előirányzatainak teljesí­tését és túlteljesítését. Ez dön­tő jelentőségű lesz a kommu­nizmus anyagi és technikai alapjának megteremtése, a kapitalizmus békés gazdasági versenyben való legyőzése szempontjából. A további technikai fejlesz­tés alapján törekedni kell a munka termelékenységének általános növelésére az ipar­ban, az építésben, a mezőgaz­daságban, a szállításban. Következetesen javítani kell a népgazdaság vezetésének szervező munkáját. Az elkövetkező években a gabonafelvásárlást 4200 millió púdra, a húsfelvásárlást 13 millió tonnára, a tejfelvásár­lást 50 millió tonnára kell nö­velni évente. Biztosítani kell a nép élet- színvonalának szakadatlan emelését. A kellő szinten kell tartani, minden vonatkozásban erősí­teni kell hazánkban a világ­béke bástyájának védelmi ké­pességét, s tökéletesíteni kell a szovjet hadsereg fegyverze­tét. Fejleszteni és tökéletesíteni kell a szocialista társadalmi viszonyokat. A „kommunizmus anyagi­műszaki alapjának megterem­tése, a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztése, a kom­munista társadalom emberei­nek kialakítása — ezek azok a legfontosabb feladatok, ame­lyek a kommunizmus általá­nosan kibontakozó építésének időszakában belpolitikai téren a párt előtt állnak”. A kongresszus megállapítot­ta, hogy a „beszámolóban fel­ölelt időszakban a párt mun­kájának legfontosabb vonat­kozása, a pártélet lenini nor­máinak, és a kollektív vezetés elveinek érvényesítése és to­vábbfejlesztése volt a párt ** és áz állami élet minden szintjén...” A szocializmus és a kommunizmus építése, az egész nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából óriá­si jelentősége volt annak, hogy a párt és Központi Bizottsága nyíltan és bátran elítélte Sztálin személyi kultuszát. ,,A kongresszus — hangzik a határozat — teljesen helyesnek tartja és maradéktalanul jóvá­hagyja azokat a határozott in­tézkedéseket, amelyekkel g Központi Bizottság leleplezte és ideológiailag szétzúzta Mo­lotov, Kaganovics, Malenkov, Bulganyin, Pervuhín, Szubarov és a hozzájuk csatlakozott Se- pilov pártellenes csoportját, amely szembehelyezkedett a XX. kongresszus által megje­lölt lenini irányvonallal.. A pártellenes csoport frak- ciós harca idején súlyos hibá­kat követett el Vorosílov. A Központi Bizottság 1957. júniu­sában megtartott plénumán Vorosílov beismerte hibáit, el­ítélte a pártellenes csoport. frakciós cselekedeteit, s ezzel bizonyos mértékben segítette a pártellenes szakadárok lelep­lezését. A határozat megjelöli az ösz- szes pártszervezetek feladatait a szervező és az ideológiai munka területén. A határozat befejező szavai így hangzanak: „A Szovjetunió Kommunista Fártja a jövőben is magasra emeli a marxizmus—leniniz­mus győzedelmes zászlait, tel­jesíti internacionalista köteles­ségét valamennyi ország dolgo­zói iránt, minden erejét a nép érdekeiért, a nagy történelmi cél eléréséért, — a kommunista társadalom felépítéséért folyó harcnak szenteli. A párt ünnepélyesen kije­lenti: a szovjet emberek mai nemzedéke a kommunizmus­ban fog élni!” (MTI) II kővetkező öt év alatt csaknem a kétszeresére emelkedik majd áruforgalmunk a Szovjetunióval 4 magyar-szovjet gazdasági együttműködésre is kedvezően hat az SZIíP programjának megvalósítása a Szovjetunió hatalmas arányú fejlődése Az SZKP huszonkettedik kongresszusa által elfogadott program távlatai nagy hatással lesznek a Szovjetunió és a többi szocialista ország közötti együttműködésre is. Ennek az együttműködésnek a fejlődését kézzelfoghatóan tükrözi a ma­gyar—szovjet árucsereforga­lom, — ezért az MTI munka­társa a külkereskedelmi mi­nisztériumban tájékoztatást kért együttműködésünk távla­tairól, a hosszúlejáratú szerző­dések jelentőségéről. ötéves tervünk kidolgozásá­nál több alkalommal egyeztet­tük terveinket, a hosszúlejára­tú szerződésben később össze­foglalt kölcsönös áruszállítási lehetőségeket. Sor került már a távlati 20 éves terv főbb ará­nyainak egyeztetésére is. — Az 1960 májusában aláírt hosszúlejáratú szerződés az előző öt évhez mérten 1965-ig 40 százalékos forgalomnöveke­dést jelölt meg, azóta azonban a két ország kormányküldött­ségei, miután azt tapasztalták, hogy nagyobb mértékben ki­terjeszthető az együttműködés, megállapodást írtak alá az ere­deti szerződés bővítéséről. Fi­gyelembe véve azt, hogy az évenkénti szerződések is álta­lában nagyobb áruforgalmat tesznek lehetővé, mint amit a hosszúlejáratú szerződés tar­talmaz, számíthatunk arra, hogy ötéves tervünk időszaká­ban csaknem megkétszereződik a magyar—szovjet árucserefor­galom. — Ez a tény igen fontos egész népgazdaságunk, különö­sen iparunk számára. Csak a Szovjetunió és a többi baráti ország segítségével tudjuk ugyanis megoldani az ipar nyersanyagellátását. A Szov­jetunióban olyan nagy ará­nyokban fejlődik az alap­anyaggyártás, hogy iparunk számára is az eddiginél több jut majd a Szovjetunióban ki­bányászott vasércből, kőszén­ből, nyersolajból és sok más fontos ipari alapanyagból. A gyapottermelés tíz év múlva a jelenleginek csaknem a kétszeresét éri el. A nép­gazdaságunk számára fonto­sabb alapanyagok közül mi a vasércnek több mint 90 száza­lékát, a kohókoksznak 50 szá­zalékát, a hengerelt árunak szintén a felét, a nyersolajnak a száz százalékát, a faféleség­nek több mint a felét a Szov­jetunióból vásároljuk az öt­éves tervidőszakban. A textil­iparunkban felhasználandó gyapotnak 75 százalékát kap­juk a Szovjetuniótól. A hosz- szúlejáratú szerződés megha­tározta az importálandó főbb cikkek mennyiségét is, s eszerint a tervidőszakban több mint 9 millió tonna vasérc, 2 800 000 tonna kohókoksz, 1 000 000 tonna kokszolható szén, 6 600 000 tonna nyersolaj, 188 000 tonna gyapot, több mint 5 000 000 köbméter faáru érkezik majd. A kölcsönös áruszállítások értéke öt év alatt meghaladja majd a 12 milliárd rubelt. — A magyar—szovjet keres­kedelmi forgalom szerkezete, árustruktúrája a következő években sem változik lényege­sen. 1965-ig a Szovjetunióból vásárolt áruknak 76—80 száza­lékát a nyersanyagok képezik, exportunkban viszont 67 szá­zalékra tehető a gépipari ké­szítmények. A gépipari expor­ton belül a kevés anyagot tar­talmazó és munkaigényes fi­nommechanikai cikkek aránya a tavalyi 19 százalékról 24-re emelkedik. A műszeriparunk­ban a Szovjetunió segítségével új ágazat alakult ki, a szovjet dokumentációk alapján több olyan orvosi műszer gyártását kezdhettük meg, amelyeket eddig még nem készített ipa­runk. A szovjet megrendelé­sek a szakosítás folytán lehe­tővé teszik, hogy egyes cikkek­ből nagy sorozatokat gazdasá­gosabban állítsunk elő, de ugyanakkor a munkamegosz­tás nagy felelősséget is hárít ránk, az ( iparunkra bízott gyártmányokat korszerű kivi­telben, jobb minőségben kell előállítani. Az SZKP XXII. kongresz­szusának részvevői beszá­molóikban többször hangsú­lyozták a szocialista országok együttműködésének, a gyárt­mányok szakosításának fon­tosságát. Hazánk mint kis or­szág, ebben különösen érde­kelt. A szakosítás első lépé­seit már megtettük, de a jö­vőben még gyorsabban halad­hatunk előre. Erőteljesebben fejleszthe­tünk olyan iparágakat, amelyek gyártmányai — mint például a híradástechnikai berendezé­sek, műszerek, gyógyszerek, speciális autók, vacumtech- nikai berendezések, élelmi­szeri pari gépek — kevésbé anyagigényesek. Ezekben az iparágakban az exportlehető­ségek még nagyobbak is, mint amennyi áruval külkereske­delmünk rendelkezik, s ez ösztönzést ad iparunk fejlesz­téséhez. Ugyanakkor iparága­ink, üzemeink korszerűsítésé:, az új létesítmények építését a szovjetunió gépszállítmány;’ közvetlenül is segítik. A Szov jetunióból érkezik ötéves te - vünk több nagy létesítményé­nek gépi berendezése. A Szovjetunióból kapjuk ; Dunai Vasmű hideghenge művének, a Tiszavidéki V gyikombinát bővítéséi szükséges nagygépeket, a P nai Szalmacelulóz gyár m - lett épülő papírgyár két g' sorát is a Szovjetunió szál ja. A legutóbb aláirt szer dés értelmében öt üzem műanyagokat előállító gy. és nyersolajfeldolgozók — rendezéseit is ekészítették sz^ munkra a szovjet gyárak.

Next

/
Thumbnails
Contents