Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-18 / 246. szám
s K e P Ű T M G 1961. október 18.. szerde Megkezdődött as SZKP kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) nyét” — hangsúlyozta Hruscsov. Hruscsov emlékeztetett rá, hogy a legutóbbi években az imperialisták nemegyszer próbálták lángralobbantani egy új háború tűzvészét, próbára tenni a szocialista rendszer szilárdságát. Hruscsov kijelentette: a Szovjetunió, valameny- nyi szocialista ország minden ilyen alkalommal idejében megállította az agresszort. „A két rendszer békés versengése folyamán a kapitalizmus mély erkölcsi vereséget szenvedett valamennyi nép szemében” — mondotta Hruscsov, s hozzátette, hogy a kapitalizmus az emberiségre váró, döntésre érett problémák egyikét sem képes megoldani. A 20. kongresszus óta eltelt időben újabb fontos lépés történt — a szocialista világrendszer a társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé vált. Az elmúlt évek eseményei megerősítették azt a megállapítást is, hogy a jelenlegi korszakban az államok közti háborúk nem elkerülhetetlenek, hanem elháríthatok. De ha az imperialisták a józan ész ellenére megmerészelik támadni a szocialista országokat, pusztító világháború szakadékéba rántják az emberiséget, ez az őrült lépés utolsó lépésük lesz, az egész kapitalista rendszer vége. Hruscsov megállapította, hogy az elmúlt időszak folyamán a szocialista világrend- szer történelmi fejlődésének fontos szakasza tetőződött be. Így jellemezte ennek a szakasznak sajátosságait: „A Szovjetunió hozzálátott a kommuiiizinus általánosan kibontakozó építéséhez: a legtöbb népi demokratikus országban megküzdőitek a gazdasági rendszer egyöntetűségének hiányával és befejezik a szocializmus felépítését; a szocialista országok között sokoldalúan kibontakozott a testvéri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás. Ma már nemcsak a Szovjetunióban, hanem minden szocialista országban megszüntették a, kapitalizmus helyreállításának társadalm i és gazdasági lehetőségeit, ár új világrendszer növekvő ereje biztosítja, hogy a szocialista országok politikai, társadalmi, gazdasági vívmányai megin- gaihatatlanok. Az igazán szabad népek együttműködésének keretében biztos a szocializmus teljes győzelme.” Hruscsov kiemelte, hogy belül azon a helyen van, ahol a háború előtt volt. Jelentősen gyengült Anglia és Franciaország pozíciója. A legyőzött országok közül erősen feltört Nyugat-Németor- szág és Japán. Az imperialista államok között feltámadtak a háborúelőtti ellentétek és új ellentétek keletkeztek — mondta elléntétek választják el az Egyesült Államokat Angliától és más imperialista államoktól. Ezek az ellentétek megmutatkoznak a NATO-ban és többi agresszív tömbbén is. Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy az imperialista hatalmak és azok vezetői a nemzetközi feszültség enyhülésétől félnek, mert éppen a feszültség közea szocialista világrendszer gazdasága összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben fejlődik, mint a kapitalizmus gazdasága, majd közölte: a szocialista országok 1960-ban ipari termelésük volumenjét az 1937. évihez képest 6,8 szorosára növelték. A kapitalista országok pedig alig két és' félszeresére. A szocializmus országainak részesedése a világ ipari termelésében az 1955 évi 27 százalékról 1960-ban mintegy 36 százalékra emelkedett. A szocialista világrendszer népgazdaságának fejlődése ipari irányzatú. „Ez esztendők nagy forradalmi eseményének” nevezte Hruscsov, hogy a mezőgazdaság termelőszövetkezetesítése a népi demokratikus országok többségében befejeződött. A szocialista szektor részesedése a mezőgazdasági termőföldek egész területén az egész rendszerben most felülmúlja a 90 százalékot. Ennek eredményeképpen — mondta Hruscsov —, megváltozott a társadalom osztályszerkezete, megszilárdult a munkásosztály szövetsége a parasztsággal, megszűntek az ember ember által való kizsákmányolásának gazdasági alapjai. A nép erkölcsi és politikai egysége először a mi hazánkban alakult ki, most ez minden szocialista országban erősödik. „A szocialista országok egymáshoz való lankadatlan testvéri közeledésének folyamata, ez országok politikai és gazdasági megerősödése az egész szocialista világrendszer megbonthatatlan szilárdságának egyik döntő tényezője." A legutóbbi évékben —mondotta Hruscsov — a testvérpártok tapasztalatai életre hoztak egy új formát, a közvetlen termelési együttműködést. Megerősödtek a szocialista államok kollektív szervei: Az imperialista mesterkedésekről nem szabad megfeledkeznünk — mondotta Hruscsov. Hruscsov rámutatott, a nemzetközi reakció mindinkább arra vesz irányt, hogy kívülről mérjen csapást a szocialista államokra, majd így folytatta: „Természetesen, az imperialisták kalandokba bocsátkozhatnak ugyan, de nincs esélyük sikerre”. Az imperialisták más utakon is hajlandók próbálkozni — folytatta Hruscsov. — A szocialista tábor gyengítése céljából egymásra próbálják haragítani a testvéri országok népeit, vagy viszályt próbálnak szítani közöttük, megkísérlik feléleszteni a nacionalista gyűlölködés maradványait, s mesterségesen próbálják felszítani a nacionalista hangulatot. „A marxista—leninista pártokra, a szocialista országok népeire hárul az a nagy történelmi felelősség, hogy állandóan szilárdítsák a szocialista országok nemzetközi testvériségét, a népek barátságát”. Hruscsov kijelentette: „Bízunk abban, hogy Hruscsov elvtárs a 22. kongresszus megnyitóbeszédét mondja. Hruscsov. — Egyre jobban fellángol a harc az angol és a nyugatnémet imperialisták között a nyugat-európai uralmi helyzetért. A francia imperializmus az angol imperializmus ellen vívott harcában tegnapi ellenségére, a nyugatnémet monopóliumokra próbál támaszkodni. Ez a természetellenes szövetség azonban, éppúgy, mint az érdekházasság, mind gyakrabban Franciaország ellen fordul. Nagy pette tákolhatnak össze köny- nyebben katonai tömböket, tarthatnak népeket rettegésben a szocialista országok részéről képzelt fenyegetések ürügyével. Mint Hruscsov kiemelte, a reakció a szocializmus országai ellen irányuló agresszió útján próbál kivezető utat keresni. Ma a fő agresszív mag szerepét az Egyesült Államok tölti be, amely a nemzetközi reakció központjává vált. Az amerikai imperialisták szövetségre lépnek a nyugatnémet militaristákkal és revan- sistákkal és veszélyeztetik a békét és a népek biztonságát. „A mi időnkben azonban az imperializmus számára már veszélyes háborús szellőző-nyílás segítségével kivezető utat keresni az elletétekből.” Hruscsov a nemzetközi felszabadító mozgalom széleskörű kibontakozásáról szólva ki jelenítette, hogy századunk hatvanas évei úgy vonulnak be a történelembe, mint az imperializmus gyarmati rendszerének teljes széthullásának esztendei. Egy* re ingatagabbá válnak az imperializmus ázsiai, afrikai és latin-amerikai pozíciói. E kontinensek forradalmi harca viharosan fokozódik. A legutóbbi hat esztendő alatt 28 állam vívta ki politikai függetlenségét. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy jóllehet a gyarmati rendszer összeomlott, maradványait még nem számolták fel — mondotta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy ez esztendők alatt a Szovjetunió állhatatosan teljesítve nemzetközi kötelezettségeit, segítséget nyújtott az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen küzdő népeknek. „Egyeseknek ez az álláspont nem tetszik. Mit tegyünk? Ilyen a megyőződésünk!” Hruscsov kijelentette: mi szívből kívánunk sikereket mindazoknak, akik most harcolnak az imperializmus ellen, saját szabadságukért és boldogságukért. A népek elidegeníthetetlen jogának tartjuk az idegen elnyomatás megszüntetését S varsói szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, „Teljes joggal beszélhetünk a szabad népek szilárd szocialista közösségének a világ színterén való jelenlétéről.” Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a szocialista világrendszer most fejlődésének új szakaszába lépett, majd kijelentette: „A fő dolog most az, hogy lankadatlanul fejlesztve minden egyes szocialista ország gazdaságát, kivívjuk a szocialista világrendszer fölényét a kapitalista rendszer fölött, az abszolút termelési volument tekintve. Ez a szocializmus 1 nagy történelmi győzelme lesz.” Hruscsov így folytatta: „Minden egyes szocialista ország nemzetgazdaság-fejlesztési erőfeszítéseinek egyesítése a gazdasági együttműködés és kölcsönös segítség megszilárdítására és kibővítésére kifejtett közös erőfeszítésekkel — ez a szocialista világgazdaság újabb fellendítésének országútja.” A szocialista államok hatalmának növelése a béke anyagi és erkölcsi tényezőinek fokozódását jelenti. Most már nem lehet a mai idők legfontosabb kérdéseit, mint például a háború és béke problémáit csupán a kapitalista törvények hatásának szemszögéből megközelíteni. Most már nem az imperializmus a maga farkas modorával, hanem a szocializmus, a béke és a haladás eszméivel válik a világ fejlődésének döntő tényezőjévé. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a szocialista világot nem félemlíti meg semmiféle balszerencse, vagy megrázkódtatás. A belső reakciónak Magyar- országon az imperialista erők támogatásával megszervezett ellenforradalmi lázadása, a Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársságban történt ellenséges mesterkedések megmutatták, hogy az Hisszük, hogy ezt a győzelmet békés versenyben, nem pedig háború kirobbantásának útján vívjuk majd ki. Mi a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködésének álláspontján voltunk talista országok között. Gyarmatbirodalmak omlottak össze, a munkásosztály harca és a népek nemzeti felszabadító mozgalma óriási méreteket öltött. A kapitalizmus rothadásáA kongresszus hallgatják Hruscsov számolóját. részvevői nagy figyelemmel elvtárs történelmi jelentőségű bees leszünk, s mindent megteszünk a világbéke megszilárdítására”. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára megállapította: bevált a párt 20. kongresszusának az a következtetése, hogy a kapitalista országok szüntelenül, újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé haladnak. Az elmúlt években — mondotta Hruscsov — tovább fokozódtak a kölcsönös ellentétek mind a kapitalista országokon belül, mind a kapinak általános irányzata kérlelhetetlen erővel tartott tovább. Az Egyesült Államokat, a kapitalizmus vezető országát, öt esztendő alatt a termelés két válságos hanyatlása sújtotta, s a háború óta négy ilyen visz- szaesés volt az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok elvesztette abszolút fölényét a kapitalista világ termelésében és kereskedelmében, s most a többi tőkésorszag között köruiés támogatni fogjuk igazságos harcukat. A gyarmati rendszer el van kárhoztatva és sírhantjába nyírfakarót vernek. Ez a népek akarata, ez a történe-, lem menete! A gyarmattartó hatalmak — folytatta Hruscsov — egyenlőtlen szerződéseket kényszerítenek a felszabadult országokra, katonai támaszpontokat létesítenek ez országok területén. Megpróbálják őket bevonni a leigázás újabb formáinak egyikét jelentő katonai tömbökbe. A gyarmati rendszer széthullása következtében létesült államoknak csaknem a felét súlyos, egyenlőtlen szerződésekkel vezették félre. A megújított, de nem kevésbé szégyenletes gyarmati rendszer központjában az amerikai Egyesült Államok van. Legközelebbi szövetségesének, de ugyanakkor konkurrensének szerepét is az angol gyarmati rendszer, valamint a nyugat-német imperializmus tölti be, amely kíméletlenül kiszorítja az angol és a francia monopóliumokat Afrikából, valamint a Közel- és Közép-Keletről. Hruscsov rámutatott, hogy a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok fejlődésük új szakaszába léptek. A politikai függetlenségért folyó harc egyesítette a gyarmati rendszertől sújtott és közös érdekektől vezérelt összes nemzeti erőket. Most pedig, amikor napirenden szerepel az imperializmus gyökereinek kiirtása, a földreform és más megérett társadalmi reformok végrehajtása, egyre szembeszökőbben kezdenek megnyilvánulni az osztály- érdek-különbségek. A dolgozó nép széles rétegei éppen úgy, mint az imperialista-ellenes, antifeudális forradalom alapvető feladatainak megoldásában érdekelt nemzeti burzsoázia tekintélyes része, tovább akar haladni a függetlenség megszilárdításának és a társadalmi-gazdasági átalakulásoknak útján. Ez országok kormányköreiben azonban akadnak olyan erők is, amelyek félnek a nemzet demokratikus, haladó rétegeivel való további együttműködéstől. Ezek magukévá szeretnék tenni a nép harcának gyümölcseit, meg szeretnék fékezni a nemzeti forradalom fejlődését. Ezek az erők a külső imperializmussal és az országukon belül a feudalizmussal való megalkuvás irányában haladnak, s diktátort módszerekhez folyamodnak. Hruscsov ilyen politika példaképpen Pakisztánra utalt. Pakisztán szomorú sorsa — mondta — elgondolkodásra készteti néhány olyan más ország közvéleményét, ahol a befolyásos erők feldúlják a nemzeti egységet, meghurcolják a haladó vezetőket, elsősorban a kommunistákat. „A kommunista-ellenesség útjára térni a nemzeti erők megbontását, az imperialisták és gyarmatosítók javára való gyengítését jelenti.” Hruscsov arra is rámutatott, hogy minél szilárdabb a demokratikus nemzeti erők egysége, minél következetesebbe* hajtják végre a megérett társadalmi és gazdasági átalakulásokat, annál erősebb a fiatal állam. Erre Kuba példáját hozta fel. Az imperialista ügynökség mind gyakrabban fordul a felszabadult országokhoz olyan tanácsokkal, hogy ne hamar- kodják el az átalakulásokat. Azt állítják, hogy nem kerülhetik el azt a hosszú utat, amelyet az európai és az amerikai tőkés országok megtettek. Ezzel kapcsolatban Hruscsov kijelentette: a kommunisták véleménye szerint a népek felszámolhatják évszázados elmaradottságukat a szocializmus útján. „Mi azonban senkire nem erőszakoljuk eszméinket és azt az őszinte meggyőződésünket, hogy előbb-utóbb minden nép megérti: nincs más út a boldogság és a jólét felé.” A nemzetközi munkásmozgalom problémáiról szólva, Hruscsov ezeket mondta: a kommunisták folytatják a jobboldali szociáldemokrata vezetők elv- telenségének és szakadár akcióinak leleplezését, ugyanakkor együtt akarnak működni a szocialisták körében minden egészséges erővel, közösen akarnak harcolni velünk a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért. „Ez nem ideiglenes taktikai jelszó, ez a kommunista mozgalomnak a munkásosztály alapvető érdekei által diktált általános irányvonala.” Az SZKP Központi Bizottságának titkára kiemelte, hogy a munkásmozgalom fejlődésében kivívott sikerek elválaszthatatlanul összefüggenek a kommunista pártok tevékenységével. Közölte, hogy az elmúlt öt esztendő alatt a kommunisták testvéri családja még 12 pártái, a kommunisták létszáma pedig hétmillió fővel növekedett. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára rámutatott, hogy a 20. kongresszusnak a testvéri pártoktól támogatott határozatai megsokszorozták a kommunista mozgalom hatalmas alkotó erőit, előmozdították, hogy a testvéri pártok életében, kölcsönös viszonyukban visszaálljon a lenini szellem. Hruscsov kijelentette: „Fontos mérföldkövek voltak a kommunista világmozgalom fejlődésében a kommunista és munkáspártok képviselőinek a. legutóbbi években tartott tanácskozásai. A nemzetközi kommunista tanácskozások a testvéri pártok által feltalált, olyan formák egyike, amelyek a mai körülmények között biztosítják harcos együttműködésüket. A marxisták—leninisták számára kétségtelen — mondotta Hruscsov —, hogy a nemzetközi kommunista- mozgalom gyökeres érdekei megkövetelik a következetes és lankadatlan akcióegységet, a kommunista és munkáspártok hűségesen kitartanak emellett. Csak a jugoszláv kommunisták szövetségének nemzeti korlátoltságától sújtott vezetői tértek le a közvetlen marxista —leninista útról olyan görbe ösvényre, amely a revizioniz- mus posványába vezette őket. Revizionista eszmék hatják át a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetőségének nemcsak elméleti. (Folytatása a 3. oldatott a kapitalizmussal folyó versenyben a győzelem a szocializmusé lesz. osztályharc a szocializmus építése időszakában időnként fokozódhat és kiéleződött formákat ölthet.
