Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-11 / 240. szám

1961. október 11., szerda NCPOJSAG s Vezetőségválasztásra készülnek a kommunisták A pártszervezetek életé- ben mindig nagy ese­ményt jelentett a vezetőség választása. Ilyenkor elemzés alá veszik ■ a vezetőség mun­káját, a pártihatározatok vég­rehajtásának helyzetét, s azo­kat a módozatokat, amelyek­kel a pártszervezetek irányít­ják a hatáskörükhöz tartozó területen a szocializmus épí­tését. Ilyen esetekben gondo­san vizsgálják a párt és a tö­megek kapcsolatának fejlődé­sét, egyszóval a pártszervezet életének, munkájának értéke­lését, a feladatok kijelölését végzik el a vezetőség újjává- lasztásakor. A mostani vezetőségválasz­tás, amelyet a Politikai Bi­zottság határozata értelmé­ben 1961. október 15 és de­cember 20 között tartanak meg a pártszervezeteknél, jelentő­ségét tekintve túlnő az eddigi hasonló eseményeken. Miben van az október 15 és december 20 között megtar­tandó beszámoló és vezetőség­választó taggyűlések jelentő­sége? Mindenekelőtt abban, hogy a vezetőségválasztás olyan időszakban kerül végrehajtás­ra, amikor eredményesen valósítjuk meg az MSZMP VII. kongresszusának határo­zatait, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezésével nö­velhetjük a mezőgazdasági terméshozamokat, és az új szövetkezeti gazdaságok is egyre inkább árutermelő szó cialista gazdaságokká kezde­nek válni. Jelentőségét növeli az is, hogy a vezetőségválasztó tag­gyűléseket olyan nemzetközi helyzetben tartjuk, amikor a szocialista táborral az élen a világ dolgozói, a béke fenn­tartására törekednek, s növe­kednek azok az erők,.amelyek készek lefogni a háborús gyúj- togatók kezét. A választások során — er- ** re biztosíték a kommu­nisták. eddigi munkája — to­vább mélyül majd a pártde­mokrácia, erősödik a pártegy­ség, s a párt kapcsolata még jobb lesz a dolgozó emberek­kel. A vezetőségválasztó taggyű­léseken a pártvezetőségek szá­mot adnak az utóbbi időben elért eredményekről, a terme­lés, a kulturális élet irányítá­sában elért sikerekről, de elemzik a munkák során elkö­vetett fogyatékosságokat, azok indítóokait, hogy a kö­vetkező időkben ezeket meg­szüntetve dolgozhassanak a pártszervezetek. A pártvezető­ségek most nagy gonddal ké­szülnek a beszámolók elkészí­tésére. Különösen arra töre­kednek, hogy ne általánosítsa nak, és azok a kérdések kerül­nek megvitatásra, amelyek legfontosabbak a pártszerve­zetnél, Illetve az üzemben, hi­vatalban, vagy termelőszövet­kezetben. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a pártvezetőségek a beszámolókban nem foglal­A FALUTÓL néhány kilo­méterre, a „külső” földeken találtam rá hosszas keresés után, mert bár a silózáshoz osztották be a Kossuth Tsz- ben, mégis a tagok háztáji kukoricáját szállítja haza egész délelőtt. — A silókombájn elromlott, talán délutánra javítják meg, miért állnánk addig tétlenül? Így gondolták a többiek is s átjöttünk segíteni a tagoknak — indokolja „eltűnését” a traktoros. A kis dűlőutakon, amelyeken végig kell pöfögnie gépével minden egyes alkalommal nyelheti a vastag, fekete port — oly rég volt eső erre is —, s .hozzá néha a Zetcr ülése Is kegyetlenül meg tudja zötyög- tetni az embert. Nem tudóm, meddig bírnám — gondoltam magamban, amikor messziről megláttam a porfelhőben kö­zeledő traktort. S a vezető vá­laszképpen azzal kezelte, hogy rövidesen jubilál... November­ben lesz 10 éve, hogy ideke­rült a Sarudi Gépállomásra. Azon gondolkodom, miként lőhetne hű arcképet rajzolni erről az emberről Nefn elég. az, ha leírom: még ajkaira is vastagon telepedett az itt, a koznak hosszan az elmúlt két év munkájával, hanem a ma kérdéseit taglalják. Ez igen helyes, hiszen a jelen helyes elemzése alapján lehet jól meghatározni az elkövetke­zendő feladatokat, azok meg­valósításának módját. A vezetőségválasztó taggyű­lések középpontjában tehát a gazdasági, politikai, kulturális életünk mai kérdései kerül­nek. Ezek között igen lényeges helyet foglal el a termelés megjavításának ügye, hiszen ebben az időben egy sor fon­tos feladat vár megoldásra, a termelőszövetkezeteknél a jövő évi tervek elkészítése, a zár­számadás előkészítése, iparban az éves tervek teljesítése, a termelékenység növelése, stb. Ezenkívül jelentős teret szen­telnek a kulturális forradalom kérdéseinek tárgyalására is, részletesen értékelik, hogy a pártszervezetek, a kommunis­ták milyen módon, milyen eredménnyel vettek részt a kulturális tevékenységben, ho­gyan hatottak az emberek gon­dolkodásmódjára, s ez miként hatott vissza a termelésre. A z alapszervezetek beszá- mólóiban a társadalmi és tömegszervezetek munkája is vizsgálat alá kerül. A taggyű­léseken megvitatják, miként tettek eleget pártmegbízatá­suknak a tömegszervezetek­ben dolgozó kommunisták, másrészt azt vizsgálják, hogy a tömegszervezetek mennyire képesek a dolgozó embereket mozgósítani a párt politikájá­nak megvalósí' ísára. A heve­si Petőfi Tsz pártvezetősége például a taggyűlésen azt ér­tékeli többek között, hogy a tsz nőbizottsága milyen mó­don oldotta meg a baromfi te­nyésztés fölött vállalt védnök­séget. A vezetőség további hasznos módszerek alkalma­zására hívja fel a tsz asszo­nyait, segítséget ad abban, hogy a nőket nagyobb arány­ban vonják be a termelési fel­adatok megoldásába. A párton belüli demokrácia szélesítését is biztosítják a ve­zetőségválasztó taggyűléseken nemcsak azzal, hogy a kom­munisták nyíltan kifejthetik véleményüket a vezetőség munkájáról, a politikai, gaz­dasági, kulturális élet külön­böző kérdéseiről, hanem a vá­lasztás módjában is kifejezés­re jut a demokratizmus. A kommunisták jogai közé tar­tozik az is, hogy közülük a legjobbakat javasolják a veze­tőségbe és a titkos szavazás során arra adják szavazatai­kat, akiket legalkalmasabbnak tartanak vezető tisztségre, akik következetesen tudnak dolgozni a párt politikájának megvalósításáért. A z előkészületek azt mu­^ tátják, hogy az idei vezetőségválasztás, a kommu­nisták százezreinek eddigi munkája, a taggyűlések be­számolói, vitái tovább erősí­tik a párt egységét, a kollek­tív vezetést és sok helytelen nézet ellen tudnak sikeresen fellépni a pártszervezetek tag­jai. Ez a vezetőségválasztás azonban nemcsak a kommu­nisták ügye lesz, de ügye min­den becsületes pártonkívüli dolgozónak is. Ez mutatkozik meg abban az érdeklődésben, amelyet a pártonkívüliek mu­tatnak a vezetőségválasztás iránt. Ez érthető, hiszen a kommunisták a pártonkívüli- ekkel együtt valósítják meg a második ötéves terv célki­tűzéseit, a szocializmus építé- tését, amely során egyre ma­gasabb életszínvonalat tudnak biztosítani ezzel az összefo­gással. Ezért a pártonkívüli dolgozók milliói magukénak érzik a párt politikáját, s ké­szek munkálkodni e politika megvalósításáért. A kommunisták az elkövet­kezendő időben tovább akar­ják ezt a kapcsolatot erősí­teni a pártonkívüliekkel, ezt segíti elő az is, hogy a veze­tőségválasztó taggyűlésekre meghívják a legjobban dol­gozó pártonkívülieket, akik elmondhatják véleményüket a pártszervezet munkájáról, ja­vaslatot adhatnak a kommu­nisták további eredményes munkájához. A választás után az új pártvezetőségek segít­ségével az eddiginél nagyobb sikert akarnak elérni a kom­munisták, ezért az előkészüle­teket, s a választást úgy bo­nyolítják le, hogy az biztosít­sa a párthatározatok további végrehajtását és sikerre vigye a második ötéves terv meg­valósításának, a szocializmus felépítésének ügyét. Barna András, a Hevesi Járási Pártbizottság osztályvezetője. Közel fémillió ember dolgo­zik hazánk kisipari termelő- szövetkezeteiben és megyénk­ben is mintegy 3500-an kere­sik itt kenyerüket. Köztudo­mású, hogy egyazon iparág­ban az állami-, a helyi ipar, sőt a ktsz is dolgozik, ugyan­azon termékeket állítja elő mindhárom szektor. így ön­ként felvetődik a kérdés: mi a ktsz-ek népgazdasági jelen­tősége, van-e jövője, mi a fej­lődés útja? A felszabadulás előtt körül­belül 360 ezer ember dolgozott a kisiparban, megközelítően annyi, mint. a gyáriparban. A kisipari termelőszövetkezetek szervezése a szétszórt termelő­erők egyesítését eredményez­te, a kisiparosok, valamint a lakosság más rétegeit bekap­csolták a szövetkezeti társas termelésbe. Eredmények Az ipari szövetkezetek ter­melése 1951-től 1960-ig hat és félszeresére emelkedett, ez év ^'A>AAAAAAAAAAA^ysAA^^AAAAAAAAAAAAA<AvA^\AAAAAA<WVS/WsAAAAAAAAAA<\AAAAAAAAyWSA^\AAAAAAAA • Onliinxitlgáló élelmiszer - csemege áruda nyílt Füzesabonyban A füzesabonyi vasútállomás szomszédságában önkiszolgáló élelmiszer—csemege áruda kezdte meg működését hétfőn. Az ünnepélyes megnyitóra dél­után négy órakor került sor. Már a megnyitás előtt hatal­mas tömeg várakozott a bolt előtt, s az első nap rövid nyit­vatartási ideje alatt is nagy forgalmat bonyolítottak le. A megnyitás után Fejes Márton elvtárs, a füzesabonyi földművesszövetkezeti központ vezetője kérdésünkre elmon­dotta: „Az új élelmiszer—cse­mege áruda egy ideig csak egy műszakban tart nyiva. Ez idő alatt próbáljuk felmérni a vásárlói forgalmat, s ha ez megfelelő eredményt mutat, a továbbiakban rátérünk — a nagy átutazó forgalom végett is — a két, de legalább másfél műszakos nyitvalartásra”. (Szigetvári/) Befejezte a kenyérgabona vetését a sarudi Kossuth Tsz Az aszályos idő ellenére, jó munkát végeznek a sarudi Kossuth Termelőszövetkezet tagjai. Az idén is — az elmúlt évekhez hasonlóan — idejében fogtak hozzá az őszi mezőgaz­dasági munkák elvégzéséhez. Ennek köszönhető, — mint ezt kedden jelentették telefonon, hogy 1030 hold területen — tervüknek megfelelően — si­került befejezni a kenyérgabo­na vetését. Ezen kívül termé­szetesen sikeresen fejezték be száz holdon az őszi árpa, és 56 holdon az őszi takarmány- keverék vetését is. Jelentették továbbá azt is, hogy őszi mélyszántási tervü­ket — 1732 hold szántását —, 70 százalékban teljesítették, s a felszántott területből 360 hol­don elvégezték a szervestrá­gyázást is. Az őszi szántási, vetési munkák mellett folya­matosan végzik a betakarítási munkákat. A cukorrépa 65 százalékát szedték ki már a földből és 69 százalékban a kukorica törését is befejezték. A napraforgót teljes egészé­ben letörték, 23 holdról értéke­sítették a terményt... Jellemző munkájukra, hogy ebben az évben jelentősen nö­velték a saját erőből történő beruházást, ~s mégis — mint ahogy ezt legutóbb megállapí­tották, — már egy munkaegy­ségre 36 forint részesedést tud­nak osztani. Ügy igyekeznek a további munkák elvégzésével a sarudi Kossuth Tsz tagjai, hogy ez az összeg zárszámadá­sig még jobban megnöveked­jék. Ezért dolgoznak becsüle­tesen és szorgalmasan. Gondolatbeli változás9 és dicséret Valószínű, sokan emlékez­nek még olvasóink közül ar­ra a cikkre, amelyik a nagy­kökényest Rákóczi Termelő- szövetkezet ez évi sikereivel foglalkozott. Ebben írtunk arról, hogy a nagykökénye- siek a múlt évi kezdeti ne­hézségeken, úgy látszik, már túltették magukat, mert okos munkaszervezéssel és a jó kö­zösségi szellem megteremté­sével nagyszerű sikereket ér­tek el ez évi munkájuk vég­zésében. Az aratási-cséplési versenyben — ami nagy „port” vert fel a hatvani járás ter­melőszövetkezeteinek köré­ben — megszerezték az 1500 holdon aluli termelőszövetke­zetek közötti versenyben az első helyezést. A járás terü­letén elsőnek fejezték be az aratást, de elsőnek a cséplést is. Azóta eltelt jó néhány hét, g az eredmények újból azt mutatják: a nagykökényesiek a munkák végzésében a to­vábbiakban sem vallanak szégyent. A sikerek titkát kutatva, az emberek, a szövetkezet ve­zetői és tagjai egyaránt el-, mondották, ma is hangsúlyoz­zák, hogy jól megértik egy­mást a közösben, magukénak is érzik azt, s erejüktől tel­iden igyekeznek mindent el­követni a nagyobb eredmé­nyek eléréséért. Megbíznak egymásban, s ami igen fon­tos: már látják munkájuk egyre érlelődő gyümölcsét. Így aztán érthető, miként si­került a nyári munkák dan­dárjában csatasorba állítani a szövetkezet valamennyi tagját, sőt, a családtagokat is, amikor a munka azt megkö­vetelte. Soha nem látott számban, és soha nem ta­pasztalt lelkesedéssel végez­ték munkájukat az emberek, s úgyszólván minden zől&»- nő nélkül sikerült befejezni elvégezni a rájuk háruló felt adatokat. Természetesen mindezek ellenére akad még kifogá­solni való az ő közösségi éle* tűkben is. Jobban kellene se­gíteni a szocialista gondolktu dási mód végleges kialakulá­sát, hogy mielőbb elmúljon több embernél még tapasztal­ható helytelen szemlélet, mint ahogy már napjainkban is múlását bizonyítja szám­talan példa, s ez a nagyköké­nyesiek sikereinek egyik titka. Hogy mennyire változik a nagykökényesiek gondolkodá­sának módja, bizonyságul áll. jón itt rá a legutóbbi példa, amelyet Sándor József, nagy­kökényest levelezőnk írt meg nekünk a tegnapi postával. Szóba keveredett a terme­lőszövetkezeten belül, hogy kukoricagóréra lenne szükség. If). Nagy Lajos brigádvezető, Szita András vezetőségi tag, Katona Imre elnökhelyettes, Koszora József elnök, Bóna József párMtkár, id. Nagy Lajos ács, id. Kovács Gábor tsz-tag, Percze István tsz-tag és Lencse János üzemi mun­kás, az elmúlt vasárnap elha­tározták, hogy meg is építik a górét társadalmi munká­ban. Elhatározásukat tett kö­vette, és 500 mázsa befoga­dására alkalmas kukorícagó- rét építettek a termelőszövet­kezet részére... Ez az egyetlenegy példa is híven tükrözi a nagykőké- nyesi szövetkezeti gazdák gondolatbeli változását, s az „úttörők” pedig példamutató magatartásukért, szabad ide­jük feláldozásáért — úgy gon­doljuk — megérdemlik a nyíl. vános dicséretet... — f. i. — A ktsz-ek népgazdasági jelentősége és jelenlegi feladatai első felében 11 százalékkal termelt többet, mint egy évvel korábban, 1961. első félév ter­melési értéke elérte az 5,5 mil­liárd forint értéket. A ktsz-ek- ben is érvényesül a lenini szö­vetkezeti eszme: a kisáruter- melő számára a szövetkezet a legelfogadhatóbb formája an­nak, hogy bekapcsolódjék a szocialista termelésbe. A szövetkezetekben ugrás­szerűen emelkedett a munka termelékenysége a kisipari mű­helyekhez képest, lehetővé vált a nagyüzemi módszerek és gé­pek alkalmazása, az üzemen belüli munkamegosztás kifej­lesztése. A magánkisiparból átvett termelő berendezéseket aránylag kis pótlólagos ráfor­dításokkal jól hasznosítottuk, a lakosság egyre növekvő igé­nyeit jelentékeny mértékben a szövetkezetek termelésével elé­gítettük ki. Tény az is. hogy a kisipari termelőszövetkezetek jobban és gyorsabban tudnak alkalmazkodni az előre nem tervezhető, lökésszerűen je­lentkező igényekhez. Hiányosságok Igaz, a szövetkezeti ipar ter­melése évről évre emelkedett, de a termelékenység növeke­dése elmaradt a kívánt mér­téktől. Közelebbről kell vizs­gálnunk azt a kérdést, hogy a kisipari termelőszövetkezetek a lakosság érdekeinek megfele­lően használták-e fel a rendel­kezésükre bocsátott eszközö­ket? A szövetkezetek fő fel­adata a javító-szolgáltató tevé­kenység fokozása volt. Nos, az első félévben, az előző év megfelelő időszakához képest, emelkedett ugyan a javító­szolgáltató tevékenység, de or­szágos viszonylatban nem ér­te el a tervezettet, mintegy hét százalékos lemaradás ta­pasztalható és csökkenő ten­denciát mutat. Ezen belül is még rosszabb a tervteljesítés a lakossági javításoknál. Lé­nyeges lemaradás tapasztal­ható a méretes tevékenység­ben. Gazdaságosság és minőség Egy 1957. évi párthatározat lerögzítette, hogy az állami és a szövetkezeti ipar közötti profilelhatárolást, tehát, hogy mit, és miből mennyit gyárt az állami és a szövetkezeti ipar, Sebestyén Károly jubileuma Az utolsó szavaknál mars többször nézett ismét gépére.S úgy vettem észre, sietne. AS Zetor után akasztott pótkocsink két asszony ült a kukorica kö-> zött, lehet, hogy őket nem? akarta tovább várakoztatni a? beszélgetés miatt. Kezetfog-? tünk, elköszönt. Már nem voltJ gond az arckép felvázolása.? Sebestyén Károly három jel-? lemző tulajdonsága: a munka? szeretete, a kötelességtudat, s? a gép szeretete. ? Ezt éreztem ki szavaiból, ezt lehet a magyarázata annak,s hogy a sarudi traktorosok kö-s zött egyik legjobbként szere-s pel már évek óta, s most isS — negyvenéves létére. Aztán? az ötlik eszembe: Jó tanító-? mestere lehetne a, fiataloknak,? akik sokat tanulhatnának éle-? te példájából, hogyan kell? szeretni, becsülni a munkát,? amit az egyes emberre bíznak? egy nagy közösségben. > SEBESTYÉN Károly ezt te-| szí évek óta, s eredménye meg< is látszik elsőségében, s az el-s ismerésben, amellyel senki sem< fukarkodik a községben, hat róla esik szó, s amely jubi-t leumi ajándéknak is beille-t nék..., ha e traktoros többet? nem érdemelne, (W. Lő $ ennek eldöntése az önköltség alapján történjék. Elsőrendű kérdés az önköltség, tehát azt kell vizsgálnunk, hogy hány forintért állítja elő a konyha- szekrényt, a méretes ruhát az állami ipar és mennyiért a ktsz. Az önköltséggel párhuza­mosan vizsgálni kell a minő­ség, a műszaki fejlesztés kér­dését. Viszonylag alacsonyabb fo­kú és avultabb gépesítés mel­lett is versenyképesnek mutat­koztak a kisipari termelőszö­vetkezetek, mert rezsiköltsé­geik alacsonyabbak, mint az állami iparé. Itt a kérdés lé­nyege. Amíg a gazdaságossá­got biztosítani tudják, létjo­gosultságuk és jövőjük van a ktsz-eknek. A lét és a további fejlődés nyitja a műszaki fej­lesztés, a jobb munkaszerve­zés. a dolgozók politikai és szakmai oktatása. A szövetke­zeteknek itt kell előbbrelépni és akkor biztosíthatják a gaz­daságos termelést, a minőség javulását, azaz, megteremtik és fenntartják népgazdasági sze­repüket, önmaguk létjogosult­ságát. Kin múlik mindez? A szövetkezetek vezetőségén, a tagságon és a dolgozókon, hi­szen a tanulás és a fejlődés le­hetőségei adottak. Javítás-szolgáltatás Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a kisipari szövetkezetek árutermelése csak járulékos, az állami ipar kiegészítője. De a ktsz rendkívüli fontossággal bír és egyben előnyökkel is rendelkezik a javító-szolgáltató tevékenységben. Jóllehet, fo- rint-tervteljesítési és gazdasá­gossági szempontok jelenleg arra csábítják a szövetkezete­ket, hogy lehetőleg minél na­gyobb szériában, állami meg­rendelésre készárut termelj e^ nek, mégis figyelemmel kell lenni a lakosság szükségletei­re, ez előbbrevaló, mint a szö­vetkezet pillanatnyi anyagi haszna. A tényleges szükség­letre való termelés, a lakosság indokolt szükségleteinek mi­nél jobb kielégítése egybeesik a népgazdasági érdekkel. Ezért a javító-szolgáltató te­vékenységet a szövetkezetek 'nem hanyagolhatják el. sőt. ezt kell fejleszteni, szakszerűbbé és gazdaságosabbá kell tenni. Ezzel szolgálják a közjót és így biztosíthatják jövőjüket. F. í* nagyjavítás, de nem tudom, sor kerül-e rá? Ezzel takarí­tottam meg azt a sok üzem­anyagot is. Eddig még nem hagyott cserben. Igaz, nemcsak a gépen múlik minden, az em­bertől is sok függ. Szeretni kell a gépet, csak úgy válik igazi, jó baráttá. Itt a poros utón például többször kell tisztítani az üzemanyagtar­tályt is, hogy ne kerüljön szemét a motorba, a tankolás­nál pedig vigyázni kell, hogy egy csepp üzemanyag se csu­rogjon mellé, mert az ugyan nem túlságosan sok, de sok kicsi sokra megy... — A két-két és félezer fo­rintot mindig megkeresem Ze- torommal, ha rendesen kar­bantartom. Más meg mi kell? Feleségemmel szépen megélek ebből a pénzből. Negyvenéves vagyok... Azt hiszem, még so­káig ülhetek traktoron, itt Sa­rudon. Vándorolni nem jó egyik helyről a másikra. Mi­nek? Azt már megtanultam régen: az ember életének ér­telme a munka, külső földeken, a mindent el­lepő por. Az sem, amit a gép­állomás irodájában megtud­tam: a tavaszi, nyári időszak­ban írjj kiló gázolajat, 109 kiló kenőanyagot takarított meg, s a Kossuth Tsz-ben dol­gozó Kossuth brigád traktoro­sai között mindig az élen jár. ÍGY INKÁBB ahelyett, hogy találgatnám a szavakat arcké­pének megrajzolásához: hall­gatom, mit morfd magáról: — Az első három évben se­gédvezető voltam, aztán el­küldték tanfolyamra, ahol még a gépkocsivezetői vizsgát is letettem. Mikor ismét hazake­rültem, „vontatóra tettek”, s azóta is azon dolgozom. Min­dent, amit kell. Az idén ta­vasszal is 460 holdnyi talaj­munkát végeztem a tsz föld­jein, gyűrűztem, tárcsáztam, boronáltam, vetettem a Zetor- ral. Egy pillantást vet hátra, a mögötte álló gépre, aztán arról kezd beszélni: — Ezt a Zetcrt három éve kaptam. Már nagyon ráfér a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents