Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-11 / 240. szám

1961. október 11., szerda NÉPÜJSAG 3 Tanulnak, szórakoznak majd télen a kápolnai KISZ-fialni-ok NEMSOKÁRA készen lesz a kápolnai KISZ-szervezet he­lyisége. Igaz, hogy a jó munka nem csupán ezen múlik, de az is igaz, hogy nehéz a fiatalo­kat összehozni, amikor a szer­vezet, mint afféle vándorma­dár, hol itt, hol ott tartja összejöveteleit. A kultúrház felépítésével most már végle­gesen megoldódik a fiatalok problémája is. Épül egy he­lyiség, amely a pártszervezet­nek és a KISZ-nek közös klubja lesz. Építésében a ki- szesek is részt vesznek, szom­baton délutánonként, meg va­sárnap 10—12 fiatal szorgos­kodik, hordja az építőanyagot, rakja a téglát, hogy mire be­köszöntőnek a hűvösebb na­pok, s vele a téli „pihenő” ideje, tető alá kerüljön a klubhelyiség. Berendezésnek ugyan még csak húsz darab székük van, meg a sakk­készlet, de a fiatalos lelemé­nyesség, hogy részt vegyenek az építésben, majd erre is talál megoldást. S nem utolsó­sorban remélhetőleg kinyit­ják erszényüket a termelőszö­vetkezetek is, hiszen nem mindegy nekik sem, hogyan találják meg szórakozásukat a fiatalok otthon a faluban is, nem kell azért elutazni a hajnali busszal, távoli mun­kahelyekre. KEVÉS az otthonmaradó fia­tal — mondja a község KISZ- titkára, Pólyák elvtárs, — de azért van élet ä KlSZ-szerve- zetben. Volt akkor is, ami­kor még a tanácsnál, meg az inkolánál láttak bennünket vendégül időnként, hát hogy­ne lenne majd most a télen, amikor már otthonra talál­nak a fiatalok. Igaz, hogy a nagyobb rendezvények megint csak nehézségekbe ütköznek, mert a mozi csak havonta kétszer adja át a kultúrház nagytermét. Az idén már nagyobb látogatottságra lehet számítani a politikai oktatás­nál — egy politikai tanfolya­mot szerveznek. Ezenkívül a kultúrház igazgatójával közö­sen kidolgozták egy előadás- sorozat tervét. A termelőszö vetkezetben pedig azok talál­nak módot a tanulásra, akik a mezőgazdaságot választották életpályánál}. Szórakozásra is gondoltak a KISZ-szervezet vezetői. A közeljövőben felújítják a „Ta­báni legenda” című színdara' bot, amellyel sok sikert arat­tak tavaly a községben és a környező falvakban. A felújí­táson túl újabb színdarab be­tanulására is készülnek KISZ színjátszói. Televíziót nézni egyelőre továbbra is a tanácsterembe járhatnak a fiatalok, s esetenként tánceste is lesz. A színielőadások jöve­delméből vettek egy magne­tofont — így a legjobb „tánc­zenekarok szolgáltatják” majd a zenét. Eleven élet lesz majd a klubban is, ide beszélgetni, olvasgatni, sakkozni járnak majd a fiatalok. MINDEZEK még csak ter­vek a kápolnai KlSZ-szerve- zetben, de bizonyos, hogy ha­marosan meg is valósulnak, mint ahogy megvalósul régi vágyuk, a saját helyiség is — elsősorban önzetlen munkájuk nyomán. —d. Vasárnapi bosszankodás A háziasszonyok krumplit mosták, a csirkét pucolták. Sok helyen éppen a levest tet­ték volna fel, de nem jött víz a csapból. Türelmetlen vára­kozással telt el 10 perc, fél­óra, de Egerben vasárnap dél­előtt nem volt víz. Korsóval, vödörrel szaladtak a kútra. Az asszonyok ott­hagyták a főzést, vagy aki te­hette, az embert szalasztotta. Csak most tűnt ki, hogy mi­lyen kevés a kút Egerben. Hosszú sorok álltak sorba egy kis vízért. Az utcasarkon feltűnt a vá­ros locsolóautója. Széles su­gárban ontja a vizet, a csa­tornák feneketlen gyomra alig győzi nyelni. Az autó elhúz a vízért sorba állók mellett. Üres vödrökkel, korsókkal és ököllel fenyegették. — Éppen most locsolnak, nekünk meg egy kanál víz sem jut — sivít egy öregasszony. A locsoló­autó eltűnik a sarkon, és mintha csak bosszantani akar­ná az embereket, pár perc múlva újra visszakanyarodik. (A sorba állók véleményét most mellőzzük.) A felháborodás érthető, de alaptalan. Locsolásra a ver­senyuszoda túlfolyó vizét használják. És ez semmi ösz- szefüggésben sincs a vízveze­tékekkel. Miért volt vízhiány? Trafó- cserét kellett végrehajtani a szivattyúházban. A régi tönk­rement, sürgős volt a munka. A Vízmű- és Gyógyfürdő Vál­lalat hat szerelője vasárnap délelőtt három óra hosszat megfeszítve dolgozott. Aztán a csapokból újra jött a víz. Országos szőlőgépesítési ankét Gyöngyösön A GÉPIPARI Tudományos Egyesület mezőgép szakosztá­lya és az Agrártudományi Egyesület gépesítési társasága a Kohó- és Gépipari Minisz­térium és a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával országos szőlőgépesítési anké- tott rendezett Gyöngyösön. A Gépipari Tudományos Egyesü­let 2 évenként ismétlődő, a tájegységnek megfelelő, im­már negyedik ankétja tegnap délelőtt kezdődött a Városi Művelődési Házban, ahol 400 szakember gyűlt össze. Raft Miklós, a városi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke üdvözölte a tanácskozás rész­vevőit. Schöninger Géza, a KGM mezőgépipari igazgatóságának műszaki osztályvezetője tar­totta a megnyitó beszédet, s köszöntötte Kincses István, kohó- és gépipari miniszter- helyettest, Marosújvári Gyu­lát, az FM gépesítési főigaz­gatóját, Pintér Gyulát, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgazdasági osztályának munkatársát, Tamás Lászlót, az MSZMP Heves megyei bi­zottsága mezőgazdasági osztá­lyának Vezetőjét, Molnár Gusz­távot, az MSZMP városi bi­zottságának titkárát, dr. Rázsó Imre professzort, a Műszaki Egyetem mezőgép-tanszékének vezetőjét, az előadó tudósokat, kutatókat, szőlész és gépipari szakembereket. A következőkben Kincses István, kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes, a Gépipari Tudományos Egyesület alelnö- ake mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta a közelmúlt években tartott ankétok ered­ményességét és annak fontos­ságát, hogy módot találjanak a szakemberek a szocialista mezőgazdaságban a szőlőtáb­lák egységes gépesítésére. EZUTÄN A szőlőtermesztés gépesítése kérdései agrotechni­kai szempontból címmel dr. Kozma Pál, a mezőgazdasági tudományok doktora, egyetemi tanár, a Kertészeti és Szőlé­szeti Főiskola szőlészeti tan­székvezetőjének tudományos elemző előadása és Velich Sán­dor docens, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Üzemszer­vezési tanszékvezetőjének ér­tékes hozzászólása hangzott el. A domb- és hegyvidéki sző­lőtermesztés gépesítésének kérdéseiről dr. Lammel Kál­mán, a mezőgazdasági tudo­mányok kandidátusa, a Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézet osztályvezetője tartott tudo­mányos igényű előadást. Dr. Lammel Kálmán előadá­sához Novoth Antal, a KGM Mezőgépfejlesztési Intézet osz­tályvezetője és Horánszky Zsigmond, a Szőlészeti Kutató Intézet kutatója szólt hozzá. Bakos István, a Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet kuta­tó mérnöke a homoki szőlőter­mesztés gépesítésének kérdé­seivel foglalkozott. Ugyanezt a problémát tárgyalta hozzászó­lásában dr. Jeszenszky Zol­tán, a műszaki tudományok kandidátusa, az Agrártudomá­nyi Egyetem üzemelési tan­székének adjunktusa és Jankó Béla, a Vöröscsillag Traktor­gyár gyártásszerkezeti osztá­lyának vezetője. Utána Scholtz Albin, a Ker­tészeti és Szőlészeti Főiskola j borgazdasági tanszékének ad- j junktusa A szőlőfeldogozás; gépesítésének kérdései címmel tartott előadást, alapos részle­tességgel foglalkozott a fehér- és vörös borok feldolgozási követelményeivel. Az előadáshoz dr. Mertz Ar- pád, a Szőlészeti Kutató Inté­zet kutatója, Keszler Gyula, az FM Állami Gazdaságok Fő- igazgatósága kertészeti főosz­tálya osztályvezetője hozzá­szólásukban tudományosan fej­tegették e kérdés lényegét; Török Géza, a KGM Mező­gépfejlesztési Intézet osztály- vezetője előadásának tárgya: A korszerű szőlőfeldolgozó gé­pek. Ismertette az egyes gé­pek műszaki tulajdonságait, beszélt a gyártási problémák­ról, a balesetelhárításról és egészségvédelemről, valamint a szőlőfeldolgozó gépek és gép­sorok fejlesztési irányairól. Mészáros István, a Mezőgaz­dasági Gépkísérleti Intézet ku­tatómérnöke és Birkner Tiha­mér, az ÉM borforgalmi igaz­gatóság gépészmérnöke hozzá­szólásában ugyancsak a kor­szerű szőlőfeldolgozó gépekkel foglalkozott. A SZOLOGEPESlTÉSI ankét részvevői a mai napon a nagy- rédei Szőlőskert Termelőszö­vetkezetben gépesítési bemuta­tón vesznek részt, amelyen a vitát Schöninger Géza vezeti. Itt 30 hazai és külföldi, hagyo­mányos és új szőlőművelő- szállitó- és feldolgozógépet mutat be a szakembereknek a Mezőgépkísérleti Intézet, a Me­zőgépfejlesztési Intézet és a MEZÖSZÖV. (Raffai) A KETTES Édes fürtök dalos munkásai A hatvani Petőfi Termelőszövetkezet szüreti felvonulásán KAVAROG kútból fordult be a díszes nmet, s amerre elhaladt, nindenütt kinyíltak az abla­kok, megteltek az utcák em- »erekkeL A vidámság min- ienkire átragadt, hiszen a :sikós ruhás lovasbandérium, i mosolygós bíróné, • a meny- tsszonyi kalácsot őrző lányoK, neg a vígan éneklő préselők cedvre derítették a nézelődő­cet. Október nyolcadikén, vasár­lap, mintha rendelésre jött Tolna fel a nap, olyan szép dő köszöntötte a hatvani Pe- ;őfi Termelőszövetkezet fia- laljait és öregjeit, akik együt­tes erővel, jókedvvel készül­ék a délutáni felvonulásra. Vlég alig pirkadt, a lányok nár vasalták a ruhákat, a le­gények izgatottan, remény- cedve topogtak a szokatlan, tsinőros, árvalányhajas öl tő- lékben. Végre csak elérkezett i délután két óra, amikor megindult a menet, az a me­net, az a szüreti felvonulás, amihez hasonlót régen, vala­mikor tíz esztendje rendeztek a hatvani fiatalok. — Ott megy az öreg a lá­nyok mellett! — nevettek hun­cutul az asszonyok, amikor Kollár Ferenc elnököt keres­tem. Valóban, de nemcsak lá­nyok mentek ott, hanem ott vonultak énekelve, párosával a tsz és a patronáló üzem fia­taljai is.- Eljöttünk, mert ha a mun­kában segítünk, akkor a mu­latságban is szívesen együtt vagyunk! — kapja fel a _szót éneklés közben Litkei János. és rákacsint Molnár Máriára, & párjára. a menet, a fő- _ ____útvonalon mo­solyogva állnak meg a rend­őrök intésére a kiránduló autók. — Nyúccsá ki a drága kis kezsit, naccságám! — hajol be nagy derültség közepette "o- vács Istvánná, az egyik autó­ba, s valóban elkezd jósolni a meghökkent szőke asszony­nak, aki még nem tudta, s ta­lán most sem tudja, hogy Ko- vácsné termelőszövetkezeti tag, s csak a móka kedvéért öltözött jósoló cigányasszony­nak. Még nagyobb lett a ha- hotázás, amikor szutykos pi­pája mellé dugta a meglepő­dött utas 10 forintját, a jóslás díját. — Hajrá, legények! — kur­jantottá el magát Karácsony Ferenc, a csikósbandérium ve­zetője, s nagy ostorpattogta- tással megindult újra a me­net. Karácsony Ferenc szere­tettel pillant a legényekre, s elismeréssel nyilatkozik bá­torságukról, ügyességükről, s amikor megkérdezem tőle. hogy mit dolgozik a tsz-ben, mögüle válaszol egy fiú: — Fogatos. Jó fogatos! 55 munkaegységet is végez egy hónapban! Nincs most helye a beszéd­nek, elporzanak a lovasok, nyomukban az állami gazda­ság hintóján parádézik Szabó Sándor fogatos, mint bíró és Petrovics Józsefné, a növény- termesztési brigád vezetője, aki most a bíróné szerepét tölti be. Ismét megáll a menet. Dob­szó perdül a nagyszámú hall­gatóság csendítésére, • majd Bognár János, akinek édesap­ja tsz-tag, maga meg vasutas, kisbírói tisztjének eleget téve felolvassa a hirdetéseket. — Másodszor: Közhírré té­tetik, hogy a tsz állatállomá­nyát ez alkalommal öt fővel csökkentettük! Gulyás lett be­lőlük. Harmadszor: Mindenki jöjjön el estére a vacsorára, ahol annyi ennivalót kap — amennyit adnak! — Negyed­szer: ... a nevetés, in­__________ dúl a menet, am elyhez most már a nézelő- dők nagy tömege is csatlako­zott, s amikor befordulnak a kultúrház elé, háromszor any- nyian vannak, mint indulás­kor. ínycsiklandó illatok kerin­genek a levegőben, s a tábori konyha körül boszorkányos gyorsasággal sürgölődik há­rom katona: Varga András törzsőrmester, Császár Lajos és Matics István honvédek. — Már három éve patronál­juk a termelőszövetkezetet — mondja Katona József száza­dos — és örülünk annak, hogy ÉS szall| VÄgvAlom IDöiÄd^iELENT es- Ugy/a/siik -fe/ejűk eseft iDEA/y HOffzfí B ßiTfiS-Várf fiip&P», "tíncfal 'épé/ f-ent- 'esz a fo-*­ry£p A JÖuOB&L. most is itt lehetünk. A leg­jobb szó kacsaimat hoztam ide! — mutat elégedetten a kirfie- legedett emberekre, akik rö­vid három éra alatt főztek meg hétszáz emberre. — No, ez jó volt, gyere asz- szony, adjuk át másnak is a helyet! — törülgeti meg hófe­hér bajuszát a finom vacsora után Ócsai Béla, aki már ki­lenc éve tagja a Petőfinek, — Kell egy kis vigasság a fiata­loknak! Nagyon okos dolog volt ez a szüreti felvonulás, meg a bál! — mondja nekem kéretlenül is. — Az üzemek­ben szórakoznak a fiatalok» szórakozzanak a mieink is! Igaza van, s a fiatalok él­nek is ezzel a lehetőséggel, mert a nagyteremben fárad­hatatlanul ropják a táncot. Közben megízlelik a sört, a lányok pironkodva isznak egy kismálnát, s az ebédlőnek át­alakított kultúrteremben csak éppenhogy vesztegetnek időt az evésre. Ott komótosan esz­nek, beszélgetnek az időseb­bek, köztük a honvédség, a MÁV, a meghívott üzemi ven­dégek, s vigyázó szemmel pil­lantanak be néha a tánctól hevült terembe. Mikor aztán megjelenik Pabecz Lajos, a pártbizottság titkára, akkor néhányan kö­rülveszik. s a vigasság meljett komoly dolgokról .is szót ejte­nek. I ÍGY MENT |a beszé,getés I Imee a vigas­ság hajnalig, s másnap dudo- rászva álltak be a lányok, le­gények, de az öregebbje is a munkába, mert a szív is meg­kapta, amit kért — szórakoz­tak. 4» &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents