Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-26 / 253. szám

ISM. október 28., csütörtök WBPOJSÄG 9 Kádár elvtárs beszéde gorkiji látogatása alkalmával (Folytatás az 1. oldalról) lométer távolságra élünk, de az önök testvéri szívét és se­gítő kezét éreztük és érezzük ma is. Éppen öt esztendeje, hogy a világimperializmus, az ellenforradalmárok le akarták tiporni a magyar népet, el akarták temetni a Magyar Népköztársaságot. Miért nem sikerült nekik? Mert a magyar munkás mellett ott állt a szovjet munkás! Ott álltak önök és nem engedték! S most, amikor személyesen találko­zunk, hadd adjam át a magyar munkásosztály és minden be­csületes magyar dolgozó szív­ből jövő üdvözletét és baráti kézszorítását. — Elvtársak! — öt évvel ezelőtt Magyar- országon nehéz volt a jövőbe látni. Ügy látszott, hogy a re­akciós burzsoázia már-már fe­lülkerekedik. S mi_ van ma Magyarországon? Egészen más világ. Mi értelmesen használ­tuk fel az önök segítségét. Nem adták hiába. Harcolni kellett az ellenforradalommal: akivel kellett, leszámoltunk, akinek lehetett, megbocsátottunk. Azt mondtuk: aki a népet elárulta és Népköztársaságunk ellen támadt, annak felelnie kell. Aki egy kicsit megzavarodott — emberekről van szó —, azoknak időt adtunk arra, hogy észhez térjenek. És észhez is tértek. — Elmondhatjuk, hogy az országot sikerült visszatéríteni a maga helyes útjára. A ma­gyar nép a szocializmust építi. Mindössze három év alatt 40 százalékkal növeltük az ipar teljesítményét és 12 százalék­kal emeltük a mezőgazdasági termelést. Emelkedett az élet- színvonal, fejlődött a kulturá­lis élet, előre léptünk a társa­dalmi haladás útján. Nemcsak az ellenforradalmat temettük el, hanem volt erőnk a mező- gazdaság átszervezésére is, úgyhogy ma már a haszonföld 35 százalékán szocialista gaz­dálkodás folyik. A szocializmus mind az iparban, mind a mezőgaz­daságban teljes és végleges győzelmet aratott. — A Magyar Népköztársa­ság ma a szocialista tábor egyenjogú, megbecsült tagja. A magyar nép jogos bizalommal tekinthet a jövőbe. Nálunk sem kevés a rendes ember; Amikor Hruscsov elvtárs, mint a szovjet párt- és kormány- küldöttség vezetője, nálunk járt és gyárban, bányában, vagy falun találkozott embe­rekkel, nagyon elégedett volt benyomásaival; Amit mondott, arra büszkék vagyunk: ezek a magyar munkások, bányászok és parasztok nem rosszabbak a mieinknél. A törekvéseik világosak és őszinték: szaba­don, rendesen, jó körülmények között akarnak élni, szocializ­must akarnak. — Gondolják el, hogy ez mindössze egy és negyedévvel az ellenforradalom után hang­zott el. És így igaz, mert a né' pék nem akarnak ellenforradal­mat, s különösen a magyar nép nem akar, amely már 1919-ben megvívta a szocialista forra­dalmat és megteremtette a Ta­nácsköztársaságot. Azt a for­radalmat az imperializmus le­verte. Aztán 1956-ban az im­perializmus ugyanezt akarta tenni velünk, de akkor már nem volt meg hozzá az ereje. — Milyenek is a mi embe­reink? Nálunk 800 000 mun­kás, értelmiségi, szövetkezeti és : állami gazdasági dolgozó van, aki brigádokban dolgo­zik és szocialista kötelezettsé­get vállal; közöttük kétszáz­ezren már a szocialista brigád címért küzdenek. Nagyon sok nálunk az értékes munkát végző tudós, dolgozó értelmi­ségi, aki hűségesen, becsülete­sen teljesíti kötelességét. — A mi népünket is foglal­koztatja a háború és a béke kérdése. Kibővííett ülést tart a Heves megyei Pártbizottság Ma reggel kilenc órakor kez­di meg kibővített ülését a He­ves megyei Pártbizottság a me­gyei tanács nagytermében. Az ülésen egyetlen napirendi pont szerepel: Putnoki László elv­társ, az MB első titkára ter­jeszti elő megyénk második ötéves tervét. Az előadást vita követi. Mind az előadásról, mind a vitáról lapunk későbbi szá­mában adunk tudósítást. Elnökségi ülést tartott a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa Október 25-én elnökségi ülést tartott a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa. Ezen részt vett és felszólalt Száraz Lajos, az ÉDOSZ titkára és Je­linek Kálmán, a SZOT szerve­zési osztályának kiküldötte. Az elnökség rendkívüli napi­rendi pontként az ÉDOSZ me­gyebizottság vezető és irányító munkáját vitatta meg. A fel­szólalások és a határozatok sok olyan gondolatot tartalmaznak, amit minden vezetőnek figye­lembe kellene vennie munká­ja megjavításánál. Szakasits Árpád Verpeléten Heves megyei tartózkodása során kedden Verpelétre láto­gatott Szakasits Árpád, a me­gye országgyűlési képviselője, a Béke-Világtanács Irodájá­nak tagja. A községben a ta­nács, és a Dóssá, valamint a Petőfi Tsz vezetői fogadták a vendéget, aki Rátkai Ferenc- né országgyűlési képviselő, a megye képviselőcsoportjának titkára, valamint Gubán De­zső, a járási pártbizottság titkára kíséretében először a Dózsa Tsz-hez látogatott el. A tsz székházában Kalyinka János, a közös gazdaság elnö­ke ismertette a Dózsa tagjai­nak több mint egy évtizedes munkáját és e tevékenység eredményeit. A látogatás hivatalos része után baráti beszélgetés kezdő­dött Szakasits Árpád és a je­lenlevő községi vezetők kö­zött, amely a késő délutáni órákig tartott. A délután folyamán Szaka sits Árpád meglátogatta a fia­tal Petőfi Termelőszövetkeze­tet, ahol többek között Simon András elnök ismertette a ta­gok eddigi tevékenységével kapcsolatos sikereiket. A verpeléti tsz-vezetőkkel, tagokkal folytatott beszélgetés meleg, baráti hangulatban ért véget azzal: a verpelétiek máskor is szívesen látják ven­dégül országgyűlési képviselő­jüket: Szakasits Árpádot. Ülést tartott a Heves megyei Tanács végrehajtó bizottsága A hét elején tartotta meg ülését a megyei tanács végre­hajtó bizottsága. Az ülésen Pálinkás Győző, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője beszá­molt a megye lakosságának téli szükségleti cikkekkel való ellátottságáról, majd Pethes István, a Gyöngyösi Járási Ta­nács VB-elnöke ismertette a járás őszi mezőgazdasági mun­káinak eredményét, és a szüre­ti munkák helyzetét. — ISMERETTERJESZTŐ előadás keretében az egri szakszervezeti kul túrotthon­ban „Argentínától Mexikó­ig” címmel filmvetítéssel egybekötött előadást tart A TIT ma délután 5 órakor. Külföldiek Egerben Bármerre jár az ember a városban, itt is, ott is megüti a fülét idegen beszéd, német, francia, angol szó, de nemegy­szer előfordul, hogy kínai vagy néger sétál az utcákon. Igen, Sokan keresik fel Egert, híre van, jó bora, nevezetes vára, és egyesek szerint még a lányok is szépek az öreg város falai között. Érdekes kutatásnak ígérke­zett végignézni egy-két szer­vezetnél, hogy az elmúlt hó­napok folyamán milyen orszá­gokból, milyen céllal jártak itt külföldiek. Elsőnek a leg­többet fogadó Magyar—Szov­jet Baráti Társaság megyei titkárságát kerestük fel, ahol megtudtuk, hogy március 1- től október közepéig 61 szov­jet turistacsoport járt Egerben és környékén. Ezenkívül azon­ban hivatalos delegációt is fo­gadott az MSZBT, így járt itt májusban Moszkvából A. SZ. Szalimon főtitkár vezetésével a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság egy küldöttsége. Nem sokkal utánuk Belorussziából nyolctagú küldöttség látoga­tott Egerbe, s mivel a magyar néprajz, a mezőgazdaság és az iskolai ügyek érdekelték a kül­dötteket, ezért a pedagógusok ellátogattak a Gárdonyi és a Dobó gimnáziumokba, a töb­biek Boldogon találkoztak a népművészekkel és a mező- gazdaság dolgozóival, a szov­jet tudományos akadémia ve­lük érkezett rektora pedig a füzesabonyi és kompolti álla­mi gazdaságok ban tanulmá­nyozta a magyar búzanemesí­tést. Júniusban a Puskinéi egyetem professzori kara ta­lálkozott Egerben a Szovjet­unióban végzett fiatalokkal. Sok vendége volt a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak is. Külföldi országok, ttestvérszakszervezetek küldöt­tei jöttek el Egerbe, egyrészt, hogy találkozzanak a magyar szakszervezetek megyei el­nökségével, szakszervezeti ak­tívákkal, másrészt egyszerűen csak látni akarták a várost. Itt járt az Olasz Munkapárt főtitkárhelyettese, lengyel bá­nyász szakszervezeti küldöt­tek, itt volt a Szovjet szakta­nács bér- és munkaügyi osztá­lyának vezetője és még sokan mások, akik a baráti beszélge­tés során sok feljegyzést ké­szítettek, s maguk is elmart* dották a saját területük mun­kájának néhány jellemző sajá­tosságát. Az I. számú általános iskola ez évben már szovjet és német pedagógusokat, újságírókat tá­jékoztatott az ének-zenei tago­zatú általános iskola újszerű módszereiről; A városi tanács vendégei voltak nemrég 40 — a KGST* hez tartozó — ország építészei; akiket a város építészeti szem­pontból érdekelt. Jártak a vá­rosban csehszlovák; német sportolók, akikre ma is szíve* sen emlékeznek mindazok; akikkel találkoztak. A külföldi turisták és hiva­talos küldöttek járják az or* szágot, csoportosan vagy egye­dül nézelődnek; beszélgetnek, vásárolnak, s az egriek jó szívvel könyvelik el maguk­nak a legszebb dicséretet — itt mindenki jói érezte magát! (A. m A munkájából élő ember a világon mindenütt békét akar Dolgozóink is jól megértik, feogy a német kérdésben ren- Ast kell teremteni. Alig két New York, vagy Bécs ? hete, hogy országgyűlésünk megszavazta a felhatalmazást a Minisztertanácsnak a német békeszerződés aláírására. Ná­lunk is szükséges volt az erőn­ket egy kicsit összeszedni, hogy az imperialisták ne pro­vokálhassanak. Ezen intézke­dések egyike volt, hogy a ki­képzett és idejüket letöltött katonákat visszatartottuk a hadseregben. Népünk és hadseregünk megérti, helyesli és támo­gatja ezeket az intézkedé­seket. Kádár János elvtárs a továb­biakban rátért az SZKP XXII. kongresszusa munkájának mél­tatására. — Teljesen egyetértünk az önök kongresszusával — jelen­tette ki. — Népünk minden erejével azon van, hogy sike­resen befejezze a szocializmus építését és a közeli évtizedek­ben felzárkózzék . önökhöz, mert reméli, hogy országaink együtt jutnak el a kommuniz­musba. — A kongresszus politikai kérdései közül csak egyet em­lítek: az SZKP vezetői Hrus­csov elvtárs irányításával fel­számolták a személyi kultuszt, önök, mint munkások, nyilván jól össze tudják hasonlítani a személyi kultusz idején ural­kodott körülményeket a mai­akkal. össze tudják vetni, ho­gyan éltek 1953 előtt és ho­gyan élnek most? — Mi magyarok is a XX. párt- kongresszus irányvonalának hívei vagyunk. Azt talán feles­leges mondani, hogy az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagjai személy szerint is hívei ennek az irányvonalnak, hiszen sokan közülük a XX. kongresszusnak köszönhetik, hogy egyáltalán élnek és nem lettek végül is a személyi kul­tusz politikájának áldozatai. A magyar nép megszenvedett mind a revizionista árulás bű­neiért, mind a szektáns hibá­kért. Népünk a vérével fizetett a személyi kultuszért és ezt esze ágában sincs megismétel­ni. — Tulajdonképpen arról van szó, hogy nekünk van egy gyönyörű eszménk, a kommu­nizmus; amelynek igazsága, tisztasága, humanizmusa ma­gával ragadja az emberiséget. Ezen az eszmén ejtett foltott a személyi kultusz. Hruscsov elvtárs és a többi szovjet ve­zető ezt a foltot letörölte. Per­sze, akadnak — ha kevesen is —, akiknek tetszett a személyi kultusz, akik legszívesebben úgy vezetnek, hogy nem adnak semmit az embereknek, csak engedelmes hallgatást követel­nek tőlük. Hiszen az emberek meghallgatásához türelem, a róluk való gondoskodáshoz pe­dig ruha, cipő és élelem, vagy­is munka kell. A személyi kul­tuszban viszont csak paran­csolni kell tudni. — Sajnos, jelenleg ilyen rend van Albániában. Gyakran vettem részt ünnepségeken, nemzetközi találkozókon, ame­lyeken az albán vezetők, Enver Hodzsa és Mehmet Shehu is jelen voltak. Ilyen alkalmak­kor üdvözlő beszédek hangzot­tak el. Míg a többi delegáció tízperces, addig az albán dele­gáció vezetői másfél órás vagy ennél is hosszabb üdvözlő be­szédeket mondtak. Ezekben az egekig dicsérték a Szovjetuniót és jelenlegi vezetőit, személy szerint Hruscsov elvtársat. És most ugyanezek az emberek sárral dobálják a kommunista pártot és azt a Hruscsovot, akit esztendőkön át körülhízeleg­tek. Hát milyen véleményünk legyen az ilyen emberekről? De nem is ez a legfontosabb. Van egy alapvető kérdés, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amióta Lenin megalapí­totta a Szovjetunió Kom­munista Pártját, aki e párt ellen volt, az soha nem volt internacionalista. A Szovjetunió immár több mint négy évtizede áll fenn, mint a nemzetközi munkás- mozgalom bástyája. Aki ellene volt, az soha nem lehetett in­ternacionalista. Lenin pártja mindig a kommunizmusért harcolt, a Szovjetunió mindig a kommunizmus zászlaját vit­te előre: lehetetlen, hogy aki a Szov­jetunió ellen van, az a kommunizmust akarja. Kádár elvtárs így fejezte be beszédét: — Meggyőződésem, hogy a XXII. pártkongresszus meg­szavazza a párt új programját és önök felépítik a kommuniz­must. Az MSZMP és minden magyar dolgozó azt kívánja, hogy önök mihamarabb érjék el ezt a célt. Éljenek boldog, békés életet, éljenek úgy, aho­gyan csak a kommunizmusban lehet élni. Szeretnénk együtt menni önökkel, együtt érkezni el ehhez a jövőhöz. Ezt a jövőt persze csak munkával lehet el­érni. Az önök munkája is na­gyon fontos ahhoz, hogy a kommunista építés programja megvalósuljon. — Még egyszer köszönöm a szíves fogadtatást és szeret­ném ismételten hangsúlyozni népünk szolidaritását önök iránt. Ha megőrizzük a nemzet­közi kommunista mozga­lom testvériségét és egy­ségét, akkor bármit tegye­nek is az imperialisták, nem tudják megakadá­lyozni a kommunizmus győzelmét — fejezte be Kádár elvtárs be­szédét, amelyet többször szakí­tott félbe a dolgozók lelkes tapsa és ünneplése. Ezután a gyár kollektívája nevében Botov brigádvezető átnyújtotta Kádár elvtársnak a gvár vörös zászlaját és egyik legújabb tartályhajójának mo­delljét. A Vörös Szormovo gyárból Kádár elvtárs a Lenin emlék­műhöz hajtatott, majd ’megte­kintette a városi szovjet mű­emléknek számító nagytermét és a Gorkij emlékmúzeumot. Itt ezeket írta az emlékkönyv­be: „Gorkij a nemzetközi munkásosztályé, az egész mű­velt emberiségé. Tisztelettel és szeretettel gondolunk rá mi, magyarok is, mert azok között tartjuk számon, akik a szabad­ság, a kultúra és szépség sze- retetére neveltek Kádár elvtárs délután felke­reste a város autógyárát és majd két órát töltött ott. Tol­mácsolta a magyar munkás- osztály és az egész dolgozó nép üdvözletét. A magyar párt ve­zetőjét a dolgozók meleg sze­retettel fogadták. Kádár elvtárs a késő esti órákban visszautazott Moszk­vába. (MTI) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének központja 195 — a világszervezet megalakításának éve — óta az Ameri­kai Egyesült Államok legnagyobb városában, New Yorkban székel. Az utóbbi években mind erősebben felmerül az a kí­vánság, hogy az ENSZ székhelyét Európába helyezzék át. Az ENSZ jelenlegi ülésszakán a Szovjetunió képviselője föld­rajzilag is megindokolta, hogy mennyivel helyesebb lenne a világszervezet székhelyét Európába, a semleges Ausztria fő­városába, Bécsbe áthelyezni. Mint térképünkön is látható, a New York körüli 1500 km-es körzetben csupán két főváros, a 3000 km-es sugáréi körben pedig 5 ENSZ-tag fővárosa található. A Bécs körül meghúzott 1500 km-es sugarú körben 22 ENSZ-tagállam, 3000 km-en belül pedig összesen 36 tagállam fővárosa helyezkedik el. A 3000 km sugarú körzetben Bécs körül elhelyezkedő 36 tagállam közül 9 a szocialista laborhoz, az imperia­lista katonai tömbökhöz tartozik, 12 ország semleges (7 Eszak-Afrikőban és Nyugat-Ázsióban, 5 Európábank e zónáimI található még 4 egyéb kapitalista ENSZ-tagállam, t

Next

/
Thumbnails
Contents