Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-22 / 250. szám

1981. október 22., vasárnap NÉPŰJSAG 7 < ■anri'iiti «H£ f Bemutat juh FANYÖ ISTVÁNT, az egri Gárdonyi Géza Színház fiatal művészét, aki Shakes­peare Sok hűhó semmiért című vígjátékában mutatkozott be a megye közönségének. MA TARTJÄK megbeszé­lésüket a megyében dolgozó úttörózenek&r-vezetók Eger­ben, a népművelési tanács­adó helyiségében. Megbeszé­lésük tárgya a zenckaívezé- tés és a hangszerelés problé­mái.- OKTOBER 23-ÁN, hétfőn ülést tart a megyei úttörő­elnökség. Napirendjén szerepel a füzesabonyi járási úttörő- elnökség jelentése az úttörő­csapatok iskolai munkájának segítéséről, s a gyöngyöst járási úttörőelnökség ielentése a kis­dobos munkáról. — TEGNAP délután két órakor rendezték meg az egri Városi Művelődési Házban a szociális otthon lakói és a fiatalok találkozóját.- A HATVANI földműves- szövetkezet bábcsoportot szer­vez a dolgozók gyermekeinek szórakoztatására. A szükséges felszerelést a szövetkezetnél maradó kulturális alapból vá­sárolja a csoport. mintára Mezószemerén este 7 órakor: TartUff* Gyöngyösön du. 4 és este 8 6: Sok hűhó semmiért aAaatvaa/ őffj.nyfó orum ­A balti égbolt U. rész: 4 VAROS ÚJRA ÉL Nyikolaj Csukovszkij írta meg saját regényéből a film forgatókönyvét és így Vált az epikusán, gazdag lírai részle­tekkel hömpölygő regényből egy többórás film, amit két részletben kellett bemutatni. Cseppbén az óceán! Ezt a közmondást találóan lehet erre a filmre alkalmazni. A balti égbolt — a regény, a film is — elbeszéli azt a hősies küzdel­met, bátorságot és derék helyt­állást kívánó néhány évet, amit Leningrad lakói vívtak a né­metekkel szemben, saját hazá­juk, városuk védelmében. A háborúban az emberi kap­csolatok kilépnek megszokott medrükből, a gyermekek ár­vákká lesznek, a hősök a köte- lességteljesi'tés nehéz óráiban pusztulnak, de talán ezért van az, hogy ilyenkor — a lehető­ségekhez képest, sokszor azon túl is - felizzanak az emberi összetartozás belső erői, s bár írott törvény nincs rá, hógy bi­zonyos esetekben mit kell cse­lekedni, a hétökznapök és a nagy csaták hősei tudják, mit kell tenniük. A film második része azzal Indul, hogy Szeróvot, a rasszo- hini kitűnő repülőszázadból le­lövik. Lunyin, a század pa­rancsnoka, egyedül marad, a régi bajtársak mind elestek már. Szerövről sem tud bizo­nyosat, hogy életben maradt-e. Aztán elindul, hogy átvegye az utánpótlást, az új századot, amelynek most már ő a pa­rancsnoka. A régimódi, sok Üt­közetben részt vett gépek kor­mányához csupa fiatal ember kerül. Most hozza magával Kuznyecovot, akit korábban eltiltottak a repüléstől — iszá- kossága miatt. /Vele jön Tata- renko, a jókedvű fiatalság mintaképe, aki nagyon komoly feladatokat old meg Leningrad védelmében. Az asszonyok, gyermekek, Öregek romot takarítanak az ostromlott városban, Lunyin és százada a levegőben védik a hazát a németek ellen. A gyá­rakban éhesen és önfeláldo- zóan dolgoznak az emberek, hogy a front mindig és ponto­san megkapja a maga szükség­leteit. A kis Szlávát a repülők elviszik a városból, hogy biz­tonságosabb helyén legyen: Szonja egyedül marad A be- iövések és az állandó- életve­szély közepette is mindenkit megindító szenzáció és az új élet hírnöke: közlekedni kézd a város utcáin a villamos. Az emberek — éhesén és niegté- petten — gyerek módján sza­ladnak a sárga kocsi után- és mikor az áramszedőnek már nincs mit szedni a hiányzó Ve­zetékről, akkor tolják. A regény és a film széléSen alapozott, nagy történelmi ké­pet kívánt adni a Honvédő Há­ború leningrí di szakaszáról. Az ésémények mögött minde­nütt ott húzódik a háború kö­nyörtelenségének mindennapi­vá szokott élménye, az emberi tragédiák sorozata. A halál döbbenetes arculata, a pusztu­lás ezer árnyéka sem tudja kétségbeejteni azokat, akik sze­retik hazájukat: minden erejü­ket latba vetik a szabadságért. Kuznyecov kiváló pilóta, kéri felvételét a pártba és amikor utolsó bevetésére indul, csak azt látja, hogy mit kell tennie. A németek erős tűz "alá veszik gépét, de számára egy a fon­tos: kulcsfontosságú felderítő munkával támadásba, győze­lemre vinni a szovjet sereget. Csukovszkij a regényből a poézist is áthozta a filmre és EGRI VÖRÖS CSILLAG 22 _23-án; A balti égbolt (H. rész) EGRI BRODY 22—23-án: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 22—23 : 80 nap a Föld körül GYÖNGYÖSI SZABADSÁG S3—23*: Folytassa, nővér HATVANI VÖRÖS CSILLAG 22- én: Matróz a rakétában 23- an: Clrkuszmdvészek HATVANI KOSSUTH 22- én: Nem nősülök 23- án: Nincs előadás HEVES 22- én: Léjtőn 23- án: Sikoly *2 utcáról PÉTERVASARA 28-én: Óira reggel van 23-án: Nincs előadás Füzesabony 3a-én: Kettétört amulett 23-án: sziklák és emberek EGRI BÉKE 82—83-án: Hinlónjáró szerelem a drámai jelenetek finom, köl­tőt képekkel váltakoznak. A filmet Vengerov rendezte, Az epikai hömpölygőét nem tudta mindig drámai csomó­kon összefogni, de az idők at­moszféráját a film minden koc­kája rögzíti. A film hősei közül meg kell említenünk Kondratyevát (Ma­rija Szergejevna), GlebovOt (Lunyin), Gurcsenkot (Szunya) és Böfíssovöt (Tatarenkó), akik kitűnő színészi alakítással fog­ták egybe a kétrészes film ese­ményeinek olykor szétfólyó szálait. Farkas András ///, \t ' ' t ,1! Y? 1981. OKTOBER 3ä., VASÁRNAP: ElOd 130 évvel ezelőtt, ion. október aa-én született liszt irrént zeneszerző, egyik legeurópaibb művészünk. 80 éves korában mer mint a kor legnagyobb előadó­művészét, Eürópa-szsne ünnepei­tek. Mint zeneszerző, formai meg­oldásai révén merész üjltő vőlt, Néhány leggyakrabban maseren levő művét idézzük: Tassö, Lei preludes, Banté, Faust (szirtiem- kus költemények) Koronázási mi­se, Krisztus (oratóriumok), a H* moi zongoraverseny. Magyar da­mit és az ezekből irt rapszódiái. Életrajzát Raabe és Harsány) Zöit irta meg. S3 évvél ezelőtt, 1841-Ben e napon halt meg RÓNA ZSIGMÖNÖ kiíMatöiógus, a magyar metél rjlógiai medálom megalapőíöja, LISZT FERENC 3 OH A Svéd doiiumantumfrim Nemhiába választottá Erwin Leiser svéd ártüfasifeztá újság­író Hitler Mein Kampfját film­jének címéül. (A Svéd mozi:; ezzel a címmel vetítik.) Mert a fasizmus pusztítása és só millió ember halála, milliár­dos értékek megsemmisülésé áz 6 műve, az 6 - Hitler - harcának eredménye. Az első képek az éppen fel­szabadított Berlint mutatják be 1045 májusában, Leégett, rombadőlt házak, lótetemek között élemet kereső, a pin­cékből éppen felmerészkédett nyomorgó németek látványa elkeserítő. De csak pár másod­percet időz a felvevőgép len­cséje a berlini utcán, egy vil­lanás, e élvezeti a nézőt a „kezdethez”. — Látjuk az első világháború csatatereire, pat­togó indulókkal menetelő né­met katonákat, az első modern fegyverekkel megvívott hábo­rú ütközeteit. Es amit a néme­tek, a gondtalanul masírozó németek, altkor még nem lát­hattak: az összeomlást és a jóvátétel! kötelezettségeket. A német proletariátus hábo­rú utáni forradalmi' mozgal­mát vérbefojtja a hadsereggel cimboráló szociáldemokrácia. A Noskék és Scheidemannok ellenforradalmától egyenes az út Hitler uralomrajutásáig. Szociáldemokrata árulás dön­tötte a mérleget az ellenforra­dalom javára 1010-ben, ugyan­ez tette lehetővé a fasiszta hatalomátvételt is. Hitler, aki a K. u. K. hadse­regben a káplárságig vitte fél, az első világháborúban jelen­téktelen figura. Munkanélküli piktor, kőesmahős. De a müncheni puces (kissé elna­gyoltan mutatja a film) után börtönbe kerül, ahol „nagy” könyvét, a fasiszta ideológia bibliáját, a Mein Kampföt írja. Ebben a zavaros szennyirat­ban foglalja össze először a fasizmus céljait: az Ansch­luss-!, az antiszemita pogro­mokat és a háborús revansót. Tengernyi vér folyt, amíg a nemzeti szocialista eszmék megvalósulhattak, s utána még több. A fasiszta „forrada­lom” csak bevezetője volt a vérengzéseknek: megnyitotta a vér folyamának dagadó patak­ját. Már hatalomra jutása után egy évvel politikai gyil­kosságokkal, államcsínnyel akarták bekebelezni Ausztriát. S amt akkor nem sikerült: 1938-ban megtörtént. S megnyíltak a koncentrá­ciós távírók kapui, hogy az ellenállókat, a zsidókat, az an­tifasisztákat elnyeljék — örök­re. Mert egyelőre még csak védtelen emberek ellen „der Kampf dauert”—folyik a harc. Rég élmúlt ; már az az idő, mikör a harc egyedül Hitler harca volt. Évről évre nőtt a tábora, egyre nagyobb töme­gek válnak a horogkeresztes eszmék fanatikusává. Kezdet­ben csak mfunkatáborokba tö­mörítik a németeket, de ké­sőbb fegyvert kapnak, hogy elárasszák Európa és Afrika csatatereit. Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Dánia, Norvégia, a Be­nelux államok, Jugoszlávia, Franciaország lerohanás* után a hitlerista tankok a szovjet­unió ellen fordulnak. S itt éri őket az első kudarc a Volga partján. Itt omlik ös^ze a náci seregek verhetellenségérői köl­tött nimbusz. Itt kezdik ásni a nácizmus sírját. Erwin Leiser filmje doku­mentumgyűjtemény. Mint ilyen, nemcsak egyszerűén be­mutatja a tényékét, a fejlemé­nyeket, fellebbenti a fátylat a fasizmus vezéralakjairól és a nemzetközt reakció képviselői­ről is, akik bátorították, buz­dították, szították Hitler har­cát. Röhm 9A-ezredes mellett ott van Chamberlain brit é* Daladier francia miniszterel­nök, s ott rikácsol Göbbclí pnopagandaminiszter, Himmler, a nád tábornok, de leginkább maga a barnalnges Őrült, Hit­ler. Sztálingrád. Ott érte az első kudarc az Ő harcát. „Ezer év múlva is emlékezni kell er*e a városra minden németnek” mondja Hitler — és ebben iga­za van. Ezer év múlva Is em­lékezniük kellene, hógy ők maguk álljanak a fasizmus út­jába, hogy ők maguk •/•''irtsák ki a fasizmus csíráit. S emlé­keznek-e most, mikor még egy emberöltő sem múlt el a vi­lágtörténelem legnagyobb csa­tája óta. Mikor még élnék a háború rokkarttjai, özvegyéi és árvái? Megtésznek-e mindent, hogy ez ne ismétlődhessék meg - soha többé!? Krajezár Imre 55. Ha most akár Belopolszkij van Kámov helyén, minden matematikai tudása ellenére csődöt mondana tudománya. Csak az űrhajó tervezője fog­ta volna fel a rövid képletek értelmét. Ezeket nem látta el semmiféle magyarázatokkal: Hapgood a maga számára írta őket. Kámov mintegy két órán keresztül tanulmányozta a tervrajzot. Belemerült a tech­nika világába és teljesen meg­feledkezett saját kétségbeejtő helyzetéről. Az idő megszűnt számára. Hirtelen összerez­zent. Szeme rátapadt az egyik rövid képletre, amely egysze­riben megnőtt és mindent be­árnyékolt, amit eddig olvasott. No végre! Hogyan is feled­kezhetett meg erről? Hogyan is gondolhatott egy másodper­cig is arra, hogy az amerikai­aknak sikerült elérni azt, amit egy szovjet mérnök nem tu­dott. A Hapgood által alkal­mazott módszerrel Kámov másodpercenként hetven kilo­méteres sebességet tudott vol­na elérni űrhajójával! De szovjet embernek ilyesmi eszé­be se jutott volna, ötven mé­ter! Olyan felgyorsulás, amely ötszörösen túlszárnyalja a nor­mális súlyt! Hogyan iuthatott fTanoAo^on’. nypsisP' Kitette magát és útitársáit tíz ►ércén keresztül ekkora meg­próbáltatásnak, s ezzel helyre­hozhatatlan kárt okozhatott egészségüknek. Kámov, még ha akart volna is így cselekedni, nem tudott volna, mert a kormány­bizottság soha nem engedé­lyezte volna hasonló űrhajó megépítését. Most már megértette az alu­míniumládák és a velük ösz- szekötött víztartályok rendel­tetését, jóllehet, nem hitt ab­ban, hogy a vízbemerülés csökkentheti a kárt, amelyet a felgyorsulás növekedése okoz a szervezetnek. De ha Hapgood biztos volt a felgyorsulás ártalmatlansá­gában, akkor lehet, hogy mo­torjának elegendő energiatar­taléka van ahhoz, hogy még jobban megnövelje ezt a szá­mot ... Ezen a napon harmadszor csillant meg Kámov előtt a megmenekülés reménye. Megkereste a motor műsza­ki leírását és könnyen meg­győződött, hogy ötvenöt mé­terre növelheti a felgyorsu­lást. Ez megoldotta a kérdést. Igaz. ez a felgyorsulás ha­lálos veszedelmet jelent szá­mára a repülés első perceiben, de máskéooen nem tudja utol­érni a Főidet. Nemcsak a startnál, hanem lem fenyegeti. Hapgood szá­mításai szerint motorja a Marsról való felszállás után nem képes tovább működni, és az amerikai szándéka az volt, hogy ejtőernyővel eresz­kedik le. Kámovnak nincs meg ez a lehetősége. Egy em­ber nem képes összerakni az ejtőernyőt. Csak abban re­ménykedhet, hogy Hapgood túlságosan borúlátóan értékel­te motorját. Talán bír még működni. Mindenesetre más választása nincs. Vagy meg­kockáztatja, vagy megbékíti az elkerülhetetlen és közeli ha­lállal. „Inkább haljak meg a star­toláskor, vagy törjem össze magam szeretett „Földünkön” — határozott Kámov. 1 A FÖLD I 10 . február 12. Moszkvai idő szerint tíz óra. Végre teljes joggal leírha tóm: „moszkvai Idő szerint!” Moszkvában vagyok! E napon különösen boldog­nak érzem magam — visszaté­résünk miatt. A tegnapi nap ködösnek tűnik, de legkisebb részletét sem felejtem el so­ha! Friss benyomások alatt aka­rom leírni űrrepülésünk utolsó napját. Utolsó feljegyzés lesz a naplómban. Sok eseményt jegyeztem fel lapjaira. írtam róluk Moszkvában, az űrha­jón. a Marson. Es most szo­bámban ismét annál az asztal­nál ülve fejezem be napló­űrhajó futóműve mégis tizen­két óra harminckét perckor érintette a rakéta pályát. Kell ennél több? Konsztantyin Jevgenyevics nagy érdeme: úgy vezette ha­za, az állomás peronjához a parancsnokát vesztett űrhajót a világmindenség levegőtlen útjain, mintha az vasúti síne­ken futott volna. Tisztelet és dicsőség neki. Kámov méltó utódjának a állt a leszálláshoz. Mint min­dig, most is kezemügyébe ké­szítettem gépeimet és a „TASZSZ-ablaká”-ná| tartóz­kodtam. Pajcsadze csillagásza­ti műszereivel vesződött, meg­figyeléseihez készülődött, Az elmúlt hetek alatt nagyon le­soványodott, arca megnyú't. Arszén Georgijevics mindnyá­junknál jobban megsínylette a veszteséget. Nagyon jó bará­tok voltak Kántovval. Örökre egy­máshoz kap­csolták őket a történelmi Holdra-repülé* felejthetetlen órái. Pajcsadze egész úton hazafelé egyetlen percre sem szakította félbe munká­ját, a mini­mumra csök­mat, amelynél azon az emlé­kezetes július 2-i éjszakán megkezdtem. Szemem előtt peregnek az események... Eszembe jut mindaz, amit átéltem... Startolásunk a Földről:.. A költői nevű, gyönyörű bolygó — a Venue! Az aszte- roid formátlan, sötét tömege Rövid másodpercek alatt vil­lant tova, de örökre emléke­zetemben marad.., A Mars sík pusztaságai... Bison lövése... Az amerikai űrhajó, amely Ijedten lapult a „földhöz"... A félelmetes homokvihar... Látom a zöldesszürke macs­kaszemeket és a szélesre ki­tért állati pofát, amely tele volt háromszögletű, éles fo­gakkal... Az ezüstszínű test utolérhetetlen, hatalmas erejű, gyors ugrását... Látom az általunk hátraha­gyott emlékművet. A kis tisz­táson ott áll a háromméteres obellszk, rubincsíllag ragyog a tetején, csillog acélja és aranydíszítése... Az utolsó búcsú: „Jó mula­tóst!...” Elrepülés a Marsról... A másfél hónapos szomorú hazafelé repülés... Belopolszkij mindent meg­tett, hogv az űrhajó ponto­san a Kámov által kijelölt percben térjen vissza a Föld­re. ..Meg kell tennem, Szergej Alekszandrovics emlékének tartozom ezzel” — mondo­gatta. És meg is tette! Az expedíció terve szerint az űrhajó finisének február 11-én tizenkét és tizennégy óra közé kellett esnie. Har­minchat percet késtünk a Marsról való felszálláskor, Az kerítette a pi­henés óráit, Állhatatos mun­kával próbál la tompítani fáj­dalmát. Belopolszkij a vézérlőpu’t- nál holmi szá­mításokat vég­zett a térdére helyezett füzet­ben. Egymás­után töltötte meg a lapokat matematikai képletekkel. Bison csüggedten bámult ki a mellékablakon. Másfél hó­napot ült a fülkéjében, mivel nem akart ki jönni onnan. Meg­szégyenítő bírósági tárgyalás, és szigorú bünietés várta. Dicstelen hazatérés! (FolytatjukJ csillaghajó vezérlőpultjánál! Február 11-én reggel nyolc órakor mindnyájan az ob­szervatóriumban gyülekez­tünk. A repülőút utolsó órái következtek. A Föld már na­gyon közel van. Az űrhajón minden készen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents