Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-03 / 233. szám
t nepcjsag 1961. október 3., kedd Büntetés: takarékosságért Büntetik a takarékosságot. Igen, büntetik, vagy ha. tetszik: egyoldalú kötbért alkalmaznak a lakosság terhére és a vállalat javára. Sokszor napokig nem lehet gázpalackot cserélni, nem tudnak elegendő propán-bután- gazt finomítani, ezért nem szállít a Gáz- és Szénsavérté- kesitő Vállalat. De őt ezért semmi hátrány nem éri. Nos, mi történik, ha a család szabadságát tölti, vagy uram bocsá’... — takarékoskodik és 75 nap elteltével akar palackot cserélni? ,,Büntetést” fizet. De csak egyszer, mert legközelebb inkább szélnek ereszti a gázt. Vajon ez az eljárás javítja a gáz-, vagy a palackellátást? Igaz, nem nagy összegekről t>an szó, de mégis furcsa, ha büntetik a takarékosságot. F. L. — SZEPTEMBERBEN nagysikerű előadást tartott Egerben a Budapesti Állami Bábszínház. A nagy sikerre való tekintettel novemberben ismét ellátogat Egerbe az együttes, hogy előadásával sok kellemes percet szerezzen a gyerekeknek. — NAGYSZABÁSÚ számháború-játékot rendezett vasárnap a szarvaskő-almári erdőségben a fegyveres erők ünnepe alkalmából a Heves megyei Úttörő Szövetség. A játékból a támadó csapatok kerültek ki győztesen. — VÉRTES JÓZSEF tama- mérai pedagógus már tíz esztendeje terjeszti a hevesi járásban a könyvet. Motoron jarja a környéket, s az elmúlt esztendőben is 50 000 forint értékű könyvet vásároltak tőle a Tárná mentiek. — AZ EGRI PETŐFI utcában épülő 64 személyes csecsemőotthon munkálatai új állomáshoz érkertek: az építők elkészültek az épület külső festésével. Az új létesítményt jövő év februárjában adják át rendeltetésének. — AZ ELMÚLT héten gyűlést tartott az Országos Műemléki Felügyelőség egri építésvezetőségének szakszervezeti bizottsága, amelyen a nemzetközi kérdéseken kívül szervezeti, munkafegyelmi és tervteljesítési problémákról tárgyaltak. Emlékezés a „Törökországi levelek“ írójára... Egerben őrzik Mikes Kelemen leveleit Kétszáz éve halt meg Mikes Kelemen. író volt, krónikás, vagy történetíró? — Sokat vitatkoztak ezen. Művét, életművét, a „Törökországi levelek”-et éppúgy magának vallja az irodalomtörténet, mint a történettudomány. Nagyszerű irodalmi alkotás: a hazához való hűség remek dokumentuma, ugyanakkor pótolhatatlan értékű forrása is Rákóczi emigrációja történetének. Szerzője utolsó leheletéig, élete utolsó pillanatáig hű maradt a szabadság- harc eszméihez, tudatosan vállalta ennek a hűségnek következményét, a sírig tartó száműzetést. Kínozta a honvágy, gyötörte, hogy távol kell élnie hazájától, olyannyira szeretett székely népétől. Nem jöhetett haza a Habsburg-igá- ban sínylődő Magyarországra. De megteremtette a fiktív kapcsolatot ezzel a földdel. Egyoldalú volt ez a kapcsolat: csak ő tudósította szorgalmasan leveleinek képzeletbeli címzettjét a török viszonyokról, az emigráció életéről. Törökországról írt, de minden sorában ott van az ország sorsáért való aggódás, ott dobog a hazája jövőjéért lüktető szív. ★ A leveleskönyvet Mikes halála után Tóth Ferenc, a francia szolgálatban álló, magyar származású tüzértiszt 1762-ben mentette haza. 1793-ban Kulcsár István szombathelyi tanárhoz, a Törökországi levelek első kiadójához került. 1858- han Toldy Ferenc, jéles irodalomtörténészünk tulajdona lett Toldytól 1867-ben az egri Bar- takovics Béla szerezte meg. ó ajándékozta mostani lelőhelyének. A kéziratos könyvnek nagyon egyszérű, hamuszürke színű kemény táblája van. Kötése nem egykorú. Címlapján Toldy betűivel es olvas— Irtó boldog vagyok! Nem kell többé vigyázni a vonalaimra! ható: „Mikes Kelemen Török- országi levelei. A szerző sajátkezű írása”. Mikes címzése a levelek élén látható. A pontozott részek kiegészítése után mai helyesírással így hangzik: „Konstantinápolyba gróf P. E.-hez írott levelei Mikes Kelemennek.” A leveleskönyv negyedrétű ívekből áll. Majdnem négyzet alakú. Oldalainak száma 445. A könyvbe másolt leveleké 207. Mikes egyiküket sem számozta. Ezt a hiányt az 1900-as évek elején Huttkay Lápot, a líceum könyvtárának akkori vezetője pótolta. A kézirat elejétől végig könnyen és folyamatosan olvasható. Irodalomtörténetünk mai kutatói a Törökországi leveleket a régi magyar írásművészet legkellemesebb, tarka változatú, napjainkban is frissen ható olvasmányának értékelik. A levelek fő témája a búj- dosók élete, a törökországi állapotok rajza és Mikesnek reménytelen szerelme. A tartalom változatosságát növelik a levelekbe találóan beleszőtt, haladó szellemű, elmélkedő elemzések a vallásról, a nevelésről, az erkölcsről, a termelőmunkáról. Mindezeken felül bőségesen tarkítják a témakört a hozzájuk kapcsolódó rövid történetek, tréfás, anekdotás elbeszélések. A könyv minden lapja felénk sugározza Mikes megkapó lelkiségét. Derűs, nyájas, kegyetlen sorsába beletörődött, megelégedett embernek látjuk, aki székelyes, furfangos esze- járásával vidámítgatja neki- búsúlt környezetét. Egész életét a magyar haza, a magyar nép és bujdosó társainak végtelen szeretete irányítja. Rákóczihoz fűződő kitartó hűsége szinte egyértelmű a szabadság mélységes imádatával, s az elvekhez való törhetetlen ragaszkodással. írónk sokat foglalkozik a magyar társadalommal. Bírálja a nemesi osztály müvelet- lenségét, az iskolai oktatás elmaradottságát, a magyar nyelv tanításának mostohaságát. Kívánja a természettudományok és gazdasági ismeretek iskolai gyakorlatát. Ajánlja a gyapottermelés, meg a selyemhernyótenyésztés meghonosítását. Szükségesnek tartja a nők általános tanítását. Elítéli az oktalan, a vakbuzgó vallásosságot. Csúfolja a babonákat. Pellengérre állítja a görög papok kapzsiságát. Mikes ezt a szerteágazó, sokoldalú mondanivalóit egyszerű kellemesen társalgó módon adja elő. írásművészetét jóízű humor, gondolkodtató szójátékok, a székelység idegen szavaktól mentes szókincsének és elmés mondatfűzésének irodalmivá magasztosított fel- használása jellemzik. Ezek teszik ízessé, fordulatossá, sziporkázóvá, tökéletesen magyarrá, a maga idejében újszerűvé, de még napjainkban is frissé, közkedveltté és olvasmányossá a székely derűlátásból és a francia szellemességből ötvözött egyéni stílusban megírt leveleskönyvét. A tartalom, a szövegből áradó eszmeiség és a kidolgozás pompája elsőrangú művé avatják a Törökországi leveleket. Fiaink és leányaink is azt tanulják róla, hogy a kuruc-kor szépirodalmának legkitűnőbb prózai alkotása, művészi erejének pedig a 18. században nem akadt párja széles e hazában. örüljünk, hogy ennek a nagyszerű könyvnek eredeti kézirata Eger városának egyik legféltettebb irodalmi kincse. Örömünk mennyivel tisztább, fokozottabb és tudatosabb lenne, ha minél többször belelapoznánk a nagy bujdosónak, a hazaszeretet és hűség példamutatójának országszerte nyomdai előállításban mindenütt fellelhető leveleskönyvébe. Godó Ferencné EGRI VÖRÖS CSILLAG Rocco és fivérei EGRI BRODY Kiábrándulás GYÖNGYÖSI PUSKIN IH. Richárd GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ifjúság keresztútja HATVANI VÖRÖS CSILLAG Pedro kapitány vidám hadjárata HATVANI KOSSUTH Tacskó FÜZESABONY Négyen az árban HEVES Szeretlek, élet PÉTERVASARA Recsken este 7 órakor: MONTMARTREI IBOLYA Istenmezején este 7 órakor: A vár titka TARTUFFE 1961. OKTOBER 3., KEDD: HELGA A pozitív ionokból álló cso- sugárzás jelenségét 75 évvel ezelőtt, 1866-ban EUGEN GOLD- i STEIN német fizikus fedezte fel. ' Effajta sugárzás akkor jelentke- | zik, ha a katódsugárcső katód- l lemezét átfúrjuk és a pozitív £ ionok egy részének sebessége — ezen keresztül átrepülve — lassan lefékeződik. A csősugarakat az anyagok színképeinek megfigyelésénél és vizsgálatánál használják fel. 185 évvel ezelőtt, 1776. október 3-án halt meg GEORGES MA- RÉES svéd festő, a rokokó portrék mestere. Ma 80 éves OTTO KUUSÍNEN szovjet államférfi, a nemzetközi és a finn forradalmi mozgalom kiemelkedő alakja, az L918-as finn forradalom vezetője, majd a III. Internacionálé titkára volt 1939-ig. 1941-től kezdve a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségi tagja. Több műve jelent meg, amely a nemzetközi munkásmozgalommal foglalkozik. 80 évvel ezelőtt, 1881-ben ezen a napon halt meg GEORGE DE LONG amerikai Észak-sarki kutató. 1879-ben a Bering-szoroson át vezetett expedíciójának hajója befagyott és 21 hónapon át sodródott északnyugati irányba. Felfedezte a róla elnevezett szigeteket az Északi Jeges-tengerben. Később a hajó elsüllyedt és De Long 11 társával a Léna folyó torkolata táján éhen halt. 1882- ben találták meg holttestét. Naplóját megtalálták és kiadták. FILM; Katonazeiie Bródy Sándor Kaál Samu című novellájából készült « Katonazene című új, színes magyar film, amely Bara Mar* git, Kállai Ferenc, Básti Lajos és Szirtes Ádám főszereplésé* vei egy megrázó történetet mond el a századforduló idejéből. A filmet az Egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja b* október 5—11-ig és a gyöngyösi Puskin október 26-tól tkv vember 1-ig. Nem is könnyű nőt utánozni Egy barcelonai rendőr járőrszolgálata közben észrevett egy fiatal nőt, aki anélkül, hogy akár egy pillantást is vetett volna az üzletek kirakataira, sietve elhaladt két nagy divatáruház, négy kalapüzlet és három fodrász előtt. Ez valahogy gyanúsnak tűnt a rendőrnek. „Egy nő, aki érzéketlenül halad el ilyen kirakatok mellett — furcsa. Valami nincs rendben” —gondolta. A rendőr ezután követte a fiatal nőt, alaposan szemügyre vette és rájött, hogy női ruhába öltözött, férfival van dolga, egy szökött fegyenccel, aki nőnek öltözött és így próbált elmenekülni. AAAAA/W 'AAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^A^^AAA^^^^^^^^^^^AA^A^AAAA/NA/WN^vAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^^^AA^A^^^^^^^^^^AAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAA/^AAAAAAAAAAAAAA^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* XXXVIII. Visszafelé az út alig tartott másfél óráig. A terepjáró száztíz kilométeres sebességgel haladt szigorúan a régi nyomon, amely jól látszott a »ima, tömör talajon. Az utasfülke alatti nagyerejű rúgok, a puha ülés kényelmes utazást biztosítottak a sebesültnek. Kámov abban reménykedett, hogy a szállítás semmi komplikációt nem idéz elő. Szerencsére könnyű sebesülés volt. Igaz, ki kell majd szedni & golyót, de ez nem aggasztotta az orvost. Az űrhajón minden megvolt, ami bármilyen műtéthez szükséges. Ha a seb súlyosabb volna, legalább huszonnégy órát kellene az amerikai űrhajón tölteniük, ahol elég nehéz kényelembe helyezni a sebesültet. Ezenkívül még egy kellemetlen komplikáció is előadódhatna. Az űrhajó három nap múlva startol a Marsról. A felszálláskori felgyorsulás kétszeres nehézkedési erőt vált ki, ami veszélyes lehet egy súlyos sebesült számára. Kámov jól tudta, hogy akkor is felszállna, ha ezzel Pajcsad- ze halálát okozná, mert nem teheti ki többi társát a pusztulásnak. Mai napig az expedíció rendkívül sikerültnek mondható. A Földről való startolás, az átrepülés a Venusra, a bolygó megtekintése, az aszteroidáéi való találkozás, mind szerencsésen zajlott le. Ugyancsak a legjobban sikerült leszállásuk a Marsra, bár ettől titokban nagyon félt. Az űrhajó úgy szállt le, mintha csak egy földi rakétapályára ereszkedett volna le. Ügy látszott, hogy az űrutazás a várakozás ellenére, a legkisebb zökkenő nélkül zajlik le. S erre most ez a találkozás az amerikaiakkal majdnem katasztrófával végződött. Kámov felettébb sajnálta, hogy hagyta magát Bison által félrevezetni és szépen besétált a csapdájába. De ki gondolta volna, hogy ez a korcs ilyen aljasságra képes vetemedni. Az amerikai ostobasága és hálátlansága felbőszítette. Mire számított ez az ember? De vajon mi történt volna, ha, mondjuk, tervét mégis siker koronázza? A szovjet űrhajó akkor is visz- szatért volna a Földre. Hap- good űrhajóját pedig csak abban az esetben használhatták volna fel, ha az újságíró útmutatást tudott volna adni a szerkezetre, a motorra, a motor kapacitására, a sebességre és sok másra vonatkozóan. Hisz ezek ismerete nélkül nem lehet elvezetni az űrhajót. Vajon tudja ezt az amerikai? Valószínű, hogy nem. De tegyük fel, hogy tudja. A szovjet tudós vezette űrhajó természetesen a Szovjetunió területére szállt volna le. Csak nem arra gondolt Bison, hogy rá tudta volna kényszeríteni Kámovot: Amerikába repüljön? Ügy látszik, pontosan erre számított. Magából indult ki. Az amerikai közelsége kellemetlen érzéssel töltötte el Kámovot és már türelmetlenül várta a hosszú út végét. Többször is hátrafordult. Pajcsadzénak nyilván erős fájdalmai lehettek. Erről beszélt a csillagász zavaros tekintete és összeszorított ajka. A sebesült bágyadtan törölgette zsebkendőjével verítékes homlokát Világos, hogy számára az út nem volt olyan sima, mint amilyennek az egészséges ember tapasztalta. Pajcsadze te kintete találkozott Kámov aggódó pillantásával s a csillagász halványan elmosolyodott Ajkai csak alig észrevehetően mozogtak, amikor a már hallottmondatot ismételte: „Semmi bajom, minden rendben!” Csak el ne vesztíse eszméletét! A növények villámként suhantak el a száguldó terepjáró ablakai előtt. Kámov a végsőkig csavarta a reosztát fogantyúját, hogy kipréseljen a motorból mindent, amit csak lehet Nem félt ettől a nagy gyorsaságtól. A hernyótalpak nyomai jól látszottak és az ismert útvonalon semmi veszély nem fenyegetett. A „mocsár”, amelyben a terepjárónak le kellett csökkentenie sebesssé- gét, messze mögöttük maradt. Az űrhajó már közel volt. Kámov minden pillanatban várta, hogy feltűnik előttük a szeretett űrhajójuk körvonala. Mégis váratlanul bukkant fel előttük. Hófehér törzse, a szélesen kinyúló szárnyakkal, büszkén magasodott ki az alacsony marsbeli bozótok közül. Egész külsejéről áradt annak a népnek ereje, amely ide küldte. Kámov elgyönyörködött űrhajójában. Milyen nagy a különbség a két rakéta között. Az amerikai kicsi, mattszürke s egész törzse félénken lapul a „földhöz”, mintha félne az ismeretlen bolygótól, amelyre került és amelyen örökre itt kell maradnia! A terepjáró, fokozatosan csökkentve sebességét, közeledett az űrhajóhoz. Kámov látta, hogy nyílik az ajtó és Melnyikov ugrik le a „földre”. Kezében hosszú tárgyat tartott. „Hordágy” — eszmélt rá Kámov. Futó pillantást vetett Bi- sonra: vajon milyen benyomást tett rá az űrhajó. Az amerikai arca komor volt. a magáét. A sebesült arca élettelennek látszott. Kámov izga- tottan tapintotta ki a pulzusát. Nem, ez csak egyszerű ájulás. Nem szabad tovább késlekedni! Sok függ attól, milyen gyorsan végzi majd el a műtétet. Sietve ráhúzta az álarcot Pajcsadze arcára és kinyitot- totta a levegőadagoló csapját. Aztán ráparancsolt az amerikaira: tegye ugyanazt, majd kinyitotta az ajtót és kiszállt a terepjáróból. — Mi van Arszén Georgi- jeviccsel? Mitől sebesült meg? Még a gázálarcon keresztül is látszott Melnyikov izgatottsága. Társa mozdulatlan testét nézte és figyelemre sem méltatta Bisont. Egyszerűen megfeledkezett róla. Szétnyitottók a hordágyat, ráfektették a sebesültet. Pajcsadze fel sem eszmélt. — Még jó is — mondta Kámov. — Nem okoz majd neki fájdalmat a cipelés, — ^íogyan történt? — kérdezte ismét Melnyiltor. „Ez az!” — gondolta Kámov. A terepjáró megállt. Kámov hátrafordult és észrevette, hogy Pajcsadze elvesztette eszméletét. Az alig érezhető, de elkerülhetetlen rázás megtette
