Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-19 / 247. szám
2 NÉPÜJSAG lMl. óktóbéf ld., csütörtök Folytatja tanácskozásait as SZKP 22, kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) hogy bár a következő két évtizedre óriási népgazdasági beruházásokat. körüibelül 2 billió rubelt irányoztunk elő, ez ellentétben az iparosítás időszakával, nem okoz majd nehézségeket és nem kíván áldozatokat. A húszéves népgazdaságfejlesztési terv (általános távlati terv) előirányzatai értelmében jelentősen közelebb kerül egymáshoz a termelő eszközök és a fogyasztási cikkek termelésének fejlődési üteme. Míg 1929—1940 között a termelő- eszközök termelésének átlagos növekedési üteme majd 70 százalékkal múlta felül a fogyasztási cikkek termelésének növekedési ütemét, 1961—1980 között csupán körülbelül 20 százalékkal fogja azt felülmúlni. Az elkövetkező húsz év alatt a társadalmi termelésnek hozzávetőleg ötszörösére kell emelkednie. Az ipari termelés legalább hatszorosára, a mező- gazdaság termelése pedig körülbelül három és félszeresére emelkedik. „Ez ugyanannyit jelent — fűzte hozzá magyarázatul Hruscsov —, mintha földtekén- ken még öt olyan ipari és még két olyan mezőgazdasági országot létesítenének, amilyen ma a Szovjetunió.” Húsz év múlva a Szovjetunió majdnem kétszer annyi ipari terméket fog előállítani, mint ma az egész nem-szocialista világ. A Szovjetunió 1980-ban hozzávetőleg másfélszer annyi villanyenergiát fog termelni, mint jelenleg a világ összes többi országai együttvéve. Két évtized leforgása alatt 180 hatalmas vízierőművet, mintegy 200. egyenként csaknem hárommillió kilowattos hőerőművet, továbbá 260 nagy hőerőművet kell megépíteni. A vaskohászatnak körülbelül évi 250 millió tonnás acéltermelést kell biztosítania. A Szovjetunió acéltermelése már 9 év múlva 55 millió tonnával fogja túlszárnyalni az Egyesült Államok acéltermelésének mai színvonalát. Az elkövetkező húsz évben a közszükségleti cikkeket gyártó iparágak termelésének körülbelül ötszörösére kell emelkednie. Az 1961—1980. években a nemzeti jövedelem növekedésének több mint kilenctizedé a munkatermelékenység emelkedéséből fog származni. A most következő tíz év alatt az ipari munka termelékenysége hozzávetőleg kétszeresére, húsz év alatt pedig 4—4,2-szeresére emelkedik. A termelőerők területi elosztása tekintetében a tervben szerepel a hatalmas tüzelőanyag- és energetikai bázisok létrehozása Szibériában, Kö- zép-Ázsia óriási energiatermelési területté való átalakítása a roppant gáz- és vízierő-készle- tek hasznosítása alapján. Üjabb nagy kohóipari bázisok létrehozását irányoztuk elő, hogy 1980-ban a Szovjetuniónak már öt kohóipari bázisa legyen — az Uraiban, Ukrajnában, Szibériában és Távol-Keleten Kazahsztánban, továbbá a Szovjetunió európai részének középső területén. Hruscsov a mezőgazdaság és a falu társadalmi viszonyainak fejlődését érintve, rámutatott, hogy az SZKP a mező- gazdaságban fő feladatnak tekinti a nép számára a kiváló minőségű termékek, az ipar számára a kiváló minőségű nyersanyagok bőségének megvalósítását; a mezőgazdasági termelőerők nagyarányú fellendítése révén biztosítani kívánják a szovjet falu fokozatos áttérését a kommunista társadalmi viszonyokra, valamint a város és a falu közötti lényeges különbségek megszüntetését. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára közölte, hogy 1980-ig a szemestermény- termelést évi 18-19 milliárd púdra, a parasztoktól állami úton felvásárolt szemestermények mennyiségét pedig 7 milliárd púdra kell emelni. Az SZKP kitűzi a nagyszerű feladatot — az elkövetkező húsz év alatt olyan életszínvonalat kell elérni, amely magasabb, mint bármely tőkés országban. A történelem során első ízben szüntetik meg teljesen és végérvényesen az emberek hiányos ellátottságát Egyetlen tőkés ország sem tűzhet maga elé ilyen feladatot — jegyezte meg Hruscsov. A lakosság reáljövedelme emelkedésének forrása a Szovjetunió nemzeti jövedelmének növekedése. A nemzeti jövedelem évi összege 1960-tól 1980-ig körülbelül ötszörösére nő. — A legközelebbi évtizedben véget kell vetnünk a lakáshiánynak — folytatta Hruscsov. — A második évtized eredményeként minden egyes család számára külön komfortos lakás lesz. — Az első évtizedben bevezetjük a hatórás munkanapot, illetve a 35 órás munkahetet a dolgozók fó tömegei számára és még rövidebb munkaidőt (30 órás munkahetet) a többi dolgozó számára. Az épülő kommunizmus országában lesz a világon a legrövidebb munkaidő. — Ugyanakkor meghosszabbítjuk a munkások és az alkalmazottak fizetett szabadságát. Fokozatosan a kolhozparasztokra is kiterjesztjük a fizetett szabadság rendszerét. — Már a legközelebbi évtizedben megoldunk a Szovjetunióban egy történelmi jelentőségű feladatot: megszűnik az alacsony fizetésű munkások és alkalmazottak kategóriája. Az előttünk álló 20 év végére a gyermekek eltartására és nevelésére fordított kiadások körülbelül 75—80 százalékát a társadalom fedezi. Ugyanakkor biztosítva lesz valamennyi munkaképtelen személy teljes eltartása a társadalom költségén. — A Szovjetunióban mar régóta fennálló ingyenes orvosi ellátás mellett bevezetjük, hogy a betegek ingyen vehessék igénybe a szanatóriumokat és ingyen kapják a gyógyszereket. — A kommunizmus építésének jelentős vívmánya lesz annak biztosítása — mondotta Hruscsov —, hogy minden család ingyen lakjék komfortos lakásban és ingyen kapja a fő közüzemi szolgáltatásokat Hruscsov újból hangsúlyoz ta, hogy a népjólét emelésére irányuló terveket — mint a programtervezetben a szovjet nép életszínvonalának emelésére vonatkozólag kitűzött célok megvalósíthatóságát —, a legnagyobb „kihívást” látja ebben a nyugati hatalmak felé. — Miért nem fogadják el a kapitalista urak ezt a kihívást? — Jegyezte meg Hruscsov. — Ügy gondoljuk — tette hozzá —, hogy a kapitalista országok dolgozói szintén örömmel látnák, ha hazájukban megszüntetnék a lakbért, «melyre egész sor országban keresetüknek majdnem egy- harmadát költik. A tervezés és a gazdaságvezetés kérdéseire kitérve Hruscsov megjegyezte, hogy ami a vállalatok építésének, üzembe helyezésének és üzemeltetésének meggyorsítását illeti, „nem baj, ha a kapitalistáktól is tanulunk, s hasznát vesszük annak, ami a legjobb náluk”. Mi óriási tapasztalatokat szereztünk az építkezésben és a gazdaságvezetésben, s hasonkijelentette, hogy „a Szovjetunió fejlődésében beköszöntött az a történelmi időszak, amikor közvetlenül megoldódik a szabad és öntudatos dolgozókból álló, osztálynélküli kommunista társadalom megteremtésének feladata”. Pártunk programtervezete felvetette és megoldotta a kommunizmus elméletének és gyakorlatának egy új, fontos kérdését, azt, hogyan nő át a munkásosztály diktatúrájának ra terjed ki és csak akkor fejeződik be, amikor majd a társadalom teljesen megérik az önigazgatásra. Bizonyos ideig keveredni fognak az állami vezetés és a társadalmi önigazgatás vonásai. Eközben kifejlődnek, átalakulnak és fokozatosan elveszítik politikai jellegüket az állam belső funkciói. Csak akkor válik feleslegessé az állam — s akkor majd el is hal —, amikor a Szovjetunióban felépül a fejlett kommunista társadalom, s a nemzetközi küzdőtéren győz és megszilárdul a szocializmus” — mondotta Hruscsov. Hruscsov a továbbiakban megjegyezte, hogy a vezető imperialista államokban még sohasem összpontosult annyira a reális hatalom a monopolisták szűk csoportjainak kezében, mint manapság, majd így foglalta össze a mondottakat: — A demokrácia felvirágzása a szocialista országokban és az amúgyis megnyirbált demokrácia egyre nagyobb arányú leépítése a kapitalista országokban: ez a mai világ politikai fejlődésének két ellentétes irányvonala. „Mi mindent megteszünk ma is, a jövőben is, hogy a mi társadalmi rendszerünk és a mi demokráciánk még jobban tökéletesedjék, mint a szocialista életforma példája minden nép számára”. — Támogatni fogjuk azt az objektív folyamatot — mondotta Hruscsov —, amelynek során a kommunista építés viszonyai között, önkéntes és demokratikus alapokon egyre jobban közelednek egymáshoz a nemzetek és nemzetiségek. Fokozott mértékben kell nevelni a tömegeket a proletárnemzetköziség és a szovjet ha- zafiság szellemében. Teljes bolsevik kérlelhetetlenséggel kell kiküszöbölni a nacionalista csökevények legcsekélyebb megnyilvánulásait is. „A Szovjetunió népeinek barátsága igen nagy vívmányunk. Óvjuk is, mint a szemünk fényét!” Az SZKP Központi Bizottságának első titkára kijelentette: „A kommunizmus építésészefepet a világ tudományos életének minden fő ágában”. A kommunizmus az emberiség haladását jelenti. Az SZKP programjának megvalósítása mélyreható befolyást gyakorol majd a világtörténelem menetére. Nyikita Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjetunió 1980-ig messze maga mögött hagyja az Egyesült Államokat az egy lakosra eső ipari és mezőgazda- sági termelésben. A szocialista világrendszer részaránya a világ ipari termelésében addigra körülbelül eléri majd a kétharmadot. A jelenkorban fejlettségi fokától függetlenül gyakorlatilag bármély ország ráléphet a szocializmushoz vezető útra. A Szovjetunió Kommunista Pártja nemzetközi politikája sarkkövének tekinti szövetségét azokkal a népekkel, amelyek lerázták a gyarmati rabigát. A világ politikai, gazdasági és katonai erőviszonyai már megváltoztak a béketábor javára. A Szovjetunió Kommunista Pártja külpolitikájának főcélját abban látja, hogy nemcsak meg kell akadályozni a világháborút, hanem már a mi nemzedékünk életében mindörökre ki kell zárni a társadalom életéből a háborúkat. A Szovjetunió kész teljesen lemondani hadseregéről, a tengerbe süllyeszteni atombombáit, és rakétáit, ha megvalósul a nemzetközileg szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelés Pillanatkép a tanácskozás szünetéből: A moszkvai Krasznij Proletarij-gj ár lakatosával, Jermolivval beszélget Hrennyikov zeneszerző és Petrov, a párt egyik veterán harcosa. lithatatlan fölényben vagyunk a kapitalizmussal szemben — tette hoizá —, de azért mo»t sem szabad lebecsülnünk a hasznos külföldi tapasztalatokat, hanem kellő kritikával át kell vennünk mindent, ami műszaki, szervezési szempontból értékes a nyugaton, beleértve az eszközök forgásának meggyorsítását, s a beruházások nagymérvű visszatérülését. Valóban nagyszabású termelőerőink fejlesztésének 20 éves terve — hangsúlyozta Hruscsov. — Nem csupán a szén-, acél-, kőolaj-, gabona-, hús és tejtermelés növekedésének magával ragadó számairól van itt szó. Ez egy olyan társadalom megteremtésének fenséges terve, amelyben az ember a természet és a társadalmi viszonyok igazi ura lesz, s magas színvonalra emelkedik az egész nép jóléte. Hruscsov jellemezte az SZKP feladatait a kommunista viszonyok fejlesztésében és az új ember formálásában, s állama össznépi államba, milyen ennek az államnak a jellege, és mik a feladatai, s mi lesz a sorsa a kommunizmusban. „Az össznépi állam új szakaszt jelent a szocialista állam fejlődésében, s fontos mérföldkő azon az úton, amelyen haladva, a szocialista államiság átnő a kommunista társadalmi önigazgatásba” — állapította meg Hruscsov. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok tapasztalatai teljes mértékben megerősítették azt a marxista—leninista tanítást, hogy csak a proletárdiktatúra kivívása révén győzhet a szocializmus. — A kommunizmus építéséhez már nincs szükség a proletariátus diktatúrájára — jelentette ki Hruscsov. „Az állam a kommunizmus első szakaszának győzelme után is még hosszú ideig megmarad. Az állam elhalásának folyamata igen hosszadalmas les»a, egié&z. történelmi karszéknek rendkívül fontos eleme a2 emberek nevelése a kommunizmus szellemében”. Az új ember kialakításával összefüggő feladatok közé sorolta a kommunista világnézet megerősítését, a munkára való nevelést, a kommunista erkölcsi elvek megszilárdítását, a kulturális fejlődést. „A kommunizmus az emberiség és az emberi egyéniség legmagasabb fokú kibontakozása”. A párt programjában célul tűzte ki, hogy még általánosabban hozzáférhetővé kell tenni a felsőbbfokú oktatás minden formáját. 1980-ra a tervek szerint a felsőfokú tanintézetek diákjainak száma nyolcmillióra emelkedik. (Számuk jelenleg 2 600 000). A szovjet tudomány fejlődéséről szólva Hruscsov kijelentette: „a szovjet tudósok becsületbeli ügye és hazafias kötelessége, hogy biztosítsák a szovjet tudomány számára a tudás nagyfontosságú területein már kivívott vezető pozícióikat, es megszerezzék a vezető Az SZKP Központi Bizottságának első titkára kijelentette: „A párt feladatul tűzte ki, hogy a legközelebbi tíz év alatt hazánkat a világ első ipari hatalmává Változtatja, s mind az ipari termelés abszolút meny- nyiségét, mind az egy lakosra jutó ipari termékek termelését tekintve, felülmúlja az Egyesült Államokat.” A Szovjetunió megközelítőleg ugyanennyi idő alatt más- félszeresen felülmúlja majd az Egyesült Államokat a mező- gazdasági termékek egy főre jutó termelésében és a nemzeti jövedelmet tekintve, utoléri az Amerikai Egyesült Államok színvonalát. De ez — hangsúlyozta Hruscsov — csak az első mezsgye. Ennél nem állunk meg. A második tíz évben — 1980-ig — hazánk messze maga mögött hagyja az Amerikai Egyesült Államokat az egy lakosra jutó ipari és mezőgazdasági termékek előállításában. Nemcsak a Szovjetuniónak, hanem a szocialista világrend- szer minden országának gazdasága is sokkal gyorsabban fejlődik a kapitalizmus gazdaságánál, mint a közgazdászok előzetes számításai mutatják, a szocialista világrendszer 1980- ra a világ ipari termelésének mintegy kétharmadát adja. Hruscsov kijelentette: „A kommunizmus építése országunkban — része a szocialista közösség ama alkotótevékenységének, amely a kommunista társadalom megteremtésére irányul. A szocialista v.i ágrendszer sikeres fejlődése lehetőséget nyit arra, hogy töb- bé-kevésbé egyidőben, ugyanazon történelmi korszakban jussanak el a szocialista országok a kommunizmushoz.” Az SZKP Központi Bizottságának első titkára megállapította, hogy a kommunizmus korunk leghatalmasabb erejévé vált. A világ 87 országában működik jelenleg kommunista párt, s e pártok mintegy negyvenmillió embert tömörítenék. „A világ a forradalmak korszakát éli. A szocialista forradalmak, nemzeti felszabadító, anti-imperialista forradalmak, népi demokratikus forradalmak, nagy méretű parasztmozgalmak, a néptömegeknek a fasiszta és egyéb zsarnok rendszerek ellen folytatott küzdelmei, a nemzeti elnyomás ellen indított általános demokratikus mozgalmak — mindez egységes, világraszóló forradalmi folyamatot alkot, amely aláássa és szétzúzza a kapitalizmust.” Korunkban létrejöttek a forradalmi világmozgalom kedvezőbb nemzetközi feltételei — mondotta Hruscsov. Korunkban kedvezőbbek lettek a belső feltételei is, hogy újabb országok térjenek át a szocializmusra. Korunkban végbemegy a népi demokratikus, a nemzeti felszabadító és a szocialista forradalmi feladatok közeledése és összefonódása. A társadalmi fejlődés logikája odavezetett, hogy mindezek a forradalmak elsősorban egyetlen fő ellenség, az imperializmus, a monopolista burzsoázia ellen irányulnak. Magától értetődik — folytatta Hruscsov —, hogy a magas fejlettségű kapitalista országokban teljes mértékben megértek a szocializmusba való átmenet előfeltételei. Ha Ázsia, Afrika, Latin-Amerika forrongó, gyengén fejlett államai végrehajtják a nemzeti felszabadító, anti-imperialista forradalmat, megvalósíthatják a szocializmusba való átmenetet. „Korunkban gyakorlatilag bármely ország, függetlenül fejlettségi színvonalától, a szocializmushoz vezető útra léphet.” Hruscsov azt mondotta, hogy Kuba a szabadságnak olyan kiolthatatlan fényű világító- tornyává vált, amely megmutatja Latin-Amerika minden népének a haladáshoz vezető utat. Kuba szocialista célokat írt harci lobogójára. „Népünk segítséget nyújtott és fog nyújtani a testvéri kubai népnek, jogos ügyéért vívott szent harcában.” A munkásosztály — mondta Hruscsov — forradalmi harcában a jövőben is szembeD találja majd magát olyan különböző opportunista irányzatokkal, amelyek akadályozzák erőinek tömörítését és céljainak elérését. Amíg létezik kapitalizmus, különböző csomagolásban ismét és ismét keletkeznek majd ilyen áramlatok. Ezért han,gsúlyozza a programtervezet, hogy harcolni kell mind a szociáldemokra- tizmus és a revizionizmus, mind pedig a dogmatizmus és a szektásság ellen. Az SZKP KB első titkára megjegyezte, hogy a kommunista építés sikereinek rendkívül nagy jelentősége lesz Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek sorsa szempontjából. Kijelentette, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom a gyarmati rendszer felszámolásának befejező szakaszába lépett. Az imperializmus azonban nem teszi le a fegyvert. Egyre rafináltabb módszerekhez folyamodik, A monopoltőkések a fejletlen országok világában meglevő állásaik fenntartásának és megszilárdításának messzemenő tervét próbálják megvalósítani, de tervük igazi mivoltát takargatva, illemtudóan segélyről beszélnek. Ezen a téren is az amerikai imperialisták viszik el a pálmát. A monopóliumok célja azonban, jegyezte meg Hruscsov, a régi maradt. Mezőgazdasági és nyersanyagszolgáltató függelékeiknek akarják megtartani a fejletlen országokat, ki akarják zsákmányolni népeiket. Hruscsov megjegyezte, hogy a volt gyarmatok gazdasági fejlődését kedvezően befolyásolta politikai függetlenségük kivívása. Ezekben az országokban meggyorsult a termalés növekedése. A burzsoá és feudális felsi körök azonban, amelyek akíiJ« földi tőkéhez kötötték sorau- (Folytatása a 3. oldatomé
